ZSÖGÖDI SZÓ SZ Ha nem szósz úgyes jó.

Hűvösödnek a reggelek. Ködbe vész a napfelkelte. Mintha a nyugodtság a végtelenbe veszne. Egyre tarkább levelek szólítják meg a természet rendjét, hogy beköszöntött az ősz. Magával hozta a termést.. Őszbe borult lelkek adják tovább utódjaiknak a teljesség kulcsát.

Mindenki örömére kezdtük ütni a mércét szemétileg. Euró normás kukák özönlötték el gyönyörű országunk városainak vasútállomásait. A kukák nagyjából négy rekeszre vannak felosztva. Külön válogatva dobhatjuk el ezen túl a papírt, üveget, műanyagot és más egyebet. Ez a trend. Nincs is baj a kukákkal, csak többségének nehéz megválasztani, hogy mi micsoda. Rengeteg fejtörést okoz például a műanyag palack. A szukkos akkor műanyaghoz szokták vetni, ha borvizes, akkor az üvegekhez. De mégis egy haladás. Egyből mi megy rendszerint? Egy kicsit be kell radálódjon az agyakba. Igen csakugyan jó dolgok ezek és kellenek is. Szintén nem rosszindulatból, csak mi a ráksúlyból a vonatra váró egyének némelyike a kukákból kitépi a műanyag elválasztókat. Biztos még valamire jó lesz… Akkor meg szép gondosan válogatva egybe kerül az összes szemét.

Nem kell csüggedni! Majd eljön az az idő, amikor felébrednek a kuka romboló szemetek, hogyha külön raknák a szemetet, akkor újra hasznosíthatók lennének. Nem szemétről lenne szó, hanem hulladékról és az már egészen más. Addig is türelmesen külön kell rakni, osztályozás szerint a szemetet, talán egyre több ember, hasonlóan fog cselekedni, talán nemcsak saját céljuk fogja mindig érdekelni, ha már egymásért vagyunk, hanem mindenkié. Sohasem elég az elmondott szó. De addig is, amíg megesik, ami még elképzelhetetlen, bízzunk abban, hogy a felállított szemetek elfogják tüntetni a sok szemetet. Szemét ellenes brigád

Napjaink egyik adásában csúcsvita folyt ezzel kapcsolatosan. Szegény politikusoknak nem kevés dolguk akadt. Már az anyanemzettől elszakított magyarság nemzeti hovatartozásán fennakadtak. Kijelentették, hogy a téma mennyire bonyolult. Ki kellett tisztázzák, ki számít magyarnak és ki nem. Minden igyekezetűk és törekvésük ellenére nagyon halvány képet sikerült összehoznuk a témával kapcsolatosan. Hiszen ott van az adott országhoz való tartozás, egy családon belüli hovatartozás, minek vallja magát az ember, visszamenve az időben tudja-e igazolni magyarságát, tud-e magyarul stb. Szó esett a kettős állampolgárságról is, mint feldobott kérdés, sajnos senki sem fogta ki és a földre löttyent. Viszont sikerült lekötni a nézők figyelmét, akik igazán szerettek volna hallani néhány konkrétumot ezzel kapcsolatosan. Egyáltalán mi haszna származik ebből, tényleg megadják-e, vagy az egész csak egy vaklárma, és mit vállal fel ezért az anyaországi közösség. Igen, ezek az "apróságok" titokban maradtak, mert mint már tudjuk, - minden titokra homály derül…

Véget nem érő cirkusz ez. Nagyon bele kell melegedjünk a témába, hiszen tudnunk kell kik voltak az őseink. Egyesek szerint ez nem kérdés, meghatérozták, hogy finnugorok vagyunk. Mások kettős honfoglalásról beszélnek, az se kutya mondjuk, de most jön az igazi hab a tortán. Vannak akik előszeretettel összehoznak a sumérokkal, sőt a Dél-amerikai indiánokkal. E mán döfi, lassan lépésről lépésre kiderül, hogy az egész emberiség a magyaroktól származik. Mégsem meglepő, mert sokan elborult elmével piros fehér zöldben látják a világot, és képesek az igazságuk mellett kiállni, ha még kard élre hányják is az ellenkezőköt.

Állítólag török berkekben minket a legnyugatibb török népnek tartanak, míg japán és korea földjén tankönyvekben tanítják a magyarokkal való rokonságot. Érdekes gondolatok, lehet rajta csemegézni, hogy mennyire igaz, nem egy elhanyagolható dolog. A fentiekben említett durranásokból lehet tudományos szakdolgozatot írni, könyveket kiadni kilószámra, újságokban sorozatkénk közölni az ujabb elméleteket, de a legszebb mégis letenni a doktorandust ebből a fáin anygrészből.

Nos a kínai Turkesztán vidékétől, Közép-Ázsán át egézsen a Kárpát-medencéig van amit elmélkedni híres népünkről beleértve a feltételezett őshazákat, a Kazár birodalom történetét, a finnugor népeket, a török népeket, az iráni népeket, de nem lehet kihagyni a germánokat és a szlávokat sem. Igazából csak annyit tudunk, hogy bárkit befogadó magyar nép nem tiszta faj és a közéjük keveredet népekhez is annyi köze van, mint az állítólagos tiszta törzseké, hiszen a magyarságnak egyrészét alkotják.

Kedeveskéim! Aranyos Angyalkáim! Figyeljetek mán ide néhány percre! Mű mán megszenvedtük a múltat s jövendőt, mit vacakolunk folyton ezekkel a kérdésekkel. Ha igazán akarni tudjuk, hogy hányadán állunk ezekkel a kérdésekkel, akkor keményen ki kell kutatni, s nem kell fölöslegesen össze-vissza feltételezgetni. Addig es van amire büszkék lehetünk, de van amire nem. Inkább hagyjuk el amivel nem bőcsködünk egyfelé. Beszéljünk arról, ami fáin dolog volt tölünk. Az első ragyogó dolog, hogy a sok vándornép közül, akik Keletről jöttek nekünk sikerült az államalapítás, nekünk sikeredett a nyugati kereszténységet felvenni és most is élünk és virágzunk annak ellenére, hogy határok választanak el bennünket. S a csúcs az, hogy sok magyar hozzajárult az egyetemes emberi kultúra gyarapításához.

Kedves Uraim,Hölgyeim, Boldogak Boldogtalanok! Szivesen hablatyolom el merész gondolataikat, merész emberek állításairól. Nos, azzal kezdeném, hogy azt sem tudjuk biztosan, hogy mitörtént tegnap, merészebben hangzik, hogy mi történt ebben az évben. Az emberek véleménye megoszlik és nem is érdemes követni, csak aki szereti, mert fennáll a tudathasadás veszélye. Éppen ezért kevésbé szeretném vájkálni a múltat. Inkább felsorolnám a tényeket a zsögöd környéki településekről állított helyzetképet. Sokak szerint nem léteztek errefelé dákok, mert akkoriban hatalmas őserdő borította az említett település helyét. Mások szerint létezhettek, de kipusztultak, vagy a rómaiakkal együtt elkambacsoltak a csizma félsziget felé. Vannak, akik tűzzel vassal megvédenék állításukat, márpedig dákok éltek s kész. Sokan amellett döntöttek, hogy a vándornépek idején települt be a hely, addig csak átutazás céljából, vagy más köszhasználati dolgok végett látogatták meg a vidéket. Persze említenek gótokat, gepidákat, avarokat, szlávokat, míg meg nem jelent a zsögödi székelység, akik a magyarság részét képezték. Ezek még teljesen enyhe és elfogadható állítások, de nemrégiben olvasott firkálásban azt írja, hogy a székely náp hétezer éves. A babilóniak előtt már tudtak írni, városokat építettek… tovább nem folytatom, mert nem szeretném, ha a kedves olvasót futkorászási láz fogná el. Mégis jó lenne, ha minél több egészséges ember maradna országunkba. Azért még egy lapáttal rávetnék ezekre a hatalmas elméletekre. Vannak akik szerint az ősszékelyek laktak egész székelyföld területén és kapcsolatban álltak a Földközi- tengeri kultúrák színe javával. Ez igen! Me buksza! Me kultúra! Vajon ezeket a posztmodern mesetörténelem írókat nem érdekli, hogy most hányadán állunk, vagy micsoda kultúránk van manapság? Válasz: Nem.

A vulkáni kráterbe meghúzódó tavacska, egyszerűségével, teljes pompájával nézett vissza a látogatokra. Saját tükörképüket vetítette vissza, hogy azok ne vegyék ijedtüket a gyönyörű látványtól, hanem kedvükre válljék. Mindenkin urrá lett a mókás hangulat. Kezükkel megéríntették a víz tükrét, volt, aki teljesen belemártotta, hogy megszabaduljon a rátelepedett lelki szennytől. A tó szelleme készségesen megtisztított minden egyes lelket. Szívükbe lehelte az ártatlanságot, amitől ragyogóbbnak látták a környéket.

Azt is észrevették az ottlévők, amit soha máskor. Vadkacsák kacérkodtak a hullámokkal uszás közben a vízen. Bátrabbaknak néztek ki mint máskor. A tó környéki fák, Szelőcske unszolására enyhén meghajolva köszöntötték a közeledő vendégeket. Fák előtti málna bokrok kínálták gyümölcsüket. Sokan mackóvá változva törtek be „málnászó" közepébe, s csak amugy majszolták a borongós ég alatti beért gyümölcsöt. Kicsik és nagyok akkor és ott lélekben egyformák voltak. Nem hiányzott semmi és mégis ennél több is történt. Hogyne történt volna. Néhány percre bújocskázva a felhők között megmutatta magát a Nap. Megcsiklintotta a víz felszínét, amitől a tavacska boldogabbnak látszott, mint azelőtt. Néhányszor a kiránduló társaságra pillantott, miközben puszit lehelt a gyerekek homlokára. Nagyon elégedett volt, hiszen minden természetében tündökölve megcsodálták lényét, kedves környezetével együtt. Éppen ezért ajándékozta nekik a két hosszú csutakot, ahol lepihenhettek mindannyian a kellemes séta után.

Bármennyire kellemes volt a séta, a gyerekek mégsem tudtak egyhelyben maradni. Szaladgáltak, beszélgettek, kíváncsiskodtak, egész lényüket feltöltötte a tó környékére ereszkedő varázs. Lehetséges, hogy mindebben ludas lehetett a kellemesen ható, szinte altató levegő, mely képes volt állommá varázsolni minden mozzanatot. Talán azért hívott engem egy sétára az a kis angyalka, aki már tudta mindezt, amiről szólt e történet. Ismert mindent és mindenkit, amik és akik körülvették, csak nekem akarta mindazt megmutatni , amiről másképpen lemaradtam volna. Világossá vált előttem minden. Nemcsak néztem, hanem láttam is. A teljesség csöndje kísérte minden léptünket, a beszéd nem volt fontos, mert a szívünkkel már mindent elmondtunk egymásnak a csodálatos élet káprázatos időtlenségéről.

Most visszaemlékezve, mikor utoljára búcsút vettünk a környéktől, tizenkét angyal szállt a tó felett. A tizenharmadik rámnézett és a szemében ragyogó fény megsúgta nekem, hogy még visszavárnak. Tölünk, csak azt várja el, hogy szeressük egymást.

MAROSPARTI VESZEDELEM Zsögödi tudósítás

Senki sem gondolta volna a marosparti lubickolók közül, hogy mi fog történni néhány perc leforgása alatt. Teljes napsütésben élvezték a folyóparti döglődést. Egyesek szünet nélkül zabáltak, szinte ketté repedt a pockuk, de eszük ágában sem volt abbahagyni, később ugyanezt folytatták otthon. Mások pedig kellemesen irongatták pirongatták magukat a napon. Néhányan uszkáltak vagy vizisíztek. Mondjuk a híres úszók ilyenkor komoly veszélybe sodorták az életüket, a vízisízők nem ismertek pardont, mégis belemerészkedtek a vízbe. Miközben ilyen finoman zajlott az élet, észrevehetetlen gyorsasággal megjelentek az égen a feketén gomolygó felhők. Szelőcske helyett szél kerekedett. Aki még nem szökött ki a vízből az pillanatok alatt megtette. A nagy belelő társaság is ijedten kapkodta össze az élelmet és gyömöszölte be a kocsiba, hiszen azt tévé előtt is jól meglehet pápálni, vagy esetleg este kiosonni a konyhába és béhabarni, talán úgy még érdekesebb. Visszatérve a szűnni nem akaró időváltozásra, hát nagy ramazurivá formálódott. A szélből szélvész lett, úgy hasított, mint egy jól vágó fejsze. A Maros vize pedig ki ki loccsant a mederből. Mindenki eszeveszetten rohant amerre látott, de főleg amerre nem látott. Igazából, kockázatos volt kinyítni a szemet, de a muzsáj rávette. A fák sem bírták sokáig, megszabadultak ágaiktól. Azok pedig nyílvesszőként siklottak a levegőben, akár a kézből kicuppantott szappan a vizben. Persze volt nagy ijedtség a fegyverként szélben nyílegyenesen haladó ágaktól. De aztán mindenkinek sikerült így vagy úgy menedéket találnia. Aztán hirtelen eleredt az eső. Inkább trópusi ciklonnal megkent zivatarhoz hasonlított, mint egy mérsékeltövi esőhöz. Ömlött is, akár dézsából öntötték volna. A föld egybegabalyodott az éggel.

Jómagam zsögödiként ott voltam.Egy félkész házba menekültem embertársaimmal, amelynek hiányoztak a cserepei. Az ottani munkások, akik a kocsiban várták a vihar csitulását, kezünkbe adtak valami műanyagos ráksúlyt. Élvezhettem a természet dühöngését egyik barátommal egy nájlon izé alatt, ahová hatan bújtunk be. Minden korosztály képviseltette magát. Sőt egy kismama a benne fejlődő emberpalántájáva eggyüttl jól viselte a hirtelen szakadó eső viszontagságait.

Augusztus végén összegyültek az erdélyi magyar könyvtárosok színe java. Mint minden hasonló összejövetelen az előadásokon kívül fontos szerepet kapnak az ismerkedések, meg a bulik is. A helyzet alakította szövevényes lehetőségek között mindenki megtalálja mindig a magáénak valót. Ezekről csak a figyelmes kukucskálók csemegézhetnek, mert csak az arcok különböző merezgetései tükrözik vissza. Igen, csakugyan voltak jó, hasznos, kellemes előadások. Igaz nem mindenkit nyűgöztek le egyértelműen, hiszen az előadás milyenségét egyértelműen értékpellengére állította néhány ember kókadózása, sűrű ásítozása, hajak és körmök bizgerálása stb. Az egyik előadás már annyira hatásos volt, hogy az illető résztvevő szenvedélyesen felhorkantott. Mikor teljesen visszanyerte ébrenlétét közölte, hogy szalagra kellene rögzíteni, netán esténként nem tud elaludni akkor álomba ringatná az előadó bársonyos monoton hangja. Ezen sem kell búsúlkodni, nem lehet mindenkinek megfeleni. Azért fontosnak tartotta mindenki, hogy az elhangzottak ne a jövő könyvtárak boldogságához vezető útjáról beszélgessenek, hanem inkább az omladozó könyvtárrendszer és könyvtárak helyzetének javításáról.

Eleinte mindenki hiányzott Erdélyből, aki magyar könyvtáros, a vége felé inkább szakmai és könyvtárosi gyüléséket emlegettek kiválasztott személyek részére. Roppant érdekes. A vidéki könyvtárosoknak is jutott egy mondat. Bízzanak magukban. Iskolai bandáról egy szó sem esett. Mindezek után azért nem elvetendő megemlíteni, hogy a dicsőséges jövőkép megcsorbul, és ahogy az egyik kollégám sejtette, a könyvtárak (már amelyik fennmarad) lepattant poros papírmúzeumokká vállnak. Mert mindenki tudja a javítást mindig alulról az alapoktól kell kezdeni. Borbé Levente

Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.

Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.

Hát akkor mi?

Aki ezen dolgozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.

Örkény István 1912 április 5-én született Budapesten. 1979 június 27-én távozott körünkből. Bizonyára mindannyian észerevették, hogy nem felel meg az eurós évfordulósdi játékának az évszámok. Annál inkább megfelel sajátmagának, és azokhoz szól igazán, akik ebből az egyperces novelábból kihámozták az igazi lét szépségét és kacifántosságát. Na! Nem kell sokat vacakolni, tessék paprikakoszorút készíteni!

Egy kis változás senkinek sem árt éljen a legtöbbet ígérő párt… Vicc ide, vicc oda, de egy cseppet kell adjon az ember magára vagy mi, s hát akkor az újságára. Az újulás mindig jót tesz, legfennebb nagy szószba hagyja az embert. Vannak azért finom szószok is, amiket esetleg meg is lehet emészteni. Hát fogyasszák szeretettel a Zsögödi Szó sz-t.

Remélem fog csúszni, ha nem akkor más táplálékot kell keresni. Semmi baj csak a gondolattól kezdett vérbe forogni a szemem A Zsögödi Zserkesztő

Sikerült a nagy szabadság ellenére összehozni a Zsögödi szó legújabb számát.

Há vége van a nyárnak es. Pedig aszongyák még ki fog pillanni a zűdő. Vajon? Eccer biztos, nagy cúg van reggelente. Az idő mindig halad, s telik a zéletünk es. Ezzel nem értenek egyet a plasztikai műtétesek, kiknek segükről származik az arcocskájuk sima bőre. MŰ

Címek : borbelevi@mag.ro/borbelevi@yahoo.fr/ficzfa@freemail.hu,zskb@freemail.hu*(Zsuzsáé)