FENYŐSZEGI Nyár

FENYŐSZEGI NYÁR . 2015/31szám.

A Zsögödi Szó belévalóságából tekert folyománya

Zászlóharcok Székelyföldön Amit szabad Péternek, azt nem szabad Pálnak. Néhány esztendeje imigyen kezdődött el a kemény zászlóharc országunkban a sokak által nem létező Székelyföldön. Furcsa jelenségnek lehet tartani, hogy mégis eme nem létező régión belül sok egyöntetű vélemény és cselekedet üti fel az orrát. Vajon mi lehet az oka? Csaknem az, hogy a még egy tömbben élő székelység lakik itt, akik saját alapvető emberi mivoltukat féltik, és szabadságra vágynak... Lehetséges... A történelem során kiharcolt jussukat kérik vissza, s nem többet, s nem is kevesebbet, mint amennyit a többségi nemzetet megilleti. Nem éppen papíron, és végeérhetetlen bürokráciai vonalon, hanem nemes egyszerűséggel, a hétköznapokban. No de curukkoljunk vissza a témához. Végre nekünk is lenghetett a zászlónk. Aztán lassan, de biztosan jöttek a kifogások, az akármilyen hozzászólások, hogy így meg amúgy szeparatisták vagyunk satöbbi. Végül törvényes bonyodalmakba rángatták bele a székely polgármesterek hadát. Fentről pedig lépten-nyomon provokáltak, és ellenségeskedés szítottak. A hatás sem maradt el. Szerencsére nem durvult le. A józan ész mégis azt mutatta, hogy ki kell tartsunk, de ne vegyük fel a kesztyűt a gyűlöletet szító politikummal. Hiszen ez a mi hazánk is. És ha folyton nem lenne támadás már rég megoldódott volna. Nincs is más út, mint az, hogy együtt kell megoldjuk. A zászlóügy csak kifogás. Itt más a bibi, s ha már seb van, akkor orvosolni kell azt. Nekünk, mint minden egyes régiónak a zászló az egyik identitásunk szimbóluma. Ezért fontos a megmaradásunk jelképei között. A zászlóharc itt nem ért véget, Csíkszeredában felhúztak nagy beharangozással egy országlobogót, méretét tekintve nagyot. Mindezt tették, mint a hatalom jelképeként a katonasággal. Természetesen annak is helye lehet minálunk, de nem kéne megfélemlítés céljából cselekedni. Inkább a békés együttélésre kéne törekedni. Zászlószerető

Idegenből jött vendég ámulatba esése

- Milyen szép kis világos színű kavicsokkal díszítitek ki a járdátok szögletét… - A kutyaszarokra gondolsz?

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK

Egyre terjedő erdő Fenyésen – Örömmel lehet nyugtázni, hogy a Fenyés környéki erdők csemetéi már ifjú fákká serdültek. Most már csoportostúl lenyúlnak a Fenyőszegi útig. A kicsi Erdő és a Háromszögű domberdő is szépen terebélyesedett. Újra csörgedezik a fenyési kispatak!

Jó termés eperből – Kedvezett az esőzés és a meleg váltakozása a zsögödkörnyéki eprésző helyeknek. Úgy zsögödfürdőn, mint a Nagy Laji dombján és a Sutában is rengeteg volt a mezei részen a kos eper (mezei eper), és az erdőszéleken a berke vagy erdei eper (szamóca). Az ember együltében jól lakott.

„A medve nem játék!” – Há egy cseppet se! Főleg ha nyáron es bémerészkedik Zsögöd környékére. Azt tudtuk, hogy bé-bé néz a csobotfalvi, somlyói portákra de egy ideje Csíkszeredai utakot es rója. Ez mán egy kicsit sok!

Ezer Székely Leány találkozó – Nagyon jól sikerült. Esztendőről esztendőre egyre több leány, de legény es, vesz részt. Maradjon es (is) így!

Zsögödi szennyvízhálózat kiépítése – Javában folynak a munkálatok, s most már látszik a haladat es. Ha ebbe az ütembe dolgoznak még az es lehet, hogy az idén úgy október derektájáig (közepéig) csudás új burkolat fogja fedni az utakot.

Zsögödkörnyéki nagyobb rendezvények – július 9 – 12. Régi Zene Fesztivál a Mikó várban

július 15-25. angol-német nyelvi tábor Zsügödfürdőn. A régi bányakantin épületében?

július 20 – 23. Csíki Jazz Fesztivál szintén a várban

augusztus 15 – Csaba Királyfi rockopera Csíksomlyón a nyeregben, a Hármasoltárnál.

Ide tartozik még a júliusvégi Zsögödfürdői Szent Anna búcsú, valamint az augusztus eleji Csíkszeredai Városnapok is.

Egyszer volt hol nem volt… A hegy adta ajándék

Zsögöd és Zsögödfürdő a Csíki-medence közepének (Középcsík) alsó felénél helyezkedik el. A több évezredes történelem sok vándorembert egymagában, csoportosan és tömegesen végigvonultatott. Népek sokasága masírozott végig e kis vidéken. Házakat, várakat húztak fel, amit mások romboltak le, de kitartóbb nép, mint a székely ezen a tájon nemigen járt. A zord körülményekhez alkalmazkodva otthont teremtett, és védte magát az ellenségektől segítséget kapva és adva a környező falvaktól / falvaknak. A hajdani elpusztult falurészről nem sokat tudnak. Inkább a várak történetéről szól a legenda, s egy-egy erősebb fuvallat röpíti magasba a történeteket, azok, pedig a szelek szárnyán bejárják az egész csudálatos a nagyvilágot. A zsögödfürdői Szentvér borvízforrástól délebbre létezett a Vérkápolna. Eme eseménynek emléke az Ördöglik legendájába ívódott be, amely történet mindmáig a székelyek tatárok feletti győzelmét hirdeti. Az utak nem éppen olyan sokfelé ágazódtak. A somlyói búcsúra induló tömeg Alcsíkról Zsögödön keresztül haladt át bévéve a kanyart (bekanyarodván) a templom felé, a Nagy Laji dombja lábánál, majd a Sutai fenyő részen eregéltek (menegettek) tovább egészen Csíksomlyóig. Mezei útként ma is fungál ez az útszakasz. Csíkvármegye központja felé az Akasztó dombon keresztül kellett végigevickéljen az ember. Csíkszereda régen nem vala hej de nagy település. A város egyedüli pompázatos éke a Mikó vár, és egyedüli szépséges mentsvára a templom volt. Nagyságában alig kerülte el a zsögödi erődtemplomot. Sőt Zsögöd egy időben nagyobb vala. De hát az idő telik, és sok minden megesik. Az egykori faluból, majd községből Csíkszereda tartozéktelepülése lett. Ami azonban nem változott az a Hargita hegy ajándéka, ami ásványvízként tört és tör fel a borvíz, mostanság is természetes gőzerővel a helyiek szomját oltva. A hegy, amelynek csúcsainál veszedelem idején lármafák jelezték a bajt, most lassan turistaparadicsommá változott. A Csíki hegy testvérként öleli meg másik felén a medencét. Hiába, a fenyvesek zord külseje, ha eleséget rejteget annak belseje. A sok tavasztól-őszig termő gyümölcs, meg a vadak, s a patakokban ficánkoló halak többet értek, mint akármi. A fa és a vulkáni kőzet elengedhetetlen vala a házépítésben. Nem beszélve arról, hogy a hegy koronájaként büszkén álló fenyvesektől nem lehet oly könnyen megválni, mert roppant szolidságával elbűvöli az erre látogatót. Fenyőszegi

Felhasznált irodalom – Orbán Balázs: Székelyföld Leírása, Pest 1868 (újranyomtatott példány)

Ködfátyol úsztatta Hargita. Fényképezte: Fenyőszegi B. Levente

SZÉKELYFÖLD Kincsei – VI.

SZÉKELYFÖLDI VÁRAK - KASTÉLYOK – KÚRIÁK

Sok minden bámulni való van itt minálunk Székelyföldön. Azé még érdemes felsorolni néhány szépséges építészeti remekművet. Vártemplomokra, várakra, kastélyokra és kúriákra gondoltam. Na jöhetnek es szép sorjában! Persze a lista nagyobb kellene legyen, de helyszűke végett ennyit fért bele.

1. Templomok – abafájai r. kat templom, alsócsernátoni református templom, balavásári református templom, baróti r. kat. erődtemplom, bögözi református templom, csatószegi római katolikus templom, csíkdelnei r. kat. Szent János templom, csíkkarcfalvi r. kat. vártemplom, csíkrákosi r. kat. vártemplom, csíkmenasági r. kat. templom, csíksomlyói kegytemplom és kápolnák, csíkszentléleki r. kat. templom, csíkszentkirályi r.kat. templom, csíkszentmihályi rom. kat. vártemplom, csíkzsögödi r. kat. templom, dálnoki református templom, énlakai unitárius templom, felsősófalvi református templom, gelencei r. kat. templom, gyergyószárhegyi r. kat. templom, gyergyóújfalusi r. kat. templom, gyulakutai református templom, homoródkarácsonyfalvi unitárius templom, kászonaltízi r. kat templom, kézdiszentléleki r. kat erődtemplom, marosszentgyörgy katolikus templom, marosvásárhelyi református vártemplom, nagyajtai unitárius erődtemplom, nagygalambfalvi református templom, nyárádszentlászlói unitárius templom, sepsiszentgyörgyi református templom, székelyderzsi unitárius erődtemplom, székelyvajai református templom.

2. Várak – alsórákosi Tepő vára, bálványosfürdői Bálványosvár, csíkcsicsói Csicsóvár, csíkrákosi Pogányvár, csíkszentdomokosi Vársarok, csíkszeredai Mikó vára, csíkzsögödi Várhegy, felsőrákosi Réka vára, firtosváraljai Firtos vár, gyimesbükki Rákóczi vár, homorodoklándi Kustaly vára, nyárádremetei Vityál vára, oltszemi Herec vára, parajdi Rabsóné vára, sepsibükszádi Alsósolyómkő, sepsibükszádi Vápa vára, szacskai Várhegy, székelyvarsági Tartód vára, tusnádfürdői Vártető.

3. Kastélyok – altorjai Apor-kastély, árkosi Szentkereszthy-kastély, bodolai Béldi-kastélyok, erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély, gernyeszegi Teleki-kastély, gyergyószárhegyi Lázár-kastély, hármasfalui Dózsa-Barátosi-kastély, kászoni Balási-kastély, marosszentgyörgy Máriaffy-kastély, marosvécsi Kemény-kastély, miklósvári Kálnoky-kastély, nagyernyei Bálintitt-kastély, nyárádszentbenedeki Toldalagi-kastély, olaszteleki Dániel-kastély, oltszemi Mikó-kastély, sáromberkei Teleki-kastély, sárpatali Teleki-kastély, sepsikőröspataki Kálnoky-kastély, székelytamásfalvi Thúri-Bályai kastély, torjai Apor-kastély, uzoni Béldi-Mikes-kastély, uzoni Temesváry-kastély, vargyasi Dániel-kastély, vajdaszentiványi Kemény-Zich-kastély, zabolai Mikes-kastély, zágoni Mikes-Syenkereszthy-kastély.

4. Kúriák, udvarházak – bikfalvi „kúriaparadicsom”, csernátoni kúriák, csíkkozmási Becz kúria, csíkrákosi Cserei kúria, csíkszentimrei Henter kúria, csíkszentkirályi Bors kúria, csíkszentmihályi Sándor kúria, csíkszentsimoni Endes kúria, csíktaplocai Lázár kúria, csíkzsögödi Mikó kúria, dálnoki kúriák, erdőfülei Boda kúria, göröcsfalvi-csíkvacsárcsi Sándor kúria, lázárfalvi Apor-Kálnoky kúria, sepsiszentgyörgy Daczó kúria szentkatolnai Sinkovits kúria, Zaláni séra kúriák.

Keresgélni a székelyföldi örökség után szép munka. Megnézni mindazt a csodát, amelyet e nép alkotott kár lenne kihagyni. Aki csak teheti, látogasson el erre az igen ritka, s bár európai, de mégis egzotikus vidékre. A helybéliek szeretettel várják.

Ajánlott kötetek: Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem” Történelmi családok kastélyai Erdélyben, Gutemberg Kiadó, Csíkszereda, 2011; Demeter Zsuzsa, Püsök Botond: Kastélynapló, Erdélyi kastélyok és udvarházak nyomában, Studium Kiadó,Kolozsvár, 2013; Tüdős S. Kinga: Háromszéki templomvárak, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002; Vofkori László: Utazások Székelyföldön, Pro-Print, Csíkszereda, 2004.

Szerkesztette: Fenyőszegi Borbé Levente

A zsögödi Mikó kúria Fotó: Egy volt zsögödi iskolás

Erdőnéző egy kicsit sem erdőrajongó szemmel

Biztonságos ösvény a rengetegben. Fotó: Fenyőszegi családtag

Mit es csináljunk egy erdőben? Mai szemmel nézve elég kényes kérdés. Nem lehet kocsival bemenni, csak a szélén megállni, s esetleg ott egyet piknikelni. Ha netán mégis bémerészkedsz, mi vár ott? Hát nem is a Szentlélek! Hanem fák, bokrok, lenn a földön szárazágak, gallyak és mittudoménmik. A látványtól máris ki lehetsz készülve. Hiszen folyton folyvást belebotlasz valamibe, s netán ha orra esel, akkor elindul a cékla lé a drága szaglóüregedből. De hát kinek hiányzik ez a gürc (itt - szenvedés). A gyalogséta egyenesen kész hányattatás. Még ha volna egy szolga, aki a nehezebb útszakaszokon ölbe véve továbbvisz… Mégis azt mondják milyen jó hely, ózondús a levegő, egy kész varázs, a mende-mondák szerint, pedig a titokzatos lények fellegvára. Ilyenre gondolnak, mint a manók, tündérek, satöbbik. Azt is rötyötölik (mondják) ha ügyesen nesztelenül lépegetsz, hogy el ne riaszd a csudás erdőlakókat, még a vadállatokat is láthatod. Azért ebbe is lehet kételkedni. Az erdei állatok nagyjainak már nem annyira tetszik a megszokott életmód. Úgy néz ki ők is jobbra vágynak. Hátha nem így van, akkor minek a fenének látogatnának be folyton a városba. Mégis presztízskérdés oda is benyűgölni magad. Azt, aki nem tette meg, szúrós szemekkel nézik ki. Ezért nem elég egy cseppet bónyászódni (itt – lassan elmerengve élvezettel járni-kelni) vagy kambacsolni (valamerre eltekeregni), hanem jó néhányszor meg kell tenni az egyáltalán nemhogy luxus körülményeket, de a legalapvetőbb dolgokat meg nem adó rengetegben. Mit es lehet mondani. Még az erdő szélén sincs egy konnektor, ahol tévézhetünk, vagy feltölthetjük elektronikus kütyüjeiket. Még a fotel, a körkanapé, vagy éppen az úszómedence szóba se volt hozva… Ha pedig turistásan mész egy nagyon durci (durva) fapados fekvőhelyet kapsz. Lehet, van elektromos áram, de a feltételek borzalmasak, főleg, ha még angol vécé sincs, csak egy napsütésben bengőkkel (szarlegyekkel) teli kerti pottyantó. Micsoda kietlen vidék. Mégis van aki zöld aranynak emlegeti. S akkor mi. Legalább készíthtnének benne egy aszfaltozott ösvényt azok számára, akik nem akarják tönkretenni márkás öltözéküket, meg lábbelijüket. Minek is ott kókoskodni (bolondozni), mikor vidáman meglehet tekinteni az egyre okosabb telefonunkon, tabletunkon, és még mit lehet tudni milyen kütyünkön a hasonló vadregényes tájakat. Valamire csak jó az erdő. Például kivágni és jó pénzért eladni. Simliske

Kommunizmus megidézése 11. rész

– az ételminőség rohamos romlása

A múltkori rendszerváltási megidézésben, az önkiszolgálókban, aprózárakban (zöldségüzletekben) és más élelmiszerüzletekben árusított termékek gyengeségéről és hiányáról számoltam be. Most megteszem azt a bátor lépést, és kimondom, hogy minálunk, amíg nem jött be a hivatalos diktatórikus spórlás, addig a mi termékeink sem voltak kutyák. Hiába telik az idő, s menet közben a kommunista vezetés kiöltötte nyelvét a nyugatnak, s akkor megmutattuk, hogy mi magunkat el tudjuk intézni minden szinten. A felettesek szamárlétra szerint intézték mindig az „alatossokat”, és aki már tovább nem tudott intézkedni, az kezébe véve a sorsát intézte saját magát. Az élelmiszer beszerzése, legtöbbször jó ismerősök, barátok kapcsolataiból, a többi része pedig, mint az ősember idejében gyűjtögetésből, halászatból, s néha vadászatból jött össze. Na de most kanyarodjunk vissza arra, mi is lett a finom ételekből az 1989-es rendszerváltásig. Íme néhány fáintos (nagyszerű), még megnyalnád a szájad szélét utána termék a sok közül:

Halkonzerv – Nyami! Főleg a szardíniás olajas, de a többi féle (fajta) után se maradna, ha olyat ehetnél, egyetlen új se szárazon! Ezt részben lecserélte valami pasztörizált félig nyers valami, s már csak hábe-hóba kaptunk a fincsiből. Mivel alig vala más kaja a polcon nyakig lettünk vele. Most meg szívesen fogyasztanánk, de sokkal drágábbak árulják.

Szalámik, kolbászok – sokaságából lehetett választani. Még a legolcsóbb is csúszott. 1989-re már alig léteztek. Átváltoztak csimbókos, rágós hentesáruvá. Nagyon meg kellett birkózni velők gumis állaguk végett, de ha sikerült kettőbe rágva könnyebben nyelentettük (nyeltük) le, s nem kellett tovább „harcolni” véle.

Olaj – a napraforgóból készült minősége egyszerűen még mai kritikával is szuperek közé tartozott. A szójás már nem annyira. Azt lenéztük... A jegyrendszer bevezetésével, egyfajta lett. Távolról bűzlött a szaga, amit nagy fémciszternákba rakva-tartva merőkanalakkal kimérve blüttyentették (töltötték) az adagot.

Szána – testvérei a savanyótej (aludttej), kefir és a jaurt (joghurt), de nem annyira savanyú. Kis karcsú hosszúkás üvegekbe árulták. Úgy tízóraira, mint reggelire gyakran fogyasztottuk. Egy idő után az üvegek eltűntek, nájlonosodott (nejlonosodott) az árucsomag, s az íze hol érződött, hol meg nem. Néha meg savószagával bűzlölve kínálta magát a polcokon, de így is hamar fogyott.

Marmaládé – azaz szilvalekvár. Eleinte egy nagy kockatömbökben kínálták, nagyon szerettük. Aztán az idő telt, s hogy a szépség is mulandó, úgy vált egyre nyúlósabbá és bogosabbá. Bár maradt volna mindvégig, mert úgyis jobb volt, mint más édesség. De egyszeriben „ő” is eltűnt.

Házicsoki – a tejporból kis kakaóval és cukorral készült. Mifelénk gyergyóremetei házicsoki a legjobb. Nagyon szerettük, ha egy kis pénzt kaptunk, akkor sohasem felejtkeztünk meg róla. Idővel megszínesedett. Lett zöld, sárga meg rózsaszín, ízére való tekintettel sokkal gyengébb, szinte egyforma lett.

Fagyi – mi inkább a kakaósat, a vaníliásat és a pisztáciást ismertük. Sokat vettünk belőle. A „Polar” csokival bevont papírosban csomagolt fagyi csodának számított. Mint mindennél, itt is a választék csökkent. Már a Ceauşescu éra végén csak szájpadlásra felragadósat, összecsomókásodottat lehetett kapni.

Eugenia (Eudzsénia) – szakértelemmel pontosan összeragasztott kis méretű, oválisan lekerekített kekszlapocskák kakaós töltelékkel voltak ellátva. Később nemcsak kakaós lett, aztán még később a lapok kezdtek elcsúszni, a töltelék meg kiduvadni (itt - kifolyni) belőlük. Aztán a töltelékek fanyar ízt váltottak, kis forgácsporra hasonlító anyagra emlékeztetett. No, meg a kekszrésze megkeményedett, s a töltelék gyakran elpenészesedett.

Stolverk (karamella) – igaz karamell ízével, porhanyós könnyedséggel szétmállott a szájban. Az esztendők diktatórikus előrehaladtával „ő is” egyre jobban keményedett. Az „Aranykor” vége felé már a papírt sem lehetett lehámozni róla, így azzal együtt próbáltuk rágogatni, valamint elszopogatni, mint a keménycukorkát. A papírt, ha sikerült, mint a bagót, utólag kiköptük.

Szivar rágógumi (GUMELA) – a hetvenes években még rágás közben lufit is lehetett fújni belőle, s az íze is tetszett. A 80-as évek közepéig még valamelyest megőrizte jó hírnevét. Sajnos a rendszerváltás előtti években már porlott, mint a szikla. Hiába tömted be a pufádba (szádba), s rágtad ezerrel, mert vagy egy nagy csimbók lett belőle, s felragadt a felső fogsorod ínyére, vagy egyszerűen megkövesedett. Jó lehetett véle ragasztani! Ez sem utolsó dolog...

Szukk! - Üdítőkből sosem létezett nagy választék, mint mostanság, de lassan egyfélére korlátozódott, amelynek a színe változott. Egy idő utáni szénsavmentesítetté változó cukros lötty az üveg alján lapult salakot tartalmazott, amit ivás előtt ildomosabb volt felrázni. Néha meg rosszat tett az összezutyulás.

Azért a rahát (szultánkenyér), a halva (a nugát rokona, akkoriban ínycsiklandóbb volt, mint manapság. Kommunizmus béli falatózó

OSZI BÁCSI FAGYLALTJA

Újra itt a nyár, s ahogy mondja az a régi dal „s meleg az idő”. Legtöbbünknek a strand, a fagyizás, a kirándulás jut eszünkbe, s ahogy egy illető mondogatta: „a hülyeség, a marhaság és a hosszú haj dívik”. A dal apropóján eszembe jutott gyerekkorom kedvenc fagyisbódéja. Igazából nem maga a bódé, hanem inkább a híres Oszi bácsi becenévre hallgató elárusító öregúr vonzott oda. Oszi bácsit minden gyerek szerette hihetetlen jó humoráért, és a fehér fagyis egyenruhájáért. Mindig készen voltunk a vicceire, izgalommal vártuk a csattanót, hogy egyet önfeledten kacaghassunk. Képesek voltunk lekutyagolni jó messzire, a Fenyő Szálló hátáig, egy tölcsér fagyiért. A tölcséres fagyit mi székelyül „nyomós” fagyinak hívtuk. Így Oszi bácsi nyomott nekünk egy-egy adagot az előkészített nápolyis tölcsérhadba. A gyerekek hada is hatalmas volt. Oszi bácsi kinézve a bódé ablakából torkaszakadtából elkiáltotta magát: „Sóóóóór!”. Ez azt is jelentette, hogy a legvégén állóknak a fagyi adagjuk nem erőst biztos. A tömeg láttán többször besegített a felesége. Őt nemes egyszerűséggel Oszi bácsi feleségének hívtuk. Persze mi azért a „főnöktől” szerettük kapni a fagyit. Több érdekes kis vásárlási történet, szinte forgatókönnyszerűen esett meg.

Az egyik lány úgy kérte az adagját, hogy „Egyet kérek”, s azért így, mert más semmit nem lehetett ott vásárolni. Oszi bácsi ekkor kiugrott a bódéjából, odaszalad a kislányhoz, s megpuszilta. Az zavarában csak annyit mondott: „Nem ezt kértem”. Oszi bácsi azt válaszolta: „Há nem mondta, hogy mit.”. Persze pillanatok alatt egy fagyit kérekre ott volt a kezében a hideg nyalifinomság.

Egy másik eset, amikor a kedves legény kért „egyet”. Neki eléduvasztott egy hagymát. Nagy volt a kuncogás a kishölgyek körében. A másik legény egészen kimondva óhaját elnyerte Oszi bácsi dicséretét, de a lányok ezen is kuncogtak.

De ő tudott adni kevesebb pénzre is, mint amennyibe került a fagyi. Ettől lett ő igazi nemes lelkű ember. Aki azt mondta, hogy sajnos nincs elég vasa, rávágta: „Nézd meg Oszi bácsi neked ennyi pénzre is tud fagyit varázsolni”. Fagyivarázsló Embert kedvelő

JÚNIUS ELEJI TÜNDÉRKERT

Nagy Laji domb virágbaöltözve. Fényképezte a Szerkesztő úr

A kora tavaszi kis virágok előbújta után, az áldásos esőre, erőt vesz magán a természet, a vidám és üde tarkaság. A május végi fűsarjadás eredménye igazából június elején teljesedik be. A szirmaikat bontogató virágok millió számra mutatják be bájukat. A fűtengerben megjelenő kis színes foltok egyre jobban látszanak. Az embert pedig kellemes lebegő érzés fogja el a kiterített szőnyegmező látványától. A lebegéshez hozzátartozik az ezzel járó illatparadicsom kelleme. Úgy ringassa el a tökéletességben meghúzódó tisztulásra vágyó lelkeket, mint az anya az ölében önfeledt nyugalomba szenderedő kisbabát. Eme szépség megadja a benne rejlő öntudat megmaradásának őszinteségét. Bölöcske

TAXIK a kliensek szolgálatában

Csíkszereda nem akármilyen város taxik szempontjából. Van belőle dögivel, nem mint a kommunizmusban, akkor ha jól emlékszem három volt. Ami még fontos: - az ára is jó. Jó drága. Igaz, akinek nem tetszik, mehet gyalog is. Há (hát) nem? De igen. Körülbelül annyi pénzt kérnek egyik városrésztől a másikig, mint busszal rövid 25 kilométert tennénk meg. Ez sem baj, mert azért vannak, hogy bármikor elő lehet őket venni. Csak egy telefoncsörgés, és máris mondják hány perc bónyászódás (merengés) után érkezik a várt kis jármű. Az pedig nagy általánosságban jön is nagyjából a kért időpontban. Hogy ki van a kormánynál? Izé, vannak kedves taxisok, akikkel jól lehet csevegni, mások meg szótlanok, de akad nagy ritkán egy-egy morcos is. Szerencsémre az utóbbival még nem utaztam. De a hallottak és a szóbeszédek alapján néhány esetben, félúton kiszálltam volna belőle, természetesen, ha sikeredett volna megállítani. Mert azt a sofőrt, akit utol ér a hisztéria, meg az egyfajta igazságérzet, hogy miért is nem ült be idejében az illető, vagy miért beszél, esetleg a nem hallotta jól a célcímet rögtön fejmosásba torkollik az ügy. Eme taxis csak azt felejti el, nem föltétlen kell felvegye az utast, vagy ha felgerbuncásodott (felidegesedett, felturázódott) állapotát nem tudja enyhíteni, akkor pihenjen rá, mert semmilyen esetben sem az utas van érte. Nyilván egy morgós utas se a legkellemesebb jelenség, de hát egy szakma se jár felhők közötti paradicsomi állapottal. No még ez is tűrhető, de ami velem is megesett, és nem is egyszer, hogy nem tudtak taxit küldeni az adott helyre. Ez olyan itt a taxi, hol a taxi állapot. Nem is értem, akkor minek kell egy központ, ha úgy sem tudnak küldeni egy vacak járgányt az ember után. Hogy ki a fontos? Jó lenne fontolóra venni. Taxizóka

- Ingyenes juttatások a dolgozók zsebéből -

1989-es rendszerváltás után nagyot fordult a világ, s a nagy izgalomtól sokunk bele is örült. Nem éppen a megváltásra, még kevésbé a földi Mennyországra gondoltünk. Azért bennünk lapult a fejlődés és a jobblét szele. Fejlődést némileg, a szele helyett szellentést kaptunk, s abból is jó sűrű és tartalmas büdöset. Országatyáink segítségével leépült az ipar és kifingott a mezőgazdaság. Semmi probléma, az viszont baj leve, hogy nem tanították meg, hogyan kell talpra állni. Mint egy valóságshowban folytattuk látványéletünket, aminek semmi köze nem volt a valósághoz. Mire felébredtünk az országban nem maradt se ing se posztó. Sajnos a segélyek sem azoknak érkeznek, akik valóban kiérdemlik, hanem a megalkotott törvény szerint csak úgy válogatás nélkül.

Most érdemes beszélni a semmit sem előmozdító, gazdaságromboló segélyekről. Ezek a bizonyos szociális juttatások, amit vidáman évenként átadnak, vajon megfelelő helyre kerülnek? Több mint másfélmillió sehol sem dolgozó kap pénzt, azért mert otthon csücsül. Na nem mindegyikük, mert van, aki elmegy a kocsmáig… Ezek legtöbben ép és egészséges emberek. Sokan be is vallották közülük, hogy ők hülyék lennének dolgozni, amíg adják a segélyt. Igaz, minek is. Arra a kérdésre, és akkor mi lesz azután, a válasz az volt: „Mindig is lesz valahogy”. Ez is igaz. Már nem is szégyen az, ha valaki naplopással üti el az időt. Sőt vannak hölgyek, akik azért gyártanak annyi gyereket, mert az jövedelmező számukra. Hátha készen adják miért is ne. Valahogy nem okozna gondot az a régi felfogás se, hogy a pénzért meg kell dolgozni. Akár közmunkára, valamire adják a jutalmat, de ne a nagy semmire. Dolgozó

- KICSIKE ZSÖGÖDI SZÓKANYARINTÁS –

– zsögödbe es odamondott szavak megmagyarázása –

Szetet – Egy olyan szavat fosolok el (árulok el), amelyiknek az értelme, most nagyon mindennapos, szinte minden portán.

Ezt a tulajdonságot ritkán lehet egy emberre ráduvasztani (itt - ráfogni) Mondjuk úgy, hogy a helyzet adja. Például, ha valaki eszét vesztve igyekszik valahová, s az se tudja fiú-e vagy leány, s mindenfelé sietve kapkod. Na, ez már a szetetés. Néha nem es lehet tudni, hogy miétt es (miért is) szetet az ember. Mert talán benne van a zsigereiben, vagy van valakije a családban, esetleg a munkahelyen, aki ugratja, mint Rózsa Sándor betyár a lovát. Akkor pedig már beidegződött szetetésről okoskodunk... Ha netán, azért kapkod annyira valaki, hogy a másikkal éreztesse mennyire kemény és nehéz az ő dolga, az már bizony hisztérikus szetetés. A szetetés rokony (rokon) szavai: a szepletés, a cepletés és a szepetelés. Fenyőszegről-végről előkerített szavak vergálója (itt - kutatója)

Hol találkozhatunk augusztus havában!

Nagyon egyszerű. A csillagos egekbe. Ebben az esztendőben a csillagászok értesítése alapján, augusztus 12.-13-án érdemes kémleljük a sötét bíborkék eget. Az újhold fénye se fog zavarni, mert a hullócsillagok látványa erősebb lesz. Óránként akár 60-80 is végigvillan a földtetőn, de más napokon is fog szotyogni (esni) a sárgásnarancsba izzó űrbeli tüneményraj maradványai. Remélhetőleg nem lesz felhős az ég, mert hanem az élmény elmarad.

Ha valakit nagyon szeretünk, igaz, sokféle módja van a közös együttlétnek, de ezeken a napokon, ha távol vagyunk egymástól ennél szebb végtelenbe torkolló találkára nem lesz lehetőségünk ebben az esztendőben. Hát ragadjuk meg az alkalmat és tekintsünk a csillagos egekre. A varázslat akkor sem veszít semmit se a fényéből, ha együtt családunkkal, kedveseinkkel éljük át a pillanatot. Csillagész

Amit a Nyugat adott nekünk székelyeknek

Az utolsó száz esztendőben több meglepetést szerzett nekünk a Nyugat, s aztán az 1989-es rendszerváltás után az Európai Unió, amibe nyakig benne vagyunk. Ezerrel zajlik az élet. Egy-kettőt kiemelnénk ezekből az önzetlenül adott szurprájzokból (meglepikből):

o Nem kell tovább unjuk régi országunkat! Újat kaptunk helyette! Most amúgy is trendi dolog a folytonos megújulás…

o Ha már újat kaptunk, élvezhetjük a vele járó izgalmakat.

o A volt országunkban románok, az újba pedig bozgorok (hazátlannak) vagyunk. Mi magunkat meg töretlenül és nyakasan, továbbra is székelyeknek hívjuk.

o Örömmel nyugtázzuk, hogy munka nélkül is élhetünk.

o Lett sok bankunk, kocsmánk és üzletünk, ahol elbúcsúzhatunk az egyre kevesebb pénzünktől. Legalább nem lopja el senki…

o Bárki héza (hozza) juthat akármilyen nagy banki kölcsönhöz, „aki” aztán, mint egy hűséges pár, egész életen át elkísér.

o Megismertük a világ csórébaját (bulvárhírek). Sztárok életébe lazán beleszólhatunk, s jobban tudjuk másnak mi is a tuti.

o Utazhatunk nemcsak szekéren, buszon, vagy vonaton, hanem saját kocsinkon! A gyaloglás, hát az vajon mi?

o Ehetünk dögivel akármilyen laborba előállított ételt. Ha megunjuk, a maradékból egy vegyületet segítségével kihozhatunk akár néhány gyönyörű pohár szettet belőle.

o Konfliktus előidéző program legjobbjait nyertük, a tévésorozatokat. Gyühet (jöhet) a csuda hepaj! Örömöcske

Kis csipkerózsa káprázata néhány napra

Nagy Laji dombi Manótanyaföld ékessége. Fotó: Én

Valahol a kedvenc sétaösvényem melletti fűben virító kis csipkerózsákra bukkantam. Gondozottnak tűntek. Rágondoltam a kis manókra. Talán ez az ők munkájuk. Ahogy gondolatban megtörtént, mintha egy apró lény sietett volna el mellettem... Levente