FENYŐSZEGI CSEREKJÉK  Tavasz 2012 – 18 szám.

A Zsögödi Szó méltó utódja

 

 

Tavaszi pillevirágok

 

 

Tavaszi ábránd. Fotó: Borbé Ágnes

   Felhőfátyol lomha sétájában belekapaszkodó madárfütty-dal ébresztette fel a kikeletet. Az ezüsthomályon túli éles napsugár letekintve a hófoltos tájra figyelte az élénkülő vidéket. Minden szokványosnak tűnt, de mégis olyasvalami történt, mintha egy új ígéretet hozott volna a szellő, ahol eltűnnek az ármánykodó vágyak, és helyükbe költöznek a mindörökké zsongó-bongó lét megtisztító pillevirágai. A csodaszerként ható sziromváltozás elénk tárja a természetes tervezés szépségét, az élni akarást, az élet sava-borsát. Nem titkolom, az egész olyan mintha egy kisangyal szépségábránd-fonala tekintene ránk és előhozná a bennünk rejlő öröméterben nyugvó másvilági aranykor igézetében felolvadó közös tenni akarást.                                                  Fenyőszegi úr

 

Népszámlálás részleges eredményeiről

 

  A népszámlálást mindig élvezettel hegesztik essze-vissza. Ez azt jelenti, hogy országonként sajátos. Mifelénk csak a körítés hasonlít, a többi elég érdekesen zajlik. Mint eddig es volt csalás elég. Hol mikor és mit jegyeztek fel? Ha becsületesen pirkálgattak (írtak) volna, akkor a nemzetisége számaránya is észrevehetően több lenne, mint általában, amennyit a számadatok kihoznak.. Persze még ehhez hozzájönnek a nem nyilatkozott, vagy félelemből más nemzetiségnek titulált személyek is. A statisztikák is kimutatnak egy szkványos, jól bevált, rögzített valamit. Annyi biztos, hogy országunkban, minden nemzetség fogyatkozott, kivétel a cigány, azok es csak azért nem, mert már többen merték bévallani saját nemzetiségüköt mint eddig. Ki romának, ki pedig cigánynak jegyeztette be magát.

   Egy kis kicsi ízelítő a népszámolgatásból. A helyzet megköveteli eme összejött eredmények az ecsetelését. Az ország lakosságának több mint fele városon él. A románok száma 16 870 000, a magyaroké (székelyek is) 1 238 000 (6,5%), a romáké és cigányoké 619 000, az ukránoké 51 700, a németeké 36 900, a törököké 28 200, az oroszoké és lipovánoké 23 900, tatároké 20 500 fő..

   Legalább negyede körül vagy annál több, magyarok lakta megyék: Hargita 84,8 %, Háromszék (Kovászna) 73,6%, Maros 37,8%, Szatmár 34,5%, Bihar 25,2% és Szilágy 23,2%.

   Hargita megye összlakossága 304 969. Ebből több mint fele vidéken él. A megye románságának száma 13,3% (40 431 fő). Más nemzetiségek: 5 422 roma – cigány, 72 német, 17 ukrán, 11 török, 7 örmény, 6 zsidó és 5 szerb. 185 valami más etnikumúnak nevezte meg magát és 181 nem nyilatkozott. A más etnikumúak között vannak hunok, kunok, indiai székelyek, avarok stb. A megye városi lakossága csökkent, míg a vidéki lakosság (községek) egyharmada nőtt. Ez azért van így, mert sokan kiköltöztek városról vidékre, vagy visszaköltöztek szülőfalujukba. Csíkszereda lakossága 2002-es népszámláshoz viszonyítva jelentősen csökkent. A 42 029 lakosból 37 980 lett. Zsögöd lakossága mérsékelten nőtt, Zsögödfürdőé pedig ugrásszerűen emelkedett. Legtöbbjük már tíz esztendővel ezelőtt is félig-meddig kint lakott a szépséges környezetben.                                      Statisztázócska

 

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

 

   Kemény tél után Sokkal ráérősebben köszöntött be az idei tavasz, mint máskor. Bizony Zsögödfürdőn és Zsögöd környékén helyenként még az egy métert is meghaladta a hó vastagsága. S mit le nem rendezett az a cudar hideg és szél… Röviden, volt és van is amit olvadjon a hó fel a Kakukk hegyig és a Hargitáig. Reméljük megússzuk árvíz nélkül.

   Megint a zsögödfürdei szálloda Úristen hogy néz ki! Nehogy valaki odatántorogjon, még véletlenül se, mert az életével játszik. Miközben a tulajdonosok nem tudnak dűlőre jutni, hogy is mint a helyzet vele, az épület egy szép tavaszi napon magától megduvad (megsuvad). Nem mondom távolról egész buba látványt nyújt majd.  

   Eldugult a zsögödfürdei sziklaborvíz lefolyója A nemrég rendbe szedett sziklaborvízhez sokan kijárnak borvizet meríteni. Hozzák a sok flakonyt (műanyag palackot). Ahogy érik úgy töltik. Többségük ügyes honpolgárként vigyáznak a rendre, s a tisztasága, de mindenhol akad egy vékonyka réteg, akinek az agyába sehogy sem lehet bepréselni, hogy tisztán tartsa a csorgó környékét. A flakonyokon lévő címkéket lazán a lefolyóba szottyantva (kézből kiengedett szabadeséssel), mind ki jól végezte dolgát tekerik haza. Ezért egy hatalmas bazin (medence) alakult ki, s elég nehéz megközelíteni a csorgót egy kis üdítő nedűt venni belőle. A lefolyó megtakarítása hamarosan meglesz, de jó lenne egy tábla is, akinek nem egyértelmű, hogy mocskolódni nem szabad.

   Első zsögödkörnyéki virágok Nincs sok belőlük, de annál szebbek!!! Hát errefelé nincs a vadonban hóvirág, esetleg bételepítve a zsögödi, s a szeredai házak előtt, de az árokszéli sárga pipe virág az van. Ami tényleg gyönyörű látványt nyújt az a kékberek és a farkasboroszlán.      Hírözönköske

 

Későn érkező tavasz

 

 

Frissesség, ami bennünk él. Fotó: Szerkesztő bácsika

  

   Sokan felgerbuncásodtak (mérgesek lettek), hogy a nyavalyába nem érkezik mán (már) az a tavasz. Nem es csuda amióta béütött (eljött) ez a demokrácia az se jő rendesen, csak egyfelé kókol (bolondozik).  De barátocskáim, hogy legyen világos előttünk a fejtegetés, immán nem baj ha késett, üsse kő, annál jobban tudunk heherészve ( itt - boldogan kacagva) örvendezni nekije. Tavaszváróka


 

 

SZÉKELY HÍRESSÉGEK – XI – Nagy István

 

    1873. március 28-án született Csíkmindszenten módos székely család sarjaként. Apja gazdálkodó ember, székely határőrezredben szolgálhatott, részt vett az 1848-as forradalom és szabadságharcban. Anyja Sándor Mária, szintén gazdálkodócsaládból került ki, írástudatlan, de annál bölcsebb az élet dolgaiban. Gyermekkora hasonszőrű, mint a falubeli pajtásainak. Ugyanúgy részt vesz a földműves munkában, mint korabeli falutársai. Szerette a pásztorkodást. Későn érő típus, csendes, magába forduló fiú volt. A későbbi feljegyzéseiből kiderül, hogy ez az életmód-, az otthoni környezet, a csíki népi kultúra élete végéig ihletője marad munkájának. Még néhány évtized távlatából is szívesen emlékszik vissza a hajdani „gondtalan” gyerekkorra. A kétkezi munkához és az állatok szeretetéhez életében megjelent egy teljesen más csoda, a rajzolás.

    Az elemit minden bizonnyal szülőfalujában végezte minekutána 1885-ben 12 éves korában a csíkszeredai gazdasági felső népiskola diákja lesz, amelyet 1888-ban fejez be. Nem akart tovább tanulni, de szülei szigora végett 1888. szeptemberében a kolozsvári tanítóképző diákja lesz, ebben az esztendőben hal meg az apja. Az otthoni birtokot felosztják az arra illetékes személyek között, így a család anyagi helyzete sokkal szerényebb lesz. 1892-ben végzi el a tanítóképzőt, ahol rajztanára Sárosi István bíztatja művészi képességeinek fejlesztésére.  1892 és 1894 között a Kalócsa melletti Homokmégyen néptanító munkát végez. Ebben az időszakban számos szénrajzot készít, amelyre Kelety Gusztáv is felfigyel. Úgy tervezte onnan hazatér szülőfalujába de, Kelety biztatására beiratkozik a budapesti Mintarajziskola rajztanári szakára. 1898-ban sikeresen elvégzi azt. Ezt követően egy esztendőt Münchenben tölt a Képzőművészeti Akadémián, Herterich mester tanítványa lesz. 1899-ben Franciaországba utazik és a párizsi Julian-akadémián képezi tovább magát. 1902-től több mint nyolc hónapi tanulmányútra megy Olaszországba. Tanulóévei alatt a csíki magánjavak alapítványától kapja a támogatást. 1902 után sok helyen megfordul. Félévre, Makóra költözik majd hazatér Csíkországba és otthonában dolgozik tovább. Csíkból kijár Gyergyóba. Lenyűgözi a Békási szoros szépsége. Huzamosabb időt töltve az útépítés helyszínén festi meg azokat a munkákat, amelyekből jelentős anyag kerül be a csíkszeredai, a gyergyószentmiklósi és a sepsiszentgyörgyi kiállításokba. Alkotókedve nem csillapodva tovább dolgozik. Ihletszerzés gyanánt bejárja az alcsíki falvakat, ebben az időben sokat tartózkodott Zsögödön, de meglátogatja Háromszék településeit is. 1911-ben kis időre Berlinbe utazik, onnan pedig Münchenben. Ugyanebben az esztendőben Fiuméba (Trieszt) utazik képeladás céljából. 1914 fordulópont az életében. A székelyudvarhelyi Szabó Antaléknál való vendégeskedés után Marosvásárhelyre megy. Alkotásai e városban, Tordán és Budapesten már a nagyközönség előtt is szerepelnek. Az első világháború valamelyest keresztülhúzza további munkásságának folytatását. Galíciában és Olaszországban teljesít katonai szolgálatot. Itt igyekszik tehetségét tovább gyakorolni (kamatoztatni), katonaportrékat rajzol-fest. A 122-ik székely gyalogezred hadifestőjeként munkálkodik. A világháborút követően több időt tölt Brassóban, Fogarason (ahol munkáiból kiállítás nyílik), de alkotóvágyának helyszínéül újra Csíkot választja.   1919-ben több hónapra Kolozsváron tartózkodik, majd Budapestre költözik. 1920-tól Szentesen megismerkedik Koszta Józseffel. Együtt dolgoznak egy ideig. A következő állomás Kecskemét. 1923-ban megjön a várva várt siker és elismerés. Lyka Károly és Kosztolányi Dezső lelkesedéssel írnak munkáiról, Surányi Miklós pedig életrajzi regényt ír róla. 1925-ben újból hazatér Erdélybe. A kolozsvári Náthán Mór házában dolgozik tovább. Itthon pedig, Lucian Blaga román költő elismerően ír munkáiról. 1926 és 1928 között Brassóban és Kolozsvárott állítanak ki műveiből. 1926 szintén nagy esemény számára, feleségül veszi Instadt Máriát, akitől István fia születik. 1929-ben, Bukarestben tartozódik, ott is kiállítást szervez. Bukarest után a hajdani Jugoszláviai Sajkásszentivánra (ma Szerbia - Vajdaság) költözik családjával. 1933-ban véglegesen letelepedik az alföldi kisvároskába, Bajába. Ott az erdélyi táj szépségét nem feledve emlékezetből festi meg azokat. 1937. február 13-án hal meg a bajai korházban. Sajnos szülőházát 1973-ban lebontották, helyét egy kőoszlopra vésett szöveg őrzi – „Ezen a helyen állt Nagy István festőművész szülőháza”, amelyet a festő bronzplakettes porréja található.

    Képei nagy része komor hangulatú, egyéni realista művek. A parasztvilág életéből meríti a témái nagy részét. Festészete egy idő után konstruktív jegyeket is visel magán. Több kortárs művészre hatást gyakorolt egyéni jellegű stílusával.

     

   Információ: Lóránth László – Sümegi György: Nagy István. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008. Murándi Jenő: Nagy István. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984; Sümegi György: Nagy István festőművész alakja a művészetekben, Székelyföld kulturális folyóirat 2012 – október.                                              Borbé Levente        

 

Húsvéti szigetláng

 

   A húsvéti készülődés teljesen feltölt, ami a közeledő ünnepben teljesedik ki, mint egy parázsból felcsapó szigetláng.  Érdemes úgy tevékenykedni, hogy annak minden egyes percében jól érezzük magunkat.

 

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN a Szerkesztő bácsi és becses Családja

 

Húsvéti „zsongó” csendélet. Fotó: Kovács Zsuzsa

 

Fenyőszegbéli húsvéti rege

 

   Kireggeledett. Vékonyan sütött a napocska. A megmetszet ágak kiskupacaitól teli kertben kis manócskák dobálóztak. A beszűrődő napfény végig táncikáva meg-megpihent a háztetőn. A gazda kiérkezvén gyerekeivel a kertbe, kissé megriasztotta a kis manókat, akik szempillantás alatt felszívódtak. A manókat felcserélő gyerekek a már előkészített tűzhelyre hordták a rőzsét. Hamarosan lángra lobbant az ágkupac, s körtáncot jártak körülötte a gyerekek és Cirmi a kiscica, aki rögvest odasunyizott melegedni. A tűz pedig egyre magasabbra lobbant, s a múlt ágai a szikralángok között átlibbentek az öröklétbe. Eközben a sarjadó fűben előbújó nyuszika alapos figyelemmel igyekezett leutánozni a fészket rakó madárkákat. Csak ö másként készített fészket. A különbség abban rejlett, hogy a fák alatti mohafészek közepében piros tojást „lopott” be kis tojáscukorkákkal és az ő csoki képmásával együtt. Ez alatt a két szülő gyertyát gyújtott az örökké tartónak látszó lángokból, majd később abból ropogott egy idő után a kályha tüze is. A háziak a forrásból merített vízből oltották szomjukat, s munka után frissen megmosakodva ültek asztalhoz. Aztán a gyerekek ebéd utáni fészekkeresése elhozta a nap ígéretboldogságát. Bölö

 

Húsvéti tisztulás – Fotó: Az Újság főnöke

 

 

Takonypolc Bendegúz csöndes gyógyulása

 

   Bendegúz mindig is taknyos kölyök volt, nemcsak a felnőttek által ágáló eszmefuttatás szerint, hanem úgy tiszta üresen, sőt hétköznapok alatt is. Ünnepnapokon pedig, még taknyosabb. Vajon miért? Azért mert az anyukája a sok mondástól a kiöltött nyelvét földön hurcolva nem adva fel mondogatta – „aranyos kis Bendegúzkácskám”, húzz papucsot. De Bendegúz annál gazemberebb volt, még csakazért is járkált fel-alá tiszta (inkább mocskos) lábbal a parkettán. Mondok mást! Biztos egy cseppet berezeltetek… Nem is csoda, hiszen ebből a Bendegúzból az is kitelt, hogy csóré lábason kimerészkedett a lépcsőházba, ahol bosszúból eljárta a kállai kettőst, apuka anyuka, és még öt véletlenül akkor arra járó, vagy pont ajtót nyitó szomszéd szeme láttára. A két szülő kis szeme fényét alig tudták visszacibálni a lakásba. Bendegúz már akkora volt, hogy értette a gyerek jogait. Ezáltal sakkba állítva szüleit förmedt rájuk, hogy bepereli őket fogságban tartásért. Kedves szülei megértően viszonyultak hozzá, de tovább sem adták fel, hogy árnyaltan burkolt meggyőző érvekkel harcoljanak egyetlen kis taknyos mezítlábas hétpróbás magzatuk egészségéért. Ezért kimért alázattal kínálták fel a szimpla, illatos, rajzfilmhősökkel telipingált papír zsebkendő köteget, még rongyzsepit is. Ő pedig vérbosszúból kézháttal jó messzire elhajította. A zsebkendők úgy repkedtek, mint a tavasszal megélemedő legyek. Gonoszságát továbbfejlesztve ruhájába törölte taknyát, aztán az abroszba is, vagy éppen az anyukája kárneváli szoknyájába, sőt az apukája által nemrégiben vásárolt babókás (babos) konyhakötényébe! Ennél ijesztőbb mi kéne?

   Az ijesztően borzasztó cselekménysorozatnak egy furcsa történet vetett végett. Bendegúz bevonulva a szobájába (természetesen mezítlábason) bévágva az ajtóját, ami még nagyjából tartotta magát, maga mögött hagyva a tévé előtt ülő, sorozatot bámuló szülőket, új tervet szőtt. Gondolta megleckézteti Tavasz hölgyet, s összerondítja taknyával a fákat, füvet-virágokat s kész! S már elkezdett magába röhögni, mikor hirtelen a semmiből ott termett Tavasz hölgy. Hajában gyönyörű friss zöldlevél díszítésű koszorúval, és álomszép virágmintás leheletvékony hosszú földön húzott szoknyájával (adott magára rendesen). Egyenesen Bendegúz szemébe nézett. Bendegúzt a beszarás kerülgette, de erőt vett magán, s gondolta elintézi a „hitványságát”, beletörli ruhájába az egyre veresedő orrát. Igen ám, de próbálkozása teljesen hiábavaló volt, hiszen a Tavasz hölgy teljes mértékben úgy ott volt, mintha ott se lett volna. Másképpen mondom néktek: megfoghatatlan vala. Bendegúz próbálkozása végett a levegőbe kapkodva tehetetlenségi állapotba kerülve megcsúszott és orrával felszántotta a parkettot. Torkaszakadtából ordítva a földről feltápászkodva nekirontott Tavasz hölgynek, de sajnos helyette a falnak ment neki. A zajt szülei nem nagyon hallották, hiszen pont Luszeszitácska sorozat utolső részét bámulták nagy izgalommal. Bendegúz még tíz próbálkozás után feladta, rőkölve (ordítva-bőgve) leült az ágya szélére. A tavaszhölgy kezében virágcsokorral közelített az egyre kékülő-zöldülő fenevadócka gyerek felé. A félelemtől megránkódva sirdogált, de mégis elvette a virágcsokrot. Ahogy ez megtörténe, abban a szent pillanatban a Tavaszhölgy eltűne. Bendegúz meg felhúzta egyik papucsát, s a virágcsokrot vázába téve magába roskadva elmélkedett. A szüleitől zsebkendőt kért, és egy idő után már nem is taknyolt. Hiába csodálkoztak rajta, hiába faggatták szülei, barátai és üzletfelei, mert rajta és Tavasz hölgyön kívül senki sem tudta meg hogy mi történt. Fotó: Én

   B.L.

 

Önt kétszínkedő vagy egyenes jellem?

 

 

Teljesen megvilágosodik ön előtt a kérdés, ha nekiáll és megcsinálja az alábbi nagyon keménykedő tesztet!

 

Kétszinkedő és valódi értékeléssel egybekötve –

 

1. Az ön által nemcsak érdekből szervezett születésnapon a meghívott társaság kedvére dorbézol. Egyik szobába ez folyik, a másikba meg az, a bor is folyik, s malacul földre morzsálva csemcsegik bé a szendvicseket, Hogyan viszonyul hozzájuk?

a. Mivel részben érdekből hívta össze a társaságot, nem bánja azt se, ha falhoz vágnak néhány poharat, sőt elől jár a példával.

b. Úgy érzi muszáj eltűrje a jövőbeni karrierje végett. Végig vigyorog, mint egy birsalma, s várja másikokéknál a rendezvényt, hogy ott aztán kimutathassa becsületesen a foga fehérjét

c. Jön, hogy kettőt megnyuvasszon és még vagy kettőbe belérúgjon, de türelmesen magyarázza, hogy jó ha épen marad a lakás.

d. Kiveti mindazokat, akik a karrierépítésébe egy fikarcnyit se számítanak.

 

2. Munkahelyen egy befolyásos és egy nem befolyásos munkatárs összehergelődik. Ön milyen szerepet vállal az eseményben?

a. A nem befolyásosat durván lemocskolja, a másikat meg vigasztalja.

b. A nem befolyásosat vigasztalja, és a másiknak elmondja, jaj de hülye ez a konfliktust keverő szarházi.

c. Mind a kettőt vigasztalja külön-külön.

d. Nem érdekli az esemény, fél, hogy nehogy rontson a helyzetén.

 

3. Amelyik társaságba jár, jó néhány embert ki nem állhat. Mmit tesz, ha önt megsértik?

a. Vigyorog, mert még hasznát veheti azoknak az embereknek.

b. Visszaválaszol butácskán, és elismeri, hogy nekik van igazuk. Majd ha felülkerekedik béolvas nekik.

c. Próbál óvatosan rátérni a témára, hogy önt érzékenyen érintette.

d. Bízik magában, s ott helyben lehordja az egész bandát.

 

4. Barátai valamit észrevéve megmagyarázhatatlan cselekedetein kihagyják egy ön által nagyon fontos, szinte égető buliból. Mit tenne?

a. Igyekezne népszerüsködni, hátha mégis meghívják

b. Megértő lenne még annak ellenére is, hogy teljesen felőrölte idegeit a döntésük.

c. Kedvesen próbálná magát meghívatni.

d. Nem szarozik, a társaságra kígyót-békát hányva balra el…

 

5. Háta mögött rosszindulatúan összesúgnak az emberek. Önnek természetesen nem tetszik. Mihez folyamodik?

a. Utánuk nyomoz, mindenkivel kedves maradna, de aztán jól megbosszulná, egyenként csúfosan elintézné őket.

b. Előttük kedveskedne, de igyekezne megtudni, hogy kitől származik a pletyka, s csak azt az egyet csinálná ki.

c. Nem volna kedves, mindenkivel éreztetné haragos állapotát.

d. Nem kerülgeti a forró kását, úgy odamond neki, hogy ott helyben a guta majdnem megüti őket.

ÉRTÉKELÉS

Minden a-1, b-2, c-3 és d-4 pontot ér. Minél több a pontszáma annál jobban sikerül kétszínkednie.

 

5-15 között. – Ön verhetetlen a kétszínkedésben. Még sajátmagát is át tudja verni, úgyhogy észre sem veszi. Elnézést kedvesem! Nem arról van szó, hogy a teszt összeállítója eszén is túl akar járni?! Ez bizony mocsok dolog! Főleg akkor esélyesebb erre, ha pontszámai egyre kevesebbek…

16-30 között. – Ön igyekszik megtalálni az arany középutat. Persze ravaszsága is fennáll, minél közelebb van a 16 ponthoz.  Azért nem mind lavírozzon, mert hamar elsodorja az ár, s még rosszabb, mintha kétszínű volna, vagy eppeg becsületes, mert mindkét fél csúfosan megvuduzza (megkínozza).

31-50 pont között. – Ön sokat nem kertel, az ember szemébe mondja, hogy egyen meg a makka. Azért vegyen vissza hisztijéből, mert másnak sincsenek kötelekből az idegei!  Ki tudja ön a legnagyobb kétszinkedő mert a teszt alapján annyi szittyás magatartás bejelölt, hogy az szinte nem igaz. Szálljon egy cseppet magába, főleg, ha a maximum pontszám felé közelit, jó-e!                                                                  T Esztike


 

 

Májusi kiruccanós izés napok

Ha május, akkor majális. Tekerjed ki a szabadba!  Van kaja pia nő, és persze pasas is, és még szem szájnak ingere. Zsögöd környékére úgy kigyűl a popor (a nép), hogy alig lehet látni füvet, amibe az ember kínjába beléharapna a látványtól. Madárfütty és a bogárzümmögés helyett a csoportok megtépázott rügyező és zöldelő fák alatti zaja dívik. S kiduvasztott a szemed előtt megnyílik a csömizés (itt - kajálás) világa. Mindenhol sül a flekken, folyik a flakonyos (műanyagpalackos) és a dobozos sör, meg a bor, pálinka. Vagyes zajlik a heppedezős (pihenőben való elnyújtózkodás) élet megtoldva standard vidám játékokkal, és útszélén sorakozó kocsikkal. A vidám élet nem áll le, és az előírt normák szerint vigyorog egymásra a sok ismerős. Ezt idővel kellett muszájítani, érdekek kötődésével. Nem is beszélve a rengeteg készülődésről, ami az összepakolási hiszti rohamban mutatkozik meg.

   Ajánlás – aki természetbe akar lenni, majális után tegye.  Bölö

 

Aranyló kis szépségekFotó: Borbé család egyik oszlopos tagja

 

R  E  K  L  Á  M

 

NAGYANYÓ SZUPER NECCE !!!                           

 

  Semmi sem lehet jobb Nagyanyó szuper neccénél! Nem elég hogy babos mintájú, hanem kemény anyagból van, s még nagy es és piros-zűd es! Zinger varrógéppel hozta essze göcsörteges ujjaival dolgozva (kemény eres – nem kérnék tőle egy pofot fajta). Nem es kell mongyam bármi beléfér. Tehetsz belé pityókát, káposztát, vagy éppen a kedvenc ruzsodot, vagy egy borkány (befőttes üveg) lecsót, dugi pálinkát, fogpiszkálót, ajtófélfát, mert Nagyanyó necce minden körülmények között állja a sarat!

S még mindig nem tértem ki a lényegre!!! Akármit pakolsz belé, verheti eső, cibálhatja szél, még az úthenger is áthaladhat rajta, mert a necc az minden körülmények között épen marad!

   Hát kell ennél több és jobb, ennél szenzációsabb találmány!!! Megkérdeztük az utca emberét, meg egy miniszterelnököt, sőt egy herceget is, mindenki kétségbeejtően szinte sokkot kapva rögtön, de most mindjárt rendelt belőle vagy hatot, hanem többet.

   Azért itt régen rossz lenne, ha befejezném az előnyeit… Első osztályú takarónak, ha netán télidőbe nem fűtenek bé rendesen! Nem is szólva a nyári sátorról!!! Isteni ideiglenes sötétítőnek, abrosznak, asztalterítőnek egyaránt. Ha netán meglikad (lyukad) lehet szoknyát, nadrágot, blúzot, bugyit s akármit megbaggatni (varrni), esetleg kapcát facsarni belőle.

  Rengeteg előny közül helyszűke végett csak néhányat tudtunk felsorolni. Biztoson maguk es szörnyen fájlalják ezt!

   Na, még érdemes két szavat vakkantani arról, hogy ezt a ritka szuper neccet béteheti akárhová, a táskájába, a párnája alá, a szőnyeg alá es csak eppeg meg ne botoljon, a tűzbe es ha mán nem kell, vagy akár felvetheti a csillárra es. Mindenhol jó helyt lesz! Ez biztoson állíthatom.  

   Rohanjon most a Pocsolyafalvi Gübé (göbe) utca hatba! Nagyanyó tárt karokkal várja, s ezt a fáintos (szépecske) borzalmasan szuper jó árut, ha mégse venné meg egy fejsze segítségével reatukmálja!!! 

Höbörcsegi Reklámügyeskedőcske

 

Gyimes szó eredete

 

   Gyimest, még Patakországnak is szoktak nevezni, mert az egész szorost apró kis patakok szelik át, amit a Tatros folyó gyűjt össze. A patakok mentén húzódnak a hosszú utcák, amelyek közül néhányuk, akár egy falunak is megfelel. A XVII. századból származó település nevét a gím (Ghemes) szóból eredeztetik, melynek jelentése szarvas.

   Ez a bévezető azétt es kellett met a Duna tevébe két gyimesi iparos eléges jó kedvükbe a levének megnyilatkozták magukot, hogy a Gyimes szó eredete román, met amikor a szekerekkel mentek az emberek, s a ló eléges rakoncátlankodott pont ezen a mán magyarázott helyen, az egyik gazda felordított lovának, hogy „Gyí Misu!”. Gyimisu = Gyimesu = Gyimes… Há nem mondom, ha jól meggondoljuk akár így es megeshetett, vaj mégse?  Belégondolkodóka

 

ZSÖGÖDI SZÓKANYAR –zsögödbe es használt szavak és magyarázatuk

 

  RŐKÖL –  Csuda bonyolult ágas-bogas szó ez, s még a zsögödi szakszótárból es kifelejtettem… De nem kell túlságosan izgulni, mert előbb-útóbb azt is felfogom frissíteni!  Most kanyarodjunk ki e manapság csak ritkán használt, de elégé fűszerezett komplex, azaz összetett szavacska megfejtéséhez.

   Az egyik példa a rőkölés magyarázatára az, amikor valaki, mondjuk egy iparos, hangosan szinte ordítva bőg. Ez a változat hihető, de nem szívbemarkoló, másként szólva: nyers. Ebbe a kategóriába esik azaz illető is, aki torokhangon fél sikoltva, nyekeregve, levegőt közbe véve, egyszerre beszél és áztatja az egereket. Ha mégis nem éppen bandzsa elemmel bővíti stílusát, akkor ez az érdekes szörtyögéses vacsogássá (sírva nyafogás – nyűgös kényeskedés) degradálódhat, de ebbe már van színt. Ha pedig művésziesen működik az alany, akkor az ordítás után egy cseppet a potenciométert leeresztve hörögve brünnyögés követheti (halkan sírdogáló). Ez már szép! Természetesen ezt csak azért teszi, hogy egy cseppnyi szünet után újabb lélegzetvétel után bravúros erővel kifejtett rőkölés kövesse. A profi technika az, mikor az ipse néhány szünetet bevetve, félig krákogva valamelyest a könnyeivel és a taknyával összevegyülve néha testével beleremegve szenvedősen bőg.

   Tehát mint kivették a sorokból kedveseim, rőkölni nem is olyan egyszerű.       Zs. Nyelhű

 

Székely gyerek a korházban

 

    Szegény gyereket béfektették vakbéllel a korházba. Tudta ő es, hogy azétt történt, met egyre jobban kezdett látni a vakbele. Ha vaknak született, akkor vaksiskodnia (ne lásson) kellett vóna a sötétbe… A rakoncátlan vakbél nem úgy tett,  világot akart látni. Ki es vették onnét a helyéről ne mind kételenkedjen (fészkelődve ügyetlenkedjen) tovább. A gyerek ágyhoz kötött lett. Na nem úgy lebogozva, hanem egy-két napig nem tudott, felállni, s még utána se nagyon. Ezétt béhozták az edényeket, amibe kisebb-nagyobb dógát végejzhette. Ő azon nyomban felkiáltott: „Fazékba nem akarok szarni!!!”    Heába nem akart, méges muszáj vót. Azt persze egy cseppet se tudták megértetni véle, hogy az biza (bizony) nem fazék. Nem vót mit tenni nekije, a jelen gonoszt felmérve, belétörődve rottyantott egyet az edénbe. Gondolta magában, ha tűk (ti) eztet így csomagoljátok, akkor semmi vész. Osztán teltek a napok, s a gyerekecske

 

talpra állt, mind (mint) egy szittya ifjonc. Már elmaradtak kacsák, bilik satöbbi, csak az étrenddel akadt egy csepp baj. Annyi eleséget adtak neki, amit otthon lemorzsáltak testvéreivel a fődre, s azt es vékonyan, vagyes semmi étel nem vót benne. Itt az ételt egy sarkalatnyi házikenyérre, szalonnára, kolbászra, sült csürkére, s melléje olajos káposztára, s egy jó fej hagymára értette. Nem nagyon fogta fel miétt es kínojzák ezzel a hogyesmongyam valamikkel, mikor az ő desanyja (édesanyja) es megmondta, hogyha beteg, akkor gyúrni kell az étket béfelé, met akkor kerül az egészség a megfelelő helyré. Egyszer csak béállít látógatóba a fél rokonság, hozott es nekije minden finomságot az elébb említettekből es. Volt zabálás olyan, hogy csak na, de biza egy-két óra múlva a szeme kiguvadt a fájdalomtól. Meg es szidták a nővérkék, meg az orvosa es. Pedig őszerinte nem es vót hibás. Egy szó, mint száz, amikor felerősödött bajából elhagyta a furcsa korházat, s újból úgy ehetett, ihatott és végejzhette a dógát, ahogy eppeg kedve szottyant.     Székely Hírszagolócska

 

Cím: van!     Ha érdekelné az újságon kívül, vagy eppeg azzal kapcsolatosan valami, akkor csak írjon – borbelevi@yahoo.fr –re.            Honlap: www.borbelevi.tvn.hu