|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Ünnepi szám 2012/3 A Zsögödi Szó méltó utódja
|
|
HÓPEHEHELYKERINGŐ
Lassú léptekkel levetette színpompáját az ősz.
Csupaszodó fák ágain kismadarak az eget kémlelve figyelik a szállingózó hideg
kis csipke remekek letűnőket, ahogy egymást átölelve, majd
valamelyest eltávolodva keringőznek minduntalan, amíg valahol meg nem
pihennek, mondjuk az arcodon. S ha körültekintesz, láthatod, hogy a csöndre
vágyó természetet lassan beborítja a fehérség téli csöndje.
Fagyos-ködös Hargita Fotó: Kovács Katalin-Rékacska
Áldásos Karácsonyi Ünnepeket és Boldog
Örömteli Új Esztendőt kívánok családostul!!!
A szerkesztő úr.
|
Nyakig sáros csíki
angyalka Kovács Zsuzsa elmond. nyom.
Höhööö, ej be régen es történt
ez, mán aliges alig (szinte el van felejtve) emlékeznek rea. Akkor
esett meg, mikor a hazai rengetegek tényleg azok vótak (voltak), s
hogy gyérítés céljából a sűrű csetenyesbe (bokros aljnövényzet)
nem vala baj egy kis ezüstfenyőt lenyisszenteni karácsonyfának. Na de
akkoriban vadul figyelték az erdőt. Nehez mesterség vót szert tenni egy
ilyesmire. Ha elfogták az illetőt, annak kampec vót az angyali állása. A
mű (mi) angyalkánk es nekivágot a kurva nagyvilágnak. Ropogott
alatta a hó, de csak egy darabig, met (mert) menetközbe az üdő (idő)
megenyhült. Akkor olyan félig latyakba, közbe derékig hóba, s megint
latyakba, s egy cseppecske sárba kecmergett célja felé. Amíg mendegélt a nap
elbútt (elbújt) a hegyek mögé, csak néhány villanásnyi sugara
hergelődzött (pajkosan játszott) az olvadozó havon, s aztán az es
eltűnt. Na me! Most villanylámpával kellett kambacsoljon (itt – keresve
bandukoló) tovább. Nezegette a csetenyeseket, de angyalka mivolta nem
ereszthette, hogy akármilyen göcsörteges (ágas-bogas) fát
összeszedjen. Aztán amikor egy hirtelen szélfútta hóval megtőtt (megtelt)
sáncba derékig merült, és abból próbált kikecmeregni látta meg egyenest az
orra előtt a karácsonyfák legszebbecske példányát. Helyben le es
nyiszibálta (késsel segítve vágta), s boldogan húzta hazafelé. Lassan
a hold es felkőtt (felkelt), de az erdőpásztorok es (az
erdészek). Szerencsére a mű angyalkánk szemfülességének, hogy észrevette
az arra csámborgó erdészeket, met hanem lett vóna (volna), haddelhadd! S
nem-e, a hold es akkor kellett a felhők mögül kibújjék, s még pitvara es
vót, s úgy világított, hogy az elemlámpát es ellehetett tenni. A hó továbbra
olvadott (olvadt), a sár egyre több lett. Angyalkánk pedig kerülte a
fél helyet, vonszolta maga után a fát, s közbe kegyetlenül cuppogott a sárba.
A kedves olvasónak ne legyen gyomoridege, mint a kávétól, ha sokat iszik
belőle, met angyalkánk kicselezte az erdészeket. Igaz, hazaérkeztekor,
ő es, a fa es egy színbe vótak, s az nem ződ (zöld) volt,
hanem valami sárbarna.
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Zsögödfürdei világításon túl – A hajdani zsögödfürdei
Tündérvölgy megvilágított helye kicsit sem hasonlít egykori önmagára.
Akkoriban a csillagok, és a hold adott fényt a szekérutaknak és a mellettük
kanyargózó kis ösvényeknek. A környéke azért most is olyan mesés. Ettől
tud régi pompájából valamit visszakölcsönözni az emberek által belakta völgy.
A se nem üdülőtelep, se nem város, még falu sem, egyfajta színfoltja
lett az újonnan létrejött tájnak, ami csak részben illeszkedik be
környezetébe.
Zsögödi templom sorsa – A beígért
kormánytámogatások ellenére a zsögödi templom felújítása elmarad. Nem es
csuda, met kormányváltás vót (volt). Most még lesz egy, na lámsza (lássam
csak!) a zsögödi templom megmarad-e!
Csíki Pláza esete a globális válsággal – Mán egy jó ideje (több
évecskéje) annak, hogy a volt csíkszeredai traktorgyár helyére egy bevásárló
és szórakozó központot akartak felrittyenteni. A terv odafosott. Most eppeg
eladó. Háha (hátha) valaki megveszi.
Szinte tankönyv A székelység története – Az idén „vették piacra” a székelység
történelme inkább hetedik osztálynak szóló történelemtankönyvet.
Székelyföldön úgy nagyjából meg es kapták az iskolák. A szerzők és más
illetékesek csak egy példánnyal büszkélkedhettek. Valami oknál fogva nem
nyomtak többet. A román tanügyminisztérium is vizsgálatot indított eme
tankönyv ügyben, főleg az elnevezését kifogásolták. Aztán megvolt
magyarázva, hogy ez nem es eppeg tankönyv inkább, segédeszköz egy választható
tantárgy tanításához. Sehol nem lehet megkapni, pedig vennék, mint a cukrot.
Most pláné, amikor az ajándékozás szezonja van. Később hiába tömik meg a
polcokot, mert folyamatosan fog csökkeni az érdeklődési kedv. Sebaj,
valami porosodjék ott es.
|
FŰTÉSLEZÁRÁS A TÉLI HÓNAPOKRA
Egy nagyon szép őszi reggelen hősünk
(mert az lesz belőle) elindult lezárattatni a fűtést becses
lakásukba, ahol ő nem is tartózkodik. Először elment a helyi
fűtésszolgáltatóhoz, hogy érdeklődjön eme dolog eljárásáról. Ott
rögtön mondták, mi sem egyszerűbb, mint körbenyargalni a tömbház lakóit,
vagyis a szomszédokat egy-egy aláírásért, s aláírattatni a tömbház elnökével.
Hősünk, habár nem tudta, hogy az lesz, boldogan indult útjára. Mi sem
egyszerűbb ennél, gondolta. Végezni fog seperc alatt (irtó gyorsan).
A ház lakói, úgy nagyjából aláírták a papírost. Eztán jött az igazi nyomozás.
A kedves igyekezett az adminisztrátorhoz, azzal a céllal, hogy valahol sikerüljön
elkapnia el az elnököt. Az adminisztrátor tudósítása alapján a lakószövetség
elnökét 1-3 között tilos zavarni. Akkor bubul (szundít). Hát nem-e,
pont akkor akarta megkeresni az érdekelt fél… Menyire borzalmas tett akkor felébreszteni
szendergéséből egy lakószövetség elnököt! Ez már bűncselekmény!
Sebaj, az érdekelt fél távozott sikertelen kísérlete után távozott, de nem
adta fel, visszatért másnap. Nem férve a bőrébe megint zaklatni akarta
az elnököt. Az adminisztrátor újabb tudósítása alapján gyűlésbe ment. E
későbbi fejlemények után az érdekelt fél, vagyis hősünk újra
visszatért a „tett színhelyére”, követelőzve, hogy írja alá
beleegyezését a fűtésszolgáltatás megszüntetésére, az
elkövetkezendő télre. Micsoda arcátlanság! Már megint ez a nyomulás…
Miért akar folyton zavarni embereket, amikor jól megvannak nála nélkül is.
Nos ha huszonötszörösét fizeti majd ki, akkor mi van? Becsöngetett az
elnökhöz, aki még teljesen nem ébredt fel, tőle tudta meg, hogy nem
ő az elnök, jómaga csak alelnök. E kényelmetlen helyzet kialakulása
végett, megint a lakó vala a felelős. Hogy nem tudta? Akkor egyáltalán
mit tud? Miért nem lakik ott satöbö. Negatív hősünk, aki mindenkit csak
zaklat kérésével sikeresen aláírattatta az elnökkel a bizonyos papírost,
aztán visszakutyagolt az alelnökhöz, aki „kiszolgáltatott helyzetben,
zaklatások közepette” dobott rá egy pecsétet. Hősünk, azt nem értette,
az elnöknek miért sikerült nyomban aláfirkantania a papírt, hiszen a többi
vesződés egy hétnél is többet tartott. Az alelnök úrtól (nyilván
zaklatta) megkérdezte, mikor van fogadóóra. Alelnök úr válaszából kitűnt,
hogy minden Micimackós boldog csütörtöki napon délután 5-6 között a tömbház
előtt!? Hősünk sikerre vitte intézkedését, habár a
magánkazánosokkal szemben, akik pluszba másfél négyzetmétert kell fizessenek
a közös költségbe, egyelőre neki ez 23 négyzetméter. Lakócska
hírnökke
|
|
|
|
|
– CSUDÁS FELADATFÜZETEK ÁRNYÉKÁBAN–
Vagyis az első osztályos olvasás-írás
feladatgyűjtemények megfejtése
Szülőként az ember szembesül azokkal az igen érdekes
dolgokkal, amelyet a tudás birodalma nyújt, rendszeren belül, a kedves
gyermekének. Nem számít, hogy éppen pedagógus-e vagy sem, a meglepetés
mindenképpen óriási. Lehet fogni a tanítókra, a kis lurkókra, vagy éppen a
kamaszt illetlenül becéző „nagy szamarakra”, netán azok szüleikre a gyerekek
fokozatos érdektelenségét, de igazából a baj a rendszerben van, vagyis
„fejétől büdösödik a hal”. Az is sajnos, hogy a mókuskerékből
kiválás megkövezéssel jár legtöbb esetben. Ritka, aki elégedett az egész
tanítással, de mégiscsak marad minden a régiben, vagyis elfogadottá válik a
hiábavalóság. Hogy milyen jövőnemzedéket nevelünk ki, arról árulkodnak a
feladatlapok és füzetek, amelyek szuper papírpocsékolással járnak, mintha
csak végtelennek tűnő őserdeink lennének. Ha ilyen ütembe
haladunk, akkor lesz még palatábla a csúcson!
Nemrégiben mélyültünk bele életem társával, mint apa és anya
gyerekünk feladatlapjainak meghatározásában. Mindkettőjükön számos ábra
volt, amelyet ki kellett színezni. A kisangyalunk a feladat elvégzése után
felhívta a figyelmünket, azoknak osztályozására. Az egyik a számtant, a másik
pedig az írást fedte, csak azt nem lehetett tudni melyik hova tartozik. Ugye,
egy munkafüzetnél egyszerű, mert kívül írja, hogy mi micsoda, de így…
Hát igazi kihívás elé voltunk állítva. Nagy fejtörést okozva minekünk, a kis
tanulónk sietett segítségünkre. Szerencsére ő tudta, mert el volt
mondva, hogy „hol ess bé”(az iskolába a tanítónéni felvilágosította).
Egy másik kincset érő megfogalmazás. A megértésére szükség
volt szintén a kis informátorunk magyarázatára, nála nélkül nehezen
vergődtünk volna zöldágra. Imigyen szólt: „Hangoztasd
el a hívóképek nevét!” aztán meg „Pattintsd
le a kezdőhangot!” Hát kedveseim, a verejték kigyütt (kijött)
rajtam, de bármennyire zsenáns vala a helyzet engem tanított meg a kisangyalom,
hogy mi ez a csudás megfogalmazás. Ebbe sehogy se láttam a törekvést az
egyszerű megoldás felé. Hangoztatni lehet egy olyan dolgot, amire fel
akarjuk hívni valakinek a figyelmét, mondjuk, de a felettiekben kiderült,
hogy a hívóképek nevét is lehet, sőt akármit lehet, még azt is, amit
nem. Lepattintani lehet egy jóféle hölgyet, vagy a mocskot az autóról, de nem
egy kezdőhangot. Valami olyant jelentett e két mondatka, hogy hangosan
mondd el a látható képek nevét, és a sor elején lévő képek első
hangját húzd ki a sorban lévő többi képnél. Így csudára facsaros (komplikált,
csavaros), de érthető legalább is mifelénk. Kérdem én, mi van azzal
a székely gyerekkel, aki nem tud magyar nyelvészeti-irodalmiul, és nem is
értette meg a szöveget, esetleg otthon se tudnak segíteni. Ne es gondoljunk
belé. Egy
Apuka
|
SZENVEDÉLY BETEGSÉGEK
Kedveskéim, nem eppeg babba hírt (jó
hírt) közlök nektek, önöknek. Tudomásomra jutott, hogy régi
szenvedélybetegségek mellett, újabbak tűntek fel a láthatáron. Azért nem
kel rögtön szívbajt kapni, mert nem annyira veszélyes ez se magunkra, se másra
nézve. Az erdőre tekintve viszont annál inkább, hiszen a mániákus
papírgyűjtés világméreteket öltött, s dőlnek a fák és reszketnek a
vadállatok. Had reszkessenek, most a papírosok kellenek! De nem akármilyen
papírosok ezek. Olyanok, amelyeken szerepel a gyűjtő neve. Például
egy tanúsítvány, egy diploma, netán egy doktori, de akármilyen versenyeken
vagy más rendezvényeken adott elismervény satöbö. Azaz érdekes, hogy ezeket
kötelezik is, hogy legyen. Aki nem szereti az is gyűjti, nehogy bajba
kerüljön. Igaz, aki a trendnek eleget akar tenni az gondolkozás nélkül
gyűjti, hiszen hivatalosan nincs elismerve szenvedélybetegségnek, mert
az egész világ azt kürtöli, hogy micsa (micsoda) ügyes, aki ha kell, ha
nem kell agyonképzi magát. Nem számít se tudás, se minőség, viszont a
csudás végeredmény az igen, ott a papíros a kézben, amit be lehet tenni egy
mappába, s aztán sokszorosítani több példányba, mert sok helyre kérhetik. A
cigi, pia, kábítószer egészségmegölő, de lassan ez is azzá válik, csak
sokkal vígabban és rugalmasan, mert az ember most egy életen át tanul! Nem
mintha eddig másként történt volna… Annyi különbséggel, hogy most nem számit
se Isten, se barát, se család, szabadidő semmi, de van egy
szekérderéknyi diploma! A rugalmasságról ne is beszéljünk... Most egy kérdés.
Ki tud annyira aktív lenni hatvanévesen, mint egy húsz éves? Erre mindenki
saját maga adhatja meg a választ. Végezetül, nem kellene adni néhány papírt a
vadállatoknak is, hadd lássák mi lett a lakóhelyűkből. Egy szép
diplomát kiakasztani a macicsalád barlangjában, milyen isteni lenne. Erdőpártika
|
|
H Ó V A R Á ZS
Hó emberek Fotó: Ignát Anikó
Egy kis játék még havasan is belefér életünkbe. Bizony
az frissíti fel a mindennapokat és mossa tisztára a gondolatokat.
|
A JÓ TANÁRKÉP AZ ÚR 2012-ik esztendejében
Az erdélyi Magyar Közoktatás 2012. novemberi számában
megjelent egy cikk a gyerekek véleményezésével, hogy kicsoda, vagy micsoda az
a jó tanár. Fogalomszinten van gondolva… Volt ott egy szekérderéknyi csodás
vélemény. Hogy az a jó tanár, aki megértő, figyelmes, humoros, nem vesz
fel, nem ordibál, úgy adja le a leckét, hogy mindenki megértse, a tanuló
számára meg esélyt ad a felkészülésre, hogyha azt a drága gyerek elfelejti és
így tovább. Úgy vettem ki, a tanári jóság kettő-három vélemény kivételével,
határtalan kell, hogy legyen a diákokkal szemben. Kimondottan tutujgatásra és
babusgatásra van szükségük az aranyosoknak. Nem szabad belegázolni a lelkükbe,
még akkor sem, ha megpróbálják kijátszani a pedagógust, még akkor sem, ha
eszük ágába sincs figyelni órán (ezért is tanár a hibás), s még akkor sem ha
sorozatosan nem készülnek órára. Hát úgy megnagyolva azt szűrtem le az
egészből, hogy az a jó tanár, aki az anyagot úgy tanítsa meg, hogy nem
is beszél róla. Pedaszemecske
|
|
ZSÖGÖDI SZÓKANYAR – Szóhajkurászó úr irománya
– zsögödbe es használt szavak és azoknak
magyarázatuk –
Kajtat – Hogyes mondjam, ezt a szót másutt es
mondják. Nem es nagyon cifriccsák ki. Úgy nagyjából azt jelenti, hogy valamit
keres, valami után kutat.
Így ünnepek előtt eppeg időszerű az
embernek kajtatni valami ajándék után. Kajtani lehet az éléstárban. Azaz
igazi mikor félig bédugva a fejünköt (fejünket) leverünk egy-egy
befőttet célunk eléréséig. Kajtani akkor es lehet, ha valaki
szívességből megkér, hogy egy cseppet ügyeljünk a drága szeme fényére, s
akkor becsületesen végigmasírozunk az egész lakáson. Méges, (mégis)
ahogy az előbbi ötlet es mutatja az az igazi kajtatás, mikor mások
dolgát túrjuk fel, mint a hathetes malac, aki először használja kerek
orrocskáját az efféle feladatra. A kajtatás műfelénk bosszankodással
jár. Úgyes mondják: „Na ez megént (megint) nem állta meg, hogy ne
kajtasson a szobámba!”, de példát lehet mondani akár a végtelenségig es.
Kajtatásnak egy cseppet eltérő testvérváltozatai a hézamatat (hozzányúl),
vagy a vizslat (fürkész, nem hagy nyugodni) szavak es.
|
|
|
|
|