|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉKre hullott aranyeső 2014. A Zsögödi Szó méltó utódja
|
|
Ünneplések – Az
ikrek havában zajló kicsengetések, találkozók, és a pünkösdi búcsú ideje dívik
Csíkban is. A májusi zöldellő és a júniusi nyárelő mifelénk
pontosan úgy zsong-bong az emberektől akár a természet, ami napról napra
változik. Szinte hallani, ahogy sercegve nő az új hajtás, ahogy légiesen
kitárulkozik bimbóházából a megmutatni vágyó szépség virágsziromkáival
együtt. A búcsúzás, a visszatérés és egyben az ebben rejlő csodálatos
szeretetteljes kiáradás tarkítja a szellemet. Ilyenkor az ember megengedi
magának azt, hogy sokkal közvetlenebb legyen. Sodorja az ár, kicsit Adysan
szólva: az értől egészen a leghatalmasabb pocsolyáig. Az együttlét öröme
kis színt hoz a hétköznapokba, s akaratlanul is utánozva az anyatermészetet
teszi változatossá minden percét e zavarosnak, de mégis mindennek meg van
a helye történéseknek. Hogy mi jön ezután, az egy kicsit büdös... Az
erős és egyre tikkasztóbb nyár, aminek napsugarai egyre erősebben
sütnek le ránk, hozza magával a megmérettetés időszakát is a végzős
diákok számára. A hangulat átterjed a családba, az egész rokonságba és ismeretségi
körbe. S mégis a sodródó ikrek hava kettősségében a nehéz napokra átadja
legendás egybetartó erejét. Ünneplőke
|
Májusi csönd Zsögödfürdőn
Zsögödfürdői majális Fotó: Zsügödfürdei
illető. Fenyőszegi úr elmélkedése
A zsibongást
megtörő zápor előtti csönd magával hozta a természet hallgatását.
Várakozásra váltva suttogott a szellő, majd napsugaras esőpöttyöket
csalogatva elő a bárányfelhők mögül, szétszórta a termékenység
illatát. Bámulatos ígéret lepte el újfent a vidéket. Az ünnepbe öltözött táj
bizakodóan lehajolt minden egyes ember otthonához közel, hogy senki se
felejtse a nyári folytatásban az élet himnuszát.
|
|
BESZÉLJÜK MEG!
Kérem szépen minden egyes probléma elhárítva! Nagyon egyszerű a
megoldás, el kell foglalni a seggehelyünket és megbeszéljük. Mit? Hát
akármit! Hogyan? Micsoda kérdés, természetesen nagyon rugalmas eszközökkel.
Olyannyira azokkal, ha azt fizikálisan lehetne mérni egy pattogó labda
elbújhatna mellette, s egy kenguru szégyenkezve húzná be a farkát (szó
köztünk maradjon, labdába se rúgna). Aztán rögtön lehet várni a látványos
változást. A sérült meg tanul kényszeredett műmosollyal járni, barbis és
simlis barátságokat kötni, és hála a megbeszélésnek, a rugalmas
továbbképzőknek az ember küllemileg teljesen félreépül. Lesznek trendelőtti
és trendutáni időszakjai. Lesznek kapcsolatai, az szerint, hogy mennyi
pénze van, mert pénz és befolyás szerinti szocializáció a mai divatmérleg
igazsága. Aztán, ha belsőleg tovább vívódik az egyén és még pocsékabbul
érzi magát a sok színlelő lelki nyelésektől ideje valakit, vagy
valakiket megvuduzni (itt - leteremteni), akik a panorámás, hej de tiszta vagyok
játszmán kívül esnek. Tehát, magyarán, nem tudnak védekezni.
A művilág hálójából a régi jól bevált kiút nem ez. A
beszéljük meg mézesmadzag igyekszik kiirtani az egyéniség csöppnyi szikráját
is. Boldogan és kiegyensúlyozottan embertársainkkal együtt lenni egy áldás.
Hadd válogassa ki intézményesített cuki-muki kreatív rugalmasságos csodák
nélkül az erre a világra pottyant egyén, hogy kire és mire van szüksége. És be
is válik, addig, ameddig nem árt véle. Mint mindenki tudja, hogy az igazság
ott van, ahol nem kell magyarázkódás, nem kell megbeszélni semmit, hanem az
egyszerű csönd szentségének szelídsége bensőséges nyugalmat
árasztva lengi be megmagyarázhatatlant. Hallgatóka
|
|
A mesterségesen összetákolt Hargita
megye első magyar lapjának heti rendszeres kiadása május havához
kötődik – A Hargita népe napilap elődje Hargita címmel 1968-ban látott napvilágot. Eleinte
havonta volt jelenése, azonban komoly rendszerességgel, hetenként egy
alkalommal, 60 éve, 1974. május negyedikén jelent meg, és 1976. május huszonkilencedike
után váltott napilapra. Több mint valószínű ezzel a sunyis
újságnyomtatási, a „lassan de biztosan” módszerrel igyekeztek az akkori párt atyafiak
az új identitástudatot a jó népbe sulykolni. „Az új csel” igen hatásosnak
bizonyult. Hiszen ha egyből kezdték volna napilapként nyomtatni, nagy
felháborodást keltett volna az udvarhelyszéki és a csíkszéki polgárok között.
Így pedig ment minden, min a karikacsapás. Szerencsére a szerkesztők
figyeltek a nép igényeire, s a kötelező szocialista vívmányos cikkek
mellett jó számban jelentek meg helyi értékeket felmutató, és más kulturális
témájú olvasmányokat tartalmazó cikkek is. Figyelőke
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Megújul a zsögödi csatornahálózat! –
Nemrég fogtak neki a zsögödi és zsögödfürdei csatornahálózat felújításához. A
helyi lakósok egy kis lütyüvel kedveskedtek a munkásoknak, hogy könnyebben
végezzék a dolgukat.
Új köntösben a zsögödi régi temető – A
zsögödi közbirtokosság a helyi lakosok összefogásával kitakarították a régi
temetőt. A rendbetétel után 117 síremlék vált láthatóvá.
Vadászgépek Zsögöd fölött – Két
vadászgép keringett Zsögöd fölött, mint az elkésett fészket kereső füsti
fecskék. Annyira burrogtak, hogy a süket is meghallotta. Még jó, hogy
tojásukból nem szottyantottak le egyet-kettőt. Később kiderült a
dolog. Kanadaiak karöltve romániai nátó barátokkal közös hadgyakorlatot
tartanak öt hónapon át minálunk. Közben folyton világosodtunk! Jött még egy
ármádia harckocsi, ami többek között Marosvásárhelyen vonult át. És az
erőfitogtatás „csupa véletlenül” Székelyföldön keresztül volt
kivitelezhető.
Kinyírt hiúz – A
csíki hegyekből leereszkedett hiúz békukkintott Gyimesközéplokra, ahol a
helyi lakósokhoz és néhány jószághoz hozzakapott. Az emberek fejbekólintottak
amennyiszer csak bírták, hiszen a veszettség jeleit mutatta. Miután megmeredt
a szakik kimutatták őkelme veszettségét.
|
|
Ígéret havának virulása A természetillat békéje tavaszutói
csodalátvánnyal párosulva küldi közénk évente éberen élénk üdvözletét. Fotó+pötyögés: Virágbolondos úr
|
|
|
|
|
Borbé Levente román név!
Egy román személyneveket
boncolgató valamin bukkantam rá erre az igen frappáns megállapításra (http://www.nume-persoane.ro/borbe-levente-59830667.htm
). Elgondolkoztató volt számomra. Nem is tudtam eddig, hogy egy jelenkori
szittya román nevet viselek. Ügyesen ki van biflázva, hogy a név két szóból
áll, és Románia északi felén használatos inkább, de a déli zónában is
megtalálható. Többek között felfedezhettem nevem dallamosságát, hogy hány
magánhangzó és hány mássalhangzó alkotja. Csudálatos következtetések.
Maholnap kiderül, hogy egyfajta román dialektust beszélek. Ha a nevem román,
akkor a beszédem is az... A meglepő mégis az, hogy lent a Börögánban (Bărăgan
– földrajzi tájegység a Román-alföld keleti felén) is hurcolnak ilyen nevet.
A Levente még elképzelhető, hiszen valamelyik Erdélyből
elszármazott atyánkfia viselheti, de a Borbé, hát enyhén szólva mifelénk is
ritkaság számban megy. Ajánlatom, bátran keressenek rá erre a névelemzőre,
bizonyára meg fognak lepődnimit hoz ki a nevükből. Ki tudja, még az
is kiderülhet, hogy nem is odavalósi, ahol éppen törzsgyökeresnek hiszi
magát. Jómagam még Kamcsatkát (távol-keleti oroszországi félsziget) sem
zárnám ki a származási listából. Névi elenző
|
Bámulászási életmód áldozatos nehézségei és
fortélyai
Nehéz kort élünk! Az ember haza dabbog (idétlenül,
nehézkesen, hallhatóan jár-kel) a munkából, keze, lába, háta (főleg
a lapockája), feje fáj, s a többiről nem is beszélve, s még sincs közelében
egy tévéirányító! Egyenesen felháborító! Pedig az igazi délután egy kis üde
tévécsatorna váltogatós, távirányítós pattogtatással jár! S ha remegő
kezekkel keresve marokba sikerült szorítani, akkor ne add fel, csak tekerjed,
ereszd el a hajad módszerrel, amíg a szemed ki nem guvad. Hogy megállítsd, annak
nincs egy fikarcnyi értelme sem, hadd röpüljenek azok a sorozatbéli képek,
reklámpillanatok, és hírmásodpercek a szemed előtt. Legföljebb úgy nézel
ki, mint egy zombi, vagy mint aki egész éjjel hegesztett. Aztán jöhet a kaja.
Sajnos erre az időre a csatornaváltás muszáj szüneteljen. Olyan
műsort kell keresni, amit a párod nem bír elviselni, hangsúlyozva a na
végre megtaláltam amit kerestemet. Aztán lazán nekiülni és bámulni. Ha
kedvesed puffog, alkalmad nyílik egy kis cirkuszhoz. Szeméhez vághatod, hogy
még ezt se tudod megnézni nyugodtan, esetleg a kezedbe levő ételt is
odarittyentheted, attól függ mekkora balhét akarsz. Mindenféleképpen
éreztetned kell a nap terhét rajta, még akkor is, ha sétagalopp volt aznap a
munka mezeje. Ha sehogy sem reagál kinyilvánított, bárkivel egyből szembeszökő
direkt szenvedéseddel, akkor addig pattogtasd azt a kurva távirányítót, amíg
meg nem kezd füstölni a kezedben. Aztán jöhet a tévéműsor kommentálása, a
fabatkát sem ér, pedig mennyi sokat fizetsz érte komment változata. Megéri a
műsorújságot legalább egyszer földhöz csapni, mert az emeli a
hangulatod. Nehéz! Nagyon nehéz! Ezért hajt, gürcöl, húzza az igát az ember,
hogy még egy rendes adás se menjen megjegyzéssel érdemes megtoldani a mondókádat.
Végül is nem baj, hogy oda se figyelsz a képernyőre, mert addig cudarul
jól lehet szórakozni, amíg becsületesen ki nem tombolod magad. Ha jól
belegondolsz, távirányító nélkül sokunk fél ember lenne, mivel egyfajta veszettségi
állapot levezetője. Arról se feledkezzünk meg, hogy manapság ragyogó
lehetőségek vannak a bámulászási az egyhangúság ellen. Na mi? Az aranyos
Világháló. Ha valaki akarsz lenni, rajta kell hogy légy. Manapság, aki
legalább egy közösségi oldalon nem kosornyázik (koslat), az már nem is
létezik! Imigyen egyre többen léteznek... De jó! Mily megnyugtató. Lehet ott
találkozni véleményekkel és véleménynélküliekkel, csodadolgok továbbadásával,
s olyanokkal, amit esetleg magad előtt is röstellenél kigondolni,
elmélkedni rajtuk. Ott aztán névvel, de inkább névtelenül sáfárkodhatsz,
kivetkőzhetsz önmagadból, odamondhatsz önellenőrzés nélkül bármit,
hadd egye a másik a kefét, amiért ezt vagy azt írta, gondolta vagy éppen mondta.
Legalább egy csöppöcskét megnyugszik a pöttyös lélek. Amikor már rendesen
kiakad a hátad, akkor újból az ágy a megfelelő, jobb ha onnan intézted
dolgaidat, mint másféle kütyökről. Mindenféleképpen a váltás a jó öreg
tévére az elegáns megoldás, mert, ha a világhálóról keresel valami magadnak
valót, időbe telik, amíg megtalálod, s nem mocskolhatod olyan
egyértelműen azokat, akik valamit felduvasztottak (itt - feltettek),
mint a tévéseket. Ilyenkor csak a ropogtatni valóval és a szükségletek
elvégzésénél van még baj. Szerencsére a reklám időszak segít ezen, ha
arra is nem vagy rákattanva. Fenyőszegi Úr
|
|
Székely teszt az autonómiáról
1.
Akarsz-e
autonómiát vagy sem? a.) Igen b.) Nem
Az igennel felelők még jóformán magukhoz se tértek! Ha
elfogadjuk amibe kénlódunk, akkor megnézhessük népünköt! Kell ez nekünk?
Inkább éljünk megalázatva (alázás+elázás), magunkot tegyük taccsra?
Milyen bajunk van? Ejsze nem teccik, ha más a hibás, vagy mi?!
A nemmel felelők nem tisztelik a fődünköt, s Csaba
királyfi csillagösvényére szarnak egy jó nagyot rea! Há mi van emberizinkek
nyomorba, gyalázatba, gürcbe és szenvedésbe akarjátok hányódtatni az
életeteket?! Azt a mencsikáját (Itt - Naaa!), há nem értitek, hogy
evvel az automicsodával elérjük, hogy bármennyire mesterséges adalékanyagokkal
teli a kenyér de a műénk lesz! Autománi
|
|
MEGHITT CSEVELYÜZENETECSKE
IRODALOM ÓRÁN
A kedves tanuló, ha már
órán van, úgy, mint hajdan is, valamivel el kell üsse az időt. Igaz, eme
tulajdonság a rugalmas diákkezelési elvekkel egy ütemben megszaporodott, mint
az eső utáni szegfűgombák. Például hátul lazán padtársával valamit
játszik, a tegnapi világhálós beszólásait és a legújabb killeres (ölős)
filmet meséli, eszi a harmadik tízóraiját, vagy ügyesen kötöget a pad alatt
(habár ez egyre ritkább), festi a körmét satöbbi. Egyik kellemes és
bensőséges időtöltés azonban a levélváltás, ami nemegyszer
izgalommal párosul. Az izgalmat az váltja ki, hogy a tanár nehogy észrevegye,
amikor átadja vagy átdobja a kijelölt pártnernek az üzenetet „rejtő”
papírgalacsint. Ezeknek a trükköknek többféle módja létezik, de nem lovaglok
bele, hogy habozzon a szájam, csak egy esetet vázolok fel, hiszen „apró csepekből lesz a zápor”, ahogyan a jó
öreg római közmondás is igazságosan odamondja.
Nemrég bukkantam rá
egyik szöveggyűjteményben elrejtett titkos üzenetre. Nó, nem
papírgalacsin formájában, az kiduvadt volna belőle, hanem szépen
egyenlően ízlésesen összetűrve. Nevet nem említek, egyébként az is
fémjelezve volt. Az üzengetőben ez állt: 1 –
Van neked hajvasalód? 2. Van miért? 1. Nem adod nekem
kölcsön?. És hol vetted, és mennyiért? Itt megszakadt a
párbeszéd... Egy befejezetlen csevelynek lehetnek tanúi kedves olvasók! Csak
remélni merem, hogy nem fulladt kudarcba ilyen létfontosságú kérdés
megoldása, hiszen akkor nagy tragikumot vonszolhat magával lelkében eme két
személy. Egyetlen dolog, ami vigasztal, ha éppen akkor csengette ki, és a
többit szünetben egymás között megoszthatták. Aggodalmam nem alaptalan,
hiszen annak kevés esélye volt, hogy egy másikat írtak menetközben, mivel ez
a kis papírnégyzetecske deréktájig vala beírva. Bele sem merek képzelni, hogy
a kedves szemtelenül ifjú hölgy nem tudta elkérni osztálytársa hajvasalóját.
Hogy az órán mit tanultak, kit érdekel, még akkor sem, ha filológia profilban
szenved, mert attól nem lesz bubás loknis hajkavalkád néki. A tudás az élet
szinpadán kevés a boldoguláshoz, manapság inkább piacosnak kell lenni! BöLö
|
NYÁRELŐRE KACSINTÓ JÚNIUS
Júniusi rét a Nagy Laji dombján (2013). Fotó: Borbé Ágnes
A pünkösdi Csíksomlyói búcsú előtt még érdemes szemügyre venni
a csodálatos csíki mezőt. Az egészségtől kicsattanó bokor, fű,
fa, virág, ha ráveted szemedet rögtön megbabonáz-bekebelez, üdít és frissít,
szó nélkül átadja magát, mert úgy ahogy van feltétel nélkül szeret. Mezőbúvárkodó Virágmanó
|
|
|
|
|