|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Tél 2012 – 17 szám. A Zsögödi Szó méltó utódja
KIPILLANÓ TÉLISÉGEK Kései dermesztő nyikorgás költözött a tájra. A szálingózó hópelyhek lassan, de biztosan fehér prémkristályukkal betakarták a földet. Kisvártatva a lomhán mozgó felhők mögül kikandikáló napsugarak megörvendeztették a házakban várakozó gyerekeket, akik indulásra készen, várták ezt a napot, s szánkójukat megragadva rohantak ki az utcára, menetközben pedig virgonc felindulással hógolyózáport zúdítottak egymásra. A csöndet megtörte az ünneppé változott ujjongás. A hideg pillék továbbszállingózva arcokat cirógatva halványultak s tűntek el, mintha nem is léteztek volna, miközben a talpak alattra kerülők lépcsőzetesen nyomokban sűrűsödve keményítettek be. Délutánra már csak a lábnyomok maradtak ott, s lemenőben lévő nap dermedt fénysugara még egyszer utoljára pajkosan suhant végig az összejárkált havon. Csak a sárga hasú gömböc cinke figyelőzött az egyik csupasz fa ágáról beledalolva a messzeségbe: „bizony beköszöntött az igazi tél”. KELLEMES TELET KÍVÁNOK MINDENKINEK! A szerkesztő bácsi
TÍZESZNDŐS lett a több néven is futkorászó lapunk Amikor 2003-ban bégyúlt (beindult) ez a lap nem hittem volna, hogy tíz kerek esztendőt kibír. Na, erre vessetek bogot…! Méges (mégis) sikeredett! Akkora böccség (vagánykodás) és ágálás (urizálás, okoskodás) azé nincs ebbe a kijelentésbe, met apait-anyait, sőt nagyanyait es beléadtam, s az embereknek es eléges eléggé tetszegetett, s tetszeget. Vagyes ameddig még kapok kedvező visszabeszélést és írást, addig nincs miétt abbahagyni, há nem-e? Most jöjjön cag (csak) egy csepp újságtörténet. Az újságos hóbort mán gyerekkoromba elkezdődött, amikor tizenegynéhány évesen barátaimmal együtt készítgettünk lapokot. A saját készítményű hírújságomba pikszszel (golyóstollal) írtam fehér lapra a cikkeket, s a belérajzolt képeket majd kiszíneztem. Akkor csak egy szűk bandának irogattam. A hátránya a volt, hogy egyetlen példányba jelenhetett meg, ső (s) kézről-kézre járva lett elolvasva a zújság. Most má kitágult a világ, met ahol magyarok élnek a világba a villámposta nyújtotta lehetőséggel mindefelé böngészgetik. A történet valahogy imigyen folytatódik… Majnem két évtized telt el, s akkor egyszer nagyhirtelenjében egyik kényelmes teázó pillanatomba újra készítettem olyan levélújságfélét kedves barátaim szórakoztatására, s úgy tűnt, hogy érvezik (szeretik), ami benne le van írva, s akkor nem sokára átváltottam számítógépre. Eleinte csak két oldalas vala, de szintén egyik kedves barátom unszolására négy oldalas lett, néha megtörténik, hogy kettő lesz belőle. Volt amikor minden egyes hónapba jutott egy példány, de megtörtént, amikor csak évszakonként jelent meg. Most meg essze-vissza jelenik meg, amikor csak reaérek. Elsőként a MEGÚJULÁS nevet adtam ennek folyamlapnak, ami csak úgy magától úszott az egyre áradó olvasótömegbe. Sazér es kapta ezt a nevet met a mai világba folyton minden, ha kell, ha nem, de megújul, osztán későbbecske átváltottam a ZSÖGÖDI SZÓ-ra, hogy újuljon a cím es egy cseppet, s máskülömben es igasságos vót (volt) a váltás, met zsögödi elmélkedésekkel volt teli minden egyes szám. Egy idő után megént lecseréltem a nevet, s így lett FENYŐSZEGI CSEREKJÉK, amit most es büszkén visel a lap. Asziszem, ha valami közbe nem jő, s lesz egy kicsi egésség még tovább pettyengetem a billentyüköt, s még ki tuggya nevet es cserélek… Bölö
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Gyalogtúrát kell csinálni Zsögödfürdő környékén! – Most, hogy eléges jól béhavazott Zsögödferedőre, érdemes egy cseppet elkambacsolni (ebbe az esetbe – kirándulni, elidőzni) arrafelé egy gyalogtúrára, s egyúttal meglehet bámulászni a környék nevezetességeit. Költségvetés zsögödieknek – A szeredai polgármesteri hivatal (me Zsögöd Szeredához tartozik) január végén bészámolt a zsögödi lakósoknak a 2012-es esztendeji kőccségvetésről. Betty Panzió – Ha Zsögöd felé járkál, s kell egy fáintos hely, ahol ellegyen, akkor ott a Betty Panzió! Világhálóba való honlapos címe a családias jellegű kis szállást és étket adó helységnek a következő: Végre van hó! – Boldogság és öröm, aki szereti a havat. Végre Zsögödfürdő és környéke is fehérlik a hótól, csak maradjon es meg. Hírözönk
Kertelés johók és marhák ellen Bizonyosan tudják, hogy a tehenyek és johók ellen kertet húznak fel a gazdák saját földjük védelmében, hogy ne mind kambacsoljanak (eltekereg, elkoliszál) bé, oda ahova nem kell. Csíkszereda városába nem azétt kell kerítés, hogy más területére bétegyék a marhák vagy más legelő jószágok a patájukot, hanem ne mind járjanak át a ződ (zöld) övezeten a honpolgárok. A fáintos kerítés egyesek megvallása szerint szintén marháknak van, de nem eppeg a legelészőknek. A marhák es beszokták törni a kerítést, itt es megszokott esni, de vannak köztük találékonyabb egyének, amelyikek légiesen átugorva haladnak, vagy átlépnek a tákolmány felett. Mindenesetre bubás (szépecske) városi látványt nyújt az emberi alkotás, de ha muszáj, akkor muszáj… A cikket B. Lóri ihlette
SZÉKELY HÍRESSÉGEK – X – BENEDEK ELEK
1859. szeptember harmincadikán, a hajdani Udvarhelyszék falujában, Kisbaconban (ma Kovászna (Háromszék) megyében található) született a nagy székely-magyar mesemondó, Benedek Elek. Szülei gazdálkodó család leszármazottjai, akiknek ősei lófők és gyalogos katonák voltak. Édesapja Benedek Huszár János, édesanyja Benedek Marczella. Sajnos Benedek Urbánus a XV. században élt ősének Apafi Mihálytól kapott nemeslevél elvesztése véget a család férfitagjai katonakötelesek lettek. Apai nagyapja, István huszárként teljesített szolgálatot Franciaországban, míg az anyai nagyapja Bardócz-szék (ma Kovászna megye része) ülnöke (a bíróság munkájában résztvevő személy) volt. A kis Elek szülőfalujában kezdi tanulmányait. Az ottani mesében illő világra és az első tanulási éveire szívesen emlékszik vissza felnőtt korában. Nyolc esztendős sem, amikor szülei beíratják a székelyudvarhelyi református kollégiumba, ahol a nyolc általános után folytatva tanulmányait ott érettségizik. A székely kisvárosban töltött nem éppen gondtalan évek meghatározó nyomot hagytak életében. 1877-ben a budapesti bölcsészkar magyar-német szakán tanul tovább, ahol filozófiát is hallgat. Egyetemista korában számos verse jelenik meg a Jókai Mór szerkesztette Üstökös című lapban. 1881-ben, az egyetem elvégzése után újságírással foglalatoskodik a Budapesti Hírlapnál, de érdeklődést mutat a népi szellemi kultúra iránt. Székely-magyar balladák, és népmese gyűjtéseit megmutatja Gyulai Pál költő-írónak, aki értékelvén munkáját felolvas néhányat a Kisfaludy Társaság előtt. Népköltészeti gyűjteménye Kriza János és Sebesi Job gyűjtésével együtt a Magyar Népköltési Gyűjtemény harmadik Székelyföldi Gyűjtés című kötetében jelenik meg 1882-ben. 1884-ben köti össze életét Fischer Máriával. 1885-ben jelenik meg első könyve a Székely Tündérország. 1886-tól már az Ország Világ szépirodalmi folyóirat szerkesztője. 1887-ben belemártja magát a politikába. Bejutva a képviselőházba a gyerekirodalom és könyvkiadás védelme mellett szólal fel. 1889-ben Az Én Újságom címmel gyereklapot indít Pósa Lajos költővel. 1894-ben beindítja a Nemzeti Iskola folyóiratot, amelyet tíz esztendőn át szerkeszt, majd később a Magyar Kritika lapot is ő szerkeszti. Eközben megjelenik a Huszár Anna, a Testamentum és hat levél, valamint a Magyar Mese és mondavilág kötetei. 1896-ban szülőfalujában házat épített. 1900-ban a Kisfaludy Társaság tagja lesz.1902-ben felhagy a politizálással. Ugyanebben az esztendőben új lapot indítanak Földes Gézával Magyar Világ címmel, ami egy esztendő után megszűnik. 1907-ben Benedek Eleket Aponyi Albert kultuszminiszter felkéri a Néptanítók lapjának szerkesztésére, amit el is vállal. 1909-től a Jó Pajtás gyereklapot szerkeszti Sebők Zsigmond ifjúsági íróval együtt. 1916-ban Sebők halála után a lap főszerkesztője 1923-ig. 1919-ben felesége gyerekével együtt hazamennek szülőfalujába. 1921-ben tér haza Kisbaconba. 1922-ben cikkei jelennek meg a Keleti Újságban. Szerkesztői munkáját az Én naptáram címmel kezdi Égető Árpád baróti nyomdájában. 1923-ban a Petőfi Társaság tagjává választja. 1923-ban kezdi szerkeszteni a máig is nagy népszerűségnek örvendő Cimbora folyóiratot, amelynek igen fontos rovata az Elek apó üzeni volt. A folyóirat készítésében bekapcsolódik Kós Károly építész és író, Nyírő József író, Szentimrei Jenő költő, akik Kaláka Társaság néven megszervezik a folyóirat terjesztését még a legeldugottabb falvakban is. A Cimborában neves erdélyi magyar írók és költők sora tett közzé munkáikból: Berde Mária, Ligeti Ernő, Molter Károly, Reményik Sándor, Tamási Áron, Tompa László és mások. Később főszerkesztője lesz a Vasárnap (később Vasárnapi Újság) című lapnak, amelyet a Kaláka tagjai hoztak napvilágra. 1926-ban a Petőfi Társaság „Jókai-nagydíjjal” tünteti ki. 1929-ben a Cimbora folyóirat továbbszerkesztése veszélybe került. Ez esztendő augusztus 17-én levélírás közben agyvérzést kap és meghal. Utolsó mondata, amelyet papírra vetett: „Fő, hogy dolgozzanak”. Augusztus huszadikán Tamási Áron búcsúztatta a nagy mesélőt. Általa szorgalmazott épületet, amely 1896-ban épült, 1969-ben emlékházzá nyilvánították, ahol Balogh Edgár közíró és Máthé János földműves tartottak beszédet életéről és munkásságáról. 2009-től szóletésének évfordulóján ünneplik minden esztendőben a Magyar Népmese Napját. Benedek Elek a székelyek, és magyarok mesemondója kiváltképpen fontosnak tartotta, hogy a gyerekekhez elérjen saját népük meséi, mert e világ bőven ad önazonosságot és biztonságot és az anyanyelv megbecsülését a felcseperedő olvasóknak. Hívatásának érezte ebbéli munkáját, olyannyira, hogy országgyűlési képviselőként sem feledkezett meg róla. A magyar népmese és mondavilág gyűjteményei mellett jelentősek a más népek mesefordításai, amelyeket az Ezüst, Arany, Piros és Kék mesekönyvekben tette közzé. Néhányukat belőlük átdolgozott. Ezen kívül regényeket, elbeszéléseket, a magyar népet népszerűsítő munkákat, és humoros írásokat is közölt. Példás munkásságához tartozik „Az én könyvtáram” címmel kiadott ifjúsági könyvek. Tagja volt a szabadkőműveseknek. Fia Benedek Marcell irodalomtörténész lett, míg unokája Lengyel Dénes író és irodalomtörténész lett. Információ: Faragó József: Benedek Elek mesevilága. Előszó A táltos asszony című mesegyűjteményhez. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1967. 5–28.; Kacsó Sándor: Írók, írások. Benedek Elek, az író. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1964. 101–106.; Rákosi Jenő: A kapuban. Előszó Benedek Elek: Székely Tündérország című mesekönyvéhez. Pallas, Bp., 1885. ; Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, A-F. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981.; Tündérország Napszámosa, Benedek Elek olvasókönyv, Bod Péter Megyei Könyvtár és a Kovászna Megyei Művelődési Központ kiadása, Sepsiszentgyörgy, 2009. Borbé Levente
Székelynaptár napjai és hónapjai
Mű sem vagyunk lemaradva más népektől. Van nekünk es saját naptárunk saját hónapnevekkel, persze magyar nyelven. A napokot nem sokat tarkítottuk, ugyanazok, ahogy magyarul vagy magyarosan megszülettek.
Immán kezdem a napokkal, s osztán utána gyühetnek (jöhetnek) a hónapok: - hetfő: a nem más mint a hét vezére, vagy fejese – magyar szó. Ez olyan feléberedős nap a pihenés után. - kedd: olyan régi szóból ered, hogy höhöjj (szinte ne es keresd a forrását), persze magyar ez es! A kettedik napot jelenti, amikor már bégyúl a munkaerőd. - szereda (aszt jelenti középső), csütörtök (azaz értelme hogy negyedik) és péntek (ötödiket mond) szláv szomszédainktól szedtük össze. Dógos (dolgos) napok. - szombat – attól eltekintve, hogy héber szó, szláv szomszédinktól jött át hézánk (hozzánk) Értelmezés szerint pihenőnap, de szerintem es a! - vasárnap: ezen mán nics mit rágolózni (töprengeni) met benne van a szittya magyar hangzás. A pedig nem más, mint vásár nap. Ekkor tartották régebb a heti vásárokot. * * * A hónapokot a Hold és a Nap szavakból gyúrták essze.
FERGETEG HAVA (január) – Nem es csuda, hogy ezt a nevet kapta, met ilyenkor műfelénk eléges bolond idő van. Fú a szél s általába a legtöbbet havazik, s hideg . Olyan fagyok es vannak, hogy béfagy a likad. JÉGBONTÓ HAVA (február) – ha hónap végéig ha nem es melegszik az üdő (éghajlat) de Mátyás megtöri a jeget. A természet mán érezteti a tavasz illatodzását. KIKELET HAVA (március) – más nem es történhet a lenge langyos fuvallat jötte közepette. Ilyenkor felénk kinyomják fejüköt az első virágok, sö pimpósok (barka leng az ágon) lesznek a fák, sö csorgadozik (megolvadva erekbe folydogál) a hólé le a hegyekről. Felfrissül a természet. SZELEK HAVA (április) – jó béteker (nagyon fúj) hézánk a bolondos szél. Még hó es suppan kilóra (hózáporok). Azt es mondják, hogy ilyenkor az ember egy cseppet bekókul (ebben az esetben - szeles lesz) az összevissza időjárástól. ÍGÉRET HAVA (május) – a legények ebbe az üdőbe (időszakban) ígérnek fűt-fát szeretőjüknek. A jobbik felüköt mutatva. Ígérget a természet es, met a májusi eső aranyat ér-,és mindenki egy jobb termést vár a jövőre nezve. NAPISTEN HAVA (június)– babba dolog ha nyárelején süt a nap. Ha volt esőzés áldásos lesz a termés. Gyühet a kaszálás es, met akkorra a fű es kinőtte magát. A virágos mezők hetei. ÁLDÁS HAVA (július) – megáld a Fennvaló mindenféle jóval, s örvendezhet az ember a termésnek, met a hónap végén mán felkészülhet az aratásra. Addig dolgozgat és szórakozgat. ÚJ KENYÉR HAVA (augusztus) – mán jót lehet aratni, s annak gyümölcsét megkóstolni. Isteni csemmenteni lehet (vadul ízlelni) az új papiból (betévő falat, kenyér). FÖLDANYA HAVA (szeptember) – a szüretelés üdeje Székelyföldön. Amit lehet leszüretelnek, s megünneplik Földanya áldását. Az lehet gyümölcs, gabona, zöldség, s akármi, amit isteni bémajszolni és lütyülni (illogatni, inni). MAGVETŐ HAVA (október) – az emberek elvetik a magot, hogy a télen a hó alatt kicsírázzon, és tavasszal életre keljen a gabona. Ilyenkor mán kezd egy cseppet hideg lenni, habár manapság a hideg se a régi. ENYÉSZET HAVA (november) – erre az üdőre minden pompás növényzet elenyészik, csupasszá válik, kivéve a fenyvesek zöldelnek, abból es amelyék, nem lobhullató. ÁLOM HAVA (december) – az esztendő leghosszabb éjszakái ekkor vannak. Nemcsak azért álom hava mert a medve durmol a barlangjában, hanem meglehet a álmodni a jövendőt es. Naptármódszeres Garabonciás
Zsögödfürdei csúfnevek Mihálybá történetével kiszínezve
A történet bészámol Mihálybá étvágyáról, annak feleségéről, és a zsügödfürdei nép megannyi családnevéről. A sorok között megbújva fellehet lelni néhány lakós ragadványnevét (gúnynevét), ami most újból életre kél, egy vacsora erejéig, s annak receptjének erejéig.
Nem eppeg az idén történt, de történhetett volna akár most es. Mihálybáéknál estebédet készített a feleség, becses nevén Dilló Rózsi. Azért volt dilló (félnótás, dilis) met annak idején más ura volt néki, aki nagyon szerette, jól es kijöttek egymással, de valami végett egyszeriben szomorú lett. Pénz lehetett a dologba. S egy szép nap eltűnt. Felesége elég sokáig várt rea, míg egyszer Dilló Rózsi az erdőbe ment csapot szedni (rőzsét gyűjteni), s az egyik fán meglátott egy csontvázat, a ruhájáról felismerte, hogy a férje vala, a látványtól ott nyomba megkókult (megzavarodott). Aztán újból férjhez ment ehhez a Mihálybához és leköltöztek Zsögödfürdőre. Mihálybá mestersége a suszterség vala. Rózsinak volt már egy Laji fia, Mihálybától lett még egy Gyula, s ott éldegéltek csendesen. Egyik mulatérozás közepette mikor összegyűlt a Tündérvölgybéli nép Mihálybá fejébe esett a falon lógó Jézus kép. Attól a perctől Jézus Suszternek mondák őt. Hogy es mondjam, térjünk vissza az estebédre, amikor Jézus Suszter nagyon éhes vala. „Dillóné” gyorsan elékapta a piros fehérpettyes mázas fazekát s vizet forralt fel a fütőn (kályhán), közbe egy-két hutyurót (bot, itt: feldarabolt vékony favesszők) bévetett a tűzbe, hogy az ne aludjon ki. Lobogott es a víz. Hamarjába belészórta a kukoricalisztet, de ez idő alatt, mint más feleség, kapkodott. Tejet es melegített, fát es vetett a tűzre, s még zoknit es stoppolt. Akkor hírtelenjébe eszébe jutott, hogy gyorsan kavarja meg a puliszkát mert megcsomókásodik (megbogosodik). Evégett még jobban kezdet szetetni (kapkodva sietni) valósággal futva ért el sóhoz, szinte repülve ért vissza a fütőhöz és szórta belé a lobogó vizet felszívó püfögő puliszkába. A puliszka bizony megcsomókásodott, azonkívül se volt olyan kényesen elkészítve, mind ahogy jobb helyen szokás. Ugye máshol azért egy csepp szalonnát es aprítanak belé, hogy ízletesebb legyen. A tej sajnos nem meleg, hanem forró lett. „Dillóné” félrekapta a fütőről a kicsi asztalra, a puliszkát kiburrantotta (hirtelen kitöltötte) egy lapítóra cérnával felvágta kockákba. Jézus Suszter mán türelmetlen volt, szökött es neki a vacsorának, el es égette a száját. Amíg kihűle a puliszka Putyi Rózsiról és Taknyos Mihálybáról beszélgettek. Nevezetesen arról, hogy Putyi Rózsi mán megint egy macskát vett magához a többi tíz mellé. Taknyos Mihálybá zsugori ember lévén ettől ideges lett. Ezentúl azoknak es kell vetni valamit ugyebár… Putyi Rózsi a nevét pont az állatok putyukálásáról (édesgetéséről) kapta, úgy csinált, mint a csürkéit hívó kotlós tyúk. Taknyos Mihálybá pedig folyton taknyolt. Bizonyára allergiás vala, de abba az időbe ki törődött az ilyenfajta úri betegségekkel. Na ezeket kacagták Jézus Suszterék, miközbe asztalhoz ülve nekifogtak az estebédnek, ami eléges hosszúra sikerülvén vacsoraidőbe nyúlt. Jézus Suszternek egy fikarcnyi baja se volt a megcsomókásodott s egy kicsit sótalan puliszkával, s a tejjel még annyi se. Ebbe, hogy mán mondtam nem volt egy cseppnyi fennakadás, inkább, hogy az adagból hol a tej fogyott el, s kellett egy héza (hozza) még, hol a puliszkát kellett pótolni. A szomorú csak a volt, hogy Dilló Rózsi mindig többet tett a kért eleségből. Persze ő es evett. Először harapdálva lenyalta a puliszkakeverőről a puliszkát, s azután ő es bérittyentett vagy két tángyér (tányér) tejespuliszkát. Jézus Suszter hasa egyre nagyobb lett, s a kötött veszterén (szvetterén) egy gomb lepattanva landolt a puliszkás fazékba, de még mindig nem tudta béfejezni a nem es lehet tudni hány tángyérnál járó tejespuliszka evését. Egyszer csak abba hagyta, s kigombolt gagyával (itt: nadrággal) nyögve feküdt fel az ágyra. Fél óra sem telt belé s gyomorsíkodást (gyomormenést) kapott, alig érte el a budit, s fosott mind a murányi kutya. Másnap ez volt a téma a zsügüdfürdei családoknál. Futótűzként terjedt úgy a tündérvölgyi, mind a fenyőszegbéli portákon. Először a Bitó családhoz ért el a hír, s adta tovább Borbééknak, aztán megtudták Taknyos Mihályék, Erzsinéék, Dobaiék, de még Keresztes Csaba es. Később még a méhész Váncsabá es értesült róla. Szó mi szó röhögött az egész Zsögödferedő. Jézus Suszter nem értette, hogy mi benne a móka. Ő maga továbbra es felháborítónak vélte a tejespuliszka evést. Azóta es megtömte becsületesen a bendőjét, csak egy kicsit ügyelt magára nehogy utolérje a gyakorfosás (gyorsfosás) Fenyőszegbéli Zsögödi B. Levente
HAJDANI ÉS A MAI JÉGSIKODÁS
Huszonhét esztendő után korcsolyát húztam a lábamra. Ahogy húzogattam, a múlt évezred téli olimpiáinak lelkes gilicsező (korcsolyázó) követői jutottak eszembe. Aztán jégre álltam! Ecce homo a szilárd vízen… A kezdetleges feszült sziklaszilárd meredtség után, hasonló alakítást nyújtottam, mint azok a szenvedélyes olimpiát utánzó tömbház környéki gyerekhadak, akik kétszer háromszor nekivágódva az útszélén parkoló kocsiknak, felnyújtva kezüket, balett mozdulatokat utánozva, vonaglásaikkal mondták el tehetségüket, ezzel is nyugtázva, hogy pont úgy akarták azt a cselt (figurát). A „műsor” végeztével, pedig fényes papírból készített érméket adtak át az első három helyezetnek. Nos, elindultam forma a végeérhetetlennek tűnő műjégmezőnek, úgy, mint Natasa a nagy orosz télbe, amikor határozott tekintettel rakta lábait mindegyre előbbre, s jeget érve hősiesen keresztbeszelve a megszilárdult folyékonyságot, átvágott a Ladoga tavon. Ez a határozottság nálam is megvolt, csak a haladással vala némi gond. Egy-két esetlen aprítás után rögtön megvilágosodott előttem az a tény, hogy egy csöppet sem megy oly gyorsan, ahogy gondoltam. Karjaim-lábaim, mintha nem testemhez tartoznának, saját útjukat kezdték járni. A végtagjaim akrobatikust is megszégyenítő merészséggel hasították a bőséges térben lebegő fagyoskás (szinte fagyott) levegőt. Az élménylátvány azért nézőszemmel más volt, mint amit jómagam éreztem, teljesen más alapokra helyezte hadakérozásomnak (kapálózás) és meg-megnyugvásomnak értelmét. Inkább olyasmi-vajmi Csajkovszkij Hattyúk Tava-béli mozdulatait sejtette, mint egyszerű korcsolyázóét. Talán a hattyúk szárnycsapásait idéztem fel furcsa helyet kívánó gyors mozgásaimmal. Ezt követően lecsendesedvén néhány centit „siklottam” eléfelé korcsolya élen, a jégen. Majd erőt véve magamon, mint egy igazi elszánt kommunista, aki büszkén néz a jövő felé újra megpróbáltam haladni előre. Sajnos a már felidézett balett mozdulatok is néha elfajultak, olyan ikrándozósra (ijedt vonaglásra) sikerültek, mintha valami modern táncot járnék, vagy éppen a hideg rázna. De azért nem adtam fel, még az ingemért se! Székely vagyok nem piskóta! Ha nem tetszik a jégnek, ha kell durván oda is káromkodok. Mondjuk ez nem történt meg, annak ellenére sem, hogy hátsó felem nem éppen ügyelettel érintette meg a pálya jegét. Azért szittyásan bevallhatom, hogy egy óra előrehaladtával már korcsolyázgattam a jégen. Azt hiszem a végén megérdemeltem volna egy fényes papíros érmét, legalább harmadik helyezést, és mindenki, aki most kezdi felnőtt fejjel a korcsolyázást, de azoknak minden további nélkül első hely jár. Zs.B.L
Zsögödkörnyéki FENYVESEK télidőben A zsögödkörnyéki erdő kissé megtépázva, de annál büszkébben áll fenyveseivel, bokraival és néhány más fájával együtt most is. Medve koma barlangjába durmol, s ha felébred, betekint az erdőbe is beépített házakhoz egy kis harapni valóért. A szarvasok vidáman viselik agancsukat, hiszen már nincs akadály az emberek által kihézagosított erdőben. Az őzikék meg-megbotolva egy-egy flakonba követik útjukat, s a hó alól kivájják a kis ennivalót, s véle együtt sok szemetet. A farkasok csapatokba verődve vadásznak az élelemre, míg a rókák a jó meleg házakhoz settenkednek be egy kis eleségért. Az erdő szellős és jól látható benne minden, mivel nincs ahová elrejtőzni, mintha több állat lenne benne. Azért nem ajánlatos arrafelé kambacsolni (lézengni) így télidőben… Természetjáróka
ZSÖGÖDI SZÓKANYAR – Ezután zsögödbe es használt szavakot magyarárázunk meg bővebbecskén az idegeknek, nem ábéce sorrendjébe, hanem ahogy jő!
BÜTÜRMEC – Általába, arra mongyák ami, durva és kemény, esetleg vaskos. Hogy mi lehet bütürmec? Akár egy laskasíritő, vagy, vagy a cándra es (színdeszka), de bármi, ami erősnek néz ki, de vajmi keveset munkálkodtak rajta, úgy essze van tákolva (naggyából megcsinálva) de méges stabil -, akár ház, kert, akármilyen használati tárgy sötöbö. Bütürmec lehet élőlény, de egy atyafi es. Ebbe az élőlényesbe azért nem érdekes eppeg annyira belémelegedni. Foglalkozzunk ca csak a bütürmec emberrel. Az a fajta, aki egy cseppet egyenes, s nem tarkítva fejezi ki véleményét úgy szóval, mind erővel, de lehet valamicskét együgyű vagy bufti (morcos, kedvtelen, hergelődzős) es. Zs. Nyelvhű
TÜNTETŐ ORSZÁG
Már egy jó ideje tüntet az ország. Hajrá! Az igazságért előre! Bizony lázba van a popor (nép) főleg Bukarestben a folytonos megszorítások ellen amit a kormány kiosztott már a 2008 esztendőtől kezdődően. Két-három esztendős késés után mégse az utolsó szempont hadakérozni. Jobb egyszer ráébredni mi is történik körülöttünk, mint soha. Érdekes, hogy a hajdani tanügyes és más sztrájkok se hozta ki a népet sodrából, de most már mindegy a hegy, ha már mászni kell. A lényeg az, áll a bál és nem es akárhogy, olyan szappanoperásan. Azaz nem lehet tudni mikor fog véget érni. Vagyis vannak kitétek. Például bezavar a rossz kemény tél, vagy másfajta időjárás, vagy akármi. A váratlannak vélt események sora követi egymást. A bukaresti tüntetők fiatalos része az egyik nap felháborodott gyorsasággal berohantak a maroktelefonos üzletbe, és ott helyben, nyomban zsebre vágták az egészet. Ki mennyit bírt. Talán abból a meggondolásból, hogy bajtársaiknak villámlevelet küldjenek, netán telefonáljanak a legújabb kütyük szárnyán. Voltak, akik harcias gyorsasággal Molotov-koktélt dobtak saját tüntető társaik közé, vagy éppen összeverekedtek. Akkor kis pacalisták is akadtak, néhány esztendősek szülők nélkül, kik az igazság mellett álltak a lázangó buli közepén. Tehát, zajlott az élet, de alényeg mégis a szereteten van. Találékony versikék is születtek, egészen lírai kiadásokban. A bukaresti megmozdulás rokonszenvezőket is hozott az országban. Több városban országszerte tüntetések alakultak ki. Keményen védték a demokráciát. Aranyosbányán például egy ezüstlovag egyedül állt ki az igazság mellett egy táblácskával. Azért csudálatos a tüntetés, eléhozta az összetartozás érzését. Miközben az igazságért tüntet az ember kialakulhatnak love és lóvés sztorik, meghitt barátságok. Meglehet vitatni a tévésorozatokat, s más egyebeket is el egészen egy kötésmintáig, és ezalatt senki sem éhezik, hiszen az egyik kisebbséghez tartozó népcsoport néhány tagja kakast, tökmagot, satöbbit árulva sétafikált a tömeg között. Egyesek szabadidő túltengésüket tették „hasznossá”. Munkanélküliek lévén leérve a térre fontosnak érezhették magukat. Most jöhet a tanács. Ha még kedve van tüntetni, addig menjen ki, amíg csak lehet, még benne vagyunk a farsangi időszakba, hanem ön is csinálhat ramazurit egymaga! Változás is lesz. Azonban a terek fognak változni a legjobban, mert a tüntetések során felgyülemlett mocskot, oly hirtelen nem lehet elvinni. Hogy az országban másnemű változás lesz-e? Hát az a jövő muzsikája. Tüntetőke Lesőke
„Bémutató” FARSANGI VERSIKE
Benne vagyunk nyakig a farsangba. Na, akkor a farsangoláshoz egy kis versike es jár, ha már összegyűl az apraja, és bámulja a nagyja. Mintának, ez se kutya, csak a nevet kell cserélgetni met megmarad annak a ritmusa. Hál’ Istennek itt a bál, minden gyerek táncot jár.
Egy száll magam nem mókás, jobb, ha a bál párocskás.
Szökjünk, mint a bakkecske, a padló is remegjen bele.
Vigadjunk itt sokáig, Ezért hoztam Katát is.
Szerkesztő bá
FARSANGI PÁNKÓ R E C E P T Két kiló-három lisztből annyi pánkót csinálhatsz, hogy megduvad (jóllakik tőle) az egész vendégtársaság. Há mi kell hozza? Nem sok minden, s mégis incsi-fincsi (finom). Jó ha van friss élesztő, s azt beléburrantod (gyorsasággal beleteszed, öntöd) az elékészített csiporba (csupor) lévő félig meleg tejbe, s még hozzakeversz egy púpozott kicsi kanál cukrot. Hogy mennyi élesztőt raksz kelni, az a lisztmennyiségtől függ. Akármilyen receptes könyvbe megkapod, vagy a világhálón is, hogy mennyi liszthez mennyi élesztő jár. Egy jó negyedóra után pedig a már elékészített liszt közepére béöntöd a tejes élesztőt, még belétörsz vagy két-három tojást s hozzaveszel egy csepp sót is. Aztán jöhet a dagasztás, nem addig amíg a szemed kimered, hanem csak a tészta összeállásáig. Ha nagyon keményre sikeredett löttyents belé egy kicsi olajat, vagy tejet. Vigyázat! A kicsi az tényleg kicsi legye, hanem nagyon fogsz gübülködni (gamatkodni) vele. Ha pedig ragadsz össze tőle, akkor ahol nagyon tépőzáros, oda hintsél még lisztet, s az megkeményíti annyira, hogy pont jó legyen. Ha megvagy a gyúrással, akkor takard le egy vászon ronggyal, s hagyd magába puffadni vagy másfél órácskát (kevesebb, mint másfél óra). Ezt követően még egyszer meggyúrod a tésztát, s laskasirítővel (tésztanyújtóval) kilapítod. Ha netán tapad, akkor egy kicsi lisztet vagy sót hintesz a lapítóra, s folytatod a gyúrást. Mikor elég vékonyra sikeredett kinyújtani, akkor elékapsz egy poharat (nem muszáj drága legyen), s avval kezded kivagdosni. Olyan óriás katicabogárka pettyek lesznek belőle. Azt hagyd ott, ahol vannak. A maradékot újra gyúrhatod, s azokot is kivághatod jó nyugodtan. S ezt a folyamatot addig ismétled, amíg egy csepp maradék se lesz belőle. Aztán jöhet a kivágott kerekecskék rotyogtatása. Egy érclábasba, felforrósított olajba rittyented belé szaporán a kivágott tésztát, s ha felpúposodott még egyszer megforgatod, hogy a túlsó fele is csattanjon ki az egészségtől, s azután szedd is ki a lábasból, met az kész van, s ha nem sikeredik kivághatod. Hogy ne történjem meg ez a dolog nagyon kell járjon a kezed, hanem odaégeted, s nem beszélve az olajat is bészívja, s akkor tényleg kivetheted. Akkor már nem is azaz igazi pánkó. A tátottszájú (lassú kezű) neki se kezdjen! Ha csepeg a pánkóról az olaj, akkor úgy rakd ki, hogy az olaj az edény aljába tudjon lecsepegni. A végén szórd meg fehér porcukorral, s kész, lehet belelni. Ha sütés közbe netán megehülsz (megéhezel), tarthatsz egy csepp szüntetet, s békaphatsz egy-két pánkót azalatt az idő alatt. Sütőke
Cím: van! Ha érdekelné az újságon kívül, vagy eppeg azzal kapcsolatosan valami, akkor csak írjon a – borbelevi@yahoo.fr –re. Honlap: www.borbelevi.tvn.hu |