FENYŐSZEGI CSEREKJÉK  

Nyár

2011 – 15 szám.

A Zsögödi Szó méltó utódja

 

 

NYÁRI NAPSUGARAKKAL JÁTSZADOZÓ

 

A nyárelő felváltva a hajnalt, egy derűs kora reggelen lopódzott be a Csíki Medencébe, Hargita felől érkezve. Tette ezt fehér ködköntösében nesztelen. Könnyedén szállva megsimogatta a kissé zordon fenyveseket, s majd a völgyre csöndesen letelepedett.  Kissé későbben előcsalogatta a Napot, s fényárba öltöztette a hegyeket s a völgyet. A ködtakaró alatt bimbóba szökkent virágok álmosan áhítattal ásítva, álmélkodóan csalogatták maguk felé az átlátszó fehér lepel közé beszűrődött fénysugarak játékos csiklandozását. A madarak zengő dalkavalkádja erőteljesebben töltötte be az eget és földet, s a tündéri árnypalást csöndesen feloszlott helyet adva e fényárba öltözött káprázatnak.                              

Kellemes nyarat kíván mindenkinek a szerkesztő úr!

 

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

 

   Továbbra is szépül Zsögödfürdő – Már sikerült elhelyezniük a a fából készült virágosan megmintázott padokat a fürdő és a borvízforrás környékén.  Szép kicsi fakerítést húztak fel, ahol biciklitartók is találhatóak, a központi részen pedig egy filagória teszi vonzóbbá a környéket. Természetesen mindezekhez hozzájárul az eligazító tábla és a szemeteskukák szintén fából készülve.  A borvízforrás nagy része már le van kövezve. Csodaszép és kellemes látvány, csak a szállodával kellene még valamit kezdeni.

 

 

   Zsögöd és Zsögödfürdő a korabeli képeslapokon – Erdélyi régi képeslapokon szereplő Zsögöd és Zsögödfürdei látképekből lesz kiállítás a csíkszeredai Mikó vár udvarán június 30. és július elseje között. Aki nem ér el, de meg szeretné tekinteni, belemélyedhet az alábbi címen: http://korabelierdely.uw.hu/zsogodfurdo.html

 

   Megnyílt a Zsögödfürdei szabadtéri strand – Kedveseim, már vígan lehet lubickolni a zsögödfürdei strandon. Kész élmény, hiszen a víz hidegsége ellenére a hőmérséklet egyre jobban növekedik.

 

 

   Szittya székely felirat a zsögödfürdei szállodán – Szerintem már nem lepi meg a kedves olvasót ez a felirat „Székelyföld nem Románia!”. Az alig lábon álló volt szálloda falára van felpingálva rovásírással is. Az merész eseményről fotók is készültek. Ha a fenti jelszót beírják Zsögödfürdő nevével együtt, rögtön fotókat is találnak a világhálón a fentiek igazolására.

 

    Somlyói búcsú és a rossz idő – Pár nap alatt a Somlyói búcsúkor két szívinfarktus esett meg, magas vérnyomással tizenketten küszködtek, öt esetben szívbajra panaszkodtak, egy rángógörcsös eset is volt és egy cukorbeteg rosszul lett. Összesen 15 kéz és lábtörés fordult elő elsősorban az eső idézte sáros úton. Amúgy néhány törekvő ember is volt, akik nem vették figyelembe a mostoha időjárás alatt egyensúlyozó társaikat, lökdösvén őket. 

Bölö

 

ISTENI VOLNA EGY DÖNTÉS

 

   Pár napja egyéb se folyik a tévébe, a rádióba, az újságba, s főleg az Interneten, mint Románia területi felosztása. Lehet ez is egy fontos dolog, de van ennél egy kicsikét fontosabb is, például a megélhetés. Mialatt folyik a harc, hogy tartományok, régiók meg mi a csudák legyenek országon belül, egyre jobban drágulnak az élelmiszerek. Az elterelő hadművelet tökéletesre sikerült, mert az ország polgárai, s főleg a politika, Székelyföld további sorsát követi. Mintha lenne amit követni... Valóban nem utolsó dolog az ügy, de nem is halaszhatatlan, s miért kell folyton megtárgyalni azokat a dolgokat, amelyek úgy is egyértelműek. Sajnos, mi csóró, s egyre alacsonyabb bérű emberek, a mindennapi túlélésre állítódunk be, s minden ilyen hisztériakeltés pillanatok alatt továbboszlik, mint a szalmaláng (minden csoda három napig tart), s marad a csóré valóság, hogy valamiből ki kell fizetni a közköltséget, s egyéb más fontos költséget. Persze, ha még marad egy kis zsebpénz érdemes meglátogatnunk a turkálókat, s ha jól odafigyelünk a pénzünkre, akkor még vehetünk olyan kaját is, amit ezelőtt két esztendővel nyugodtan vásároltunk meg, most pedig luxus dolognak számít.  Hogy mibe lehet bízni? Hát magunkba elsősorban, hogy mindent túl tudunk élni, s vígan, boldogan szökellve, megyünk a szebb jövő felé, ha ugrabugrálásunk közbe fejünket bele nem koppantsuk az előttünk álló láthatatlan kőkemény falba, hogy nincs tovább.

   Na de most tényleg, hány megye legyen? Hány tartomány, vagy hány régió? Ide hány, oda hány, s aztán folyton okád mindenki, mert ez minden csak nem egyetértés, együttérzés vagy összetartozás. Azért isteni volna egy döntés.   

Politikike 

 

NAGY LAJI DOMBJA FOLYTON VÁLTOZIK

 

A múlt évezred hetvenes éveiben még a Zsögöd részét képező, de Csíkszeredához tatozó Nagy Laji dombja teljesen csupaszon állt néhány kis faligetével és tavasztól őszig virágoktól tarkalló mezejével, valamint néhány szántófölddel. Azóta sok víz lefolyt a dombtól nem messze csorgadozó (folyó) Olton. Az említett folyóvíznek a gyöngycseppjei lettek egyre koszosabbak, a dombon pedig egyre jobban nőtt a megművelt terület, s a tejére korház épült, majd egy kicsit lejjebb a poliklinika, aztán egy tömbház. Ami jónak mutatkozott az egy kis ültetett erdő volt.   A kilencvenes évektől kezdődően húsz esztendő alatt szinte két kis utca épült a domb városfelőli jobb és bal oldalára, csak a déli részén van még mező, no még megmaradt az ültetett kiserdei fenyős málnabokrokkal átszőtt ligetecske. A déli részén zöldellő mező a régmúlt pompájának egyik foltja még a mai napig is, de hogy meddig ékesíti a manapság Korház Dombjának nevezett Nagy Laji dombját, nem tudni.          

Én

 

SZÉKELY HÍRESSÉGEK – IX –

Orbán Balázs

 

 Orbán Balázs, akit a legnagyobb székelyként is emlegetnek, öt gyerekes család második gyermekeként jött a napvilágra 1829. február harmadikán az udvarhelyszéki Lengyelfalván (ma Hargita Megye). Ősi székely bárói család sarja, aki főúri címét sohasem használta. Édesapja Orbán János katonatisztként teljesített szolgálatot a francia háborúk idején. Édesanyja Knechtel Eugénia felvidéki magyar, félig pedig isztambuli görög származék volt, de olasz vér is csörgedezett az ereibe. Balázs gyerekkorát szülőfalujában töltötte, körbejárva a környék falvait, fürdőhelyiségeit. Szováta fürdői élményeiről és Sóvidékről beszámol a Székelyföld Leírása munkájában. Székelyudvarhelyre járt iskolába, de utolsó két osztályt nem sikerült befejezze. A csöndes Orbán kúria idilli életét az anyja felőli nagyanyja töri meg, aki lengyelfalvi tartózkodása alatt ráveszi lányát, hogy költözzenek vissza Konstantinápolyba (Isztambulba). A velencei származású Foresti Mária (nagymama) előre utazik, míg a család többi tagja 1846 tavaszán indul útnak. Ekkor Balázs 17 esztendős fiatalember. Galacra érkezvén megtudják a hajóskapitánytól, hogy nagymamájuk meghalt. A szülők nem akarnak tovább menni, de a gyerekek unszolására mégis megteszik. Konstantinápolyban, pedig kemény vagyoni hercehurca következett, ami  14 esztendőn át tart. Ezekben az években Balázs kihasználva a lehetőséget körbeutazza a környéket. Bejárja Kis-Ázsia titokzatos zegzugait, régi műemlékeit, aztán Szíriát, Palesztinát, Arábia egy részét, sikerült eljutnia az egyiptomi piramisokhoz, az alexandriai könyvtárhoz, a szentföldi bibliai helyekhez, ahol örömére erdélyi atyafiakkal is találkozott, de volt Balkán egyes részein is. Legjobban az ókori görög kultúra fennmaradt kincsei nyűgözték le, mivel görög vér is folyt ereiben elismerően írt a görög nép szabadságharcáról, amelyet a többi utazási élményével együtt a Keleti utazás című kötetben jelentetett meg. A görög fővárosban időzvén egy nyugati lap hasábjain értesül a magyar forradalomról. Konstantinápolyból összegyűjtött csapattal indult haza, de Vidinnél (Ma Bulgária része – régi magyar neve: Bodony) megtorpant, mivel ott értesült a szabadságharc vérbefojtásáról. Ezt követően visszatérve Törökhonban a magyar menekülteket segíti szállással és munkahellyel. Tette akarva-akaratlanul is Kossuth Lajos társaságába sodorta. Mivel az Osztrák Birodalmi császári hatóságok ellenségként kezelték esélye sem volt hazatérni. Egy időre az osztrákok kikérési kérelme elől 1852-ben Londonban utazott, ahol összebarátkozott Teleki Sándorral, Petőfi egyetlen arisztokrata barátjával. Majd később több időt tölt a Guersney és Yersey szigeteken az emigrációban élő Victor Hugo társaságában. Victor Hugo gyerekeitől sajátítja el a fényképezés technikáját. Mindketten nagy hatást gyakoroltak egymásra.1855-ben visszautazott Konstantinápolyba szüleihez. 1859-ben mikor az osztrák birodalmi törvények kedvezőbb szelet fújtak a magyar emigrációban élőknek ő maga is hazatérhetett. Erdélybe érkezvén szent szülőföldjét tizenkét évi távolléte után, ahogy ő írja, áhítatos muzulmánként csókolta meg. Az abszolutizmus évei (egyeduralami rendszer), - és az enyhülés időszaka alatt körbeutazza Székelyföldet. Ez a hatesztendei utazás nagyon aprólékos. Nem hagy ki egyetlen települést, várat, várromot, természeti ritkaságot. Alaposan megfigyeli az akkori élet folyását ezen a vidéken, mindegyre jegyzetel, s nemegyszer fényképeket is készít a tájról, emberekről, amit bejárt gyalog és szekéren. Figyelemreméltó sikeres munkáját, amely mai napig is fontos olvasmány a székelység életének, kultúrájának, néprajzának, természetrajzának megismerésében 1868 és 1873 között adja ki hat kötetben A Székelyföld Leírása címen. E könyv beszél a régmúltról is visszamenvén a történelem időkerekén a dák és római, valamint a vándor népek korszakába is. E nagy mű egyik fontos, de mégis külön kiadott kötete a Torda város és környéke, ami 1889-ben látott napvilágot. 1861-től Udvarhelyszék ideiglenes főjegyzője, 1867-től pedig Kolozsvár főjegyzője. 1868-tól Pestet választotta otthonául.1872-től élete végéig a magyar országház tagja volt, és az ellenzékhez tartozott, akik az 1848-as függetlenségi programot találták elfogadhatónak a magyar ember és a magyar haza számára. Az országgyűléseken mindig védte a székelység ügyét. Parlamenti felszólalásait szintén hat kötetben jelentette meg. Élete utolsó éveiben az általa felépítetett Szelykefürdőn talált ihletre, ahol több történelmi tanulmányt, újságcikkek sokaságát írta és közöltette az ellenzéki lapokban. 1881-i székelykeresztúri képviselőválasztáson Orbán Balázs megbukott. 1887-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagjává választja. Jókai székelyekről írt regényeinek alaptörténete is nagyrészt Orbán Balázsnak köszönhető. Nagy mesélőnk tőle hallotta először a történeteket. Utód nélkül hal meg, ezért vagyona körül nagy cirkusz keletkezik, annak ellenére, hogy az Erdélyi Magyar közművelődési Egyesületnek székelykeresztúri unitárius gimnáziumnak adományozta. 1890. április 19-én távozik az élők világából, onnan hozták haza és helyezték el a Szelykefürdői családi sírboltban. 

      

Információ: Ki volt Orbán Balázs? – Emlékezés a legnagyobb székelyre, születésének századik évfordulóján, Kiadja a Székelykeresztúri Kaszinó, 1929; Kós Károly: Orbán Balázs a néprajzkutató, Tudományos Kiadó, Kolozsvár, 1957; Mikó Imre: A szülőföld szerelmese – Orbán Balázs életének regénye, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2011; Orbán Balázs Emlékezete, Budapesti Dávid Ferenc Egyesület 1940, Budapest 1996.                                            

 Borbé Levente

 

        Gyerekkezelés új módszerekkel

 

    Muszáj néktek elmeséljem kedves kis szentjánosbogaraim, hogy mi es történt az én kis unokámmal. Mostanába, eléggé nyugtalankodott úgyes szokás mondani hisztizett. Elvitték a piszológiáshoz (pszichológushoz), hogy nezzék már miért veri fődhöz magát, ha valami nem tetszik neki. Az a doktorné aszt mondta járjon csak héza egy kicsit. Járt es eleget, majdnem lejárta a lábát es, de nagyra nem jutottak. A piszológiás pedig azt mondta, hogy egyre javul az állapota, de kettőre, amikor hazatért pont úgy nezett ki, mind azelőtt. Aztán Herbéra leányom felgerbuncásodot (felmérgelődött) és más egyebet talált ki, megunta a sok felesleges pénzkiadást. Neki már rég került egy fáintos (ügyeske) barátnéja, aki ilyen grafilises (grafológus) vagy mi, s ahhoz elvitte unokám egyik írását, amit titokba csempészett ki az ő szobájából. Az unokám kereste es egy ideig, s még fődhöz es vágta magát kétszer, s haját es tépte, de nem került elé. Herbéra leányom, mint már mondtam elvitte a barátnéjához a papirost. Az pedig nagyon okosan kezdte nezegetni. Mivel fontosnak tartotta a gyerek sorsát ezért leányomat másnapra rendelte vissza, hogy eligazítsa a bajba. Másnap reggelén pedig elmondta, hogy a leánya kézírása mit es rejt jelleméből. Ez a jellem izé pontoson nem tudom mit es jelent, de üsse kő. A lányom elárulta a lényeget, hogy ebből a barátnéja elég szépen ki tudja hámozni métt es viselkedik ilyen furcsán a drága unkám. Elé es adta szétszedve, s osztályozva, amit gondolt róla. Aszonta, hogy az írásba az unokám egész természetét megtudja látni benne, s azt es, hogy mire lehet számítani, ha a helyzet egy cseppet se javul. Ki es derült, hogy nagyon nyugtalan személy, amit úgy mondott a lányom labilis. Szerencsére a lalala éneklésről és a biliről megmaradt a fejembe… Azt es mondta az írós fehérnép, hogy görcsös és szenved szegény. Ezt én es láttam, de biztos a nem elég, met nincs megállapítva! Az írás a lányom barátnéja szerint teljesen kimutatta baját. Akadozott az írása, e mán szétszórtságra vall, a nyújtott betűk es úgy hirtelenjében rosszat jelentenek, valami elfojtott vagy megfojtott vágyakról beszéltek, a raksúly tudja (fene tudja) melyik a jobb. Aztán addig mentek a dologgal, hogy béfektették a korházba, hogy elméjében pihenje ki magát. A piszi, ö pszihi, na nem tudom kimondani, a protézisem se engedi, s osztán ezek az új szavak teljesen elirányítanak az igazi fogalomtól. Na térjek vissza, oda az elmésekhez rakták bé. Ott kapott annyi nyugtatót, hogy amikor megláttam azt hittem, hogy nem es az én unokám. Osztán amikor már helyre kezdett jövögetni egyik nap külön béhívatták a doktor rendelőjébe. Szegényke teljesen le volt már csendesedve. Még fődhöz vágni se volt kedve sajátmagát. Csak ott ült a széken s hallgatott. Ott volt a leányom es. Elévették az irományát és megkérdezték, hogy ő írta-e. Mondta, hogy igen.  Megkérték, hogy írjon egy cseppet még valamit. Írt, de olyan szép gyöngybetűkvel, hogy a csudájára lehetett járni. Mondták es ott neki, hogy mán kezd helyrejönni, vagyes jó úton halad. Ő pedig mondta, hogy azelőtt azért írta így azt a levelet olyan szaggatottan met a pixe (golyóstolla) nem akart írni, kezdett kifogyni, s azért dőtötte meg háha úgy fog írni, s azétt nyújtotta meg met megütötte a kezét s nem tudta rendesen megfogni a pixet. Volt es hirtelen nagy csudálkozás. De még mindig ott volt, hogy mét es vágja fődhöz magát. A válasz az volt, hogy a barátnéja es így csinálta, ha valamit szüleinél elakart érni. Nem es tudom kinek lehet megköszönni, hogy az unokámot normálisnak mondták ott helybe, de csak másik nap tudták kiengedni met mán elmentek akik a papírokkal dolgoztak. Csak használt a kezelés, s az egész gyógyítás nekije, met azóta megse próbálja magát fődhöz teremteni. Most mán én es boldog nagymama vagyok.  

Varvara nénétek

 

Lütyüzés (ivászat) csodás világa – Avagy a piázás filozófiája

 

 

   Netán gátlásos vagy? akkor eppeg itt ideje belékezdened egy kör lütyüzésbe, met megjön a mersz, s olyan tudsz egyből odamondani társaidnak, hogy azok „csudájára járnak” elmédnek, s főleg kössék fel a gagyájukot (gatyájukat), ha jobban tudnak sziporkázni, mint te. Mindez az előpia (legelső pohár szeszes ital) hatására lesz ennyire bubás az állapotod. S osztán ha még reahörpintesz (még iszol egy-két pohárral) olyan isten nincs, hogy ne tudj megfelelni akármilyen beszédnek. Reajösz arra, bizony nem csak tudsz de teljesen tiéd a nagy igazság. Csillogó szemeiddel még egy cseppet vonzónak, s föltétlen szexisnek tarthatod magadot. Ha társaid es bévettek (ittak) a gyomorba, akkor kész kis Butha csoport jön létre, nálatok tapasztaltabb, okosabb és bölcsebb ember ritkaságszámba megy világviszonylatban, nem es tudom létezik is-e? Met mindenre elsősorban tűk tudjátok a gyógyírt a világ bajára.

   Az es igaz, ha mán megkezdted a lütyüzést, akkor nem érdemes abba hagyni, a test azétt (azért) van, hogy elegendő finom nedvet kapjon, hanem még perpillanat (hirtelen) kiszárad, s akkor a tiéd lesz a bánat, há nem-e? S még azétt es érdemes a folytatás met hirtelen reajösz (rájössz), hogy náladnál azétt kevés szépecske ember van a világon. Arra is reajössz, hogy van elég péndzed (pénzed), s vígan fizethetsz litresleg (jó bőven) és rácsostól akármennyit. E mán a lütyüzés főpia (mulatság közepe) szezonjába kerül belé. Mondjuk a szemed fénye egy cseppet zavaros lesz, de nem múlik el az igazság kinyilatkoztatása se, folytatod tovább, ezúttal jól megmondod az igazságot, úgyhogy a másikot megüti a guta, ha nem veszi bé a te különbéjáratú sziporkázó bölcseletedet. Hogy szokás mondani a jó isten el es hagyta azt. Azétt még mindig megvan a jókedv és szüvedből tudsz mecseregni (hamis dalolás, ami kottamérgezéssel jár a józanok számára), cimboráidot túl üvölteni.

   A csudajókedv egy cseppet méregbe es fulladhat, mert hirtelen észreveheted a másikon, akit eppeg csupa viccből képen dörszintettél (megcsaptál, pofon vágtál) nem érti a te sziporkázó humorodot, s zsummog (morrog) ott a helyén. Akkor jöhet a kárinkodás (káromkodás), hogy mindenkinek tönkreteszi az a szerencsétlen ökörködő a buliját, pedig milyen jól meg es voltatok addig egy bogba. Mit es számit rokonok, ismerősök és jó barátok között egy-két vicces seggberúgás. Hát azon csak örömözni lehet, vagy mi! Amikor jól helybehagytad a zsumutolóst (morgolódóst), akkor mehet tovább a szócsata, met akkor föltétlen az okosságodot kecsegtetni érdemes, s nem es akárhogy. Rendes vetélkedőt indítasz, amit kizárólagos alapon csak te nyerhetsz meg. Mondjuk a remekbesikerült előadásodot egy-egy budira menéssel kell megszakítanod. Szemeid egyre zavarosabbak és güllettebbek (kimeredtek), járásod nem a legfikszebb (legpontosabb), meg-megcsúszva, düledezve, de még eléred a kívánt szükségleti helyet, ha félig le es hugyozod (pisiled) magadot, akkor es. Visszamenéskor egy-két suppanás (esés) után nagyjából épen célt érhetsz, de még utána jöhet egy rend ital, csak arra kell ügyelni, ki ne folyjék belőled. Tovább pedig elmélkedhetsz a mindenség titkain, amit ott helyben megfejtesz.

   Bizony eljön, ha kell, ha nem kell piázás állapota, amikor szemedet meresztgetve tudod nyitva tartani, úgy nezel, mint Greta Garbo, no nem annyira erotikus vonzalommal félig csukott szemmel, ahogy a hűvös szépségű művésznő tette, hanem csak félig csukott enyhén dagadt tekintettel. Ettől eltekintve tisztába vagy magad  ragyogásával, mert reajössz, hogy bármit csinálhatsz az fáin dolog. Kedvesedet táncba ráncigálhatod, mecsereghetsz torkod szakadtából, ha kell hazamenet es, met mindenki tudja, s főleg te magad mennyire elragadó ember vagy, és mindenki odavan az előadásodtól, még megkísérelsz néhány ragyogó mutatványt, amit ekszkluszívé csak te magad tudsz…

  Osztán hazatángálván barátoktól és kedvesedtől, még néha fel-fel próbálod nyitani a szemecskédet, de nem nagyon megy, mett az inkább kifordul, s a szemgolyód sehol sincs, csak mint a tojáskank a fehérje látszik, a sárgája meg sehol.. Inkább űrlénynek nezel ki, mint magadnak. Még magad elé tudsz motyogni valamiket három bökkedés (böfögés) és két okádás (hányás) között, s mintha fejbe vertek volna reggelig meg van oldva számodra a keleti kérdés.

  Mindezek után egyet alszol, úgy hortyogsz-fortyogsz, hogy zeng belé a ház, s mikor hajnali dél felé felébredsz, s érzed a fejed robban szét a nyilallásoktól, s rögtön úgy érzed cselekedned kell! Akkor jöhet az utópia!!! Úgy es szokás mondani kutyát szőrével lehet gyógyítani. Az utópia hatása alatt reajösz a dolog nyitjára, ha csináltál es valami galibát, semmi baj, mett részegen nem vagy felelős senkiért, sőt téged kell putyukáljanak (védelmezzenek, édesdéljenek), nehogy valami bajod essék egy lütyüzés után.

Végkövetkeztetésképpen elmondható, érdemes inni, mert tűéd a világ! Esetleg valakinek baja van, ellened dolgozik, úgyes te vagy a győztes, csak eppeg tudja kibírni, a párod, s a társaság, ahol veteszkedsz (hetvenkedsz).  

 Filozópia szakértő

 

OKOS DOMOKOS ELMÉLKEDÉSEI (2)

 

   Itt van nyakamon ez az éreccségi, s mindenki vuduz (vudu – haiti népének ősi vallása –itt rozsszándékúságról van szó) keményen, hogy tanuljak, met magamét tanulok, s ilyesmik, de minek a ráksúlynak kell annyira belémerítkezni, úgyes átmegyek. Ha nem es most akkor következőbe, vagy egyszer, s az úgy jó! Azért nagyon kell ügyeljek mert folyton a sarkomba vannak ezek a tanárok. Szerencsére apámot s anyámot rendesen le tudom vezetni. Megmondtam, ha tanulok, ne mind zavarajanak. Azt szoktam mondani reggel bírok tanulni, de igazából akkor mecskenek (részegen érkezve) haza, békapcsolok valami zenét s kész. Ők azt hiszik zenére megy a tanulás, s így sikeredik délig nyugodtan aludjak. Tovább mán könnyebb a dógom, met megmondom az agyam nemigen fog délután, s máskülönben es elég négy-öt órácska tanulásból, s akkor mehetek újból egy cseppet kikapcsolódni. Há me más ezt csinálja, s én üljek otthon, mint egy lúzer takony? Há mi vagyok én! Lükverc (lökött)? Úgyes tudom, hogy átmegyek. Legalábbes úgy hiszem. Például a tavaly olyanyok mentek át, hogy nem ittam vóna vélük egy kortyot se, met még röhögni se tudnak a vicceimen, a kók szerelékei (dillók, azaz bugyuták). Na s ha nem eresztenek át, egyszer úgy es sikerül. Nem tehetek arról, hogy annyira marhák, hogy annyit akarnak valagászódni (követelőzni, foglalkozni) vélem. Baj van az egész tanárral, met, ha nem diktálják le rendesen a tételeket, akkor legalább kéne hagyják, hogy vígan puskázzunk, vagy legalább mobilon kapjuk a hírt másoktól. De a mobilt es összeszedik. Alig várom túl legyek rajta, met akkor nyugodtan heverészhetek otthon, s eljárhatok ide-oda. Az a baj, hogy a szüleim es zsarolnak. Aszondták (azt mondták) nem veszik meg addig azt a Daewo Cielót, amibe belészerettem, ha nem lesz meg az éreccségim.Pedig az nem es olyan extra verda. Micsoda világ ez? Még ők es ellenem dolgoznak, e mán egy cseppecskét fáj es…

 

RENGETEGBEN

 

Nyáron elkószálhatunk egy kis kiruccanásra a szépséges rengetegben, ahol teljességében átölel a természet, de sok kosz is nyújtja utánunk karmait, amit szanaszét hagytak az egyesek. Ha nagyon akarjuk még mindig találkozhatunk a patakok tündérkéivel, a kis manócskákkal is, de nagyon fontos koncentrálni, még jobban, mint hajdan, mert az idilli képet szétrobbantja az imitt-amott különböző színekben pompázó műanyagpalackok, amelyekre bájosan, de nem szabályosan megpihennek a legyek, néha a pillangók is. A palackok mellet lévő ételmaradékok, és papírok hadát pedig bogarak hada lepi el. A hirtelen összecsinált tűzhelyek körül se mesés az élet. Úgy látszik mocskolásból jelesek az emberek. Furcsa, hogy mennyire nyeregbe vannak, mintha nem is lenne szüksége arra, amitől még léteznek. Azért érdemes kirándulni, mert a levegő még friss. 

Elemzőke

 

   MESÉS SEGÍTSMEG TESZT

- mai aszfaltbetyárok kívánalmainak megfelelően... –

Ti feladatotok (tudjuk, hogy megterhelő) kiválasztani a helyes választ.

 

1. kérdés – Általában melyik királyfi indul el a klasszikussá vált történetekben, mesékben?

Válaszok: a. – a legnagyobbik, b. – a legkisebbik, c. – a középső.

Aprócska segítség – Arra ügyeljetek, hogy a nagy nem lehet, mert az elég ánkó (együgyű, haszonleső), azért mi a középsőt se ajánljuk.

 2. kérdés – A legkisebbik királyfi egy lángot fújó szörnyeteggel szokott megküzdeni, hogy  a királykisasszonyt  megmenthesse az említett titokzatos fenevad karmai közül. Mi/ki lehet az a mesebeli hatalmas és gonosz lény?               

Válaszok: a. – két lajhár, b. – három paduc, c. – egy sárkány.

Aprócska segítség – Figyeljetek nagyon, mivel csak egy lényről volt szó nem többről a kérdésben, és arra is, hogy mesebeli is kell legyen!

3. kérdés – A két testvére a sárkánymentő akció után gonosz tervet ötlenek ki hősünk ellen. Őgy tesznek a mocskok, mintha ők szabadították volna ki a királykisasszonyt. Ki a két testvér?

Válaszok: a. – a két bátyja, b. – a sárkány, c. – egy motoros.

Aprócska segítség –  Megvagyok győződve, hogy te magad is tudod a helyes választ, főleg, ha látod, hogy a b. és a c. nem jó.

4. kérdés – Természetesen a kis királyfit megmenti az a róka a két testvér gonoszkodása elöl, aki még a mese elején csapdába esett és hősünk kiszabadította. Ez az állat fondorlattal segít leleplezni hősünk két fivérét. Mi/ki ez az állat?

Válaszok: a. – egy krokodil, b. – egy bélgiliszta, c. – egy csapdába esett róka.

Aprócska segítség – Vak is látja, te aztán biztosan, hogy a c. a helyes válasz, ne tétovázz, karikázd be gyorsan!

5. kérdés – A királyfiba első perctől beleszeretett a királykisasszony, azért megy hozzá boldogan. Kihez megy hozzá feleségül a királykisasszony?

Válaszok: a. – egy rokkerhez, b. – a királyfihoz , c. – senkihez, elege van a pasasokból, s vénlány marad.

Aprócska segítség – Az a. és a c. nem lehet. Ügyeljetek d. betűt ne karikázzatok, mert az nincs, de más lehetőség sem!

6. kérdés – A királyfinak ígéri fele királyságát a szomszéd király. Van-e köze a királykisasszonyhoz? Ki ő?

Válaszok – a. a királykisasszony édesapja, b. és c. nincs. E helyzetben nem aktuális.

 Aprócska segítség – Az a. a jó válaszható hogy igaz-e vagy igaz ez itt a kérdés?!

 

Hogy tehermentes legyen a fejtörés a tesztet, ellehet végezni több részben is.

Kellemes fejtegetést kíván a Korisme Fejcseszegető (Fejtörő) Bizottság!

 

 

KIRÁNDULÁS „TÖKMAGOKKAL”

 

Kis tündérkéinket nem érdemes kihagyni az élet adta nagy varázsból. El kell vinni a nyári szabadság ideje alatt kirándulni. Hadd vegyék szemügyre a hegyeket, völgyeket, patakokat és füveket, fákat, virágokat, hadd lássák a gyönyörű anyatermészetet! Azonban egy okos modern szülő tudja, hogy még mire kell legyen figyelmes legyen. Például könnyedén mesébe kezd. Elmeséli, hogy hajdan még nem nyíltak a virágok mellett, csak úgy szanaszét a flakonok (műanyag palackok), sem a sörös dobozok, sőt a nylon zacskók, rágógumik, tamponok, matériával (valamilyen anyaggal) megvetett pelusok (pelenkák) stb.. Sőt érdemes mesét mondani arról az időszakról, amikor még csak virágok nyíltak a réten, s a kasza élére egyetlen elvethető gumibugyi sem akadt fenn.  S mesélni tovább, hogy a mókusok még magot ettek és nem pufulecet (puffasztott kukorica pehely) és kekszet, amiket a turisták kilóra vetnek oda nekik. Valószínű „tökmagjaink” érteni fogják.

Kicsinyeit sétáltató szülő

 

Hogy Kell kecskét hazaterelni – kis történet Felcsíkról, ami szinte való

 

    Egyik felcsíki atyafi kecskét vásárolt, de az oktalan állat nem akart egy tapodtat se előre haladni, s messze vala a házuk ahonnét vette, vagyes egyik falu végétől a másikig kellett terelje a jószágot.  Mán minden kipróbált, nógatta, egy maréknyi fűvel bíztatta, de a kecske megállt mind a cövek, egy lépést se tett meg, se előre se hátra, még a fejét se mozgatta, csak mereven tartotta, mint Toldi Miklós a hutyurót (botot) a szikkadásig tikkadt poros dög melegben. Hát az új gazda mitévő legyen, egyet gondolt, s kettő lett belőle. A kecskén tartva egyik szemét betért a házba ahonnét vásárolta a mekegő állatot, s tanácsot kért, hogy mitévő legyen ilyen esetben. Az ottani gazda adott egy csípős paprikát, s arra bíztatta, hogy kenje csak bé vele a jószág fenekét, met az osztán az hazáig viszi. A gazdának egy deka veszteni valója sem volt. Elfogadta a csípős paprikát, s megfogadta a gazdatestvér tanácsát. A kecske továbbra es hegyesen állt (mozdulatlan büszkeséggel) nem sejtve mi fog történni. Ő maga pedig kettéharapva a csípőst gyors, de szakértelemmel megtűzdelt mozdulatokkal a kecske ülepét bekente csípős paprika belső felével. Eleinte az oktalan állat észre sem vette, de pillanatok alatt megváltozott a helyzet. A kecske lábai remegni kezdtek, szemei kimeredtek, s nem telt belé két perc, futásnak indult az addig büszke tekintetű kétszarvú. A gazdája már csak az iramot kellett tartsa utána, de jó rendesen, mert a kecske mekegve szinte repült, vagyes a lába se érte a földet. Imigyen futott végig a falun a kecske és újdonsült gazdája. Mikor a házhoz ért a gazda, mivel a kecske továbbra se állt le, a feleséginek annyit kiáltott bé – „esti fejésre megtérek vele, legyél figyelmes asszony, s nyisd ki a kaput!” – s azzal futott tovább. A kecske már kiért a faluból, amikor lassítani kezdett, s fenekét nekidörgölte egy bokorhoz, osztán megfordult s eregélt (lassan oldalgott) visszafelé. A gazda teljesen kiizzadva, az ing locsogott a hátán néhány szúnyog és légy társaságában követte a jószágot. A gazda felesége pedig egy lombos ággal várta a kecskét, amelyék mekegve odasietett és lelegelte az ágat, s majd követte a gazdasszonyát. Hát így esett a kecskés esti maratoni futás.          

Történet félig meddig a Csíkszenttamási pásztor György Sanyi bácsitól származik.

 

 

Két hatalmasan elismert művész találkozása

 

Alkonyatkor Hejde Híres összetalálkozik, Ajaj Deritka Tehetséggel. A távolság egymás között két méter öt centi.

 

Hejde Híres – Ávé!

Ajaj Deritka Té – Hangot hallok, embert nem látok!

Hejde Híres – Szürkületborítottá titokzabtól sejtelmes csöndesség színpompával előbújok rejtekemből. – előbújt.

 Ajaj Deritka Té – Ávé neked is barátom. Most tökéletesen látlak, de félhomályban határozottan elképesztő a karaktered, vagyis lenyűgözőbb a profilod.

Hejde Híres – Ezt csak most közlöd vélem? – gyorsan bebújt a szürkület és a fény közé félhomályt kölcsönözve nemes arca egyik féltekéjének. Valóban lenyűgöző volt.

Ajaj Deritka Té – Na! – mondá erőteljesen.

Hejde Híres – Na... – válaszolá misztikus szerénységgel.

Ajaj Deritka Té – Nana! – vágott vissza abban a hiszemben, hogy álmisztikus szerénységgel akarta őt meggyőzni mondanivalójával, az pedig fölöttébb helytelen

 Hejde Híres – Na, no? – válaszolt aggódó bizalommal elképesztően művelt társának, hogy még sincs igaza.

 Ajaj Deritka Té – Naná! – vágott vissza határozottan.

Hejde Híres – Naaa – mondta megértő kedveskekéréssel.

 Ajaj Deritka Té – Na jó! – mosolygott megértő fölénnyel, s vállon veregette barátilag Hejdét, s azzal lassú sétával eltűntek a színház szivarfüstbe úszóköd falai között.

Az ott álló tömeg transzámulatba esett.     

Művészkékicécske

 

 

Cím: van, lakás van, mosógép van és ráadásul működik!

Ha valamit még megszeretne tudni a szerkesztő úr helyzetéről, csak írjon – borbelevi@yahoo.fr –re.