FENYŐSZEGI CSEREKJÉK  

TAVASZ

2011 – 14 szám.

 

 

LASSAN TAVASZBA FORDULT A TERMÉSZET

 

Végre tavaszba fordult Zsögöd környékén is a természet kobakja, vagyis a föld és az őt körülölelő égbolt. Eppeg ideje volt, mondják sokan, de mondom én is. Még így is eleget vacakolt áprilisba az eléggé megfázott és néha megfagyott eső… Azért az emberek nekiláttak a szorgoskodásnak, egy cseppet se hagyva alább tisztító hatású tevékenységüket, s lám munkájuknak megjött a gyümölcse. Saját környezetükben sokkal kivirultabbak lettek, mint előtte. Ami szükségeltetik ilyenkor, azaz, hogy oda kell tenni a vacsa-vacsa kezecskét, és mindjárt megszületik az áldást adó látvány, ami mindenképpen nyugtat, mert tiszta. További kellemes tavaszi napokat kívánok!                                        

Szerkesztő úr

 

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

 

   Szépül Zsögödfürdő Aki látta az 1990 utáni Zsögödfürdőt, főleg a 2000-es esztendő utánit, annak bizony meglepetés az egyre szépülő fürdőhely megújuló arculata. A csíkszeredai részen (központban), a födött medence melletti téren kialakított kockaköves szerteágazó utacskák, a borvizes csorgó, a nemrégiben elhelyezett padok, valamint a kis buszmegálló teljesen megváltoztatták a fürdőhelyiség hangulatát. Megint kedves és kellemes ott lenni, mint hajdan. Azért még kell tevékenykedni, nincs kész minden… Vajon mi lesz az omladozó szállodával, hát a környék tisztításával?  Az a jövő zenéje. Addig is látogassanak el a festői szépségű Zsögödfürdőre egy kis friss levegőt venni.

   Béjár a busz Nagy hír. Bejár a csíkszeredai városi autóbusz egészen a zsögödfürdei fedetlen bazinig (úszómedencéig). Nem semmi! Mondjuk az nemrégiben leaszfaltozott útnak köszönhető. Kész öröm az ott lakó embereknek. Ha ez így marad, akkor a fürdő lakossága továbbra is nőni fog, akár a nemrég kitisztított és szélesített Olt medre ezen a vonalon.

   Bankba vagyok! Egyik üzletbe forgolódtam… Kerestem, kutattam valamit. Találtam is. A mellettem lévő hölgy éppen telefonált, hangosan, ahogy a maroktelefonnal szokás – „A bankba vagyok” – mondta érthetően. Ügyes! Jelenése van több helyen. Ezt nem mindenki tudja megcsinálni. Az már bizonyos, hogy sokan szoktak bankba lenni, ha alaposabban rájuk kérdeznek a felettesek netán a munkatársak. Úgy látszik bankba lenni jó!

   Ideiglenes könyvtár A Márton Áron Gimnázium könyvtára ideiglenesen az iskola volt ebédlőjébe osztja a szellemi táplálékot. Ez a rövid, azaz, pünkösdi könyvtár leghamarabb júliusban fog visszaköltözni régi megszokott helyére.

   Hó a Hargitán Április derekán lehavazott a Hargitán. Harminc centiméteres hó zúdult le pár óra alatt. Az autók sokat forgolódtak egyfelé, vagyis többet vesztegeltek, mint amennyit haladtak. Elég nehéz volt kievickélni belőle. Jó lett volna eltakarítani a havat, de az illetékes szervek szerint már lejárt a téli szezon! Az úgy csak leszokott járni. Sőt a bennfentes szervek az autóvezetőket vonták felelősségre, hogy miért kell arrafelé kanyarodni, mikor havas az út. Csakugyan biztonságosabb a fél országot megkerülni, egyszer csak haza ér az ember. A Végül is hótakarítást az időjárás végezte el, másnak kezdett esni az eső…                          

Hírözönke

 

TEJES ESET

    Mán eléges régecske, vagy pár esztendeje vásárolja Zsögödtől nem messze lakó család (a csíki fővárosba) egy Csíkszentlélekitől a tejet. Az öreg mama gyanút fogá a tejszállító bácsi tejének minőségén. Ahogy mifelénk szokás nem mondá szeme közepébe a tejesembernek csak zsörtölőde istentelenül.  Zsummogásának (morgolódás), fő oka tej minőségének romlása, azaz a meggyanúsított honpolgár tejének felvigyítése vízvel. Szinte rosszullétig zavarta őt a tejes bácsi állítólagos ténykedése. Aztán egy gyönyörű napsütéses hajnalon, mikor kellett volna tej és nem vala, az egyik igen kedves szomszéddal hozatott az üzletből egy liternyit. Az hozott is. Na, amikor azt megkóstolá egyből rájött a merő igazságra. Hű, de sokkal több, mint kétmetres hutyurónyi (karónyi) távolság van a szentléleki és bóti tej között. Mi ebbe a tanulság? Há vanes-e egyáltalán? Biza akadgat. Az igazság nem odaát van, még egy cseppet odébb sem, hanem a szemünk előtt, s ha úgy se hiszünk, akkor megisszuk annak a levét, ami eppeg van. A mindennapi reklámkáprázatos világon túl azétt az érzékeink se hagyjanak el, s maradjunk csak meg annál a ritka jó bészólásnál, hogy jó árucskának egy deka reklám se kell.

Figyuszka

 

JAPÁN FÖLDRENGÉS

 

   Keményen megremegett a föld Japánban. Sajnos nem volt valami kíméletes a kis szigetvilággal. A környéket is pusztította, főleg az utána jövő szökőár. Az bizony még bemosott egyet az ott lakó embereknek és az élővilágnak egyaránt. Még maga a Földünk sem bírta a sokkot, alig észrevehetően de megszokott tengelyéből kibillent, sőt még hatott az időre is. A problémát tetőzte egy atomerőmű meghibásodása, valamint a sorozatos utórengések, amelyek még áprilisba is ramazúrit tettek. A Japán emberek a felbecsülhetetlen kár ellenére mégis „állták a sarat”. Ott, ahol nem okozott nagy problémát a rengés, az továbbra is munkába jártak, sőt az óvodák, iskolák a rengés idején addig maradtak nyitva, amíg a szülők gyerekeik után tudtak menni. Az áramkihagyások ellenére továbbfolytatták tevékenységüket. A megtörtént katasztrófa után, ahol kevesebb baj ütötte fel a fejét, másnap sokan több órai gyaloglás után jutottak el munkahelyükre, de mentek és dolgoztak, mint azelőtt.

    Attól eltekintve, hogy még mindig reng a föld, megkezdődtek a felújítási munkálatok, az utak építése, a romok eltakarítása és új épületek felhúzása. A romokat takarító dolgozók és mások is a talált értékeket leadták a helyi hatóságoknak, amelynek tíz százalékát már visszaszolgáltatták hozzátartozóiknak. Természetesen ők teljesen tisztában vannak a katasztrófa súlyával és az élet adta nehézségekkel, s úgy, mint bárkiben bennük van a félelem, de azért igyekeznek méltósággal átvészelni. Tiszteletükre és becsületükre váljék minden egyes tettük.

 

   Az információkat Nakahata Abigél Tokióban élő székely és még pár tévécsatorna szolgáltatta.

 

SZÉKELY HÍRESSÉGEK – VIII –

Gábor Áron

 Gábor Áron 1814. november 24-én született a hajdani Háromszéki (ma Kovászna megyei) Berecken. Édesapja Gábor István városi jegyző volt, székely kisbirtokos határőr család fojtólagos tagja. Édesanyját Hosszú Juditnak hívták. Áron már kisgyerekként éles látásával, átlagon felüli gondolkodásával kitűnt társai közül. Szülei felismervén adottságát a Bereckben végzett kisiskolai évek után a csíksomlyói ferencesek által vezetett gimnáziumban adták be, ahol ugyanolyan szorgalommal tanult tovább, mint előtte. Iskolás évei alatt is főleg a technikai tudományok világába mélyedt el. Ezekben az esztendőkben már lekötötték az asztalos mesterség rejtelmei is. A gimnázium elvégzése után nem folytathatta tanulmányait, be kellett vonuljon a kötelező katonai szolgálatra. 1831-es esztendőtől a kézdivásárhelyi 2. számú székely határőrezred gyalogosa. Rövid időn belül Gyulafehérvárra küldték, ahol tüzérségi ismereteket szerzett, vagyis ahogy hajdan mondták „pattantyús”, azaz ágyúkezelői kiképzést kapott. Ott szerezte meg a káplári rangot is. 1840-ben az 5. pesti tüzérezrednél tett szolgálatot. Mivel szolgálati kérelmét nem hosszabbították meg, ezért leszerelt, de 1842-ben öccse helyett újra jelentkezett a tüzérségnél. Terve, hogy tovább képezzék a haditechnika rejtelmeiben ezúttal sem talált táptalajra, így 1845 végén végleg leszerelt. Álmát nem adva fel néhány hónapra Bécsbe keresett továbbtanulási lehetőséget. Úgy Gyulafehérvárott, mint Budapesten és később Bécsben katonai műszaki előadásokat hallgatott, főleg az ágyúöntés mesterségét igyekezett elsajátítani. Ezzel párhuzamosan továbbtanulta az asztalos mesterség csínja-bínját, de a kor minden technikai újdonsága is érdekelte. Az asztalosbeli tehetségéről néhány fennmaradt igényesen kidolgozott bútordarab árulkodik. A technikai „csodák” iránt érzett szenvedélye arra késztette, hogy német nyelven is megtanuljon, így sokkal több keresett forrásanyaghoz juthatott. Az asztalosság kitanulása után vándor kézművesként kereste kenyerét. 1848-as szabadságharc híre Moldvában érte, ahol már egy jó ideje ott élt. Ott ismerkedett meg moldvai magyar feleségével Velcsuj Jusztinával. A hír hallatára nemsokára hazatért Erdélybe, ahol az október 6-i Székely Nemzeti Gyűlésen már felvetette az ágyúöntés lehetőségét, de akkor még ajánlatát nem vették komolyan. Azonban mikor Puchner császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel Sepsiszentgyörgy lakosságát, ötletét rögtön kivitelezték. A november 12-i népgyűlésen Gábor Áron felajánlotta, hogy a fülei hámorban ágyúkat fog készíteni.  Az ágyúöntés mesterségét német szakkönyvekből merítette, a munkálatokhoz szükséges hiányt pedig ezermesteri leleményességgel pótolta. Az ágyukat a Magyarhermány melletti Bodvajon öntötte ki. Ezzel a tettel meghonosította az ágyúöntést Székelyföldön  A november 30-i hídvégi csatában már használták az általa készítetett ágyúkat, ahol a székelyek a császári túlerővel szembeni csatát megnyerték. Puchner meglepődött a vereségen, azt hitte, hogy a székelyeket a francia tüzérség segítette. Az esemény után kis idő múltával a bodvaji kohót a császári csapatok 1848 decemberében tönkretették. Gábor Áron az ágyúöntést Kézdivásárhelyen folytatta, Túróczi Mózes rézműves műhelyében, ahol személyesen felügyelte a munkálatokat.  Ez idő alatt a város diákjai közül tüzéreket képezett ki. Helytállása eredményeként Bem József 1849. március 24-én tüzér őrnagynak nevezte ki. Ugyanez esztendő májusában Debrecenbe küldték, ahol az akkori kormány székelt, Kossuth Lajos pedig a székelyföldi hadigyárak (Szentkeresztbánya, Szászhermány, Kézdivásárhely) igazgatójának nevezte ki. A kézdivásárhelyi gyár továbbműködtetéséért pedig hatvanezer forintos segélyt kapott. Székelyföld területéről 313 harangot gyűjtöttek össze ágyúöntés céljára. Háromszék 125-öt, Marosszék 93-at, Csíkszék 56-ot, Aranyosszék 25-öt és Udvarhelyszék 14 harangot adott ágyúk öntésére.   Visszatérvén Kézdivásárhelyre folytatta munkáját, részt vett a honvédő harcokban. A kökös-uzoni csatában 1849. július másodikán a háromszéki önvédelmi erők harcosaként, a betörő orosz cári csapatok kereszttüzében vesztette életét.                                           *

A Gábor Áron műhelyében készült ágyúk közül csak egy példány maradt fenn az utókór számára, amelyet a Bukaresti Nemzeti Múzeum őriz, másolata pedig a kézdivásárhelyi Múzeum udvarán található.

 

Információ: Britannica Hungarica Világenciklópédia, VII. kötet, Magyar Világkiadó, Budapest, 1997; Egyed Ákos:Erdély 1848-1849 II., Pallas Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999; Glatz Ferenc szerk., A Magyarok Krónikája, Magyar Könyvklub Officina Nova, Budapest 1996;Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991.

 

JELENTKEZZ

A MEGACSILLAG-FAKTOR-ba!

 

Miétt es jelentkeznél?! Há azé kicsi barátom, hogy mutasd ca meg a popornak (népnek), hogy mit tucc! Vagy azétt es, hogy a szomszédnak a szeme guvadjon ki az irigységtől! A még jobb ejsze, ha ki es esik a helyéből. Mét es ne, lepcsenjen (esetlen erőteljes esés) ca ki! S máskülönben es észrevetted-e mán, biza benned es megvan elég szépecskén a megafaktor úgyhogy, ne hagyd alább! Eléges elég jól tudjuk micsa (micsoda) tehetség lakózik benned. Ez nem ágálás, vagy perhecc met tudjuk, hogy képes vagy valamire! Azt pedig nem kell rejteni véka alá! Nem es beszélve arrol, hogy bémutatunk a tévébe, ott nézzenek csak meg, s ha eccer reád szegesztték a tekinteted, akkor híres leszel! S melléje pedig olyan díjat akasztasz le, hogy hat nyelven beszél! Na de mennyünk csak végig óvatosan a felkínált nagy lehetőségen, ne mind vágjunk egyből a dógok legbelejébe (belsejébe) közepébe.

 

1. Béiratkozol, elkűdöd a zújság címére, hogy mibe es vagy naccerű! Pédául a híres Debrentőke, aki orrbányászati pikószedésbe a szombat esti kocsmázás ideje alatt egyfolytába lekörözte társait. Neked persze millió s még egy lehetséges tehetség közül tucc válajsztani!

De lehet indulni, akármilyen ügyességbe amit még nemigen ismernek, ha egyszer valami reád jött nyugudtan bélehet mutatni. Mét es ne!

 

2. Ha mán béiratkoztál, mét es ne tetted vóna, akkor kenjed az ipart (szorgalmasan gyakorolj), hogy egyszeribe nyerd csak meg a versenyt. Jó na, nem lehet egyszeribe, de úgy haladjál, mind a kicuppantott kulcsszappan a vízbe, ahogy teszi sebesen eléfelé.

 

3. A lényeg azon van, hogy nagyon erőteljesen készülj fel a versenyre, csak arra ügyelj, nagyon ne erőszakold meg magadot, met a peluscsere versenyközbe nem nagyon hiányzik. Arra gondoltunk, inkább a tehetségedet mutasd bé és ne a fogazatod fehérjét mutasd ki.

 

4. Bé kell iratkozni! Efelől semmi kétséged nem lehet, hogy ott a helyed, met tárt karokkal várnak!  Egy szikrányit se öld magadot, mán látom te vagy a legjobb!

5. Sokkoló lehet neked, hogy mi mindent nyerhetsz, de ez a csóré valóság, s egy cseppet se álom. Egy évig lakhatsz egy rusztikus omladozó házba, amit unalmadba ki es javítgathatsz! Aztán nyerhetsz egy autót, amelyék megy es, ha taszítod, nem es beszélve egy felejthetetlen nyarat tölthetsz a zsögödfürdei szállodába, főleg, akkor, ha az idén megomlik. Csak eppeg arra ügyelj, hogy a mestergerenda meg ne suppancson (fejbe ne verjen). Ha megúszod a kólintást még mondjuk…

 

6. Iratkozni nyomban lehet, amiest (amint) ezt a cikket végigböngészted. Meglátod megfogja érni! Az iratkozási díjról és egyeb kőccségekről haladéktalanul kiálliccsuk a számlát! Ha zsenírozod magadot, hogy béáljál a játékba, akkor ajáljad ismerőseidnek, s akkor tudsz rejik szavazni. Minél többet szavajzál, met az jó pénzbevétel nekünk es, s neked es megéri! Egységbe a zerő!

 

 

NA, AKKOR VÁRUNK TÜKTÖKÖT, KENTEKET, BENNETEKET ÉS MINDGYÁJATOKOT!

 

Versenyzőnek es szavazónak es jöhettek, gyúródjatok, ahogy csak tudtok! Egy cseppet se kell elbátortalanodni. Kitőccsük az időt.            

 A Teheccségkutató Banda Csapata

 

OKOS DOMOKOS ELMÉLKEDÉSEI (1)

 

   Rég nem szivaroztam ki magamot. Büdös mint a ráksúly, de mit es csináljak, más es szívja, akkor én es kell. Hogy es mutatkozzak haverjaim előtt. Most ez a menő. Máskülönben es isteniól jön, amikor valamit kéne mongyak, s nem tudok reja válaszolni egy slukkot béveszek a cigiből, s még okosabbnak es láccok.  S osztán el es felejtem mit es akartak mondani, ha tovább es valagászódnak (kérdezősködnek) gyorsan továbbmegyek valamerre ne mind kérdezzenek.  Inni se a legrosszabb, met akkor egy dekát se kell szégyeljem magamot, s még meg es bocsájtanak. Józanul pedig jő, hogy leharapják a fejemet, abba szent helybe kettérágjanak! Lütyülés (italozás) közbe fokozhatom a marhaságokot met senki se mer szólni, s én állhatok a kert felől. E mind szép es jó es, de mindig nem lehet csinálni, főleg az ivászatot, met nagyon fognak merkelni (neheztelni) reám, hogy mit művelek. Mongyuk egy diszkóba, vagy egy bálon, vagy eccerűen a bulikba ott lehet. A mán más! S még kedvedre verekedhetsz es, csak arra kell ügyel, hogy a képedet (arcod) ne verjék szét. Bévallom csúful csalogatnak (meggyőzve és sokszor), de mán nem kezd érdekelni. Inkább pihenek, kinek hiányzik annyi ráksúlyos verekedés? Mán azt es unom. S mét es mennyek mulatságokba otthon es tudok unatkozni, s még hely es van, folyton nem lökődnek.

 

HÚSVÉTI ELŐKÉSZÜLETRE EMLÉKEZVE

Jeles napra való felkészülés mindig magával ragad.

   Az előkészület káprázatos varázsa pedig teljessé teszi mindazt, amit egy ünnep jelent.

 

 

TAVASZI VIRÁGCSOKOR

   Az összevissza időjárás, de inkább hideg tavaszi fuvallat rátelepedett a virágokra is. Akik hamarabb szoktak kibújni a föld adta avaros és puha talajos melegágyikójából, az idén később tették meg, imigyen utolérték a következőket. Ezért sikerült behozni kikeletből e sokszínű időkülönbségbéli csokorra valót.

 

FELFEDEZÉS ÉS A RÁTALÁLÁS KIKELETJE

Mindenkor és minden esetben a felfedezés és a megtalálás-rábukkanás a kitörő örömmel, azt is lehet mondani elsöprő hangulatú mámorral egyenlő. Annyi szeműnk előtt látható „rejtett kincs” található mindennapi életünkben, amelytől ha ráfigyelünk üdvössé tehetjük egymás életét. 

 Bölö.

 

SZÜLŐKNEK – Ételfogyasztás utáni láthatatlan koszok!

 

Kedves szülők! Bizonyára sokat szenvedtek, mikor borzalmas foltos látvány tárul elétek mondjuk az ágyterítőn, fotelok huzatán satöbbi. Sokan rögvest mosóporhoz nyúlnak, mondjuk lehet is, de nem föltétlen és rögtön. Miért vesztegetni mosással a drága időt! Talán hirtelen az embernek nem támad jobb ötlete. Hiába, az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben sokan semmi bevezető nélkül nagy és kemény munkára gondol, pedig á dehogy, semmi sem kell ide, mint egy kis fortélyos észjárás csodapraktikája! Tessék venni legalább öt árnyalatba takarót meg huzatot, s az szerint hogy mit esznek vígan lehet cserélgetni őket. A spenótfőzeléknél a zöld, míg a murokfőzeléknél (sárgarépafőzelék) a narancssárga takaró dukál.

Próbáld ki jómagad is, meglátod nem bánod meg! Ezután jöhet málnaszörpös, vagy eperüdítős, s akármilyen folt, mert többet már nem fája fejed, ráadásul egy héten egyszer kell mossál, és mosóport is spórolsz véle.

* * *

Mit tehetsz abban az esetben, ha a gyerek túlságosan beöli a kezét táplálék bevitel közbe, s annyira retkes lesz, hogy istenőrizz meg tőle? Nem mindig jut időd felugrani és futni véle a mosdóhoz. Ki tudja, addig leszáll és minden összemákátyol (összeken). Főleg, ha akkor mostad ki a takarót, a gyönyörű huzatokat, terítőket stb., nem beszélve arról, hogyha spontán kollázst készít ráhelyezve kezecskéjét a falra. Mondjuk, ha mutatós semmi gond, de kevés alkalommal sikerül tetszésednek megfelelő művet létrehozni. Ne habozz. Cselekedj! Az asztalra helyezzél egy kis tál vizet, s az ebéd végeztével egyből pancsikolhat benne.                 

Praktika bácsi

 

R E K L Á M

 

   Göcsörtegi Szerecseny Albért vagyok. Sokat dolgozok, sokat púpolok, s régebb mikor elgyütt az estebéd ideje úgy megvettem a belemet, hogy félreállt. Sajnos nem járt tündérmesével, mert szikráztak belé a szemeim, azt hittem, mindjárt kivetem a belem, komplett megbolondulok… De amióta a GYOMORUX STABILLUS természetes gyógymódos reklámba szerepeltem minden egy csapásra megváltozott! Reklámszereplésemért kapott gázsit az orvosokra költöm. Mi tagadás azóta sokkal jobban érzem magam, és nem félek, hogy abba kell hagyjam a terápiát, mert továbbra is van van, amiből kifizessem a kezelésem!

Szerepeljen ön is reklámokba!

 

EGY ESET ALAPOS MEGVIZSGÁLÁSA

 

Balovánfalvi Herbéra újságíró furcsának tartotta, hogy a Gyepűszentkereszti Lükvercbá, ott áll némán a ház előtt és úgy néz ki a fejéből.  Gondolta rákérdez egy cikk erejéig.

 

Herbéra – Mi történt Lükvercbá, hogy így csupa egyedül a ház előtt kell álldogáljon? Csaknem komoly valami baj?

Lükvercbá – Ugyan mi történjen?

Herbéra – De akkor mi szél hozta ide ki?

Lükvercbá – Nem hozott ki semmi féle szél, csak egyet kijöttem, szétnézzek, hogyes mint a helyzet a portán kívül…

Herbéra – Akkor csak történt valami, hogy kint van most!

Lükvercbá – Mi történt volna kint? Körülbelől annyi, mint bent, vagyes semmi sem, sasziszem mostanába nem is fog.

Herbéra – S az hogy esett meg?

Lükvercbá – Az hogy eppeg semmi sem történt és nem is fog!?

Herbéra – Igen.

Lükvercbá – Hát én azt honnan tudjam…

Herbéra – Akkor bizonyára azt várja, hogy történjen valami.

Lükvercbá – Nem várok én semmit se, itt jól elvagyok…

Herbéra – Kiderült az igazság! Az történt, hogy elszokott lenni.

 

Hírloccs!

 

Magyar Kultúráért-díjat kapott Tolvai Renike a tavalyi megasztáros nyertes, azzal nyerte az elismerést hogy magyar dalokat énekelt. Ügyes! Azért sajnálom mindazokat, akiknek jól jönne egy magyar kultúráért díj, netán meg is érdemelnék, mint például a szövő, fonó, nemezelő, fúró és faragó, tanítómesterek stb. hada. Az is lehet, hogy nekik nincs szükségük kitüntetésre…

*

Emberek tömege az utcán! Veszély! Netán tüntetés zajlik, vagy valami kormányellenes megmozdulás? Kínos állapot, ami egy csepp gyomor-ideggel jár! Bizony a baj mindig csőstül jön… Nem is beszélve arról, hogy egy jó ideje így van. Nem jó félelembe élni ugye! Kiderítettük mi az oka. Hála Istennek nincs baj! Tessék megnyugodni és kifújni a szuszt! Ügyintézésbe és shopingolni mennek egész nap az emberek.

*

Újból a világvége hírét lebbentették fel minap a televízió egyik csatornáján. Jaj be jó! Akkor a gyerek egyhuzamban két napról is elkéredzhet. Mondjuk az egyik boldog csütörtökön lesz a világvége és pénteken, pedig a pityókaültetés, akkor így legalább szombat-vasárnap szabad marad neki. Még egy kis eszmefuttatás: egyre jobban közeledünk a világvégéhez, hiszen már tudjuk, hogy nem a teremtés elején vagyunk, de azért nem kell bepánikolni, mint a kicsi buba, aki több mint valószínű azért vacsog (sír-nyűgösködik), mert folyton öregszik, mert van még elégséges napunk.

*

Rengeteg ketyerét (technikai eszközök) feltalált az ember dolga megkönnyítése érdekében, hogy ne húzza úgy az igát, ne gürcöljön, ne szenvedjen, és főleg ne vesse ki vagy hat méterre a nyelvét a nap végére. Főleg azért is, hogy felismerje jómagát, ha este tükörbe néz.

     Nos, az elemezgetések szerint a tudományos ketyerék vívmányai meg kellett volna hozzák a nyugodtabb és csöndesebb élet reményében a békét és a harmóniát, valamint a kényelmet és a lazítást. Tovább nem húzom a húrt, nehogy valakinél elpattanjon s helyre tegyen…

Hírloccska

 

 

A címeket e hosszú cudar tél után sem változtattam meg.

Az villámposta továbbra is borbelevi@yahoo.fr , a honlapcím is a régi: www.borbelevi.tvn.hu