FENYŐSZEGI CSEREKJÉK

Ünnepi szám 2010.

A Zsögödi Szó méltó  utódja

ÜNNEPI ÜDVÖZLET

Kedveseim, mindannyian tudjuk, hogy létezik Mikulás és az Angyal (-ok), Ő meg pláné! Tagadhatatlan tény. December egy jó ember, ha esik, ha havaz, ha fogcsikorgató hideggel ajándékoz meg bennünket, de elhozza az ünnep igazi ragyogását is. Egyszerre találkozik a fény a jótétemény és az álombéli örökkévalóság, a boldogság. Készüljetek az ünnepekre és érezzétek jól magatokat, mert a készülődés heve melegíti fel az otthon ünnepi hangulatát.

* * *

  Áldott Karácsonyt és egy szebb Boldog Új Esztendőt kívánok családommal együtt!!!

A szerkesztő úr.

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

Működik a zsögödfürdei borvízküpü – Örömmel nyugtázzuk, hogy az Olt holt ága és a Fenyőszegi út közbeni zsögödfürdei borvízküpü fungál. Bugyogva tör fel belőle a friss, főleg vasas pezsgős ásványvíz. Volt Fenyőszegi lakósok nemrég kóstolták, semmi bajuk se lett tőle! Lehet lőni béfelé! Ha arra jár merítsen egy kupicával belőle, mert télen se megy el a lütyü gázereje.

Hargitafürdői kiszolgálás – Fáintos vala. Kedves kirándulók igénybe vették az Úz Bence menedékház vendéglőjét. Ott volt bor, sör, pálinka. A kiránduló felnőttek egy-egy pohár borocskát szerettek volna fogyasztani, mire a pincérnő felhördült, hogy csak akkor bontsa ki, ha megveszik az egészet, nem akarja, hogy a nyakukon romoljon el… Csudás kiszolgálásba vala részük, de csudás lehetett az a bor is amelyik kipurcan egyhamarjába felnyitás után. 

A szentléleki hárs az év fája! – Kedves szavazók, akik rendületlenül szavaztatok az év fájára, nagyon ügyesek voltatok! Az is eppeg elég lett volna, ha mű nyerjük a második helyet, de sikerült az első, s ez a jó! Tehát Romániában az év fája a közel 500 esztendős hárs lett, ami alatt hajdan falugyűléseket is tartottak és „látta” a török-tatárdúlást és sok más viszontagságot.

Csíkszeredába közigazgatási neve – Nemrég Szereda közigazgatási nevének magyarra cseréléséért gyűjtöttek aláírást, amit a megyeszékhely hivatala kezdeményezett. A törvény kimondja, hogy csupán a város öt százaléka kell aláírja. Ez kevesebb mint 2000 személy. Az könnyen meg is lesz, majd a bukaresti parlament fogja elbírálni-dönteni, hogy lehet-e vagy nem. Hátha bejön…

Hírözönke

KÉRÉS AZ IGAZI MIKULÁS BÁCSITÓL

   Hej Mikulás, öreg Mikulás, minden december elején ösvent vágsz a hidegbe, s úgy ráncigálod a szakállodot, minha nem es a tiedé volna. Eresszed, met kell, s nem es olyan szép a téged váró est, ha nem rittyentesz egy vagonnyi hót négyzetméterenként. A gyereknépség úgy örül neked, minha eszét veszejtené. Ez jó es, met van vidámság és csudálatos jókedv, meg a gyerekek sziporkázó képzeletvilágának csudába sikerült történetei kész ajándékdomb szüleiknek szűve csücskén. Mit es lehet kérni tőled Mikulás? Hát mindent, met neked van mindened. Sokan látták mán a mikulásgyáradot, ott, ahol a manócskák nyomják az ipart, de a sok kisegítő mikulást is, akik szintén keményen dolgoznak, hogy mindenkinek, ha elgyün a napod Szent Miklós napján, ej be jó estélye legyen. Ott osztán van mibe turkálni, ágálóskodni, s válogatni. Az ajándékozás mégse egy eccerű mesterség. Mikulás barátom, te jobban tudod, mint én, hogy a szerint lehet csomagocskákot adogatni a rea érdemeseknek, ahogyan viselkedtek. A volt gyerekek, akik elfelejtették kicsi korukot, azok magukot elszokták látni ityiszekkel és mindenféle fityiszekkel. Sajnos ez a hézaállás, nem mindig jó, egy cseppet görbe met  böcsködözővé tesz.

   A gyerekek bizony egyből észre veszik az ajándékozás bubás lényegét, csak ha utoléri a felnőttösködés , akkor lesz a hétbaj. Ej, a kicsi manó vigye cag el az ilyesmiket! Inkább hozzál zsákodba egy csepp ezt-azt s melléje békességed, s olyan ajándékot, amelyéknek nem ára van, hanem értéke, s nem is nagy, mint a fene, de a jó gyerek egy egész életre boldogan emlegesse.    

Mikulásváró Döme

Látgatóban a Karácsonyi Angyalok

   Olyan huszonöt esztendeje történt, a múlt századi nyolcvanas évek vége felé, amikor az angyalok is félve röpködtek a fényesen villogó csillagokkal dermedt éjszakában, nekem pedig nem jött álom a szememre. Megleptek az emlékek és előcsalogatták a közelgő ünnepek fuvallatát. Elmélkedésem közepette úgy éreztem helyet kell szorítani az ajándékozásnak. Döntésemtől a semmiből elősettenkedett az andalító angyali álomba ringató. Homlokom kisimult, arcom nyugodt volt és a napkelte utáni csöndben ébredés tovább folytatta az éjjeli álmot. A nehéz valóságon túli világba költöztem át, ahol az örömszerzés volt a legfontosabb.

Mikulás napján a vállalathoz hozott édesség, cigaretta és piperecikkek között válogattam családtagjaim számára apró kis ajándékot. Ezt tettem karácsonykor is, s ha lehetett, akkor a fenyőt is beszereztem, még cukorkákat is lógattam rajta.

    A semmiből jött ajándékcsomagocskák elűzték az amúgy is nyomasztó pillanatokat, helyébe észrevehetően derűs fény és a boldog együttlét öröme költözött otthonunkban. Felolvadtak a fagyos ajkak, és akkor már beszélhettünk akármikről. Látni anyámat, apámat, és testvéreimet örülni annak a csekélyke figyelmességnek, amit e decembertájt össze tudtam gyűjtögetni, igazi boldogság volt. A karácsonyfa alá varázsolt csöppnyi csomagok így keltek életre és űzték el a gonoszt a sötét végtelenjébe. Igen, elég messzinek tűnik ez a több mint két évtized, de éberen él még mai napig is bennem. A rákövetkezendő években tettemet megismételtem így decemberben. Ettől szebben csillogott a kristálytiszta hó, s a dermesztő hidegben pitvarát nyitó holdsugarában mintha angyalok táncoltak volna, és arra biztattak, hogy ne hagyjam soha abba. Tanácsukat megfogadtam.

   Ma már jól tudom, hogy attól érzem jól magam, ha adni tudok. Remélem az idén is eljönnek hozzánk a karácsonyi angyalok. Legyenek a ti vendégetek is.                                             

Borbé Levente

Deszkurkörec lenyúló mesterek

   Deszkurkörec jelentése nem más mint élelmes-talpraesett egy kis hamissággal megfűszerezve. A román szó magyaros változata eredetien tükrözi azon személyeket, akikről említést teszek. A lenyúlás már közismert és gyakori jelentése kevésbé szorul magyarázatra. Tehát ezek a deszkurkörec emberek feltapadtak a számítógépes hálózatra is, és kéretlenül lenyúlják a nekik tetsző anyagot, történetet, fényképeket, s ráadásul úgy tálalják, mint az övéké volna. Ha netán rájuk szólsz, szinte hibás leszel, hogy ők nem is így akarták, s a drága pöttyös lelkükbe belegázoltál, miközben irányt váltva mások tulajdonát fosztogatják szemérmetlenül. Körülbelül olyasmiről van szó, mint ahogy megboldogult nagyanyám mondogatta, az Isten nyugtassa,  ha valaki nagyon ügyesen gátlások nélkül, átgázolva bárkin, és elérte mindazt amit akart, hogy „Ne te ne, olyan, mint a piaci légy!” Na erről van szó. Habár az csak a piac körül settenkedik…

   A deszkurkörec honpolgárokat nem lehet észrevenni, ügyesen végzik munkájukat, és nagyon ártatlanul és meggyőzően tudnak pillogtatni, ha sikerre törekszenek. Az sem okoz problémát, ha másnak lenyúlják a dolgozatát, pályázatát, házát stb. A drágák mégis résen kell legyenek, mert az is megtörténhet vélük, hogy netán az egyik illető elorzott vagyonát pont neki kínálják fel, vagy egy olyan olvasmányt, pályázatot satöbbit küldenek szét, amit az eredeti tulajdonoshoz-szerzőhöz is eljut. Szegénykék mennyit kell ártatlankodjanak, habár így karácsony táján istenien mutatatnak ájtatosságukban.

Bölö.

ÚJESZTENDEI HÓPELYHEK – Fenyőszegi kismese

      Csattogó hidegben elég bosszúsan, ment hazafelé Manó Adalbert az ő kis otthonába. A Kicsi Erdő nem volt messze az Égígérő Vackorfától. Na, csak odáig ment el tanácsot kérni Balambértól a behemót sárkánytól, aki lazán leégette fülcimpáin kimeredő szőröket.  Ezért Manó Adalbert nagyon dühös lett és mintha hétördög bújt volna belé, s megcsiklintotta Balambér lábát, azért, hogy egy jókorát lepcsenjen a jégen. A csiklandozás kiválóan sikerült, sőt Balambér esése is, de a nagy behemót nem tudott kapaszkodni, s esetlenül belehuppant a szarvas nyomokkal átjárt hóba, pont ahol Manó Adalbert kárörvendően vigyorgott, mint egy birsalma. Manó Adalbert két másodperc, annyi se kellett, Balambér feneke alatt találta magát. Olyan lett a vadonatúj piros ruhájában, mint egy megfagyott lágy hecserlibogyó (csipkebogyó) forró teavíz előtt szétnyomogatva. Na, ettől pörcölködött fel igazán Manó Adalbert, de durván. Úgy hányta vette kis testecskéjét, mintha nem kellene sajátmagának. Aztán a sárkány mind kérlelhette, mert ő nem szólt vissza, csak zsummogott maga elé, továbbra is folytatta durciskodását. Kezével és testével nagyokot ikrándozott (vonaglott), nem akart szóba állni senkivel, még a kedvenc Kicsi Erdőbéli szomszédjával, a rókával se, aki éppen Szentkirály felé vette az irányt egy kis tyúkért. Mint tudjátok, a töltelékes káposzta előtt jól jön egy kis finom tyúkhúsleves…  No de térjünk vissza a mi manócskákhoz, aki menetközben belebotlott egy csapdarabba és akkorát esett, mint Balambér nagykabátja, annyi különbséggel, hogy még két metret csúszott, ahogy reazuppant a fenyőszegi több vályú táplálta Csihányos pataka jegére. Mire feltépázkodott alatta kezdett repedezni a jég, s ő szépen, ott helyben, hideg ülőfürdőt vett a patakba. Manósapkáját félrecsapta, s dühében olya meleget csinált, hogy a patak vize felforrt, de tíz metres körzetbe a hó is elolvadt. Erre nagy berzenkedésre odaért a három kis ábécé manó, Adalbert szomszédjai és Balambér is, távolról pedig a madarak, őzek és szarvasok lesték a további fejleményt. Egy kis történés kell az erdőben is, hogy legyen amit szétpletykáljanak egymásnak az állatok. A hír mindig feldob mindenkit. Adalbert nem annyira örült történet hősének lenni. Immel-ámmal, de megengedte, hogy kihúzzák manótársai a patakból. Még azért is dühös volt, pont akkor kellett közbelépjenek, amikor már kezdte megszokni… Azért adott magára, volt tartása, sértődöttnek és szenvedősnek maradt! Továbbra se volt hajlandó szóba állni az akkorra már körülötte kókoskodó Balambérral. Amikor a nagy böhöm sárkány szembefordult véle, ő rögtön hátat fordított. Ez ment volna tovább is, ha meg nem érkeznek Tündérvölgy lakói, a tündérek. Nagyon megnézték maguknak a manót, az pedig megenyhült. Meg kell jegyeznem a tündéreknek van a legtöbb szavuk, ami kiterjed a Fenyőszegi útig is, még a boszorkák is félnek, de van, aki annyira, hogy pelust kell cseréljen!

- Nos, mi a panaszod? – szólt Adalberthez a főnöktündér.

- Az, hogy Balambér, izé, örökké hülyéskedik, s nem hagyja abba!

- Egyszerűen, odamész és kéred, hogy süsst! Ennyi az egész.

- Jó, de az ünnepi hangulatra készülök, mindjárt itt a Karácsony, s nem akarom az Újesztendő is karácsonyos legyen.

- Ugyan Adalbert, az sohasem lesz olyan. Titka, hogy akkor ne légy morcos, vigadjál mindig mind Balabér.

- Most beletaszíthatom, vagy esetleg körmömmel belepöccinthetem Adalbertet a hóba? – mondta Balambér.

- Nana Balambér! – szólt rá a főnöktündér.

Erre lett nagy kacagás, hogy csak úgy rengett belé az egész Tündérvölgy. Manócska Adalbert akkor és ott helyben rájött, hogy csak a jókedv számít a legjobban, a többi pedig megy magától. Adalbert is hazatért, ahogy Balambér, a tündérek, az állatok, a többi manó, és róka szomszédjuk is egy tyúkkal Zsögödből. Azért onnan, mert Szentkirályról kutyákkal elkergették.

   Karácsonykor fogcsikorgató hideg volt Tündérvölgyben, de mindenki jól érezte magát. Aztán napról-napra fokozatosan enyhült az idő és eljött az újesztendő. Hozta magával egy kellemesebb évkezdetet a maga hópelyhecskéivel. Adalbert Manó pedig ábécé manócska barátaival együtt előjöttek rejtekhelyeikről, és kedvükre hógolyóztak, csúszkáltak, hóembert építettetek. Ott volt Balambér is, ő sosem marad el, de ott volt mindenki, sőt az Égígérő vackorfáról is sokan lesuhantak a nagy muri hallatára. Kezdjétek hasonlóan ti is az újesztendőt.          

Írta: a főszerkesztő úr jómaga

ZSÖGÖDI ÜNNEPI KÖNYVAJÁNLÓ

A zsögödi Gutemberg Könyvkiadó három Mátyás királyos mesével örvendeztette meg kicsiket és nagyokat egyaránt.

   A mesés történetek Móra Ferenc, Jókai Mór és Benedek Elek a nagy székely mesemondó tollából valóak. E történeteket még színesebbé teszi a kötetekben szereplő illusztrációk. Móra Ferenc történeteit Mezey Ildikó, Jókai Mórét, pedig Keszeg Ágnes és a Benedek Elekét Csillag István rajzolta és pingálta ki. Nyugudtan vegyék meg, met nem es olyan drága. Szépecske könyvek, s csupa 25 lejbe kerül az egész. Ajándéknak nem es beszéd, kitűnő!

Információküldés és olvasás terén semmi se változott.

Az villámposta továbbra is borbelevi@yahoo.fr, a honlapcím is a régi: www.borbelevi.tvn.hu