FENYŐSZEGI CSEREKJÉK  Ünnepi szám 2014/5  A Zsögödi Szó méltó  utódja

Mikulás bácsi hócicája füstölgőben

A havas munka elkészítői: Borbé Ágnes és Borbé Zsófia  Fotó: Kovács Zsuzsa

Boldog Karácsonyi Ünnepeket az együttlét örömében, és  eredményekben gazdagabb Új Esztendőt kívánunk eltölteni minden kedves olvasó számára!!!

A szerkesztő úr és kedves családtagjai

* A SZERETETNEK NINCS ÚJMÓDIJA*

   Új szelek járnak, divatosabbak, mint valaha. A gyerekek tájékozódottsága, hogy valamit kell kapjanak ilyenkor decemberben hihetetlen méreteket ölt. A drágaságaink elszánt  harcza (a szó kimondott erejéig régies csak), egy-egy kiválasztott játék / zakota (itt: jó előre lomnak számító) után, ha még kisebb-nagyobb egyezkedés után is, de sikerrel végződnek. Vagyis megveszik azt a valamit nekik kéréseiknek engedő a szülei, nehogy lemaradjanak osztálytársaitól sötöbö., mert rögtön csorbát szenvedne a pöttyös lelkük.  Ha megvan az elért cél, akkor legjobb esetben még szeretik is azt, de sokszor megesik, hogy a hőn óhajtott játék kacatként egy sarokba hever. Hasonlít a rágcsis (rágógumis), azaz, ami eladó rögtön fogyasztható, míg az íze ki nem megy szindrómához. Hogy mi köze mindez a lélekhez, a szeretethez, hát nem nehéz kitalálni: egy nagy végtelen semmi. A nem éppen keresztényi irdatlan anyagi pocsékolás már állapot, és ember legyen a talpán, aki patyolat tisztán ki tud bújni belőle. Sajnos veszélyes, mert a lélekre tud hatni a legjobban. Ez a „minden eladó” rendszer gépezete kitűnő módszereket alkalmazva, dönti romba az időtálló valós emberi értékeket. A hitelét vesztett szép tulajdonságokból csúfot űzve egyre többet beszélnek róla, legjobb esetben eljátsszák azt, vagy kipipálják, hogy ilyen is volt. Hogy mit tehetünk ez ellen? Vissza a tiszta forráshoz. Azt pedig mindenki érzi belülről, s igazán nem kell nagy filozófia hozzá. Úgy szokták mondani sosem késő elkezdeni. Kicsit több éberséggel, jóindulattal töltsük el közösen az egymásnak szánt időt. Legyen őszinte az a mosoly, vagy akár a harag is, mert abból ki lehet lábalni, hanem a mesterséges világ rabjaivá válunk, becuppant a semmitmondás ördögi köre. Ahogy a gyereket tisztába rakjuk, nekünk felnőtteknek sem árt időnként lelki pelust cserélni. Akkor jobban fogjuk értékelni ünnepeinket, s lehet, hogy egy idő után majd minden egyes perc azzá válik.  Ha már minden esztendőben eljön a szeretet ünnepe, akkor valóban kapjon szikrát az együttlét csodálatos öröme családi és baráti körben. Az alkalmilag használt játékokat, pedig gondosan tetessük félre gyerekeinkkel, hadd kerénbálózzanak (keringjenek) a szegényebb kis palánták boldog lelki vérkeringésébe, egy csomagba zártan továbbküldve minden esztendő Karácsonyán.    Fenyőszegi úr

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

   Zsögödfürdei hósuppanás – Há (hát), bíz Isten, ekkora havat Zsögödfürdőn rég nem látott ember, de állat se. Úgy roskadoznak fenyőfák ágai a fehér hideg lepeltől, minha (mintha) az lenne a dóguk (dolguk). Ejsze (talán), több mint egy félmetres (félméteres) hó kőtözött (költözött) le az égből. 

   Zsögödi útjavítás – Határidőn kívül esik, ahogy jó előre es (is) látható vót (volt) a zsögödi utak rendbetétele. Nem kell nagyon idegelődni, met (mert) eccer (egyszer) az es meglesz.

  Zsögödi fenyő Csíkszereda dísze  –  Az idén a Zsögödi Közbirtokosság adott egy több mint tizenkét metres (méteres) szép szál fenyőfát Szereda városának, itt Csíkba. Nem es csuda, hogy az ünnepek alatt az adventi koszorúval együtt e (ez) marad a városka legpompásabb éke.

   Vadak Zsögöd környékén – Mostanság még a Nagy Laji dombján, a Suta felé, s persze Zsögödfürdőn sok vadat látni. Téli időben itthon tanyázó madarakon kijjel (kívül) mókust, nyulat, rókát, őzet, még szarvast es (!), s a veszedelmes medve komát lehet szemügyre venni. Ő ugye mán (már) a városba es be-be jár. Csobotfalván és Csíksomlyón nem  eppeg vendég a két bocs és az anyuka, hisz szokásos rendszerességgel eregélnek le a patakhoz püpülni (inni). Azé ügyelettel mászkálni az erdőbe karácsonyfa után, met nem minden találka lehet örömteli.

   Húsz éve hunyt el Kristó András geológus és földrajzi szakíró – Csíkszentkirályon született és a mai Márton Áron Gimnáziumba tanult, majd Kolozsváron folytatta tanulmányait. Igazi környezetvédő, a Csíki-medence  földtanának, hidrológiájának és élővilágának kitűnő ismerője volt.

Vajon baj, ha a közel 100. éves ígéretek érdekelnek?

   Vajon ez kérdés? Egyre jobban nem az.  Az 1920-as Trianoni Békeszerződés alapján, mikor a nyugati hatalmak vezírei felkoncolták Magyarországot és hozzá mérten a fiatalon született országok habzsoltak belőle, fordult meg sok magyar sorsa.  Románia dagadt a legnagyobbra. Sovány vonalai rögtön dinnyeméretűvé kerekedett ki. A szerződés kötelezettségekkel is járt, ha már ily lazán lehetett több száz esztendős országhatárokat változtatni... Többek között hogy Magyarországgal szemben elismeri  kötelezettségeit, teljes jogot biztosít, nem korlátozza szabadságukat a többségi nemzettel együtt élő népcsoportokat, valamint tiszteletben tartja az eltérő vallási felekezetű csoportok működését. Ugyanezt fútták a két esztendővel korábbi Gyulafehérvári Nemzetgyűlésen is (1918. december 1.). Sőt meghatósabban fejezték ki magukat, hogy minden nép sajátjából választ magának vezetőt, s imigyen fogja kormányozni magát, beleértve a törvénykezést is. Fontos megemlíteni, hogy a népek számarányának függvényében részt vehetnek az országos törvényhozásban. Arra is kitértek, hogy az önkormányzatoknak és felekezeteknek teljes szabadságot biztosítanak. Erről a világháló segítségével számtalan helyen lehet olvasni, még eredeti román nyelven is. Hát kedveseim, ami következett az halvány mása a valóságnak. Már a két világháború között elkezdődött az értelmiségi réteg tisztogatása, földek elkobzása a második világháború után a kommunizmusban, mint egy sorozatfilmben mindez folytatódott, ha kell még durvábban. 1989-es események sem hoztak változást. Az együtt élő nemzetek fiait sikerült beolvasztani, „németmentesíteni” az országot (most alig vannak néhány ezren), de a magyarok száma is megcsappant. A jogtalanul elkobzott ingatlanok egy részét visszaadták, most pedig egyeseket szedik vissza. Az autonómiától teljesen frászuk van. A földek visszaszolgáltatásától is kiborulnak. Hát akkor mi marad nekik, hiszen jöttek, láttak s győztek! A nem többséghez tartozó népek csak módjával használhatják anyanyelvüket.  Romba látni értékeinket, a hajdani Erdély impozáns épületeit, amelyeknek felbecsülhetetlen értékük volt, az már pont az i-re.     Figyelőcske

ANGYALKA kíváncsisága

   Egyszer a Mennyből az egyik angyalkát utolérte a kíváncsiság. Ez az angyaloknál elég veszélyes, mert gyomorcsikarással s fosással jár. A betegségre pedig csak egy gyógyír létezik, s az nem más mint a kíváncsiság elűzése. Ezért angyaltársai nem tűrve a tarthatatlan tűnő helyzetet, hiszen szinte kifosta az egész lelkét, elküldték a gyógyír, azaz a kíváncsiság helyszínére. Szegény meggyötört angyalkánk kíváncsisága a maga karácsonyi előkészület volt. Nagyon gyengén, aszottan, kikarikásodott szemekkel és halálsápadtan szállt alá a mennyekből pont Csíkszereda városának bevásárló központja részében. Először láthatatlanul betekintett néhány ablakon, aztán emberi formát és maskarát öltve bement Kauf országába (Kaufland). Ott helyben leszidta az egyik felügyelő, hogy mit kambacsol (céltalanul sétálva) kosár nélkül. Kosarat kapva alig lépet kettőt s máris hasast vágódva találta magát. Hárman átgyalogoltak rajta, mikor észrevette Herbéra az akármit megvásárló hölgy, s felsegítette a földről. Az angyalka megköszönte Herbérának a jóságát. Az meg szívességből, mivel észrevette, hogy idegen, körbevezette az ideges tömegben őt, hogy válasszon a csingilingi vackokból bármit. Az angyalka e helyett ájuldozni kezdett. A Kauf országi örök kitették a szűrét. Levegővétel után megengedték, hogy visszatérjen. Egy monoklival, két bordatöréssel, és három kékséggel a testecskéjén élvezhette volna tovább a soppingolást, de nem tette. Inkább visszarepült a menybe, ahol még három napot fosott, mire teljesen rendbejött. Angyalka társai értetlenkedve nézték baját, hiszen teljesült a kívánsága. Érdekes, egy darabig nem volt kíváncsi az égvilágon semmire.       Borbé Levente

Csöndfátyol szabta természet

Suttogó ezüst erdő. Fényképezte: Fenyőszegi Havas Cserekjés

   Mi az Északi félteke lakói szerencsések vagyunk, hiszen akkora természeti varázslat sehol máshol nincs a világon, mint nálunk. Most a dermesztő téli csönd hatalmát élvezhetjük, amelyet megtöri a háztetők hózuppanása, a kis madárcsivit, és az ünnepi gúnyába öltöztetett örömteli gyerekzsivaj, lárma.                      Téliecske

MIKULÁS VIGYOR

Piros és minden hónapban megjön, mi az? Megszállottan dolgozó Mikulás.

Hogy hívják a lábára lesérült Mikulást?

Sánta Claus.

Mit mond a figyelmetlen Mikulás, amikor keresztülhajt egy pacákon?

Ami a szíveden, az a szánom.

Mikulás estéjén a skót gyerek kérdezi az apjától:

- Mi lesz reggel a bakancsomba reggel apa?

- Hát az ami szokott lenni, a bakancsod bélése.

Milyen köze van a Mikulásnak Piroskához?

Hát a Mikulás Piroskabáttya!

Mit kap a cigánykölök Mikulásra? A biciklidet!

Új esztendei fogadkozások és kívánságok – Abból mindig van dögivel. Megfogadjuk, hogy ügyesebbek talpraesettebbek, soványabbak, vagányabbak, megértőbbek és még sok minden mi a csudák is leszünk, s teljességgel egészen komolyan! Csakhogy a kivitelezéssel van a baj. Hogyha jönnek azok a bizonyos hétköznapok, olyan lesz az egész fogadkozás, mint a vicces banánhéjon való megcsúszás. Kicsit félresikerült a figyelmetlenség kusza tekervényes útjain.

 Kívánunk magunknak jobb esztendőt, benne tartalmasabb napokat, sikerekben gazdag újesztendőt, titkos vágyaink beteljesülését, mint például a szomszéd kecskéjének megdöglését satöbbi... Hagyj már békében alapon kívánunk a szomszédoknak jó ismerősöknek begyakorolt mosollyal búékeket meg miegymást, mert így szokás, hanem megszólnak, milyen faragatlan és neveletlen voltál, hogy még ennyit se tudsz kinyögni. S lássuk be a trend szerint beidegződött igazuk is van. Azonban az elvárásokon kívüli világ az igazi, mert a fogadkozás nem kell nagyméretű legyen. A rokonokat, de a szomszédokat se kell legyőzni vagyonban s más egyebekben. A kívánság is eltörpül, mert nem kell annyi minden, csak boldogság, viszont az kötéltáncon billeg, s jól meg kell dolgozni érte.  Fönyö Zzö

ANGYALJÁRÁS CSAK ERDÉLYBEN

   Bármennyire hihetetlen, de Karácsonykor nagyjából csak a történelmi Erdély területén száll alá az angyalka az „ünnepi köntösben öltöztetett” fenyővel és meglepetésekkel. Mifelénk az angyalka díszíti a karácsonyfát. Ügyesen két kis fehér kacsóját használva pillanatok alatt el is végzi a bámulatos alkotást a gyerekek örömére. Ő hozza az ajándékokat, s neki köszönhető az éteri csengőszó is, ami után a család a fenyőt körbeállva karácsonyi énekeket dalol, s azután jöhet a meglepetés! Lehet nekiszökni az ajándékoknak, s rendesen megvergálni (itt – alaposa nézni) azokat!

   Más magyar nyelvterületen a Kis Jézuskának írnak a kisdedek, mert ő hozza el Karácsonyra a jó gyerekek kívánságát. Német nyelvterület zömén a mennyből alászállva egyenes Jézus érkezik ajándékaival. Itt még érzékelhető a szomszéd népek közötti kölcsönhatás.

   Mifelénk magyaroknál a Mikulás vagy az öreg télapó Szent Miklós napján, vagy az azelőtti estén érkezik. A nagyvilágba azonban Karácsony estéjén ereszkedik le a felhők közül felpúpozott hátizsákos rénszarvashúzó szekérrel. A keresztény népek többségénél Lappföldről érkezik. Angliába egy a töviskoszorút hordó Mikulás emlékeztet az igazi Jézusra. Németország egyes vidékein és Hollandiában néha egy híres lovag (Ruprecht) osztogatja az ajándékot. Svédországban a Mikulás egy manó segítségével iparkodik az ajándék szétosztásában. Az olaszoknál egy jóságos boszorkány osztogat csomagot (Befána), az oroszoknál, pedig a Bábuska. Mindkettő elhalasztotta a három bölcsekkel menni, és megcsodálni a születendő Jézuskát. Ezért dolgoznak bele Jézus születése napján a karácsonyi ajándékosztásba. Spanyol nyelvterületen, beleértve Dél-Amerikát is a háromkirályoktól, vagyis a napkeleti bölcsektől kapják a gyerekek az ajándékot.

  A keresztény világon kívüli részeken is átvették a karácsonyi szokást, de ott teljesen az üzlet dominál. Igaz mifelénk is kezdett egyre jobban elüzletesedni. Info és részletes leírás: http://www.maszol.ro/index.php/kultura/6643-csak-az-erdelyi-magyaroknak-jon-az-angyal .  Bölö

SZILVESZTERES VICCEK

Két másodnapos hányingeres koma beszélget az újesztendő reggelén.

- Úgy érzem mingyá (mindjárt) feljő a Nap!

- Azta! Még azt es ittunk?

*

Nagy újesztendei hóesés közbe Sanyi bá észreveszi Feri bát munkálkodni.

- Mit csinálsz hékás?

- Havat hányok?

- Szent Szűzmárjám te mit es ittál?

*

Tata hívja be unokáját:

- Alfonzkám gyere be, mert most megy a tévébe a magyar himnusz.

- Ne se törődj Tata, nekem megvan mp3-ban.

*

Szilveszteri buli közben a legény a leányhoz:

- Mia (mi van), hát veled nem táncol senki?

- Nem.

- Akkó (akkor) jó. Menj tedd cag (csak) oda, s melegítsd meg a töltelékes káposztát!

Az elérhetőségek továbbra es ugyanazok. Az villámpostácska marad: borbelevi@yahoo.fr. Honlapocska címe: users.atw.hu/borbelevente.