|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Tél 2013 – 21 szám.
A Zsögödi Szó méltó utódja
|
|
Szavazás utáni havazás
BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! Ennyi legalább kijár
mindenkinek. A Mikulás bácsi után jött a szavazás. Az idősebb generáció
nagy százalékban képviselte magát, s aztán ahogy fiatalodott a szavazni
jogosult nemzedék úgy a lélekszám folyamatosan csökkent. Szerencse, hogy a
fiatalok szavazó többsége, közelről sem azért, hogy éljenek a
lehetőséggel, hanem eddig még nem szavaztak kíváncsiságból kipróbálták,
növelve a leadott voksok számát. Lett mindenféle érdekérdekesség, de hát
ilyen a politika. Beleszólni nem nagyon lehet. Amit a jó nép egyből érez
az újabb változásokból, hogy nem meglepő módon még egyet emeltek az
eddigi adókon, mert igyekeznek minél hamarabb visszaállítani a 2009
előtti jóllétet... Igyekezetük csudairányt vett, drágították a villanyt,
gázt, s amit még lehet. A fizetések emelkedését még az angyalka sem hozta el.
Szavazás után jött a nagy havazás meg a hideg, de nem annyira rideg, mint
kormánytól jövő döntések. Volt Karácsony meg Szilveszter, s vele együtt
a sok havazás, vidámság kacaj s jött az újesztendő. Ami jó volt benne,
nem kezdődött olyan marha hirtelen a szabadnapoknak köszönhetően.
Azért továbbra is megmarad a gatyafelkötés, mert az adóemelés nem vicc, s nem
segít rajtunk a farsangtemetés, bár el tudnánk hantolni az általános
áremelést. Ő
|
Az újmódi téli ártalmai
- Nem értem nannyókám, van rajtam sál, sapka, nagykabát, még
hosszúszárú csizma is, s mégis fázok! Tudja, ahogy a reklámba es mondták…
- Nem-e lehet, hogy a divat teszi!
- A divat hidegít? A rajz (karikatúra)
természetesen a szerkesztő úr becses munkája, viccestől.
|
|
ÉSZTORSZÁG fővárosában, TALLINban
a tömegközlekedés ingyenes lett. Persze növelik a kocsiadót stb. Legalább a
város szellősebb lesz. Sok minden megoldódott egy csapásra. Szeretnek
odajárni az emberek és a város sem annyira szennyezett. A jó példát érdemes
követni!
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Bálint Mihály – 115 éve, 1898. január
elsején született Csíkszentimrén. A szovjet katonai parancsnokság 1944
őszén őt nevezte ki polgármesternek Csíkszeredában, amely
tisztséget 1945-ig töltött be. Irtó nehéz időszakban helyt próbált
állni, mikor az éhínség és az akkori áldatlan helyzet elzavarta a lakosság
nagy részét, és amikor a vasgárdisták kényükre-kedvükre dorbézoltak és
védtelen embereket támadtak meg. A második világégés Csíkszereda lakosságát
1945 januárjába 2000 főre (többnyire elmenekültek) csökkentette. 1945-ben egy rövid ideig főispáni
tisztséget is töltött be. Mi sem jelzi jobban azt, hogy dolgát
kellőképpen végezte, mint az, hogy elhunytáig (1976) a város polgára
maradhatott.
Roma látogatók – Ugye nem szabad
megsérteni őkelmüket, hogy cigányok, s azt se, hogy mindenkire
vonatkozik, de bizony a kedves roma „barátaink” egy része ügyesen lop. Az
ünnepek alatt és elmúltával sok Csíkszeredai és környéki iskolába, és magánlakásba,
üzletbe sötöbö belátogattak, mikor a tulajdonos vagy az illetékes éppenséggel
nem tartózkodott ott. Ilyenkor legalább egy „akcióhős”, vagyis tulajdonátcsoportosítással
foglalkozó egyén figyelt, és a többi addig ügyesen fénysebességgel haladva
pillanatok alatt kölcsönvett dolgokat egy életre. A lopások folytatódnak…
Olyan, mint a Dallas filmsorozat, ha befejeződik, újraéled, ezért tessék
zárni az ajtókat, ha senki sem tartózkodik abban a helyiségben, házban,
lakásban!
Hideg Zsögöd környékén – Rendesen béköszöntött az
új esztendei hideg. Mondjuk eddig még nem mértek -26 %-nál kevesebbet, de még
nincs vége a télnek! Lehet cifrább es, mint a nyolcvanas évek derekán, amikor
-38,4-et vallottak bé, de mértek bizony -42 es. Az egyik Zsögödi lakós
akkoriban aszonta (azt mondta), hogy az ütte (ütötte) ejsze a
-60-at hatvanat es.
Csobotfalvi betlehemezők Moldvában – Kilóra jelentek meg cikkek a csobotfalviak Moldvai
betlehemezéséről. Jóllehet, hogy az egész út Ádám Gyula képzőművésznek köszönhető,
őneki sikerült pénzt szereljen hozza, de a csoport vezetőjének
nevét Antal Imrét, aki már öt esztendeje űzi csapatával kifelejtették.
Azé egy mondatka erejéig őt (őket) is beleírhatták volna a
cikkekbe, hiszen nála és csapata nélkül nem lenne betlehemezés.
Szilveszteri és újévi melegvíz
szolgáltatás Csíkszeredában – A múltesztendő utolsó és az újesztendő
első napján, a melegvízcsapon a Zsögöd környéki tömbházakban, ahol nincs
magánkazán, közbe még langyos víz is folyt a hidegen kívül. Mint felénk
szokás a hidegvizet is melegnek számlázzák, ha melegre tekeri a kedves lakó.
Sebaj, előkerültek a 10 literesnél nagyobb fazekak, s a gáz fölött
isteni forrót lehetett összehozni.
Zsögödi
útjavítások – Több
esztendeje a feltúrt szögödi utakat megszeretnék csinálni. A nagyon jó lenne…
Minden zsögödi (és nemcsak) előszeretettel várja Hírözönke
|
FŰTÉSLEZÁRÁS A TÉLI HÓNAPOKRA
KETTŐ
A múlt lapszámunkban egy nyomulós lakóról szólt a
fáma, aki folyton megzavarta azt a tömbház elnökét, alelnökét és tikárját,
ahol neki is lakrésze van. Fájdalmas dolgokat művelt. Folyton megzavarta
az alelnök szundi-bundiját! Arra sem volt képes, hogy telepátiával kitalálja,
hogy az alelnök úr minden csütörtökön este hat órától fogadóórát tart a
tömbház előtti kert „nagytermében”. Nyilván csak akkor, ha erre jut
ideje, mert kurva egy elfoglalt ipse. Ez a lakó szemtelenül kiharcolta
magának, hogy lakását nem fűtsék, ha nem lakik benne. Ugye mennyire
idegesítő, már jómagam is remegek bele. Hát mit is akar még ez a negatív
hős? Az említett tömbház lakóbizottságának vezetősége elfoglaltsága,
de talán kedvessége végett a közköltségbe meghagyta a „teljes fűtés
lehetőségét”, mert azt hitték, hogy a lakó, ha nem is lakik ott, biztos
egy picurkát időnként meg akar melegedni. Ezért egyszerű az egész
számlát kifizetni. Hát nem? Dehogynem! Arról ők nem tehettek, ha már lezáratatta
a fűtőtesteket. Még neki állt feljebb! S képzeljék, elszaladt a
városi távhőszolgáltatóhoz és kérte, hogy csak azt a pénzt fizesse ki,
amennyi cső áthalad a lakásán. Úgy is lett, ezzel is jelezve, hogy be
akar olvasni a lakószövetségnek, akik érte annyit gürcöltek, s húzták az igát.
Hát hogy lehet ilyent csinálni? Hajmeresztő, borzasztó és
elképesztő, hogy milyen hálátlan emberek vannak… Lehetne fokozni a
végtelenségig. Szegény tömbház lakóbizottsága, mégis övék a bú. Antal Olga nyomán
|
|
|
|
|
SZÉKELY HÍRESSÉGEK – XII – Tompa László
Mostanság kevésbé emlegetett neves székely költőnk, aki
műfordítással és lapszerkesztéssel is foglakozott, 1883. december
tizennegyedikén született a Székelykeresztúr melletti Betfalván egy
egyszerű parasztházban (ma a város része). Édesapja Tompa László,
Nagyküküllő vármegye főjegyzője volt. Első felesége az
újszékelyi Buzogány Mária volt, akit a gagyi Bállfy Berta követett. Az
egyedüllétet kedvelő gyereknek édesanyja Bálffy Berta többször olvasott
fel neki, főleg székely népmeséket. A lobbanékony, túlérzékeny és
önmarcangoló természetű Lacikát jelleme végigkíséri egész életében.
1889-ben kezdi el tanulmányait a Segesvári Állami Fiúiskolában. A kis Tompát
elbűvöli a mesében illő város szépsége. Az első négy osztályt
itt járja ki, majd 1893-tól szülei beíratják a Székelykeresztúri Református
Kollégiumba. 1897 nyarán betegség miatt 1898 őszéig egy tanévet kihagy.
1897 őszétől már a Szebeni Főgimnázium diákja. A város, akár
mint Segesvár lelkiekben jelentős nyomot hagyott a költő életében.
1901. május ötödikén irodalmi tehetségét fémjelezve a Képes Családi
Lapokban kiadják a Levélke című novelláját. 1902-ben
sikeresen leteszi az érettségit Szebenben. Ugyanez esztendő őszén
Kolozsváron joghallgató. Egy év elteltével megjelenik első verse a
kolozsvári Egyetemi Lapokban. Az egyetem befejezése után 1907-től
közigazgatási gyakornok Székelyudvarhelyen. 1909-ben feleségül veszi Molnár
Margitot, akitől négy gyereke születik. 1912-től szolgabíró.
1914-es sorozáson gyermekkori válltörése végett felmentik a katonai
szolgálatból. Ezt egyáltalán nem bánja. Tiltakozik a háború az erőszak
és az ezzel járó értelmetlen gyilkosságok ellen. 1918-tól Udvarhely vármegye
főlevéltárosa lesz. Ez a munkakör azonban nem nagyon nyűgözi le
őt. Impériumváltás után, mint vármegyei főtisztviselő a román
államnak hűségesküt kellett volna letennie, de mivel megtagadta, az új
ország közigazgatási megbízottjai kidobták állásából. Verseit eleinte csak
kedvtelésből írta. Színi Lajos lapjában, a Székelyföldben jelenik
meg négy költeménye. 1919-től (1943-ig) a Székely Közélet (lap)
szerkesztője lesz. A szerkesztői szakmával nagyjából elégedett.
1920-1929 között a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja. 1920-tól a
marosvásárhelyi Zord Időben közli verseit. Ugyanebben az
esztendőben megnyeri a Zord Időben kiírt pályázatot. 1921.
mérföldkő számára, hiszen megjelenik első verses kötete Erdély
hegyei közt címmel, 1923-ban pedig az Éjszaki szél című
kötetét adják ki. 1926-ban részt vesz az első legendás Helikon
találkozón. 1929-ben elnyeri az Erdélyi Helikon nagydíját, amely
elismerés harmincezer lejjel jár. Az 1929-ben kiadott Ne félj
című verseskötete után hasonló címmel (Ne félj!) jelenik meg
első versgyűjteménye. 1940-en adják ki a Hol vagy ember?
című kötetét. 1941-ben Baumgarten, 1942-ben pedig Szent László díjjal
tüntetik ki. 1943-ban lemond a Székely Közélet szerkesztői állásáról, és
nyugállományba való vonulását is kéri. 1943-ben a Petőfi Társaság 2500
pengős jutalomba részesíti. Szintén ebben az esztendőben tanít a
Székelyudvarhelyi Főgimnáziumban. 1945-től a marosvásárhelyi Szabad
szónál és a Szabadságnál, míg 1946-tól az Utunknál
dolgozik. Az Erdélyi Szépmíves Céh és a Révai kiadó
gondozásában kiadják Válogatott versek címmel költeményeit. 1955-ben új
kötete lát napvilágot a Régebbi és újabb versek címmel, és kitüntetik
a Román Népköztársaság Állami Díjával. 1958 nyarán hal meg felesége.
1962-ben megjelenik Tompa László legszebb versei, 1963-ban pedig Versek
című kötete. 1964. május tizenharmadikán Székelyudvarhelyen távozik az
élők sorából.
Költészetének fő témája az erdélyi magyarok, s benne a
székelyek sorsának bemutatása. A kisebbségben szoruló népesség helytállását
ezekben a nehéz időkben, valamint mindennapjait élethűen közvetíti
az olvasó felé. Költeményeiben szinte rajongva mesél az erdélyi és a székely
tájról. Az évszakok váltakozását költeményről-költeményre végig lehet
követni. Nála a legkifejezőbb egy-egy időszak megelevenítése,
amelyben az ember s annak furcsa természete is körvonalazódik. Kortársai
befelefordulónak tartották, amelynek borúlátása költeményeiben és
észrevehető. Nem is csoda, két világégést ért meg, mialatt az
országhatárokat a nagyhatalmak kényükre-kedvükre tologatták. A városban, ahol
élete nagy részét élte le nyomasztónak találta. Egyik közeli barátja volt
Zsögödi Nagy Imrének. Több költeményét zsögödi barátjának egy-egy festménye
ihlette meg. Többek között: Andersen, Goethe, Hölderlin, Rilke és Schiller
műveit fordította le magyar nyelvre. Életét a ránehezedő igazságtalanságból
való kitörés jellemezte. Egy ilyen igen romlott korban mégis megtudott
maradni tisztának.
Információ: Kicsi Antal: Tompa László monográfiája,
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978; Tompa László: Tavaszi eső
zenéje, Kicsi Antal előszavával, Dácia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1980; Tompa László: Versek,
Veress Dániel előszavával,
Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1963; Új Magyar Irodalmi
Lexikon, Péter László főszerkesztő, III. kötet, Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1994.
Megjegyzés: A dátumok nem mindig összeegyeztethetőek a róla
írt életrajzokban.
Néhány költeménye megtalálható az alábbi
világhálós címen: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/tompalaszlo.htm
Borbé Levente
|
Világvége újra elnapolva.
Hála Istennek megértük az újesztendőt es. Pedig
volt jesztegetés (ijesztgetés) rendesen, ezúttal nem a mumussal, vagy
jó barátjával a böbössel, hanem a világvégével. Most a szegény maya indiánokra
kenték, hogy az ők naptárjuk, mittudomén megmondta a magáét, s
befejeződünk. Immár csak várni kellett, s azzal slussz. Jó előre becsületesen
béharangozták, hadd reszkessen, mint a nyárfalevél a jó nép. A világ, vagyes
(vagyis) kis kék bolygónk számos és számtalan pontján az emberek
idejébe kihisztériázták magukot. Kilóra számoltak bé a tévécsatornák, a rádióműsorok,
az újság, s még a világháló es, az egyre közeledő borzalmas eseményhez
kötődő rendezvényekről, előkészületről, meg a
beszariak teljes immár mindegy, de méges mentem az irhámot vaszkalódó (nyüzsgő)
készülődéséről. Volt, aki hitte, volt, aki nem, de elég sokan jobb
félni, mint megjedni (megijedni) alapon olyan nem es tudom milyen
állapotba estek belé, s volt olyan es, aki a többieket röhögte. A mán (az
már) nem volt szép dolog!
Jómagam es tervezgettem, hogy, hogyan osszam be a
napjaimot, hogy mindenre időt tudjak szakítani. Bizony akadt a világvége
utánra es néhány foglalkozás. Gondoltam megvárom, s azután folytatom a
dolgomot. Valahogy úgy jártam, mint Móricka mikor a tanyítónénije (tanítónéni)
megkérdezte, hogy miért es kérezkedik el két napról az iskolából, s ő
azt felelte, azért mert hólnap lesz a világvége, és holnapután vágjuk a
disznyót (disznót), s azétt (azért).
Mindenesetre valamit marha jól
csináltunk, mert a világvégét mán (már) megént megúsztuk. Zsögödkörnyékice
|
|
HIDEGSÉG MELEGE
Nem fő a fejem! Fotó: Fenyőszegbéli Levente úr
Lecsengett a végtelen színárnyalat pompaváltozása, és helyet adott
a tisztának, a békésnek, amely magából csak a hűvöset, a dermedtet
látatja. Pedig a csöndesen leeső hópihék belepve a földet, takaróként
védik a megfáradt természetet, hogy mikorra szól a kikelet félrehúzva paplanját,
átadja féltve őrzött kincseit.
A szerkesztő úr tolmácsolásában – vagyis Zsögödházi
B.L.
|
|
Kommunizmus
megidézése 1, rész - A
PÉZCSINÁLÓ GÉP
Sárosi bá nem akármilyen ember vala. Annyi pénzt harácsolt össze magának,
amennyit csak lehetett. Élete során még azt is ki tudta harcolni magának,
hogy nem beszámíthatónak nyilvánítsák. Ez arra volt jó, hogy terveit ne
tudják keresztbe húzni, s munkájában mehetett a saját feje után. Bolondoknak
állt a világ. Nem mintha most nem, igaz másként, de ez egy másik történet. A
szakorvost úgy győzte meg állapotáról, hogy olyant rittyentett öklével
az asztalra, hogy az ottlévő tintásüvegből a tinta kiszökve, a
kedves betegvizsgáló orcára meg ruhájára helyezkedett pillanatok alatt. Volt
felesége is. Vált is, hagyta is ott éket. Születtek gyerekei is vagy négy,
vagy ki tudja hány… Asszony ide, asszony oda, de ő csak kereste a pénzt.
Éppen ezért, mivel otthon nem adott le belőle semmit, vagy vajmi
keveset, - nagyon vékonyan, gyenge eleséghez jutott. Segond (semmi gond)
feljavítva menüjét „barátoknál”, komáknál, ismerősöknél tömte meg a
bendőjét. Egyik alkalommal az egyik komájánál éppen hamishúslevest
kapott, vagyis vegetával (húslevest utánzó csodaporral) volt készítve.
Másnap első dolga volt elhíresztelni: „hogy ezek kiették a húst
belőle s nékem csak a levet adták pityókával, laskával, s murokkal (sárga
répa)”. Az üzletet is úgy próbálta megkötni, ha lehet ne fizessen, s ha
fizet is minél kevesebbet. Egyik keresztfiának becézett fiatalemberrel
javítatta meg a kazettafonját (kismagnóját), természetesen nem akart
fizetni. A fiatalemberbe is szorult egy csepp igazságérzet, pillanatok alatt
szétszedte a szerkentyűt és beleömlesztette egy szatyorba. Akkor már
rögtön előkerült a lóvé! Erre a varázsjelenetre a bűvös lejátszó is
összeállt. Több érdekes dolgot fel lehetne vonultatni zsugoriságáról, de most
perpillanat nem ez a lényeg, hanem az, hogy ő vala a híres a piaci
|
szekeres. Minden vonatot ismert, amivel hozták az
árut a kofák a piacra. Ott állt a csodaszekerével, komoly gumikerekekkel
felszerelve, olyan nagyobbfajtákkal, s az árut könnyűszerrel rakták fel.
Persze kispórolta az igavonó állatot a húzásból, mert az is pénzbe került
volna, így hát őmaga töltötte be a ló és a kasszás szerepét is. Az
ebből beszedett pénzt csak gyűjtögette ügyesen. Az árusoknak még
így is egy áldás volt, hiszen hamar célt értek. El es gazdagodott egyfelé (lett
pénze dögivel). Persze ez sehol sem látszódott meg rajta. Ez is egy
kifinomított taktika volt részéről. Ha elhagyatottan, akármiben jár,
senki sem sejti mennyi pénze van. Szó, ami szó, zsugorisága egeket verte. A
kommunizmus virágzásában még elmés pappírral is merész tettnek számított,
amit ő művelt. De néha nem bírta szerényen tálalni a dolgokat,
ilyenkor előretört belőle a hetvenkedés, s akkor visszavonhatatlanul
kezdett dicsekedni ügyességén. A következő kis bölcselkedő
eszmefuttatása sem különbözött a többitől. Viccesen ivócimboráinak
mondta (persze nem ő fizetett), „nekem pénzcsináló masinám van!”. A
másik asztalnál ücsörgő szemfüles informátor rögtön beárulta a szekunál
(az akkori titkosrendőrségnél). Alig ért haza, még aznap ott volt
a két szekus (titkosrendőr), egyik kedvesen, a másik kíméletlen
durvássággal vallatta, hogy hol a pénzcsináló gép. Sárosi bá felállt
székéről, s csak intett, hogy menjenek utána. Bevezette az istállóba,
ahol a szekér állott, csak annyit mondott: „Itt van! Tessék kipróbálni, egy
menet a vonattól a piacig, akár 10 lej es, ha sok árut húznak véle! Próbálják
csak ki tiszta nyugudtan!”. Valahogy az állam titkos ügyekkel foglalkozó
emberei nem voltak hajlandóak kipróbálni. Leszámítva ezt a kis félreértést követve
nyugodtan űzhette tovább „az ipart”. Rendszerváltás után, még amíg
szusszal bírta, dolgozott. Amikor a szusz kiment belőle, még a szekeret
se láttam, s a pénzével se lehet tudni, de sejteni igen, hogy mi lett. Sárosi bá életvonalát követő IPSE
|
|
NOVEMBERI BÉREK KIADÁSA decemberre
Hallgatag havasok. Fényképezte: Egy zsögödkörnyéki úr
Csíkszereda városában,
amelyhez Zsögöd is tartozik csupa 10 napot késett a tanügyben dolgozók
fizetése. Másutt legalább kiadták egy részét, amíg jött a kiegészítés. Ebbe a
szittya csíki városkában nem. Igazából nem kell mindjárt vacsogni (elégedetlen
jajveszékelés, nyafogás), hiszen télen van elégséges fakéreg meg zuzmó, s
mind az őzek le és ki lehet piszkálni, s ügyesen megcsömízni (behabarni,
mint a disznók). Csak példát kellene venni a szép és méltóságteljes
tájról, - a szelídséggel betöltött völgytől és a havasok tetején
csendben suttogó fenyvesektől. Miért nem csapnak ők is egy kis ribilliót?
Még fizetést se kapnak! A sok kedves tanügyes a kezdetleges búsulkodás után
megértette az idők szavát, s angyalokká változtak. Mivel zsebünkben
semmi sem vala, csak szálltak, mint a kistündérek a magasságos egek felé.
Aztán megrontották e patyolattiszta lelkeket, hiszen kiadták az elmaradt
béreket, s ezzel a tettel földre szállva megtették az utolsó száz méteres
harcot a karácsonyi felkészülésre. Hogy miért késett a bér? Hát az illetékeseknek
egy cseppnyi magyarázkodásért nem kellett a szomszédba menjenek. Az biztos, hogy megtörténtek választásokon túl, s már
lazábban lehetett venni feladatot. Tanügyike
|
KREDITPONTÉRT VÉGZETT TANÜGYI TANFOLYAMOK
Mifelénk az óvónők,
tanítók, tanárok, s újabban (még nem hivatalos) a könyvtárosok is öt
esztendő leforgása alatt 180 kreditpontot kell összegyűjtsenek.
Miben merül ki ez a kreditpontozás? Továbbképzőkön való részvétel,
amelyet utolsó akkordként egy vizsga fémjelez. Persze, hogy melyik tanfolyam
mennyi pontot ér, azt eldöntik az ezzel foglalkozó okosok. Itt pluszba bevetik
azt a csodálatos ötletet, ami állítólag a nyugatiak találtak ki, hogy „az
életen át való tanulás”. Mintha eddig valami mást tett volna az ember,
főleg a tanítók, tudósok, orvosok stb. Nos hozzáadják, hogy rugalmasak
és folyton fittek kell legyünk. Azért mindannyian tudjuk, hogy az idő
teltével, bármennyire igazolják ennek hasznosságát, vagyis motiválva vagyunk,
az erő mindig nincs velünk, az véges, és netán egy fiatalt, vagy
fiatalos elvet próbálunk követni előbb-utóbb, önmagunk karikatúrái
leszünk. A mai világ ezzel mit sem törődik, a tanítók, és most már a
könyvtárosok, titkárok, könyvelők szabadideje arra megy rá, hogy
délutánonként, sőt hétvégenként, mikor a családdal kéne lenni egyfelé
kreditpontozik. A legtöbb ember egyből benne van minden ilyenben,
hiszen, aki kilóg a rendszerből, azt bizony becsületesen „megkövezik”.
Elsődleges cél pedig a valahogy kihányódni a néha pénzért, de kedvesen
erőszakolt továbbképzőt, hogy legyen meg az a bizonyos 180 pont.
Aztán nyugodtan lehet ülni babérjainkon. Az viszont sehogy se érthető
ebben az egészben, hogyha távolról látszik, ki dolgozik és ki nem, ki képezi
ténylegesen magát és ki nem, ki ügyes a szakmában és ki nem, miért megy a
bohóckodás magas szinten.
Ha már itt tartunk, hiába
izgalmas, hasznos vagy jó egy továbbképző, ha nem adnak rá pontokat nem
érdemes elvégezni elv működik. Szerencsére még akadnak emberek, akik nem
így gondolják, de a problémát ők sem fogják megoldani.
Ha már sokan űzik a
sportot ezekért a kreditpontokért, amelyek biztosítják a szakmai kárriert,
vajon biztosítják a magánéletet is? Vajon a mosogatásért nem adnak pontot,
akkor hagyjuk a fenébe? A családi együttlétért sem kapsz pontot, akkor minek
is család? Végül is hegyén-hátán rugalmasan jól megmenedzselve feltudnak
hányódni a gyerekek., úgyis a szakmai képzés a lényeges. Hol a középút? Höhööö…
Tanítóka
|
|
|
|
|
FENYŐSZEGI TÉLI R E K L Á M
Ösveny (ösvény)a hóban Fotó: Az egyetlen törzsgyökeres itthon maradt
Fenyőszegi honpolgár
Ha becsületes telet akar
érezni, ne habozzon, induljon máris el! Látogassa meg Csíkországot!
Majd megfogja érezni! Olyan hideg van,
hogy kettőbe összeragad a megfagyott szempillája és egy zabszem se
csúszna fel a hátsójába!
|
TELEFONBETYÁRKODÁS BANKI MÓDRA
A múlt évezred, vagyis a múlt évszázad végén, de mondjuk ki tisztán
az utóbbi húsz esztendőben, rakásra épültek iskolák és templomok. Ez
igazán nemes gesztus, hiszen a közösség javát szolgálják, de épültek kocsmák,
panziók, bevásárlóközpontok, bankok, és mellékesen nem kis számmal húztak fel
szobrokat is sötöbö. Az utóbbi négyet (+1) azért tettem külön, mert inkább a
létrehozó és a fenntartó zsebét dagasztották. A kocsmákról még ellehet sütni,
hogy „közösségkovácsoló erők” (legalábbis felénk Székelyföldön), a
bevásárlóközpontokról, hogy némileg hasznosak, de a bankokról egyiket sem. Az
otthont teremteni vágyó egyén zsebéből annyi nyereséget húznak ki
önkényesen megszabott kamat gyanánt, hogy abból, ha egyből lenne rá
pénzük, akkor akár három házat is vehetnének egy szar kicsi lakás fejében.
Akkora és annyi épületet kezdtek húzni ennek a gyalázatos intézménynek, hogy
szemünk láttára lekörözi a templomokat.
Nos, mondjuk addig nincs is nagy gond, amíg a rászoruló, avagy
kényszerhelyzetben lévő személy muszáj állapotában odamegy, s igyekszik
egy kis kölcsönhöz jutni, mert valahogy el kell kezdje az életét, de amikor
jönnek a megszámlálhatatlan ajánlatok az már hajmeresztő. Abból is van
enyhébb változat. Például a lenyomozott, vagy előre kért telefonszámra,
amelyet szerződésekkor íratnak be a kedves klienssel, érkezik az SMS,
hogy nyert, esetleg nyerni fog és a felajánlott lehetőséggel élni kell,
hogy garantált a meggazdagodás sötöbö… De van ennél durcibb (durvább) is.
Igen bizony, amikor váratlanul megszólal a telefon és ott fejtik ki a
„kiválasztottnak” a sok kihagyhatatlan lehetőséget. A banki
telefonbetyárkodási ajánlatok véletlenül, és nagyon sűrűn a múlt
esztendő decemberére estek. Ez a csodás banki karácsonyi meglepetés
tartozéka.
Egyik kedves „klienset” legalább hatszor hívták fel a kihagyhatatlan
ajánlatukkal, amíg az be nem szólt nekik. Kisebb párbeszédre is sor került,
íme a retrós szöveg:
Kliensjelölt – Kérem, hagyják abba, ez már zaklatás! Még meddig
zavarják meg az ember nyugalmát. Nincs más dolguk? Foglakozzanak mással…
Ajánló – Ne vegye annyira zokon, hiszen nekem ez a munkám, ebből élek.
Ráadásul most ezek remek ajánlatok! Az ön számára is kihagyatlan, itt
mindenki jól jár!
Kliensjelölt – Ez már sok! Azt hiszem nem figyelt eléggé. Biztosan
tudja, hogy a bérgyilkosnak is van munkája, az is el kell végezze rendesen…
Ajánló
– De kérem… Azért mégsem lehet így beszélni az emberrel!
Kliensjelölt – Maga nem mind kéregessen, hanem ne telefonáljon!
Sajnos ezúttal a mindenki jól jár duma sem
segített, igaz arra a választ már mindenki tudja, hogy ki jár jól egy ilyen
helyzetben, és ki nem. Egyik Kliens – információ: D.D.
|
|
HÍRKELTÉS CSUPA ÖRÖMMEL! Alig várom, hogy a pufámba belefilmezzenek, minél
többet fényképezzenek és kövessék életem minden pillanatát, aztán később
pedig teljesen hülyét csináljanak belőlem, mondjuk egy show
műsorban. Szerencsére mindenért gázsi jár, s nem is kevés. Mit számít az
önérzet és a becsület, ha dől a lé, hadd csámcsogjanak rajtam, amennyit
akarnak. Miért, akinek van patyolat tiszta lelke, az vajon Hawaiin tud nyaralni?
Az se rossz, ha jó előre nem beszélik le vélem, s olyan híreket
terjesztenek rólam, ami már súrolja a valóság szinte kiderülésének határát.
Kit érdekel! Hisz jó sokáig én vagyok a bulvárlapok csodahőse, aki néha
rossz, máskor megjavul, s ki tudja mi a frászt még nem tesz rajongói
érdekében. Ugye máris irigyelsz! Nagyon Cuki és csodaérzés a káröröm, mert
nincs benne egy fikarcnyi féltékenység sem. Nyomika
|
ZSÖGÖDI
SZÓKANYAR
– zsögödbe es használt szavak és azoknak
magyarázatuk –
Luptyi – Nagyon kemény megvilágítani ennek a szónak
az értelmét, de esszeszedem magamot, nem hagyok a huszonegyből, s úgy sikerül!
Luptyi egyfajta hajkorona, amelyék sehogy se áll a fejeden, még
akkor se, ha a tiéd. Hiába a fűsü (fésű), hiába minden, úgyes
elég elé nézel ki (csúnyán). Már pedig ha nem talál a frizura a
fejeddel, akkor olyan leszel mind (mint) a kölcsönkérés. Általában
férfiúi emberekre szokták rea (rá) mondani felénk ezt a szót. Azokra,
akik elnevelik egyfelé a hajukot. Luptyi hasonlít egy cseppet a lompos, de
rendezetlen szőrszálakhoz es. Luptyija lehet egy állatnak (lovak, kutyák
előnybe), de nekik es, akkor, ha olyan szertelen és rendezetlen a
szőrzetük. Bölö
|
|
VÉRVÉTEL CSÍKI MÓDRA Egyre
izgalmasabb ez az egészségügyi rendszer. Eligazodni rajta még izgalmasabb. Ha
valami újdonságot vezetnek be legtöbb esetben ott helyben tudja meg az ember,
ritkán, de van rá esély, hogy az újságokból, vagy ki tudja a szomszédtól.
Hiába a szájról-szájra híresztelés néphagyománya jobban működik.
Nemrégiben vért vetetni indult egy honpolgár. Ahogy már említettem, ott
helyben tudta meg, hogy ingyen is leveszik abban az esetben, ha vár rá csupa
két és fél hetet. Az is kiderült, hogy ptű-ptű, az egyik analízis
az ingyenesek között sem ingyenes. Jobb később, mint soha… Kérdem én, ha
valaki nagyon beteg, és még pénze sincs nála, vajon sikerül-e két-három hét
múlva az eredményért menjen. Nem beszélve arról, hogy ennek is van egy
határideje. Az lesz aztán igazi cuki, ha újra kell csináltatni. Így hát
legtöbben pénzért vetetik le a vérüket, kemény summát fizetve érte. Legalább
haladnak. Ha meg nem tudja megtenni, sebaj, amíg kiderül, vagy megél, vagy kinyúl
az egészségügyeskedők mezején. Végül is az ő baja! Senki másé.
Érdeklődjön, figyeljen oda, akkor is, ha már csak a csillagokat lát maga
körül. Tehát egyszerű a felállás: ha ingyen akarod levetetni véredet,
akkor várnod kell három kerek suttyó három hetet, ha meg pénzért, akkor
rögtön leveszik, egy dézsával is ha kell, csak már csurogjon… Észrevételke
|
TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY
Olyan tehetségeket
hajkurászunk, akik hisznek a mesékben! Aki megnyeri ezt a versenyt, az
tömérdek pénzbe részesül, s még egy emeletes álomházat es kap a Ladoga tó
partján (időközbe ellehet cserélni hazaival)! Ezúttal nem a kornyikálás
(éneklés), sem a jogi, esetenként politikusi szakma a döntő, hanem a
mesterség! Azt akarjuk bébizonyítani, hogy e három igen népszerű szakmán
kívül, ami nem jár nagy vesződéssel, és sok pénzt hoz a konyhára, van
élet ezen túl is. Két kategóriába indulhatnak a versenyzők! Az egyik
kategória az EZERMESTEREK, a másik pedig a MÍNŐSÉGI KULTÚRA névre
hallgat. Az első kategóriába jelentkezhetnek, lakatosok asztalosok, hegesztők,
vilannyszerelők, de még takarítók stb. is. A másodikban tanítók,
tanárok, könyvtárosok, írók, olvasók, s aki még akar. A telefonszámot tessék
kinyomozni, s rögtön lehet jelentkezni! Ha eddig mégsem telefonált akkor valószínű
lekésett, de önt még megpróbáljuk bévenni. Természetesen örülünk hogy
első pillanat után futott a kapcsolatfelvételre, akkor is ha nem tudta
merre. Csak így tovább, mert ha valóban rátalál a címre vagy számra, akkor
máris versenybe van! Én
|
|
|
|
|