|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Ősz 2012 – 20 szám.
A Zsögödi Szó méltó utódja
|
|
Nesztelenül belopódzó színtrillázás
Őszi fényben virágzó némaság. Fotó: a Szerkesztő úr
Kissé
megfáradt, de mégis nehézkesen búcsúzó nyár találkozott régi szomszédjával,
az ősszel. Az örömteli találkozásban elpiruló hőség átadta magát a
hűvösebb lenge szellőnek, amelynek szárnyán elutazott ő maga
végtelenbe. Néha még visszatér hozzánk déltájt és körbejár, s ittlétét fényes
melegségével nyugtázza a napsugár. De ahogy elbújik a nap a felhők mögé,
s lemenőben elhalkul, úgy mutatkozik meg, hogy ki a házigazda a vidéken,
aki nem tétovázva vörös, barna, rozsda meg sárga színpecsétjét rányomja
minden falevélre és fűszálra.
Igen tartalmas és hátralévő szép
őszi napokat kíván mindenkinek a Szerkesztő úr és becses családja!
|
Iskola a törvények égisze alatt
„Iskola
a magasban” Egy idézet erejéig csudás fogalom. Jaj, milye jó, hogy a
gyerekeket annyira védő-óvó és putyukáló (édesdélő, féltve
kényeztető) törvény fittyet hány a tanítókra. Nem lehet kitenni
óráról a gyereket, akkor sem, ha éppen ordít, zabál, vagy a felülmúlhatatlan
sültelen vicceit süti el hangosan társainak. Ne beszéljünk arról, amikor
telefonál, vagy padtársával romantikusan csókolózik sötöbö. Kedves tanítók
kötelidegzetűek tessenek lenni! Mindent teljes nyugalommal alfába
leereszkedve, meg kell magyarázni nekik egyenként, hogy értsék meg a drágák,
nehogy lelkitörést szenvedjenek, hogy nem hallottak arról a
viselkedésmintáról, amit fel kellene vegyenek óra közben, mert hanem
haddelhadd lesz! Még így sem kerek a dolog, mert szüntelenül vissza kell
térni az ügyre, hiszen elfelejtik a kötelességüket az aranyos kis bogárkák.
Nem szabad kifakadni, mert hanem bünti van a tanítóknak! Hát úgy kell nekik,
miért nem tudnak csendet tartani rugalmas békés mosolygós eszközökkel. Miért
kell folyton a diákokat fegyelmezéssel megfélemlíteni, többek között például
azzal, hogy tanuljanak. Amúgy a tanítónak még van egy plusz foglalkozása, az
pedig nem más, mint a pocsék tanterv, s azon belül pedig a szintén kritikán
aluli tankönyvek, amelyekből állítólag tanítani kéne. Mindezért a
tanítás meg van fűszerezve segédkönyvekkel, munkafüzetekkel és nem tudom
milyen segédeszközökkel. Ebben az átláthatatlan világban nehéz a lényegre
koncentrálni, és mindenki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy
emellett saját elképzelése szerint jól tanítson. De hát forog a világ e
nélkül is. A régebben két-három órában leadott anyag gyakran egy órába
szűkült, és ami fontos azt már rég kivették a munkatervből. Például
egy kis viselkedést, táncot tanítani nem lenne utolsó. De elmaradozik a
művészet és a sport is. Minek szépérzék és egészség jól kell
marketingelni, menedzselni és mittudommizni a gyereket, hogyha odakerül
ravaszan tudja eladni magát és a fél világot. Pedafigyelőke
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Nagy Laji dombi juhnyáj – Valahonnét
elékecmeregtek a környék juhnyájai. Vége a nyári kambacsolásnak (itt -járkálás)
Egyikük a Nagy Laji dombját kedveli. A városban lakó sétálóknak jobb lesz egy
cseppet ügyelniük magukra, mert a juhok mellett nemcsak pásztor, hanem kutyák
es vannak.
Csíki Hírlap „hűségakciója” – A zsögödi Péter Júlia
néni 300 lej jutalmat kapott készpénzben a Csíki Hírlap „hűségakciója”
keretén belül. Örvendetes tény, hiszen nagyszerű nyugdíjpótlék, vagy
akár rendelheti újra a lapot.
Olt folyónk vízszintje – A nagy szárazság véget
sokat apadt az Olt folyó vízszintje. Zsögödfürdőn helyenként
rövidnadrágosan is át lehet gázolni, úgyhogy meg sem vizesedik az ember. * * *
Hajdani Pork Sziti „várospereme” – A múltszázad
„szocialista vívmánya” az a disznótelep volt, amit a húst alig látott
Csíkszeredai, Tudor negyedben lévő lakósok alakítottak ki. Többnyire
disznókat neveltek, de volt ott egyéb más állat is tyúk, liba, kacsa, nyuszi,
kutya a kotecek (kis ketrec, ól - román) őrzésére), macska (talán
az elszaporodott egérrajnak). Az ólak mellett volt egy kis veteményes, és
virágokat is ültettek. Valóságos labirintusutcácskák alakultak ki, számuk is
volt, sőt egy főterecske, ahol a „gazdálkodók” munka után egy kis
szeszes itallal lemosták a munka izzadságát. Az „ott lakó” állatokat
karácsony vagy más ünnepek előtt akár a szülei blokknál (tömbháznál)
is feldolgozták. Nos, e helynek vala neve: Pork Sziti (Disznyó város). Aztán
egy rendelet alapján a kilencvenes években ledózerolták, helyébe házak
épültek. A Nagy Laji domb alatti hajdani Pork Sziti várospereme adja a régi
hangulatot. Be jó! Talán az ügyeskedő emberek nosztalgiáznak, vagy mi a
rossz seb, mert egyre több szemetet hordanak oda ki, aminek a bűze
belengi a közeli a házakat. Látszólag senkit sem zavar a sok szemét és kosz,
pedig csak egy út választja el azon lakók szimmantásától (szaglásától).
Úgy néz ki, hogy az ólak, ha el is tűntek a föld felszínéről, de a
disznók maradtak. Hírözönöcske
|
Zsögödön túli Borvízúti uradalom
Borvízút egyedülálló Romániában. Sok csíki és
csíkkörnyéki volt borvízferedőket (borvízfürdőket), borvízforrásokat
sikerült felújítani, ami egyben kerékpárút is. Nagyrészt a Polgár-Társ Alapítványnak
és a Csíki Természetjáró és Természetvédő
Egyesületnek köszönhető. Felcsíktól kezdve le a Kászonokig és
Tusnádfürdőig számos forrás és feredő megújult és jött létre.
Tehát, gyönyörűen ki sikeredett építeni a csíki borvízutat. Kirándulók
pihenésére kialakított „kis borvizes központokat” a helyi tanácsokra bízták.
Imitt-amott picuri időintervallum elteltével már akadtak gondok. Sajnos
annyi befektetett munka után, amelyből az anyaországiak is kivették a részűket
gondozás helyett néhány belőlük félig-meddig tönkrement. A fából
kiépített útvonalak és irányjelzők egy része már a múlté, pedig nem
olyan régen épültek, hogy az idő vasfoga jót hamizott volna belőle.
A legérdekesebb észrevétel a csíkszentkirályi strand ficzfás (fűzfás)
részén kialakult helyzet. A komplexum, nemcsak a strandot, hanem egy-két
épületkét is foglal magában, amelyet a helyi indiai székelyek időnként
elfoglalván, megjegyezték uradalmukat. Azóta nagy a móka és kacagás a
ficzfából kialakított magyar korona környékén. Zajlik az élet. Van fürdés és
pihenés is, de nem ildomos megszólítani őket, mert netán zokon veszik az
erős beszédet, és fenyegetésért felemelik a szavuk, hogy díszesen
kriminálva van a pöttyös lelkük. Hogy pontosan mi folyik ott azt a
helybéliek talán jobban tudják. Mindenesetre adott a bubás környezet, és rajtaütésszerűen
felkapottá vált számukra a hely, ahol sikerült kialakítani e „Borvizes Uradalmat”,
és ahol talán esténként a tűzkörüli tánc sem marad el. Borvízútonálló Bámulászó
|
|
SZÉKELY HÍRESSÉGEK – XII – Tamási Áron
Tamási Áron 1897. szeptember 19-én látta meg a napvilágot (más
feljegyzések szerint 20-án) az akkori udvarhelyszéki (ma Hargita megye)
Farkaslakán, többgyerekes földműves családban. A kis zsindelyes
tetős házban még János néven volt ismert, amit a keresztelőjén az
édesanyja János mellé odaragasztotta az Áron. Egyszerű gazdálkodó
székely katolikus családból származott. Áron is földműves munkával
foglalkozott, mint családja és megannyi tagja. Anyja Fancsali Márta, a jó
humorérzékét csöpögtette fiába, apja Tamás Dénes pedig dolgosságát. Apja
legidősebb fiát akarta iskoláztatni. Közepes gazda lévén, számított fia
támaszára. Sajnos a sors fintoraként úgy alakult, hogy Áront kellett
iskoláztatnia mivel 12 esztendős korában a szomszédfiú pisztolyát
tanulmányozta. Sajnos a pisztoly a kezében felrobbant. A keze csonkulást
szenvedett, a bal hüvelykujja oda lett. Nagybátyja segítségével iratkozott be
a székelyudvarhelyi katolikus gimnáziumba, mint fizető bentlakó, ahol
megismerkedik a magyar mese- és mondavilág gazdag háztárával. Másodikos
korában félig, később egészen tandíjmentességet élvezett. Középiskolai
tanulmányait nem tudja befejezni, mert behívják a frontra. 1917-ben a hadi
érettségit magánúton teszi le. 1918-ban az olasz fronton teljesít
szolgálatot. Ugyanebben az esztendőben szabadságra megy Gyulafehérvárra,
s többet nem tér vissza az alakulathoz. 1919-ben a kolozsvári egyetem jogi
karára iratkozik be. 1920-ban átiratkozik a Kereskedelmi Akadémiára. Az
egyetem elvégzése után a kolozsvári Hitelbanknál kap állást, később
munkáját a brassói Népbanknál folytatja. 1922-ben nevéhez ragasztja
önkényesen az „i” végződést. 1923-ban az Amerikai Egyesült Államokba
megy, ahol dobozgyárban, öntödében vállal munkát, de mindezt otthagyva
banktisztviselő lesz. Először New Yorkban, majd a Chicago melletti
Garyben, s végül a Nyugat-virginiai Welchben él. 1925-ben kerül nyomtatott
formában első kötete: a Lélekindulás. Egy év múlva hazatér
Erdélybe és1926-tól 1944-ig Kolozsvárott választja otthonául. Az Újság
és az Ellenzék munkatársa. 1926-ban megnősül. Feleségül veszi
Haliker Erzsébetet. Itt írja meg amerikai élményeiről az útinaplóját. Az
akkor alakuló erdélyi Helikon alapító tagja lesz. 1928-ban adják ki első
regényét, a Szűzmáriás királyfit. 1929-től 1942-ig egymás
után jelennek meg novelláskötetei, színdarabjai és regényei, többek között az
Ábel trilógia, Jégtörő Mátyás és az Énekes Madár is.
1933 tavaszától külön rovata lesz a Brassói Lapokban „Tiszta beszéd”
címmel. 1937-ben az ifjúsági mozgalmak szervezője. A népfront mozgalom a
Vásárhelyi találkozón elnökének választja. 1940-ben veszi át a
Corvin-koszorút. 1943-ban kapja meg a Baumgarten díjat. A Magyar Tudományos
Akadémia Levelező tagja lesz. 1944-ben Budapesten talál új hazára,
amelynek egyik oka az akkori politikai viszonyok. A város ostroma alatt Bajor
Gizi házába kényszerül. 1945-ben meghívott képviselője lesz a Magyar
Parlamentnek. 1947-től egy ideig kimarad a politikai életből. 1949
és 1953 között kiszorítják az irodalmi életből és akadémiai levelező
tagságától is megfosztják. 1953-tól 1963-ig több munkáját közlik, többek közt
a Bölcső és Bagoly életrajzi ihletésű regényét is. 1954-ben Kossuth
díjjal tüntetik ki. 1956 szeptemberétől 1957 áprilisáig a Magyar
írószövetség társelnöke. 1956. október 31-én a Petőfi Párt Irányító
Testületének tagja. 1963-tól a Béketanács elnökségi tagja. 1964-ben
lebetegedik, májzsugorodással küszködik életéért. 1966-ban jelenik meg utolsó
kötete, a Vadrózsa Ága. Ugyanebben az esztendőben hal meg május
26-án Budapesten. Kérésére szülőfalujában temették el. Hamvai hazahozása
közben egy kitérőt a román hatóságok irányítása alatt a Hunyad megyei
Lupeniben, ugyanis Farkaslakát románul úgy hívják. Halála után műveit többszörösen
is kiadják.
Tamási írásaiban igyekezett saját népének értékeire felhívni a
figyelmet a magyar és más népek olvasóközönsége előtt. Túlszárnyalta
mesterét Nyírő Józsefet. Az egyszeri emberek találékonyságát,
agyafúrtságát tárta elénk, amelyben ő is született és jócskán kivette
belőle a részét. Bármennyire is vonzódott a városias életmódhoz
származását egy percig sem tagadta meg. Műveiben nemcsak a mesés
életképek, a tréfák, a vidámságok meg a finom beszólások (agyafúrtságok)
uralkodnak, hanem a népe mindennapi gondjai és tragédiái is. Egy olyan
örökséget hagyott a nagyvilágra, amelyből bátran lehet táplálkozni.
Tamási jelmondatával híres zárnám soraimat: „Azért vagyunk a világon, hogy
valahol otthon legyünk benne”.
Információ: Magyar Irodalmi Lexikon III. kötet, Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1965; Tamási Áron: Bölcső és Bagoly, Izsák József utószavával,. Ion
Creangă Kőnyvkiadó, Bukarest, 1972; Taxner-Tóth Ernő: Tamási
Áron. Gondolat Kiadó, Budapest, 1973. Borbé Levente
|
Hűvös hajnalok hazája
A hajdani Csík vármegye szépséges tájai kacsintanak vissza az
errefelé utazókra. A hegyek közötti medencékbe megbúvó falvak végig követik a
patakokat egészen az Oltig. Az Olt folyónál már a kis székely városok is
csatlakoznak. Csík vármegye része volt Gyergyó is, sőt manapság is, ha
nem is hivatalosan, de odatartoztatják. A Nagyhagymás környékén tör fel a
föld felszínére az Olt, de testvére a Maros is. A Maros Gyergyót választotta
útvonalául, míg az Olt csíkot húzva Csíkon halad tovább. Habár Gyergyó is
olyan vadregényes, mint Csík, de mi maradunk Csíknál, ahol Zsögöd,
Zsögödfürdő és Fenyőszeg is található. Az Olt környékén huzatosabb
a levegő, be-beüt a cúg. A tél nagyon kemény, több héten át tudja
tartani a -20 alatti hőmérsékletet. Régi és az új hazánk hidegpólusa
maradt a mai napig is. Amikor az éghajlat egyre emelkedőben van hamar
vált a táj. A tavaszi színpompát, a vándormadarak énekét semmi sem tudja
túlharsogni erdőn-mezőn keresztül. Az erdő számos vadállatnak
ad otthont. Szerencsére még maradt meg a havasok rengetegiből, mert ez a
csíki székelyhoni táj igazi kincse. A nyári nappalok kellemesen
hűvösek, és bizony a havasokba nem hiányzik a reggeli harmat sem. Talán
az ősz a legszebb, mert a tarka-barka bokrosok, és kis lomhullató
ligetek sokszínűségét mérsékeli a fenyők komorsága, nyugtatóan
hatva a szemlélődőre. A téli hőmérséklet néha lekúszik – 40 °C fok
alá.
Csíkország Alcsíkra és Felcsíkra oszlik. Alcsík része a Kászonok,
míg a Felcsíké a Gyimes völgye. A Csíki-medencét kétfelől átölelő
hegyláncok ringatják, óvják, védik „bölcsőjükben” az emberek házait a
szeles időtől. Az Olt kanyargózása már nem a múlté, de szabályozás
után is megőrizte varázsát. A 670 kilométeres folyó kezdeti szakaszán
itt Csíkban talán a legszebb. A havasok fenyőkoszorúi határozottan
néznek rá a völgyre s kémlelik az arra járót.
Fenyőszegen túli kanyargós Olt Fotó: Fenyőszegbéli Levente
E komor zordon vidéken az ember mindig meg kellett vesse rendesen a
lábát. Szinte hat hónap téllel lehet számolni, mert a késő őszi és
a kora tavaszi hidegek bizony bebújnak a kabátok alá. Ezért az itt lakók nem
csüggednek, leleményességükkel élve, főleg vidéken, nemcsak a túlélésre,
hanem magára az életre rendelkeznek be. A közös ünnepeket teljességgel ülik
meg. Szeretettel fogadják a portájukra betérő vándort,
vendégszeretőek és dolgosak. A túlnyomó katolikus székely többséget
nagyrészt a városok törik meg, ahová más vidékekről is betelepedtek az
emberek. Bármilyennek is mondják e vidék embereit, de ha már közéjük letelepedtek,
nemigen akarnak más hazát keresni maguknak. E szoros kapocsba lévő
közösség állandóságát, mint máshol is a globalizáció zavarta meg. Még mindig
nincs annyira fellazulva, mint máshol. Jó volna megőrízni ezt a parányi
kis sajátos világot, hogy sokan érezzék e táj ízét-zamatát. Csíkszéki
|
|
IDŐBELI VILLÁMCSAPÁSOS UTAZÁS
2012. 05. 11 délután
5 óra tájt – Ádám a szülei-balkáni városkája szélén egy igen szép
szemétdob közepén guberált. Mit is tett volna, hiszen minden áldott nap főállásban
ezt tette. Ebből élt. Gyűjtötte a műanyagpalackokat, fémeket,
és adta le az illetékeseknek. Keze nagyon ráállt e nemes munkára, hiszen
mindannyian tudjuk, amit tisztességesen keresünk meg az nem szégyen. Nos, a
legyektől dongó nővényi és állati maradványok rothadásában a
keresett anyagokat rendszerezte. Tevés-vevés alatt el-elmosolyodott, s
ilyenkor csorbás fogain átsütött a napocska sugara. Derűs foglalatossága
közben a szemét alapanyagaiból készült bódé melletti karót nézegette, ahol meg
volt kötve kedvenc kóbor kutyája, Morzsa. Morzsát úgy látta jobb megkötnie,
mert guberálás alatt folyton bezavart neki. Gondoljanak bele kedveskéim Ádám
egy kutyaólat is fel akart húzni, még aznap, a lakályos bódéja mellé. Ahogy
imigyen dolgozott, a rossz seb csak az tudja, derült égből villámcsapás
érkezett, s Ádámunkat levette a lábáról. Félbarna haja füstölögni, szemei és
lábai összeakadtak, s eszméletét veszítve, félig megveszve, térdre borulva
balra eldőlt.
2062.
05. 11 délután 5 óra és 12 szekundum – Ádám kinyitotta csipás szemeit,
és furcsán vette tudomásul, hogy nem a szemétdomb mellett van, vagyis a csóré
segge a falhoz érvén felébredt a jövőbe. Elsőre egy terem
üvegmennyezetén keresztül kémlelte az égszínkék eget, de nem sokáig, mert egy
hangocska vinnyantására (kiáltására) pillanatok alatt nagy lett
csődület körülötte. Mivel le volt kötözve úgy, mint a fantázia
filmekben, nem tehetett mást csak nézett ki a fejéből és hallgatta az
egyre értetetlenebb dumát. Hogy valamit éppenséggel szeretne-e vagy sem, nem
nagyon izgatta a tudós arcokat vágó egyéneket. Hiszen csemegének számító
ritka esemény szemtanúi lehettek. Ádám rögtön kiköbözte a szóban forgó témát.
Beszédükbe nagyon furcsa meztelen igazság lapult meg. Ötven évig ő komás
volt. Furcsa gondolta magában, mert még az ötvenet se ütötte el, s ráadásul
komája sincs. Ebbe az eszmefuttatásba belealudt.
2062.
05. 21 délután 5 óra 12 és fél szekundum – Kedves aranyos Ádámunk újra
magához tért, de ekkor elevenebb volt, mint valaha. Kezeit már szabadon
engedve lógálhatta (lóbálhatta). Mély döbbenettel vette észre, hogy
nagyon tiszta. Sokáig nem tudott elmélkedni, még a rózsafüzér titkairól sem
(pedig az imádság mindennél fontosabb volt nála). Az őt körülvevő
emberszabású lények igyekeztek elmagyarázni neki, hogy mi is történt
valójában. Egyre tisztábban látta azt a tényt, hogy messze van otthonától. Mi
sem volt egyértelműbb eme dolognál, mint az, hogy Morzsa kutyáját sehol sem
látta. Viszont azt nagyon nehezen hitte, hogy a villám agyoncsapta után ötven
esztendőt bubult (aludt), de gondolta magába „üsse kő,
elhiszem nekik”. Nem is akart akadékoskodni, mert ezek a valakik a biokémiai
magyarázatokra támaszkodva szépen levezették neki, hogy kábé miként
maradhatott életben ily hosszú időt, s nem beszélve arról, hogy micsoda szerencséje
volt. Nem izgult, mert nem is bántak véle rosszul. Hoztak ételt, valami
trutyit. Azt mondták rá, hogy a világ legízletesebb csömije (kajája).
Be is szedett belőle rendesen. Még beszélgettek egy kicsit, s újra
elaludt. Elszenderedés folyamata alatt (tudományos megközelítésben) többször
is szimpatikusan elvigyorogta magát, s csorbás fogain ugyanúgy, mint ötven
esztendővel ezelőtt átszüremlett (áttáncikált) a nap sugara.
2062.
06. 21. délután 5 óra 12 és fél szekundum és 12 mikron – Ádám egy hónap
alatt megerősödött, hihetetlen jól érezte magát. Mindenki véle
foglalkozott, talán azért. Alig tették fel az egyik csodagépre, máris
cibálták a másikra. Kétszer majdnem megfulladt. Egyszer vízben, egyszer
füstben. Egyszer kissé odapörkölődött. Több mint valószínű a
hő rezisztenciát igyekezték megállapítani az Ádám nevű
„őskövületen”. De annyi ízletes trutyit ehetett amennyi csak belefért.
Mindezek ellenére hiányzott neki a szemétdomb. Visszaemlékezett, amikor a tetején
kémlelte a naplementét, s ha esett az eső, akkor a patakocska csobogását
hallgatta bódéja előtt, éberen figyelve barátjával, Morzsával, ahogyan
egy-két üres dobozt sodor magával az ár. Hiába, könnyezni való nosztalgia…
Azonban a fent említett utolsó bekezdés alatti dátumon a kutatóintézetből
szélnek eresztették Ádámot.
Talán
2062-ben – Ádám friss azonosítót kapott, persze megfigyelés alatt
tartották a beilleszkedésért felelős szervek. Azt állították, hogy
ugyanabban a városban sétál, mint régen. Szerinte egy dekát se hasonlított rá.
Adtak neki egy kertes házat, amely a hajdani szemétdomb helyén állt. De számára
nem volt az igazi. Ráadásul a sok tisztító és szippantó géprendszer nem
hagyta szemetelni. Ami végképp megpecsételte boldog sorsát, nem volt
szemétdomb. A biokémiai kütyük teljesen feldolgozták a szemetet. Morzsa
kutyája se volt. Felvették egy munkahelyre, valami gombokat nyomogatott.
Egyszer tízóraira fuszulyka konzervet vitt. Persze egyből bévette a
testbe. Elfelejtett a falhoz állni, ahol a fingelszívó szerkezet volt.
Szabadon böffentetett a friss levegőbe. Szinte látni lehetett a steril
légben belekerülő gázfoltot. Sajnos azt az egyet több is követte… Levegőszennyezés
gyanánt minden egyes fingásért büntetést kellett fizessen. Nem is kell
mondjam ez ügyben az embernek megvolt kötve a „keze”. Egyszer a
rendőrségre is beidézték levegőszennyezés végett. Egy hetet csücsült
a cellába, mert akarattal bökkedezett (böfizett), de sokat! Ott
ismerte meg Évát. Addig beszélgettek, hogy Éva beléhabarodott. Hamarosan
elhagyták a várost és a vadonban a „szennyezett” vidékre tartottak, ahol
mocsok nem volt, de szabadon lehetett, mondjuk ki - fingódozni. Azóta senki
se látta őket. Borbé Levente
|
Szőke nő dilemmájának magyarázata?
(tudományos elemzés)
Ne futkározzunk a dolgok elébe, mert ez
az elemzés komoly fejtörést igényel. Eme téma aprólékos analizálást kívánó
munka eredményeként született meg. Nehéz dolog volt, az embernek csak amúgy
csorgott a víz a homlokáról, s naponta többször inget kellett cseréljen!
Bizony. Habár ilyen szárazságba, amilyen az idén is vala, nem baj e
nedvesség, ha a kedves kutató figyelve környezetére gyöngyöző homlokának
verejtékét a száraz talaj felé küldte. De térjünk vissza a lényegre, s
igyekezzünk szorítkozni a sűrűn tudományos semmit mondásokra, mert
másként elmarad a gyönyörű észbontós fejtegetős ideológia,
amitől boldogok lehetünk, hogy végre ezt is személytelenül és
tudományosan meg tudtuk magyarázni. Ráadásul ilyen szakma mellett nem tojpad
bé (horpad be) a hátunk, s nem kell mezőgazdálkodni, vagy egyebet
csinálni (gürcölni, s húzni az igát künn (kint) a mezőn vagy egy
gyárban). Iparkodni annál inkább érdemes, hiszen sürgős lázas szinte
tevésbe szigorúan bele kell vágni, hadd lássák mennyire fontos ez a munka,
hiszen szinte törvényszerű meggyömöszölni valamivel a szaklapokat és a
pletykalapokat is (utóbbiban kitekerve (elferdítve) vagy éppenséggel
rövidített változatban).
Igen, e rövid bevezető után, a nép nyelvén
szólva (hogy megnyerőek legyünk) csapjunk a lovak közé, vagyis hát izé,
kezdjük el. Elmondhatjuk, az alapos kutatások után, ahogyan sokaknak is
feltűnt, de mivel nem biztos megfogalmazódott bennük, a szőke
nők szőke hajjal rendelkeznek legtöbbször, feltéve, ha nem vágatják
le, vagy esetleg nem használnak parókát. Vajon szőke nő-e, aki
megfesteti a haját szőkére? Nagy kérdés és irtó bonyolult. Ha annak
tartja magát, akkor föltétlenül, hiszen személyi jogait sértjük meg, ha
másként ítéljük meg. Ha nem ragaszkodik szőkeségéhez, talán egy
konstrukciós elemzés után megtudhatjuk, hogy csak ideiglenesen az-e vagy sem.
Ha csak ideiglenes vált szőkévé, akkor egy bizonyos intervallumon belüli
szőke nőről beszélhetünk, azon kívül másmilyen nő a tét.
Ebbe most nem startolunk bele… Hiszen ritka és szerteágazó kérdés ez is, de
helyszűke miatt csak ennyi fér bele a hajkorona és gazdája
tanulmányozásának elengedhetetlen felismerésébe. Innen már léphetünk is
tovább. Igen figyelemreméltó megállapítás az is, hogy a szőke nők
túlnyomó többségének két lába, két keze és egy feje van. Nos, ez azért is
fontos, mert sok hölgyre (hajszín és bőrszín nélkül, még a szőkékre
is) rámondják, hogy házisárkány. Ez egy dilemma, mert legtöbb sárkány nem is
nő, aztán még kevésbé szőke, nem beszélve arról, hogy ritkán van
egyetlen egy fejük. Pedig némely szőkékre is, ha egy elenyésző csoportról
van szó, mégis rábiggyesztik ezt a hátborzongató és egyben ijesztő
jelzőt. Döbbenetes! Hát ilyen a valóság csupasz árnyékában élni… Nos, a
probléma kényesebb, mint gondolnánk, hiszen, ha szőke nőkről
van szó, akkor általában cicababákra gondol az ember, pedig nem azok, amint a
fenti házisárkányos eszmefutkározásból kiderült. E becézgetés sem helytálló,
hiszen cica az kismacska, s egyáltalán nem baba! De ilyen kis apróságon nem
lehet folyamatosan lecövekelni, akár egy süvítő szélben is délcegen álló
zászlórúd, haladni kell az elméletekkel, mint ahogyan a kommunista hősök
tették annak idején. Tehát a szőke nők zömének korporálisan
(testileg) is megvan minden részük. Szeretnek kirándulni-berándulni,
enni-inni, fogyókúrázni, egy részük házimunkát végezni, s megannyi
foglalkozással babrálódni, amellyel színessé tehetik életüket. Nekik is
szoktak lenni gyerekeik, s azokat hol nevelik és hol nem, szeretnek
öltözködni, összejönni, szétválni, némelyek elválni. Egészen izgalmas ugye?
Azért még néhány titokról legördítjük a fátylat. A
szőke nők, szinte hihetetlen, de igaz, és nem kacsa az egész,
kísértetiesen hasonlítanak a barna, félbarna, fekete és vörös
nőtársaikra. Ugyanúgy jönnek világra, mint más embertársaik. Ha pedig
eljön az idő, mennek a dedóba, s majd az iskolába, s így tovább az élet
színpadán. Igaz, vannak közülük olyanok is, akik bizonyos szintet megkedvelve
ott maradnak. Például ovis, vagy éppenséggel középiskolás szinten satöbbi.
Hogy miért, mert bejön nekik az a szitu. Ez lényegében nem baj, a népi nyelv
is ezt diktálja, „sokan vagyunk és sokfélék”, s többé-kevésbé elférünk egymás
mellett.
Mindezen felvetéseken kívül az egyik
névtelennek maradó titkos társaság vélekedése szerint a szőke nő
hajszíntől és bőrszíntől eltekintve lehet szőke. Íme a
lehetséges lehetetlen. Na ezt kell megrágni, s lenyelni, hogy megérthessük.
Kiköpni semmi esetre sem!
Piszós Nyomozó
|
|
Őszi csemegék Zsögöd környékén Bónyászódó ipse
Aki ősszel a zsögödkörnyéki dombokat hegyeket mássza könnyen
rátalál a vadon által kínálkozó eleségre. Nem kell rohanni, lehet sétálni,
vagy eppeg (éppenséggel) bónyászódni (itt – elmerengeni, ráérősen
szétnézni). Van ott vadalma, vackor hecserli, kökény, berkenye meg
miegymás, s ha esne az eső, akkor még gomba is.
Égígérő vackorfa termése Fotó: Fenyőszegbéli
illető
Érdemes a környéken kambacsolni (össze-vissza
járkálni, tekeregni), mert megéri. A táj szépsége teljesen lenyugtat.
Miközben megszedheted hátizsákodat finomságokkal. A macit azért kerüld el…
|
Szenzációs hír!!!
A híres modellarc reggel újra
hibátlan könnyedséggel kelt fel!
Csak itt és most tudják
meg a Zsögödi szóból! Máshonnan hogy is értesülhetnének? Na, csak azért! Szinte
könnybe kézbed (azért nem lábad, mert az túl messze van az arctól) az ember
szeme, ha rágondol, hogy híres modellünk, aki elvégzett néhány egyetemet és
az új évezred egyik sójába (nehéz lehetett egy cuki személyiségnek) szuperül
szerepelt, és megnyerte az egyik könnyűzene vetélkedőt ma is
felébredt! Az semmi, de a mai nap is üdén tette. Először kinyitotta a
szemét, egyet aranyosan ásított, és az eredeti kínai selyem köntösében felült
az ágyában. Nem volt egyedül, de egy ennyire buba kislélek mit sem
törődik ezzel. Kisvártatva beszállították neki a sminkkészletét meg is
fésülték, sőt a hajába néhány kacér hullámocskát is raktak. Jöhetett a
filmezés, kezében a kávéscsészécskéjével. Leemelte kis rózsaszín éjjeli
polcáról a kedvenc bulvármagazinját, amelyet álomba szenderedéskor félretett,
és most befejezte kedven rovatkáját. Elolvasta, hogy mi a helyzet Hálivúdban.
Hát, megvallom, ott mindig van helyzet, volt is és pláne lesz. Nagyon finoman
és légiesen elhomályosodott a szeme. Igen egy fikarcnyi szomorúság láttatta
magát a rózsapiros szoláriumozott orcáján, de ez csak pillanat műve
volt, mivel újból derűsen nézett előre. Először letette a kis
magazint, majd a csésze kávécskáját. Nagyot nyújtózkodott. Majd újra
felemelte és ivott belőle néhány kortyot. Szinte hibátlanul tartotta
ápolt kezecskéjében a csészét. Ilyenkor a reggeli ébredésnél megengedett egy
pici tévedés, de azt is csak a kötekedők vehetik észre. Mikor
elfogyasztotta ágya szélére ült, felhúzta pihe-puha pink papucsát és a
fürdő fele vette az irányt. Hogy tovább mi történt? Azért ne legyünk annyira
kíváncsiak, neki is lehet magánélete… Az biztos, hogy a reklámba
szereplő öblítőjét színházba menetelkor se felejti el magával
vinni. Igen, ő a példakép, aki sok pénzt keres, nem is keverhetjük össze,
mondjuk egy csóró orvossal, nem is beszélve tanárral satöbbi. Íme, van, aki
sok pénzért fel tud kelni hibátlanul, de ahhoz modellarc, énekes vagy színész
kell lenni. Mindenféleképpen ügyeske. Hogy kiről van szó? Én nézzek-e
utána? Nyomika
|
|
ÖTKARIKÁS VERSENYEK TOLMÁCSOLÁSA
Pár hónapja értek véget a 2012-es nyári olimpiai játékok Londonban.
Ilyenkor a szokásosnál többen csücsülnek a tévéképernyők előtt és
követik az eseményeket. Nagy a drukk meg az izgalom, vagy éppen a
közömbösség. A lényeg azon van, hogy az elengedhetetlenek bemondók (kommentátorok)
közlése. Mint mindig, most is kitettek magukért. Segítették az események
könnyebb megértését, s ha nem akkor üresbe is beszéltek kitöltve a „csönd
okozta űrt”. Mégis nem ez a legérdekesebb tény, hanem maga a nyelvezet,
amellyel gazdálkodtak. Fáradtságot nem kímélve használták kilóra az idegen
szavakat. Szinte egy szekérderéknyit sikerült mondani. Általában a latinos
változatokat csípték jobban, de meg volt spékelve angollal, s más egyébbel is.
Ilyenek, mint: agglomeráció, avanzsált, centrált, debütált, fruktóáció,
kalifikált, kalkulált, kandidált, sanszos, szituáció (ez igen divatos és
kedvelt szó) satöbbi.
Mivel az előbb említettek hangoztak el többet,
meg is fejtettem őket:
agglomeráció – tömeg, tömörülés;
avanzsálta – előbbre jutatta, előléptette; centrálta – központra (középpontba)
állította; debütál – bemutatkozik, először kezd; fruktóació –
gyümölcsöztető, hasznosítható; kalifikálta – képesítette,
mínősjtette; kalkulált – számított, számolt; kandidáltat – jelöltette;
sansza - esélye, a siker felé; szituáció – helyzet, körülmények.
Vannak, akiknek teljesen természetesen hangzanak ezek és a többi
idegen szavak. Azért sehogy sem gyere bé (nem megfelelő) dolog.
Nem tudom minek kell előnyt élvezzenek, amikor van egy rakás, vagy,
halom, véka satöbbi magyar szavunk, amiket vígan tudnánk használni helyettük.
Mondjuk az se a legbubásabb, ha átesünk a ló túlsó oldalára, s szinte
lábujjhegyen fogalmazzuk meg mondanivalónkat, vagy annyira fényesre sikáljuk
kitarkított finom mondatainkat, hogy abba csúszunk hat métert hason.
Gyorsan össze is hegesztettem egy-két csudamondatot ezekből a
szavakból, had élvezze az olvasó: Az agglomeráció centrumában nőtt a
fruktóáció, hiszen a pedagógusok többsége már kandidált. A kalkulálásnak
eleget téve kalifikáltak lettek, s e szituáció avanzsálta őket a
felnőttképzés debütálásának sanszához.
Igazán nem baj, ha nem jelent nagydolgot. Sok minden nem jelent sokat.
Itt a finom idegenszavas dumahasználaton van a hangsúly. De azért ugye, hogy
mennyire dögösen hangzik?! Információ az anyaghoz:
Pápai Antaltól, Dávid Diánától
|
ZSÖGÖDI SZÓKANYAR
– zsögödbe es használt szavak és azoknak
magyarázatuk –
Vacskol – Hehejj! Ez egy cseppet
jóízüsködő (itt - nem a legszebb, sületlen) szó. Ezért a
jelentése es elég szerteágazó.
Vacskolni sok mindent lehet, elsősorban két kéz kell héza (hozzá),
s csak úgy történhet meg a művelet. Vacskolni ágálós magyarázatként
lehet pédául, ha valamit gyúrogatni akar az emberfia. Nemcsak gyúrogatást, de
nyomkodást es jelent. Persze lehet finoman és durván es vacskolni, kinek
milyen a keze, vagy az ökle, s főleg munkára használja-e, vagy saját
kedvének telésére. Kivált, ha étellel dolgozunk, akkor esszevacskoljuk, vagy
elvacskoljuk aztat ott nyomban, mondjuk a szilvát vagy egyeb gyümölcsöt.
Lábvacskolással a szőlőt es lehet hasonlatosan végezni. E munkás
szakszó magába rejti férfiaknál a nyúlkálást es, ha eppeg egy szépecske
leányról vagy fehérnépecskéről esik szó. Megvacskolni egy fehérnépet
csuda élmény. Aki férfi az tudja…
|
|
Itt van a fütésüdő, itt van újra – Béfütött Íróka
Müfelénk lesz a legdrágább az országba megént! Legalább
mü es valamibe elsők vagyunk. Kolozsváros a kincses város lakói fele
annyit fizet fűtésre, mint Csíkszeredába élő honfitársaik. Hát
valami csudás! Azért Szeredától nincsenek messze a Hargita megyei városok,
egyike, sőt a Háromszékiek sem maradnak le nagyon. Ezért, aki tudott már
az elmúlt esztendőkben tetetett lakásába magánkazánt, s osztán úgy
spórol véle, ahogyan eppeg tud. Biztos mán bégyújtsák most októberbe a
fűtést, s amilyen hosszú a zsögödkörnyéki tél, egy félévet kihúz megént.
Hol fűtenek, s hol nem, de a számlát azt rendesen megkérik. Igaz, a
tavaly azért jobb volt a hőleadás minősége, mint azelőtt.
Hátha az idén is így lesz. Ahol egy szál fizetés van azoknál nem lesz sok
kácsi (itt - kenyer , eleség) az asztalon, de lesz jó meleg. Télen
felénk a kilót nem felszedik, hanem leadják. Ha ebbe az ütembe folytatódik,
mi tagadás, a világ csinos népei közé fogunk tartozni.
|
|
|
|
|