|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Ünnepi szám 2015/6 A Zsögödi Szó hébe de főleg hóba lapja |
|
Székelyföldi
szép hazánk kertjében sétálni Bárhogy igyekeznék takargatni
szülőföldem iránti szeretetét, nem tudnám megtenni, mert egy idő
után úgyis kibújna a szeg a zsákból... E föld ad otthont nekem szinte egy fél
évszázada. A hegyekről csorgadozó kis patakok, a völgyekben zajló
munkálkodás, és a fenyveseken átszűrődő, felhők között
bújócskázó napsugarak látványa tölt fel erővel, nap mint nap.
Mindettől válik szebbé a létem. A télkezdet egyben a csöndes természet a
megünneplése is. Egy lélekpilinkéző gyönyörűséges hűvös
tüneményjáték, amely a szívhez érve
felolvad. Nagyon kell. Lehűt, megbabonáz. Szépsége legendás,
hiszen átölel, melenget, valahol egy kis fakunyhó kályhájában a ropogó
tűz mellett. Fenyőszegi Kikambacsolás a Áldott Karácsonyi Ünnepeket és
Boldog Új Esztendőt kívánunk minden kedves olvasó számára!!! A szerkesztő úr és kedves
családtagjai |
Rongyos gondolatoktól oltalmazó angyalok Elrúgtam a tizedik esztendőmet,
mikor karácsony estéjén az Ősöm tényként kijelentette, hogy nincs
angyal, és slussz! A karácsonyfát beszerzés után pedig feldíszítjük, s azt
követően örömözhetünk, pont. Úgy ért éngem ez a száraz nyuvasztó (fullasztó)
kijelentés, mintha az összes nagyon praktikus középkori kínzó eszközt
végigvonultatták volna rajtam. Megmeredtem, élethű szobrot utánozva,
levegőt se véve bámultam a semmibe. Azt hiszem két napig nem sok minden
sem állt meg a gyomromban, úgy fostam mint a murányi kutya. Azt nem tudom,
hogyan végezte eme eb a kényes dolgát, de ezek után azért volt némi
elképzelésem. Aznap két bátyámmal díszítettük fel a karácsonyfát. Cukorka is
volt kitéve. Lehetett belelni az „angyali” melóért. Próbáltan laza lenni, s
felnőttes, attól eltekintve hogy megkaptam a hideg zuhanyos beavatást,
de nem ment. Lehet kívülről sikerült valamelyest elsimítani a ráncaimat,
de belülről vajúdtam, mint egy fába szorult féreg. A munkadíj cukorkából
is haraptam néhányat. Ne mondjam meg milyen íze volt... Nem tudom. S ez volt
a legborzalmasabb. A másnapi öcséim öröme kicsit könnyített a lelkemen. A rá
következő esztendő karácsonya már egészen remekül telt. Már
megnagyobbodtam, s élveztem is ezt a státust. A későbbi ünnepkoszorúk
szintén nyugisan teltek, de ott maradt több éven át a nyelőcsövembeni
keserűség, amit hirtelen megmuszájítva nélkülözhetetlenül le kellett
nyeljek. A torkomban lévő gusától (lelki dagannattól) csak akkor
szabadultam meg, mikor kezdtem érezni, hogy egyszerűen több van e
nevezetes napon, mint szimpla ünnep. Az első lépés az ajándékozással
kezdődött. Akkor és ott úgy éreztem valaki mellettem van. Itt nem eppeg
üldözőmániás esetre gondoltam, hanem valami láthatatlan erőre,
ami/aki erőt adott, feltuningolt, jó kedvre derített, és egyben meg is
változtatott. Tudtam, hogy az angyalok köztünk járnak, a sok szigorú és tudományos vélekedések
ellenére is. Jól eső érzés volt látni, miként töltődnek fel az
emberek, hogyan változnak egyik szent percről a másikra. Nem beszélve
arról, mennyi örömet tudott szerezni nekem egy ilyen látvány. Attól a
perctől, hogy sikerült először átélnem az ünnep csodás hangulatát,
az angyaloknak hála, ködbe veszett minden egyes rongyos gondolatom. Angyalokkal ünnepelő |
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Me hó! – Zsögödferedő mán november végén kifehéredett, s
jött a hideg, s a cinkének a seggébe nem lehetett feldugni egy zabszemet se. A hó december elején es tart, de a völgyekbe mán elolvadt
szinte az egész. Azé fog a
móka, s oda kell a hó... Szinte kész a zsögödi
szennyvízhálózat – A november végére
beígért szennyvízhálózat kiépítése, mostanra már a végeket járja. Most
jelenleg a Zsögödfürdő szeredai szakaszánál tartanak. Drukkolunk, hogy
ne legyen hideg és tudják béfejezni. Tűrhető a Natúr Lakópark felé vezető út – Habár a munkálatok, mint minden szép
hazánkban elnapolódnak, meg csúsznak, a zsögödi Natúr Lakóparkba
vezető ideiglenes út elég jó lett. Vajon mitől? Azáltal, hogy az ott lakók hazafelé tartó
gödrökbe himbálódzó kocsijuk folytonos rongálása végett bényújtották panaszukot a város felé. Habár
a kavicsokkal megszórt utat az időjárás rémes fogai majd kikezdik, de
azért lehet rajta közlekedj okosozni, amíg rendes út lesz arrafelé. Új köntösbe a zsögödi iskola – Nemrég fogtak neki megbabázni a zsögödi iskolát.
Hajdan a falu gyerekei tanultak ott. Most már a sérült gyerekek Manó Tanodája
működik benne. Ha minden jól megy, még új játszótere es lesz az
iskolának. 80 éve, 1935. decemberében alakult a Csíkszeredai Sport Club székely jégkorongcsapat – Igazából 1880-ban alakult az első
„jeges” egyesület. A Csíkszeredai Korcsolyázó Egyletet 1881-ben jegyezték bé.
Vákár Lajos 1929-ben hozta össze az első jégkorong csapatot, de a
Sport Club kialakításáig még néhány év el kellett teljen. A lényeg,
hogy többször megnyerte az országos jégkorong bajnokságot, s nemzetközileg is
elismertté vált. A csapatba a csíki gyerekek között zsögödiek es
feltűntek, s nem es egyszer. Csak jókot nekik es az új évre! Híri Mondóka |
Mikor es lesz KÓSTELEK felé rendes út A helyes válasz: egyszer. De mikori es az a Kóstelek, s mi közünk
héza (hozza)? Hát sok. Régebb Csíkvármegye legkeletibb faluja volt. A
XVIII századba kezdett bételepülni, mikores a Madéfalvi veszedelem
idején idejöttek az emberek. Ők Moldva felől érkező görög
katolikusokkal vegyültek. Voltak köztük szegények, vagy eppeg havasi nagy
betyárok es. Egy darabig önálló falu majd község. Később Gyepecével és
Magyarcsügéssel együtt Csíkszépvízhez kerül. 1946-tól saját katolikus
templomuk van. Aztán 1952-től az említett két faluval együtt Bákó megyei
Ágos községhez ráncigálják (bár egyesek szerint megyésítéskor történt). Tehát
Moldova részévé válik. Hogy ki es itt a román és a magyar, legtöbb esetbe azt
a vallás hordozza. De nincs olyan ember, aki nem magyarul beszélne, olyan es
akad, aki birkózgatik a románnal. Hogy hol es van ez Kóstelek? Háha Zsögödferedőtől északra vegyük az
iránt, átkaptatunk (átvágunk) Zsögödön, Szeredán, s Delne meg Borzsova
mellett elhúzva bécsaptassuk (bemegyünk) Szentmiklósra, s Szépvízre, s
onnan kikecmergünk a gátig, na arra van Kóstelek. Hát egy olyan 14 kilométret
kell gyalogolni odáig a Szellő havason keresztül a Péterhavas-patak
mellett. Ez az út egy négyórás sétálással nagy élvezettel megtehető,
csak eppeg ne jöjjön szembe morcos maci barátunk. Na most már, a Csíki havasok azon oldalát, ahol Kóstelek fekszik az 1952-es bákósítás után az utat felszámolták. Aztán szép csendbe a szépvízi szakaszt es tönkretették. Az út már rég nem ért egy hanyitófát (hajítófát) se. Azóta 60 kilométeres kerülővel mennek haza a Kóstelekiek, Gyepeceiek és a Magyarcsügésiek. Na ezen szeretnének javítani a Hargita és Bákó megyei elöljárók. A beszélgetések 2014 tavaszától megkezdődtek. Többek között felmérték, hogy Csíkba 9, és Bákóba 5 kilométer hosszú ez az út. Már volt terepszemle. A csíkiak azt es tudják, hogy a történelmi Erdély részét képező település, ezétt akarnak segédkezni a bajon. 2015-ben az első 4 kilométeres szakasz, a Szénásút meglett alapozva. Ez se semmi. Hátra van még ezzel együtt 5 kilométer útszélesítés, s aszfaltozás. Egyelőre se szekérrel, se autóval nem ajánlatos arrafelé masírozni. Habár vannak akik már terepjáróval eresztik keresztül egy kicsit odébb a Szellő tetőn. A legfánitosabb ha kérjük jövőre karácsonyi angyalkától az út teljes rendbetételét. Háha az égiek meghallgatnak. Útkérőcske |
|
|
Mit rejteget Télapó palástja Őszi ajándék
Télapónak. Fotó: Szerkesztő
bácsi A jó
öreg Télapó bácsi bizony tarsolyába gyúrta az egész dermesztő
időszakban parázsló ünnepet, a gyerekek játékát, a kinti fagyos
bolondkodás utáni jó melegben elékapott forró teát, s a felnőtteknek a
székely köményest meg a
szilvapálinkát. A hosszú téli estékre mesét szőtt körénk, álmainkban
elhozta az égen ránk bámuló Holdpitvarán túli csillagvarázst egy
karácsonyfára pakolva. Több mindent találunk még nála, ha egy cseppet
kajtatunk. Ott rejtőzködik jól kibélelt fehér bundája alatt a Mikulás, a
Karácsony, az Új Esztendő kezdet, az ezt követő farsang, meg a
február hol a nyár kérdés teljes egészében. De ha jól szemügyre vesszük, s belemászunk a részletekbe pillantást
nyerhetünk a jövőbe. A hópalást alatt meleg van, ott mocorog az élet
magva, a szeretet. Be kell valljuk a sok flinc-flanc, káprázat, és ígéretek
sokasága ellenére, anélkül nem sokra megyünk. Télapó bácsika
haverja |
* ÜNNEPI ASZTALKA HÚZÓS KALANDJA* He hej, milyen szép időket éltem meg, az a szavakba alig önthető... Születésemkor irtó csicsás voltam. Úri szekéren szállítottak egy jókora kastélyig. Ott a nagy terembe tettek be. Fejedelmi asztalnak éreztem magam. Gőgösködtem, ahogy tudtam. Tömör tölgyfából készültem, még magamon viseltem a fa szellemét, s amikor kinyisszantották, annak végszellentését. Hasonló csicsás székek vettek körül, s azokkal dumálgattam, míg csend vala a szálonban. Finom teák, sütemények kerültek reám, és könnyed eleganciájú hölgyek vihorásztak mellettem. Aztán hirtelen történt valami olyasmi, mint ahogy az emberek a földrengésről vélekednek. Lángba borult a szálon. Idegenek jöttek-mentek, s éngem elcipeltek egy úgynevezett termelő szövetkezeti irodába. Ott már eltűnt a terítő, s véle együtt a finomkodás. Egy bökhec (boglya alakú, nagy belű) férfi mondta folyton a cudar igazát. A jól odamondós papírokon kívül újságpapírba csomagolt szalonna és hagyma került a fejfedőmre. De nem hiányzott az olcsó cujka, s meg miegymás sem. Ezek a valamik a büdösítés mellett megfoltozták rendesen a kalapomat. Úgy kezdtem kinézni, mintegy félresikerült modern festmény. Teltek az évek, s egyre koszosabb lettem. A régi színem csak emlékeimben élt tovább. Bökhec gazdám soványabbra cserélődött. Aztán jött megint egy nagy zűrzavar. Még pákpákozzás is volt körülöttem. Egy-két gólyót én is lenyeltem. Egyszer csak csend lett. Újra jöttek, s elvittek. Bekerültem egy nagyobbacska házba. Új gazdáim mintha nyűgölődött típusúakra cserélődtek volna. Ez az állítás sajnos nem állta a sarat. A szépítkezésemmel vajmi keveset foglalkoztak. Tessék-lássék módjára bekentek ződ (itt – méregzöld) olajfestékkel. Legtöbbet a konyhába hányódtam. Mosatlanok gyűltek fel rajtam, de akármilyen levek folytak le rólam. Hasonlóan, amikor a lázas gyerek kiizzadja a betegségét. Megértem már a disznóbelezést, meg a csirkekopasztást is, de nem panaszkodom. Ennél olyanabb is megesett. A ház urára, mikor rájött a férfiasság többször belém vágta a kést, olyan vitézül, ahogy szokták erre felé. Aztán betettek a gyerekek közé egy nájlon abroszt (viaszosvászon) vetettek rám, hogy szebb legyek. A gyerekeknél még tűrhetőbb volt az élet, mert ők többek között kedvenc csemegéjüket felduvasztották (hanyagul felrakták) a tetőmre. Ez legalább emlékeztetett a régi mivoltomra. Nem töltöttem három esztendőnél többet kirittyentettek a városi szemetes mellé. Ott valami sötétebb bőrű emberek vettek kézbe. Ráraktak egy nyikorgós szekérre, s eldöcögtettek az otthonukba. Lecsiszolták rólam a festéket, s békentek valami olajjal. Jobban éreztem magam, mint újkoromban! Megkülönböztetett helyre kerültem. A szobájuk szép sarkába! Rajtam volt mindenféle porcelán ízé-mizé, s még annál is több! Én őriztem az omladozó lak nagy kincseit! S aztán eljött a karácsony, s az angyalka rám hozta a frászt, vagyis a karácsonyfát. Most békés vagyok, mindenki rám figyel. Hö höjj, de mennyi mindent megértem! Nem bánok semmit sem, akár tűzifa is lehetnék, mert újra szeretnek. Tűzlángi tölgyfaasztalka szelleme |
||
|
Reklámhadjárat karácsonyi
bevásárlásra – Jaj be jó dolgunk van
amióta béütött (beütött) ez a demokrácia egy cseppet se kell
gondolkozzunk, hogy mit vegyünk. Helyettünk es gondolkoznak. Milyen szép
dolog tőlük. Főleg ilyenkor decemberben... Ételek hadát mutatják
bé, egyik természetesebb és jobb a másiknál, s ne felejcsük (felejtsük)
csak el , hogy még olcsóbb es néhány aprópénzzel. Na, és az egészet egy
helyen, egy bazi nagy tákolmányba meglehet venni! Az e vitaminos (adalék
anyagok) kaják sokasága naturizált formába megkaphatóak mindenféle
termelőknél. Mindenki a tutit és a legjobbat nyújtja. Ez eccer (egyszer)
felemelő egy érzés! Ennyi jóság, ennyi olcsóság még sose volt a nagyvilágba!
S ha nincs pénzed az se baj, kölcsönt es felvehetsz! Micsoda könnyebbség azt
is elkőteni (elkölteni) mindenféle hamar lejáratos vackokra. De
ismerjük már, hogy a kaja és a csomagoló ugyanaz az anyag. A különbség, hogy
az egyik rágható, a másik nehezen. BöLö |
ANGYALKA MOSOLYKA A kicsi angyalka hazafelé
elbolondul, s bóklászódása során a pokol kapujába köt ki. A kapus nyomban
reaszól: - Te Angyalka mi az ördögöt keresel es itten? Az angyalka földre szálltakor munkába lép. A vaknak csak annyit mond: Láss! S az lát es. A bénának csak annyit: Járj! S az megy es. Odalibeg egy gyanús, nem es olyan beteg polgárhoz. Az pedig tiltakozva a kezét felemeli, s mondja: Ne közelítsél, most sikerült leszázalékoltatnom magamot! |
||
|
Fizetéstől – Fizetésig – Egyik nyugdíjba csoszogó ismerősöm mesélt az élet rohamos teléséről. Hát igen, az élet egy bizonyos időtartam, azt lehet gyorsan, vagy ép lassan venni. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy szegény feje az egyik fizetés után már várta a másikat. Olyas valamire vesztegette az idejét, ami úgy sem jött el hamarabb, s főleg az összegből sem lett több, mint amennyit havonta vetni szoktak, ha netán nem teljesíti túl magát. Ellehet tölteni az életet így is, s ha nem is leszel nyugdíjas, de egy idő után öreg nagy valószínűséggel igen. S akkor a fizetés elmúlásával nyugdíjtól-nyugdíjig kell várakozni? Megnyugtatok mindenkit. Itt a spanyol viaszos feltalálós szöveg: Döbbenet, de igaz! Van élet két fizetés között! Lehet zavartalan, békés perceket eltölteni a családdal, a gyerekekkel, jó barátokkal és ismerősökkel, és akivel csak akarsz. Egy jó csicsergéshez, időtöltéshez nem föltétlen szükséges a pénz. Még az is megtörténhet, hogy csuda jó kedve lesz tőle az embernek, s a szerfelett jól sikerült találkát többszörösen megismétli. Percike Megélő |
|||
|
Tűzvédelmi tanácsok adventi
koszorútól a karácsonyfáig– Az adventi koszorúcska
nagyon szép, s az még csudásabb, ha vasárnaponként egyre többet gyújtunk meg
belőle. Csak a gyújtásból, ne legyen gyújtogatás, met osztán ott fog
égni más egyéb es. Főleg ne felejdkezzünk meg idejébe jó
tüdőből vett levegővel kifúnni a gyertyákot. Ameddig pislákol
a gyertya érdemes egy cseppet odafigyelni. Ilyenkor az se baj, ha elmarad
néhány sürgős tennivalónk. A sorozatunk nezése előtte jobb ha
elfújjuk, met ez a helyzet két gyomorideget es okoz. Pontoson: hogy mikor
történik valami csúnya dolog a szegény hőssel, és netán felgyúlt-e az
adventi koszorú. Ha természetes fa, még a szagja hagyján, de ha műanyag,
egyáltalán nem tetszős nájlon bűzt ereszt ki magából. S osztán
ropog egy idő után más es... Tudjuk, az esténkénti világítás szükséges
egy lakásba, na de nem akkora, hogy lángot vessen az egész asztal. S
világítás mellé, nem muszáj a füst se. Minek nyuvadozni, ha anélkül es el
tudunk lenni. S amikor már karácsonyfánk es van, s villogókon kijjel ott
vannak azok a fáintos csillagszórók, ha bégyújtunk nekijük üljünk ca
mellette, de ne erőst közel, hogy a szemünk szikrát hányjon, csak
módjával, met felgyúlhat a fa. Azt tudjuk, télidőben jól jön egy csepp
meleg, de nem annyi, hogy egy fa, vagy a ház égjen. Ráadásul nem
kifizetődő egy élvezet, met azután kuksolhatsz a nagy hidegbe a
csillagok alatt, s nezheted a por és
hommu vogymukot kigülledt szemekkel. Fenyőszegiről |
|||
|
|||
|
Az elérhetőségek a következők: Az villámpostácska a régi - borbelevi@yahoo.fr. Honlapocskácska címe - users.atw.hu/borbelevente. |