FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Tavasz 2013 – 22
szám.
A Zsögödi Szó méltó utódja
|
Autonómia és mű!
Ez az egész zászlós ügy csupa „véletlenszerűen” az
áremelések időszakában pattant ki. Az istenadta nép pedig rendesen
behamizta mindkét oldalon. A románok figyelme arra irányult, hogy vége az
egységes román államnak! Darabokra szakítják szét! Persze, most ebbe a helybe
kicsi kanállal fogom kihordani… A magyaroknak meg kapóra jött a dolog. A több
évtizedes másod állampolgárság után szeretnének egy szintbe kerülni a
többségi nemzettel. Ez elég nehéz vállalkozás, hiszen itt a népi mondás „sok
lúd disznót győz” érvényesül. Igazából nem tudom, mitől lehet,
annyira megijedni. Mi történik az önrendelkezés alatt. Hát mi? A helyi
vezetőink fogják eldönteni, nem szakadva el az államtól, a jövőbeni
életünket. Tény, hogy a történelmi régiók visszaállítása hozná meg az
országban az igazi fejlődést, de ettől a központosított hatalom
idegenkedik. Az 1921-es döntés utáni fáradozás hatásának gyengülésétől
félnek? Nem tudni. A kis nemzetiségek, a szászok-svábok már sikeresen
elintézve. Most már csak mi következünk? Az egyik szélsőséges
régiófelosztás tervezet ezt sugallja. A székelyek lakta megyéket négy
régióhoz csatolnák! Milyen humánus. Lehetséges az a bajuk velünk, hogy nem
vagyunk románok?
A felosztási tervezetekről bővebben itt: http://itthon.transindex.ro/?cikk=17365.
Én
|
Újmódi nevelés a gyerekek pöttyös lelkének védelmében
|
- Szia
Pucsik!
- Szevajsz
Rücsü! Mit csinál a kisfiad?
- Egy virágnak álcázott bombát vet ától (dob
át) a szomszéd cefrének (leánykának).
|
- Túléli?
- Ez most hogy jön ide? Csak megvicceli…!
Vagy inkább kapjon lelki sérülést szegény Röcsök fiam?!
- A már más…
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Zsögödfürdői tél után – Zsögödfürdő
szentkirályi részén valamelyest lassabban köszönt be a tavasz, mert a hó az
rendesen megállt a szűk Fenyés völgyébe. Csak a házak közötti utak nem
havasok. Úgy látszik késni fog a virágok kipattanása is, kezdve az egyik kedvenccel
a kékberekkel, ami néha fehérbe, meg lilában is előfordul.
Zsögödi patak feltörése – Ferencz Károly (nem
zsögödi lakós) hogy megvédje a Fitód (Zsögöd) pataka áradásától a zsögödi
lakósokat, a híd alatti jeget március elején tiszta ingyen és bérmentve egyedül
törte fel. A munka több napig tartott. Menetközben még az áram is megrázta,
de ő ennek ellenére sem hátrált meg, befejezte becsületesen a dolgát. Szép
önkéntes munkateljesítmény! Köszönet érte!
Fürjtenyésztés Zsögödben – Miklo Péter Ferencz és
társa a zsögödi tenyészdéjükben már 380 fürjet háziasított. A fürjtojások nagyon egészségesek. Vitamin
tartalma magasabb, mint a tyúktojásé, koleszterin szintje alacsonyabb.
Felfrissíti a szervezetet. 30 bani egy tojás. A székely góbé termékek mellett
majd ez is meg fog jelenni. Hatása talán nyersen jobb. Persze csak az egye,
aki bírja.
Kóbor kutyák még Zsögödbe is – Elszabadultak
a flangáló ebek Zsögöd utcáin is. Állítólag a pásztorok kutyái voltak.
Lehetséges. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Kárpátokon
túlról igen nagy előszeretettel hoznak kocsikba bérakott kutyákat,
amelyiket az ismeretlen illetők egy életre szabadon engedik. Na csak
próbáld magad védeni, mert van, amelyik ragaszkodik egy-két harihoz
(harapáshoz), s még az is lehet, hogy a fenekedbe viszed haza a „kedves”
ebet. Ez bizony kutyaügy a javából.
Csíksomlyói
keresztút kikeletbéli helyzete – Nehezen, de végül „sikeresen”,
természetesen ismeretlen tettesek, leszedték a csíksomlyói keresztúti stációk
rézből készült domborműveit, s magukhoz téve leléceltek. A
kőkeresztet körülvevő vaskorlátot már a tavaly elvitték, amelyet
azóta helyreállítottak. A Jézus-hágót a Kissomlyó-hegy nyugati részén, ami
már a XIX század elején létezett, adományokból hozták újra össze. Búcsú
idején a hívek imádkozva járják végig ezeket a stációkat. Nem mintha nem
tudnák a stációk kimenetelét, de az áhítat felemelőbb volt a
domborművek látványával együtt. Ha már ezt is lopják, akkor már semmin
sem lehet csodálkozni. Ki tudja, akik fémként értékesítik még a végén
megszentülnek…
Csíkszereda központja feltúrva – Kedves látogatók,
városunk központja meg fog újulni. Addig végezzenek egy tanfolyamot annak
megközelítése érdekében! Hírike
|
Ágyhoz kötözött gyerekek a Bodzai (románul Buzău) korházban
A bodzai megyei korházban több gyereket kötöztek
az ágyhoz (kezüket és lábukat), nővérke hiányra hivatkozva. Egyik lakós
szerint nemcsak gyerekeket, hanem volt eset amikor a tehetetlenebb felnőtteket
is odabogozták, hogy ne mind rendetlenítsenek bolond felé, vagy még rosszabb,
ha a fájdalomtól ikrándozni (fel-felriadva vonaglik) kezdenek, attól
az Isten is ments. Még a végén legurulnak az ágyból, vagy mi!
Hátha nincs elég nővér, muszáj cselekedni!
Vagy hagyják elfajulni a dolgokat? Még a végén a betegek, saját fejüktől
mennek a vécére. Mocsok helyzet ugye! Ott van az ágy és megtisztelhetik azt,
ha a szükség úgy kívánja. Esetleg, ha késik a „ritka fehérholló”
fedőnéven érkező nővérke tiszta nyugodtan ülhetnek a saját
valamijükben. Miért lettek betegek? Ha meg nem tetszik a korház, nem
kötelező befeküdni! Az ottani nővérkék munkáját megnehezíteni
csúnya dolog. Még „szerencse”, hogy akadt „egy agy, egy csak ész ember”, hogy
ezt így ilyen formában kivitelezni tudták. Persze csak a korház
vezetőségének tudtával működhet az ilyesmi. Nos, fejtsük meg az
álmaikat, miért is él, aki folyton nyögdölődzik (itt - betegeskedik).
Jelenlétével, betegségére hivatkozva galibát okoz a gürcölős
nővérkéknek. Ha megértőek vagyunk, belátjuk, hogy egy beteget
lekötni se könnyű feladat….
A középkori módszer igazán érdekes. Imitt-amott a
világban lehet hallani ehhez hasonlót, de ilyen kifejlett országba, mint a mi
hazánk, s még ráadásul az Európai Unió tagja is finoman szólva szokatlan. Vagy
esetleg ez is egy népi hagyományt takar? Szerteszét Figyike
|
|
|
|
|
SZÉKELY HÍRESSÉGEK – XVII – Venczel József
1913. november negyedikén született Csíkszeredában id. Vencel
József matematika tanár első gyerekeként. Édesapja öt nyelven beszélt, a
csíkszeredai eszperantista mozgalom lelkes vezetője volt. Édesanyja
rendre és szeretetre nevelte gyerekeit. Sajnos beteges édesapját hamar
elveszíti. 14 éves korában indítja útjára a Vigyázz című ifjúsági
lapot, amelynek három esztendőn át volt a főszerkesztője. Már
középiskolás korában nagy érdeklődést mutatott a népművészetek és a
vidék problémáival foglalkozó irodalmi-szociográfiai művek iránt.
Ugyanakkor felfigyelt a gazdasági válság okozta károkra és a kisebbségi sors
nyomorúságos helyzetére is. 1930-ba érettségizett le városában az akkori
Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban. Ugyanez év októberében
nyeri el az Erdélyi Helikon fődíját A magyar falu XIX.
századbéli irodalmunkban című dolgozatáért.. 1931-ben az Erdélyi
Fiatalok mozgalom, mint a falu-szeminárium titkára. Színvonalas
előadásainak résztvevői között voltak: Nyírő József,
Csűry Bálint, Kós Károly, Roska Márton, Kelemen Lajos és Mikó Imre.
Később pedig a katolikus ifjúsági mozgalom oszlopos tagja. 1933
őszétől 1940. őszéig az Erdélyi Iskola pedagógiai lap
technikai szerkesztője és rovatvezetője volt. 1933-ig a kolozsvári
Lyceumi Könyvtár őre. 1930-ban beiratkozott a kolozsvári I. Ferdinánd
Tudományegyetem jogi karára, ahol 1935-ben fejezte be tanulmányait, majd
1936-ban folytatta. Dimitrie Gusti román szociológus egyik legjobb tanítványa
lett. 1939-ben megkapta a jogi doktorátusi címet. 1935-ben megjelenő Hitel
című havi szemle egyik elindítója és szerkesztője volt, ami 1944
őszéig működött. 1938-1945 között az Erdélyi Magyar Gazdasági
Egyesület Statisztikai osztályának vezetője. 1940-1945 között az Erdélyi
Tudományos Intézet tanára és ügyvezető igazgatója. A második világháború
előtti és alatti időszakban számos erdélyi folyóiratban közölte
írásait. 1945-1947-es tanévben a Bolyai Tudományegyetem jogi és közgazdasági
karának statisztikai és szociológiai tanára. Egyetemi tanárként a Dés melletti
Bálványosváraljai falukutató táborban előadásokat tartott, nagyszabású
tájkutatást szervezett. 1947 márciusa és májusa között a piteşti internáló táborba rakják. 1948 őszétől
1950. február derekáig az Erdélyi Múzeum Egyesület fő levéltárosa és
tudományos kutatója. 1950. február 17-én tartoztatják le koholt vádak
alapján, mint kormányellenes tevékenységet, folytató személyt többedmagával.
Az elítéltek között ott volt Márton Áron püspök is. Megfélemlítés céljából
feleségét is letartóztatják, nem törődve négy gyermekükkel. Az első
ítélet szerint 5 év börtönt és három év jogvesztést kapott összeesküvésben
való részvétel miatt. Erdély etnikai térképét rajzolta azért rajzolta meg, hogy
felvázolja a benne élő nemzetek együttélési lehetőségeit. Második
variáns szerint 12 évi kényszermunkát hazaárulásért, vagy a harmadik szerint
ugyanennyit hazaárulásért, 3 év jogvesztést valamint 5 000 lej
perköltség megfizetését akarták. Az elítéltek a legsúlyosabb büntetést
kellett letöltsék. Fellebbezésnek helyet adtak, amit természetesen
elutasítottak. A börtönbüntetés alatt 6 esztendőn át celláját Márton
Áron Püspökkel osztotta meg. 12 évnyi kényszermunka után szabadult. 1961.
decemberétől 1962. január elsejéig a kolozsvári „Deservirea” (Ellátás)
Kisipari Szövetkezet kottamásoló munkása. 1962 áprilisától 1963 márciusáig az
„Arta Populară” (Népművészet) szövetkezet
figurafestője (Ludas Matyi alakzatokat festett). 1963. május
elsejétől egészen1969 április 25-ig a kolozsvári Állami Filharmónia
kottamásolója. Ezt követően 1972. február elsejéig a Babeş-Bolyai Tudományegyetem filozófia és szociológia kar
szociológus munkatársa, mint társadalomkutató. Több tanulmányt közölt a Korunk
folyóiratban. 1971. október 8-án gyomorrákkal műtötték. 1972. február
elsején nyugdíjazták. Betegen is dolgozott tovább. Akkor fejezte be a
Romániai magyar irodalmi lexikon adattárát. 1972. március 19-én hunyt el
Kolozsvárott. Temetésének szertartását maga Márton Áron püspök végezte el.
Szülőföldjén végzett népismereti kutatások igazi hazai tudóssá
emelte ki. Az erdélyi szociológia alapjainak egyik megteremtője. A
falumunka lelkes úttörője volt. Munkájának fő alapkövei a
falukutatás és ebben fogózkodó segítségnyújtás, a faluszervezés, és az
értelmiség kinevelése. Nagy hangsúlyt fektetett a magyar népi műveltség
értékeinek megőrzése érdekében. Céljául tűzte ki a tudatos magyar
nemzetépítést. Írói álneve: Várdotfalvi (Várdotfalva – ma Csíksomlyó része)
Életében kiadott főbb munkái: Falumunka és az erdélyi
falumunka-mozgalom, A magyar önismeret útja, Öt Olt menti székely község
népmozgalma, A székely népfelesleg, Csíkszék természeti, történeti és
társadalmi leírása, A falukutatás módszertanának vázlata, az erdélyi román
földbirtokreform. Többnyire Kolozsvárott adták ki 1935-1943 között. Információ: Imreh István: Vencel József öröksége. Vencel
József: Az önismeret útján, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980;
Jakab László: Vencel József és Márton Áron kapcsolata, A csíkszeredai
Márton Áron évkönyve az 1993-94-es tanévről, Csíkszereda, 1994; Vencel
József: A falumunka útján, válogatta, szerkesztette és a záró
tanulmányt Székely András Bertalan írta hozzá, Kiadta az Orbán Balázs
Közművelődési Egyesület, Székelyudvarhely, és a Magyar Művelődési
Intézet – Budapest 1993. Borbé Levente
Megjegyzés: A szerkesztő úr
elnézést kér a fejezetszámok pontatlan rögzítéséért.
|
Gyimesi Banka Gyula sajátságos igaza
Banka Gyula fiatalkori
kalandját regélem el egy asszonval (fehérnéppel), akit, egy cseppet
megunt vala.
Történetünk ott kezdődik, ahol Banka Gyula még fiatal legény.
Ugye, amikor annak eljön az üdeje (ideje), mongyuk (mondjuk)
katonaság után, érdemes asszont keríteni (élettársat, feleséget szerezni)
a házhoz. Nahát neki es eljött. Hogy szégyenbe ne maradjék (maradjon),
mint meglett legén (legény) asszon után kezdett kajtatni. Talán mán (már)
a katonaságon es túl vala akkor. Osztán pontosan nem tudni, hogy őnekije
(neki) sikeredett házhoz vinnie azt fiatal asszonkát, vagy másnak, de
egyszer csak meglett. Ott volt az ő portáján. Az asszonka hogy
megfeleljen a ház urának igyekezett felvenni a sungot (iramot) a
kiadott munkával. Ott ne, dolgozgatott evvel-avval. Azomba (azonban)
úgy tetszett (úgy látszott), mintha nem lett volna elegendő a
serénysége. Gyula végtig (mindig) türelmesnek mutatkozott, de ahogy
teltek a hetek egyre jobban kezdte őrölni magát. Arról nem tudunk sokat,
hogy a házba mi történt és mit vethetett az asszonka szemére, de az eredménye
megleve. Egy szép napon felgerbuncásodva (mérgesen, hirtelen dühösen),
ami a fehérnéppé volt kivette az udvarra, utána meg az asszont es. Na me
lelkem! Aki látta, ijedségnek eppeg (éppen) elég volt. Ilyen, amikor
az embernek a türelme úgy elszakad, mint a jól kifeszített teregető kenderspárga.
Még valamiket az aszonka fejére olvasott (szidta mint a szúrós bokrot), s
azzal szélnek eresztette. Banka úr újból egyedül maradt. Többen es
megkérdezték tőle, hogy mi lölte az asszonkát. Ő ezt felelte reájuk
„Ejsze dögöt tarcsak? Jobb egy disznyót tartani, mind egy asszont, legalább
abból ki jön a lépés (van haszon belőle)!” Hát hogyes mondjam nem csoda,
ezután az asszonkák csak módjával közelítettek héza (hozzá), de egyik se
nyerte el a tetszését. Így az életét bankán (egyedül élve, visszavonultan)
kellett leélje. De ezt ő egy dekát se bánta. Igazsága szállóige lett. Történetkukac
|
Tavasz üzenete Zsögödfürdőről
Szeredából lefelé menet az Olt bal partján található Zsögödfürdő.
Először a Szeredához tartozó rész kukucskál velünk szembe, majd a
Fenyőszegi úton haladva a szabadtéri fürdőn túl már a Szentkirályi
rész tárul elénk. Attól eltekintve, hogy a fenyőre számtalan név utal
(fenyés, fenyős, fenyőszeg), és csakugyan fenyvesek ölelik körbe a
kis kaszálókat-legelőket, a tavaszba öltözött természet e részekkel
jelzi inkább létjogosultságát ezen az élettel teli gyönyörű vidéken.
Zsögödfürdői Csihányos pataka Fotó: Fenyőszegi
úr
Mint
másutt is, a hegyekről lezúduló hó olvadék kis erecskékbe sietnek a
gyakran zavaros patakokig. A megújult élővilág ünnepén pedig dalol erdő-mező.
A borús égboltba meg az a jó, hogy utána hétágra süt a nap. Csihány
|
Csűrke (csirke) reklám, Nyami!!!
Bizonyára sokan felismerték ezt a csűrkés
reklámot. Egy nagyon boldog csűrke ajánlja magát a zabálásra, s ha kell
másodkézből még játékot is osztogat, aki csömizik (zabál akár a malac)
belőle. A reklámon volt három örvendező gyerek is, akik a
csűrkés gyorskaját, mosolyogva, röhögve tömik magukba. Ezt szándékosan
levágtam a képről. Kérdem én feleim, ha hajdan láttátok szümtükkel, azt
amikor nagyanyó lenyisszantotta a csűrke nyakát, az vidáman belement a
„mókába”, s örömmel nyugtázta, hogy „milyen ínycsiklandó hami lesz
belőlem”? Tudjuk mai szóval élve ez marketingfogdosás, de vajon mit szól
ehhez az a gyorshamizós gyerek, amikor ráébred a csóré igazságra, hogy a
csűrkét bizony fejbe kólintják (fejbe verik), s aztán megfosztják
tollaitól, majd felszabdalják és kivetik a belét? Azaz érzésem jobb lenne
bevallani az igazságot, mert a kedves kisded, ha falun meglátogatja rokonait,
s meglátja a csűrkét, szent meggyőződése lesz, hogy egy
csomagot nyújt át a kis ártatlannak vélt tollas, ami tele van finom gyors
csűrke kajával. Ha esetleg megtetszik neki még meg is simogatja a
drágát. Csak akkor lesz az igazi haddelhadd, ha ez a tollas a reklámoktól
eltérően viselkedve kivájja a kíváncsiskodó szemét. Csömike
|
Kommunizmus megidézése 2, rész – Energiatakarékos világ
Höhöö, mikor még aszondták (azt mondták),
hogy nagyon kell spóroljunk a villannyal, akkor esett meg ez az
idő-Etelköz. Betájolva, valamikor a múlt évezred vége felé. Na, üsse
kő, hozzuk egy cseppet közelebb az eseményeket, - legyen a múlt
században. Hogy még világosabbá tegyem, akkor történt az egész, amikor a
porbafingó gyerekek vidáman szaladgáltak az utcákon, s csak hébe-hóba
tűnt fel a látóhatáron egy személygépkocsi, ami lassan közlekedve járt
és senkit se ütött el. A lézengő járműveket a kis lurkók gyorsan levergálták
(alaposan megnézték), hogy kié, honnan jött, ki a gazdája stb., mert
abban az időben inkább tehergépkocsik és a mezőgazdasági
járművek döcögtek végig a városon. Igaz, a főúton. A tömbházak
között csak a gyerekzsivaj hallatszott. Az esti villanyfényekben
fel-feltűnő kis alakok zaja lassan eltompult, s a városra csönd
szállt, a következő napig. Ezt inkább nyáron lehetett jobban érzékelni.
Ez az érzékelés fuccsot mondott, amikor bégyúlt a ha kell hanem
energiatakarékossági program. A kocsik csak kijelölt napokon közlekedhettek.
Ezt a páros-páratlan megoldással oldották meg, kivételt képeztek az
egyenlőbbek. Azok fekete kocsival repesztették, mint a király bolondjai.
A melegvíz egy héten egyszer-kétszer vitte le az emberekről a koszt, de
volt úgyis, hogy hetekig nem volt. Hidegvíz se mindig eresztette ki levét.
Amikor meg igen, hozta magával azt a szép sárgás mocsoklevet. Tisztálkodás
hiányában az embereken egyre jobban érződött a istenadta természetes
biodezodor, amit nemes egyszerűséggel szagnak hívunk. Imigyen kevésbé se
csoda, ha mindenki úgy vakarózott, mint az úri kutya. Télen még fűtés is
volt közbe!. Még bugyit is „Magyarból” kellett hozatni, mert nem lehetett
kapni. A terjesztőket figyelő okos lányok és legények rácsaptak az
árura és félretették, mert kiváslott (kivásott) cafatban csaknem randizhattak.
Ezt hívták randibugyinak. A hétköznapi bugyi nem egy esetben szinte a
gumicsizmába tekert kapcához hasonlított, csak azért mégsem volt olyan szaga,
és legtöbb esetben két lik (lyuk), volt rajta, amin átcsusszantotta (átcsúsztatta)
a birtokba vett gazdája a lábait. Sőt az idősebb generáció sem
mehetett az orvoshoz akármiben. Nekik vizitbuggyijuk volt. Ahogy lassan de
óvatosan menetközben az üzletekből eltűnt az élelmiszer, úgy
kezdett a jó nép kajtatni az élelem után. Volt pénz, de nem volt mit
megvenni. Ebben az időbe lehetett olvasni az újságba ellődörgő
háziállatokról, akikre szinte sohasem bukkantak rá. A titkos helyen viszont
levágták, s jót nyamiztak (ettek) belőle. Természetesen a
bányászok, s a párt kiválasztott vezetői ezt is kevésbé érezték meg. Ezért
élte fénykorát a városok melletti sertésfarmok (Pork Szitik), persze
más háziállatokkal tarkítva. Milyen szép is volt az a látvány, mikor a
tömbház előtt feldarabolták egy disznyót… Élvezeti cikkekért külföld
felé kacsingatott a szocialista hazafi. Így legtöbbször a „Magyarból” hozott
édességek, cigik, néhány ruha, meg szappan tette elviselhetőbbé a
hétköznapokat. Karácsonykor és Húsvétkor mindig volt Kajla csoki, Amo
szappan, francia drazsé, Dunakavics, és bulgár BT cigaretta. Na persze ez
volt a standard felhozatal, de más termékek is gazdagították a palettát. Az
üzletekből mindig lehetett venni adagra kimérve kenyeret, avas olajat, s
néhanapján lisztféléket, cukrot. Az üzletek előtt hosszú sorok
kanyargóztak. S ha sikerült megvenni a hiánycikket, akkor ünnep volt aznap a
családban. Halkonzerv, befőttes üvegbe tárolt főtt rizs, szójás
fasírt az volt. Villany pedig egyre ritkábban világította meg az utcákat, a
lakásokat dettó. Az idegeneknek úgy tűnhetett, mintha barlangba laknánk.
Mikor este újból megadták a villanyt, lent az udvaron a gyerekek örömmámorba
úszva üdvrivalgásba törtek ki. Micsa (milyen) szép idők voltak es
azok… Szinte könnyet csalnak a szemembe. Elég arra emlékezni, hogy milyen
boldogság járta át a várost, ha aznap valahol puliszkalisztet osztottak… Visszatekintőke
|
PIA, DROG ELLENI HARCZ
Vidékünkön mielőtt megtörtént volna a
fellépés az alkoholizmus ellen, már az a szállóige járta körbe a héthatárt,
hogy „Csíkszereda olyan város, ahol még a pap
es kocsmáros”. Persze kemény harczba kezdtek, hogy ne legyen igaz
ez a mondás, s nemcsak Csíkra nézve. Mint tudjuk ez korántsem jött össze.
Sőt másutt sem a nagy kerek világon. Az női emancipáció kivirágzása
után ők is jobban gördítették le a szeszes italt. A változás csak annyi,
hogy manapság drogoznak is, és a harzból harc lett. Mint tudjuk, ha egy
dologról minél többet beszélünk, s főleg nem beavatottak, az csak beszéd
szintjén marad. Természetesen az ember nemcsak azért lütyül (iszik),
mert jólesik neki, hanem valamitől szorong, így próbál védekezni a
hétköznapok úgymond „viharai ellen”, de azért is, mert más is csinálja stb.,
azaz kihasználja a társadalom nyújtotta „lehetőségeket”.
Történ egyszer a gyimesekben, nem is olyan régen,
hogy az egyik iskolában, az egyik tanórán, pontosan az ital és a más drogok
káros hatásáról beszéltek. Menetközben kiderült hogy szóban forgó osztályból
az egyik fiúcska 12 éves létére többször is lerészegedett, sőt egyszer a
reanimáléra (sürgősségire) került.
–
Mit ittál? – kérdezte
a tanár néni.
–
Sört és pálinkát –
hangzott a határozott válasz a gyerektől
–
S mit tanultál
ebből? – folytatta a nevelés irányába terelve a szót.
–
Há persze! Ezután csak
tisztán iszom a pálinkát – s nagyon bölcsen még hozzátette – nem jó
esszekeverni.
A harc folyik minden szinten. Reméljük, mégse ez
lesz a végső. Lütyüfigyike
|
Szellőhátán hozzánk ért kikelet
Somlyó hegyaljai virágba borult
szilvafa Fotó: Mr. Fenyőszegi
Üdvözlégy évszaktánc kedves vendége, Kikelet. Tedd földre a zöld
sok árnyalatában burkolódzó virágtarkító leheleted. Csengő madárdallal
itasd át a messzeségben nyúló természetbéli illatozó lepledet. Hagyd
simogatni napsugárkoronás fénylő játékos szépséged, ahogy rajtad észrevétlen
körbejár. F. Levente
|
|
|
|
ZSÖGÖDI Nagydíj nyertese amerikai módra
Köszönöm drága desnyának (édesanyámnak), milyen jó hogy itt
ül az elsősorban számára foglalt cifra fapadon, hogyha nem ettem meg az
ételt úgyes (úgyis) belémgyúrta (megetette vélem), met így
értettem meg, hogy az élet nem fenékig tejfel. Köszönöm despának (édesapámnak)
aki mindegyre a szememre hánta (hányta), hogy mennyit gürcölt,
szenvedett, húzta az igát, úgyhogy a belét es szinte kivette értem, met
ebből tanultam meg mit jelent úgy dolgozni magadétt (magadért),
minha (mintha) másokétt (másokért) tennéd. Osztán (aztán)
köszönöm a szomszédnak es, azt, amikor hagymalopáson kapott s utánam hanyitotta
(hajította) éles kapáját, ami egy cseppecskét beléállt hátamba, met
abból tanultam meg, hogyha valami kell neked, nem szabad figyelmen kívül
hagyni a megszerzést gátoló tényezőköt (tényezőket) se.
Köszönöm ivócimboráimnak, hogy egyszer se kerültük el a kocsmát, ha immán (immár)
útba esett. Tőlük tanultam meg a kitartást. Feri, Jóska, Zoli… Ne
érzékenyeskedjetek (érzékenyüljetek) el, met nekem es jő, hogy
mingyá (mindjárt) bőgjek. Köszönöm Gyuri bácsinak, a régi iskola
műhely mesteremnek az útmutatásokot, met amikor kupán vágott a
félrereszelt vaskalapács darabommal, nyomban megjegyeztem, hogy mindig oda
kell figyelni arra, hogy mit csinálsz. Köszönöm Irma nagynénémnek es a sok
pogácsát, met ő tanyitott (tanított) meg arra, hogy amit melegen
ajánlanak azt mind el kell fogadni. Felemelt fejjel, s bódogon (boldogan)
jelenthetem ki drága székely népemnek, nem heába (hiába) lettem
kitüntetett traktorista. Köszönöm! Köszönöm! Nyertes Bá
|
KREATIVITÁS óvodában-iskolában
Nem jó egyből a cseberbe ugrani fejleg (fejest),
ily fontos szónál, ezért érdemes boncolgatni. Annyira divat lett, hogy aki
egy nap nem ejti ki, mondjuk a munkahelyén, egy bárba, vagy éppen ebéd
közben, esetleg nem álmodik véle, az már igencsak gyenge ereszték. Röviden
szólva csúful megnézeti magát. Hát igen, meg kell érteni a haladás
szellentését,- azaz, szellemét.
Hát akkor „vegyük csak elő” azt a híres
értelmezős szótárt:
Kreatív = alkotó, újat létrehozó, teremtő. Ez az utolsó
szómagyarázat köztünk maradjon elég kemény, olyannyira, hogy még a villa is
megáll benne, mint az odasült, s majd megdeggedt (megkeményedett)
puliszkába. Teremteni!!!
Kreativitás = alkotóképesség, teremtőképesség (na, már
megint…!)
A szavak elemzése után rögtön
rájövünk mi is az a kreatív ötlet, játék, s ennek alkalmazása. Nyilván a
kézművességek, a játékok ötletszinti bemutatása nagyon szükséges,
főleg az emberpalántáknál, de jobb lenne őket inkább rávezetni az
alkotásra, a kibontakozásra. Manapság ez közel sem így működik. Szinte
mindent megmutatnak nekik, együtt csinálják, de saját maguktól valami
kitalálni már nagyon nehéz feladat. Aztán van egy halom vagy egy rakás
hasztalan kreativitás. Amikor a gyerek annyit szűr le az óvodai vagy
iskolai foglalkozásból, hogy otthon föltétlen minden, ami üres felület be
kell maszatoljon, ami kézzel fogható és puha össze kell vágjon. Mivel a
szülő nem lehet 24-ből 48 órát mellettük, a kreativitás szárnyat
kapva a lakást pillanatok alatt csatatérré változtatja. Nem beszélve a mellékhatásokról,
amikor vér is folyik, mert a gyerek belevág egyik szimpatikus testrészébe.
Annak idején egyetlen egy fadarab volt autó, tank, repülő, híd, és ami
még kellett. Nem jelentett problémát semmi, mert működött a
végtelenségig szárnyaló képzelet. Most meg minden a franckarika létezik, s ha
nem foglalkozol a gyerekkel rögtön kreatívan unatkozik. Érdemes lenne
valamelyest leutánozni a voltot, amikor magától is kitalált dolgokat a kis lurkó.
Szárnyalási
Ligabanda
|
KERSZTREJTVÉNY SZERINT! Egyik Hargita Népe(-és) (helyi napilap)
keresztrejtvénybe fedeztem fel, hogy a cimbora, haver = barát. Érdekes mondhatom.
Az a véleményem, hogy a barát nem összehasonlítható a cimborával és a
haverral. A barátok között lelki összhang van, nincs hátsó szándék,
önzetlenül segítik egymást, semmi elvárást nem támasztanak egymás felé, és
egyaránt osztoznak örömükben, bánatukban. A cimbora, aki barátkozik, pajtáskodik,
valamiért szövetséget köt a másik féllel, de nem föltétlen a jó mellet teszi
le voksát. A haver pedig héber eredetű szó, jelentése csakugyan barát, de
más értelmet nyert az idők során. Mostanság a haver az, aki laza
barátságot tart fenn.
Be kell vallanom egy kicsit megdöbbentett a megfejtés. Fenyőszegi Levente
|
ZSÖGÖDI
SZÓKANYAR
–
zsögödbe
es használt szavak és azoknak magyarázatuk –
–
Terpel – Immá ezt es megmagyarázom – Az az ember szokott terpelni, aki valamit hamar akar,
de most mindgyárt (mindjárt), met az ő dóga (dolga)
mindenkinél elébb valóbb. Terpel az es, aki nem kapja a hejit (helyét),
vagy valami mást akar, na persze ezt es gyorsan. Mongyuk (mondjuk)
akinek pisilni kell az nem terpel. A terpelős emberek fontoskodó fajták,
nagyon szeretnek ágálni (bőcsködni, pöffeszkedni), s hogy ezt
mindenkivel észrevetessék, nyugtalankodva teszik. A terpelős fajta
ember, béillik (beillik) a ma világba met (mert) a látszatra
sokat ad.
|
Eufrazina becses férje díjat kapott!
Eufrazináék boldog
házasságba éltek már mióta, - höhööö… Ejsze van már nyolc hónapja is. Ez
alatt egyszer se veszekedtek, s nem is akartak elválni. Pedig mai léptékbe
kurvára hosszú egy időszakról van szó! De mindez, a szinte csak
tévéfilmekből látott összebújós jól érezzük magunkat harmónia, egy félig
napsütéses keddi délután teljesen megváltozott, amikor a postás az ajtón
kétszer csengetett. Eufrazina önfeledtébe, figyelmen kívül hagyva férjét,
szaladt az ajtó felé, mert tudta mit takar e duplahangocska. Amikor magához
tért, rögtön rájött, ez nem éppen a vad szerelem ideje, így hát beérte
annyival, hogy Postás Jóskától átvette a férjének címzett borítékot. Postás
Jóska, akinek haverja egy ronda dög macska, balra eltávozott. A macskája meg
követte. Így a höhööö…, milyen sok ideje boldogságban élő házaspár
kibontotta a borítékot. Eufrazina elájult, amikor meglátta mi áll rajta. A
férje egy díjat kap. Szó köztünk maradjon, a férjét is utolérte a
gyomorsíkodás (fosás), csak az angol dzsentlemen vécén ülve tudta a
kézbevett kis értesítését láb és száj remegve elolvasni. Kedves
hősnőnk, a család fényessége, faggatta férjét, hogy mivel lehet
gyógyítani, ha már úgyis elfogja kapni ezt a díjat. Kérdés következett. Van-e
ellenszere? Tanácstalanul bámultak maguk elé. Aztán Eufrazinának egy száz wattos
villanykörte gyúlt fel az agya mellett. Menjenek el ahol a díjat végkép megkapja
a férje. Elmentek a díjat elkapó helyre nagy szégyenkezve, mert ez egy olyan
ország vala, ahol a díj nem nagy dicsőség, sőt szégyen. Hajították
feléjük a díjat, s Eufrazina férje el is kapta. Aztán taxiba ülve tekerték
haza. Eufrazina nem értette miért kellett elkapja azt a díjat, pedig ő az
egyszerűség mintaképe! A válasz rá volt írva, az elkapott díjra.
„Álszerénységéért, neve elhagyása végett!”F.L.
|
Húsvéti várakozás szépsége
Húsvéti asztalka. Fotó: Borbé Ágnes Elmélkedés: Bölö
A tavasz otthonukba lopja a lelki
felfrissülést. A Húsvét mindezt csak megerősíti bennünk. Ha egymásra
figyelünk, áldást hoz a házra. A békés készülődés a várakozás szépségébe
az ünnep kiteljesedését eredményezi.
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN A SZERKESZTŐSÉG!
|
|
|
|
|