|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Tavasz. 2015 – 30 szám.
A Zsögödi Szó igazi belévaló folytatása
|
|
Ami minket megillet 25
esztendő telt el, amikor az anyanyelvi oktatásért és az anyanyelv
használatárt tüntettek Marosvásárhelyen a magyarok. Az
akkori hatalom nemhogy megadta volna a kért elemi jogokat, hanem a Vatra
Românească soviniszta szervezetnek gyeplőt adva kezükbe rátámadtak
a tüntető magyarokra. Román részről úgy kezdődött, hogy a
komám visszaütött. Magyarellenes tüntetést szerveztek március 19-re. A
környékbeli főleg ittasan behozott románok nekiszöktek a magyar
tömegnek, fejszéikkel és dorongjaikkal „osztották az igazságukat”. 20-án a
magyarok tovább tüntettek. Este hat felé újra megérkezett a sok kamionnal és
busszal teli román. Kaszával, fejszével, vasvillával felszerelkezve
nekirontottak a védekező magyar tömegnek. A magyarok kezdetleges
védekezése áttért az utcai verekedésbe. Később jött a székely és a
cigány segítség. A katonaság csak a végén szólt bele... Addig meghalt 3
magyar, 2 román (1 közülük a románok vétke miatt) és 278 sebesültje is volt a
csatának. A történtekért csak magyarokat és cigányokat ítéltek el. A város
többségi magyar lakosságát 25 esztendő alatt kisebbséggé zsugorították. Azóta a követelményekből papíron néhány jogot
megkaptunk (közbe tartják be). Pedig minket is megillet az egyenjogúság,
valamiért nem akarunk továbbra is másodrangú állampolgárai lenni e
hazának... Figyike
|
Majdnem
esszejött a reggeli szellőztetés
- Mi ez
a füst Feri? / - Égetik a legelőköt… / - Vajon kik?
- Nem
tóm. Ahogy minden titokra, erre es homály derül.
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Hírhozi
Figyelem szállodaveszély! – Ha
netán Zsögödfürdő felé veszi az irány a kedves olvasó, a borvizes csorgó
melletti szállodát csak távolról vegye szemügybe, mert bármikor kaphat
belőle meglepetést, de olyant, hogy egy életre megemlegeti. Nagyon
veszedelmes roskadozó épületroncs. Csak óvatosan járni a közelébe!
Újból a
zsögödi utak –
Megélemedve (itt – új erővel) újból nekiestek a Zsögöd közt a
munkások a szenny- és ivóvízhálózat lerakásához. A tavasz eléhozta
(előhozta) őköt (őket) es (is). Ezúttal
hosszabbítást is kaptak, mint a focimeccseken. Állítólag legkésőbb
november derekáig bé (be) lesz fejezve, s aszfalt fogja borítani a
feltúrt utakat.
Suta bubásítása (rendbetétele) – A városszéli Suta erdős terület rendezési tervébe fogott belé
Csíkszeredai város vezetősége. Sikert héjza (hozzá). Na,
haddlámsza (kíváncsi vagyok) milyen lesz...
Megint tiszta a Kicsi Olt – Március
elején már kitisztították a Kicsi Olt vízlevezető
csatornát. A szociális segélyben részesülő szeredai polgárok kiszedték a
sok flakonyt (pillepalackot), s a többi mocskot, még azokot (azokat)
a bokrokot es (is), ami gátolta a víz elfolyását, de a büdösséget nem
tudták megszüntetni. Jöhet az újabb mocsokhullám.
Tavaszi tarlótüzek – Székelyföldön béindultak a legelő
égetések, s ott, hol nem kaszálták le. Szerencsére Fenyőszeget (Fenyés
környékét se) nem nagyon fenyegeti ez a fajta munkálkodás, de Zsögöd
környékét már igen. Ott minden évben, ha nem is ősszel, akkor tavasszal
lángolnak a dombok. A szeredai (csíkszeredai) lakósok kinyitva a ház
szemeit (ablakokat), csak amúgy szipóznak belőle Sajnos a
féktelen, s ellenőrizetlen tájmegsütés kiírtja a magvakat, kisállatokat
füstöl fel, s nem egy esetben bégyúlt az Olt menti tőzeg is tőle.
Erdőültetés mifelénk – Csak az öröm hajkurászhat bennünket. Az a hír járja, hogy
márciusban nemcsak Zsögöd környékén, hanem az egész Csíkba belékezdenek a
fenyőfa csemeték ültetésébe. Ahol
még hó van azokon a helyeken majd áprilisba és májusba folytatják tovább. Ha
ezt a vadállatok is tudnák, lenne fesztiválos hangulat!
|
Egyszer volt, hol nem volt... –– Kincsek Zsögödfürdő határában –
Zsögödferedőt elhagyva az Ördöglikkal
átellemben (szemközt, szemben) található a hajdani csíkszentkirályi
kőbánya, amely több évszázadon át igazi kincseket rejtegetett. Ennek
megtalálásáról és további történetéről garattyolok (mesélek, beszélek).
A csíkszentkirályi volt papírmalom közelében lévő bánya, amely még a
1970-es évek közepéig működött, 1953-ban augusztus tizedike körül néhány
napig szüneteltette a munkát. Ugyanis Komáromi János elvtárs a „November 7”
sokoldalúan fejlett vállalat igazgatója a helyszínre érkezve megállapította,
hogy egy kiálló lapos kőszikla veszélyezteti a munkások életét. A
kalapsziklának nevezett kiálló részt 1953. augusztus 11-én Kovács Mihály
robbantómester segítségével az égbe repítette. Robbantás után a munkások
nekiláttak a munkának, de ahogy ott nezelődtek (figyelőztek)
észrevették, hogy a hecserli bokrokon (vadrózsa bokor), s környékükön
valamik csillognak, mintha darázsfészkek lennének. Az első sietős
kíváncsiskodó döbbent arccal ordított le a többinek, hogy „valami kupák
vannak itt”. Estére 9 kupát, 1 karkötőt és egy fibulát (ókori származású
ruhakapocs) szedtek össze. A robbantómester betette az irodába. Másnap
Csíkszeredába indulva találkozott Kerezsi László elvtárssal, a csíki rajoni
néptanács ipari osztályának technikusával. Kerezsi elvtárs Köllő
Józseffel meglátogatták a kinccsel teli irodát. Telefonon beszéltek az
állambiztonsági szervekkel meg a Nemzeti Bank csíkszeredai fiókjának
igazgatójával. A Nemzeti Bank az ügyet átpasszolta a Csíkszeredai Rajoni
Múzeum illetékesinek. A robbantáskor az aljba zuhant törmelék között még öt
kupát találtak. A munkások, Pap László és Bartalis Dénes 2 kupát és egy fület
félretettek belőle, de csak nem merték megtartani, s imigyen átadták a
felettes szerveknek. A bánya tetején kambacsolva (itt - bódorog, keresgél)
Kerezsi elvtárs rábukkant egy karperecre és néhány leszakadt kupafülre.
Augusztus 13-án Kovács Dénes múzeumigazgató vezényletével vizsgálták a
helyszínt. Kaptak még két pénzérmét is, ami a a thaszoszi görög tetradrachma
barbár hamisítványa volt. A környéken összeszedett cserépdarabokból
megállapították, hogy a kincs egy cserépedényben volt elrejtve. A kincset a
helyszínelők mégis hiányosnak találták. Talán robbantáskor néhány darab
visszatemetődött a sziklák közé (?). 1953. augusztus 15-én a talált
ékszereket és kupákat betették a Csíki Múzeumba. Az ezüst lelet összesen 3.650
kilót nyomott. 15 kupából, 2 karperecből, 1 fibulából és 2
pénzérméből állt. A leírások alapján a kupákat félgömb alakú csészének,
csészének, talpas pohárnak, egyenes peremű kúp alakú csészének, egyenes
peremű fémgömbalakú talpas kehelynek, talpas ezüst kehelynek írták le. A
fennmaradt másmilyen kincsek nevei: tömör ezüstrúdból kalapált kerek
karperec, ezüsthuzalból kalapálással készült fibula és két érme. A
cserépedényből kiindulva, amelyben a kincs volt elrejtve habár az miszlikbe
szakadt, s csak kevés részét tudták egyberakni rájöttek, hogy dák (ókori nép
Erdélyben és környékén) lelet. A román szakértők egyből dák
kincseknek kiáltották ki, de alapelemeiben az ősi hallstati és
Laténe-kori görög és szkíta elemeket is véltek bennük felfedezni. Habár a
bukaresti régészek továbbra is dák leletnek gondolják, a magyar régészek zöme
szarmata (ókori nép, a szkíták rokonai) eredetűnek vélik. 1972-től
a Bukaresti Régészeti Múzeumba szállították át. Vigasztalásul a Csíki Székely
Múzeumnak adtak minden egyes kincsből egy másolatot.
A legenda
szerint ezek a kincsek a Haromvárából származnak, amelyet hajdan a vár
szépséges leánya vitt magával a Sárkányvárba. A bánya feltárása után, már
„mindenki tudta”, hogy akörül lehetett Balambér sárkány várának a helye...
Információ: Székely Zoltán és Kovács Dénes:
A csíkszentkirályi ezüstkincsek. A Magyar Autonóm Tartomány
Csíkszeredai Rajoni Múzeum kiadványa, 1955., és a szüleim
visszaemlékezéseiből + világhálón való kutulkodás eredménye (keresés).
Borbé
Levente
|
|
|
|
|
SZÉKELYFÖLD Kincsei – V. Népi kultúra
Székelyföld nagy csudái közé
sorolható, mindaz, amit évszázadok során alkottak saját hazájukban, de az is
amit magukkal hoztak a hajdani vándorlás során. Ezek: a rovásírás, az
erődtemplomok, a székely házak, a népi viselet, a házi szőttesek,
meg a vidékünkre jellemző evődés dolgok (gasztronómia). 1. Rovásírás – Mán a honfoglalás idejében evvel az írással jöttek eleink
a Kárpát-medencébe. Szent István királyunk korába latin ábécére cserélték le.
Ennek ellenére a rovásírás a XVI. században egész Székelyföldön elterjedt.
1850-ig még alkalmanként használták. Aztán 1990-es rendszerváltás után új
reneszánszát éli, a mai napig bürükölnek (foglalkoznak, tanulják) vele.
Na, nem úgy, mint rég, egy cseppet másképp. Minden hangra külön írásjelet
használnak. Hasonlóságot mutat a türk eredetű népek rovásírásaival.
Leggyakrabban fába vésték üzenetüket az illetők, de kőbe karcolt
emlékkel (vargyasi) es büszkélkedhetünk. Az első rovásírásról szóló
munka Telegdi Jánost dicséri. A könyv eredeti formában nem maradt fenn, csak
kéziratos másolatok váltak ismertté. Kájoni János szintén nagy
érdeklődést mutatott a rovásírás iránt. Horváth Benedek is igyekezett
kidolgozni a székely rovásírás szabályait. Losteiner Leonard 1777-es
munkájában összefoglalta a rovásírással kapcsolatos tudnivalókat. A rovásírás
kutatása most es (is) tart.
2. Építészet – a.) A székelyföldi vártemplomok a XV. századtól gyúltak bé (itt – kezdték építeni)
Háromszéken. Részben a szászokról lesték le a technikát, de sajátos helyi
módszerrel tették „székelyessé”. A második rend vártemplom a XVII. században
épült fel Bethlen Gábor és I. Rákóczi György idejébe. Hasznosnak bizonyult
az ezekbe az évtizedekbe folyton betörő tatár seregek ellen. Hiszen
odamenekülhetett a falu. A templom főleg a XV. században jellegzetes
2-3 emeletes lőrésekkel ellátott toronnyal büszkélkedhetett. A templomot
védőfalak vették körül, amelyeken szintén lőrések kandikáltak ki, s
pártázatot (a falak mentén megdolgozott törtvonalú mellvéd) es raktak,
eleinte védő osztán (aztán) díszítés céljából. A védőfalak
alapanyaga rendszerint a kő volt. b.)
A székely házak székenként úgy
díszítésben, mint formában változnak. A hajdani székely házak zöme fából
készült, legtöbbjük tornáccal, boronafallal díszítve. Teteje eléggé nagy,
hogy könnyen le tudjon futni rajta az eső, s télen a hó. A zsindelyes
tetőt lassan kiszorította a cserepes. A ház pedig nemcsak fából, hanem
kőből és téglából is készült. Osztán (aztán) egyre több
vakolatdísz jelent meg, a lakóházat alápincézték a módosabbak, néha még
emeletet es húztak rea (rá). c.)
A ház bejárójával szembeni gazdasági
épületek (csűr, pajta ól), ha szűk a telek a kapuval szemben
vannak, azzal az építkezési formával amely legjellegzetesebb Székelyföldön, a
kapuval. A székelykapu igazi látványosság. A régiek legtöbbjükén rovásírás
található. Az elkészítéséhez tölgyfát és cserfát használnak. Az elkészített
építészeti remekmű egy kicsi és egy nagy kapu részből tevődik
össze. A kiskapu az embereknek, a nagykapu a járműveknek van fenntartva.
Katolikus vidéken a kapu két oldali tetejére, mint a házaknál keresztet
raknak. Díszítőelemként a Napot, a Holdat és a csillagokat rakják fel.
Ami vidékenként változik az a virágmotívumok használata. A kapufeliratok
mindig kellemes élményt nyújtanak az arra járóknak. Például: „Isten
hozott, s ha mész Isten veled!”, „Békesség a béjövőnek, egészség
a kimenőnek” stb. Ami fontos, hogy a hajdani székely épületegyüttes
nem rí ki, hanem beleolvad a tájba. Egy másik jellegzetes fafaragászati
alkotás a kopjafa, amelyeket a sírok fölé állítanak. 3. Kézművesség csodái – a.) A bútorkészítés legfontosabb
terméke a tulipános láda, de nagyon szép és impozáns a gabonatartó, a szuszék
(ácsolt ruhatartó láda), és a szekrényláda. A bútorok nagyja inkább
festett volt, s rajta díszelgett az évszám, de léteztek faragott példányok
is. b.) A fafeldolgozás és fafaragás mellett a
vésés a kosár-és más edények fonása, a szalmakalap készítés a vidék egyik
elterjedt foglatossága még a mai napig is, ahol létezik agyag, a fazekasság. Nagyrészt Udvarhelyszéken elterjedt,
Főleg Korondon. De foglalatoskodnak nagyrészt ma is Csíkdánfalván,
Csíksomlyón, Berecken, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen stb. Többségük
barna és fekete kerámia, de készítenek zománcozottat is. Régen az edényeket
többségét házi használatra készítették, mostanság egyre divatosabb
díszítőelemként árulni a portékát. c.) A székely ruháknak és
szőtteseknek a
mai napig is nagy keletje van még határon túl is. Újra felfedezték a szövés-fonás és
varrás szépségét az emberek. Nagyobb ünnepekkor népviseletbe öltözve
mulatnak. Az székely ünneplői tartozékok mellett, ott vannak a díszes
falvédők, terítők szőnyegek. A szőttesek közül
Székelyföldön elkülönül a díszítésében igen gazdag gyimesi csángó szőttes
és varrottas. d.) Egy másik sajátosság a székely csizma. A bocskor követően a székely
férfiak rövid szárú csizmát hordtak, majd később kicserélődött
hosszúra, amelyek lehettek bőrszegős, ráncos, talpszárú, kemény
szárú darabok. A nők pedig magassarkú bokánál ráncolt csizmát, vagy
magassarkú gombos cipőt, félcipőt viseltek. Manapság már egyre
kevesebben vannak székely csizmát készítő mesterek. 4. Ételek – a.) Legjellegzetesebb székely ételek közé
tartozik az ünnepi asztal finomsága a töltelékes káposzta, italnak a köményes
és a bor, sütemények közül a kürtőskalács, palacsinta, pánkó (fánk) és a csöröge. b.) Húsvétkor elterjedt a tojásírás. Székelyföldön újból
reneszánszát éli, de igazából a gyimesekben maradt fenn mostanáig. 5. Szellemi hagyaték – A székely és a csángó táncok messzi
világon elismertek. Az énekek, versikék úgyszintén. Mégis a legértékesebbek a
vidék számtalan meséi, gazdag legenda és mondavilága. Na,
ez lenne röviden. Ha csak a felsoroltakkal tudnánk bánni rendesen,
Székelyföld a turizmusából megtudna élni.
Információ: Hargita Megyei népviselet,
Csíkszereda, 1979; Magyar Néprajzi
Lexikon: N-SZ A, Akadémiai Kiadó, Budapest,
1987; Vofkori László: Utazások Székelyföldön,
Pro-Print, Csíkszereda, 2004. + Tallózás a világhálóról. Szerkesztette: Fenyőszegi Borbé Levente
|
NAGY MÁRIA székely énekesnő
eddigi karrierjének rövid története
Székelyföldről
származó könnyűzene énekeseink vannak, mint Koós János, Keresztes
Ildikó, de aki itthon Romániába vált népszerűvé, az egy volt: Nagy
Mária. Gyergyóremetén született. Az első hangszere egy harmonika volt.
Egy ditrói cigányzenész családhoz járt zeneórákra. 1971-ben Csíkszeredába
költözve nyolcadik osztályosként a harmonikát gitárra cserélte, amit
később egy szájharmonikával „egészített ki”. Gitározni otthon tanult,
majd a város zenészeitől, akiknek többségük zenetanár volt. 1976-ban az
egyik zenész kölcsönkérte gitárját több alkalommal is. Bátorságot véve
megkérdezte zenélhetne-e velük. A csapat igent mondott, s nemsokára
énekesként lépett fel az együttesükbe. A Folk Group-5 együttes tagjaként
tapasztalhatta meg az első sikert a Scânteia Tineretului (A Fiatalok
Szikrája) versenyen. Aztán pop-folk muzsikájukkal bekerültek a
Marosvásárhelyi rádióba és a romániai magyar adásba. 1977-ben első díjat
szerzett az együttesük. Adrian Păunescu megyéről-megyére járó
tévéműsor keretén belül fiatal tehetségeket igyekezett felfedezni.
Tizenkettedikes korában (építész osztályban végzett) volt az áttörés, amikor
az együttestől elválva új utakon kezdett járni. Adrian Păunescu
vezette Cenaclul Flacăra („Lángoló Csoport”) szocialista, de
fiatalos műsorában 1981-ig szerepelt. Innen átnyergelt A Fiatalok
Szikrájához. Ott kezdett turnézni a Roşu şi Negru (Fehér es
Fekete) együttessel. Ez után többször feltűnt a román televízióban.
A szilveszteri műsoroktól távol tartották. Közben az egyik bukaresti
színházhoz is felvették. 1983-ban a Constatnin Tănase színház igazgatója
egy hónapra szóló szerződést kínált fel az egyiptomi Kairói Színháznál.
Angolul, olaszul és arabul is énekelt. Hazatérésekor nyomoztak utána.
Külföldi hívással 1984-ben újra Egyiptomba találta magát. Szerződéshosszabbításokkal
1985-ig maradt. 1987-ig felvételeket készített, de sajnos a diktatúra egyre
keményebben működött, úgy nem került sor a bemutatásukra. A turnék száma
rohamosan csökkent, s úgy döntött visszamegy Kairóba. Ott jól keresett, rövid
itthonlét következett, de kollégái mostohán fogadták, ezért újból Egyiptomot
választotta. Később Marokkóba, Jemenbe és Franciaországba is elment
énekelni. Külhoni tartózkodásai során 9 évet Egyiptomban, 4 évet Marokkóban
és 1-1 évet Jemenben meg Franciaországban töltött. 1987-ben befejezte
turnéját a nagyvilágban és Dániába költözött, férjhez ment, s ott született a
lánya. Három esztendő után végül, 1998-ban új hazájának Magyarországot
választotta. Ott telepedett le, viszont már nem énekelt.
Eléggé friss hír: Másfél évtizedes kihagyás után újra
énekel! Hazánkba látogatva több tévéstúdióba lépett fel dalaival. Szeretne
újból lemezt kiadni, dalaival visszatérni közénk.
Hiába költözött ki a családja, mint mindenki, aki távol
kerül hajdani otthonától, visszahúz a szíve, mert hazáját elsőként
szülőföldje jelenti: Gyergyóremete és Csíkszereda. Nagy Mária dalait meghallgathatjátok a You tube-on.
Egyik dala a sok közül: https://www.youtube.com/watch?v=4RmWgdjpCNU Forrás: Nagy
Mária 2014 őszén adott interjúja az RTV2-őn , ahol magyarul énekelt
énekelt egy dalt: https://www.youtube.com/watch?v=oqu1c-_O8m4 , és Marius Cosmeanu interjúja: Egy magyar énekes
„nemzetközi” karrierje a Ceauşescu-Érában (Both Eszter fordításában).
|
|
Kommunizmus megidézése 10. rész – Kóválygó állatok
1980 fordulópont volt az önkiszolgálók és aprózárok (zöldség-gyümölcs
üzletek) életében. Eltűntek a a legszükségesebb élelmiszerek és a jó
népnek csak jegyre adtak abból, de csak kiporciózott adagokat. Az önkikben (önkiszolgálókban)
halkonzervek hada sorakozott, mellettük rizses piláfszerű
micsodával, és ehetetlen borkányos (befőttes üveges)
zöldségekkel, kompótokkal, édességekkel az az egyfajta szukkokkal (üdítő),
amiknek csak a színe változott, de az íze nem stb. A fagyasztott csürkéknek (csirkéknek)
csak fejük, nyakuk, lábuk és jó esetben szárnyuk is volt. A zöldség
üzletekben kiválogatott fél rohadt és fonnyadt áruk díszelegtek, miközben a
falvak dolgozó emberei be kellett szolgáltassák terményeik nagy részét,
tojást-tejet adtak le, az állatokat úgyszintén, az 1980 évek végén még ott is
ahol nem létezett kollektív. Eme választék és „önkéntes követelmény” mellett
a vidékiek egy része, mint a rendszer ellensége „szabad utat adott a nyugati
imperialista csábításnak”, és trükkökhöz folyamodott. Gyengíteni akarták a
megszilárdult „ A macska mindig a talpára esik” féle (fajta)
rendszert. Komolyra fordítva a szót, mint tudjuk az éhes gyomor akár hegyeket
is meg tud mozgatni... Meg is mozgatott. A vidéki emberek nagyja rá volt
kényszerülve, ha egy kicsi finomságot akart papilni (enni), akkor
tennie kellett valamit ez ügyben, olyasformán, hogy baja se származzék
belőle. Mindez a sokoldalúan fejlődő kommunista rendszer
1980-as éveinek második időszakában, s főleg annak is a vége felé
csúcsosodott ki, amikor nem maradt titokban egyetlen jószág születése sem,
mert a szomszédnak, s akárkinek jó füle és szeme volt... Valami okból
kifolyólag a jószágok egy része kezdett eltűnni a portáról, „nagy
ijedelmet okozva” a gazdáknak. Hiába, rá lehetett fogni arra is, hogy sokan
az éhesség végett gaztettre vetemedtek és az ellopott állatokat
feltansírozták (feltrancsírozták)! Ilyen és ehhez hasonló esetekben
mit tehetett az önkritikába forduló, búsuló gazda? Na mit? Hát, ami bevett
szokás volt, feltett egy újsághirdetést, nehogy gyanúba fogják, mintha ő
maga vágta volna le a kedves jószágot, s aggodalommal telve, persze
szeretettel várta vissza portájára szegénykéjét. Újsághirdetések által
imigyen lehetett értesülni a szerencsétlenségről: Ezen, s ezen a napon a
kicsi borjú, tehén, juh, ló, kecske, szamár stb. úgy elkambacsolt (bódorgott,
tekergett) a többiektől, hogy nem ért vissza a csordával,
nyájjal...
Ez a fajta bódorgás napról-napra nagyobbodott, talán az
éhség végett nekik is elment az eszük? Mindennek az 1989-es rendszerváltás
vetett véget, mert azután már egy állat eltűnése sem jelent az újság
hasábjain a hirdetmények között. Bizonyosan igen jót tett nekik is az újfajta
szabadság változatos szele. Kukkintócska
|
Búcsú DICI MAMÁTÓL – Egykori tanítványa,- a
szerkesztő úr
Március elején 85-ik évében hunyt el az örmény származású Ferenczi Jolán, a
kommunista éra idejében tanító csíkszeredai történelemtanár. 1929-ben
született Gyergyószárhegyen. Az első nyolc osztályt szülőfalujában,
majd a líceumot Gyergyószentmiklóson végezte. Imádott kirándulni, egyik
rendkívüli élménye az székelyföldi Nagyhagymás hegységbéli Egyeskő
megmászása volt. Pályája kezdetén orvosnak készült, szerette ápolni a
betegeket, de az 1949-es esztendő felvételijén nem szállt le
Marosvásárhelyt a vonatról, hanem utazó társainak csábító beszédére
meggondolva magát Kolozsváron kötött ki. Ott, pedig sikeresen jutott be
történelem-földrajz (filozófia?) szakra, amelyet kitűnő eredménnyel
végzett el. 1953 és 1955 között a mai Petőfi Sándor iskolában
működő Tanítóképzőbe tanított. Elsősorban olyanokat, akik
idősebbek voltak nála, de már tanítottak, s nem rendelkeztek tanítói
szakképesítéssel. Mikor 1955-ben a tanítóképzőt megszüntették az iskola
épületébe, áttették diákostul a mai Márton Áron Gimnáziumba. A tanítóképezde
ottani megszűntével 1962-1963-as tanév végéig a gimnáziumban tanított.
Ezt követően felsőbb utasításra visszahelyezték a volt tanítóképző
épületébe működő 1.Számú Általános Iskolába (a mai Petőfi
Sándor Ált. Isk.), igazgatói állásba. Itt ragadt rá a Diri (direktor)
Mama név, amiből később, ahogy telt az idő Dici Mama lett
belőle. 1976-tól a 10 Számú Általános Iskolába, a későbbi Ady
Endrébe (most a József Attila iskola része) tanított egészen az általa kért
1987-es nyugdíjaztatásáig. Azért tette, mert zavarta a hozzá nem értő
emberek vakmerő beleszólása a történelem órákba.
Kicsit a tanítási módszeréről – Mindig szertartásosan
indultak az órák. Pontosan érkezett. Mikor belépett az osztályban nagy csend
kellett fogadja. Ha piszkos volt a katedra, a szép hímes terítőt összegyúrva
törölte le a port, s egy kézmozdulattal félredobta. Többször ujjával
végighúzott a széken és ha az koszos volt beletörölte a diák ruhájába.
Kikérve magának, tiszta ronggyal le kellett törölni. Megjegyezte a tiszta
katedra előnye, hogy „Csak úgy csússzon a napló...”, s csúszott is.
Aztán kimért nyugalommal foglalt helyet, s jöhetett a feleltetés. Közben
megjegyezte „Én sem tudom hová nyílik ki a napló”. Legtöbben rezegtünk a
padba, mint a nyárfalevél, s izzadtunk is rendesen. A felelő kábé egy
méterrel távol kellett álljon a katedrától, s kezét hátratéve kellett
előadja mondandóját. Menet közben mondta „Menj távolabb, hogy ne félj
tőlem!” Ritka volt hogy az óra ne feleléssel kezdődjön. Ha mégsem
feleltetett, akkor így nyugtázta: „Fújjátok ki a szuszt!”. A diákok
megkönnyebbülten tették ezt. Volt eset, amikor valaki rájátszott a
szuszfúvásra, ő csak egy rövidke beköpéssel nyugtázta helytelenségét:
„Te ott hátul hülye vagy.” Ha valaki jelentkezett és zöldségeket beszélt,
csak ennyit mondott: „Hülye vagy fiam! Ülj le!”.
Az óra második fele volt az igazi megváltás. Vége a feleltetésnek,
jöhetett az új lecke. Kötelező volt kihúzni magunkat, a kezeket pedig
minden további nélkül hátra kellett tennünk. Varázslatos előadó volt.
Szájtátva hallgattuk, s úgy szívtuk magunkba az anyagot, mint a száraz vizet
a szivacs. Azt szerettük mikor a lecke anyagát összekapcsolta világjáró
utazásaival. Akkoriban a megspórolt tanári fizetésből futotta külhoni
kirándulásra is. Az óra vége is hasonlóan működött. Ha netán mesélése
közben csengettek, tovább nem folytatta, majd csak a következő órán. Az
óra a tanáré, a szünet a diáké elvet vallotta. Először megvártuk, hogy
hagyja el az osztályt, s aztán ereszkedtünk ki.
Természeténél fogva a „Kezit (kezét) csókolom”
köszönés volt számára az ideális. Mindig hangoztatta a tízes a tanáré, de
azért elvétve adott egy-két 10-est. Memóriája fölöttébb rendben volt másénál.
Rendesen lefigyelte, hogy ki koszos és ki nem. A zsebkendőre tett
kezeket vergálta (vizsgálta), hogy a köröm alatt van-e kosz. Többször
is említette, hogy a cipőnek nemcsak az orrát, hanem a sarkát is meg
kell pucolni. Szokása közé tartozott a fejvakarás. A bal kezével a feje
jobbját vakargatta és fordítva. Minden alkalommal a vakarás előtti
minutumban hármat körözött a vakarásra kijelölt ujjával, s jöhetett a
cselekmény. A lányok copfját meg barkóját néha meghuzigálta, a fiúk inkább
fülhúzásban és egy gyenge pofba részesültek. Osztályfőnökként is a
tökéletes rendet követelte meg. Mindenkire emlékezett még akkor is, amikor
már kinőttünk az iskolapadokból. Számára az igaz tanulók nem a jó
médiájúak, hanem, akik idővel képesek voltak megérteni az életet.
Sohasem követelt olyat, amit ő maga nem tett meg. A nagyon szigorú tanár
néni bárhol is tanítson rendre és becsületre nevelte a diákságot.
Nyugdíjas éveiben aktívan részt vett az emberek kulturális
életében, főleg, mint idegenvezető állta a sarat. Akkor már Joli
néninek hívták. Székelyföldi népi kultúra kincsire hívta fel a figyelmet. A
mesélések, a történelmi múltra való hivatkozás a kirándulások során sem
maradtak ki. Szép, kerek példamutató, nyugodt lelkiismerettel pötyöghetem,
hogy követhető életet élt.
Az ő munkája egy rövidke
visszatekintő a hajdani csíkszeredai Tanítóképezde múltjára A
csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola Monográfiája 1880-1995
között, amelyet 1995-ben adott közzé az iskola.
|
|
HÚSVÉTI KÖZELBEN Fotó: Az egyik tojásíró
A tavalyi kis kosár ékei újból
fellelkesítenek a folytatásra. Arra, hogy miként öltözzön ünnepbe az örökkévalóság
győzelme. A természetes körforgásban újjászülethet, megtisztulhat minden
ki nem mondott gondolat.
Szép HÚSVÉTOT KÍVÁN a
Fenyőszegi Család!
|
|
KIKELETKIKACSINTÓ FRISSESSÉG
Fényképezte: Borbé úr a
Fenyőszegi csudás-bubás laptól
Bemutatkozik a vadon nőtt kék gyöngyvirág, vagyis közismertebb nevén a fürtös gyöngyike. Kis vékony szárú növény, amelynek
virágai sűrűn harangocskákba rendeződve tündökölnek. A
harangocska karimája fehéres színben tarkallik. Mifelénk a természetes
lelőhelyén a zord időjárás végett ritkán bújik ki márciusba,
sőt megesik, hogy április végén és május elején mutatja meg magát
rendesen. A Csíksomlyó környéki dombokon őshonos. A Nagy Laji domb pár
éve ad otthont nekik. Hogy mikor és hogyan érkeztek oda, nem tudni. Szem
|
- Vadállatállományunk hova tovább gyarapodása -
Székelyföldi erdeink-mezeink vadállománya hova tovább gyarapodik.
Egyre kevesebb az erdő, de még egy-egy cseppecskét időnként a
mezőkből is le-lecsípnek. Az állatok az egyre szűkebbre
szabott életterükből ki-kikacsintgatnak, s mivel ott van a falvakon és
környékükön a sok jószág, számukra olyan, mint egy terített asztal. Ezért
többször bejárnak mihozzánk emberekhez csömizni (enni). Mikor, mivel
rakják meg a bendőjüket...
A legtöbb bajt az emberek számára a macik okozzák. Szemrebbenés
nélkül bejárnak a falvakba, vacsora után lesétálnak a patakra kis
bocsocskájukkal együtt. Imitt-amott rátámadnak a szerintük nem eléggé
szimpatikus főleg bácsikra s nénikre, átformázva azok testét és
orcáját. Csak ez a fajta plasztika műtét korántsem felel meg a
trendinek. Hozzátenném, hogy nem éppen babaarcra sikeredik az átalakítás.
Zsögöd környékén úgyszintén elszabadult a maci bolondéria. Egyes gazdák
szerint egy cseppet többen vannak a kelleténél, s olyant is láttak, hogy a
hegyen helikopterről leeresztett zsákokból, mint a csokis tojás
meglepetésből medvék bújtak elé. Mindenesetre rendesen megkeserítik a
gazdák életét. Na, itt nemcsak a kedves jóságos arcú macik szaporodnak, hanem
a farkasok, vaddisznók, rókák is. Az őzek, szarvasok, meg a ritka hiúz,
s más nem említett székelyföldi vadállatok nincsenek sokkal többen. A
baglyok, sasok vadászterülete nemcsak az útszéli fák kivágásával valamelyest
beszűkült, ők kevesebben kezdtek lenni. Mondjuk a nyuszi, az van, s
fut is rendesen. De léteznek hozzánk betelepített fajok is, mint a hódocskák.
Jobban rittyentgetik ki a fákat, mint az emberek a láncfűrésszel. Még
nem szóltam az Duna-delta felől pár éve felköltöző aranysakálokról.
Jöttek, láttak, s győztek! Istenien érzik nálunk magukat. Kilövési
engedélyt is adtak ellenük, hogy a régiónk állatpopulációjának egyensúlyát ne
borítsa fel. Eddig talán félsikerrel jártak. Az biztos, hogy hova tovább
annyi állat lesz mifelénk, ahány székely. Ha így megy tovább, akkor valahogy
meg kell őket szelídítsük, a közös együttélés reményében. Ideje
kiválasztani ki milyen állattal szeretne összehaverkodni. Például: együtt
lógni, másokat kibeszélni, kirándulni, hegyet mászni, kocsmába járni,
kötögetni, bugyit cserélni, rugalmas csoporterősítő tréninges előadásokat
adásokat tartani, vagy akármit csinálni. Állatpárti Partika
|
|
- ZSÖGÖDI SZÓKANYAR BÉVÉTELES –
– zsögödbe es nyammogott szavak
magyarázatja –
Bütürmec – Ez nem es annyira nehez,
met, ha kell, ha nem haszáljuk.
Az a fajta polgár amejék (amelyik) elég durva és vaskos
felépítésű. Inkább a tömzsik, vagy zömökök lehetnek azok, de nem
egyértelmű, met (mert) a küllem olyan belső tulajdonságokkal
kell párosuljon, hogy amerre megyek mindent leverek -féle mozgású
legyen. Bütürmec az es, aki a finomka kézfogás helyett úgy megszorítja
kezedet, hogy ot mentem megtőtöd (megtöltöd) a gagyádot (nadrágod),
vagy kínodba bépisilsz. Lélekben es lehet bütürmec az ember, s mindenki, ha
nem képes érezni más szenvedését, vagy például egy kedves vers szépségét. Ha
valaki kívülről bütürmec, tenyeres talpassága ellenére lehet
vajlelkű. A tiszta bütü ember az mán (már) egymagába es
veszedelmes, met, ha neki megy a falnak, ritkán kerüli ki, inkább likat (lyukat)
üt rajta s halad tovább a dolgára. Fenyőszegről pattant
Szómegaszondó
|
LOCSOLÁSRA FEL! Hallomásból
tákolta essze a szerkesztő úr
Itt vagyok, a falu kölönce, gyersza bubám az
ölömbe, gyúrjál piros tojást öklömbe, s megloccsintlak (megloccsantlak) rögtönbe.
Ha mán hézád (hozzád) értem locsolok
egyet, agyjál (adj) helyette pirosat, de inkább finom lükrös (likőrös)
meggyet!
Ide-oda jártam, elfáradt a lábam. Ha mán (ha már) vendégedül megvagyok, akkor ebbe a
helybe (mindjárt) veszettül locsolok!
Locsolkodástól féltél, immán (immár)
te es sorra kerültél. Nem kérek cserébe egyebet, kis hennyegést (szerelmetes
turbékolás) csak veled.
Jó szagú vizet hoztam, eddig nem es
locsolkodtam, de most megvagyok veszve, s te mingyá (mindjárt) bé vagy permetezve!
Hézád (hozzád) jöttem megtőtött (megtöltött)
vederrel, reád húzom én ezerrel! Kis galambom-tubicám, s vízbe úszik a bubám!
|
|
ZSÖGÖDI TAVASZBA JÁRTAM!
Amit a Természet tud nyújtani semmi
sem tudja felülmúlni. Ő szüntelen ölelésre csalogat, hát ideje indulni! Fotó: A gondolatpötyögő
|
A hajdani tavaszi
zsögödfürdei árvizek
Ejsze (talán) van annak már jó 41
esztendeje, amikor a tavaszi hóolvadás esőzésekkel együtt kirángatta
medréből, az akkor még kanyargó Oltot. A Fenyőszegi patakocska sem
bírt a medrében lenni, s úgy rohant az Olt felé, mintha megzavarodott volna.
Bátyáimmal Zsögödfürdőre érkezve várt az autóbusz. A járgány egészen a
volt zsögödfürdői őrházig (a hajdani megállóig, ami 1897-1962.
között működött) vízbe gázolva haladt előre. Belőle kinézve az
Olt árterülete valóságos tengernek tűnt a szemembe. Hazafelé a busz már
csak az őrházig vitt el. Onnan gyalog ereszkedtünk hazafelé. Akkorra az
úton lévő víz valamelyest visszahúzódott. A nagyobbik bátyám felvett a
hátára, s Zsögödfürdőig néhol térdig vízbe vitt át a „félelmetes nagy
vízen”. Habár minden tavasszal volt árvíz, egészen az Olt 1982-es évében
kezdődő szabályozásáig, de akkorára azóta sem emlékszem. A víz
lassan apadt, a gazdag halállomány egy része a tavacskákba, meg a pocsolyává
zsugorodott vízbe maradt. A zsögödiek és a szentkirályiak gumicsizmába
cuppogtak, a gólyák között, a visszahúzódott iszapos részen halakat
gyűjtve össze, mert a hetvenes években még jó sok volt belőlük.
Akkorjába (akkortájt) történt az is, amikor két nagynéném és az egyik
nagybátyám az Olt hömpölygő mellékáradásán próbáltak átszökni.
Kettőnek sikerült, de az egyik a közepébe csobbant. Alig tudták kihúzni.
Neki sem vala hasonló fürdése az életében... Fenyőszegi lakos
|
|
|
|
|
|