FENYŐSZEGI CSEREKJÉK

Ünnepi szám 2011/2

A Zsögödi Szó méltó utódja

DECEMBERI ÜDVÖZLET

A csendes téli hideg, osonva-lopakodva érkezett, s mintha nem merne megmaradni szerényen körülnézett és elbújt az északi huzatos fenyvesekkel borított oldalak között. Ott már alaposan berendezkedett, és elkapott egy zimankós tejfehér fátyolban öltözött képködöt. Ha nem lenne szégyenlős, megszépíthetné hótakarójával a szundikáló természetet, s szebbé tenné a decemberi együttléteket.

Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Örömteli Új Esztendőt kívánok családommal együtt!!!

A szerkesztő úr.

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

Felújítják a zsögödi kultúrotthont – Egyszer szép és bubás lesz az épület, mán nem es lehet tudni, hogy mikor es foglalkoztak ennyit az épület csinosítgatásával. Azt beszélik, hogy ebbe a hónapba, új pompájába fog ragyogni!

A zsögödi Nagy Imre képtár bézárt – Télire bézárták a Nagy Imre képtárat. Aki ilyenkor decemberben megakarta vóna nezni, monggya cag le. Majd ha kienged a fagy, s kinyílik a tavaszi kékberek, na akkor…

A zsögödi Silló Service – Mán 15 évét es bétöltötte a zsögödi Silló Service. Ez a cég kedvező áron forgalmaz önműködős mosógépeket, s ha megburran a gép, akkor se kell béijedni met egy évig, van rajta garancia. Ha a mosógépednek baja akad meg es javítsák ha kell (persze nem ingyen), s vehetsz belé alkatrészt es.

Zsögödfürdei lámpik – Ha valaki ismerte Zsögödferedőt, az most ha meglássa ott helybe hanyatt esik a nagy csudálkozástól. Az útszéleken es felpillantak a lámpik. Nagyobb világosság van, mint a múlt század nyolcvanas éveibe Szeredába. Nem es beszélve egyes házakon mán fityeg a sok csillog-villog. Igazi ünnepi hangulat!

*

Népszámlási huncutérija – Október 19- én értesítették az egyik kedves ismerősömet, hogy másnap vagy 21-én fel felkereste a népszámláló. Mán megént kibúj a filozófia a zsákból ilyen pontos értesítés hallatán az ember teljesen elámul. Tehát, ami lesz az már megtörtént. A kedves számigáló, akkor simán megtehetné azt, hogy egy másik alkalommal a jövőbe utazva a következő népszámlálást is sebtében megoldja. Aki ügyes, az is marad…Huncut dolog ez, szinte időutazás. Micsoda könnyű dolga lenne az embernek, ha hirtelen a jövőbe elintézne ezt azt, s mikor sor kerülne rá, akkor nyugodtan tarthat egy laza lakmározást, ókori görög módra, mert ő már túl van rajta.

Hírik

Ünnepek előtti hírértékű történetek

   A reklámhoz hűen testyje csinosítása végett Eszmeralda bévett a gyomorkönnyítő joghurtból. Sajnos nem figyelt az összetevőkre, s nem tudja mit evett utána vagy közbe, de azt igen, hogy egy jókorát (elül-hátul) robbant. Lóbogárnyomási Timár Eszmeralda próbál visszaemlékezni az összetevőkre, hiszen ő lenne az első ember, aki gazdatestként használta a katyfalékot (kotyvalékot) biópetárda gyanánt. Ha sikerül rájönnie a tikára, akkor jövőbe már forgalomba hozhatja, az általa levédett biópetárda terméket.

*

Vásároljon össze mindenféle kenceficét és csudakenőcsöt! Reklámok hada zúgja kis fejünkbe. Meg is vesszük. Miért is ne! Pont Én maradjak le róla?! Igaz, göcsörtegfalvi Kreszcenciának valamitől kinőtt a szarva, de mit számít az, ha a tiéd lehet, s mégsem felel meg, akkor jó lesz cipő és táska puhító kenőcsnek. Ha nincs elég mocsok otthon, hát vegyünk, mert megérdemeljük!

*

   JAVASLAT. Mossa csak a kobakját hedensoldörzel vagy egyéb divatos samponnal, hadd csillogjon, mert az menőbb, minthogy mi van a koponyába ott a haj alatt.

*

   Örömteli boldogsággal közölte Sznob Orbán újabb ötletét, ami az ő nagyszerű elméjéből pattant ki. Nem másról szól a fáma, mint a DÍJAK DÍJAiról, vagyis akinek a legtöbb díjat sikerült beszerezni rokonai, ismerősei és jó barátai által, az megkapja a „Díjak díját”. És aki a legügyesebb vala díjintéző tevékenysége révén az esztendő során, az megkapja a „Díjak Díjainak díját.” közölte nagylelkűen Orbán.

Vészmadika

FELBECSÜLT SZAKMÁK

   Amióta bétört a „jó világ” úgy 1989 után, először lassú léptekkel, majd ez a ráérős menetelés egyre felgyorsulva tekerte eléfelé (elfelé) hirdetve ej be jó változását. Ma már a folyton cseles felpumpált jólét utáni hajsza eszeveszett sunggal (sebességgel) húz el mellettünk. Persze sok híve van ennek a kornak is, aki lépést akar tartani. De hogyan lehet lépést tartani olyan dologgal, ami rohan? Sehogy. Éppen ez a cél, egy kis szemfényvesztés kell, hogy az emberek bármi áron kövessék, ehhez vannak kitalálva a pillanatonként durranó reklámok is.

   Na, elég volt az általánosításból. A szakmákról szólva, azóta egyesek eltűntek (például az írógépes), mások pedig eltűnőben vannak. Ilyenek a szövés, fonás, varrás és mindenféle baggatás (öltögetés, varrás, hímezés), de a szerelő munkák némelyike is. Mostanság kevesen szerelnek meg egy háztartási eszközt, tévét, rádiót, nem is beszélve a cipőjavításról. Nincs keletje, mert minden úgy van elintézve, hogy ezekre az egyszeri kétkezi munkáknak ne legyen értékük, mert mindent meglehet kapni, s folyton újul a termékfelhozatal. A mezőgazdaság pedig szégyenszakmává degradálódott, s nem is éri meg vele foglalkozni, mert nincs benne lóvé.

   Nos, akkor hová mennek a mai fiatalok? Természetesen, oda, ahol több pénzt kaszálhatnak. A tudós dolog, az már zsenáns, a tanár állás úgyszintén, tehát ami nemes és az előrehaladást képviseli lassan a béka feneke alatt található, de nem annyira show műsoros szakmák, amelyek feljöttek, mint likas (lyukas) bili a víz tetejére, mint például éneklés, azt jól megfizetik… A nemrégiben hosszú műsorokon át nyúzott X faktoros vetélkedőn drámai hangulatot keltő jelenetek zajlottak le. Mindig egy ember ki kellett essen. Nem is értem, miért nem jutott be mindenki az első helyre. Vagy, most amikor négyen maradtak a párbajozó felek miért nem egyeztek ki, hogy ők egy együttes, majd ezt követően a fináléban, hogy mindenki győzzön, becuppannának, mint egy négytagú banda, s így mindenki első volna. Hát igen, a mai világban nehezen emésztik meg a versenyszellemet. Nem is oly rég, csupán húsz esztendővel természetesnek számított, hogy ki miben a jó.  

Borbé Levente

KARÁCSONY ELŐTTI GÜRCHAJSZA

   Kedveskéim, ez az ajándékok hónapja! Már egy része lejárt is, de még hátra van az igazi gürc (hajtás, robotolás). Itt van a vásárlás közbeni gyúródás tolongás és mérgelődés ideje, de egyben a fáradságtól kiguvadt szemek, s a takarítástól, főzéstől való hátleszakadás ideje is. S milyen szép is mikor minden rendje s módja szerint a helyére kerül. A biza (bizony)! De vajon minden a helyére kerül a kirakatrend és tisztaságboldogsággal.

   Az angyalok tekintete rajtunk van, s a ki mit szól ha nálam nincs valami rendben elmélet, egy fikarcnyit sem érdekli őket. Döbbenet nélkül figyelik hiábavaló önkéntes igavonó állati, mindennel összekeveredő szenvedésünköt, az ünnep előtti ágybarottyanásunkat (ágyba roskadás), és a karácsony előtti minden úgy legyen ahogy akarom csatázásunk csúfos véget érő semmibe néző gülledt tekintetű kifulladásunkat. Természetesen fáradságot nem kímélve, üzenet küldve, már a decemberi hónap elején, igyekeznek angyali ölelésükkel és mások általi üzenetközvetítéssel visszaállítani mindenki szívébe az egykori gyereklélek fényét, amitől valóban meghitt és áldott lesz az ünnep. Azonban kevesen figyelnek a megszólításokra, mert hisztériás rohamba hajló előretöréssel be akarják bizonyítani, hogy ők mindent megtettek az ünnep szépségének felemelő érzéséért. Sebaj, akik értik az égi üdvözletet, azok munkálkodnak az ünnep szépségén, hogy másokhoz is elérjen e varázsnak a valós lényege.

Én

– MESÉSKÖNYVTÁR ÁLMAI –

Hargita megyei könyvtárának jövőbe nyúló regéje

   Egyszer volt, s hó mégsem volt, de a hideg, ravasz ciklamenkék huncutságával be bekukucskált az ablakon, pont akkor mikor a könyvek igen bubás birodalmába tündérkék ügyeskedve kínálták fel az arra járóknak a kötetekben rejtőző világok sokaságát. A fagy nem vette kedvüket a könyvtündéreknek, ezért a Hókirálynő szárnyai alá vette őket. Kinevezte könyvtári északi saroknak a helyet.  Ők pedig boldogan piros arcocskájukkal meglebbentették hajfürtjüket, szoknyácskájukat, s a kis jégcsapocskák élesen csilingeltek rajtuk ékesen. Még ami valóban lenyűgöző látványt nyújtott, az a szempillácskájuk végén piciny ideig-óráig található áttetsző jéggyöngyöcskék csillogásának szépsége volt. Rendeztek is néhány iglu tábort az épületbe, olyan eszkimókusat. Nagyra értékelték ezt az olvasó vitézek bundába leparkolt hada is.  Boldog hideg napok valának ezek, de egyszer csak közhírré tétették, hogy a Megyei télidei Jéggel dekorált Könyvtár el fog költözni. Ajjaj, nagy izgalom vette kezdetét. Minden egyes könyves tündérke kíváncsian várta, összesúgtak-búgtak, vajon hová kell lebegjenek, mikor jéggé és hóvá varázsolták a meglévő helyet. Nem kellet sokáig gondolkozzanak, mert hamar megtudták, s a hír hallatán ámulatba esve vették tudomásul, ahová áttáncikálva vinnének többszázezer könyvet, folyóiratot és mást, az nem más, mint az új Könyves Vár. Kis híján, nem is oly rossz hely imigyen mondták nekik többször is emlegetve, de jó lesz!, csak éppenséggel még nincs felépítve. Egy részből fáintos (jó) dolog, mert a könyvek jobban fognak majd szellőzni, s más részt is, hiszen bizonyos építőmesterséget élőben láthatnak az építészetért érdeklődő könyvbúvárok s ravasz kismanók. Apropó könyvbúvárok, igazából nekik jöhet fel a napjuk, hiszen az alagsorban, az új könyves vár épületében csodakút ontja a vizet, s egy-egy lemerülés után felszínre érkezvén elböngészhetnek egy-egy kötetet. A könyves tündérkék pedig tavasztól őszig megidézhetik a veronai szerelmeseket, előadhatják a Hattyúk tavát stb., nem is beszélve, ha egy gondolával jutna el a kedves olvasó az egyik polctól a másikig, teljesen elvarázsolná lelkét a libegő csónakbeli szellemi táplálékhoz való révbe érés. Télen pedig mikor befagy a tavacska, a tündérkék korcsolyával közlekedve, átsuhanva az alagsor egyik sarkából a másikba szolgálnák ki a betérő érdeklődők hadát. Mily mesés világ tárul elénk, nincs jobb élmény, mint egy forró tea mellett ülve, vagy esetleg fönséges kimértséggel korcsolyázva olvasni… Hát ilyen a tündéri világ. Isa, mondom néktek, találékonyak vogymuk mindannyian. Sajnos a történet itt szakad meg. A tündérkék megdöbbenve vették tudomásul, hogy ez a sokoldalúan varázslatos félkész könyves vár nem lehet az övéké, hanem csak bérbe jár, ezért terveket szőve tovább áll a könyvtárról szóló regebál. Sebaj, esszedugván fejüket a tündérraj mintaszerű könyvtárról álmodozva merészen mondták hejehuja hajjj! Tovább is álmodtak szépeket, alacsony és nagy székeket, csodás polcokat, nagy teret s kényelmes férőhelyeket.

   Az beszélik, hogy egy nagy varázsló, varázs lovon érkezvén megálmodta a könyvtárat a hajdani borvízforrás környékén. A tündérek jövőbe kukucskálván harmadik szemükkel meglátván a megye szuper új köntösbe öltöztetett könyvtárát. Ámultak és bámultak, s elfelejtették becsukni a tátva maradt szájukat. Madártávlatból nézvén körformát leíró barakkok egymás mellett sorakoztak, s bennük ott voltak a polcokon a szellemi abrakok. A téma szerint csoportosított dokumentumok, bódéba vagy bódékba rejtették önmaguk, s kincses feliratukkal jelezték hasznosítható mivoltuk.  Egyik barakk zöld, a másik piros, a harmadik csudaszép, s a többi szivárványszínben tündökölve kis rácsos ablakaikkal ékesítve követték a beszüremlő osonkodó (lopakodva osonó) fénysugárka meleget. Barakkönyvtár központjából borvízkút pezsegett és felüdítette a flakonyokkal arra járó tömeget, mert mindenki egy kortynyit ivott miután tovább tölthetett. Aztán haladt a jövőkép tovább, s látható vala nagyvásár, kisvásár és zsibvásár a könyvtártéren, s ezzel fellendítette a forgalmat e nagyszerű hely úgy nyáron, mint télen. Mert aki a borvízhez járt padra csücsülve, könyvet vett kezébe testileg-lelkileg és szellemileg felüdülve távozott boldogan. Jó hangulat meg miegymás a könyvtárosi barakktér rendezvényekre hajlítás szent eszköze megtörtént, az egész város boldogan a helyszínre visszatért. Ennél többet hogyan is kívánhatnának a könyvtárosi tündérkék, mikor ragyog a világ a szeretetben, ilyenkor decemberben.    

Írta: Könyvesvarázs de nem ló

ZSÖGÖDI ÜNNEPI KÖNYVAJÁNLÓ

Nemrég jelent meg „Isten segedelmével udvaromat megépítettem” – Történelmi családok Erdélyben című igen értékes könyv. A kötetet a zsögödi Gutenberg nyomda adta ki. A kötet szerzői Orbán Zsolt és Bicsok Zoltán több mint hat esztendőt dolgoztak rajta. Az összehozott mű 640 oldalon át több, mint 1100 képpel mutatja be a hajdani 133 nemesi család történetét épített kastélyaikkal együtt. Ára: 81 lej. A remekbe sikerült búvárkodni való  olvasmányt a következő linken lehet megrendelni:

http://www.gutenbergkiado.ro/bicsok_orban.html

B.L

Ugyanaz a címmese, mint az előző lapszámban.

Az villámposta továbbra is borbelevi@yahoo.fr , a honlapcím is  még a régi: www.borbelevi.tvn.hu