|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK TÉL 2011 – 13 szám. A Zsögödi Szó méltó utódja
A MŰÉNK TELÜNK
Zsögöd környékén a mű telünk mindig es csípős vót, úgy hogy az zorrodot facsarta le a helyéről. Most mán nezegetheted guvaszki szemekkel, hogy mie es történik, met január közepén bimbódzik a kékberek. Me lelkem. A jó régi kommunista pufojka mellént avagy kabátot se vetheted magadra met megsülsz alatta. Ejsze evvel a demokrácival bolondult meg a zidőjárás es vagy mi ráksuly. Láccik, hogy mindent szabad, elég csúfúl. Na de azétt további telet kévánok mindenkinek. Adalbert bá Zsögöd környékéről.
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Kilenc esztendős a zsögödi sajtónk – Magam se gondoltam volna, hogy ennyire bátra nézek a szebb jövő felé, mint egy igazi kommunista, aki sziklaszilárd tekintettel bámul a semmibe, s közben a nemzetközileg elfogadott szocialista frizurámat (stas) a szél hátracibálva boldogan jelenthetem ki, hogy megértem a fáintos lap kilencedik születése napját. Bizony kellett hozzá egy jó adag makacsság, és konok öszvér kitartás. Könnybe kézbed a szemecském, ha visszagondolok az indulásra (azért nem lábad, mert a kezembe temetem arcom a meghatódottságtól). Tegyék önök is, tegyétek ti is hasonlóan. Bombahír! A több néven is megjelenő újság folytatódik, akár egy szappanos opera, amiben folyamatosan más-más témák bukkantak fel, és továbbra is fel fognak bukkanni, mint egy hercs (erővel kitörő) borvízforrás. A szerkesztő úr
Zsögödfürdői élet – Nem kell megijedni! Hátha valaki akar, akkor megteheti. Persze, hogy történt ez az Zsögödferedőben is, bizony! Ez lütyü (félnótás) meleget ontó tél, barkát csalt az ágakra, egy-két burján zöldben is megmutatta magát, de még az árvacsihány (árvacsalán) virágszirmai is teríteztek (kitárulkoztak) szép fehérben. Madárkákon kívül állatokat nemigen lehet látni, de embert eppeg (éppen) eleget, mint a melegre elétápászkodó legyek. Már visszatapsoljuk a fagyos napokat, mert téli időbe való a hideg.
Két festő, két kép – Zsögöd nagy szülöttjének, Nagy Imre festő bácsinak egy németországi „magányos gyűjteményből” hazahozták az 1958-ban mázolt Pásztorok című festményét. Jó érzés, hogy hazakerült ez a kép egy másikkal együtt. A másikot Nagy István csíkszentléleki (a község csak pár kilométerre van Zsögödtől) festette az 1920-as esztendőkbe. Művének címe: Tájkép fákkal. Az értékes képek a Csíki Székely Múzeumba kerültek.
A szeredai volt buszállomás vécéje – Zsögödtől nem messze, Csíszentszépszékelyszereda volt buszállomásában működik a vécé, vagyis az evribudi. Valakik kibérelték. Ez egy nemes ügy, hiszen kinek nem jön rea valami mielőtt utazni akarna? Meg kell hagyni ez egy olyan vállalkozás, amire mindig szükség van. Egyik kedves hírközlő mesélt a szolgáltatásról, ami ott zajlik. A hölgytől, aki úgy érezte, hogy be kell térjen a vécébe rögtön az ajtónál megkérdezte az evési termékmaradék eltávolításának felügyeletét képviselő menedzser „Nagy dolgot csinál-e? Met az két lej”. Ebből lehetett tudni, hogy a kicsi dolog egy lej. Hogy mi a kicsi és a nagydolog, azt már lehet sejteni. A nagydologhoz járt papír is. Ha arrafelé járnak, azért érdemes tisztába legyenek dolgaik méretével. Hirözönke
Hazai Menü Az ember nyaka teljesen kitekeredik a sok politikától, addig nézhetik a tévét, s hallgathatják a híreket a „csóró emberek” (szegények). A sok rendelkezési duma úgy folyik ki tavaly decemberétől a parlamenti házból, gátak nélkül, akár a tavaszi hólé, ami egyre sebesebben igyekszik le a hegyekről. Az egész parlamenti eszmefuttatásnak olyan a hatása, mintha egy irodalmi művet értékelnénk. Itt is, akár az irodalomban, végkövetkeztetésképpen, egy mondatban, mint mindennek, ellehet mondani a lényegét. Megszorítások felsőfokon. Hogy kinek kell levonni a fizetésükből és kinek nem, az már szinte mindegy, mert mindenkit egyformán váratlanul ért. A felháborodott tömeg ilyenkor szeretne tiltakozni, akár az áremelések ellen is, csak az a baj, hogy mire sztrájkolni indul, egy teljesen új törvénnyel találja szembe magát. Tehát, amiről hivatalosan akarsz káricsolni pár napja lejárt, a téma elévült… A lényeg az mindig jól megvan magyarázva, hogy mit miért tesznek, természetesen mindent az ország érdekében, miközben a lakosság nagy részének luxus dolognak számít mindjárt még az alapélelmiszerek megvásárlása is. Azaz egyén, aki megengedi magának a drágább harapnivalót, az már szinte nábobi szinten van. Nyilván van egy vékony réteg „tejföl társaság”, akik „valamivel többecskét” engedhetnek meg maguknak az agyonspórolós népnél. Azok valóban nem érzik a különbséget, nem is fogják soha érezni, ha nem következik be számukra egy istenes koppanás. Ily módon a hazai kaja menü a többségnek marad a puliszka és a pityóka. E két domináns kaja uralja a hamizásunkat, de abból sem az első osztályú. Politikuska
Az eltelt ünnepek töltelékes káposzta szaga
Nagyon kicsi gyerek voltam mikor először megéreztem a töltelékes káposzta szagát. Némileg azonosítottam ezt a szagot, ha úgy tetszik illatot az ünnepekkel. Mint sok székely házban, nálunk is, a karácsony elengedhetetlen ünnepi finomsága a töltött káposzta volt. Húsvétkor és minden jelesebb családi összejövetelnél ott gőzölgött a kályha szélén. Sok esztendő távlatából is elég rágondolnom a födő mellől kikandikáló felfelé eregelő (szálló) gőzre, s máris ünnepi hangulat kerülget. Hátha egyszer megcsapott ennek a kiadós, de számomra igen finom eledel szaga, jön, hogy terítsek asztalt és szervezzem az ünnepet, mert az ünnepnél nincs jobb dolog, s azt mindenáron meg kell ülni, mert anélkül még a hétköznapjaink sem az a hej de életteli vidám lét. Ünnepeljünk, hogy a valami összekoppant sanyarúság helyett boldogak legyünk. Nem baj, ha van az embernek kellemes élménye kedves eledeléről, amivel előcsalogathatja magából mindig az igazi ünnep hangulatát. Nálam az eltelt ünnepek töltött káposzta szaga adja meg ezt a varázst. Ha nem hiszed, gyere nálunk mondjuk egy ilyen ünnepkor, s mielőtt elcseppenne a nyálad máres gyúrhatod magadba a finom töltelékes káposztát. Töltelékes Káposzta Egyesület szittyavezérje
SZÉKELY HÍRESSÉGEK – VII – Barabás Miklós Barabás Miklós 1810. február negyedikén született a háromszéki Márkusfalván (Kovászna megye) lófő-székely családból származott. Édesapja márkosfalvi Barabás János jobb módú nemes család sarja, édesanyja pedig dálnoki Gaál Teréz volt. Szülők válása után Dálnokra került, és három esztendősen anyja a dálnoki iskolába íratta. Már öt esztendős korában levelet írt a nagybátyjának. Hat esztendős kora után 1816 őszén beíratják a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba. Gaál Miklósnál és Kiss Sámuelnél tanul. Ezekben az években sokat nélkülözik. Tizekét esztendős korától tizenöt éves koráig saját magát kellett ellássa. Tizenhárom évesen vesztette el édesanyját. Balogh István barátjával Krakkóba tartózkodott az egyik nyáron. Az iskolakezdéskor négy hónapon át Császár Zsigmond poésis tanárhoz járt ebédelni, cserében Benkő Transylvaniáját másolta. Minden munkát elvállalt a megélhetésért. Sok nélkülözést megélt diák rajzolgatással ütötte el az időt. Rajzolása menedéknek számított az egyre jobban ránehezedő terhek elviselése elől. Rajzaira diáktársai figyeltek fel először, akikből tehetősebbek saját arcképük rajzát kérték tőle kisebb összeg fejében. Barabás Miklósnak jól jött a rajzolásból befolyt összeg. Ebben az időben néhány arcképet is festett. 1825-ben Szeben városába kerül, ahol Neuhauser Ferenctől elpróbálja sajátítani a rajz mesterségét. 1826-ban a backamadarasi Kiss József alispán számára három falfestményt készített, de legtöbbet krétával dolgozott. 1827-ben, Nagyszebenben litografálást tanult. 1828-ban Kolozsvárott Gentiluomo nevű festőtől pedig az olajfestés technikáját sajátította el. 1829 nyarán a Bécsi képzőművészeti akadémiára iratkozott be, Johan Ender tanítványa volt, támogatást nem kapván 1830-ban visszautazott Kolozsvárra, és Barra Gábortól elsajátította a litografálás csínja-bínját. Ez esztendő szebeni látogatása során Raimondi olasz gyógyszerész és a román bojárok biztatására 1831-ben Bukarestbe ment, ahol több előkelőséggel köt ismeretséget. 1833 nyarán megjárva magát Erdélyben, ismerősök biztatására, arra a döntésre jutott, hogy Olaszországba kamatoztatja eddigi tudását. 1834-ben, Velencében ismeretséget köt Leicht angol művésszel, akitől elsajátítja a vízfestés technikáját, és akivel később Bolognán és Firenzén át Rómába megy. Rómába nagyrészt honfitársával Markó Károllyal töltötte idejét. 1835-ben Pestre megy, ahol Szemere Miklós bevezeti az előkelőségek és a nagy emberek társaságába. Ebben az esztendőben arat nagy sikert a Velencében lemásolt Veronese alkotása, az Európa elrablása. 1837 tavaszán orvosa tanácsára hazautazik Erdélybe kezelésre. Állapota nem sokat javult így 1839-ben Gröfenbergbe megy, innen Szentpétervárra hívták, de hazájába utazott vissza. 1839-1840 telét Kolozsvárott tölti. Tavasszal eladva bútorait Pestre indul és ott talál új otthonra. Már a XIX. század harmincas éveiben sok portrét festet a kor híres személyiségeiről, de 1840 után Magyarország szinte minden nevezetes emberéről portrét készített, többségében lefestette őket. 1841-ben feleségül veszi Chense Zsuzsannát. 1843 májusától tanulmányutakra indul. Bejárja Németországot, Hollandiát, Angliát, Franciaország északi részét (Párizst), Svájcot. A negyvenes évek után indul be festői pályafutása. 1859-ben Pecz Henrikkel és Dunajszky Lászlóval beadványt intéznek a Polizeidirektionihoz, amelyben egy képzőművészeti Társulat létrehozását kérik. 1861-ben pestvárosi képviselő lesz. 1862-ben a Képzőművészeti Társulat igazgató elnöke. 1867-ben újra megválasztják pestvárosi képviselőnek, a tanügyi bizottság tagja. 1879-ben a Képzőművészeti Társulat ideiglenes elnöke. 1898. február tizenkettedikén hal meg Budapesten. Barabás Miklós a magyar biedermeier (kispolgárias, békét és nyugalmat árasztó alkotás, fő jellemzője a kisember megértő ábrázolása) festészet legkiválóbb mestere. Legismertebb portréfestőnk. Legkiemelkedőbb alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Információ: (Barabás Miklós) A Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza, Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1944; A Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza, Háromszék Lap- és Könyvkiadó, 1998; http://www.mek.oszk.hu/01500/01532/index.phtml
EGYETEMEK SZAPORODÁSA
Izgalmasan hangzik a cím, mert a történet is az, csak éppen nem idegen lények inváziójáról van szó, hanem csak egyszerűnek mondható intézmények 1990 utáni megalakulásáról országunkban. Még annak idején nagy vala búsúlkodás (aggodalom), hogy szegény székely-magyar gyerek nem tud egyetem végezni, kell számukra létesíteni magyar nyelvű egyetemeket. És lőn az is. Menetközben a nagyvárosok egyetemei kisebb karokat hoztak létre kisebb városokban, aztán folytatták ezt újabb divatos szakok beindításával, sőt oda fajult a dolog, hogy azoknak is illendő lett elvégezni egy egyetemet, akiknek azelőtt elég volt a líceum utáni továbbképző is. Az egyetemek és egyetemi fiókok szaporodása behozta az várt eredményt. Egyre többen végeztek egyetemet, sajnos a másik fele már nem hozott eredményt, a minőségi, a szint egyre jobban romlott. Azok közül, akik a munkahely érdekében, vagy a pénznövelés szándékával iratkoztak be valamelyik egyetemre, sikerre vitték ezt az elharapózott lehetőséget. Lett nekik fizetésemelés, munkahelyi megbecsülés satöbbi. Aztán jött a cirkusz, hogy diplomagyárak működnek az országban. Van benne igazság is, de nem teljes mértékkel. Valóban vannak könnyen és nehezebben, kivételes esetben nehezen elvégezhető egyetemek, és egyetemeken belül szakok, de így sem fedi a teljes igazságot a dolog. Az igazság, mint kedvenc sorozatunkban valahol odaát van a túlsó parton. Bizony akármilyen egyetemen manapság mindig kikerül néhány kiváló, vagy ügyes ember, nyilván az egyetem színvonalát tekintve az erősebbeknél több, a gyengéknél kevesebb. Az is kiderült, hogy a tudásra vágyó emberek nem egyetem függőek. Van egy réteg, akiknek számít az egyetem hírneve, másoknak csak a diploma kell, vagy a pénzemelés, azoknak tényleg mindegy mit végeznek. Még ijesztőbb dolog már csak az, amikor az egyetemet végzett ember hirtelen rájön, hogy ő okos. Ez a bunkósodási folyamat kezdete. A nagy iramban manapság mindjárt nem tudsz nyugdíjba menni, ha nincs egy egyetemed, mindjárt a kicsi kutyák is végeznek egyet, már csak ők következnek… A probléma most a fizetésemelés körül van. Ha a drága rendszer nem követelődzik felsőfokú végezettség után, akkor nem kellett volna megemelni több százezer alkalmazott bérét, de úgy látszik, hogy a pillanatnyi gazdagodás lényegében fontosabb az egyetemek létrehozóinak, mint az eredmény. Evégett most sokan benne vannak a kátyúba. Mi lenne a megoldás? Hát vajon mi? Nem az önös érdek, hanem a minőség. A továbbiakban ennek a helyzetnek még sokan megisszák a levét. Egy olyan valaki, aki már kezdett kortyolgatni a léből…
Zsögödkörnyéki kis népességi statisztika
Zsögödfürdőre vonatkozó külön adatok 1966-tól vannak. 1966-ban 1616 főből 1578 magyar és 30 román. 1977-ben pedig összesen 30 lakósa volt, amiből 5 román és 25 magyar. Hogy miként számolták ezt ki, és mi tartozott Zsögödfürdőhöz azt nem lehet tudni. Az biztos, hogy 1956 előtt Zsögöd része volt, s azután Csíkszereda része lett. Valószínű, hogy Zsögöd és Zsögödfürdő lakósainak számát jelzi az 1966-os statisztika. 1992-ben már senkit nem jegyeztek be, mert Csíkszereda részeként jelent meg. Zsögödnek 1850-ben 907 lakósa volt, amelyből 854 magyar, 28 cigány, 25 román és 28 egyéb. 1900-ban a lakósság eléri az 1124 főt, amelyből 1114 magyar, 6 német, és 4 más nemzetiségű. 1930-ba jelentősebb változás ál be a népességbe, a lakósok száma eléri az 1195 főt, amelyből 1093 magyar, 90 román, 1 német, 3 zsidó és 11 más nemzetiségű. Zsögöd, Csíkszereda peremközsége 1939-ben a városhoz került, mint az ideiglenesen különvált Kormositanya, vagy a később beolvadt Csobotfalva, Csíksomlyó-Várdotfalva és Csíktaploca, vagy Csíkszereda részeként emlegetett Hargita fürdő is. További búvárkodást meglehet tenni, ahonnan lestem az információt: www.kia.hu/konyvtar/erdely/erdstat/hretn.pdf
VARVARÁÉK FÁSSZÍNT HÚZTAK FEL
Mán tuggyák, hogy mindig a reumámmal nyögdölődzök, de hát mindenkinek van nyavalyája… Most nem es ez emészt, hanem más egyéb. A jó mútkorjába bémentem a néptanácshoz, vagy mi a ráksúlynak híjják, s mondam, hogy akarunk egy kicsike fásszínt felhúzni, met a régi ej be csúf lett. Erre aszondta az a polgármester, ha csak színt raknék rea nem es kellene engedély. Sakkor jött a haddelhadd. Ide kűdöztek, oda kűdöztek, ebből lehet tudni, nem maradtam sokáig egy helybe. Hát kedveskéim, majnem belényuvadtam a sok papírba, amit kértek jó péndzért. Annyit futkostam es több hónapig, mind bolond Berci neve napján, ejsze még többet, pedig ő egész nap azt csinálta. Nem es beszélve arról, hogy drága jó uramnak Adalbertnek es egy csepp ideje volt ő es ezeket a papírokot tette-vette. Hát olyanok lehettünk, mind valami cirkuszi mutatványosok, mán értettük a sungot (felgyorsulást). Az unokám Herminenciacska ezt nevezi rugalmasságnak. Rugalmaskodkottunk eppeg eleget. Nekem mán tele lett a táskám, a kofferem, a bukszám, a zsebem, s ahogy Hermi mondaná a fáintos retikülöm, a hócipőm, s még ahogy Wilherbertecske unokácskám mondaná a tököm es evvel az egészvel. Amire megleve az engedély, elfogya a pénz. Vakartam es a kontyomot eleget mitévők legyünk, hirtelenjébe kőcsönbe vertük magunkot. Hát immár megvan a fásszín, van mit nezzünk, csak a belünk korrog, eléggé mérges reánk, hogy miket műveltünk véle. Varvara nénétek
PISOLYOGÓS EMBER ÜDVÖSSÉGE
Pisolyog szó általános jelentése a zsögödi szakszótárban huncut mosolygást fed, de azért ennél lényegesen több. Van benne valami „valóságon túli” rejtelmes nyugodtság, ami a titokzatos tündéri szépséggel párosul. Pisolyogni nem más, mint találkozni azzal az egyetlen valósággal, amelyben benne van minden és mindenki. Aki már pisolygott, az ismeri az önfeledséget és a jókedvet. Igaz nem elég csak pisolyogni egyszer-kétszer, hanem meg kell őrizni titkát, hogy bármikor hiteles formában arcunkra varázsolni. Aki megtudja tenni, megvan a kulcsa az örökléthez. Érdemes megőrizni ezt a kincset, és nem szabad engedni, hogy más elorozza arcunkról, mert imigyen közelebb állunk az élet adta boldogsághoz. Most télen egy kis szánkózás előhívhatja arcotokra a pisolygást. Próbáljátok ki játékos percekkel, mert a móka, ha nem fajul el tisztító hatása van. Kapjátok elé a korcsolyákat, a síléceket, s irány a pálya! Az egészet meglehet toldani egy kis hógolyózással, hóember és hóbarlang építésével, akár angyalkák készítésével is. Jó szórakozást mindenkinek! Én
Önt a váratlan kellemetlen esetek sem hozzák ki a sodrából? Hö!?
Megtudhatja, ha megoldja az alábbi tesztet! – Azzal a véleménnyel kiegészítve, amit nem szoktak beleírni az értékelésbe –
1. Otthon kényelmesen pihen a szokott időben, mint mindennap s ezt minden ismerőse tudja, ennek ellenére, amikor már szinte alszik, és hirtelen cseng a mobilja mitévő lesz?
a. Kikapcsolja a telefont és pihizik tovább. b. Zavarja a csengetés, de érdekli is, hogy ki hívta, ezért felveszi és igyekszik kedvesen csevegni véle... c. Jön, hogy elküldje melegebb éghajlatra az illetőt, de nem teszi meg. d. Semmi bevezető nélkül elküldi melegebb éghajlatra az illetőt.
2. Váratlan vendégek toppannak be önhöz, akiket ráadásul nem is bír, mit tesz? a. Nyakukba ugrik és megcuppogtatja. b. Fogadja, mert kötelességének érzi. c. Legszívesebben kitekerné a nyakukat, de mosolyogva betessékeli őket. d. Ahogy kinyitja az ajtót, szembevágja vélük, vagy úgy tesz, mintha nem lenne otthon, és nem nyit ajtót, s benn röhögi őket.
3. Egyik ismerősét, aki mocsokul elbánt önnel zokogni látja, mit tesz? a. Ön számára a szeretet a legfontosabb, odamegy hozzá és megvigasztalja. b. Mérges rá, de a jó modor úgy követeli, hogy színlelésből is, de kedves legyen hozzá. c. Jön, hogy egy balegyenest bényomjon neki, de csak leszólja egy jól van nekeddel. d. Amikor odaér hozzá kárörvendően, szinte megveszve röhög, s még belérúg egyet.
4. Társaságba valaki ön mellett durván béfingig, úgyhogy mindenki nyuvadozik (fulladozik), mit tesz? a. Megőrzi nyugalmát, és amikor lehetősége van rá légiesen távozik. b. Nem kendőzi el érzéseit a bűz iránt, de diszkréten lelécel. c. Kifejezi nem tetszését a kellemetlen tett elkövetője iránt és elhagyja a termet. d. Teljesen felmegy a pumpája, és mocsokfingós alaknak nevezve, vagy ej beszartál dühös kijelentéssel rápirít az illetőre.
5. Egyik tömegközlekedési eszközön egy döccenéstől valaki önre esik, hogyan reagál? a. Természetesen megérti a helyzetet, hiszen bárkivel előfordulhat, b. Igyekszik megemészteni a helyzetet, de hozzátenné, hogy máskor legyen figyelmesebb. c. Nagyon mérges lenne, s igyekezne levájni magáról az alanyt, hogy ne legyen a tettlegességből állítmány. d. Kihasználva a lehetőséget, ő kezdte alapon, belérugódna a seggébe egyet-kettőt, ne dögölj rám, vagy hasonló megjegyzések kíséretében.
ÉRTÉKELÉS
Minden a-1, b-2, c-3 és d-4 pontot ér. Minél több a pontszáma annál jobban nem tuja kezelni a hirtelen fellépő váratlan helyzeteket.
5-13 között. – Ön igazán végtelenül megértő ember váratlan helyzetekben. Bocsánat! Ön véletlenül nem akarja fényezni magát, s nem vallja be érzéseit. Minél közelebb áll a 6 ponthoz annál jobban hazudott. Egy cseppet se restelli magát? Hát megérdemli, hogy az orra alá fingjanak egy jó nagyot!
14-29 között. – Ön mérlegel és ügyeskedik, de néha kijön a sodrából, ami bizonyos helyzetekbe megérthető, de ügyeljen az esetleges túlkapásokra. Minél közelebb van a 30 ponthoz, annál jobban látszik a bevadulós mivolta. Elnézést kérek, de, ha ön alatt elszalad a ló, akkor nagyon kapca tud lenni! Mit képzel, hogy mindenki kőből van! Szocializálja magát!
30-50 pont között. – Ön nagyon türelmetlen személy. Forduljon pszichológushoz. Baráthoz nem, mert még könnyen helyrejön. Álljon csak meg a menet! Ön nem akart átvágni másokat, s csak vagányságból jegyezte be ezeket. Na megkérem szépen vigyázzon az erkölcsire! Öhö
Szerkesztő úr oviba jár?
A hír igaz, a szerkesztő úr valóban oviba jár. Lányait viszi az óvodába, de vajon csak ennyi lesz az egész dolga ott az óvodában? Bizony a sok rendelkezések szerint nem biztos. Eláruljuk a kemény hírt, a szerkesztő úr nem járt oviba. Most csak az a kérdés, hogy az új kormány bevezeti-e azt a rendelkezést, ami szerint minden egyes ember, aki tanulmányait nem végezte folyamatosan, be kell pótolnia az elmulasztott időt. A szerkesztő úr, hogy ne féljen áll elébe ennek a megmérettetésnek, még akkor is, ha csak estibe kell kivégezze az ovit. Természetesen neki is, mint minden kezdő ovisnak megvan a gond, vajon elfogadja-e azt az óvó nénit, aki a felnőtt csoporttal fog foglalkozni… Törvénykezőke
Tádzsikisztán saját nyugalmáért
Tádzsikisztánnak, amióta sikerült kiválnia a nagy Szovjet birodalomból és független ország lett, egyfolytában rájár a rúd. Másképp fogalmazva rájártassák a rudat. A kiválás óta területi vitákba bonyolódtak Kínával. Néhány év huzavona után Tádzsikisztán beadta a derekát Kína javára. Területének kevesebb, mint egy százalékáról mondott le. Vajon miért? A válasz nem nehéz. Kína úgy gondolta, hogy régen is az pár hegycsúcs az övék volt. Vajon ebben az esetben Tádzsikisztán megkockáztathatta volna az ország területi épségének védelmét? Felelet helyet még egy kérdés érkezik az olvasóhoz. Vajon egy erősebb és követelőzőbb fiatalember, aki megkívánja a kicsi gyerek fagyiját, elveszi-e? Ha egyáltalán fogja kérni… Eszmefutkározócska
Üzleti bújócska elárusítóval
Egy üzletnek fő szolgáltatása az eladás. Annak érdekében „meg kell főzni” a vásárlókat legalább egy mosoly erejéig. A mosoly mifelénk nem elsődleges ügy. Néha úgy néznek az elárusítók a vásárlókra, mintha valami bűnt követnének el a vásárlással. Hogy is merik őket kizökkenteni nyugalmi állapotukból. Hiába, na, forog a világ, s változik minden. Most ez a helyzet. Azonban vannak kivételek, ahová szívesen tér be az ember, és nemcsak vásárol, hanem két szót is szólhat más egyebekről az elárusítóval. Ez a jó! Egyik Csíkszeredai üzlet kedves alkalmazottja is hasonlóképpen cselekszik. Amíg a kedves vásárló válogatja a portékát, addig ő a gyerekeit szórakoztatja. Nemcsak viccelődni szokott, hanem bújócskázott is vélük, persze amikor nincs sok kuncsaft. Az üzlet nevét szándékosan nem árulom el, nehogy ezért baja essék a kiszolgálónőnek a főnök előtt, viszont szívesen járok vissza oda. Ehhez nem kellett az elárusítónak csoda marketing-menedzsment, mert cselekedete szívből jön. Egy hálás vásárló
TÉLIDEI FENYVESEK
Télidei fenyvesek hegyről ránk letekintenek, s más fákkal barátságban összebújva, hó bundájuk alatt szundikálva csöndesen, várják a kikeleti meleget. Pedig nem fáznak egy csöppet sem, csak szeretik a tavaszi vándoréneket. Egymás között regélnek, miközben új és régi történeteket fújnak hozzájuk a szelek. Éberen figyelik a természetet, s minket, hogyha kell, létlátványukkal segítsenek felolvasztani a bennünk lévő jeget. Fenyőszegi fenyves bámuló
Ezen a címeken lehet kérdéseket feltenni és keresgélődzni. Az villámposta továbbra is borbelevi@yahoo.fr , a honlapcím is a régi: www.borbelevi.tvn.hu |