|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Tél 2014 – 25
szám.
A Zsögödi Szó méltó utódja
|
|
Ilyen csudaságok főleg nálunk vannak!
Aranyos
országunk egyre bubásabban áll hozza állampolgáraihoz. A legutóbbi törvénybe
iktatott területi vásárlás jogán, hivatalosan, elsőbbséget élveznek
helybéliek és az állam. Vagyis, nekik van elővásárlási joguk a
külföldiekkel szemben. Mily megható. S ha az állam bácsi a felvásárolt
területeket továbbpasszolja külföldi cégeknek, esetleg az országon belüli más
nemzetek által lakott területeket továbbpasszolja ingatlanjaival együtt az
ortodox egyháznak? S mi van az erdeinkkel. Viszik, akik éppen jönnek a
szélrózsa minden irányából. Például a nagy környezetvédős Ausztria egyik
cége fog a közeljövőben erdőirtás végezni Háromszéken. Simán be fog
indulni a fakitermelés a Rétyi Nyír környékén. Azért érdemes egy kicsit
huzavonázni, hogy úgy látszódjék, mintha. Már rég nem látszik úgy... Bár a
nyereség a helybélieket illetné meg, de nem. Így is szépen megvannak
kopacitva (kopaszra vágva) Erdély és benne Székelyföld erdei (erdői).
A helybéliek keveset tudnak ez ellen tenni, hiszen nincs pénzük, amivel saját
kis térségük épségét biztosítsák. Jó példa erre a Pungeşti (Vaslui – a
moldvai Vászló megye) palagáz-kitermelés esete, ahol már egy amerikai
cég irdatlan nagy területet tudott felvásárolni. Az ottaniak ellenkezése sem
hatotta meg a kormányt. Mit számít az, ha a lakósok egy idő után vegyi
anyagokkal beszennyezett a vizet fognak lütyülni. A tüntetőket több
ízben is felszámolta a rend nagy őrei. 13 ember éhségsztrájkba kezdett.
Még ekkor sem esett le a tantusz, hogy a föld nem egy cégé, nem is az államé,
hanem azoké, akik áldozatai lesznek a „mindenható” hatalmi herce-hurcának. Ez
nem más, mint az úgynevezett nyugati demokrácia szellentése szép hazánkra.
Szerencsétlenségünkre van, akik önkéntesen slukkolnak belőle. Végezetül
még egy pletyka. A hírek szerint a háromszéki Kommandón is palagázt
keresnek. Hírkukacka
|
Békésen földön fetrengő gyalogos a reggeli
ködben
-
Hé te! Ez a másik már öt
perce fel akar vakaródni (itt - felkelni) a földről, vajon fel
kéne-e húzni, vagy mi?
-
Hagyd békén, nem látod
milyen jól elvan ott... Nem szép megzavarni senkit sem vergelődő
nyugalmában.
A rajz a szerkesztő úr matyukálása
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Fogy az éltető lütyü – Szeredát és környékét
ellátó Csíkszépvízi víztározóban csak egy esztendőre van tartalék, aztán
mehetünk vizet keresni...
Téli
korcsolyapálya Zsögödön – Sok
szabadtéri korcsolyapálya létesült már a múlt év decemberében Zsögöd
környékén. Az egyik pont Zsögödön a katolikus plébánia udvarán. Ez örömteli
hír, hiszen az ott lévő gyerekek és felnőttek kellemesen tölthetik
kint is szabadidejüket.
Orvoslakások
Csíkszeredában – A
Nagy Laji dombján, a megyei korház és a poliklinika között 2010-től
három házat húztak fel az orvosoknak. A harmadik ház nemrég készült el. Az is
jelzi, hogy ez az építkezés jó ötlet vala, mert a meglévő lakásokra
túljelenkezés volt.
Nem
bubulnak a szeredai kóborkutyák – Nem lesznek elaltatva a gazdáktól
elszabadult, és az az ország különböző pontjairól örömteljeséggel
szeredába hozott kóbor kutyák. A Taplocai menhely dugtig tele, s mégis vannak
szabadon flangáló példányok, akiktől azért lehet tartani.
Januári
meleg – A
decemberi tűrhető hideg és a zúzmarás ködben burkolódzó táj átnyúlt
január elejére, mesevilágot kölcsönözve a környéknek. Viszont a január eleji
meleg elolvasztotta azt a kevés havat, ami volt. A csíkszeredai tömbházak
között kinyílt a kékberek, megélemedett a százszorszép, a hóvirágról nem es
beszélve. Ilyen se volt még a Hargita alján!
Január végi havazás – Hirtelenjében úgy
lehavazott gyerek, hogy az embernek az esze menten megáll (sűrűn
hullt a hó). Tekerte es megállás nélkül két napon át. Úgy látszik, késve, de
annál nagyobb erővel megmutatta a tél magát. Ez még mindig jobb, mintha
tavasszal cihelődött (készülődött, jött) volna elé, s aztán béroppantana
nekünk egy -25 fok hideget Hírözönke
|
PÁLOS SZERZETESEK A HARGITÁN
Igen biza (bizony), mű (mi) se
hagyjuk alább, nekünk es (is) jól jön egy igazi magyar szerzetesrend,
hogy igen! Mia (mi az) ejsze (itt – kérdem én) csak másoknak jár, vagy
mi a nyű? Főleg ha mán (már) ezelőtt es itt vótak.
Sokan feltették a kérdést: vajon? Ez osztán vérlázító kételkedés! Há persze,
hogy itt vótak, 100%-son, vaj több es (vagy több is) annál. Le merem
tenni a csutakra a fejem, ha nem így van! Mét es ne! Asszem (azt hiszem)
ez nem is kérdés, hanem válasz! Ez az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend
és höhö (bizony rég), hogy mikortól es Székelyföldön végzi dolgát...
Ott vannak szinte egy esztendeje Hargitaferedőn (Hargitafürdőn),
s ott es lesznek egy darabig, s ez olyan biztos, hogy csak na.
Kolostoralapításra azonban csak nemrégiben került sor. Annak idején Balla
Barnabás és Szűcs Imre testvér érkezett közénk. Január
huszonhatodikától a Szent István Pálos kolostor avatása után, pedig ők
es otthonosabban érezhetik magukat a szépséges fenyvesek között. Érdeklő Nyomozó
|
|
Egyszer volt, hol nem volt... –TÉLI JÁTÉKOK CSÍKBA–
... voltak
olyan hidegek itt csíkban, hogy még az Olt vize es befagyott. Ott helybe, de
még zsögöd környékén es kiöntött patakok jegén vígan gilicseztek
(korcsolyáztak) az emberek. A gilics nem volt más, mint a korcsolya
felszerelt változata a bakancsra. Nagyon alkalmatos volt a korcsolyázásra.
Hasította es a jeget elég vadul! A férfiemberek színe-java keménykedősen
hokiztak. Egy-egy maguk formált kanalas bottal, egy szintén kézzel fabrikált
(készített) korongot kergettek. Zajlott a helyi csíki sport, mint a tavaszi
jégrianás. Komolyabbra véve, rendes csapat állt össze belőlük. Emlékező Zsögödi
|
|
|
|
|
SZÉKELY HÍRESSÉGEK – XXI –
Végére ért a székely hírességeket feltáró
fejezetkalauz. Záróakkordként elmondhatom, hogy a neves székely személyiségek
közül is csak néhányukat emeltem ki. A XX. Századiak közül nevezetesen
azokat, akik már eltávoztak tőlünk. Úgy gondoltam, mindazokat,
akikről még sikerült értesülnöm egy mondat erejéig érdemes megemlíteni
őket. Természetesen a névsor nem végleges, más is hozzáadhatja azt, akit
ismer, akit tisztel és becsül.
Benczédi Székely István
(1505-1565) – krónikaíró és reformátor
Felvinczi György (1650-1715) színműíró,
színigazgató és műfordító
Cserei Mihály (1667-1756)
emlékíró, történész, a magyar barokk egyik jelentős személyisége
Apor Péter
(1676-1752) történetíró, főispán és királybíró
Bod Péter (1712-1769)
irodalomtörténész és református lelkész
Baczkamadarasi Kis Gergely
(1737-1787) iskola építtető, templom építtető, kollégiumalapító és
egyházi főjegyző
Aranka György (1737-1817) író,
költő és tudományszervező
Benkő József (1740-1814)
történetíró, nyelvész, botanikus, teológus és református lelkész
Benkő Sámuel (1743-1825)
orvos- és bölcsésztudor
Szatsvay Sándor (1725-1815) újságíró,
szerkesztő, költő, a magyar nyelvű hírlapírás egyik úttörője
Jantsó Pál (1762-1845) színész
Laborfalvi Benke József
(1781-1855) színész, színházigazgató és drámafordító
Bölöni Farkas Sándor (1795-1842)
író, műfordító, művelődésszervező és utazó
Aranyosrákosi Székely Sándor (1797-1854)
író, történetíró, költő, dalszerző és unitárius püspök
Dósa Elek (1803-1867) jogász és
költő
Gál Sándor (1817-1866) az
1848-1849-es forradalom és szabadságharc honvéd tábornoka
Laborfalvi Róza (1817-1886) székely származású színésznő
Jakab Elek (1820-1897)
történész, művelődéstörténész, levéltáros és jogász
Imets Fülöp Jákó (1837-1912)
iskolaszervező, könyvtáralapító, író és műfordító
Puskás Tivadar (1844-1893)
székely származású mérnök, a telefonhírmondó feltalálója
Teleki Sámuel (1845-1916)
könyvtáralapító, utazó és földrajzi felfedező
Vitos Mózes (1847-1902)
helytörténész és szerkesztő
Bándi Vazul (1847-1909) iskolatörténet-író,
történész
Ugron Gábor (1847-1911) politikus, a Függetlenségi Párt egyik alapító tagja
Kádár József (1850-1939) magyar
tanár és szakíró
Szacsvay Imre (1854-1939)
székely származású színész
Szakács Andor (1865-1924)
színész
Barabás Endre (1870-1945)
pedagógus, pedagógiai és közgazdasági szakíró
Balás Jenő (1882-1938) bányászmérnök kutató, néhány jelentős
vízszabályozási munkálatok tervezője
Kelemen Lajos (1877-1963)
levéltáros, tanulmányíró és történész
Felvinczi Takáts Zoltán (1880)
székely-örmény származású művészettörténész
Kiss János (1883-1944)
altábornagy, politikus
Pávai Vajna Ferenc (1886-1964)
geológus, a magyar hévízkutatás úttörője
Palló Imre (1891-1978) operaénekes,
a magyar Operaház igazgatója (1957-1959)
Ábrahám Ambrus Andor (18931989)
zoológus és ideghisztológus
Csűrös Zoltán (1901-1979)
vegyészmérnök és kémikus
Domokos Pál-Péter (1901-1992)
történész, népzene- és néprajzkutató
Tompa Sándor (1903-1969) színész
és orvos
Bodor György (1904-1976) jogász,
történész, néprajztudós, és politikus
Nagy András György (1905-1982)
orvos, orvosi szakíró, közíró és népművelő
Koréh Endre (1906-1960)
operaénekes
Bíró Sándor (1907-1975) magyar
pedagógus és történetíró
Kiss Manyi (1911-1971)
színésznő, aki székelynek tartotta magát, mivel Háromszéken nevelkedett.
Mikó Imre (1911-1977) író,
jogász és politikus
Méhes György (1916-2007) író és
színműíró
Kiss Elemér (1929-2006) székely
származású matematikus, pedagógus
Kányádi Sándor (1929) költő,
szerkesztő és meseíró
Miklós József (1940-2003) nyelvész, fordító, idegenvezető és szerkesztő
Erőss Zsolt (1968-2013) hegymászó, aki magyar állampolgárként
elsőnek mászta meg a világ legnagyobb hegyét, a Csomolugmát.
Információ: Főleg lexikonokból, a Világhálóról és
Balás Gábor: A Székelyek nyomában című könyvéből tallóztam
(Panoráma Könyvkiadó, Budapest, 1984)
|
Körülbelül hűvös kristály fehér barátság
Januári erdőlátogatás.
Fotó: Az az
illető aki szemben áll a többiekkel
Saját
megteremtett terünkön kívül van az igazi otthonunk.
Hálás
lehet az ember ennek a szívderítő pompának, ami gyöngéden körülöleli.
Nem kis értékajándék.
Mi, magyarok anyatermészetnek hívjuk. Nála nélkül senkik vagyunk,
bárhogy is magyarázkodunk, kapálózunk.
Próbáljuk meg közel engedni magunkhoz, mert a visszatértet
feltételek nélkül, még hidegben is, békésen, tisztán, védő-óvó
melegséggel szereti. Természetike
|
|
A magyar nyelv mai kikukkantása a világra
Ha felmászunk a világhálóra (még könyvet se kell
elévenni), s ezek közül akár a guglira (google-ra), a „könyves pofalemezre”
(facebook-ra), vagy más hasonló keresőre, valamint más társasoldalakra,
és egy ideig szaglászunk a magyar nyelv eredete után, könnyen dilemmába
esünk, hiszen azt sem lehet tudni, hogyha nagyon komolyan beleássuk magunkat,
milyen nyelvcsaládhoz tartozik a ragyogóan szép és választékos anyanyelvünk.
Persze hablatyolhatunk a finnugor elméletről (nem magyar elmélkedte
össze), ami már régen hitelét vesztette, de azért még keményen, s
mesterségesen fenntartják, sőt továbbra is tanítják, de már egyre több
kutató szemében, hely be ingatagnak tűnik, akár annak a leánynak a
szerelme, aki ahányat lát annyit szeret. A kép nagyon egyszerű, amilyen
szavak bekerültek a magyar nyelvbe, visszatekerve az órát a honfoglalás és
azutáni időkre, egyből lehet tudni kik a rokonunk. Persze
hasonlítgatni úgy is lehet, hogy egyből rájöhetünk arra is, hogy a mi
nyelvűnk angolszász rokon, csak idő kell hozzá, s még több
tudományos elmélet. Ha netán nem tetszik párosíthatjuk az ausztrál bennszülöttek
egyik nyelvjárásával, miért is ne! Végtelenül sok variánsa van a
nyelvelméletnek. Az igaz, annál munkásabb és komplexebb, ha minél többet kell
füllenteni és mellébeszélni. A tét talán egy kicsit lealacsonyítani és
gyengusabb helyre rakni a magyar népet nyelvestül együtt. Ennek ellenére sok
nem magyar, ódát zengett nyelvünkről. Annyira szépen és meghatóan írtak
a árnyalatnyi különbségek kifejezésmódjáról, hogy az embernek a
meghatódottságtól szinte sírni támad kedve. Még sincs akkora becsülete, mint
a divatos, vagy éppen a gyarmatfenntartó nyelvek egyike sem. Hiába trillázik,
hiába szavaival szinte életre kelti azt, amit a hallgató elé tár, minden
csoda és egyéb remekbe sikerült felfedezett eszmefutkározás mellett,
majdhogynem saját népe beszéli csak. Úgy gondolom, jó lenne, ha megismerné
ízét-zamatát az egész nagyvilág. Nyelvhóbort
úr
|
|
KIS HÓEMBER, NAGY EMBER
Mosolygó csönd Fotó: Bölö.
A hóember készítői: Borbé Ágnes és Zsófia
Kis hóemberke, / Vigyorgós nagy emberke!
Szilárdvízi tüneménytánc gyerekregéje,
Hűvös felnőtt szívek felmelegítője.
Készítsetek ti is hóembert, jó móka! Fenyőszegi
|
Kommunizmus megidézése 5. rész – Örömözés pártunkért, államunkért
1990 előtt, aki már megkezdte az óvodát, de még nem volt
nyugdíjas, önkéntesen, senkitől sem kényszerítve, csak megfélemlítve,
örömözött megannyi felvonuláson és népünnepélyen. Becsületesen kivette részét
a pártért, a hazáért, a drága vezetőnkért, no meg a békéért tartott több
órás mitingeken. Kemény idők voltak, mert harcolni kellett a „mocskos
imperialisták” ellen. Szegény szocialisták, akik az akkori kiváló békét és
jólétet biztosították, folyton támadva voltak. Azért pártunk és államunk sem
volt rest, felvette a védekező munkás kesztyűt, s bele is dudált.
Megmutatta a békaharcban, és a tévéelőadásokban az aranykorszak
lenyűgöző szépségét, ahol mindenki szeret dolgozni, s más elvet el
sem képzel, mint a kommunista pártét. Sőt, folyton folyvást késztetést
érzett (főleg ha már fel is világosították érzéseiről), a párthoz
való tartozáshoz, ha még egyáltalán nem volt annak tagja.
A felvonulásokat nemcsak az ország nagy ünnepein tették meg, hanem
máskor is. Mondjuk Augusztus 23 és Május 1 überelete (felülmúlta) a többit.
Akkor is voltak örömtüntetések mikor áldott jó, tisztelt és
szeretett vezetőnk feleségével és bandájával országos gyárlátogatásra
indult. Szinte nem létezett olyan ember, aki vezényszóra ne lett volna
annyira boldog, hogy ne szerette volna megölelni. Sajnos a csummantásra (puszira)
és az ölelésre csak az volt érdemes, aki már bizonyított, azaz letett valamit
az asztalra hazaszeretet terén. Az örömtütetés közepette sokan nem értették
főleg itt Székelyföldön a román szlogeneket (jelszavakat). Az egyik
bácsi Ceauşescu reales (újraválasztott)! helyett, Ceauşescu
leány leszt halott. Furcsállta is. De megvolt győződve, ha azt
mondják, akkor úgy is van, mert pártunkban és államunkban egy dekát sem
szabadott kételkedni, hisz vetett fel a szocialista jólét. Ezért irigykedtek
ránk az imperialisták. Főleg látván makulátlan büszkeségünk, ahogy
nézünk csak úgy előre a jövőbe, s a szellő által hozott traktor,
szántó-vető meg az építőtelep munkaillata teljesen elkápráztat.
A diákok pedig a rendezvényeken piros sárga kék blúzocskákba és
bugyicskákba rakták ki boldog művészi szocialista-realista futkorászás
közepette, három-négyhetes próba után, az ország és a párt
kezdőbetűit. Lebilincselő látvány volt! A leguggolt kis ifjú
nemzedék behúzva a nyakát kiduvasztva a seggét úgy maradt néhány percig, néha
fél órát is. Ezért mindig vastapsot kaptak. Kedves olvasó, ha néha sikeredett
köztük lenni, légy büszke, mert mostanra csak mérgünkbe tüntetünk. HajDanika
|
|
CSÍKSZEREDA VÁROSÁNAK SZÉPSÉGE Fenyőszegi B. Levente
Csíkszeredai park zúzmarába
öltözve. Fotó: Csíkszeredai Bölö
A tél valamivel jobban áll egy hegyek közötti városkának, mint az
esztendő más időszaka. Nemcsak festői képét nyújtja felénk,
hanem az év legtovább időző hűvösségét, és az eközben
betoppanó fogvacogtató hidegét is.
A hely szépségét átadó természetes környezet közepébe ékelődő
városka az évszakok körforgásával együtt lenyűgöző valóságálmát
tárja elénk. A még környezetbe olvadó kis társfalvak, és a tényleges
városrészen lévő ligetek fényben-ködben úszó titokzatos mivolta népmesébe
illő tüneménytánccal csalogatva ringatja magához a nálunk
megpihenőket. Somlyó Szent hegye és a Hargita fenyvesei a Csíkival
együtt igyekeznek belülről láttatni azt az üdítő élénkséget, amit a
város körül lévő borvizek adnak a helybélieknek szomjuknak oltása
gyanánt. A legendák földje ez, ahol az emberek a békés hétköznapok alatt
igyekeznek megőrizni mindazt, amit örököltek. A nehezen megszerzett
munka gyümölcsét kellően ünneplik. A töltelékes káposzta és a mellette
lévő kürtőskalács emlékillata belengi a vidéket. A népi viseletbe öltözködő
jeles napok és vasárnapok alatt megpihenő emberek szívükbe zárták a
letűnt időkből fönnmaradt környék székely kapuin kikönyökölő
helyieket, és az egész völgyet. A város ékessége, a Mikó vár pedig a hajdani
világ nyomait mormolva adja tovább az idelátogatóknak, hogy a világban párja
nincs csodaszegeltébe érkeztek.
|
Herbéra télire egyszer csak révbe ére
Tavasszal, valamikor január
derekán, amikor bimbóztak a fák, s nyíltak a kerti virágok a Hargita alján,
Herbéra a csudalány a legújabb fazonú frizurájával libbent egyet az úton át.
Kissé csúszós vala az út, s magas sarkú csizmája nem engedelmeskedett, s a
helyzet megmérgesedett. A hadilábon álló egyensúlyának léte meginogott, s ott
helyben kiterüle sok járókelő szemevégre vett látomására popója
megringott. Bár csak igazi látomás lett volna, de oly nagy borzalom történt,
újonnan készített frizurája összecsúszott kontyosan, s ott feküdt hajdani
mamafejjel, de nem önként. Egyszerre húsz kemény legény, serdülő bika,
meg öreg papa nyújtotta kéz(s) segítségét, de Herbéra mindenkinek letolta
kézségét. Tudta azt, hogy jó az öreg fa árnyéka, de beérte vala egy fiatalabb
hűsítő árny-nyaka. Akkor ott a szent helyben vevé észre kedves kis
Kázmérkát, szíve kis óhaját, akit már egy jó ideje erősen, de
velősen szimpatizált. Feléje nyújtotta kiskacsóját, s Kázmérka
férfiasan, félig nyögve, de derekasan fölsegítette koszos jégtől csillogó
aszfalt szögellete mellől Herbérát. A segítőkész tömeg látván
biztonságát, helyről elálla, s majd tovább mene, ahol mindenkinek megvan
a saját külön bejáratú szemevilága. Herbéra meg Kázmérka egymás tüzes
erősen megnéze, szikrázott a szemük rendesen földre s égre. Hej, de
megszületett a forró szerelem, hiszen Kázmérka jóképűsége pénzbe
számolva meg vagyon becsületesen. Gazdag egy csóró volt, s tudta ezt a
környék, s még jobban Herbéra, ezért is nagyot nyögék, s menten Kázmérka
kezébe elalélék. Hö hhöjjj! Nem volt pánik itt, s egyeb se, csak egy cuppanós
puszi, amit Kázmérka adott, s Herbéra fél szemével megreszkírozva leste, mint
egy kis nyuszi. Ejsze mindegy es volt, a hegy, ha mán mászni kell, frizurája,
ha odavolt, s nem számít, mert tudta, hogy Kázmérka, ha valakit ölbe vesz,
már tovább nem ámít. Hej, lett is február derekán nagy lakodalom, mikor a
kocsik síkongottak egy más után végig az utcán. Herbéra haja-feje rendben, kikönyökölve
a kocsiból szórta az utcára a puszit ott mentében. Akkora házba költözött
Herbéra Kázmérkához, hogy csak na, másként mondva, ott helyben látva soknak
leszakadt az egész pufája. Volt benne tévé, cédé, vécé, s minden, még könyv
is, telefonszámokkal teli, az tudjuk, hej de muris. Azóta mán kétszer
elváltak, s háromszor összeköltöztek, s lett egy ficsúr, a kis Micsur. De
egyik sem feledi azt szép napot, mikor Herbéra a jeges földhöz rittyentve
popsiját, segítő kezet kapott s nem engedte el egy darabig Kázmérkát.
Elregélte
egy zsögödi aki két szemével látta
|
|
|
|
|
EMBERI KÉZ MŰVEI ZSÖGÖD KÖRNYÉKÉN
Nagy Laji dombi behavazott csöndesség.
Fotó:
Szánkozó Odajáró
A múlt évezred végén volt faültetés, patak és
folyószabályozás, utak rendezése, valamint legelő tisztítás, de már akkor
kezdett fejlődni egy másik emberi kéz által végzett tevékenység,
nevezzük „természettarkításnak”. Gyönyörűen egyenletesen széthelyezték a
flakonokat (műanyagpalackokat), ügyesen elterítették a cigis dobozokat,
műanyagzacskókat és ruhadarabokat. Ezek a gondosan kihelyezett üres
„emléktárgyak” a szivárvány bármilyen színében tündökölnek. A folyóvizek
mentén sokaságuk valóságos káprázat.
A téli hótakaró alatt zárva a tárlat, de a
tavasz beköszöntével újból nyit! Én
|
Színezett kenyerek eltünőben?
Január 15-től büntetik
a jól bevált festett pepék (kenyerek) előállítóinak
tulajdonosait. Micsoda törvény! E má (már) döfi! Azért továbbra is vethetnek
belé egy csepp festéket... Kimondottan csak az É 150-es színezékkel lehet kipingálni,
de azzal slussz! Mondhatom, kemény egy szigorítás. Most mi lesz? Teljesen
pánikba kergetik a népet. Pedig milyen jól néztek ki barnán. Ez már dísz-krimináció,
hiszen elvesztik piacos jellegüket, mint a fehér bőrű hölgyek és
urak, akik napsütéssel vagy szoláriummal más színt visznek az életükbe.
Igazából eredeti barna kenyeret akartak csinálni a pékségek, de
szegény fejük összekényszergették magukat, s a fehér lisztet sötétre
bundázták. Ilyen időkben mikor a barna a menő, az egészséges falat,
nem volt mit tenni. Tettre készen, gyorsan be kellett matyukálni a kácsit (megfesteni),
s már mindjárt egészségesebbnek tűntek a vevők szemében. Ugye, a
teljes kiőrlésnek, a rozsosnak, a satöbbi fajtának titulált harapnivalók
kiderültek, hogy álarcot hordanak. Hát igen, mi sem tudhatjuk, mi van egyes
arcok sminkje mögött. Az biztos, hogy a fogyókúrára vágyó hölgyeket rendesen ölte
a csuda, hogy egy dekát sem adnak le, pedig nem fehér kenyeret pápálnak (esznek).
Aki meg egészségesebb szeretett volna lenni, annak a nyavalyái egy pöttynyit
sem javultak, sőt még szaporodtak. Azon se lehetett csudálkozni (ámulni),
hogy allergiásokká váltak, s jó hogy nem nőtt ki a szarvuk.
Tehát hajszál híján (E 150) a barna kenyerek oridzsak (eredetiek)
lesznek, de mi a helyzet a többi é vitaminokkal (Ékkel), arról nincs még
beszámoló sem, nemhogy törvény. Pedig van bennük íz fokozó, állományjavító,
savasító, térfogatnövelő, s a rossz seb tudja, hogy még mik, de jó
bőven. Úgy látszik azok nem érnek meg egy ráfigyelést. Ha jól néz ki,
akkor meg kell venni. Olyan mint a hetedik alkalommal eladó sorban lévő
celeb(ike). Megvan toldva-foldva, pont ahol kell, de hogy belül mi van, az
zsákbamacska. Pepe Sütő Aladár
|
|
Farsangi ereszd el a hajad! E be jó (milyen nagyszerű),
hogy a népünk ennyire leleményes, és kapható a mulatérozásra. Vízkereszttől
a böjt beálltáig ne es (is) álljon meg a jókedv, mert azután negyven
napig (jó keresztény módjára) nuku (nincs, nem szabad) hús. Az utolsó
nagy zabálás után a kikészült gyomor megpihen, ha pihen... Ha nem akkor jön a
korházi ágy, s ott asztán a tömör ételek bégyömöszölésének valóban szervusz
babám.
Itt Csíkországban is áll a bál rendesen. Komoly
rendezvények vannak a városba, Zsögödbe, Csobotfalán, Taplocán, s mindenhol.
Nagy hangsúlyt méges (mégis) a farsangtemetésre szánnak.
Ne hagyd ki te se ezt a csudajó időszakot! Menj és szórakozz! Mulatóka
|
R E K
L Á M Ö Z Ö N K É CS K E
Igyon
csapvizet, mert benne a H2O tiszta bió! Natúr tartalmát csak egy
klórral való összegagymutálás (kevergetés valamivel) változtatja meg.
Egyen
almát, amit a szomszéd néni faluról hozott fel. Azok aztán biztos, hogy nem
felfújtatott gyümölcsök! Rágni kitünő, s még a fogaknak is jó!
Ásson ki
ősszel tormát! Kálciumot, magnéziumot és C vitamint is tartalmaz. Friss
levelei salátába egészen kiválóak! Almával összekeverve isteni. Jó
étvágygerjesztő, s helyreteszi a gyomrot is. Ha netán csíp igyon rea
finom csapvizet! NE HABOZZON! KEZDJE EL MÉG AZ IDÉN! ÉLJEN A TERMÉSZET
ADTA LEHETŐSÉGEKKEL!!! Ajánló bá
|
|
ZSÖGÖDI
SZÓKANYAR
– zsögödbe es elmondott szavak és azoknak
magyarázkodásuk –
Duvaszt– Eccerigleni (egyszeri)
magyarázkódást megér ez es...
Ennek szónak, mind (mint) többféle magyarázata van és barátja a duvad szónak, vagyes közbe hasonlókot es jelent.
Lehet például az, ha valaki neki áll a leszedett magyarónak (mogyorónak),
s a héjából kidörzsölgeti, ameddig fejtegetés alatt ki nem cuppan. Persze
lehet duvasztani diót, kukoricát s miegymást es. Például valamin ától (át),
mondjuk reszelőn, vagy egy csövecskén es lehet kiduvasztani sok mindent.
E mán nyomás hatására jön össze. De a duvasztás lehet egyszerű dudorírás,
tolás es (itt nem kitolásra-, átverésre gondoltam).
Például a vakolatot az idő le szokta duvasztani a régi ház
faláról egy viszontagságos idő közepette.
Duvasztani akkor es szoktunk, ha felhergelődünk (felmérgelődünk)
valamire vagy valakire. Mondjuk egy bicikli, sokadik állongatásnál se áll meg
az anyja istenit? A fődhöz (földhöz) úgy oda kell duvasztani,
mintha abból nőtt vóna(volna) ki! Vagy olyant duvasztasz
valakire, hogy ott menten esszeszarja magát (megütöd)!
Néhány cselekvéses menetre es rá szokták húzni ezt a szót. Amikor
valakinek ágálósan (nagyképűen), olyan mesze neked (nesze
neked alamizsna) hangulatba odaduvasztod, amit nem akarodzól neki adni,
vagy főleg amit mán (már) magadnak tartottál s visszakéri.
De más egyebet es ki lehet duvasztani. Például a hasod (hasad,
pockod) úgy hülyéskedésből, vagy seggedet es visszavágásképpen, ha
valakit rendesen meg akarsz csúfolni. Szavacska Elmélkedő Bendő
|
DIÁK és TANÁR a „rugalmas” hétköznapokban
Újabb
fáintos törvénymódosítással rukkolt elő a gyerekjogvédelem. Az ártatlan emberpalántát
nem szabad sarokba állítani, térdeltetni, az óráról kitenni, de még egész
órán álldogálásra kényszeríteni sem, és nem szabad olyan dolgot mondani neki,
vagy tenni véle, amivel a pöttyös lelke sérülést szenvedne. Más szavakkal
élve, tilos a fizikai és lelki bántalmazás. Ha a pedagógus csak egyszer
„durciskodott” azt még kegyesen elnézik neki.
A törvény katyfalók (törvény kotyvasztók) szerint a fenyítés
akármilyen formája azért nem jó, mert agresszivitást vált ki a
gyerekből. Meg kell magyarázni a gyereknek, hogy nem helyes a
viselkedése, de csak cukisan, nem fennhangon! Mondjuk, hogy csalódtam benned,
meg ilyesmi és ehhez hasonló.
A nevelőnek óvodától-egyetemig nagyon egyszerű dolga van.
Hiszen csak tanítania kell olyan környezetben, ahol a gyerekek egy része
felbátorodva a többitől édeskén üvölt, ordít, fogyassza a tízóraiját,
telefonál satöbbit csinál egész óra alatt. Ha nem is teszik minden nap és
minden osztályban, de legalább felében, bármilyen oktatási intézményben is
lehet az, áll a bál rendesen. Hát ezek után jöhet a csapatmunkára való
nevelés... Már csak az hiányzik, egyéb semmi. A pedagógus már eleve rosszmájú
embertípus, hiszen arra kényszeríti az ártatlanokat, hogy tanuljanak, és
igazi felnőtté váljanak. Ne csak külsejükben különbözzenek más földi
lényektől, hanem szellemileg is.
Természetesen a testi fenyítés, meg a durva megszégyenítés nem
helyénvaló, de azért el kellene ismerni, hogy akkor lehet hatékonyan
tanítani, ha van akinek, s oda csend és fegyelem szükségeltetik, no meg egy
kis érdeklődés sem árt. De ha egyes családokban lovat adnak a lurkók
alá, s egy fejsimogatás is büntettnek számíthat, akkor irtó „bubás” lesz
jövő elé nézünk. Figyelődzi
|
|
|
|
|