FENYŐSZEGI CSEREKJÉK

Családi szám

NYÁR

2010 -11.

A Zsögödi Szó utódja

ARANYOS NYÁRSUGÁRZÓ REKKENŐ

Újra elérkezett hozzánk a lassan pirkadó virradat, a hajnalzengő madárkatánc, a szellőfuvallatnyi dallamlebegés pedig égi tisztaságkatlanba fordult át. Bizony itt van, velünk van a nyár szelídjátéka, és móka nélküli pirulása. Ilyenkor a felhőkönnycseppekből zuhogással megtelt erecskék buzogva szaladnak le a patakok vizén, s folyókba sietve, adják át a napok hordalékát. Az ázott mezők titkos életét zsongásmese látja, s mint a felhők mögötti már-már kikandikáló nap sugarát változtatja valóra a nagyító vízkristály. S az erdőn-mezőn túli szivárvány színeiben burkolódzva az áldásos élet megpróbálja minden élő pihenését és munkáját, figyelőtáncba rázva építeni, biztosítva az örökkévaló küszöbkörforgását.

Duma és fotó: A szerkesztő úr.

Ha jók leszünk, még víz kerül a SUTA TÓBA…

Na gyerekek, újra lesz víz a Csíkszereda melletti Suta tóba. Azért ne fussunk elé úgy a dolgoknak, mert nem megy az olyan egyszerűen. Annyi hivatalos papírt alá kell írni menteközben ezért, hogy Zsögöd lakossága nem kellene búsulja a füzetet, de még a tűzgyújtót se egy jó darabig. Jövőre várható, hogy megtelik vízzel az üresen álló meder. Ügyesen el kellett hanyagolni és vitatkozni a húsz esztendővel még jó állapotba lévő környéket. Igaz az is, hogy a földgát olyan kommunista módszerrel össze volt tákolva, de ha idejébe lépnek, akkor nem kéne annyit szimmogni azzal is. A környéke pedig borzasztó. A menedékház szép csendesen megomlott. Annak gazdája sincs(?). Most meg egyre több a baj. A gátat meg kell erősíteni, hozzá tervet készíteni, s aztán még van véle elég bibi. A lényeg az, hogy a munkálatok elkezdődtek.

B.L.

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

Zsögödfürdőn javítják a borvízforrást és környékét  – A Székelyföldi  borvízút egyik állomása Zsögödfferedő. Most a fedett bazin melletti térséget alakítgatják, s az utat is elkezdték reparálni. Úgy néz ki hamarosan újra lesz ahol a zsögödiek, szeredaiak és az arajárók flakonjukat vízzel telitöltsék és helybe is hörpintsenek néhány nyeletnyit belőle, de ami jó, hogy a szabadtéri strandig rendes utón közlekedhetnek.

Egy gödörbe zsögödbe szinte eltűnt a szerkesztő úr  – Zsögödbe a közművesítés utáni utak megcsiálása meglepetést okozott. Egy újonnan aszfaltal megstoppolt szakaszon a szerkesztő úr lába bokáig eltűnt. Nagyot ugyan nem lepcsent, de „útraibolya” színt váltott. Vigyázat kedves sétálók a zsögödi járdákon!

Nagy Laji dombi változások  – Lakóházak és más házak épültek az elmúlt esztendőbe a Nagy Laji dombján. Jelenleg pedig a meglévő fenyő és nyírfaligetet megnyirbálva rittyentettek fel állítólag orvosoknak szánt két lakóházat. A természetes környezet megint karcsúsodott, bennebb kellett húzza szíját.

A Mikó Vár melletti Himalájai selyemfenyő sorsa cudarul alakult. A természetvédők minden áron megvédték a ritka és egyben gyönyörű természeti csodát. Nem vágták ki, de a várkörüli park átalakítása során gyökereit megsértették és szegény párájától búcsúzván kiszáradt. Most egy körbekerített kocka őrzi régi helyét.

Megszépül a MÁG suli  – Meg bizony úristenemre, hogy ez igaz. Pályázatot nyert a városi tanács, s ennek köszönhetően felújítják teljesen a volt Katolikus Gimnázium 100 esztendős épületét, amelyen jelenleg a Márton Áron Gimnázium és a Segítő Mária Gimnázium osztozik.

Új Mária szobor Csíksomlyón  – Ahogy kapaszkodnánk fel a Kis-Somlyóra új Mária szobrot állítottak fel, amelyet fából készült négy és fél méter átmérőjű és öt méter magas  magyar koronát mintázó kupola véd. A szobor magassága másfél méter.

Pünkösdi áldás? – Somlyón a lakóházaktól egy cseppet messzébb a pünkösdi búcsú után sátrat vert egy család. Azóta ott éldegélnek. Hogy mit esznek az egyszerűen nem tudni, mert még füst se gomolyog a sátor körül.. Ha pártjaink és kormányunk így biztat, akkor a nomád életmód nálunk is hovatovábbra előtérbe kerülhet.

Hírözönke

CSÍKSZEREDAI AUTÓBUSZ-ÁLLOMÁS

Ha Csíkszeredába jár, akkor módjával közelítse meg az autóbusz-állomást. Május 15-től fuccsot mondott az Autotransport Rt. Várótermet ügyesen bézárták, az információszolgáltatást megszüntették. Nagyon csendbe dolgoztak rajta, bizonyosan, hogy mást ne zavarjanak. Az ügy kevésbé nőtte ki hírértékűvé magát.  Sehol nem jelzi azt, hogy mi is történt ezen a helyen. A tulajdonos továbbra is megengedi, hogy más szállítócégek buszai béálljanak a pályaudvarra. A budi szüntelenül fungálni fog. A víz-gázról meg a villanyról, s egyéb vezetékekről még nem okoskodtak ki semmit. Tehát az autóbusz-pályaudvart felcserélik parkolóra. Még a jegyet az ott ücsörgő buszokra valami módon meglehet venni, s várakozni is lehet székek nélkül (legalább azután jobban esik az üléses pihenés”,de az emberek miként fognak értesülni a járatokról, azt teljes homály lepi. Me megyeszékhely, nincs buszállomása, s a többi ott hányódó buszra is csuda egy jó információszolgáltatás működik. Semmi. E mán döfi, s még ráadásul disznóölő késsel, micsa trendi dolog. Még aki, nap, mint nap megközelíti az egyre mocskosabb, néha gödrein túl aszfaltot is tartalmazó utat, az tudhatja melyik járgányra, szálljon fel, de aki gyérebben járul „az Úr asztalához”, bizony el kell gondolkoznia azon, hogy mitévő legyen ebben a parkolónak titulált buszrengetegben.

Egyik kedves ismerősöm éppen diákjaival akart megejteni egy kirándulást. Sikerült bétévednie az említett teremtés elő-utáni ősállapotba, a káoszba. Látott is egy illetőt, s informálódni kezdett tőle, kihez is forduljon, csoportos kirándulásos buszozás esetén. Az illető hetykén közölte, hogy ő azaz ember. Lazán kivett a szemetesből egy hasonló kiránduló diáknévsort és bemutatta, hogy mire van szükség, s nyugtázta, hogy az árnak is csak felét kell kifizetni. Ugye de bubás! Megvolt információ, talán a buszt is majd el fogják találni, célt nem tévesztve, amire fel fognak szállni, és jó irányba fognak menni… 

Figyelőke

SZÉKELY HÍRESSÉGEK – VI –

Körösi Csoma Sándor

   1784. március 27-én született (április 4.?) a mai Csomakőrösön (a hajdani Kőrösön) Kőrösi Csoma Sándor (Orbai szék része volt, ma Háromszékhez tartozik, azaz, Kovászna megyéhez) egy szegény sorsú kisnemesi család hatodik gyerekeként. Édesapja, Csoma András, gyalogos székely határőrként állta a sarat, békeidőben pedig saját földjét művelte. Édesanyja Geste Krisztina. Hat esztendős korában került be a falusi iskolába. Itt sajátította el az írást-olvasást, a számtant, jártasságot szerzett a történelem, földrajz és vallás, ének-zene terén is. Később a latinnal is megpróbálkozott. Már akkoriban nagy érdeklődéssel volt népe iránt. Érdekelte maga a székely és a magyar nép eredete. Pénzhiány végett szülei nem tudták továbbtanítatni. Így maradt egy ideig otthon, ahol a gazdaságba dolgozott. 1799-be Édesapja Kónya Sámuel bíztatására elvitte gyerekét Nagyenyedre és beíratta az ottani iskolába. Szülei beíratás után egyetlen forintot sem költöttek rá. A serdülő fiú az iskolában szolgált. Jó tanulása jutalmául tanulmányai második évében felmentették a munka alól. Harmadik évtől újból magának kellett előteremtenie a mindennapi falatot és a tandíjat is ő kellett előteremtse. Pénzét beosztotta, és ügyelt a tartalékaira is. 1802-től a kollégium szigorlatának letételéig (1815-ig) 5000 forintot spórolt meg. Diákévei alatt veszti el szüleit. Ismeretszerzésben leginkább a földrajz-történelem és a nyelvek világa vonzották. Megtanult görögül, németül, de valamennyit tudott franciául, és a hébert is kezdte tanulgatni. Gimnázium elvégzése után a bölcsészeti teológiára ment. Később tanulmányait a németországi Göttingenben kamatoztatta. Visszatértekor Kolozsvárra járván útlevél ügyben találkozik Kenderesy Mihállyal, aki anyagilag támogatja Kőrösi keleti útját. Belső-Ázsia felé tervezte útját, ezért gondolta, hogy elsajátítja az orosszal rokonnyelvek egyikét. Így tanult Zágrábban szerb-horvátul és szlovénul. Visszatérve értesül, hogy nem kaphat útlevelet, de kis határátlépővel Bukarestbe veszi útját, ahol törökül tanul. Másfél hónapi tartózkodás után 1820 januárjában lóháton Szófiába érkezik, ugyanez év februárjában már Konstantinápolyba (Isztambul) érkezik, de a pestis miatt Énoszba kényszerül. Innen hajóval megy Alexandriába, ahol találkozik Schafer József Kovácsmesterrel. Egy szír hajóval folytatja útját Larnaca nevű ciprusi városba, majd Szidonba és Beirutba időzik. Egy másik hajóval Tripoliszba, később Latakiába utazik, Allepó (Haleb) városától indul neki keletnek. Pohle Ignácz Csehországi kereskedőtől megtudja, hogy Szwoboda Antal magyar származású ügynöke Bagdadban tartózkodik. Ofránon (Mardiron) és Muszulon át tutajjal megérkezett Bagdadba. Hat hét után Perzsia felé veszi az irányt. Lóháton egy tevekaravánhoz csatlakozva Hamadon keresztül megy Teheránba. George Willock angol nagykövet vendégszeretetébe részesült négy hónapon át, aztán tovább indult Meshedbe. A környékbeli zavargások végett csak egy fél esztendő múltán tudott továbbmenni. Kőrösi Teheránba írt levelére későn jött a válasz hazájából, így a pénztől elesve, már egy karavánnal Bokharába ment. A türk rablók és az orosz támadók végett Szamarkand felé vette az irányt, aztán a karavánnal együtt Kabul (Afganisztán) felé indult, több mint 3000 méteres hágón keltek át. Kabulba két francia tiszttel folytatta útját Pesavárig. Napoleón volt két tábornoka rábeszélte Kőrösit, hogy tartson vélük Lahoréba. Ott töltötte napjait, amíg ki nem tavaszodott, aztán kelet felé Amritszárba ment, ahol Dzsammumon keresztül sikerült Kasmírba érnie. Banihál hágón átkelvén Dzsélám folyó völgyébe érkezvén Szringál felé haladt tovább. Három hét után William Moorcroft angol kormánymegbízottal Lehbe indult. Kőrösi megkapta tőle a Giorgi olasz hittérítő által írt tibeti szótárt. A könyvben rögzítve volt a tibeti vallás, nyel és az ország földrajzi viszonyai is. Moorcroft kérésére orosz nyelvű levelet fordít angolra. E próbatétel után támogatás kap az angol úrtól a tibeti nyelv elsajátítása érdekében. Titokban azt is reméli, hogy párhuzamot tud vonni a magyarok és a tibetiek története között. Több hétnyi tanulás után George Trebeck táborában Kasmírból Lehbe utazott, majd Zanglába követte útját. Az indiai Ladákh tartományba kezdte meg tanulmányait Szangje Puncog tudós láma szerzetes segítségével. 1823 nyarától kezdődően másfél dolgoztak együtt. Ez idő alatt Kőrösi elsajátította a tibeti nyelvet megismerkedett a tibeti irodalom gyöngyszemeivel. Tápláléka a zsíros és sós jaktejjel felöntött tea volt. A helyiek Szkander bégnek nevezték. A téli -20 - -30 fokba is képes volt tanulni a kilenc négyzetméteres cellájában társával, a lámával. Kőrösi Csoma Sándor a klasszikus tibeti nyelvet dolgozta fel. Tartózkodása alatt megfigyelte, hogy a magyar nyelv rokonságot mutat a keleti nyelvekkel. Ez után Szultánpurba megy, majd innen Zanglától ötszáz kilométerre fekvő Szabáthpurba érkezik. A furcsának tűnő viselkedése és nyelvtudása gyanút keltettek a helyiekben (nem-e kémkedik), de végül is rájöttek, hogy értékes ember, és támogatást is kapott további kutatásaira. Baséhr tartományban Kanamba városában nem talált olyan szerzetest, aki ismerné a tibeti nyelvet, végül a délebbi Pukhtal városában folytatta tanulmányait. Az ottani láma hiányos támogatása végett visszaindult Szabáthuba, a Brit-Kelet-Indiai társaság pedig megvonta tőle az addigi támogatást, mert megjelentettek egy tibeti nyelvszótárt. Kőrösi sok hibát fedezett fel benne. Erre az észvételére újból támogatást kapott, és régi láma barátjával Kanamba menve folytatta tevékenységét. 1830 őszétől megbízatása lejárta után Szabáthuba, majd Kalkuttába megy. A kormány két esztendőre fizetést biztosított számára. Elkészítette a tibeti nyelvtant, 1934-ben pedig az első tibeti-angol szótárt. A szótár címlapjára felírta származását: „Székely-magyar Erdélyből”, azaz Siculo-Hungarian of Transylvania. Ugyanebben az esztendőben a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává fogadta. 1832-ben otthonról híreket kapott, Teheránból pedig megérkezett a pénze. További elgondolásai között szerepelt a magyarok őshazájának keresése. 1833-ban A Magyar Túdós Társaság levelező tagjául választotta. További három évre hosszabbította meg indiai tartózkodását. 1836-ban Titaljában szanszkrit és bengáli nyelvvel foglalkozott. Kalkuttai visszatérése után könyvtárrendezéssel, tanulmányok írásával foglalkozott. Kőrösi legalább tíz esztendőt a könyvtárba szeretett volna dolgozni, de úgy érezte kutatnia kell.Utolsó útja előtt végrendeletet írt, amelyben mindent az Ázsiai Társaságra hagyott. Bhutánon keresztül Mongóliába készült. Szikkim határán maláriát kapott, amit csak Darzsilingbe fedezett fel.. Sziligurtól Darzsiling felé vette az irányt, itt várta az engedélyt, hogy Tibetbe utazhasson, sajnos elhatalmasodott rajta a kór és 1842. április 11-én elhunyt. A darzsilingi temetőben helyezték örök nyugalomra.

A 40000 szót tartalmazó szótárral és tibeti nyelvtannal a tibeti filológia atyjának számít. 1933-ban, Japánban első európai emberként bodhisattvának nyilvánították, vagyis budhista „szentté” avatták.   

Információ: Korda István: A nagy út. Kőrösi Csoma Sándor életregénye, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978; Kőrösi Csoma Sándor: Budha élete és tanítása (Bodor András előszava és fordítása), Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 2009; Mezey István – Kelet Nagy vándorai, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1963; Szilágyi Ferenc: Így élt Kőrösi Csoma Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1977; Új Magyar Irodalmi Lexikon., Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1994

VOLT MAGYAR TELEPÜLÉSEK BESSZARÁBIÁBAN

Egyes elméletek (kettős honfoglalás) szerint már a VI. században éltek magyarok Besszarábia (jelenlegi Moldávia) területén. A hajdani települések a vándor népek áldozatai lettek. Középkorban újabb települések jelennek meg. Egyes feltételezések szerint a túlélőkből, mások szerint a Magyar királyság kitelepített magyar gyepűöreikből együtt, hozták létre településüket. Az egyik máig is fellelhető magyar vonatkozású település, amely a Dnyeszter túlpartján van, Csöbörcsök (románul Ciuburciu). A XVII. Században Zöld Péter még talált magyarul tudó embereket. Napjainkban a hajdani színtiszta magyar település mezővárossá nőtte ki magát, és a lakosok esetleges leszármazottai sem tudják eredetüket. Csak a temető beszél a régi múltról.  A másik fontos település Dnyeszterfehérvár (románul Cetatea Albă, törökül Akkerman, ukránul Bilhorod-Dnyisztorvszkijl) volt. Nagy Lajos és Zsigmond királyunk uralta, de Hunyadi Mátyás a várat helyreállítatta. A XVII közepéig magyarok is lakták. Más magyar vonatkozású települések: Kisjenő? (románul Chişinău, oroszul Kisinyov). 1940-ben az Ukrajnához került Izmailba is éltek magyarok, sőt a Kilijai (Kilia), s Galileşti faluban is. Besszarábiában továbbra is kedvelik a magyarokat, a terület régebb Moldovához tartozott.   

Moldovániai

Csiáljunk egy vacsora háborús sót!

Hallám a tevéből, hogy micsa egy vacsora csatákot vínak egyesek. Há gondoltam mű se legyünk restek áliccsunk ca essze egy olyan menűsorozatot, amitől azoknak a pajkos hírességeknek még a szemük es felekad. A műénk sokkal élénkebb lesz, ha esszeállunk vagy öten, abból mán nem csata, hanem vacsoraháború lesz, biza! Há ugye nálunk minden olyan szüköcskén van, s a fizetéseket es megtépázták, s a megkuporgatott kicsi nyugdíjunkról nem es beszélve, úgy döntöttünk, abból lesz a vacsoraháború, ami van, s amit olcsón bélehet szerezni. Na, most jöhet a tevére való műsor Adalbert bás fogása, s ha jól megrittyentem, akkor másnak pedig nyafogása. Elsőnek leves kell. Mi sem egyszerűbb, kieregelünk a rétre, s szedünk egy csepp csihányt (csalánt), a tyúk alól kiemelünk egy-két tojást, s belérittyencsük a forró vízbe, s rakunk egy csepp dinyózsírt, met a még van, s kész es a csihányleves. Na, jöhet a második. Megént kimegyünk a retekre s szedünk sóskát, ha nincs, akkor megteszi az erdei madársóska (medvesóska es lehet) es. A sóskát egy cseppecske eresztékkel meggübütyöljük, melléje odarittyentünk egy-két szeletecske pergelt szalonnát, s házikolbászt, s evvel es megvagyunk. Jöhet az édesszájúság. Hamar-hamar lisztet! Gyúrunk, belé margarint, s a tyúkalóli tojást, cukrot, sót, sütőport, s ami még kell, s olajba kicsináljuk, s amikor kész odahintünk neki porcukorból. Amikor megsült, csak akkor lehet belőle enni, ha nem hagytad ott az ebédet. Aki akar még mána dzsemet es löttyenthet rea. Na ugye állja a helyit ez a háborús étel. Mindezekhez jó egy kupica valami, amit étel előtt érdemes felhajtani. Gondolok én a szőniucás vodkára (olcsó román gyártmányú szános címkéjű vodka), vagy válogatni es lehet, ha nem tetszik, ott van ne, a szeszből vigyitett köményes pálinka. A másodikhoz pedig ott a sörkupakos termen gáráncies bor, vagyes amelyéknek a szabadossága kifingik harminc napnyugta után.  Másnapokra osztán társaim pityókából annyi ételt katyfalnak majd össze, hogy megdugulhat tőle az ember. Persze ott es lehet millió meglepetés, mind a fuszujka leves, a finom hagymatokány, a csirkealkatrész leves, sö,  másegyebek. Jó étvágyat kévánok héza!

Adalbert bá

SZTRÁJKOLÁSOK ÉS HITVÁNYSÁGOK

Hosszú szűnni nem akaró mélyen lapcsogó tapsot kérek! A közszférákban dolgozók vagyoni problémájának megoldása elintézve! S ez a csudahír mind a kormány hosszantartó kemény munkájának köszönhető, akiknek tagjai fáradtságot nem ismerve törtek előre, mind a hajdani hősies kommunista ifjak gárdája . Éljen soká pártjaink hada és államunk! Műnköt pedig testvéreim, egy idő után, lehet előbb, mind utóbb, kitör az úri nyavalya.

Ne vágjunk azért egyből a dolgok elébe, hanem adagoljuk a hétköznapi szappanoperás híreket. Sajnos az emberből kihozzák a politikát ezek az apartamentesek. Azt hiszik az ember nem lát az orrától. Az egész történet, ami kirobbantotta a nézet-kocka eltéréseket a fizetések huszonöt százalékos csökkentéséről szóltak, amit a tanügyesek, orvosok s más állami hivatalnokok „nyernek” meg, osztán ráadásként mondták, hogy a nyugdíjasok s még a mozgás és egyéb sérültek pénzéből is leakasztanak tizenöt százalékot. Ez isteni hír, mert az ember nem kell dugozsgassa a netán megmaradt lóvéját. Nem is kell többet attól rettegjen a fizetéstől megkurtított polgár, hogy valaki kifacsarja a kezéből a dologért járó összeg legombolt részét, mert jó helyen lesz, az állam bácsi tiszta szeretetből átvállalja rólunk e súlyos terhet. Hiába, evvel az örömmel eppeg nem mindenki értett egyet, s a megmackósodott tömeg hirtelennyiben sztrájkot és tüntetést hegesztett össze. Az utcára vonult az ország fele, de a kormány a válságra hivatkozva kötélnek állt. Még a nyugdíjasok tüntetése sem hatotta meg őkelmüket. Sőt, ehelyett meggyőzte valamilyen módon a szakszervezetes banda egy részét, hogy a sztrájkot fejezzék be. A tanügyi szakszervezetesek egyik napról a másikra kijelentették a sztrájk beszüntetését, tehát seggbe rúgták elvi alapon mindazokat, akik mellett ki kellett volna álljanak. Me bubám, s az után még azzal jöttek, hogy a másnapra bejelentett tüntetéseket, annak ellenére, hogy beszüntették a sztrájkot, meglehet tartani. Köszönjük szépen. Persze pártjaink és államunk arról keveset beszélt, miért is került az ország ekkora nagy baligába kerek húsz esztendő leforgása alatt. Erről jobb ha nem es beszélünk.  De arról van amit mondani, hogy a mi híres RMDSZ-ünk kiállt az egyre kevesebbet kakálók (münkről van szó – mert lassan luxus termékként élvezhetjük az élelmet is), vagyis a közszférákba dolgozók pénzének levonása mellett, még a nyugdíjasok mellett egy kicsit vacillált, de nem kínozta magát sokáig a PDL-vel s a többi kormányon lévő főmuftival egyet értettek a fizetéscsökkentésről. Az ellenzéki pártok hadakérozásának is vége. Minek is, mikor nincs munkaidőbe benne. Mindenki ügyesen elment a „jól megérdemelt” szünidőre. Az apartamenti parlament kong nemsokára a takarítónő vedrétől fog kongani az ürességtől. Az istenadta nép jó magasról megvan szentelve! Jó, ha az egészség nagyjából megvan, mert, akkor még jöhet egy kis sport, s ugyancsak az istenadta gyűjtögetést megkezdhetik télire. Lehet szedni ezúttal nemcsak a gyógynövényeket, hanem a gombát és az erdei gyümölcsöket is, s addig amíg a cukornak az ára fel nem fut beszerezni belőle egy cseppnyi tartalékot, amennyire a házi büdzsé engedi, eltevésre. A tanerők lassan kajafogytán tangyengék, s az orvosok kuruzslók lesznek, s így lehetne a sort folytatni tovább, tiszta nyugodtan. Még nem is beszéltünk a júniustól kezdődő áremelésekről…  

Egyre karcsúsodó sztrájkoló tanügyes balladája

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA

Csíkban is megrendezték a MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA programsorozatot, amelynek a Mikó várában székelő Csíki Székely Múzeum adott helyet. Ebbe a rendezvénybe bekapcsolódott a zsögödi Nagy Imre Galéria is a Nagy Imre csíkzsögödi festőművész hagyatékából való kiállítással.

Érdekes és igen tartalmas műsorsorozatban volt tárlat-vezetés, gyermekfoglalkozások, koncertek, filmvetítés, sörivászat, zsíros kenyér papizás, futkorászás, dülöngélés stb. A múzeumok éjszakájának érdekessége mégis az volt, hogy pont éjszaka lett vége. Bölö.

Hetedízigleni kajabeszólás

Aszongyák a tudósok, hogy visszaeregelve az időbe hét generációra, amit az őseid bépufáltak, azaz megittak, s megettek, béfolyásolya a te egészségedet. Na tessék, heába finomkodsz, s egészségesen próbálsz élni… Ez kábé azt jelenti, hogy akármilyen betegséged lehet, mert ha az ősöd szalonnával mártotta a zsírt, s annyit ivott, mint a göde, akkor nyavalyoghatsz sok mindenért. Azért csak jobb mértékkel élni, ha már tudjuk, utódjainkkal ne csesszünk ki.

Én

NYÁRI KÉSZÜLŐDÉS PICUROKÉRT

Ha valamire érdemes időt szakítani, azok a gyerekeink. Lehetünk teljes joggal büszkék is rájuk, mert a veleszületett tulajdonságok mellett mi szülők kísérjük el életük fontosabb állomásaira. Bizony van, amikor huncutkák, s megérdemlik az azta piculáját, sőt az erőteljesebb fejmosást is. De mégis ők, akikért, ha kell, már a kert, a ház, vagy éppen a lift előtt kibogozzuk kabátjaink, megoldjuk cipőink, hogy azzal túl sokat ne bíbelődjünk, amikor ajtónyitáskor ők üdvözlésképpen tündéri mosollyal ránk ugranak, s ott csüngnek rajtunk néhány percig az örökkévalóság tengerében.

Itt a nyár, s a gyerek szíve kalandra vár! Nem baj, ha apuka, s anyuka is kalandozik véle, avagy vélük, mert feltárul egy ismeretlen világ, amit a felnőtt a gyerek szemén keresztül lát. Esetleg utoléri az a bizonyos, mintha már átéltem volna érzés, hogy vala véle is történt valami hasonló!

Kellemes nyarat kívánok, minden gyereknek és felnőttnek: A Szerkesztő úr

JŐJJÖN ZSÖGÖDFÜRDŐRE!

Ha szabadság előtt áll, akkor ne mind gondolkozzon százfelé, csak egy felé, s az legyen Zsögödfürdő!

Van fedett és szabadtéri strand, van szomjasoknak Harom csárda, kirándulási lehetőség, s mindjárt kész az út is!!!

Tudósítás itthoni és külhoni atyáinkról

A nagy válság idején, biztos a nagy stressztől egyik honatyánk (Marius Nicoară a nyugdíjtörvény vitája alatt) szex filmet nézett a parlamentbe. Hát jó lenne, ha legalább ennyire kellemetesen izgalmas lenne a mi éltünk is.

*

Erdélyi magyarok az anyaországi vezetésben: Martonyi János Magyarország külügyminisztere lett, Szőcs Géza kulturális tárca államtikári posztján kapta meg. Gál Kinga viszont nem fogadta el a határon túli magyarok ügyeivel foglakozó hivatal vezetését.

*

Tőkés László ez év júniusában az Európai Parlament alelnöke lett. Örvendetes dolog. Szurkolunk neki, hogy méltó munkát végezzen.

ZSÖGÖDI KOMMANDÓ

Há gyerek, ha te láttad, hogy mi van a zsögödi Kisvár dombja alatt, ott helyben rosszul lettél volna. Közelebb menve a helyszínre csak egy darabig lettél volna szemtanú, amíg el nem kap egy golyó, s fültanú még kevesebbet, mert a dobhártyádnak annyi lett volna. A ma háború van, s holnap ki tudja mikor lesz vége hangulat uralta a völgyet. Olyan volt az egész hely, mint egy kommandós film. Nyomultak is keményen a hegyivadász katonák, s lőttek, éppen amit csak értek. S ezt a lőgyakorlatot nagy ügyességgel csinálták több napon át. Az erdőszéli fák egyike sem maradt lövetlenül. Akkora nagy kalamajka, dörrenés-durrogás vala a környéken, hogy csak na. Elhallatszott egészen a csíksomlyói Szűz Mária lábáig. Aztán e laza erdőfelé célozgatás után a fatulajdonos adja csak el kilyuggatott fáit, ha tudja. Szegény állatok az erdőben, jobb ha nem részletezzük, s hát a Harom vára felé kirándulók… Nem is beszélve arról, ha valaki le szerette volna kaszálni saját kaszálóját, az egyenesen az életével játszott. Csíkszereda lakóinak az idegeire ment, de a Zsögödi közbirtokosság elnöke sem maradt közömbös ezen események lefolyásához, ő is felgerbuncásodott (felmérgelődött), s írásos panasszal fordult a polgármesteri hivatalhoz. A hegyivadász-alakulat ezek után is ugyanúgy kegyetlenül lődözött. A panaszlevél pedig forgott, mint fing a feredőben, egyik aktatologatótól a másikig. Mindenki valaki véleményére várva, mosom kezeimet, nem vagyok hibás csellel, „próbálta” intézni ezt a dolgot. Pontosan nem lehet tudni ennek a panaszlevélnek a kimenetelét, de úgy látszik egy időre megszűnt a háborús hangulat a zsögödi Kisvár dombaljában. Már nem ropognak a fegyverek, s újra lehet délutáni sziesztát tartani.

Zsögödi úr

INGYENES ÚJSÁGOK ÉS REKLÁMÚJSÁGOK HADA

Nem es tudom neki kezdjek-e egyáltalán a mondókámnak, mert egyből nyílik ki a bicska a zsebemből. Annyi felesleges papírt nyomtatnak ki naponta országszerte, hogy az ember ebbe a helybe jön, hogy agylobot kapjon. Megtőtik véle a postaládát, meg a bejáratokot, ha egyszer kapnak egy párkányt, azt is, teletöltik az üzletet, s a lényeg, alig akad, aki belénéz. Reklámújságok suttyognak mindenhol. Tele vele minden egyes ember hócipője, retikülje, posetája, s mondjuk ki, a töke is. Ha ezeket a felesleges lapokot összeszednénk, akkor a szegény gyerekeknek egész tanévre lehetne biztosítani füzeteket, s a rajta lévő festékből pedig festékeket, vagy hanem nyomtassanak meséskönyveket ingyen. Az lenne az igazi. Ez vót testvérek az egyik menet, jöhet a másik, mert az emberi hülyeség végtelen. Jöhetnek az újságok, napi, heti és havi lapok, amiket nagy lazán ingyen is, vagy csak ingyen osztogatnak, mert a kutya se venné meg, s abból is telne más egyébre, de jócskán… Há nálunk felé például, havonként jelenik meg 80000 példányba (írja az újságon) a Székelyhon, a helyi Csíkszeredai városi értesítőből is elég (mondjuk sokkal kisebb, és nem is színes). A Romániai Magyar Szóról nem es beszélve. A megrendelt iskolákba egy helyett 150 példányt duvasztottak bé. Me sporlás, me takarékosság. Ha nem tévedek a mű pénzünkből is eresztik meg ezeket. Münköt gyomrásznak ki egy csepp, akármilyen hírközlésért, amit már rég máshonnan es tudhatunk.

Sporlóka

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI ÍRÓINK

Kedveseim, most megismerkedhetnek a zsögödkörnyéki írók egyikével. Az illető zsögödi telken, de már Csíkszeredához tartozó tömgházba lakik már egy jó ideje.

Saját különbbejáratú neve: HERTZA MIKOLA.

Nos, rövid, de annál frappánsabb életrajziadat következik. 1974. április 21-én látta meg a napvilágot Csíkszeredában. Már diákéveiben kezdett írni, főleg prózát, de néhány színművet is megeresztett. Több újságba közölték műveit, mint például: a hajdani Hargitába, Ifjú Munkásba, a későbbi Ifi Forumba, a Zabhegyezőbe, a Székelyföldbe és a Kalotaszegbe. Tíz esztendő szünet után újból „tollat” ragadott magához, s írni kezdett.

Irományai fölöttébb érdekesek. A csíki, a székely-magyar, az erdélyi, és nem utolsósorban a Kárpát-medencei lelket eleveníti meg sajátos balkáni és globalizációs hangulattal megspékelve. Történetei szatirikus egyszerűséggel derítenek jókedvre, vagy éppen gondolkoztatnak a hétköznapiságtól a sajátos egyedin túl az egyetemesig.

Két nemrégiben írt egypercesével ismerkedhet meg a kedves olvasó. Kellemes böngészést kívánok az alkotásokhoz!

Akinek tetszettek az írásai, az kedve szerint csemegézhet tovább a pár hete megújult honlapjáról.

Honlapcím: http://mikola.ro/

Borbé Levente

Technikai probléma

Egyesek szerint mese az egész, de szerintem nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy jövünk valahonnan és megyünk valahová, földi életünk előtt és után.

Kicserke Zoltán születésénél az édesanyján kívül még ketten voltak a szülőszobában: a szülésznő és egy neki segédkező ápolónő. A kisbabát a szülésznő átvitte a kis helyiségbe, ahol lemossák és lemérik az újszülötteket.

Egy perc múlva az anyával maradt ápolónő csak annyit látott, hogy a kolleganője fejvesztve rohan az orvos után. Az aggodalomtól pánikba eső fiatal anyuka lefoglalta minden figyelmét, észre sem vette, amikor a szülésznő és a főorvos úr, Dr. Fogarasfalvy Farkas Lehel visszaérkeztek.

Kicserke Zoltán ugyanott volt, ahol a szülésznő hagyta: szorosan bepólyálva az orvosi asztalon. Kissé haragosan nézett a belépőkre:

- Na végre! – szólalt meg, egy kis elégedetlenséggel hangjában. – Maga okosabbnak néz ki, doktor úr, mondja hát meg még most az elején: érdemes élni?

Dr. Fogarasfalvy ugyanúgy sokkot kapott, mint a szülésznő azelőtt – az most éppen diadalittas “na ugye, hogy megmondtam” tekintettel nézte őt -, tátogni sem tudott. Végül erőt vett magán, dadogva terelgetve gondolatait egy pozitív, megnyugtató válasz irányába. Végülis nem pszichológus, fortyant fel magában, mint mindig, amikor szakterületétől eltérő kérdésekkel nyaggatták.

Közben történt valami, mert Kicserke Zoltán (három kiló hétszáz, amúgy egészen normális paraméterekkel) behunyta szemét, és az orvos úr kissé rekedtes hangjától megijedve hangos bömbölésbe kezdett.

A doktor úr javaslatára sem a szülésznő, sem a neki segítő ápolónő nem említette az esetet. Én úgy tudom, Kicserke Zoltánka egész későn, majdnem két éves korában kezdett újból beszélni, és még általános iskolás korában is megkeserítette életét az osztálytársai csúfolódása jópofa selypítése miatt

Az eltűnés

A recepciós összevonta szemöldökét. Nézte az előtte álló középkorú házaspárt, pontosabban a férfi kezében idegesen lóbált 27-es számú kulcsot.

- Kérem jöjjenek velem. – mondta kimérten, békítő szándékkal. Őszinte véleményét az ilyen tökéletlen kliensekről nem akarta kinyilvánítani – tiltja a szálloda szigorúan vendégszerető politikája.

Felmentek a másodikra és valóban, a huszonhetes szobának hűlt helye volt. A recepciós nem esett zavarba, visszalépett a lifthez, felnézett a számokra. Semmi kétség: a második emeleten állnak. Zavartan elnézést kért, megkérte a vendégeket, hogy várjanak egy kicsit, és felrohant egy emelettel fennebb. Nézte a harmincas számozású ajtókat: ez meg tényleg a harmadik. Lassan, komótosan ment le a lépcsőn, vissza a másodikra, hogy legyen ideje gondolkodni.

Végigjárta a második emelet folyosóját. A huszonhatos megvolt, a huszonnyolcas is. A huszonhetes viszont – most már ő is belátta – eltűnt.

A vendégeket sűrű bocsánatkérések közepette elszállásolták a “sokkal jobb kilátású” negyvenötösbe – igaz, ott csepeg a csap, ezért is volt üres ezen a zsúfolt hétvégén.

A szálloda válságtanácsa összeült az adminisztrátor irodájában. Nemsokára az igazgató is megérkezett. Ráripakodott valamennyiükre (“megmondtam, hogy munkaidőben ne igyatok!”), majd elrohant, hogy megnézze a huszonhetest. Döbbent, falfehér arccal jött vissza egy negyedóra múlva, kitöltött magának egy vizespohárnyi konyakot, és egy szusszra megitta.

Az adminisztrátor kérette a takarítónőt és a regisztert. Egyszerre érkeztek. Amíg ő felütötte a vastag fekete támlájú füzetet, az igazgató a takarítónőt vallatta. Mikor takarított utoljára a huszonhetesben? Délelőtt tíz órakor, amikor felszabadult. Látott valami gyanúsat? Semmit. A szobában a szemetesben talált egy férfi dezodort, enyhe mandula illatút – közelebb állt az igazgatóhoz, tessék megszagolni.

Megnézték, ki szállt meg ott az elmúlt éjjel, a  telefonszáma megvolt, felhívták.

- Elnézést a zavarásért. – mondta az igazgató. – Szeretnénk megérdeklődni, hogyan érezte magát szállodánkban, hogy telt az éjszaka, valami panasz esetleg…

A férfi, aki válaszolt a hívásra, kikérte magának az ugratást, soha sem szállt meg abban a szállodában, nem is járt abban a városban, illetve egyszer igen, gyerekkorában, iskolai kiránduláson, átutazóban, és egyébként is, az elmúlt éjszakát is otthon töltötte, a hitvesi ágyban, a felesége mellett. Ez nálunk a szokás, kérem! – búcsúzott egy kissé nyersen, mintha kiolvasta volna a késői telefonáló kérdezősködéséből a gyanakvó, gyanusító szándékot.

Felhívták az azelőtti vendégeket, egy mézesheteit töltő fiatal párt. Az ifjú ara válaszolt, gondolta az igazgató a női hallóra, még célzást is tett a huszonhetes franciágya kiválóan rugózó matracának minőségére, kissé pajkosan. Aztán elvörösödött, amikor közölték vele, hogy az Irgalmas Szűzanyát Imádó Apácarendet tárcsázta.

Egyre idegesebben hívogatták a vendégeket, szúrópróbaszerűen, három évre visszamenően. Egyikkel sem jártak szerencsével, mindegyik tagadta, hogy valaha is megszállt volna a huszonhetesben. De még a szállodában sem jártak. Mivel későre járt az idő, másnapra halasztották a további telefonos nyomozást. Az igazgató elsüllyesztette zsebében a huszonhetes szoba kulcsát. A recepciósnak jól vág az esze, nem kellett külön mondani: a huszonhetes az eset tisztázásáig nem lesz kiadva.

Pár nap múlva feladták a keresést, belenyugodtak a szoba végleges eltűnésébe. A rendőrséget nem merték értesíteni. Visszamenőleg kijavították a könyvelésben a huszonhetest huszonhat bére, nehogy a pénzügyi ellenőrzés rájuk süsse, hogy kamuszobákra állítanak ki számlákat.

Megsúgom: az a férfi, akit először hívtak, és azt mondta, hogy otthon, a felesége mellett töltötte az éjszakát, hazudott. Ugyanis az nem is az ő felesége. És ha ebben nem mondott igazat, ki tudja, még arra is képes lehet, hogy ellopja a huszonhetest, cserében pofátlanul otthagyva egy mandula illatú dezodort.

A szerkesztő úr honlapcíme: www.borbelevi.tvn.hu, e-mail marad a régi: borbelevi@yahoo.fr