FENYŐSZEGI ŐSZ 2015 – 32. szám. A Zsögödi Szó eredményekben gazdag folytatása

Menekült áradattal szemben Csak jönnek és jönnek. Há most honnét es jönnek? Mostanság nem es a Balkánról, hanem Ázsiából és Afrikából. Miért jönnek? Mert úgy látszik mifelénk nyílik ki a Mennyek Országának aranyfényes csillogó kapuja! Magyarázat: háború és éhínség sújtotta övezetekből érkeznek főleg egy jobb élet reményében. Néhányan politikai üldöztetés miatt. Honnan a sok pénz, hogy ide érjenek? Adják! Kik? Azt mán nem tudom, de cocókáztatásuk (utaztatásuk) legalább annyiba kerül, mint egy jó ház telekkel együtt, ahonnét eljöttek. S egyesek annak reményében jöttek, hátha itt mifelénk európaiaknál dolgozniuk se kell. Na az lenne számukra az igazi, a nyári jéghideg Coca-Cola mellett... Ki is fejezték elégedetlenségüket, hogy milyen szar ellátásba meg fogadtatásba részesültek. Likas ételt adtak nekik (kürtőskalács), aminek a közepébe nem volt semmi töltelék, s ráadásul még édes volt. A szálasról nem lehet vitát nyitni! Borzalom számukra, s kész! A kezdetleges mocskolódások Magyarország ellen befejeződtek. Rájöttek az európaiak, hogy nem kéne mindenkit tárt karokkal fogadni. Még a németek is! De miért nem? Hiszen ahol eljártak, ott vissza is tudnának majd menni, csak az útszéli szemétkupac óriási kígyóit kell követni, mint Jancsika és Juliska meséjébe az elszórt kavicsot. Hogy mennyire tudjuk a legújabb trend szerinti menő cuccokba felöltöző kajaválogatós szegény menekülteket befogadni igazából? Amíg kisgyerekek és felnőttek sora guberál a menekültek szétdobált eleségeiből, addig szerintem sehogy! Ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy édes hazánkat nagy ívben elkerüli a menekültáradat. Még csak át sem akarnak „haladni rajtunk”. A nemrégiben hozzánk véletlenül bétévedt két afgán férfi is ezt igazolta. Sírva kérték, hogy térítsék vissza Szerbiába, pedig az nem is uniós ország... Állítólag a németeknél „Isten hozott Romániába!” felirattal várták a menekülteket. Még a határőrök is románul garattyoltak (beszéltek). Azok megijedve hogy hol kötöttek ki irányt változtattak. Ha nyomozás után kiderül, hogy nem igaz, még akkor es van vajmi valóság alapja... Nem kell sokat képzelődni ezen, hiszen hozzánk már egy jó ideje nemigen jönnek, inkább mennek az emberek, s úgy ahogy 1989-ben osztogatták a segédet (segélyt), most es ránk férne egy-egy kiporciózott adag. Főleg a téli időkre a túlélésre berendezkedett családok sokaságának. Furcsa kérdést rakok fel. Kis hazánkban még menekültekké se váltunk? Na me üres buksza, ezt tömd meg... Maradóka		Őszi séta eldobott szendviccsel - Látod anyjuk eljött hozzánk az az idő, mikor már nálunk es vannak migránsok! Mondtam, hogy eljönnek... - Dehogy apjuk! Ő nem bévándorló. A Józsiék fia, Csak nem kell neki az uncsi tízórai.
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Csíkszereda ünnepi mámorban 75 esztendővel ezelőtt – Bizony, 1940. szeptember 11-én tért vissza rövid négy esztendőt Csíkszereda az Anyaországhoz. Volt öröm, még a zsögödiek is felérkeztek. Volt aki meg is köszönte a katonáknak, hogy újra eljöttek hozzánk. Mocsok az Oltba – Szeptember 18-án szemrebbenés nélkül hatszáz köbméternyi büdös szennyvizet eresztettek belé az Olt vizébe. A ganyélénél is rosszabb lütty a csíkszeredai derítőállomásról érkezett. A bajt egy villanykábel meghibásodása okozta. Emiatt két órán át nem működtek a szűrők. Nem es kell tartalék áramszolgáltatás egy ilyen helyre, hadd folyón az a rohadt lé bátran és szabadon... Magyar Nyelv Napja nálunk is! – A román képviselőház plénuma még október 12-én megszavazta a Magyar Nyelv Napját, amit ezentúl minden esztendőben mi romániai magyarok h november 13-án ünnepelhetünk meg. Most már ez az egész Kárpát-medencei magyarokkal együtt, hivatalosan. Zsögöd-ködbe. Fotó: Zsögödfürdei honpolgár Székelyföld kivilágítása – Október huszonnegyedikén Székelyföld határait kivilágították a lármatüzek. Mindez az önrendelkezéshez való jogunkért történt. Több, mint 200 lármatűz világította be október 24-én a csillagos eget. Persze, volt köztük zsögödi es! Köszönet az erdélyi és magyarországi barátainknak, akik együtt érezve velünk szintén meggyújtották saját településeiken a tüzet.	Egyszer volt hol nem volt… Örömözés a kicsi magyar világba Már 1940 augusztusában eljött a hír, hogy a Bécsi döntés értelmében Észak-Erdély újból visszatér az anyaországhoz. Volt aki a híreket rádión keresztül, vagy egyenest kézből (azaz szájból) kapta. A szárnyra kapott hírtől az egész Zsögöd felbolydult. Az emberek fő témája Zsögödfürdőtől egészen Taplocáig, és ki Somlyóig más se volt, hogy mindjárt érkeznek hozzánk a magyar katonák. Elékerültek a régi féltve őrzött zászlók, háromszínű szalagok, pántlikák a fiókok, szekrények mélyéből és más rejtekhelyekről. Akinek már nem volt, az es felindultságában összebaggadott (varrt) egyet magának, hogy legyen a nagy ünnepre. Nagy lázban égett mindenki. Az eseményre idejében készítgették elé a székely ruhákot, meg annak fontos ünnepi tartozékait. Szeptember 11-re a házakat, de még a szekereket es felcicomázták, s azzal érkeztek bé Szeredába. Voltak akik Csíktaploca bejáratánál fogadták a bevonuló magyar katonákat. Az akkori csíkszeredai gimnázium köré sereglett a nép egy része. Horty Miklós kormányzó csak másik esztendő nyarán jött látogatóba a Csíki fővárosba, az Ezer Székely Leány ünnepére, de a se volt semmi! Visszatérve a témához, a gimnáziumra újból felkerült a régi aranybetűs felirat és a címeres magyar zászló. A tömeg sorfalakba rendezkedve székely ünnepi gúnyába öltözve egy cseppet kijjebb az iskolától, a Petőfi utcán keresztül egészen le a Vármegye házáig, másfél kilométeren át voltak kiállva. Becsületesen sereglett a környező falvakból es a nép. Zsögöd felől érkezők mindegy hogy gyalogosan szekereken, vagy lovon érkeztek az istenadta magyarok, igyekezett a nagy pillanatra. Igazi ünneppé kovácsolta össze a tömeg ezt a feledhetetlen őszeleji napot. Volt ott kürtős kalács, bor s más finomság es. Ezeket a székely ifjak adogatták ki a felvonuló magyar katonáknak. Virágözönbe úszott a város. A Polgári Leányiskola udvarán asztalokot tettek ki mindenféle finomsággal megrakva. A hajdani megyeháza (most a városháza) fenyőágakkal volt kidíszítve. Mindenhol piros fehér zöld zászlók lobogtak. Horty Miklóst és kormányát éljenezték. Késő délután, vitéz Heszlényi József tábornok tisztikarával együtt a helyszínre érkezett. Őket két behúzott nyakú román motoros katona előzte meg. Több mint valószínű azért, hogyha ravaszul bombát helyeztek volna el, akkor robbanjanak csak ők fel. A szeredai Dalegylet, Sarkadi Elek gimnáziumi zenetanár vezetésével elénekelte a magyar himnuszt. Majd egymást követték a köszöntőbeszédek. Végül a csapatparancsnok szólt a néphez. Az ünnepség sokáig elhúzódott. Az emberek most úgy mondják, kár hogy csak 4 évig tartott... Információ: Csíkszeredai Róm. Kat. Segítő Mária Gimn. évkönyve az 1940-41. tanévről, Csíkszereda 1942. Bara Béla csíkszeredai és Bitó Viktória volt zsögödfürdei lakós visszaemlékezéseiből. Fenyőszegi

Akik minket szerettek I. rész – TOMCSA SÁNDOR Szélnek indítottam ezt a rovatot. Semmiféle osztályozást nem alkalmazva megelevenítem, azokat a híres embereket, akik minálunk, itt Székelyföldön jól érezték magukat. Szerkesztő úr 1897 augusztus huszonhetedikén született Székelyudvarhelyen, Szombatfalván. Szülei a magyarországi Géberjénből (Szabolcs-Szatmár-Bereg) kerültek Udvarhelyszékre. Apja Tomcsa Sándor, anyukájával Finkér Gizellával házasodott össze. Rajta kívül még született egy Klementin nevezetű gyerekük. Szerény körülmények között éltek. Négy esztendősen elvesztette édesapját. Anyukája varásból igyekezett eltartani családját. Az elemit a székelyudvarhelyi Zárda iskolájában kezdte, és a Ferenc-rendi tanodában végezte. Már akkoriban felfigyeltek kiváló humorérzékére és rajztudására, amit a gimnáziumi évek alatt továbbkamatoztatott. Tíz esztendős korától szülővárosa Római Katolikus Gimnáziumába tanul. Ott is érettségizett. 1916-ban, mint ifjú katona kivette az első világháborúból a részét. A háború utolsó heteit láblövéssel és hóvakságával a kórházba töltötte. Ezért kellett szemüveget hordjon élete hátralévő részében. Hazatértekor a képzőművészeti főiskolai álmát feladta. 1919-től napszámoskén kereste meg a kenyerét. Ugyanez évben részt vett a Trianon elleni tüntetésen. Ezért hat hónapot kellett letöltsön a szebeni börtönben. Kiszabadulása után a szamosújvári kerámiagyár tervezője és kerámiafestője. A gyár csődbejutása után hazaköltözött. 1921-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára felvételizett sikertelenül. 1923-ig rajzolóként dolgozott a kolozsvári Hírnök című katolikus hetilapnál. 1923-tól újra otthon, a pénzügynél lett adótiszt. Ugyanez év áprilisában nyílt meg a Református Kollégium tornacsarnokában az első karikatúra kiállítása. Első egyéni tárlatát 1925 áprilisában hozta össze, amelyről Tompa László költő is elismerően írt. 1926 január harmadikán jelent meg első írása B.Ú.É.K. címmel. 1927 január tizenhatodikán mutatták be egy művészestélyen Amíg a szerző eljut odáig című egyfelvonásos darabját. Az 1923-as júniusi karikatúra kiállításról ő maga számolt be. 1929 őszétől egészen 1940-ig a Brassói Lapok munkatársa. Brassói Lapoknál mint tudósító, később állandó cikkíró és grafikus dolgozott. 1930-ban hal meg az édesanyja. 1934-ben befejezte Szvoboda Augusztin rémtette című regényét. 1938-ban a Műtét című háromfelvonásos darabjával elnyerte a Thália Színház és az Erdélyi Szépmíves Céh drámapályázatának egyik díját. A művet 1939 április 28-án bemutatják Kolozsváron. Székelyudvarhelyen pedig egymást követték a Tomcsa vidám estek, ahol saját műveit tolmácsolta. Melléjük pedig rögtönzött karikatúrákat készített. 1940-es Bécsi döntés kellemetlenül érintette Tomcsát. Megszüntették a Brassói Lapokat, és ő munkanélküli lett. Ez követően forgalmi adóhivatal gyakornoka, majd 1943-tól I. osztályú adótiszt lett. 1944-ben az Úz völgyében teljesít katonai szolgálatot. A háború befejeztével elveszít bérlakását és munkanélkülivé válik. Alkalmi írói munkákból él. 1945-től a Népvédelem kultúra felelősévé választják szülővárosában. 1946-ban a Romániai Magyar Írószövetség tagja lesz. A tagság előjogosította a könyvkiadáshoz. 1946 után az Utunk (HELIKON elődje) és 1947-től a Romániai Magyar szó közli írásait. 1948-ban a Jubileum című háromfelvonásos színművét díjazzák Magyarországon, amelyet 1949 áprilisában adják ki Bukarestben. 1950-ben kerül az olvasók elé A patkány című egyfelvonásos műve, amelyet román nyelvre is lefordítanak. A rá következő háromfelvonásos művei nem részesültek elismerésben, ezért kézirat formájában maradtak az utókor számára. Az 50-es években már az Az Igaz Szó ( LÁTÓ elődje) közli írásait. 1956-ban adják ki a Vese velővel novelláskötetét, amelynek előszavát és rajzait is ő maga készítette. 1957-ben jelenik meg Az utolsó szalmaszál háromfelvonásos színműve, amelyet a Kolozsvári Állami Magyar Színház még az esztendőben bemutatott. A gól című novellájával pedig elnyerte az Igaz Szó pályázatát. 1959-ben jelent meg a Tinta és tus novelláskötete. Ebben az esztendőben kapta meg a Nagy Nemzetgyűlés Munkaérdemrendje fokozatot. 1960-ban a készülő budapesti Magyar Irodalmi Lexikon számára bibliográfiai adatokat kértek tőle, és Kolozsváron bemutatták az utolsó szalmaszál című színművet. 1961-ben a Születésnapra színműve megjelent az Igaz Szóban. Továbbá írásai és rajzai megjelentek az Előre Naptárban és a Hargita Kalendáriumban is. 1962-ben betegedett le. Mielőtt befeküdt volna a kórházba kéziratait rendbe szedi. 1963-ban hal meg tüdőrákban. Tomcsa műveibe foglalta élete apró kis élénk mesélő pillanatait. Humanista író, aki annyira szerette Székelyudvarhelyt, hogy még egy állásért sem szívesen hagyta ott szeretett városát. Műveiben a kisvárosi élet mindennapjait láttatja szereplőin keresztül, humoros, szatirikus képekkel átitatva. A pillanat megragadásának igazi művésze. A fölösleges cselekvések és emberi butaságok kispolgárának kitűnő ábrázolója. Munkáját kortársai, de szeretett városa is nagyra értékelte. Annyi bizonyos, hogy nála nélkül szegényebb lenne Székelyudvarhely, de az erdélyi magyarság több évtizedes kisebbségi lélegzetvétele is. Bibliográfia: ***Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. 5/2. kötet. Bukarest-Kolozsvár. 2010. 828-830. l. 0 Bonyháti Jolán, Gagyi László, Hajdú Győző, Hecser Zoltán, Nagy Pál írásai Tomcsa Sándorról: Igaz szó, Marosvásárhely, 1957/8, 1959/12, 1960/9, 1963/3 és 1969/8. Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap, Kriterion Kiadó, Bukarest 1974. 333-335. Nagy Teréz: Tomcsa Sándor kismonográfia, Inforess Kk.Székelyudvarhely. 2000. A Román Népköztársaság Írószövetségének Maros-Magyar ***Autonóm Tartományi Fiókjának búcsúztatója: Igaz Szó, Marosvásárhely, 1963/1 ***Új Magyar Lexikon. 3 kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 Összeszeketálta: Borbé Levente

NYÁRI ÉLMÉNYEK Kevés ember van, aki nem szeret nyaralni. Ha meg nem is annyira, de a gyerekekkel imitt-amott kering egy rendet. Ez efféle módon esett meg vélünk es. Esszejártuk rendesen a városkörnyéki üdülő és lazító telepeket. Voltunk az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Balu Parkban. A jegyárus közölte, hogy két-három gyerekkel egy felnőtt is kell menjen. Csak azt felejtette el tisztázni hogy hogyan. Imigyen a mű (mi) csapatunkból béöltözött két szülő. Azt a nem es kevés pénzt minden további nélkül bezsebelték. Mire kiderült, hogy a szülők be sem öltöztek erre a kötélen ide-oda mászkálásra, csak aki tényleg akart fityegni, lógni, mászkálni, zuhanni (kötélre függesztve) s a többi. Ott mellettük állva nezegették, szólítgatták gyerekeiket. Mivel nem valának a csillagos egekbe könnyen lehetett segíteni nekik. Sebaj, egy kirablás esetén, bizony sokkal kevesebb pénzt tudtak volna elszedni tőlünk. Ezt tudván, akár kárörömözhettünk es egy cseppet. A másik nagy élmény Tusnádferedő gyönyörű gyógyvárosában esett meg. Mentünk az élményferedőbe élményt feredni. Odaértünkkor, mint felénk szokás a meglepetés várt és fogadott. Nem vala nyitva, mert csőrepedés történt. Az egész városka ivóvíz nélkül maradt. De mit számít egy városkának. Van borvízkút, ilyen kút meg olyan kút, s abból lehet meríteni, aki szomjas. Az élményesek, ne mind élménykedjenek a feredőben, s a betegek, ha eddig ráértek, akkor még nyögjenek, amíg meg nem javítják a vezetékeket. Hát, mint derűlátók úgy gondoltuk, hogy hamarosan feredhetünk. Addig elmentünk egy kürtős kalács papilásra (evésre). A kürtöskalácsunkat nem csak mi kedveltük, hanem az a 20 darázs is, akik folyton körülöttünk repkedtek. Beindult a gyors léptekkel való evés, kezekkel, majd karokkal való kalimpálás, végül a rövid távú el s vissza maratonfutás. A 40 méteren belüli csillapodni nem akaró maratonnak győztese az volt, aki több kürtöskalácsot tudott megenni. Végül is eredményesen végződött, hiszen a rohangálás közepette lecsavarodó kürtőst, ami úgy nézett ki, mint egy behullámosított egybe haj, megtudtuk enni. Még ma es azon jár a kobakom, hogy nem szakadt több részre. Annyira veszélyeseknek neztünk ki, mint egy megveszett család. Azután vissza-vissza jártunk a feredőig, úgy az esti vonatindulásig. Sajnos, valahogy, ha nem es akartuk, de ezt megúsztuk szárazon. Ebből es profitáltunk! Igen met sok feredésnek legalább bőrkiszáradás a vége... Jöhet az utolsó csudajó nyaralási babbaság. Közel lakva Zsögödferedőhöz gyakran megmártózunk az ott lévő kinti strandba. Azt kell tudni róla, hogy hideg, mint a hétszentség, de a melegbe a legjobb hűsítő, ami létezik kerek e világon. A vízbe ezétt nem es állsz le nagyon, úgy úszol benne mint egy bajnok! Na, ezétt megy oda az ember, hogy menetközbe napon szinte megsült testét a vízbe egy cseppet lehűtse. Odaérkezvén a nagybazinban (nagymedencében) gyűlögetett a víz. Mű abba a derektájig érőbe es belementünk. Elég érdekes volt benne úszni. Körülbelül úgy lehetett, mint a patakokban kapálózó gyerekek felcsíki gyorsa. Kínlódtunk, mint béka a kiszáradó pocsolyába. A gyerekeknek jó vala. Ők élvezték. Azért nem töltötték meg azelőtt való este, mert csak. Még a végén teli lett volna a bazin. Menetközbe valami gond es akadt, akkor meg amazért nem tudott feltöltődni. Azon a héten már nem mentünk arrafelé. Hű be szerencsénk vala! Három napig nem es sikerült feltölteni a nagybazint. Csak van sikerélményünk a nyaralásba, há nem! Még valának kisebb történésecskék, de közülük ezek voltak a cukibbak. Az egyszer biztos, hogy számunkra minden egyes kaland feledhetetlen élmény marad. Hurrrá!!! Várjuk a következő nyarat! Üdülő Zsögödi

PÁSZTORKUTYÁK ROHAMA Milyenek az őszeleji kirándulások egy szép csendes napsütéses időben. Hát gyönyörűek! Látni lehet még a költöző madarak utolsó nagyobb seregeit, miközben a természet kezdi tarkábbra cseréli gúnyáját. Hát ilyen időben érdemes túrázni, egyet csatangolni erdőn-mezőn, legelőn. A Fenyőszegi családfő és még két kislánya pont etájt elindultak a kalandos útjukra. Az erdőben sok ága-boga vala a haladásnak. Itt egy csutak, ott egy sűrű bozótos, no meg a kövek, előrehaladni csak lépésről lépésre lehetett. Ilyen egy zsögödközeli sűrűbb erdő, amibe belefér még egy-két csúszás is. Az Ördöglik közelében borvizet merítve, haladt a csapat egy kis gyógynövényt és őszi vadgyümölcsöt gyűjteni. Az erdőszélen és a bokrok alján gombákra leltek szép számmal. Ez az idill addig tartott, amíg fel nem fedeztek egy közeli esztenát (ideiglenes szálláshely pásztoroknak). A juhokat nem láttak, viszont a kaliba körül látványos mozgás vala. Nemcsak emberek, hanem pásztorkutyák is defiláltak (itt – járkáltak) a kerítésen belül. A túrázók nehogy megzavarják a az ottani csöndességet, az erdőbe húzódtak vissza. Azonban az esztenánál lévő „honpolgárok” a kutyákat vadul hergelni kezdték. Csattogtattak, kiabáltak, hogy támadni kell! Az üzenet egyértelmű volt. Veszettül csaholva rohantak a két gyerekre és az apukájukra a kutyák. Azok az erdő szélétől, gondolkozás nélkül bevágtak a sűrűbe. A kutyák utánuk. Kettő szinte akkora vala négy lábra állva, mint a kisebbik kislány. Az apuka a villámsebes mozdulatával 10 centivel a föld felett tuszkolta előre a sűrű bozótosba a gyerekeket. Hátizsákjából lévő eleséget elékapva szétszórta a vavu vauknak. Addig a lányoknak szólt, hogy: „szaladás az erdőbe, lefele!” Majd ő is követte. A kutyák is követték őket. Lehettek vagy heten, vagy ki tudja... Ekkor az apuka felkapott egy nagyobbacska csapot, s néhány követ, s azzal kezdte hinteni őket. Örülten ordított és a csappal előre törve próbált rávágni a fővezér dögre. Az ijedtét vette, s kezdte kifelé szaladni az erdőből. Még egyszer szinte visszaereszkedtek, de az apuka addigra teljesen kikelve a képéből lépett utánuk. Ettől a kirohanástól véglegesen visszafordultak a kutyák. Aztán kisvártatva ő is szaladt a lányok után. Szerencsére egyetlen karcolás nélkül megúszták az egészet. S mi van, ha nem tágítottak volna az ebek? Volt már eset, s nem is egy, hogy darabokra szaggattak szét embereket a juhászkutyák. Annyi bizonyos, még óvatosabb kell lenni, ha valaki kirándulásra adja a fejét. Vadállatok ide vagy oda, de vademberek s azoknak kutyái sem semmik. Túl Életetke Ősziesen magasztos. Fényképeszte: Borbé Levente A igazi szépség sohasem kér dicséretét. Van és kész. Egymagában nem hivalkodó, inkább csodálatra méltó. Látványától frissebbekké, üdébbekké válunk. Az évszakok körjátékában a beérett szemügyre vehető nyílt titka hasonlót nyújt nekünk. Ha engedünk a káprázatnak, mi is kapunk-adunk a nyugalom sokszínűségnek páratlan fönségéből. Ékesi

Kommunizmus megidézése 12. rész – gyerektermelés – Románia a kommunista purecek (babák) kitermelésében szeretett volna az élen járni. 1966-ban hozott 770. számú dekrétum (rendelet) bétiltotta a magzatbubák eltetetését (abortuszt). Kötelező gyerekvállalásra kényszergetve „ösztönözte” a gyerekvállalást. Az államnak mindegy es volt, hogy családon kívül, vagy eppeg belül történik, a szaporodás vala a lényeg, hogy legyen majd aki a szép jövőt építgesse. Ennek értelmében nem szabadott eltetetni a megfogant bubát, de fogamzásgátlót se szabadott használni, ha nem voltál 40 éves és nem tartozott hézád (hozzád) négy gyerek. 1972-től egy cseppet kitolták a nőknek ezt a határt, akkor már öt gyereket kellett elévetni (megszülni), ha képes vagy, hanem felnevelni. Ha netán valamelyik orvos ennek ellenére terhességmegszakítást végezett, s kitudódott, többet nem lehetett orvos, s a „leleplezés után” néhány esztendőt eltöltött a hűvösbe. Ugye, hát azért legtöbb leány szeretett volna gyereket, de bé-bécsúszott egy-egy rossz időpont. Ilyenkor, ha nem lehetett hihetetlen titkok között orvossal elvetetni, más módszerekhez kellett nyúlni. Bé (be) csípős paprikázták maguknak, erősen elkötötték a köldöküket, durván ugrándoztak le székről, ágyról szekrény tetejéről stb., jódot használtak az elhajtásra, de előkerült a kötőtű es. Osztán (aztán) olyanok akik vállalták eszket (ezeket) a megszakításokot, sajnos gyakran megesett, hogy nemcsak a baba, hanem a kismama is távozott örökre az árnyékvilágból. A kezdeti merészség után az anyukák es visszavettek, s jött, aminek jönnie kellett. Sok családban, főleg ahol nem vala rokon, ismerős jó barát orvos, aki szép titokban dolgozgatott, ott egy szekérderéknyi gyerek született. Az ország lakossága úgy nőtt, mintha Csodaországba élnének az emberek. Az elszánt megnépesedett családok legtöbbjében a nélkülözés ütött be. Mert, ha egy jó két marék fuszulykából készíted a levest az egynek sok, kettőnek dögivel elég, háromnak elmegy, négynek kevés, s azt hiszem tovább nem szorul elmélkedésem magyarázatra... Ezek a gyerekek, amikor megnőttek lett csupa ingyen annyi nyavalyájuk, amennyiről sohasem álmodtak. Volt ennél rosszabb es. Akik méges (mégis) mesterkedtek, s beléhaltak az eltetetésbe, gyerekek tízezreit hagyták maguk után félárván vagy árván. No de mi volt azokkal, akik szerettek volna gyereket, s 25 esztendőig mégse lett? Az állam által kinevezett vénleány és vénlegény csoportba tartoztak, még akkor is ha eppeg katolikus papok voltak, s fizették ennek a büntetés adóját. Ezt az adót 1991 novemberében törölték el, addig még jómagam es fizettem három hónapocskát. Eme emberek lehettek akár házastársak, ők es ugyanúgy pengették le a piculát (pénzt), mivel a sokoldalúan fejlődő szocialista társadalmat egy dekát se érdekelte, hogy miért es nincs gyerek. Akik mindent megpróbáltak, hogy legyen gyerekük, azokkal se bántak éppen kesztyűs kézzel. Mocskolódtak vélük, hogy még egy gyereket se tudnak csinálni... Milyen bugyuta nem tudja, hogy mire es való az övéje. De mindezek mellett az orvosi ellátás siralmasan rossz volt. Ugye a szülészeten es úgy működött a gyerekek világrahozatala, mint termelés bármelyik ágán. Ha netán kellett kaparni gyakran megesett, hogy érzéstelenítő nélkül kellett elvégezzék. Ha netán félrecsúszott egy műhiba, vagy kevésbé figyeltek oda az orvosok és asszisztensek, akkor ott helyben el is pusztulhatott a kicsi. Az anyukák sok esetben később értesültek gyerekek elhunytáról. Azt is félvállon közölték. Kellett gyerek, s mégis nagy volt az érdektelenség. Aki meg problémás terhességgel került kórházba, vagy menetközbe elvetélt, azokat a kismamákat a rendőrség is meghurcolta. Bilincsbe verve vallatták nem es kevés ideig. S osztán még ezek után legyen az asszonynak kedve a gyerekvállaláshoz... S akik hála a Fennvalónak, épen egészségesen megszülettek, azoknak se volt éppenséggel olyan fényes a kórházi napjaik. Főleg 1980 után, amikor se ing se posztó módjára nem tudtak adni még egy gyenge fájdalomcsillapítót se. S hát, amikor már fűtés és a víz es hiányzott, s ételt es nagyon visszafogottan osztogatták! A gyerekeket a „kedves nővér” egymásra téve vagy hármat négyet, mint valami csomagot, hozta bé és osztotta ki az anyukáknak. A legkeményebb és életrevalóbb került a legaljára. Csak eppeg nem dobták. S jöhetett a napközi, mert az anyukának három hónap után dolgozni kellett mennie. Ott már volt laza dobálózás es. Vagy ha vége volt a műszaknak, akkor a takarítók rendet csináltak. A „maradék gyereket” pedig belehelyezték, mondjuk a cipőtartóba, mert a kiságy másnapra megvetve kellett legyen! Szexuális felvilágosításról szó sem esett az iskolában, s legtöbb esetben otthon se. A „tabut” kevés felnőtt vállalta. Így hát a téma, a serdülőkre maradt. amit tudtak egymás között rötyötölték el (itt - beszélték meg). Köszönet azoknak, akik meséltek ezekről az akkoriban megesett eseményekről. Könyvajánló – Dancs Rózsa: Pokoljárás – Sorsok az egykori romániai abortusztörvény idején, Antológia Kiadó, Lakitelek, 2014. Egy törvény által kinevezett hajdani vénlegény

ZSÖGÖDFEREDŐ ÉS LEGENDÁS KÖRNYÉKE Zsögödferedőre érdemes ellátogatni. A fenyvesek között meghúzódó kis völgyekben és dombtetőkön, vármaradványok árulkodnak a dicsőséges múltról. Borvizek sokasága felszínre törve bugyborékolva hirdeti az egészséget! A hegyek illata egész esztendőben körbelengi a tájat. Aki járt errefelé, az még visszatér... Én Kilátás sóskaborbolyával, az Ördögliktól Zsögödfürdőre. Fotó: Fenyőszegi úr			Hivatalos kölcsönhálózat csudaajánlatai La akar szegényedni? Egyik percről a másikban cafatokba lógó ruhába akar járni? Koldus botra akar jutni, mint a hajdani kéregetők? Netán szent életet akar élni vízen és fakérgen? Itt az ideje, ne habozzon! Hiszen várja önt az ajánlók tömérdek sorozata. Csak kölcsönt kell felvennie, s mire feleszmél, még az önön lévő testét takaró ruha se a magáé! Sőt, még az sem az öné, ami volt. Ha legalább kétszeresét vissza nem téríti annak a kölcsönnek, amit felvett, akkor, akár megismerhet egy újabb, a szokásostól teljesen eltérő életmódot. Eme helyen ételt-italt biztosítanak, s télen meg se fagyhat az úttesten! Közösségi élet elég magas fokon garantálva van! Senki sincs megkülönböztetve a másiktól! Szép csíkos ruhát adnak mindenkinek, és időnként ellehet mélázni a rácsos ablakon keresztül! Ennyi csoda csak egy kölcsöntől? Szinte hihetetlen! Ne élje szomorúan a stresszektől mentes monoton életét! Gondoljon bele, micsoda változásokon tudjuk átjuttatni önt! Bármelyik uzsorás szívesen és hivatalosan kirabolja önt! Csak hinnie kell a mosolyogva kényszergető alkalmazottaknak. Hiszen ők tudják mitől döglik a légy... Nincs mit gondolkozni, bele kell vágni a közepébe, ahogy Szaros Pista tette kiöltözve, felindultságába, neve napján! A lemondás örömét élheti át. Eltűnik életéből minden cifra hivalkodás. Akár egy összetákolt bádogfedeles faluvégi kuckóba is élhet! Imigyen Ön pedig szent emberré is avanzsálhat!!! Lelkesítőnkre
- PICIKE ZSÖGÖDI SZÓKTEKERGETŐCSKE – – zsögödbe es járatod a szádot szavak – Döböcsköl – Hát itt ne, megén (megint) eszemendom magamot(előadom), ezen az érdekhergelő szó hallatán. Remélem értelmét veszik most es nagy a megmagyarázkodásomnak. Például ha valaki a hátadra szökik, akár a térdével, vagy kezével ütögetve téged, meg tud döböcskölni úgy, hogy a szemed es kimered! Mondjuk, ha gyógyításból csinálta aki reád pattant, mint egy szemétdombi kakas, az jobb mintha csak elegyengetni támadt vala volna kedve. Egy állat es megtud döböcskölni, ha reád ugrik. Főleg ha nagy, akkor abba nincs egy szemernyi köszönet se, me ott ropog a csont es. Döböcsköl akkor es az ember, ha kujakkal (ököllel) valamit esszetör. Ruhát es lehet döböcskölni a patakon. Szokták mondani arra es, amikó az ember a fehérnépet kézbe veszi egy esti huncutkodásra. Ha vitézül csinálta, akkor jól megdöböcskölte! Ezé van es egy pár hasonlító szava ennek: megdöröcsköl, megdömöcköl, dögönyöz, tömköd, töcsköl, nyomogat, gyúr, gyomroz sötöbö. Fenyőszegeleti szófacsaró	TAXIK a kliensek szolgálatában II. A múltkori taxis cikket továbbfolytatnám. Hiszen a sorozatok világát éljük. Ha valami felkapott, akkor pláné. Sőt a tévécsatornákon végeérhetetlen évadokkal rukkolnak elő! Akkor miért is ne... Egy igen kedves olvasó hívta fel a figyelmemet, hogy bizony a város egyik részétől a másikig sokkal több pénzt kérnek el a taxisok, mint egy 25 kilométeres táv, autóbusszal. Lássuk be, igaza volt. Ha a várost hosszába mérjük, akkor az autóbusszal értékbe, akár 100 kilométeren is túl lehet utazni. Ha a várost csak a sűrűn lakott területeken és keresztbe, úgy deréktájba mérjük, akkor talán igaz az állítás. A többi dolog maradhat a régiben. Sajnos a legutóbbi eszmefutkározás után sem maradt el az emberektől a panasz. Csúcsidőben (koncertek, esti hétvége stb.), amikor az utasoknak a legnagyobb szükségük lenne rájuk egyetlen taxitársaság sem tud kocsit küldeni. Bubás hozzáálás. Szerencsére van ismerős, jó barát, akik egyetlen csörrentésre szívesen hazaviszik az úton ámbolygó (imbolygó), ücsörgő, vesztegelő embertársaikat. Taxizóka II
KI FOGJA BEÁLLÍTANI AZ ÓRÁT? Szinte egy esztendővel ezelőtt nagy baj sújtott le az egyik csíki iskolára, s annak is néhány tanárára. Érdemes felidézni eme történet lefolyását, hiszen hál-istennek minden a legnagyobb rendje-módja szerint a helyére került. Két kolléga majdnem óraműpontossággal egyszerre pillantotta meg a tanári falióra mánusait. Észrevevén, hogy az nem jó időszámításba szenved. Egy óra híján mutatott csak pontos időt. Aztán az elkövetkezendő órákba az ügy kezdett elmérgesedni. Több kollégának is feltűnt ez a hiányosság! Hát sehogy sem mehetett ez így tovább, ezért szóltak az illetékes szerveknek, hogy az óra félrejár. Az illetékes szervfőnök, vagyis az adminisztrátor megígérte, hogy véget vett ennek az órás ügynek, s helyrevezeti időileg a kedves tanárokat. Az adminisztrátor azonban nem intézkedett elég idejében, ezért komoly hadjárat indult a kelekótyás óra ellen. A lényeg a megoldáson vala. Ezért lett beavatva az iskola igazgatója. Végül is az igazgatóhelyettes vette kézbe az ügyet. Hiszen az a hír járta, hogy nyári időszámítás szerinti beállítás cseréjének hiányát hahotázza a tanári kar egyik fele. Rögtön kiadta parancsba az óra helyreigazításának azonnali megoldását. Ez a megoldatlan mostoha feladat újból az adminisztrátor „asztalára került”. Ő maga egyik munkását elkapva a folyosón drasztikus cselekvésre kényszerítette. Beküldte a tanáriba. A munkás be is ment, és felállva a székre, fittyet hányva a munkavédelmi előírásokra, pillanatok alatt helyére igazította az órát! Ez e cselekvés borzalmas gyanút kelthetett volna az emberekbe, hiszen az illetőnek nemhogy órás végzettsége, de még egy gyorstalpalója se vala órajavításból, órakezelésből. Még most kiráz a hideg hogyan merték megengedni neki. Nagyon, de nagyon merész fogás volt az biztos. A kérdés most az, vajon jól jár-e az óra a tanáriban, vagy ki tudja... Mindenesetre ne vágjanak lazán bele, mert veszélyes dolog. Szakembert szereljenek (itt - szerezzenek), mert csak úgy biztonságos. Időrabló		Hecserli (csipkebogyó) jótékony hatása Béérett a csíki cé vitamin! Fotó: Gyűjtögető csíki honpolgár Ami finom és jó, nem kér reklámot, de nem es olyan könnyű a hézaférése. Heába szemed előtt a jókora hecserlibokor, ha az ágaiból kinőtt tüskék folyton béoltanak szedés közbe. Talál es a név, hogy csipkebokor, met jómagad es olyan csipkés leszel a bégyűjtésekor, hogy nagyanyáink nem tudtak olyant baggatni kerek e héthatáron. Na, de ha eccer es sikerült leszedni, gyühet a szárítása, vagy eppeg a kifőzése. Mivel a hecserli sokkal több cö vitamint tartalmaz, mint a citrom érdemesebb bélésünköt eféle teával kilütyögtetni. Hűlés ellen csudás, főleg a dércsípte bogyók, teájából jó béküllenteni (illogatni), met akkor vége lesz a takonykorszaknak. Ha ágynak veted magadot betegen, a hecserli megizmosítja a szervezetedet, met ásványok es vannak benne, jócskán. Úgy helyre tud szedni, hogy rögtön béiratkozol a helyi néptánc együttesbe! Lehet készíteni belőle még dzsemet és szirupot es. Készítését az öregektől kell ellesni!!! Gyógyteázóka

Ha valami magára gyünn, pötyögjön ca ide: Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, A szerkesztő úr honlapja e, ne : http://users.atw.hu/borbelevente/ .