|
FENYŐSZEGI CSEREKLYÉK 6. 2009. tavasz.
TAVASZ FENYŐSZEGEN Késett a tavasz Fenyőszegen. Február hónapjában szinte elérkezett, aztán március, havazással rázendített. A havasok némán hallgattak egy darabig, de végül eljöve a jó idő. Csihányos pataka összegyűjtötte a hegyekből lassan lefelé szivárgó hólé erecskéket, s folydogált szaporán az Olt felé. . A források melletti vályúk is megteltek vízzel. Kis idő után, a legelőn már csak hófoltok tarkallottak, egy-egy bokor és fenyőfa tövében. A fenyvesek még csöndben melengették lábukat az egyre fogyó hökkenő vizes hótakaróban, de még jut is - marad is alapon, áprilisba is lesz ott hó. Az eddig némává vált Fenyőszegi út két oldala megtelt élettel, csalogatva vissza vándormadarait, mert itt még szerencsére van, ahová fészket rakni. Kellemes időtöltést és szép tavaszt mindenkinek!
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Zsögödfürdei borvíz Mán egy pár hete a zsögödfürdei borvíz csorgója nem lövellt ki egy csepp borvizet se. Há ilyenkor mi es a teendő? Meg kell csinálni! Csak az a baj, hogy az átvezetett borvíz cső valahol elrepedhetett, met sehol nem kapják a hibát, s borvíz meg elment bolond felé. Arról van szó, hogy minden erejükkel megpróbálják visszaállítani a vízfolyást. Addig a Fenyőszegi út mentén a borvízküpüből es lehet vizet meríteni (Olt holt ága mellett). * Nemrég kaptuk a hírt, hogy újból csorog a zsögödfürdei sziklaborvíz. Azétt a küpüből is lehet meríteni…
Borvízút kiszélesítése Mán jó pár éve elkezdték a borvízút kiépítését, előbbször Csíkszéken, aztán Háromszéken folytatva. Ebbe a vonalba békapcsolták Zsögödfürdőt es. A borvízút nagylelkű önkéntes munkából sikeredett meg. Még Magyarországról es érkezett segítség. Nagy szerepet játszott az egész kerékpárút kialakításában A Csíki Természetvédők és Természetjárók Egyesülete, akik a meglévő természeti és kulturális örökséget próbálja újból értékesíteni, s egy cseppet rendbe hozni. Két borvízmúzeum es létesült, az egyik Tusnádfaluba van, s a másik Szejkefürdőn. Sajnos a néhány helyt kiépített borvízferedőket és környékét mán kikezdték az egyes odajáró kemén gyerekek. Ettől eltekintve szeretnék kiterjeszteni a borvízutat egész Székelyföldre, ahol van még egy csepp szénsavas víz, és működött ott egykor feredő, vagy volt küpü satöbbi.
A csíkzsögödi Harom néptáncegyüttes Nagyon boldogan közölhetem, hogy a mán jó pár éve megalakult Zsögödi Harom Együttes többszöri fellépéssel büszkélkedhet. Az idén is sikerült neki táncos bémutatót tartaniuk Szeredába. Az egyik sikeres fellépésük a tavaly volt eppeg a Mikó várában, augusztus 20-án a magyar államalapítás évfordulóján. Örvendetes, hogy ez esszejött, nem kell messze kambacsolni, bónzászódni, ha egy kicsi jó táncot akar látni az ember. Bölö
TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK ZSÖGÖD KÖRNYÉKÉN Lejegyezte: Borbé Levente
A Zsögödkörnyéki természetvédelmi területekről már egy rendbe pirkáltam, de azért felelevenítem. A legközelebb talán a Csikszentkirályi Lucs-tőzegláp és a Borsáros-láp, továbbá a Csíkszentimrei Büdös Fürdő és Bánya pataka található. A környék borvizeiről híres. Borsáros-láp törpenyírjeivel és rovarevő virágaival, A Lúcs pedig törpefenyőivel büszkélkedhet. Természetesen hozzájárul a környék vadvilága is. Ritka rovarfajok, csúszómászók, vándormadarak, medvék, rókák, farkasok, szarvasok, őzek tarkítják az erdők-mezők állatvilágát. Régen még hiúz és vadmacska is kambacsolt a Hargita hegység erdeiben. Most nem tudni róla sokat, de a zsögödi és zsögödfürdei természetvédelmi területről még annyit sem. Akkor itt az ideje egy cseppet kamatoztatni ismereteinket. Nos, kedves olvasó meg fog döbbenni, Csíkszereda határában, Zsögödi Kisvártetőtől (Kisvár-tető) kezdődően fel a Haromvárig (Harom vára) és az egész Rejtek-völgye, Rejtek pataka és Csihányos pataka között mind természetvédelmi terület. A nemcsak természetvédelmi terület neve CSIHÁNYOS és most jön a döbbenet, annak ellenére, hogy már 2003-ban helyi jellegű védelmet „élvez” elég kevesen tudnak róla. A környékbéli lakósok szinte semmit, pedig 2005-ben a megye védett övezeteinek jegyzékében is szerepel. A terület hármas védettségű. Ott található a Malom dombi, a Kisvártetői és a Haromvári régészeti emlékek. A hely tele van borvízforrásokkal, amiből az arra járók szoktak küllögtetni és feredőzni a szabadtéri és fedett bazinba. Ami aztán tényleg szép lenyűgöző, a sok szép ritka virág. Ilyen a pünkösdi rózsa (zergeboglár), a turbánliliom, a májvirág, a kockás liliom, a kökörcsin, a kékberek, a vadboroszlán és legalább hat féle orchideafaj. A Csihányos védett terület kellős közepébe a környékbéli lakósok „impozáns” kacsalábon forgó hétvégi és lakóházakat rittyentettek fel, nem törődve a ritka növényfajjal, s más egyébbel sem. A gazdálkodók pedig pityóka földeket alakítottak ki a környéken. Úgy tűnik, mintha senkit se érdekelne néhány lelkes természetjárón kívül, akik összegyűjtik a védett területen széthajigált mocskot. Egyelőre ez a helyzet. Távlati dolog, de azért reménykedni lehet, hogy Csíkszereda város vezetősége megpróbál megoldást találni a helyzet orvoslására. A téma bezárása kapcsán elmondható, hogy a Csihányos védett övezetén kívül eső szomszédos területeken is vannak védett növények. Ilyen a Somlyó és az Ördöglik környékén megtalálható turbánliliom, a Szentkirály felé kanyargó Olt mentén található pünkösdi rózsa és kockás liliom, a régi szentkirályi kőbánya felett húzódó dombokon található hegyi tárnics, kék és fehér harangláb és néhány orchideafaj, valamint a zsögödi temető felett tanyázó szibériai írisz és a suta erdejében még szép számmal fellelhető vadboroszlán és kék berek. Hát lenne, amire ügyelni és vigyázni, sajnos nehéz felfogni, ami van az a miénk, azaz egy közösségé.
LÁRMAFÁK CSÍKBAN Nagyon régen nem gyújtottak lármafákat Székelyföldön. Régen akkor gyújtották meg mikor már nagyon komolyra fordult a helyzet. Az ilyen vészterhes időkben a hegycsúcsokon gyújtott lármafával igyekeztek hírül adni a székely falvak és városok, hogy közeleg a veszedelem. Az ez év eleji lármafák is veszélyt jeleztek. Hargita megyében 73 településen égtek a vészjelző tüzek, a megyében élő székely-magyar közösségek jogainak csorbítása végett. Megkondultak a harangok is. Az itt élő magyarság meg akarja tartani a székelyföldi közintézmények magyar vezetőit, akiket szép sorjában románra akart cserélni a kormány. Természetesen szóba került a Székelyföld autonómiájának ügye is. Ugyanebben az időben több ezren vonultak az utcára Sepsiszentgyörgyön. A háromszékiek követelése is az volt, mint Hargita megyeieké megtoldva az államfő kijelentéseinek visszavonásával a székelyföldi autonómia kapcsán. * * * Igazi nemes dolog, hogy újból egymásra talált a székelység, és ki próbál állni a jogaiért, ez így helyes, de amikor jogokról van szó, akkor ne feledjük el a szórványban élő erdélyi magyar testvéreinket, sőt a moldvai csángóságot, és Romániában másutt élő magyarságot sem. Csak együtt lehetünk erősek, és sohasem külön, már ezt a történelem is bebizonyította. * * * Még egy megjegyzés. A román állam felruházott minket jogokkal, ami a nyelvet illeti, hogy a közintézményekben beszélhetünk és megtarthassuk gyűléseinket saját nyelvünkön, ha a lakosságnak legalább 20%-a ugyanazt a nyelvet beszéli. Ha netán egy hivatalos összejövetelen két nemzett fiai is képviselik magukat, ott elhangozhat minkét nyelven a mondanivaló. Sajnos sok helyen nem így van, ha akad néhány román anyanyelvű kolléga, akkor románul folyik az egész gyűlés. Vajon miért? Azért mert így hamarabb véget ér, s mindenki hamarabb szabadul, mintha mindkét nyelven elhangozna. Ez így működik sok közintézményben is. Az igényesség a magyarokat kellene egy kicsit megérintse, vagy mi is történik, nyelvében mi is él… Egy székely-magyar atyafi
A megbolhásodott legény története
A történetet ejsze vagy hét éves lehettem, mikor először hallottam az Alsó Fenyőszegben lakó Dilló[1] Rózsinak becézett nénitől. Kijött hézánk, hogy felügyeljen, s hogy tudjon egy cseppet elhallgatatni egy darabig, elmesélte a fent említett történetet. Azóta nem sokat hallottam róla csak napjainkban, mikor Az Aranyréce című meséskönyvre nem bukkantam, akinek mesélői moldvai csángó magyarok. A történet címe ott: Restes Ember Ezért találtam érdekesnek, hogy ezt a változatot a nyájas olvasó elé tárjam. * Történt egyszer, úgy tavasszal lehetett, met virágba borultak a fák, s elég jó idő vót, szépen sütött a nap, mikor Jézus Krisztus és Szent Péter egyet kerimbálóztak az emberek között. Szent Péter meg akart győződni, arról, amit mondott neki Krisztus, hogy bizony a legények jobban lustálkodnak, mint a leányok. Vajon igaz-e ez az állítás, vagy esztán válik el, hogy melyik emberfia serényebb és melyik a restebb? Mentek es az egyik faluba, mikor észreveszik az utca jobb oldalán csorgó patak martján egy ficfa tövébe lustálkodó legényt. A legénynek le vótak húzva a csizmái, lábason peffedezett, szájából egy fűszál lógot ki, s mind azt bezgerálta a fogai között. Szent Péter és Krisztus Urunk úgy tett minha nem es tudnák merre es kell menniük, s ezért megkérdezték a legényt: - Te legény merre jutunk ki innét a következő faluba? A legény még arra es rest vót, hogy felálljon, csak úgy megmeresztve, igyenesen felemelte az egyik lábát, s úgy mutatta meg az irányt. A lábáról pedig megmutatás közbe lefacsarodott az aliges rajta lévő kapcadarab, s leesett a fődre, de a legény nem vette fel. Minha jól végezte vóna dógát fejébe húzta a kalapját, nehogy még valaki megpróbálja zavarni a nyugalmát, s bezgerálta a fűszálat tovább.. Krisztus és Szent Péter nagyot néztek, de megköszönték illedelmesen, a legény egy halvány vak hangot, annyit se böffentett, csak dögledezett tovább. Aliges mentek egy darabocskát odébb, meglátnak egy leányt, aki serénykedett a patak partján. Ruhákot tisztált, már úgy nagyjából készen es vót a mosásval, de ott állt a patak medrébe, a szoknyáját feltűrte, ejsze dolog előtt, s ott végezte meghajolva a mosással járó dógát. Na, a két vándornak álcázott emberek, mán tudjátok kik azok, Szent Péter és Krisztus megkérdezték a leányt es, hogyan vaszkalódnak ki hamar ebből a faluból, s miként jutnak el a másik, szomszéd faluba, nem minha nem tudták vóna... Erőst kíváncsiak vótak hogy mutassa meg az utat. - Te leány, nem tudod nekünk szegény vándoroknak megmondani melyék es a rövidebbik út a szomszédos faluig? A leány kilépett a vízből, megtörülte az orcáját, s a kezét es, majd magához intette a két vándort, s eligazította rendesen, a kezével mutatva, hogy merre es menjenek. - Tessék csak menni tiszta nyugudtan itt a patak menti utcán, olyan hamar odaérnek, mint a csuda!!! Ugyanolyan illedelmesen megköszönték az útbaigazítást, mint a lusta legénynek, s mielőtt tovább álltak vóna, aszongya nagy hirtelenjébe Krisztus Szent Péternek: - Most mán tudjuk kik a lustábbak, s ki a serényebbek az emberek között, mondjuk nem eppeg mindig így van, de azétt nagyjából igen. Ej, ezt a legényt, egy cseppet meg kell leckéztessük Péter! - Hogyan vigyük véghez a leckéztetést? - Menj ca oda, és a nyakába szórj cag egy marék port. Péter a fődre hajolt, s fel es vett egy marék port, s odament a legényhez, s az inge alá tőtötte. Na láttatok vóna változást. A legény felszökött a helyiről s annyira fickándozott, mint egy sebespataki pisztráng. Krisztus Urunk meg es jegyezte: - Na immán ő es serénykedik! A két vándor avval odébb állt, mentek a másik faluba egy újabb vergálódásra. Azóta a rest emberek megbolhásodnak. Nem es kell mondjam, több a legény s férfiember köztük mint leány és asszony.
TELEFONOK ÉS INTERNETHASZNÁLAT ELLENŐRZÉSE Egyik jó ismerősöm nagyon dühösen közölte vélem, hogy ellenőrizni fogják a telefonbeszélgetéseket, és az internetet. Cél: tárolni a beszélgetéseket, üzeneteket és egyéb írásba foglalt mondanivalókat, beleértve az elektronikus leveleket is. Egy cseppet sem kell berezelni! Eddig is ellenőrizve voltunk, de most már hivatalossá tették. A különbség nagyjából ennyi. Ezt hozta magával ez a „nagyon szabad” világkorszak. Dóditól
SZÉKELY HÍRESSÉGEK – I - Elindítom útjára a székely hírességek sorozatot. Egyszer csak partot érek véle. Megpróbálom időrendi sorrendbe szedni nagyjainkat. Remélem, nem hagyok ki egyetlen nagy embert sem, ha mégis tessék csak jelezni, írok majd arról is néhány sort. Természetesen van köztük zsögödi is. A szerkesztő úr.
A székelyek között sok a lázadó, nem is csoda, hiszen kiváltságos helyzetben voltak századokon át. Ezt a kiváltságot néha a hatalmon lévő fejedelmek, királyok, császárok (mikor kihez tartoztak) csorbították. Bizony az ilyesmi nem maradt szó nélkül, még akkor is, ha meg volt torolva.
Első nagy emberünk, akiről szó lesz egy igazi lázadó. DÓZSA GYÖRGY (székely származása miatt Székely György néven is említették) feltételezések szerint 1470-ben született Dálnokon (Maksa községhez tartozott, a volt Sepsiszék egyik faluja, ma Kovászna megye része). A korabeli források alapján negyven esztendős lehetett 1514-ben, halálának idején. Lófő-nemes családból származott. Gyerekkorát Dálnokon töltötte testvéreivel. Apja a vitézi rendhez tartozott, nem sokat foglalkozott fiának neveltetésével, a lényeg az volt, hogy megkedveltesse véle saját „mesterségét”, éppen ezért a feltételezések szerint György nem sajátította el az olvasás tudományát sem. Édesapja halála után Makfalvára (Maros megye) került, szerény körülmények között tengette életét. A fiatal Györgyöt az apjától kapott örökség, a katonai pálya vonzotta. Elég korán katonának állt. Többször ellenkezésbe került a székelyek törvényeivel, de aztán kitűnő katona lett belőle. Több végvárban is szolgált, adatok hiányában nem tudjuk pontosan, hogy hol. Szapolyai János az 1513-as török elleni hadjáratában, mint lovaskapitány vesz részt. E hadjárat után a nándorfehérvári őrségben tesz szolgálatot. 1514. február végén győztes párviadalt vívott a szendrei lovas spáhik (török lovas vitéz) vezérével, az epeirosi (görögországi terület) Alival. II. U László (Magyarország, Horvátország és Csehország királya) vitéz tettéért kétszeres zsold és aranylánc mellett lovagrendbe emelte. A király egy falut is ajándékozott neki, s engedélyezte, hogy családi címerébe a hőstett emlékére egy karddal levágott vérző kart illesszen. Ugyan ebben az év áprilisában Bakócz Tamás esztergomi érsek kihirdette a törökök elleni kereszteshadjáratot. Az esztergomi érsek a keresztes hadsereg vezérévé választotta. Katonák híjában parasztokat tóboroztak a hadseregbe. 1514 májusában Magyarország területéről a nemesség mellett mintegy 40 000 fős paraszti had gyűlt össze. A nemesség és a táborba szálló parasztok hamar összeütközésbe kerültek egymással. Bakócz a kialakult helyzet végett leállította a toborzást. Dózsa ennek ellenére összeszedve a környékbeli táborok népét és a török ellen indult. Báthori István temesi ispán szétverte a keresztesek Maroson átkelő előőrseit. Erre válaszolva másnap Dózsa György megostromolta és felgyújtatta a nagylaki várat, ahol Báthori nemeseivel a győzelmet ünnepelte. A keresztes hadjárat átcsapott parasztfelkelésbe. Dózsának már nem volt megállása, több környékbéli birtokossal együtt kivégeztette Csáky Vilmos csanádi püspököt is. A paraszthadsereg három hadtestre osztva sorra elfoglalta a Maros menti várakat. A harcok átcsaptak a szomszédos területekre is, de már nem volt olyan egységes a hadtest, mint eleinte. Dózsa a pesti táborban maradt, helyette öccsét, Gergelyt küldte a szétforgácsolódott csapat élére, azonban Gergely hadát szétverték, hasonló helyzetbe kerültek az ország többi részén harcoló parasztcsapatok is. Ez idő alatt Dózsa György Temesvárt ostromolta. Szapolyai János erdélyi vajda 20 000-es sereggel temesváriak segítségére sietett. A megfáradt parasztsereg ekkor megadta magát. Dózsa György és testvére Gergely fogságba esett. Tetteiért elítélték és csúfosan kivégezték. A kivégzés felülmúlt minden emberi méltóságot. Levetkőztették meztelenre, lábainál kötözték meg, tüzes vassal megkoronázták, majd később izzó vastrónra ültették (vastrón egyes források szerint nem volt). A fejét levágták és a testét négyfelé vágva, bitófára függesztették ki. A kivégzésben saját katonái vettek részt.
Sajnos a nemesség a dolgozó parasztjait nem akarta elveszíteni, ezért igyekezett megtorlással kordába tartani őket. Lehetséges, hogyha problémák nem merültek volna fel a nemesség és parasztság között, győzelemre vihették volna a török ellenes hadjáratot Dózsa Györggyel, s talán neki is más lett volna a további sorsa.
Információ: Márki Sándor: Dósa György, M.T.T, Budapest, 1913; Erdély története, A.K., Budapest, 1989; Glatz Ferenc: A magyarok krónikája, M.K., Budapest 199; Benda Kálmán: Magyarország történeti kronológiája, A.K., Budapest, 1983,
HÚSVÉTI ÍROTT TOJÁS KÉSZÍTÉSE Kell héza tojás, met ha nincs, mi a csudát akarsz megírni. Akkor kell viasz, azt egyfolytába forrón kell tartani, akár a fűttőn, akár egyeben. S akkor még essze kell eszkabálni egy kesicét. A kesice áll egy ceruza vastagságú hutyuróból, amire rea bogoznak kenderkötélvel, izét ne, mingyá mondom, egy vékon pléből sirített lapot. Ez olyan minha pixbél lenne, de nem a. Még tesznek ebbe a likas pixbélhez hasonló izébe ló, vaj disznószőrt,s akkor mán es lehet írni. A tojást jól meg kell fogni, de ne annyira, hogy a kezed között kikeljen a csürke, s akkor a kesicével, mind rajzolhatsz mintát rea. Ott ellehet lesni a másiktól, azétt kell egy hézaértőt hívni, ha még senkinek se megy közületek. Akkor még vannak minták könyvekbe es, de találhatsz ki te magad es. Közbe lehet inni, de ne sokat, heába merész a vonal akkor, met egy idő után keveset láthatsz. Amikor megírtad piros festékes melegvízbe kell vetni. Ott kell álljon egy darabig, osztán ki kell szedni, s egy ronggyal le kell törülni a viaszt. Hát ennyi. Még hézateszem, hogy mikor meglátod milyen szépecskék lettek a megírott tojások, akkor jön, hogy a csuda ott egyenest helyben megöljön, úgy fogsz örvendezni. Varvara néni
SZÉKELYFÖLDI VASÚTÁLLOMÁSOK
Székelyföldi vasútállomások nagyjából újjászülettek. Sok helyütt az állomások közé kicsi megállók jöttek létre, legtöbbször az ott dolgozó vasutasok örömére, de még azért is mert község lett a faluból, s annak bizony kijár egy rendes állomás. Na, de most már megfordult a világ, a kijelölt megállókból a gazdasági válságra hivatkozva jó néhányat meg akarnak szüntetni. Bubás dolog egyszer kedvezmény, s máskor metek nektek nagy semmi, utazzatok csak, amivel akartok. Az is igaz, annyi kocsi van mostanság az embereknek, mint a menydörgős menykő, s lehet azért nincs akkora keletje vonaton való utazásnak. Mondjuk az állomások nemcsak erről híresettek ki. Csíkszentimre újdonsült községi állomásának helységnévtáblát valami kemény legények bétörték. Ügyesek, van bennük putyeró, látszik nem dzsemes kekszen élnek! Az arra felé látogató szerencsére még egy helyen megnézheti merre is jár, mert minden állomási épületnél két helyen van kibiggyesztve a tábla. Ilyefalván már nem voltak annyira izmos legények, de csináltak egyebet. Gondolom az állomás nagyvezírénék sikerült leragasztania az egyik helységnévtáblát a vonatmenetrenddel. Nem nagy baj, mert ott is van még egy hely, ahol le tudjuk olvasni, hogy hol is vagyunk, azaz hova is érkeztünk. Ki tudja, még mennyi jó ötlet támad az emberekbe. Azt is lehetne, hogy levenni a helységnévtáblákat, s akkor egy-egy térképpel közlekedvén, nagyon éberen figyelve célt érnénk, ahová éppen utazni szeretnénk. Van benne valami, hiszen megmozgatja az agyat, s ez által fitten tartja az elmét. Egy régimódi vonattal utazó ipse ÚJBÓL TATÁRJÁRÁS CSÍBAN
A Csíki Székely Múzeumban február 15 és május 3 között megtekinthető A tatárjárás (1241-1242) címmű vándorkiállítás. A kiállítás IV Béla korát idézi fel, mikor a tatárok seregestül rátörtek Magyarországra. Ez az esztendő egyben a „Mongol Birodalom” fennállásának 800. évfordulója es. Érdemes bénézni, mert aki a kiállítást meg akarja tekinteni, először egy jurtába kell, hogy belépjen, aztán egy sötét folyosó követi, ahol virtuális technikával megoldott nyílzápor fog kénozni münköt egy cseppet. A kort felidézvén ember nagyságú bábukot használtak. Fel lehet próbálni az akkori tatár és magyar páncélzatot, de kell állni a sarat, met nem es olyan könnyűek. Ha valaki akarja, akkor a korabéli felszerelésbe még digitális képeslapot es küldhet, akinek eppeg csak akar. A kiállítás anyagát meglehet vásárolni CD formában, ami ki van egészítve egyéb érdekes tatárjárással kapcsolatos információkkal es. Na, gyerteg ca, met még májusig van idő megtekinteni!
GAZDASÁGI VÁLSÁG Lehet hinni ezt a válságot jó nyugudtan, valamire csak rea kell fogni a szüntelen dragulást és a munkahelyi elbocsájtásokot. Érdekes, ez olyan hirtelen következett bé, úgy egyik napról a másikra, hogy szinte huzatot kaptunk tőle. Nem tóm, mifelénk métt es van, met itt mán válság van, volt és lesz, rendszerváltás óta pedig szinte folyamatos. Minden cafatokba lóg, s méges utolért münköt es ez a hitvány világválság... Érdekes dolog ez, met olyan következett bé, ami mán úgyes megvót. Az biztos, hogy ez a helyzet valakiknek sok pénzt hozhat a konyhára, s lesz mit aprítania levesébe. Én
Könyvbémutató (2009. március 26.)
Március végén könyvbemutatót tartottak Csíkszereda városában. A könyv szerzője Medgyesy-Schmikli Norbert, aki A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere című kötetét mutatta be a kedves érdeklődőknek. Nagyon színvonalas előadás kísérte a bemutatót. A hangversenyen régi egyházi és világi énekek hangzottak el, közben méltatták a szerző munkáját, aki aztán mindenkinek megköszönte önzetlen és áldozatkész segítségét. Szó esett a ferences rend 800 éves fennállásáról, a ferences élet (világ) hatásáról Székelyföldön. Természetesen volt egy kis ízelítő a csíksomlyói ferencesekről, iskolájukról, az iskola-drámákról és egyéb tevékenységükről is. A könyv nagyon dokumentált, a szerző végigjárta mindazokat a forráshelyeket, ahol tudott anyagot szerezni a kiválasztott témában, így tíz év megfeszített munka gyümölcseként több mint 600 oldalas munkát tud felmutatni. Magát a könyvet úgy szinte kész állapotban, egyetlen példányban tárták az érdeklődők elé, mivel úgy két héttel a bemutató után lesz készen, vagyis akkor jön ki a nyomdából a teljes változat. B.L.
Brassói pacák esete a teheneivel Brassó városába az egyik gazda a város közötti dombon legeltette a teheneit. A városi tanács 3 felszólítás után elkobozta tőle a marhákat. Ő pedig hatalmas táblákat kötött magára, s hirdette a nagy igazságtalanságot. Aztán fára mászott, s onnan kiabált lefelé, legutoljára a városi polgármesteri hivatal épülete elé vonult, s ott hozzákötötte magát egy lámpaoszlophoz. A perelése továbbfolyik. Ha nem is jár sikerrel tehénügyben, úgyis sikeres, egy igazi turistalátványosság. Csíkban is van hasonló alak, nem ennyire menő. Figyelőke
IDŐJÁRÁS JELENTÉS Egy csepecskét késett a tavasz. A februári meleg után azt es lehetett hinni, hogy mán többet nem lesz hideg. Öppe! Csak képzelődtünk, met márciusba hat rendbe es lesuppant olyan hóréteg, hogy volt aminek szimmogjunk, még áprilisba es maradt belőle, de mínusz fokból es itt Zsögödbe és környékén. Hát a hóvirágok itt Csíkországba a kók idő miatt, eccer mondom én, nagyon későn dugták ki a fejüköt a hó alól, asszem, csak úgy március vége felé, de akkor is jól meg hányták-vették a dolgot. Régebb mindig tudtuk mikor ess és mikor hava, na most mán törheted a fejedet, met az idő es pontoson olyan úgy meg van buggyanva, mint ez a szetetős világ. Megént Varvara
Ezen lehet böngészni – honlap: www.geocities.com/borbelevente . Erre lehet írni – e-mail: borbelevi@yahoo.fr
[1] dilló – kók szerelék, fetyeló, együgyú, félnótás, kicsit pár kereke meg van futva stb. – Bejegyezte a szerkesztő úr |