Végre itt a gyereknap. A kedves gyerekek kifejezhetik sok szép családban az „óhajukat". A tenderes gyerekek most sok hot dögöt zabálhatnak. Megkaphatják a barbi babákat, számítógépes játékokat és egyéb csillogó kacatot, amit ilyenkor szokás bevásárolni. A zunniós szülők pedig kellemes perceket tölthetnek velük a gyors zabálóba, valamint a számítógép mellett. Esetleg ellóghatnak amíg a gyerek űrháborút vív egyik babba játékával.

Lehet ilyen maradi módon viselkedni? Félre kell lökni a számítógép mellől azt a gyermeket, és játszani kell. Há ejsze a felnőtt is volt gyerek, vagy mi? Különben is apuka és anyuka hosszas cirkusz után megmutathatja, hogyan kell egyes játékszabályokat elsajátítani…

Eurós és unicefes hangulatot kívánunk minden gyerek számára

Csík Szent Szép Székely Somlyón minden évben megtartják Pünkösd ünnepét. Régen sokan zarándokoltak el a helyre. A kommunista időkben egyre kevesebben. Most pedig rengetegen. Az ünnep semmit sem vesztett régi tartalmából, csak jöttek újjak, akik boldogan kisajátították. Gondolunk ilyenkor a rengeteg akármilyen árusra, akik „nagyon olcsón" árulják a hacukáikat és a politikusok, akik már az ünnepet átlényegítették szép ügyesen. Hát úgyszólván nem eppeg az összes magyarság ünnepe és nem is zarándokturizmus a lényege, hanem egészen valami más ejsze vagy mi. Na, azért egy két ezt azt meglehet vásárólni, kell búcsúfiának es valami csekélyke szurprájz.
Búcsújáró Megaszondóka

Széles rokonság ajándékozása. Kicsengetés, buli, bankett, és dirr-durr. Röviden ennyi. Hosszabban elmondva egy cseppet több. Hiszen ilyenkor lesz igazán dö beszt a gyerekből. Ott fityeg a szülők és szeretők, valamint a kíváncsiskodók kereszttűzében. Boldog a mama meg a papa, hogy ennyire ügyes gyerekük van és okosabb, is mint a többi gyerek… Jöhet a szekérnyi ajándék. Azért még mindig vannak helyek, ahol kevéske ajándékkal kiszúrják szegény gyerek szemét, mikor mások megkapják első vagy esetleg második, de ez esetben vadonatúj kocsijukat. Aztán később jöhet a telek, a ház, a repülőgép és még egy motorcsónak, hogy a kedves gyerekek boldogságukban ki- burrogjanak a boldogság szigetéig.

Valamikor hajdanán az ünnepelt végzős egy csokor virágtól is meghatódott. Ezek az idők lejártak. Most a szekérnyi virágot sok esetben az anyuka cipeli haza, mert a drága magzata még egy kicsit elmegy múvetelni. Az egyetemre biztos bejut, főleg ha pénz is van. Még azért sem kell aggódni, mert manapság egyetemből is annyi van, lassan a kóbor kutyákat is összeszedik, hogy legyen meg a létszáma karokon.

Így hát vígan mulat a gyerek, gondtalanul úszkálhat, az ősök által létrehozott kapcsolathálózatba. Később jön az igazi fekete leves. Mivel mindenkinek pénz kell, csak azt az egyént hagyják meg a kiválasztott munka mezején, aki tényleg dolgozik. Természetesen, nem lehet tudni ki mennyire, viszi. Bárkiből lehet az idők során fájin ember. Csengő Ali

Májusba mikor nagy hirtelenjében kiburjánzott minden, akkor tartották a Szöngyör napokat. Sepsiszentgyörgy, Háromszék fővárosa teljesen kivetkőzött megszokott formájából, mint minden egyes alkalommal az évek folyamán, ezeken a napokon. Sok bódé és butik versengett „választékos" zakotáival, hogy kinek sikerül többet eladni. A tömeg az csak vette, vette és vette. Élvezte a hatalmas kínálatot és az ezzel együtt járó cirkuszt. Talán a lufik voltak a legkelendőbbek, amelyek a tűző napfényben ijesztgetve az embereket sorozatosan robbantak ki.

Kell szólni föltétlen a kajákról, meg a tömérdek sok lütyüről is, amit ládáslag szürtyentett bé az istenadta nép.

Nagyon ötletes volt az öko budi, olyan uniós féle ízé véce. Vagyis hordozhatós valami, amit teletöltenek az emberek az ünnepi végtermékeikkel. Csak amúgy hemzsegték körbe a legyek. Nem is csoda, olyan erős szaguk volt, hogy a gázt is be lehetett volna vezetni.

Rendezvények kilószámra voltak. Külön a cigányok egy nyügölődős sarkot hoztak létre maguk számára, ahol készült a dzsipszi gulyás, közben kötélhúzó verseny meg egyéb szabadidő tevékenységek zajlottak. Nem messze a miccs szaga lassan szállt fel, alaposan felkavarva néhány ember gyomrát. Az B színpadon középkori hacacárét mutattak be. Eredeti magyarsággal kértek hozza zenét „mjúzik plíz!". A hősök emlékművét kibérelték a sziklamászók és „ go go go!" sivalkodással biztatták azokat az ipséket, akik nyöszörögve kúsztak felfelé, közben patakokban folyt róluk a víz..

Új népiesség gyúlt bé, az egyik háromszéki fazekas árus kancsóján ezeket írta: Saint Georges Days. Me kultúra immár van aminek hümmügjünk. Levans Wine Kutykuritty

Régebb úgy mondták: Pártunk és államunk, sokat foglalkozik gyermekeivel, az ország felvirágoztatása érdekében hős kommunistákat nevelne ki, meg nem hazudtolva a múltat.

Kedves szülők, pótszülők és szeretők! Ha a gyermekeknek boldogságot akarnak belopni a szívükbe, ne felejtkezzenek meg a z ilyen apróságokról mint:

a.) A babáknak és kis gyermekeknek turmixot, püréket, falatkákat, tejbeharcokat, rizses és más felfújtakat (ha nem eszik, fújják fel), az euró szabvány szerint meggübütyölni. b.) Ügyelni kell a gyermek divatokra! Nehogy lelki törést szenvedjenek szegénykék. Legyen igazi tipró gimi kinézetelük. c.) Szükséges a mobil telefon. Nem kell figyelni a kolosszális számlát, hisz a gyerek valamit meg akar beszélni haverjaival. Amikor beszélni valója van muszáj telefonálni, ha nincs mondanivalója akkor is. Otthon is telefonálhat gyerekének, esetleg érdeklődje meg, hogy érzi magát a másik szobában. d.) Sok pénzt adni a gyereknek, hogy kínjában azt is megvegye, amire nincs szüksége, hátha valamikor valamire felhasználja. e.) Szépen bánjunk a nemzeti kisebbségekkel, főleg a barna bőrűekkel, mert Európa jövő nemzedéke. Eurúniós előrejelzés

Dolgozatok Fizika órán: Mi jellemző a jó vezetőre?
- Az a jó vezető, aki nem iszik, és időben lefékez a gyalogos előtt.

Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz még nem tette be a lábát. Atomfejű diákbanda

Nagytata – Nagyon fel vannak bolondulva. Olyan kényesek és hisztérikusok. A fiúk pedig anyámasszony katonái. Még katonának sem akarnak menni. Bezzeg az én időmben ilyen nem vót. Aszongyahogy én az orosz frontnál sebesültem meg. Hat évig vótam ott sö nem vannyogtam. Ezekből Isten tudja mi lesz, vagy még ő se.

Középkorú anyuka – Nagyon megváltozott a világ. Jó jó, mi is fejlődtünk. Beköltöztünk még a szocializmusba, a városba, de azért visszajártunk a faluba, nem féltünk a kétkezi munkától. Ezek a mai fiatalok, csak szórakozni akarnak, egyéb semmit. Persze kivétel az én drága fiacskám, mert ő tanul már a második egyetemre. Igaz fizetéses, de nem baj. Érte gürcölünk az urammal. Mostanában nem sokat látjuk, de ő olyan okosan tanul, hogy csak. Amikor kivégzi az iskolákat, jutalmul veszünk neki a város központjába egy kertes házat. Munkahelyre az apukája beszereli.

Fiatal tanár – Azért a mostani törvények nem alkalmasak az iskolákban. A diákok nagyon elszemtelenedtek. Jó, mi is csináltunk egy két hülyeséget, de nem ilyen sűrűn. Még egy pofon sem csattanhat el. Mérgembe magamat kell felképeljem. A helyzet egyszerűen tarthatatlan. Vajon mi lesz belőlük?

Diák – Szerintem mi nagyon faszák és dögösök vagyunk. Az ősök minden marhasággal cikiznek. Mi nem kértük, hogy megszülessünk. Ha már élünk sokat, múveteljünk egy cseppet. Imádom a fergeteges bulikat. Néha mikor a fater vagy a mutter felidegesít elmegyek a haveraimmal kokózni. Tök jól érezzük egymást szexelés közben. A suli szar és unalmas. Egy vagon dedós tanár van ott. A jövőnkről beszélgetnek, tiszta őrület…

Óvodás – Nadon szeletek játszani a számítógépen. A killeres játékokat szeletem. Szeletem azs internetezést is. Anyukáék azt mondják, hogy okosok a mai delekek, de ők nem azsok. Egy,… egy kicsit dilisek. Azért szeretem őköt mert megígérték, hogy vesznek kompjúter játékokat nekem meg a kis öcsémnek. Fantomka

Nehéz a mai irodalmárok sorsa. Rengeteget szenvednek. Egyik kocsmától a másikig bizony hosszú az út. Nem csak úgy iszik a mai nagy művész. Egyszerűen rákényszeríti a ha, a muszáj, a volt, a lesz, a ki tudja, a nem is tudom, a végzet és sok más irányelv. Mindennek oka a mostani társadalom mely teljesen megvuduzza szegények pöttyös lelkét. Ezek után mindenki számára világossá vált a nagy titok. Kényszerhelyzetben vannak, muszáj kiírják magukból, ami ott lapul a nagy sötétségben a szívük csücskén. A sors, amely hatalmas súllyal rátelepszik a vállukra nem hétköznapi. Csupa szenvedés és gürc. Föltétlen szükséges lazítani, másképpen az élet egy végeérhetetlen mély gödörnek tűnik. Így néhány rács üveget lát egy komoly szivattyúzás után a művész, miközben homlokon csumantja az útszéli szívtipró múzsa, de jó erősen.

Egy szivtipró gimis múzsa szárnyain hadd repüljünk most el a nagyszerű és nagyot alkotó költők világába. Gyönyörű lejtések és kanyarulatok között előttünk hömpölyögnek lírai énjük. Érezni lehet a szenvedélyt, a szenvedést és az írni akarást. Repülésünk hamarosan röpködéssé válik, netán zuhanás lesz belőle, mert a múzsácska szexis mozdulatai nem bírják, akik nem lütyülnek és nem paráználkodnak legalább gondolatban. Ha mégis sikerül megkapaszkodni nagyon csinos és fájin cubákokkal ellátott múzsa göl szárnyi közé, akkor szintén hatalmas veszély fenyeget. Mivel nem tud lerázni, ebből kiderül, hogy leszottyantani, nagy sebességgel neki megy az első falnak, azaz az első Mai költők antológiájának. Aki meg az említett heppi görlön élvezkedett kúkós fejjel ébred fel a sokatmondó költemények sűrűjében. Aztán ott nyakig olvashatja korunk költőinek zsenge hajtásait, melyet az útókornak szánnak. Most jön az igazi meglepetés, nincs aki, olvassa művüket. Mostanság nem divat a böngészés. Inkább a természet adta lehetőségek között próbálják értékesíteni tehetségüket, amit a költők lapra pötyögnek másnapos fejjel, két szivattyúzás között. No persze vannak irodalmárok és költők, akik nem felelnek meg a mai trendnek, de azokkal most nem foglalkozunk. Inkább egy gyönyörű verssel s annak zsögödies változatával örvendeztetjük meg az olvasókat.

Ettől , féltem, ettől, Hiába dobtam magam

Há igen. Rossz idő vót annak idején. Sannyira fútt a szél, hogy egy cérnaszál vastagságú akármit sem engedtűnk vóna bé a kabát alá. Dolgojztunk, mint az állatok. Végejztük vármegye robotját. A szemünk mán mán kancsalított a portól, amit a drága szél szemünkbe söpört. De milyen legyen egy ilyen üdő úgy május vége felé. Há ilyen es lehet. De mű csak kopácsoltuk a faládákat, néhányszor kezünkre csapva egyet-egyet a kalapácsval. Nem eppeg akaratból, me azé nem kinojzuk magunkot se, csak mán nem bírtuk a ziramot. Elgyütt a zebédidő, kejztdtünk fallatérozni, mikó hiretlenjében Fülöp gyimesi munkatárs feltekintet a zégre és mondá: - „Úgy tetszik, hogy kipillan a züdő". Mi tagadás, úgy es lett. Béhersintettük a maradég tízórait, ráittunk egy csepp szíverősítőt, s há láss csudát a szél elállt, a napocska heherészve nézett felénk. Mű pedig folytattuk a munkát, egy cseppet jobb kedvvel.

Az történet mán régecske megesett . Csak eszemba juta, hogy ennek a Fülöpnek milyen igaza es vót. Aztán ne es beszéljünk a költőies béköpésének lenyűgöző hatásárul. A munkatársaim röhögték, sakkó mégjobban, mikó én kejzdtem csudálkozni ezen a mondáson. Azóta es ott a begyembe és ulyan mint egy kis versike, amit gyimesbe, csak úgy kimandanak, s máris értik a zegész dógot. Há ez ilyen sekkora.

Hát igen, azóta valóban sok idő eltelt és nem hallottam szebb versikét ifjoncköltőktől, ami hasonlóam lenyűgözött volna. Ebben benne volt a beborult ég, a szél fuvallata, a madarak röpködése, a mélység és magasság egyaránt. Érezni lehetett a fák susogását, a természet várakozását és az első napsugarakat, ahogyan áttörnek a felhőkön.

Ahogy ott álltam és percről percre változott az időjárás hatalmába kerített az a varázslatos érzés, mikor gyermekkoromban, kint voltam a hegytetőn és bámulván a havasokat úgy éreztem, mintha repülnék a felhők között. Jó volt máshol lenni, megérte. Biztos a többiek is ugyanúgy valami hasonlót éreztek, csak egy felnőttnek és pláné férfinak nem szabad ennyire ellatymatagósodni. Legyen szilárd, kemény, mint a beton! Tudjon ordítani, verekedni, a haveri körben versenyt inni stb., mint sok jeles művész. Úgy látszik a nyú édzses művészet kiterjedt a hétköznapi életre.

Vannak akik honpolgári kötelességüket teljesítve keménykednek, néha beszélnek is róla. Vannak azonban, akik nemcsak keménykednek és beszélnek róla, hanem papírra vetik, művészetet csinálnak belőle.

A posztó kapca posztmodernes elmélkedésben fő szerephez jut a gürc, a harc, a szenvedés, az észvesztés, mert ami ezen kívül van az már nevetséges, maradi, lealacsonyító követőik számára. Ezért van kevés érték a művészet nagy birodalmában, mert egyre többen élveznek a szemétdomb tetején kukorékolni. ÉN

Bár a nyári napforduló tűzünnepét már évszázadok óta Szent Iván (János) napjának (június 24) előestéjén tartják, és éppen ezért a legtöbb ember szemében keresztény ünnepnek számít, kétségtelen tény, hogy máig eleven szokásrendszere a kereszténységet messze megelőző korokból ered.

A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra hágott az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a nap a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ.

Komolyra fordítom lepcses szájamot, vigyázzatok a piromáriás vagy ö bírómáriás,… ö ráksúly, azokra ne, akik élvezik a tűzet, jóe, na! Egy aggódó zsögödi

Ezt várta minden gyerek és tanár. Mindenki bátran kiakadva néz a szebb jövő elé. Jöhet a pihenés! Csak szégyen pihenni, bizony. Egy aktatáskával meg egy mobil telefonnal érdemesebb futkorászni, legalább tűnjék mintha, ez igen, és most is. Meg kell felelni az új elvérásoknak uniós elvtársak!!!

Bubácskáim, írjatok mán valamit az újságba. Nem kell megijedni az eddigi fergeteges színvonaltól. Szükség van a tudósításokra. Minél többen lecsapnak egy-két hírecskével, annál jobban fognak odalenni a szittya zsögödi lapért. Csak bátorság. Kortól, nemtől és hovatartozástól függetlenül bárki tudósíthat. A Zújságos bácsi.

Kedves hölgyeim és uraim, most azt találják hinni elírás történt az olvasásról szóló cikkben. Ugyan, dehogy csak egy jópofa vicc volt. Há há há! Azért írtam 2002-2003 helyett 1993-1994-et. Remélem kellemesen mullattak, mikor észrevették több mint tíz év különbséget. A szerkesztő

Annyi bubás napot tartanak mostanába, hogy a csuda öl meg. Régebben egyik nap jött a másik után. Jó es vót, rossz es vót. De most mán nem úgy működik, bémondják a tevébe, bé a rádióba, de meg a zújságba es van egy írás róla. Hát kedveskéim, nem sokat olvasok, inkább a gyászjelentés érdekel. Szeretek búsulkodni és örvendezni es egyszerre. Főleg akkor, mikor olvasom, hogy velem egyidős és levette a szíjjat. Azt jelenti, hogy méges annyi gürc után még bírom az igát. Egy kicsit elkanyarodtam. Hol es tartottam. Jaj, persze a zújságnál. Nahát, ahogy böngésztem a gyászjelentőköt és a jókívánságokot, akkor vettem észre. Belé olvastam egy cseppet. Ulyan büszke vótam, hogy tudom milyen világnapok, világhónapok, magyar napok vagy egyéb kurtúj napok, hetek, hónapok sö évek vannak, hogy csak. Csak az a baj drágáim, nem fog úgy a zagyam mint rég, leán és asszon koromba. Ej micsa mecseke vótam, azt meglehet nezni a falon. Ott van most es egy szép tükröcskés tartóba. Mi csináljak telik a züdő, de megmondtam Gyurinak mű es tartsunk ilyen napokot. Ő aszonta: Asszon elment az eszed, ami nem es vót. Titokban Varvarával kieszeltünk ilyen napokot. Egy párat elmondok, hátha megjelenik a zújságba: Öreg Asszonok Putyukálásának napjai, Pletykáló Hetek Héthatárba,Nem ivós napok a zembereinknek. Zöd Álvira, Varvara húga

Kedves olvasók! Ha cikkeket meg egyéb firkalmányok-at nem is kaptam, de ötletet annál többet. Neveket nem írok ki, de azért a helységneveket ahol laktok szittya büszkeséggel felsorolom. Ötletadó fontossági sorrendben: Nagyernye, Csíkszereda, Csíkrákos, Szeged, Kézdivásárhely, Budapest, Csíkszentdomokos, Székelyudvarhely. Lehet mások is beledolgoztak, csak lyukas az eszem, hátha következőbe megjegyzem. Jutalmul fogadjátok nagy szeretettel ezt a tájképet a Hargitáról. Természetesen Zsögödből kell kiindulni, ha megakarjátok csodálni. Meg is kell csodálni!
Szeretettel a szerkesztő bácsi

e-mail címek metek nektek! : borbelevi@mag.ro/borbelevi@yahoo.fr/ficzfa@freemail.hu,zskb@freemail.hu*(Zsuzsáé)