FENYŐSZEGI CSEREKJÉK  Tavasz 2013 – 22 szám.

A Zsögödi Szó méltó utódja

 

 

Autonómia és mű!

   Ez az egész zászlós ügy csupa „véletlenszerűen” az áremelések időszakában pattant ki. Az istenadta nép pedig rendesen behamizta mindkét oldalon. A románok figyelme arra irányult, hogy vége az egységes román államnak! Darabokra szakítják szét! Persze, most ebbe a helybe kicsi kanállal fogom kihordani… A magyaroknak meg kapóra jött a dolog. A több évtizedes másod állampolgárság után szeretnének egy szintbe kerülni a többségi nemzettel. Ez elég nehéz vállalkozás, hiszen itt a népi mondás „sok lúd disznót győz” érvényesül. Igazából nem tudom, mitől lehet, annyira megijedni. Mi történik az önrendelkezés alatt. Hát mi? A helyi vezetőink fogják eldönteni, nem szakadva el az államtól, a jövőbeni életünket. Tény, hogy a történelmi régiók visszaállítása hozná meg az országban az igazi fejlődést, de ettől a központosított hatalom idegenkedik. Az 1921-es döntés utáni fáradozás hatásának gyengülésétől félnek? Nem tudni.  A kis nemzetiségek, a szászok-svábok már sikeresen elintézve. Most már csak mi következünk? Az egyik szélsőséges régiófelosztás tervezet ezt sugallja. A székelyek lakta megyéket négy régióhoz csatolnák! Milyen humánus. Lehetséges az a bajuk velünk, hogy nem vagyunk románok? 

A felosztási tervezetekről bővebben itt: http://itthon.transindex.ro/?cikk=17365.            Én

Újmódi nevelés a gyerekek pöttyös lelkének védelmében

- Szia Pucsik!

- Szevajsz Rücsü! Mit csinál a kisfiad?

- Egy virágnak álcázott bombát vet ától (dob át) a szomszéd cefrének (leánykának).

- Túléli?

- Ez most hogy jön ide? Csak megvicceli…! Vagy inkább kapjon lelki sérülést szegény Röcsök fiam?!

- A már más…

 

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

   Zsögödfürdői tél után Zsögödfürdő szentkirályi részén valamelyest lassabban köszönt be a tavasz, mert a hó az rendesen megállt a szűk Fenyés völgyébe. Csak a házak közötti utak nem havasok. Úgy látszik késni fog a virágok kipattanása is, kezdve az egyik kedvenccel a kékberekkel, ami néha fehérbe, meg lilában is előfordul.

   Zsögödi patak feltörése Ferencz Károly (nem zsögödi lakós) hogy megvédje a Fitód (Zsögöd) pataka áradásától a zsögödi lakósokat, a híd alatti jeget március elején tiszta ingyen és bérmentve egyedül törte fel. A munka több napig tartott. Menetközben még az áram is megrázta, de ő ennek ellenére sem hátrált meg, befejezte becsületesen a dolgát. Szép önkéntes munkateljesítmény! Köszönet érte!

   Fürjtenyésztés Zsögödben Miklo Péter Ferencz és társa a zsögödi tenyészdéjükben már 380 fürjet háziasított. A fürjtojások nagyon egészségesek. Vitamin tartalma magasabb, mint a tyúktojásé, koleszterin szintje alacsonyabb. Felfrissíti a szervezetet. 30 bani egy tojás. A székely góbé termékek mellett majd ez is meg fog jelenni. Hatása talán nyersen jobb. Persze csak az egye, aki bírja.

  Kóbor kutyák még Zsögödbe is Elszabadultak a flangáló ebek Zsögöd utcáin is. Állítólag a pásztorok kutyái voltak. Lehetséges. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Kárpátokon túlról igen nagy előszeretettel hoznak kocsikba bérakott kutyákat, amelyiket az ismeretlen illetők egy életre szabadon engedik. Na csak próbáld magad védeni, mert van, amelyik ragaszkodik egy-két harihoz (harapáshoz), s még az is lehet, hogy a fenekedbe viszed haza a „kedves” ebet. Ez bizony kutyaügy a javából.

  Csíksomlyói keresztút kikeletbéli helyzete Nehezen, de végül „sikeresen”, természetesen ismeretlen tettesek, leszedték a csíksomlyói keresztúti stációk rézből készült domborműveit, s magukhoz téve leléceltek. A kőkeresztet körülvevő vaskorlátot már a tavaly elvitték, amelyet azóta helyreállítottak. A Jézus-hágót a Kissomlyó-hegy nyugati részén, ami már a XIX század elején létezett, adományokból hozták újra össze. Búcsú idején a hívek imádkozva járják végig ezeket a stációkat. Nem mintha nem tudnák a stációk kimenetelét, de az áhítat felemelőbb volt a domborművek látványával együtt. Ha már ezt is lopják, akkor már semmin sem lehet csodálkozni. Ki tudja, akik fémként értékesítik még a végén megszentülnek…  

   Csíkszereda központja feltúrva Kedves látogatók, városunk központja meg fog újulni. Addig végezzenek egy tanfolyamot annak megközelítése érdekében!         Hírike

 

Ágyhoz kötözött gyerekek a Bodzai (románul Buzău) korházban

   A bodzai megyei korházban több gyereket kötöztek az ágyhoz (kezüket és lábukat), nővérke hiányra hivatkozva. Egyik lakós szerint nemcsak gyerekeket, hanem volt eset amikor a tehetetlenebb felnőtteket is odabogozták, hogy ne mind rendetlenítsenek bolond felé, vagy még rosszabb, ha a fájdalomtól ikrándozni (fel-felriadva vonaglik) kezdenek, attól az Isten is ments. Még a végén legurulnak az ágyból, vagy mi!

   Hátha nincs elég nővér, muszáj cselekedni! Vagy hagyják elfajulni a dolgokat? Még a végén a betegek, saját fejüktől mennek a vécére. Mocsok helyzet ugye! Ott van az ágy és megtisztelhetik azt, ha a szükség úgy kívánja. Esetleg, ha késik a „ritka fehérholló” fedőnéven érkező nővérke tiszta nyugodtan ülhetnek a saját valamijükben. Miért lettek betegek? Ha meg nem tetszik a korház, nem kötelező befeküdni! Az ottani nővérkék munkáját megnehezíteni csúnya dolog. Még „szerencse”, hogy akadt „egy agy, egy csak ész ember”, hogy ezt így ilyen formában kivitelezni tudták. Persze csak a korház vezetőségének tudtával működhet az ilyesmi. Nos, fejtsük meg az álmaikat, miért is él, aki folyton nyögdölődzik (itt - betegeskedik). Jelenlétével, betegségére hivatkozva galibát okoz a gürcölős nővérkéknek. Ha megértőek vagyunk, belátjuk, hogy egy beteget lekötni se könnyű feladat….  

   A középkori módszer igazán érdekes. Imitt-amott a világban lehet hallani ehhez hasonlót, de ilyen kifejlett országba, mint a mi hazánk, s még ráadásul az Európai Unió tagja is finoman szólva szokatlan. Vagy esetleg ez is egy népi hagyományt takar?               Szerteszét Figyike


 

 

SZÉKELY HÍRESSÉGEK – XVII – Venczel József

 

    1913. november negyedikén született Csíkszeredában id. Vencel József matematika tanár első gyerekeként. Édesapja öt nyelven beszélt, a csíkszeredai eszperantista mozgalom lelkes vezetője volt. Édesanyja rendre és szeretetre nevelte gyerekeit. Sajnos beteges édesapját hamar elveszíti. 14 éves korában indítja útjára a Vigyázz című ifjúsági lapot, amelynek három esztendőn át volt a főszerkesztője. Már középiskolás korában nagy érdeklődést mutatott a népművészetek és a vidék problémáival foglalkozó irodalmi-szociográfiai művek iránt. Ugyanakkor felfigyelt a gazdasági válság okozta károkra és a kisebbségi sors nyomorúságos helyzetére is. 1930-ba érettségizett le városában az akkori Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban. Ugyanez év októberében nyeri el az Erdélyi Helikon fődíját A magyar falu XIX. századbéli irodalmunkban című dolgozatáért.. 1931-ben az Erdélyi Fiatalok mozgalom, mint a falu-szeminárium titkára. Színvonalas előadásainak résztvevői között voltak: Nyírő József, Csűry Bálint, Kós Károly, Roska Márton, Kelemen Lajos és Mikó Imre. Később pedig a katolikus ifjúsági mozgalom oszlopos tagja. 1933 őszétől 1940. őszéig az Erdélyi Iskola pedagógiai lap technikai szerkesztője és rovatvezetője volt. 1933-ig a kolozsvári Lyceumi Könyvtár őre. 1930-ban beiratkozott a kolozsvári I. Ferdinánd Tudományegyetem jogi karára, ahol 1935-ben fejezte be tanulmányait, majd 1936-ban folytatta. Dimitrie Gusti román szociológus egyik legjobb tanítványa lett. 1939-ben megkapta a jogi doktorátusi címet. 1935-ben megjelenő Hitel című havi szemle egyik elindítója és szerkesztője volt, ami 1944 őszéig működött. 1938-1945 között az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület Statisztikai osztályának vezetője. 1940-1945 között az Erdélyi Tudományos Intézet tanára és ügyvezető igazgatója. A második világháború előtti és alatti időszakban számos erdélyi folyóiratban közölte írásait. 1945-1947-es tanévben a Bolyai Tudományegyetem jogi és közgazdasági karának statisztikai és szociológiai tanára. Egyetemi tanárként a Dés melletti Bálványosváraljai falukutató táborban előadásokat tartott, nagyszabású tájkutatást szervezett.  1947 márciusa és májusa között a piteşti internáló táborba rakják. 1948 őszétől 1950. február derekáig az Erdélyi Múzeum Egyesület fő levéltárosa és tudományos kutatója. 1950. február 17-én tartoztatják le koholt vádak alapján, mint kormányellenes tevékenységet, folytató személyt többedmagával. Az elítéltek között ott volt Márton Áron püspök is. Megfélemlítés céljából feleségét is letartóztatják, nem törődve négy gyermekükkel. Az első ítélet szerint 5 év börtönt és három év jogvesztést kapott összeesküvésben való részvétel miatt. Erdély etnikai térképét rajzolta azért rajzolta meg, hogy felvázolja a benne élő nemzetek együttélési lehetőségeit. Második variáns szerint 12 évi kényszermunkát hazaárulásért, vagy a harmadik szerint ugyanennyit hazaárulásért, 3 év jogvesztést valamint 5 000 lej perköltség megfizetését akarták. Az elítéltek a legsúlyosabb büntetést kellett letöltsék. Fellebbezésnek helyet adtak, amit természetesen elutasítottak. A börtönbüntetés alatt 6 esztendőn át celláját Márton Áron Püspökkel osztotta meg. 12 évnyi kényszermunka után szabadult. 1961. decemberétől 1962. január elsejéig a kolozsvári „Deservirea” (Ellátás) Kisipari Szövetkezet kottamásoló munkása. 1962 áprilisától 1963 márciusáig az „Arta Populară” (Népművészet) szövetkezet figurafestője (Ludas Matyi alakzatokat festett). 1963. május elsejétől egészen1969 április 25-ig a kolozsvári Állami Filharmónia kottamásolója. Ezt követően 1972. február elsejéig a Babeş-Bolyai Tudományegyetem filozófia és szociológia kar szociológus munkatársa, mint társadalomkutató. Több tanulmányt közölt a Korunk folyóiratban. 1971. október 8-án gyomorrákkal műtötték. 1972. február elsején nyugdíjazták. Betegen is dolgozott tovább. Akkor fejezte be a Romániai magyar irodalmi lexikon adattárát. 1972. március 19-én hunyt el Kolozsvárott. Temetésének szertartását maga Márton Áron püspök végezte el.

   Szülőföldjén végzett népismereti kutatások igazi hazai tudóssá emelte ki. Az erdélyi szociológia alapjainak egyik megteremtője. A falumunka lelkes úttörője volt. Munkájának fő alapkövei a falukutatás és ebben fogózkodó segítségnyújtás, a faluszervezés, és az értelmiség kinevelése. Nagy hangsúlyt fektetett a magyar népi műveltség értékeinek megőrzése érdekében. Céljául tűzte ki a tudatos magyar nemzetépítést. Írói álneve: Várdotfalvi (Várdotfalva – ma Csíksomlyó része)

 

  Életében kiadott főbb munkái: Falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom, A magyar önismeret útja, Öt Olt menti székely község népmozgalma, A székely népfelesleg, Csíkszék természeti, történeti és társadalmi leírása, A falukutatás módszertanának vázlata, az erdélyi román földbirtokreform.  Többnyire Kolozsvárott adták ki 1935-1943 között. Információ: Imreh István: Vencel József öröksége. Vencel József: Az önismeret útján, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980; Jakab László: Vencel József és Márton Áron kapcsolata, A csíkszeredai Márton Áron évkönyve az 1993-94-es tanévről, Csíkszereda, 1994; Vencel József: A falumunka útján, válogatta, szerkesztette és a záró tanulmányt Székely András Bertalan írta hozzá, Kiadta az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület, Székelyudvarhely, és a Magyar Művelődési Intézet – Budapest 1993.   Borbé Levente

 

     Megjegyzés: A szerkesztő úr elnézést kér a fejezetszámok pontatlan rögzítéséért.   

 

Gyimesi Banka Gyula sajátságos igaza

   Banka Gyula fiatalkori kalandját regélem el egy asszonval (fehérnéppel), akit, egy cseppet megunt vala.

   Történetünk ott kezdődik, ahol Banka Gyula még fiatal legény. Ugye, amikor annak eljön az üdeje (ideje), mongyuk (mondjuk) katonaság után, érdemes asszont keríteni (élettársat, feleséget szerezni) a házhoz. Nahát neki es eljött. Hogy szégyenbe ne maradjék (maradjon), mint meglett legén (legény) asszon után kezdett kajtatni. Talán mán (már) a katonaságon es túl vala akkor. Osztán pontosan nem tudni, hogy őnekije (neki) sikeredett házhoz vinnie azt fiatal asszonkát, vagy másnak, de egyszer csak meglett. Ott volt az ő portáján. Az asszonka hogy megfeleljen a ház urának igyekezett felvenni a sungot (iramot) a kiadott munkával. Ott ne, dolgozgatott evvel-avval. Azomba (azonban) úgy tetszett (úgy látszott), mintha nem lett volna elegendő a serénysége. Gyula végtig (mindig) türelmesnek mutatkozott, de ahogy teltek a hetek egyre jobban kezdte őrölni magát. Arról nem tudunk sokat, hogy a házba mi történt és mit vethetett az asszonka szemére, de az eredménye megleve. Egy szép napon felgerbuncásodva (mérgesen, hirtelen dühösen), ami a fehérnéppé volt kivette az udvarra, utána meg az asszont es. Na me lelkem! Aki látta, ijedségnek eppeg (éppen) elég volt. Ilyen, amikor az embernek a türelme úgy elszakad, mint a jól kifeszített teregető kenderspárga. Még valamiket az aszonka fejére olvasott (szidta mint a szúrós bokrot), s azzal szélnek eresztette. Banka úr újból egyedül maradt. Többen es megkérdezték tőle, hogy mi lölte az asszonkát. Ő ezt felelte reájuk „Ejsze dögöt tarcsak? Jobb egy disznyót tartani, mind egy asszont, legalább abból ki jön a lépés (van haszon belőle)!” Hát hogyes mondjam nem csoda, ezután az asszonkák csak módjával közelítettek héza (hozzá), de egyik se nyerte el a tetszését. Így az életét bankán (egyedül élve, visszavonultan) kellett leélje. De ezt ő egy dekát se bánta. Igazsága szállóige lett.  Történetkukac

 

Tavasz üzenete Zsögödfürdőről

 

Szeredából lefelé menet az Olt bal partján található Zsögödfürdő. Először a Szeredához tartozó rész kukucskál velünk szembe, majd a Fenyőszegi úton haladva a szabadtéri fürdőn túl már a Szentkirályi rész tárul elénk.  Attól eltekintve, hogy a fenyőre számtalan név utal (fenyés, fenyős, fenyőszeg), és csakugyan fenyvesek ölelik körbe a kis kaszálókat-legelőket, a tavaszba öltözött természet e részekkel jelzi inkább létjogosultságát ezen az élettel teli gyönyörű vidéken.

 

Zsögödfürdői Csihányos pataka Fotó: Fenyőszegi úr

 

  Mint másutt is, a hegyekről lezúduló hó olvadék kis erecskékbe sietnek a gyakran zavaros patakokig. A megújult élővilág ünnepén pedig dalol erdő-mező. A borús égboltba meg az a jó, hogy utána hétágra süt a nap. Csihány

 

 

Csűrke (csirke) reklám, Nyami!!!

 

 

     Bizonyára sokan felismerték ezt a csűrkés reklámot. Egy nagyon boldog csűrke ajánlja magát a zabálásra, s ha kell másodkézből még játékot is osztogat, aki csömizik (zabál akár a malac) belőle. A reklámon volt három örvendező gyerek is, akik a csűrkés gyorskaját, mosolyogva, röhögve tömik magukba. Ezt szándékosan levágtam a képről. Kérdem én feleim, ha hajdan láttátok szümtükkel, azt amikor nagyanyó lenyisszantotta a csűrke nyakát, az vidáman belement a „mókába”, s örömmel nyugtázta, hogy „milyen ínycsiklandó hami lesz belőlem”? Tudjuk mai szóval élve ez marketingfogdosás, de vajon mit szól ehhez az a gyorshamizós gyerek, amikor ráébred a csóré igazságra, hogy a csűrkét bizony fejbe kólintják (fejbe verik), s aztán megfosztják tollaitól, majd felszabdalják és kivetik a belét? Azaz érzésem jobb lenne bevallani az igazságot, mert a kedves kisded, ha falun meglátogatja rokonait, s meglátja a csűrkét, szent meggyőződése lesz, hogy egy csomagot nyújt át a kis ártatlannak vélt tollas, ami tele van finom gyors csűrke kajával. Ha esetleg megtetszik neki még meg is simogatja a drágát. Csak akkor lesz az igazi haddelhadd, ha ez a tollas a reklámoktól eltérően viselkedve kivájja a kíváncsiskodó szemét.    Csömike

 

Kommunizmus megidézése 2, rész – Energiatakarékos világ

 

  Höhöö, mikor még aszondták (azt mondták), hogy nagyon kell spóroljunk a villannyal, akkor esett meg ez az idő-Etelköz. Betájolva, valamikor a múlt évezred vége felé. Na, üsse kő, hozzuk egy cseppet közelebb az eseményeket, - legyen a múlt században. Hogy még világosabbá tegyem, akkor történt az egész, amikor a porbafingó gyerekek vidáman szaladgáltak az utcákon, s csak hébe-hóba tűnt fel a látóhatáron egy személygépkocsi, ami lassan közlekedve járt és senkit se ütött el. A lézengő járműveket a kis lurkók gyorsan levergálták (alaposan megnézték), hogy kié, honnan jött, ki a gazdája stb., mert abban az időben inkább tehergépkocsik és a mezőgazdasági járművek döcögtek végig a városon. Igaz, a főúton. A tömbházak között csak a gyerekzsivaj hallatszott. Az esti villanyfényekben fel-feltűnő kis alakok zaja lassan eltompult, s a városra csönd szállt, a következő napig. Ezt inkább nyáron lehetett jobban érzékelni. Ez az érzékelés fuccsot mondott, amikor bégyúlt a ha kell hanem energiatakarékossági program. A kocsik csak kijelölt napokon közlekedhettek. Ezt a páros-páratlan megoldással oldották meg, kivételt képeztek az egyenlőbbek. Azok fekete kocsival repesztették, mint a király bolondjai. A melegvíz egy héten egyszer-kétszer vitte le az emberekről a koszt, de volt úgyis, hogy hetekig nem volt. Hidegvíz se mindig eresztette ki levét. Amikor meg igen, hozta magával azt a szép sárgás mocsoklevet. Tisztálkodás hiányában az embereken egyre jobban érződött a istenadta természetes biodezodor, amit nemes egyszerűséggel szagnak hívunk. Imigyen kevésbé se csoda, ha mindenki úgy vakarózott, mint az úri kutya. Télen még fűtés is volt közbe!. Még bugyit is „Magyarból” kellett hozatni, mert nem lehetett kapni. A terjesztőket figyelő okos lányok és legények rácsaptak az árura és félretették, mert kiváslott (kivásott) cafatban csaknem randizhattak. Ezt hívták randibugyinak. A hétköznapi bugyi nem egy esetben szinte a gumicsizmába tekert kapcához hasonlított, csak azért mégsem volt olyan szaga, és legtöbb esetben két lik (lyuk), volt rajta, amin átcsusszantotta (átcsúsztatta) a birtokba vett gazdája a lábait. Sőt az idősebb generáció sem mehetett az orvoshoz akármiben. Nekik vizitbuggyijuk volt. Ahogy lassan de óvatosan menetközben az üzletekből eltűnt az élelmiszer, úgy kezdett a jó nép kajtatni az élelem után.  Volt pénz, de nem volt mit megvenni. Ebben az időbe lehetett olvasni az újságba ellődörgő háziállatokról, akikre szinte sohasem bukkantak rá. A titkos helyen viszont levágták, s jót nyamiztak (ettek) belőle. Természetesen a bányászok, s a párt kiválasztott vezetői ezt is kevésbé érezték meg. Ezért élte fénykorát a városok melletti sertésfarmok (Pork Szitik), persze más háziállatokkal tarkítva. Milyen szép is volt az a látvány, mikor a tömbház előtt feldarabolták egy disznyót… Élvezeti cikkekért külföld felé kacsingatott a szocialista hazafi. Így legtöbbször a „Magyarból” hozott édességek, cigik, néhány ruha, meg szappan tette elviselhetőbbé a hétköznapokat. Karácsonykor és Húsvétkor mindig volt Kajla csoki, Amo szappan, francia drazsé, Dunakavics, és bulgár BT cigaretta. Na persze ez volt a standard felhozatal, de más termékek is gazdagították a palettát. Az üzletekből mindig lehetett venni adagra kimérve kenyeret, avas olajat, s néhanapján lisztféléket, cukrot. Az üzletek előtt hosszú sorok kanyargóztak. S ha sikerült megvenni a hiánycikket, akkor ünnep volt aznap a családban. Halkonzerv, befőttes üvegbe tárolt főtt rizs, szójás fasírt az volt. Villany pedig egyre ritkábban világította meg az utcákat, a lakásokat dettó. Az idegeneknek úgy tűnhetett, mintha barlangba laknánk. Mikor este újból megadták a villanyt, lent az udvaron a gyerekek örömmámorba úszva üdvrivalgásba törtek ki. Micsa (milyen) szép idők voltak es azok… Szinte könnyet csalnak a szemembe. Elég arra emlékezni, hogy milyen boldogság járta át a várost, ha aznap valahol puliszkalisztet osztottak…         Visszatekintőke

 

PIA, DROG ELLENI HARCZ

 

   Vidékünkön mielőtt megtörtént volna a fellépés az alkoholizmus ellen, már az a szállóige járta körbe a héthatárt, hogy „Csíkszereda olyan város, ahol még a pap es kocsmáros”. Persze kemény harczba kezdtek, hogy ne legyen igaz ez a mondás, s nemcsak Csíkra nézve. Mint tudjuk ez korántsem jött össze. Sőt másutt sem a nagy kerek világon. Az női emancipáció kivirágzása után ők is jobban gördítették le a szeszes italt. A változás csak annyi, hogy manapság drogoznak is, és a harzból harc lett. Mint tudjuk, ha egy dologról minél többet beszélünk, s főleg nem beavatottak, az csak beszéd szintjén marad. Természetesen az ember nemcsak azért lütyül (iszik), mert jólesik neki, hanem valamitől szorong, így próbál védekezni a hétköznapok úgymond „viharai ellen”, de azért is, mert más is csinálja stb., azaz kihasználja a társadalom nyújtotta „lehetőségeket”.

   Történ egyszer a gyimesekben, nem is olyan régen, hogy az egyik iskolában, az egyik tanórán, pontosan az ital és a más drogok káros hatásáról beszéltek. Menetközben kiderült hogy szóban forgó osztályból az egyik fiúcska 12 éves létére többször is lerészegedett, sőt egyszer a reanimáléra (sürgősségire) került.

         Mit ittál? – kérdezte a tanár néni.

         Sört és pálinkát – hangzott a határozott válasz a gyerektől

         S mit tanultál ebből? – folytatta a nevelés irányába terelve a szót.

         Há persze! Ezután csak tisztán iszom a pálinkát – s nagyon bölcsen még hozzátette – nem jó esszekeverni.

  A harc folyik minden szinten. Reméljük, mégse ez lesz a végső.      Lütyüfigyike

 

Szellőhátán hozzánk ért kikelet

Somlyó hegyaljai virágba borult szilvafa Fotó: Mr. Fenyőszegi

 

   Üdvözlégy évszaktánc kedves vendége, Kikelet. Tedd földre a zöld sok árnyalatában burkolódzó virágtarkító leheleted. Csengő madárdallal itasd át a messzeségben nyúló természetbéli illatozó lepledet. Hagyd simogatni napsugárkoronás fénylő játékos szépséged, ahogy rajtad észrevétlen körbejár.               F. Levente


 

 

ZSÖGÖDI Nagydíj nyertese amerikai módra

 

 

    Köszönöm drága desnyának (édesanyámnak), milyen jó hogy itt ül az elsősorban számára foglalt cifra fapadon, hogyha nem ettem meg az ételt úgyes (úgyis) belémgyúrta (megetette vélem), met így értettem meg, hogy az élet nem fenékig tejfel. Köszönöm despának (édesapámnak) aki mindegyre a szememre hánta (hányta), hogy mennyit gürcölt, szenvedett, húzta az igát, úgyhogy a belét es szinte kivette értem, met ebből tanultam meg mit jelent úgy dolgozni magadétt (magadért), minha (mintha) másokétt (másokért) tennéd. Osztán (aztán) köszönöm a szomszédnak es, azt, amikor hagymalopáson kapott s utánam hanyitotta (hajította) éles kapáját, ami egy cseppecskét beléállt hátamba, met abból tanultam meg, hogyha valami kell neked, nem szabad figyelmen kívül hagyni a megszerzést gátoló tényezőköt (tényezőket) se. Köszönöm ivócimboráimnak, hogy egyszer se kerültük el a kocsmát, ha immán (immár) útba esett. Tőlük tanultam meg a kitartást. Feri, Jóska, Zoli… Ne érzékenyeskedjetek (érzékenyüljetek) el, met nekem es jő, hogy mingyá (mindjárt) bőgjek. Köszönöm Gyuri bácsinak, a régi iskola műhely mesteremnek az útmutatásokot, met amikor kupán vágott a félrereszelt vaskalapács darabommal, nyomban megjegyeztem, hogy mindig oda kell figyelni arra, hogy mit csinálsz. Köszönöm Irma nagynénémnek es a sok pogácsát, met ő tanyitott (tanított) meg arra, hogy amit melegen ajánlanak azt mind el kell fogadni. Felemelt fejjel, s bódogon (boldogan) jelenthetem ki drága székely népemnek, nem heába (hiába) lettem kitüntetett traktorista. Köszönöm! Köszönöm! Nyertes Bá

 

KREATIVITÁS óvodában-iskolában

 

  Nem jó egyből a cseberbe ugrani fejleg (fejest), ily fontos szónál, ezért érdemes boncolgatni. Annyira divat lett, hogy aki egy nap nem ejti ki, mondjuk a munkahelyén, egy bárba, vagy éppen ebéd közben, esetleg nem álmodik véle, az már igencsak gyenge ereszték. Röviden szólva csúful megnézeti magát. Hát igen, meg kell érteni a haladás szellentését,- azaz, szellemét. 

   Hát akkor „vegyük csak elő” azt a híres értelmezős szótárt:

Kreatív = alkotó, újat létrehozó, teremtő. Ez az utolsó szómagyarázat köztünk maradjon elég kemény, olyannyira, hogy még a villa is megáll benne, mint az odasült, s majd megdeggedt (megkeményedett) puliszkába. Teremteni!!!

Kreativitás = alkotóképesség, teremtőképesség (na, már megint…!)

   A szavak elemzése után rögtön rájövünk mi is az a kreatív ötlet, játék, s ennek alkalmazása. Nyilván a kézművességek, a játékok ötletszinti bemutatása nagyon szükséges, főleg az emberpalántáknál, de jobb lenne őket inkább rávezetni az alkotásra, a kibontakozásra. Manapság ez közel sem így működik. Szinte mindent megmutatnak nekik, együtt csinálják, de saját maguktól valami kitalálni már nagyon nehéz feladat. Aztán van egy halom vagy egy rakás hasztalan kreativitás. Amikor a gyerek annyit szűr le az óvodai vagy iskolai foglalkozásból, hogy otthon föltétlen minden, ami üres felület be kell maszatoljon, ami kézzel fogható és puha össze kell vágjon. Mivel a szülő nem lehet 24-ből 48 órát mellettük, a kreativitás szárnyat kapva a lakást pillanatok alatt csatatérré változtatja. Nem beszélve a mellékhatásokról, amikor vér is folyik, mert a gyerek belevág egyik szimpatikus testrészébe. Annak idején egyetlen egy fadarab volt autó, tank, repülő, híd, és ami még kellett. Nem jelentett problémát semmi, mert működött a végtelenségig szárnyaló képzelet. Most meg minden a franckarika létezik, s ha nem foglalkozol a gyerekkel rögtön kreatívan unatkozik. Érdemes lenne valamelyest leutánozni a voltot, amikor magától is kitalált dolgokat a kis lurkó.             Szárnyalási Ligabanda

 

KERSZTREJTVÉNY SZERINT!  Egyik Hargita Népe(-és) (helyi napilap) keresztrejtvénybe fedeztem fel, hogy a cimbora, haver = barát. Érdekes mondhatom. Az a véleményem, hogy a barát nem összehasonlítható a cimborával és a haverral. A barátok között lelki összhang van, nincs hátsó szándék, önzetlenül segítik egymást, semmi elvárást nem támasztanak egymás felé, és egyaránt osztoznak örömükben, bánatukban. A cimbora, aki barátkozik, pajtáskodik, valamiért szövetséget köt a másik féllel, de nem föltétlen a jó mellet teszi le voksát. A haver pedig héber eredetű szó, jelentése csakugyan barát, de más értelmet nyert az idők során. Mostanság a haver az, aki laza barátságot tart fenn.

Be kell vallanom egy kicsit megdöbbentett a megfejtés. Fenyőszegi Levente

 

 

ZSÖGÖDI SZÓKANYAR

         zsögödbe es használt szavak és azoknak magyarázatuk

            

Terpel Immá ezt es megmagyarázom – Az az ember szokott terpelni, aki valamit hamar akar, de most mindgyárt (mindjárt), met az ő dóga (dolga) mindenkinél elébb valóbb. Terpel az es, aki nem kapja a hejit (helyét), vagy valami mást akar, na persze ezt es gyorsan. Mongyuk (mondjuk) akinek pisilni kell az nem terpel. A terpelős emberek fontoskodó fajták, nagyon szeretnek ágálni (bőcsködni, pöffeszkedni), s hogy ezt mindenkivel észrevetessék, nyugtalankodva teszik. A terpelős fajta ember, béillik (beillik) a ma világba met (mert) a látszatra sokat ad.

 

Eufrazina becses férje díjat kapott!

 

   Eufrazináék boldog házasságba éltek már mióta, - höhööö… Ejsze van már nyolc hónapja is. Ez alatt egyszer se veszekedtek, s nem is akartak elválni. Pedig mai léptékbe kurvára hosszú egy időszakról van szó! De mindez, a szinte csak tévéfilmekből látott összebújós jól érezzük magunkat harmónia, egy félig napsütéses keddi délután teljesen megváltozott, amikor a postás az ajtón kétszer csengetett. Eufrazina önfeledtébe, figyelmen kívül hagyva férjét, szaladt az ajtó felé, mert tudta mit takar e duplahangocska. Amikor magához tért, rögtön rájött, ez nem éppen a vad szerelem ideje, így hát beérte annyival, hogy Postás Jóskától átvette a férjének címzett borítékot. Postás Jóska, akinek haverja egy ronda dög macska, balra eltávozott. A macskája meg követte. Így a höhööö…, milyen sok ideje boldogságban élő házaspár kibontotta a borítékot. Eufrazina elájult, amikor meglátta mi áll rajta. A férje egy díjat kap. Szó köztünk maradjon, a férjét is utolérte a gyomorsíkodás (fosás), csak az angol dzsentlemen vécén ülve tudta a kézbevett kis értesítését láb és száj remegve elolvasni. Kedves hősnőnk, a család fényessége, faggatta férjét, hogy mivel lehet gyógyítani, ha már úgyis elfogja kapni ezt a díjat. Kérdés következett. Van-e ellenszere? Tanácstalanul bámultak maguk elé. Aztán Eufrazinának egy száz wattos villanykörte gyúlt fel az agya mellett. Menjenek el ahol a díjat végkép megkapja a férje. Elmentek a díjat elkapó helyre nagy szégyenkezve, mert ez egy olyan ország vala, ahol a díj nem nagy dicsőség, sőt szégyen. Hajították feléjük a díjat, s Eufrazina férje el is kapta. Aztán taxiba ülve tekerték haza. Eufrazina nem értette miért kellett elkapja azt a díjat, pedig ő az egyszerűség mintaképe! A válasz rá volt írva, az elkapott díjra. „Álszerénységéért, neve elhagyása végett!”F.L.

 

Húsvéti várakozás szépsége

 

Húsvéti asztalka. Fotó: Borbé Ágnes                          Elmélkedés: Bölö

   A tavasz otthonukba lopja a lelki felfrissülést. A Húsvét mindezt csak megerősíti bennünk. Ha egymásra figyelünk, áldást hoz a házra. A békés készülődés a várakozás szépségébe az ünnep kiteljesedését eredményezi.

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN A SZERKESZTŐSÉG!

 

Ha valamit közölni szeretne erre a címre pötyögjön: borbelevi@yahoo.fr – , A szerkesztő úr honlapja: www.borbelevi.tvn.hu .