FENYŐSZEGI TAVASZ 2016 – 34. szám. A Zsögödi Szótekervénye

Miért kevés itthon maradni? Duma ide vagy oda, de sajnos téma. Az új trendi nem pártolja a családot, s más közösséget sem. Sőt csírájában szeretné elfolytani. Ellensége mindenféle hasonlónak. A lényeg az én, aztán az én, s megint az én, az úgynevezett nyugati széllel érkező önmegvalósítás, a kárrier! Mert leszel valaki! Pedig naponta tudsz valaki lenni. Például, amikor anyukád, élettársad, vagy bárki rád szól „valaki vigye le a szemetet!”. A valakiság álca beteges hóbortja, csak eljátszassa véled különböző csoportépítő mániák révén az együttlét és a közösség örömeit. Az egész ideig-óráig hat, s aztán mint egy rágcsit, amikor kimegy az íze a szemétbe vetheted. A közösségi szellemet nem lehet tanulni, s még annyira sem bohóckodva eljátszani. Valahogy úgy néz ki a sok hühó semmiért, mint a székely töltelékes káposzta töltelék nélkül. Közösségbe lenni, valahová tartozni, kevésbé szükségeltetik hozzá nagy bölcsesség, mert aki igazából egyszer is megéli nem nagyon akar megválni tőle. Mégis az antikampánynak bedőlve az ember képes feladni bármit, s követni a reklámáradat által diktált életmódot. Igaz, tapasztalni csak úgy lehet, ha világot látsz. Itt nem a végleges világlátásra gondoltam. A tapasztalatokat kamatoztatva hazajönni és itthon érvényesíteni az igazi. Hanem fellép az atomizálódás. Az pedig bármennyire is eltakarjuk a szemünket, és nem akarjuk észrevenni, fogyásnak induló közösségünk eltűnését eredményezi. Ezek csak észrevételek, mert mindenki a saját életével azt kezd, amit csak éppen akar. Mégis azt látom szívesen látogatnak haza jó messzire elszakad hazánk fiai. De vajon kell-e még ez a haza, ez a közösség?  Mert ha nem, akkor sincs semmi baj, csak aki utolsónak hagyja el az országot, az „kapcsolja majd le a villanyt”. Úgy is mondhatnók a jóságos költőnk, Kányádi Sanyi bácsi szavaival élve, hogy „vannak vidékek”, s ezt kitoldván voltak vidékek... Majd mások helyettünk érkezve, akárhonnan jöttek, megteremtik itt „becses otthonukat”.  Ez olyan helycsere csel, vagy mi a szösz. Vajon kinek fogja megérni?   Mihezkezdjekke

Mai V-VIII osztályos gyerekek szünetben

    Talán ha csökkentenék az óraszámot, akkor a lurkók  nem akarnák egymást legyilkolni szünetben, puszta kézzel, és a legkülömbféle tanügyi segítőeszközökkel.

    Az új tanévtől mégtöbb óraszámmal rukkol elő a tanügyminisztérium. Bizonyára zsoldosokat akarnak kinevelni...

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK  

 Havas tavasz – Mondtuk es egy páran, ezt még megkapjuk rendesen, hogy ilyen szöszmötölő tél volt. Hát nagypéntekre le es eresztett az égbolt egy olyan félméteres havat, amitől volt amit szimmogni (immár nézhettük). Hideget es kaptunk melléje, egyáltalán nem szűkölködve, hanem jó bőven.

Zsögödfürdei strand – A szabadtéri fürdőhelyiség sorsa amit eddig a Favory Sportklub bérbe adva  a   csíkszeredai polgármesteri hivataltól működtetett megpecsételődött. A szerződést április elseji dátummal felbontották. A polgármesteri hivatal újabb licitet írt ki.  Még az es lehet, hogy a szezon beálltáig nem kapnak újabb működtet. Ha  így lesz, akkor nemcsak strandolóknak lesz rossz, hanem a város elég szép bevételtől fog elesni. Eleddig csak a román sajtó közölte ezt a „remek” hírt...

Szemétdizájn Zsögöd határában – A napokban se szeri se száma képek jelentek meg a zsögöd határában lerittyentett szemétkupacokról. Valósággal kidekorálták búzt eregető koszos halmokkal a település határát, megjegyezve, ahogy pisiléssel a kutyák teszik. Legalább az nem annyira látványos. Végkövetkeztetés: aki teszi, annak ész semmi.

Ígéret aszfaltozásra –  A polgármesteri hivatal beígérte többek között a zsögödi Natúr lakópark felé vezető útszakasz leaszfaltozását. Na de nem megy az olyan fusera (kapkodó) gyorsasággal, mindezt egy megvalósíthatósági tanulmány előzi meg.

Borvízek (ásványvizek) ellenőrzése –  Nemrég vizsgálták csíkszeredai Sapientia elsőéves környezetvédői a környék borvizeinek minőségét. A jó hír az, hogy a zsögödi, zsögödfürdei, a taplocai, a somlyói és szentkirályi borsáros vize iható. Igaz, ez kevés borvízszerető  atyafit érdekel, mert addig, amíg nincs nagy baj, ha iható, ha nem megnedvesítik belülről véle a testet.                       Hírözönke

Egyszer volt hol nem volt… Ördöglik

    Zsögöd déli határán Csíkszentkirály felé fekszik Ördöglik. Egy részét beültetett fenyves borítja. A nevét a XVII. század végén kapta. Noha azelőtt is lehetett neve. A XVII század azért is maradandó a csíki emberek számára, mert folyton rátörtek falvaikra a krimi tatárok. A Gyimesi szoroson át végigsöpörtek egész Felcsíkon. Akkor tették a földdel egyenlővé a Csíkszentmihállyal szomszédos Cibrefalvát. Kegyetlenül bántak a lakossággal. Sokukat fogolyként messze földre elhurcolták. Míg Nizet Ferenc csíksomlyói szerzetes megelégelve a tatárok fosztogatását,t a csíkiakat felbuzdítva megszervezte az újabb betörés megfékezésének ellenállását. A somlyai diákokat felszerelve, nagy zajt csapva megijesztették a tatárokat. Azok Hosszúaszon keresztül menekültek el. Mirza, a tatár kán fia elégedetlenségében, hogy zsákmány nélkül maradt csapatával Zsögöd felé vették az irányt, de ott is ellenállásba ütköztek. A csíkszentkirályi Léstyán Miklós vezetésével szétverték a tatárokat és  nyolcezer láncra vert foglyot szabadítottak ki. Ennek emlékére kápolnát építettek.

   A legenda így szól: Csík lakói félelemben éltek az egyre gyakrabban előforduló tatárbetörésektől. A tatárok kegyelmet nem ismerve fosztogatták a házakat, legyilkolták az ellenkezőket, vagy rabláncra verték és elhurcolták fogolynak, akiket rabszolgaként szerettek volna értékesíteni. A gyerekből pedig kiváló tatárkatonát akartak faragni. A a csíkiak rettegése egy idő után átváltott gyűlöletté. Szerveszkedni kezdtek. Először a somlyóiak és a várdotfalviak, míg később a zsögödiek és a csíkszentkirályiak. Amikor a tatárokat a somlyóiak csellel megfutamították, akkor a zsögödiek és szentkirályiak némelyike elbújtak egy sziklás barlangba. Magukat korommal mázolták be, s a tatárok közeledtével fáklyát gyújtva szaladtak az ellenség elébe. Köztük volt jócskán nő és bátor serdülő gyerek is. A rabolni vágyó megfáradt tatársereg látván a barlangból kiözönlő korommal bekent embereket ördögöknek vélve jedtét (ijedtét) vették a dolognak, és egérutat nyerve el akartak menekülni. A felfegyverkezett zsögödi és szentkirályi csapatok sem hagyván magukat bekerítették a tatárokat. Visszafelé nem mertek menekülni, mert ott voltak az úgynevezett ördögök. Egy részük kitörve fejvesztve menekült Moldova felé. A maradék tatár vezérestül együtt egyetlen utat választva az Olt jegére kényszerült. A jég vékony volt, s az ijedt lovak dobogástól beszakadt. Mivel a tatároknak nem volt erősségük az úszás ott pusztultak az Olt vizébe. A megmenekült tatároknak sem vala kedvük a csúfos vereségük után még egyet portyázni Erdély földjén. A barlangot, ahonnan a tatárok által ördögnek vélt zsögödiek és szenkirályiak Ördögliknak nevezték el. A győzelem emlékére Zsögöd és Szentkirály határában egy kápolnát emeltek, amelyet az elesett hősöknek a kifolyt vére emlékére vérkápolnának neveztek el.

   Az Ördögliki barlang köveit főleg a szocializmus éveiben kitermelték, elhordták. Helyében egy üres luk tátong. A vérkápolnának is csak a helyét tudják, eltüntették a föld felszínéről.

Információ: Orbán Balázs – Székelyföld leírása művéből, a csíkszentkirályi Gál Mária írásából, valamint  közeli rokonaim elbeszélése alapján készült el.                  Borbé Levente

Akik minket szerettek III. rész – Kiss Manyi

   1911. március 12-én Margit néven látta meg a napvilágot a Kolozsvártól alig 12 kilométerre fekvő Magyarlónán (románul - Luna de Sus). Szülei a székelyföldi születésű Kiss Lajos kántortanító és Nagy Zsuzsánna tanítónő. A három gyerekük közül ő volt a legkisebb. Apja rá néhány esztendőre Zágonba kapott tanítói állást.  Négy éves korában szülei elváltak.  Édesanyja Szotyori Nagy Zsigmond földbirtokoshoz ment feleségül. Az édesapja is újranősült. Nagy Ilona tanítónőt vette feleségül. Manyit az édesanyja testvére vette magához, akit szintén Nagy Ilonának hívtak. A kislány iskoláztatását nagynénje férje Szőcs Albert gróf támogatta. Ahogy ő emlegette  kézen-közön „három apja és három anyja ” volt. Nyilván nagynénjét, Ilus anyust szerette a legjobban.

   Első fellépései még a magyarlónai kiskertjükben volt. Édesapja a tyúkólas pajta mellé egy emelvényt eszkábált össze neki, s ott mutatta meg szülei és az ismerősök előtt tehetségét. Hét esztendősen már egy csíkszentmártoni előadáson bizonyított.

    A sepsiszentgyörgyi gimnázium elvégzése után a kolozsvári zenekonzervatóriumba íratták be, de ő továbbra is a színházhoz vonzódott. 1927-ben másodévesként Kolozsváron kezdte színészi pályafutását. Abban az esztendőben 13 szerepet játszott el. 1928-ban Sebestyén Mihály színigazgató Miskolcra hívta. Ott találkozott Móricz Zsigmonddal, aki már felfedezte a benne lévő tehetséget. Ennek ellenére a csábítgatások eredményeként 1929-ben Szegeden mutatta meg tehetségét el 1932-ig. Közben Budapesten is szerepelt. Szegeden ismerte meg későbbi férjét Alfredo Ufferinit olasz artistát, akivel 1932. július 23-i házasságkötésük után Európát járta. Közben felvidéken is játszott darabokban.   Egy ideig a paralízisben szenvedő férjét gondozta. A színpad utáni vágya nagyobb volt, mint a házasélet. Ezért visszaköltözött Budapestre. Nehéz időszak következett, újra fel kellett építse karrierjét. Házat bérelt a hajdani Árnyas úton, kecskéket kutyákat és macskákat tartott. Talpra állásában segített a Károlyi István gróffal való találkozás. Az Őrkény Színház elődjének alapítója volt a gróf. Egy szempillantásra egymásba szerettek. Sajnos, mindez szerelmi szinten maradt, mert a gróf édesanyja Daysy nem tartotta fiához méltónak ezt a kapcsolatot. A gróf házassága után is tartotta Manyival a kapcsolatot, de az már jelentőséggel bírt. Kiss Manyi pedig élete végéig őrizte szerelme leveleit.

   1934-ben Budapesten vállalt fellépéseket, többnyire a Pódium kabaréban. 1935-től kezdődően 1944-ig Budapest számos színházában játszott.

    1940-ben már Budapest ünnepelt színésznőjévé nőtte ki magát.

  1942-ben került a keleti frontra. A Doni fronton a Tábori Színház megbízásából, többedmagával érkezve  közel kétszázezer katonáknak énekelt és szórakoztatott társaival együtt. Legtöbbször a „Jaj de jó a habos süteményt és a Csicskás nótát énekelte” A nagy hideg ellenére maradt és felcserként is dolgozott. Itt ismerkedett meg Bakonyi Jánossal (Mukival).  Hazaérkeztükkor Manyi titkolta, ameddig tudta újabb szerelmét, akit Nyúl úrnak is nevezett. Az Árnyas úti villa megtelt társasági élettel. A vendégek között volt az akkori elismert színművészek színe-java.

   1949-ben Simi öccsét és családját a Regátba hurcolták. Nyolc éves tengődés után engedték szabadon. Az öccse sajnos csap pár hónappal élte túl a rémes életet.

  A kommunista hatalom, mint nem kívánatos személy egy darabig szabadúszóvá tette,  csak szerepeket vállalhatott. 1954-ben végre a Madách színház leszerződtette. Eljátszott tragikomikus, groteszk szerepeiért 1954-ben Jászai Mari-díjat, 1957-ben Kossuth-díjat 1962-ben érdemes művész és 1964-ben kiváló művészi kitüntetést kapott.

   1962-ben tett szert az öröklakásra a Szépvölgyi úton.

  Bakonyi úr nagyon szeretett költekezni, evégett kapcsolatuk fokozatosan romlott. Felélte Manyi pénzét. A színésznő bánatában italhoz nyúlt. Hatvan esztendősen rák betegségben szenvedett. Betegségéről a pályatársai is az utolsó napijaiban értesültek. Nyugdíjazása is ekkor történt.  1971. március 29-én távozott el.

1935-1971. között több tucat játékfilmben szerepelt. A mellékszerepeiben is kiváló veleszületett tehetségét, profizmusát tárta a nagyérdemű közönség elé.

   1997-ben a Székely Mikó Kollégiumban Kiss Manyi is emlékszobát kapott.

   Kiss Manyi mindig is székelynek tartotta magát. Nem is csoda, hiszen gyermekkorát Zágonba töltötte. Mostohaapjánál Szotyorban (Háromszék) ismerkedett meg barátnőivel, és Sepsiszentgyörgyre járt iskolába. Még a második világháború idején kötött barátságot a Gyergyószentmiklósi Bús Antallal. Antal sokszor mesélt fiának, Jánosnak a színésznő kedvességéről, közvetlenségéről, de főleg humoráról és kiváló hangjáról. Szeretett hazajárni, sajátjai között lenni. Mindig feltöltődve ment vissza az anyaországba.

   Gyergyói rokonaimtól hallottam, hogy nagyon szerette a mulatérozást, meg a jókedvet.  Egyik Remetei atyafi azzal büszkélkedett, hogy Kiss Manyi cipőjéből itta ki a pezsgőt... Na igen, ha valaki tud mulatni, akkor az a székely ember, s ezt a művésznő is tudta.

   Előadóként felhasználta azt a székely bölcsességet, és élettapasztalatot, amit gyerekkorának gyakran mesébe illő figurái és történései kínált.

Hivatkozások: Both Ildikó: Kiss Manyit barátságok fűzték Székelyföldhöz, Csíki Hírlap, 2011. december 8, Csíkszereda; Brittannica Hungarica Világenciklópédia X. kötet, Budapest.1998; Révy Eszter: Kiss Manyi, Múzsák Kiadó, Budapest.1998; valamint Kiss Albert visszaemlékezései nagynénjére, Kiss Manyira; Rokoni info és turkálózás a világhálón.    Megbütykölte: Borbé Levente

 Egy csokor ibolya neked is jár              

Fotó: Borbé Ágnes Életszépség illatélénksége

   A tavaszhűség örök jelképe, a hóolvadást követő zöldellő erdő-mező, s benne rejlő izgága, véget nem érő zsongás, s a szépítőkén földből kibújó, egészségtől kicsattanó, frissülést kísérő számtalan sok színben pompázó virágtavacskák. Az örök nem kérő, inkább csak adni akaró anyatermészet bárkinek feltárja csokrát. Ebből jómagam egy Nagy Laji dombi folytonosan serkenő ibolyaszőnyeget adok át, mert ennyi, ha szereti a hétköznapi csodát, bárkinek jár.   Illatka

S hej de, turkáljunk mű es egyet babám!

  Az 1989-es rendszerváltás előtt öltözködési fronton nem lehetett ennyire ágálni meg finomkodni. Jó esetben az embernek volt egy otthoni, egy hétköznapi meg egy ünnepi ruhája cipővel együtt és slussz. Most meg duvad (suvad) ki a szekrényből, s ha nem fér oda, akkor dobozokba telepítik őket.  Nagy részét az ember kevés alkalommal veszi fel, de mégis tartja, mint a világörökség részét, hogy hátha kedve szottyan valamikor, és magára fogja öltieni azt a göncöt.

  De honnan ez a bőség? A kérdés e korban élő Közép-Kelet-európainak szinte felelet. Honnan, honnan! Hát a turkálóból, a szekőnd hendes másodkézből. Aprópénzért lehet vásárolni jó büdösen befújt ruhákat, amelynek egy részétől istenien lehet vakarózni. Egy-két allergia kell, úgyis reneszánszát éri a panaszkodás. Ha meg az ember nem is teszi, akkor is kellemes érzés utána vakarózni. Ruha, panasz, és vakarózó kellem, ez már barátok között is három az egyben akció!

   Na de kedveskéim, minden turkáló harcos tudja, hogy lesni kell az árut, hogy bálanyitáskor ott legyen az első sorban! Így a válogatás eléri a kívánt termékek megszerzését. Másként szólva, a győzelem mámorába úszhat a vásárló.

   A legfurcsább mégis az, hogy használt melltartókat, bugyikat és zoknikat is árusítanak. Ennél már csak az a furcsább, hogy ezt bizony meg is veszik. Há eppeg nem hiába van na, ha arra gondolunk csicsás csücstartó, meg a márkás bugyi potom árért felhozza a randi pillanatát...

  A cipők a fehérneműknél valamelyest jobb helyzetben vannak, viszont megeshet, hogy a lábbelivel együtt az ember, ráadásként tiszta ingyen kap egy tokányra való különböző láb meg körömgombát. Ezzel a fogással még a patikák is nyernek. Micsoda ötletes megoldás!

   A kilós akció eléggé felemás megoldás, mármint a választék szempontjából, ennek ellenére a vevők mégis ráharapnak. Kilós kiárusítás helyett a „zsákbamacska akció”  lenne a megfelelő elnevezés. A vásárló felét kivetheti, vagy tartogathatja szekrényében, mint a régi szép időkben, amikor semmit sem lehetett csak úgy eldobni, a valamire még jó lesz alapon. Esetleg ha van gyereke lehet belőle baggatni (varrni) jelmezbálokra valamit. Vidéken akár rongyszőnyeget is lehet  facsarni belőle.  Mégisz turizni olcó ész jó!             ÉN

ZSÖGÖD A VILÁG KÖZEPE!

Fotó: a Szerekeszt úr. Fenyőszegi csemeték a Nagy Laji dombján

   Semmi esetre sem képezi vita tárgyát a fenti megállapítás! Egyszerűen az, és kész! Ha nem hiszed gyere el, és nézd meg! Nem kell giguvasztani (kimereszteni) a szemedet, mert ami eléd tárul, az nem semmi. A völgyben meghúzódó kisfalú óriássá válva figyel rád. Hamar megtalálod a templom tornyát, s onnan már bármerre ellátsz. Közel a vadon, az ember, a séta, meg az ebből fakadó egymásrautaltság. Olyan, mint egy kis sziget a morajló időben, ahol a gyermeki tisztaság maga mögött hagyja pajkos árnyékát. Zsögödős

Kommunizmus megidézése 14. rész

– szórakozási lehetőségek gyereknek –

   Az 1950-es évekre berendezkedett kommunista hatalom igyekezett bevonni a fiatalokat mindenféle „országépítési”  munkálatokban. Azonban a játék mégsem maradt el, hiszen meg kellett teremteni azt az illúziót, hogy a gyerekek borzasztóan boldogok, mert tudnak játszani az újonnan felépített városnegyedekben kialakított játszótereken. Az országépítéses városok sem mentek egyből. Fokozatosan kérem, hogy igya bé. Aztán a hetvenes évektől könyörtelenül bevadulva nőttek ki a földből a városnegyedek. Sok faluból a panelházaknak „köszönhetően” város lett. Na, még odarottyantottak két-három gyárat, s máris örvendhetett a jó nép.Volt lakás, munka, és természetesen szórakozás! 

   A felvirágzós szocialista évtizedekben gombamód nőttek ki a földből a játszóterek.  Volt ott rikító színekre olajfestékkel lemázolt pléhcsuzda, hinta, lipinka. Betonból öntött csuzda meg asztaliteniszre alkalmas sziklaszilárd betonasztal. Ha nem figyeltél a fejedet beléütve, akár az agyad kiloccsanthattad ott szent helyben. A hinta egy része olyan golyóscsapágyos módszerrel volt összetákolva, úgyhogy, ha merészebben megvetted magad, mint a cirkuszba körbeforoghattál, ha időközben ki nem repültél belőle. Az állványán pedig látszott az elfuserált hegesztés nyomai. De meg kell hagyni olyan kemény volt, akár az orosz ellenállás a nagy háborúk idején. A betoncsuzdáról való leereszkedés sem vala hétköznapi. Általában egy homokozóba végződött. A homokozóban lévő gyerekek mindig arra kellett figyelmesek legyenek, hogy a lecsusszanó kedves szocialista gyerekpalánta milyen sunggal (svunggal) tekerik, s vajon nem-e a nyakukba fog landolni. Bizony az is megesett, s ennek hatására volt bőgés nagy gőzerővel. Aki meg csak úgy sikeresen beléhuppant a homokozóba, annak sem maradt el az élmény. Néha csillagokat látva, de dacosan többszörös ismétlése után megszokva az egyre kékülő fenekét jelentette ki, hogy „milyen jó!”

   A játszóterek mellett kialakult, főleg a lányoknak a poroló körüli szertorna mánia. A talajtornát a tömbházközi leaszfaltozott utak biztosították, hogyha a kocsik nem jártak arra. Akkor abból is kevés volt. Ha megjelent egy technikai szünetet tartottak. Parkolás esetén odébb költöztek. A korlátot poroló adta. Arról leesvén nagyobb sérüléseket szenvedtek, mint a profi sportolók az olimpiákon, mert alatta betonból volt öntve a „szőnyeg”. A gerendagyakorlatot pedig a járda szeglete  szolgáltatta. A lányok nagyon szerettek gumizni. Orvérzésig szöktek reggeltől estig két ügyeske által kifeszített gumi körül. A még kisdedebb elvtársnők aprózárakat (zöldség üzleteket) nyitottak, s árulták a finom portékát (tépett füvet, lapit, téglaport stb.). A fiúk ez idő alatt bandákba verődve cseszleparittyáztak (cikiparittya), fociztak, vagy éppenséggel aszfaltba tömött gyufafejeket robbantottak egy szeg és egy kő segítségével. Volt biciklizés meg rollerezés is. Görkorcsolyázás csak néha tűnt fel a látóhatáron. A gyerekek zömének nem vettek semmilyen járgányt, s mégis mehettek egy kört, vagy többet is biciklivel, vagy éppen rollerrel, mert, akinek volt az szívesen átadta játszótársának. Addig a csapat tekintélyes része mást játszódva, mondjuk volizott. Menet közben cserélődtek a játékosok, s a bicikli köröző személy úgyszintén. Persze a gyerekek mindössze egy egyszerű beszélgetésre is összeverődtek. Elmesélték a napi élményeiket, egyet sétáltak, akár a településen kívül is. Ott jobban lehetett indiánozni, várat építeni, titokban nagyoskodva szivarozni satöbbi.

   Nem maradtak el az egymást csoportosan meglátogatások sem, főleg rossz időben. Ilyenkor a szocialista munka ígéretes kis palántái emlékes füzetet, meg bélyeget cseréltek. Divat volt a sakk, a malom, a kártya, és másfajta szórakoztató társasjátékok is. Akinek nem jutott játék egy ilyen „hazafias” összeruccanáskor az drukkolt, vagy bevágódott valakihez. Az is előfordult, hogy egy helyet ketten is játszódtak. Így lejátszott meccs is segített az összekovácsolódásban.

   Nem maradt el az olvasás utáni élmények egymás közötti megosztása sem. Az akkori divatos meséskönyvek meg ifjúsági regények hosszú sorát kellett letárgyalni. Volt úgy is, hogy napokig tartó folytatásos találkozások sorozata alatt lehetett kimeríteni egy-egy olvasmányélményt. Ilyenkor az összeverődött sereg időnként nagy hahotába, csodálatba vagy egyéb más érzelmi skálába tört ki. Hasonló élménynek számított a mozizás meg a közös főleg szombat délutáni tévénézés. A mozi annak a közösségi térnek számított, ahol a kedves gyerek nagyban és színesben láthatta a világot. 1980 után filmeket nem nagyon vásárolt az állam. Sebaj, a nép ha kell hatodjára is elment moziba. A gyerekek is ugyanúgy gyurakodtak (furakodtak) jegyekért, mint a felnőttek. Nemcsak megesett, hanem szép hagyománynak örvendett az iskolából való lógás, amelynek egyik színtere a mozi volt. A színház a kisgyerekeknél ritkán jött be, arra a nagyobbak mentek.

   Még kimaradt a téli korcsolyázás. Az igazi jégpályák mellett a blokkok között, játszótereken ideiglenesen egyik ablakból kicsorgatott ideiglenes jégpályán tekerték a gyerekek. A közeli dombokon elmaradhatatlan volt a szánkázás. Akár a nyári strandszezon idei pancsikolás, még a patakokban is. Röviden ennyi. Voltika

MERENGŐ FENYŐTÜSKÉS TARISZNYA 2.

  Továbbra is, szintén egy remek alapigazságra akarom felhívni a figyelmet.  A hajdani kilencvenes évekbeli kedveske hetedikes diák tollából származik a következő nemes gondolat. Igaz, ő nem elmélkedés szempontjából, hanem biológiás megállapításként tárta kedves tanára elé e tényt (ha netán nem volt más gondolata). Mégis ténynél több. A mondat úgy áramol keresztül a kedves olvasón, ahogy szélcsendes időben teszi, a medrében a nyugalmas lassú elérősös békével folydogáló patak: „Az ember sok korszakon átmegy öregedéséig”. Már ha nagyon szigorúan állunk hozzá, a jónak tetsző  divatos statisztikázás alapjait kell figyelembe vegyük.

1. Embernek számít a megszületendő csecsemő. Öregkoráig valóban több történelmi kort megérhetett. Főleg, aki napjainkban is öregen is öregedik. Például, itt Székelyföldön, aki ki se lépet a településéből, s mégis megérte a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia korát, A Nagy-Romániát, az újra némileg összefoltozott Magyarországét, A szocialista, majd a rendszerváltás utáni Romániát.

2. Számba vehetjük azt, milyen korszakokon ment át egy egyén biológiailag. Ugye sorrendben-, először csecsemő, aztán gyerek, későbbecske kamasz és ifjú,  ezt követően fiatal meg középkorú, majd öreg, vén és aggastyán. Habár a mai világunkban ezt merészség imigyen kijelenteni, hiszen van aki addig plasztikázza magát, hogy hatvan évesen tini lesz, nyolcvan évesen fiatal, s a sok vagdosás eredményeként annyira elcsúfulhat, mint egy rakás szar. Igaz, ez már nem korszaknak inkább metamorfózisnak tekinthető.

3. Lehet az embernek fejlődési és visszafejlődési korszakai. Mert az élet hasonlít a piramisjátékhoz. Ami felépül, az le is épül. Ha felmászunk a hegyre, ott is kellene maradjunk. Ott mindent látni, de az a legveszedelmesebb hely, mivel a szeszélyes időjárás viszontagságainak van kitéve. A bölcs azért indul visszafele, mert amit látott megtartja élete végéig. Mások pedig eszüket vesztve rohannak lefele, mindent megnézve, de semmit se látva öregszenek magukba bele, nem fogadva el mi is az élet rendje.

4. A lelki hullámzások korszakai sem kutyák. Ugye van nyugalmas kor, izgalmas kor, szenvedélyes és szenvedéses kor, akarnok kor, nem-érdekel kor, hót kor és a többi kor.  S mindez addig működik, amíg az ember ki nem választ egyet magának, amiben többnyire jól érzi magát a bőrében, ha egyáltalán sikerül nekije.

   Valószínűsítés nélkül millió + még egy szempont szerint lehetne agyalni a témáról, mégis elégséges eme ismertetés. A lényeg úgyis a korszakokon felüli időtlenben marad.            Eszmefutkárózóka

A tavasz egyik bája és gyógyítómestere az IBOLYA

   Eurázsia pompázatos kis virága, szívünk illatozó kis csücske egyben gyógynövény is. Csupa 1000 faj tanyázik belőle. Az ártatlanság, a szerénység, de a termékenység jelképe is. Színe az ibolyakék gyakoriságán kívül, a fehérrel kezdődve a világoskéken át a szinte sötétliláig változik. Mostanság rózsaszínes változatot is bumerálnak („nemesítenek”) az emberi kezek belőle. Csudás, kedvelt, világraszóló parfümök és parfümkeverékek elmaradhatatlan alapanyaga.

   Most térjünk vissza gyógyhatására főleg torok bajokra, megfázásra alkalmas, de jó álmatlanságra meg ha nehezen megy a szarás. Izzasztó, lázcsillapító, vértisztító és nyugtató hatású. Mindenféleképpen a legnagyobb érdeme a tisztító hatásába rejlik. Az emberi szervezet  egyik  hűséges barátja. Vigyáz az egyensúly fenntartására.

   Nem es lehet hinni, hogy egy ilyen kicsi törékeny gyönyörűség mire képes. Nemcsak gyógyító teaként használják úgy a levelét, mint a virágját, hanem üdítőitalt, szörpöt meg finom női kontyalávaló pálinkát is. Kitűnő salátát lehet készíteni belőle, de ha egyszerűen beletesszük a zöldségsalátánkba úgy is fáintos (nagyszrű, kiváló).

 A hölgyeknek különösen hasznos. Akármelyik kenceficés üzletbe kapsz ibolyás kenőcsöt, amelyiknek bőrpuhító hatása van.Ibolyakóceráj 

MÁRTON „konyhamesterünk” szakácskönyve!

   Bizonyára egy csöppet sem meglepő kis emberpalántáink ízkereső tevékenysége, amelyet többségében, ha már akkorára cseperedtek, a főétkezések során fejtenek ki. Nos, ezek nem éppen egyszerű folyamatok, hiszen próbára teszik a szülők tűrőképességét. Legtöbbször óvatlan pillanatok termékei.  Pedig kicsit operatívabbak kellene ők is legyenek, hagyják hadd bontakozzanak ki, hiszen eme alkalmakkor születnek a legkülönfélébb receptek. Úgy gondoltam néhány ízkavalkádról,  és annak titkos összetevőiről „á lá Márton módra”, adok, amennyire csak lehet, pontos leírást! Próbálja ki ön is, a siker nem marad el...

Zsenge hajba mártott hús és sajtkockák piros retekkel – az elkészítéséhez szükségeltetik egy szelet felvágott puhára főtt hús, egy nagyobb darab sajt és egy-két retek, amelyeket nagy ügyelettel kis kockákra aprózzunk. Nos, a gyerek sem maradhat ki, aki önként felkeni mindezt a csemegét a fejére, és zsenge hajával, valamint fejbőrével érintkezve kis korpásan megbolondítva ízesíti.

Padló és fal tapogatott aromák a levesben – mint már ismeretes ide is egy kisgyerek kis kacsója az alapvető eszencia. Ha különlegeset akarunk bátran kell hagyni, hogy ami éppen útjába kerül vígan összetapogassa. Aztán jöhet az ebéd, amelynek központi segítőeszköze a már említett kezecskék. A drága gyerek kétszer-háromszor belenyúlva, mondjuk pityókát (krumplit) meg murkot (sárga répát) kergetve belemossa az időközben felszedett fűszert, amellyel jellegzetes bukét áraszt a levesbe. Rögtön utána megtörténik az önzetlen kínálmáció is...

Kézzel gyúrt és egyesített második fogások – nincs más dolgunk, csak apróságunk dolga végeztét megvárni, ameddig becsületesen megvacskolja (itt - kézzel megyúrt) a neki szánt falatokat. Bármi is legyen az szívesen összekeveri. Szalmapityókát (hasábkrumplit) paradicsommal, egy kis tejföllel, vagy éppen levest tölt bele. Mindegy is. A csúcs egyedi zamatrobbanás tálalva!

Előrerágott nyálba forgatott főtt és nyers ételek – lehet az egy összeállított hidegtál, leves, vagy éppen második, csak úgy tudjuk elérni a „mártonos” egyedi hatást, ha 1-3 év közötti kisgyerek a felkínált ínycsiklandozó falatot valamelyest megrágja. A folyamat akkor csúcsosul ki, amikor többszöri szájba forgatás után nyálba fürösztve kézbe adja, papilás (evés) céljából. Nyami!

Ruhához ragadt uzsonna – ehhez még leleményesség sem kell. Csak amit kisgyereked engedélyed nélkül meglovasított! Az asztalról elorzott finomságokból magához kent néhány falatnyit. Pusztán le kell szedni és máris lehet falatozni belőle. Ha már ímmel-ámmal szedegeti le magáról az azt jelzi, hogy ő már tele van, s a maradékot mindenáron megosztaná veled.

Üditő vagy mi – maradjunk abban, hogy mindenképpen hasonlít valamilyen lére. Ide sem fontos egyéb más, mint a kisgyereknek felkínált lé be és kikuruttyolása. A bukéja garantáltan más lesz. Sőt, mi több rostossá válik az italmány.

Porcicás ingyen ajándékos nasik – a kedves vendég  a házi menü elfogyasztása után egyben pajkos kalandba vehet részt. Ez az úgynevezett nasi keresés. Lehet hamar rábukkan a földön ácsorgó sütifalatra, ropogtatókra, cukorkákra, vagy éppen csokikockákra, de nem biztos. Hiszen sarkok, szekrény és ágy meg székalja és tartogathat meglepetéseket. A porcicásan megagyusztált termék elütően más formát és zamatot biztosít.              Lejegyezte: Márton Apukája

FRISSÜLÉS ÁGRÓL-VÉGRŐL    Fotó és szöveg: Fenyőszegi

   Bámulatba ejtett a zsögödfürdei hétszilvafás nemesi címem, mikor a virágzó fáimra tekintettem. A távoli fellegek hóbortos játéka, és a szirombarátok kispamacsai, mesébe illő utazásban részesítettek, ahol közelebb került ég és föld, mint bármikor. Szeliden felröpítettek, s körültáncolhattam az ágakat, mint hajdan tettem, gyermeki önmagam.

Lájtos gondolatok, elektronikus falvédők

   A hasznos és minőségi, vagy éppen szeretetteljes vagy humoros elmélkedések, üzenetek, képek mellett a közösségi oldalakon szárnyra kélt, mint gólyafos a levegőbe, a tanyító (tanító) megaszondások. A könnyed és egy kicsit se megterhelő eszmefutkározások helye  elsősorban a megmutatott pufanézetes világhálós emlékes könyvében (fácsebukon) feltűnő hajdani falvédőkre emlékeztető (de annál is gyengébb) gondolatka sorok mintáját követők kedves erőszakosságának szorgalmas szüleménye. Nem kell semmilyen erőfeszítés, csak amit imitt-amott hall az ember alapigazságként kirakja az elektronikus falvédőjére. A kopár lecsupaszított alig mondanivalók „mesterei” szabadidejükben teszik. Aztán közvetlen utána jöhet a barbis és simlis trendi társasági egymást ki-, és elhasználni bulik. Valóban, minek is kell valaminek utána olvasni, s főképp azután elrágódni, esetleg meggyőződni róla, amikor keményen oda tudjuk rittyenteni eme szájbarágós, magától értetődő teóriákat. Na, aztán még ezeket tecccikelni (lájkolni ) is kell, hanem harag lesz belőle alapon az illetőt törölhetik az ismerőseik köréből! Micsoda „fenyegetés”. Úgyis és mindig akadnak bőven  jóságos, megértő de nem egyetértő, és valamennyire ráérő pajtások, akik meg is teszik, még akkor is ha már undorodnak tőle. A nevüket nem felvállalós zsizsi bogárként csúfolódó egyéneknél valamelyest jobbak, mert nem annyira támadóak és ócskák. Itt teljes mértékben hiányzik a rágalmazás, s még némiképp úgy látszik problémamentes. Mégis valami sántít benne, hiszen nem pppen ilyemire kéne tanítani egymást,  Sajnosan mondva, elveszi a figyelmet a minőségről. Cukisnélküli

    –  RÖPKE ZSÖGÖDI ODAVÁGÓ szómagyarászkodó – 

– zsögödbe es kilocsogott jócska-szócska –

Gyámbász  –  „Szerencsétlenségünkre” felénk ezt sokszor elsütik. Met (mert) van es rea (rá) oka eléges elégszer (gyakran).

 Há vannak rendesen azokból a pacákokból, akik szerelmetességből becsületesen meggyámbásszák a kiválasztott fehérnépecskéket. Hogy kell gyámbászni? Egyszerű, mint a kaszálás! Két erős kész kell héza, s lehet nekikezdeni. Fogdosni, vacskolni (gyúrogatni) imitt-amott szorítgatni jó erősen. Azé ennek es megvan művészete met (mert) ha a menyecske szóvá teszi nemtetszését, akkor finomabbra kell fogni a nyomkodásos szorítgatásos gyomrászást, szegényke a fájdalmába nehogy belépisiljen. Az meg kettős baj: egy, hogy meglátszik a helye, és kettő, hogy szegényke rögtön bugyit kell cseréljen.

 Nemcsak nőköt gyámbásznak meg, hanem aranyos kis gyerekeket es. Egyszer-egyszer annyira, hogy szegény, amikor kiszabadul a szerető ember kezei közül egy darabig nem es jő elő.

   Gyámbássza a kakas is udvarbéli tyúkjait, amikor szerelmetesen megtépássza, tépdesi, napi kedvenc hölgyeményét.

Gyámbászni méges mérgesen a legjobb, met akkor nem kell visszafogd magad, s az jobban es esik, de nem a másiknak. Szózós

Ha van kedve, akkor béírhat hézánk, de csak névvel! Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr honlapja e, ne : http://users.atw.hu/borbelevente/ .