FENYŐSZEGI CSEREKJÉK

 ŐSZ

2009 -8. szám

 

 

ŐSZI CSENDESSÉG

Az ősz jelentse a munka gyümölcsét, de a csendet is, ebben az örökös természetáldott északi féltekén kialakult körforgásban. A munka utáni pihenés, felkészülés a télre egy aranyba burkolódzó napsütéses délután jöjjön el hozzánk, melegítse szívünket, s adja meg azt a nyugalmat, amire mindig is áhítoztunk.

Sz.Ú.

 

 

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

 

Utak javítása – Csíkszereda úgy néz ki, akár egy aranybánya. Nem annyi kincs van benne, csak annyi túrás. Az autók is közlekednek, ahogy tudnak, a parkolás már kész művészet. Semmi gáz elvtársak és traktoristák! Hamarosan kilábalunk ebből a menetből, s olyan szép utcáink és parkolóink lesznek, mint a csuda.

 

Zsögödfürdői útszakasz – A fedett fürdőtől a szabadtéri fürdőig nagyjából megjavították az utat, csak elfelejtették leaszfaltozni. Mást mán kezdhetik elölről, mert hatalmas gödrök tátongnak a félkész terméken. Ez nem egyéb, mint a sziszinek a fuszija, vagy még az se…

 

Zsögödfürdői fedett bazin javítása – A fedett ügyesen javítják fel, úgyhogy télen istenit lehet benne lötyötölni. Meg kell ragadni az alkalmat.

 

Nagy Imre emlékkiállítások – Tavalytól körbejárta Magyarországot és az idén is folytatta útját zsögödi nagy szülöttünk Nagy Imre festőművész vándorkiállítása a Csíki Székely Múzeum jóvoltából.

 

Kiköltözések Zsögödfürdőre – Egyre többen költöznek ki Zsögödfürdőre, vannak, akik Tündérvölgyet vették igénybe… Mindegy, hogy a szeredai vagy a szentkirályi felét választották, mert a hajdani tájnak búcsút inthetünk. Sajnos nem nevezhető városrésznek, falunak, de még üdülőtelepformának sem, az „új negyedek” háztömege.

 

Supákolások helye volt Csíkszentkirály – Egy cigány betyár, azaz roma megkéselt egy székelyt szentkirályon egy fáintos kocsmába. Ettől a perctől a két nemzet a községben nekilátott csépelni egymást. A bunyó nagyon eldurvult. A székelyek és a cigányok verekedésének a rendőrök vettek véget. Aztán erre már a politika is felfigyelt! Tüntetést szerveztek szegény romák védelmébe egyenesen Bukarestből. Kellett es onnan kimászni ezért. Eredmény szinte semmi, mert a helyi cigány szervezetek meg sem mozdultak, mert tudták, hogy az ilyesmit ildomosabb helyi szinten lerendezni. Ezt követően négy órai vita után, békés egyezményt pirkantottak alá, aminek értelmében, tisztelni fogják egymás tulajdonát. A cigányok abbahagyják a lopást, fognak tisztálkodni, s akinek nincs legelője, az ne tartson lovat, a csendőrök mégy egy darabig a faluba maradtak.

 

 

NAGY A KÖD ZSÖGÖDFÜRDŐ FELÉ

 

Bégyúltak a buszjáratok Zsögöd és Zsögödferedő felé. A múlt lapszámunkba le es volt adva a drót, hogy körülbelül, hogy es járnak ezek a mozgóládák. Na, azután egy jó cseppecskét változott a menetrend. Félóránkénti sétafika egy órára tágult, s nem es beszélve az útvonalak változását, mondjuk az utóbbi dolog, lehet, hogy a folytonos útfeltúrások végett keletkeztek mindenfelé. Ezek, ha nemtetszős hírek, akkor a következőtől rosszul lehet az ember, vagy elmélkedhet még egy sort rajta. Hát jobb az utóbbit tenni, met akkor az ember vérnyomása nem fogja a csillagos eget verni.  Úgyanes egy darabig béjárt a zsögödfürdői melegbazínig az autóbusz, s azt igérték bé fogja tekerni a hidegbazínig, vagyes Zsögödfürdő szentkirályi részéig. Jópofa mende-monda volt ez, nemhogy a hidegbazínig, de még a melegbazínig se megy bé az autóbusz. Egy nagy csucst! Az egyik utas rákérdezett, hogy métt es, mikor ezelőtt bément. A sofőr kijelentette: „Azétt met köd van”. Ködöt nem lehetett látni arrafelé, akkor, de a témába igen. Aztán még van egyéb es, egy másik utas arról tudósított, hogy az egyik sofőr úr, indulásig nem engedte fel az utasokat, addig ő komótosan előkészítve elemózsiáját, egy jót evett. Biztosan nem akarta, hogy zavarják, elég volt az neki, hogy dereka táján járt a bétevő falatoknak, s fárasztó dolog, ha ilyenkor valaki folyton azon erősködik, hogy a buszon legyen. Azétt ne legyünk egészen csemerek, hátha ez csak egy kitaláció, s az utas az angyali sofőrt bé akarja béfeketíteni. Méges jó megfontolni, hogy az ember mivel szeretne utazni, lehet a lábbusszal hamerébb célt ér. 

Egyik utas

 

VÁLTOTT A HARGITA NÉPE

 

Bizony váltott, de még mekkorát! Muszáj erről írni, még akkor is, ha régebbecske történt. A rossz nyelvek úgy beszélik, hogy sikerült lemondatásra késztetni a lap régi vezetőjét. A Hargita Népe napilap munkatársai tiltakoztak a közelgő igazgatóváltás és a lapot befolyásoló politikai lépések ellen, de mindhiába, mert, akinek kezében a hatalom az dirigál, vélték mindannyian. Azonban a tiltakozás ellenére 2009 áprilisában megszületett a döntés, amelynek értelmében gyakorlatilag politikai ellenőrzés alá vonták a napilapot. S most jön a munkatársaktól idézett cikkrész: „Továbbra is úgy tekintjük, hogy ezzel a lépéssel a politika zöld utat nyert ahhoz, hogy üzeneteit akadálymentesen és szakmai kontroll nélkül juttathassa el az állampolgárokhoz”. A 2009. április 30.-i szám a fáintos 1989-es fajta kommunizmusbéli Hargita felirattal jelent meg, ezzel is tudtára akarta adni az olvasóknak, hogy igenis, egyfajta visszarendeződés van a látóhatáron.  Az olvasók nagy része nem reagált, mert mostanság „nagy szabadságos időt élünk”, úgyis sokan már átnyergeltek, a Csíki Laphoz, mert a hátán van egy e-mailos és SMS-es rovat, ahol legtöbbször az emberek néhány kivétellel (üdvözlet nekik) névtelenül gátlás nélkül mocskolhatják embertársaikat. A hírek sem sokkal különböztek a Hargita Népében találhatóktól.

   Most ősz van, áprilistól mostanáig sok víz lefolyt az Olton, napilapunk körül csendes minden, beszéli sok olvasó…               

Egyik hűséges olvasó

 

SZELÍD VADÁLLATOK

 

A mai vadállatok se eppeg a régiek. Nincsen nekik elég helyük, hogy rendesen tudjanak feszíteni erdőn-mezőn. Sok állat mán az ember szemetéből csemegészik, s az üdüllőhelyeken, akár a tenyerükből is esznek Nem egy agyondédelgetett mókuska él eképpen Zsögödfürdőn, a szépséges Hargitafürdőn, Büdösfürdőn és így lehetne folytatni tovább. Tehát, a mi vadállataink kezdtek humanizálódni. Háziasodni mégse annyira, ez egy más fajta életmód, olyan laza élősködőfajtához hasonló (jó példa erre a Hargitafürdői „népszerűen kéregető” róka). De mit csinálj, az emberek, juttatták ebbe a helyzetbe. Immár ez van. Jó háziasodás elleni példa a medve. Az ugyanolyan összevont szemöldökkel jár-kel, s ételt nem kap a kukákba, akkor keres a házaknál. Erre volt már példa Zsögödfürdőn, Tusnádfürdőn és Brassóba (a városba) is.

Mit lehetne tenni ennek érdekében? Egyszerű a válasz erdő-mező területének növelését, hogy az őzek és szarvasok, nyúlak, vaddisznok és rókák, esetleg farkasok is inkább ott forduljanak elő, mint a szántóföldeken és az országúton sétálva, ahogy már Alcsíkon és FElcsíkon is szokásukká vált. Ezek az állatok bizony be-betérnek a házakhoz egy nyeletnyi harapnivalóért. Nos, jó megoldás a vadaspark is amilyen Székelyudvarhelytől vagy 30 kilométerre van (a zetelaki úton kell kitekerni). Több mint 300 hektáros területen gím- és dámszarvasok, őzek, muflonok, vaddisznók, vadnyulak otthona, de az ivói tavacskában halak is vannak telepítve, és az élővilág valóban vadon, egy kis plasztikázással. Egy a bibi, körbezárt terület, árammal védett, s ezért az állatok is helyben (parkon belül), boldogulhatnak. Ezért etetni kell őket, s közülük néhány már elkényelmesedett, sőt barátságossá vált a látogatókkal szemben. Vajon a jövő vadonja olyan lesz, mint azon a bizonyos Őrtorony folyóirat lapjain található képeken, ahol ember és állat „nagy megegyetértésben” elvannak egyfelé? Lehetséges.     

Egy vadonban felnövő zsögödi ipse

 

TERMÉSZETTŐL AZ ÚJ MŰSZEREKIG

 

Eléges elég csuda dolog van ezen a fődön. Nyakig érdekességbe feredőzünk, hol heherészve, hol bünnyögve, az a lényeg, hogy teljen az üdő, de ne akárhogy. Hogy mit es akarok evvel mondani? Nagyon egyszerűcske menetet testvér! Mennyünk csak vissza úgy képzeletbe, gyalogszerivel a múltba. Azt mondák, ott ne a régebbiek, hogy annak idején sem villany, sem autó sem másféle luxos kitalációk nem hányódtak itt ezen a világon. Az örvendett kinek volt háza, szekere, s tüzet tudott rakni, s feltudta pillantani a lámpit, vagy a gyertyát esténként. Szinte együtt élt és lélegzett fával-bokorral, s az egész tájjal minden egyes emberfia. Ha kibámészkodott egyet az ablakon, akkor néhány házat látott, s legfeljebb az arrafelé kambacsoló szomszédokot. Az erdő se vót eppeg olyan cudarul messze, a falutól egy hanyitásnyira. Mező, s legelő, rögtön a falu és az erdő között díszelgett. Azt mongyák az okosok, hogy, mű es még az erdőből jöttünk ki, vagyes őseink. A barlangokba  tőtöttük az időnköt, csak osztán később, mikor egy cseppecskét okosodtunk, kezdtük azt hinni miénk az egész világ. Ejsze vagy százötven esztendeje, mikor megkezdődött ez a teknikális forradalom, s ügyesen lassan, de biztosan belészoktunk a kényelembe. Hát nem mondom, még mű es használunk, abból a kényelemből valamicskét. Ott van a villany, s akkor a tévé, s rádió. Régebb vót egy piköppünk, de az nem es olyan rég kifingott, s helyébe mán nem lehetett újat kapni. A fiam vett vót valami kazétafont, de nemigen értünk héza. Az unokánk erre azt mondta, annak mán lejárt az ideje, ejsze az őskorba élünk-e, vagy mi. Ő azétt szereti bőgetni, valami ordíbálásokot, aszondja arra, hogy zene. Háha az zene, akkor a fűrészelés is egy csuda muzsika. Mű jól meg es vagyunk házunkba, nem es akarunk mán ennél többet, csak éldegélni nyugudtan. Télen egy pár napra, amikor, ej be hideg vót a jó istálóját neki, felmentünk Szeredába a leányomékhoz. Hát az a blokk nagyon érdekes, ki se tucc menni sehova, ha kimész méges belőle, úgy járnak a kocsik, minha a sofőrjeik megvónának veszve. Odabé a lakásba pedig egymást érik a különbnél-különb találmányok.  Ott van konyhatévé, csak azt az ételt mutassa, amit oda béraknak melegíteni, még a megpirított kenyér es valami dobozba csomagolt rezsóból szökik elé, s a tévé se kutya, annyi adás van rajta, hogyha nézed, még időd se lenne valamit mozdítani a ház körül. Nem es beszélve a sarokbagépről, olyan számítólagos vagy mi a rossz sebnek mongyák. Na, az mindent tud, ha kell, zenél, s hanem filmet jár, hanem újságot is mutat, s akármit olvashatsz rajta, ha jó keményen kiguvasztod a szemedet. Ezek mellett a mosógép és a hűtőszekrény mán régi találmány, pedig azokot es alig szoktuk meg. Hogy még mi van, azt elmondani nem lehet, de mindegyik árammal működik, még a marokbaférő, semmi kábel nem kell héza telefon es. Hát, amit mű itt lefigyeltünk nekünk se kellett héza sok ahhoz, hogy nehogy megfutamoggyunk. Sokáig nem es bírtuk, lassan ügyesen három nap múltán kicurikoltunk a blokkból, s tekerjed hazafelé.

Mit szóltok melyék es nyugtatóbb egy blokkerdő vagy egy rendes? Nem aszondom menjünk vissza ahonnét jöttünk, de a mi jó, nem kéne úgy kezelni, minha nem es kéne.

Adalbert bá Csíkországból

 

 

SZÉKELY HÍRESSÉGEK – III –

 

APÁCZAI CSERE JÁNOS

  Művelődéstörténetünk egyik kimagasló alakja volt. Sokat tett az írástudás terjesztésében. A hazai oktatásügy megreformálását tűzte ki célul.

   1625-ben született Apácán (ma Brassó megyéhez tartozik – szászul Gist). Anyagiakban szegény, de szellemi értékekben gazdag szabad székely családból származott. Szellemi felemelkedésében két tanárember hatott rá, a kolozsvári Porcsalmi András, aki magánutón is tanította, és Bisterfeld János Henrik tanító, akik az enciklopédikus tudásra ösztönözték őt. Tanulmányait az Apácai iskolában kezdte (elemi ismereteket és az alapfokú latintudást itt sajátította el), majd Kolozsváron és Gyulafehérváron folytatta, ahol már megismerkedett a puritánus eszmékkel. Kolozsváron a grammatikai (nyelvtan), poétikai (költészettan) és retorikai (szónoklattan) osztályok elvégzése után a gyulafehérvári kollégium akadémiai tagozatán filozófiát és teológiát tanult. Tanulmányai befejezése után a marosvásárhelyi latin iskola igazgatói-rektori állását kínálták fel neki, de nem fogadta el, mert Bethlen Gábor által létrehozott alapítvány jövedelméből Geleji Katona István erdélyi püspök külföldre küldte tanulni. 1648.-tól pedig Hollandiában jár egyetemre nagyrészt Ultrechtben, ahol megismeri a kor új filozófiai eszméit (Descartes érdekli a legjobban), és ott találkozik az angol puritanizmussal (anglikán vallás megtisztítása a katolicizmus maradványaitól, valamint világi beavatkozástól), amelynek lelkes híve lesz. Ott tartózkodása alatt tanulása csiszolása végett ellátogat Francia, Belga és Angolhonban.  1651-ben doktori fokozatot szerez. Ebben az esztendőben veszi feleségül egy gazdag ulterchti családból származó lányt, Aletta van der Maetot. Apósánál laktak egy ideig, ahol hozzákezdett 1652 őszén az első nemzeti enciklopédia (Magyar Encyklopaedia) megszövegezéséhez. 1653 nyaráig művének elkészült fejezetei nyomtatásban is megjelent. Ugyanebben az esztendőben hazahívták Erdélybe. Feleségével és gyermekével a Gyulafehérvári Akadémia gimnáziumi tagozatán kezd tanítani költészetet, gondolkodástant, ékesszólást, héber és görög nyelvet, valamint latin klasszikusokat. 1654-ben nyomtatta ki Gyulafehérváron a Magyar Logikácska tankönyvét. 1656-ban puritán vallási nézeteiért II. Rákóczi György megfosztotta állásától, s elűzte Gyulafehérvárról. Lórántffy Zsuzsanna közbenjárásával a kolozsvári középfokú tanintézetbe kerül. Itt iskolavezetőként dolgozott. 1655 áprilisában a tűzvész pusztította iskolának egyetlenegy termét lehetett használni. Kolozsvári beköszöntő beszédét (latin nyelven tartotta) az iskola, mint tanintézet fontosságáról tartotta „Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól”. Többek között újjáépíttette a tűzvész pusztította iskolát, tanítása mellett tanulmányokat írt.  Apáczai ideje alatt a Kolozsvári Gimnázium egy olyan intézménnyé vált, ahol igazán tanítottak és tanultak, hasznos és fontos ismeretekre tettek szert a diákok. Iskolateremtő munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsai Ákos fejedelem is nagyra értékelte. 1657-ben meghal első gyermeke. 1658-ban írja Apáczai a Vita az értelemről című filozófiai művét. 1659 első hónapjaiban vitairatot készít Az eredendő bűnről címmel. Egészen fiatalon, 35 esztendősen halt meg tüdőbajban. Hamvait a Házsongárdi temetőben helyezték el 1660. január 9-én (egyes források szerint 1659 szilveszterén). Nem sokkal halála után meghal második gyermeke és felesége is.

   Fő művei: Magyar Enciklópédia  (14 rész) – kora tudományos eredményeiről ad átfogó leírást, amelyhez hozzátartozik egy kis nyelvújítás is. Művének főbb pontjai: Alapvetés – ismeretelmélet, matematika, geometria, mechanika, Természettudományok –csillagászat, földrajz-fizika-kémia, biológia-fiziológia-pszichológia, állattan-növénytan-ásványtan, városépítés-mezőgazdaságtan, Humán tudományok – történelem, erkölcstan-államtan-iskolaszervezettan, Teológia, Az emberek magaviseletéről. A magyar Enciklopédia az erdélyi kollégiumokat befejező ifjakat célozta meg.    Kézikönyvként használták, sokat segített a tanításban is. Tanulságos olvasókönyv Apáczai Iskolaenciklópédiája –nyelvtanulásról, műveltség elsajátításáról, tanácsadásról (eredményes tanulás, kitartás, pénz, módszertan, iskolaszervezés).

 

Információ: Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia,Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977; Apáczai válogatott munkái, Tanulók könyvtára - Ifjúsági könyvkiadó, Bukarest, 1965 ; Erdély Rövid története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989;  Pukánszky – Németh: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994

Borbé Levente

 

A MŰ DOLGAINK

 

   Csupa örömhírek terjengenek mostanság magyar berkekben. Elsőként a szlovákiai nyelvtörvény ellen léptek fel Szegeden, augusztus végén a magyar egyházak és politikai vezetők egy-egy illusztris személyiséggel megspékelve a Kárpát-medence minden sarkából, s még azon túlról is. Visszhangja nagyon terjedt, akár a jó pletyka, s valóban felfigyelt ránk a világ. Jó pont ide-oda, de a szűnni nem akaródzó feszültségkeltés nagyon divatossá vált Magyarország szomszédos államaiban. A folyamatos betelepítés ellen (többségben lévő nemzet fiaiból) úgy Erdélyben, mint Felvidéken, Vajdaságban és Kárpátalján vajmi keveset lehet tenni, legalábbis jelenleg. Mégis megvádolnak bennünket, hogy ahol még többségben vagyunk, nagyon vacskoljuk a bételepült lakosságot. Ha annyira rettegnének, már rég vették volna másfelé a sátorfájukat, de ahogy a tények is mutatják, nagyon szeretik köztünk… Hiába, a magyar nép béfogadó nép, nem annyira ellenséges, mint amennyire lefestik, s nem híve a nemzeti háborgásnak sem, viszont ugyanúgy nem tetszik, ha folyton vádolják. azért ami régóta megilleti, s nemhogy megadják, amit elvettek tőle, hanem megfosztják, még attól is, ami maradt nekük. Mit ér a nemzeti tisztogatás, vagy a politikusok kavarása, akik folyton a nemzeti kérdést húzzák elő tarsolyukból, ha nem tudják, hogy ez már lejárt lemez, és csak a soknyelvű és többszokású ország tud igazán gazdag lenni, ahogyan Szent István királyunk is vélekedett erről. Azért mi se bőgedezzünk mostoha helyzetünk végett, mert abból csak akkor van kiút, ha összekapjuk magunkat, mint ebben az esztendőben már többször is megtettük, s akkor lesz, látszatja a dolognak. Az itthon lévőknek munkahelyet kell teremteni, hogy ne vándoroljanak el, hogy több gyereket tudjanak vállalni, hogy szaporodjon a magyar. Imígyen nyert ügyünk lenne messze héthatáron. Idvezletem a gyerekvállalóknak!    

B.L.

 

KOMMUNISTA EMLÉK „ARTA”

   A Hargita Népi Művészeti Szövetkezetnél (románul A.R.T.A.) a kommunizmusba nagy volt a virágzás. Ott szőttek, baggattak, keramikuskodtak, s egyebet es csináltak... Az ipari népművészkedés egy kis újnépművészettel és giccsel toldva fogyott az üzletekbe, mint a cukor. Na de, aki nemcsak bédolgozott, hanem odajárt munkába, nem felejtheti el a sok szövevényes  pártunk és államunk által diktált egyáltalán nem kötelező, de ha nem csináltad azt amit parancsoltak, akkor a vezírek „meggyőztek”, hogy úgy a jó időt. Fejlődni, kellett, s csak egyetlen ösvény volt, s azaz övék! A többire nem szabadott lépni, s nagyon felvette a giz-gaz, rendesen elcsetenyesedett. Emlékszem, 20 esztendős voltam, amikor a szüleimet is be akarták invitálni, mert nem akartam elméletben a zománcozás csínját-bínját elsajátítani. Mégis nagy harcok árán megadták a kettős kategóriát, és előrehaladott keramikus lettem. A mi válogatott elitcsoportunk (ahová tartoztam), nagyon elkanászosodott. Ezért Erika csoportvezetőnk, mint az I-IV-es diákokat Alicëke segítségével ügyesen elültetett bennünket, hogy fegyelmet tudjanak tartani. Ej be ügyesek es voltak, főleg azért, mert a kommunizmus virágzása azután alig tartott egy esztendőt. De hát mit lehet tenni, virágzás után hervadás jön, s feledésbe merült volna e néhány babba emlék, ha le nem jegyeztem volna ügyesen, ahogy egy „békeharcostól” várható.          

Én

 

TALÁLT REKLÁMHÍREK

A Brassói Lapokba sok érdekességet meglehet találni ebbe voltak ezek es. Há feletébb izgalmasok. Az egyik egy Loredána nevű apácát (möjkucát) reklámoz. Ez a fehérnép imádságával ki tud gyógyítani búbánatot, epilepsziát, helyrehozza a házasságot, segít az üzleti élet sikerességében es s még ki tudja milyen jókot csinál. A másik fehérnép Elena asszony, ő mán csudálatos képességekkel megáldott fehérnép. Ért a varázslatokhoz, elűzi a gonoszt, átkokot töröl ki, ő es gyógyít epilepsziát es, s jártas az üzleti ügyekben, csak egy cseppet rapidabb, mint Loredána, mert családokot és házasságot hoz össze, ha kell egy nap alatt, csak gyógyburjányok kellenek héza, s kész. Persze az újság szerkesztősége nem vállal felelősséget a reklámok tartalmáért. Na gyerekek, ha ez csakugyan így van, lassan mindenki boldog lesz, és sikeres üzletember, s nem es kell mást tenni, csak ebből a két nőcikéből egyet telefonon felhívni, s néhány óra/ nap után miénk lesz a világ!

 

* * *

 

MADONNA

A bukaresti koncerten kijelntette, hogy Romániába elnyomják a cigányokot. Szegénykét kifütyölték. A cigányzenekarokot, akik koncertje közben léptek fel megtapsolta a közönség. Tanulság az, hogy nem kell belédugni az orrót olyanba, amiről nics elég híred. Ezt a dógot nála nélkül es elvégzik.  

Figyelőke

 

SZÉKELYFÖLD AVILÁGHÁLÓN

 

Na, az osztán igen! Székelyföldnek saját internetes azonosítója lehet 2010-től kezdődően. Ezután az egész polgármesteri hivatal, iskolák, korházak, gyárak, cégek, magánszemélyek, s akármilyen intézmények használhatnák az új Székelyföld azonosítót, vagyes – sic végződést (ahogy Romániának a ro., vagy Magyarországnak a hu.) Igen, nagy az öröm, csak kell héza megerősítésképpen 300 ezer aláírás. Na most nehogy kezzetek gondolkozni, fel kell iratkozni, s kész! Milyen fáin is lenne egy határokfeletti Székelynép egybenléte. Itt le es darálom a feliratkozás világhálós helyét:   http://pontsic.org/hu , s ott a petíció menübe fellehet iratkozni jó nyugudtan.

 

VADONRÓL Feri bá

 

    Nagyon megfordula a világ. Ha pihenni akarsz kambacsolj ki a vadonba. A mán nem es annyira ijesztős mind ez a csilivilizációs világ. Ott tudod mitől es kell félni, műfelénk me gondolkozhatsz eleget, s törheted a fejedet met úgyse tudod meg.

 

AKKOR HOGYES MONDJUK?

 

   Helyesen az ember eppeg úgy beszél, ahogy azon a vidéken divat, de azétt van egy-két furcsaság, ami az ember fülét, ha nem ügyel, bizony lefacsarja. Az egyik ilyesmi ez a kakaós kávé. Na, testvér, hogyes kell ezt megérteni? Hogy a kávéba még raknak egy cseppecske kakaót (a mán mellékes, ha kilóra vetik belé)? Eccer finom lehet a kakaópudert a kávéval békanalazni. Azétt ne legyek akkora okos tojás, met vízzel fellehet keverni. Persze magától értetődik, hogy ilyenkor az ember arra gondol, hogy a tejbe tesz kakaót, s összegübüli, s kész is a frissülős ital. Lehet rögtön hörpinteni. Azt nem értem, akkor mét es nem hívják kakaós tejnek. Sokkal érthetőbb, met akkor tiszta, hogy mit mibe tettünk belé. A karamelles kávéval is ugyanez a helyzet. A kávéba, ha még beléduvasztasz egy rend karamellt, nem es tudom mi lesz, még nem es ittam olyasmit, de ejsze ki se próbálom. Pedig ennél es ugyanez a helyzet, a tejbe van beléduvasztva a karamell. Nagyon mellőzve van ez a tejes névváltozat, pedig milyen isteni lenne tejeskaramellnek nevezni ezt a fajta lütyüt. Há, még a valósághoz a legjobban a tejeskávé közelit. A kakaót is lehet mondani kávénak, s akkor tisztább az ügy, de mindenki mondja és igya csak úgy, ahogy szereti. Ebbe nem avatkozok belé egy dekát se.         

Nyelvbetyár Aladár

 

MEGÚJULT a HONLAPCÍM ezután a www.borbelevi.tvn.hu –n kell keresgélni!!! Böngésszenek ott!!!

Az villámposta címe változatlanborbelevi@yahoo.fr