|
FENYŐSZEGI
NYÁR 2016 – 35. szám. A Zsögödi
Belészólója |
|
Régiók vagy nem
régiók? Mifelénk also-felső szinten mindent
letárgyalnak, megtárgyalnak, és mindennek utána kell nézni, s főleg addig
halasztani, ameddig feledésbe nem merül. Közben még Európa felé is kell
kacsintgatni, hogy feltétel nélkül kövessük őket. Pedig a rossz nyelvek
szerint az Unió nélkül jobban megvoltunk, mint vélük. Cifra nyomorúság ez.
Keveset figyelünk magunkra, s többet belemagyarázunk számunkra egyáltalán nem
kedvező dolgokba. Pedig érdemes lenne amire több időt szánni saját
problémáinkra. Ilyen például a tartományok kialakítása. A régiósítás is már esztendők óta téma.
Volt is hőzöngés körülötte, de olyan, hogy sokan annyira felidegelték
magukat, mintha tényleg megszülettek volna az új régiók. A mai napig nem
sikeredett világossá tenni, hogy milyenek lennének ezek a régiók. A
természetes, és történelmi szempontok fölött egyelőre a sokoldalúan fejlett
politikai magyarázatok tömkelege variálódik. Hol ezt, hol azt, ha teljesen
egyértelműen kihagynak belőle. Tudni való, ha valamit ember összehoz, azt
szét is tudja szedni. Úgyhogy nem kell jóelőre hergelődni. Fárasztó és
hiábavaló. Amit tenni tudnánk cirkuszok nélkül, hogy
egymást egy cseppecskét jobban értékeljük, és ügyeljünk arra, ami a miénk.
Székelyföldi régió már századok óta étezik, és úgy tudnánk megvédeni, ha
saját magunk embereinek biztonságot teremtenénk. Egy kis ráfigyeléssel a
szinte gyerekcipőben járó turisztikát felehetne turbózni. Már abból igencsak
jól meglehetne élni. Másról most nem is érdemes beszélni. Ez a különös
sajátossággal rendelkező népcsoport Kelet-Közép-Európa ritkasága. Igen, a
régiók, anélkül is megvannak, ha nincsenek is hivatalosítva. A
hivatalosításhoz, ahogy a szocializmusba mondták, több megegyetértés, és összefogás
szükséges. Régióka |
Mezei munkák itthoniba Rajz: Fenyőszegi
Mit
búsulódsz komám? Így
járék, egyedül kell megdolgojzam a fődet. Há ne beszéjj zőccséget, hol van a fiad, a
testvéred és az okos unokád? Én
lehet beszélem a zőccséget de ök azt szedik kilfelden. |
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Működik a zsögödfürdei strand – Nagy az öröm, a hosszantartó huzavona ellenére a csíkszeredai
önkormányzatnak sikerült bérbe adni a zsögödfürdei szabadtéri fürdőt. Az új
bérlő azt ígérte, hogy július elejétől már lubickolni lehet benne! Hurrrá!!! Zsögödfürdei kanalizálás, útjavítások – A már tavaly Zsögödferedőn végbement szennyvíz- és ivóvízhálózat
bővítése úgy elintézte a környéket, hogy csak na! Aztán az út renbetétele is
hagy maga után kívánnivalót. A helyi érdekeltségű Csihányos természetvédelmi övezetre fittyet hányva megmocskolták
a helyi utak környékét. Az utak egyelőre úgy néznek ki, hogy huzamosabb ideig
járhatók maradnak. Árvizek zsögöd környékén – Nem
tudunk túl nagyot bőcsködni az időjárás felől, mert közbe felvette a pityókaültetvényeket
Zsögödb környékén egészen le Zsögödferedőig a folytonos esőzések utáni víz.
Nincs mit csinálni, az eső az rittyenti továbbra is rendesen. Főlopások – Vannak olyan állattartók Zsögöd környékén, akiknek egy darab
földjünk sincs, s méges vígan hizlalják jószágukot. Ezt úgy tudják
megvalósítani, hogy, akinek van földje attól lopnak. Nem nehéz kitalálni kik
es ezek. Pedig jó lenne, ha a hatóságok foglalkoznának az üggyel, mert ez
valós törvényszegés. Őzikék Nagy Lajin
– Hihetetlen, de való.
Őzikék járnak pihenni a Nagy Laji dombjára. Na persze, a zsögödi felére, ahol
nem annyira koslatnak (járkálnak) az emberek. Nagy Imre galéria – Akárhogy számoljuk, de az idén
nyáron lesz annak negyven esztendeje, hogy megnyitották a nagyérdemű közönség
előtt a zsögödi Nagy Imre képtárat.
Persze továbbra es látogatható. Csontváry
Szeredába– Csíkszereda abban a művészi kegyben részesült, hogy láthassa Csontváry Kosztka Tivadar felvidéki
származású magyar festőművész alkotásaiból létrehozott kiállítást a
csíkszeredai Mikó Várban egészen augusztus 20-ig. Ha teheti látogassa meg ön is. Az élmény
nem marad el. |
Hol volt, hol nem volt… Égígérő
vackorfa varázslata Van egy káprázatos vidék ahol a
szabadság békés végtelenje hatja át az embert. Ez az az univerzum melynek
kapuját átlépve, bárki jelleme, léte, pillanatok alatt teljes összhangba
rendeződik össze. Visszatérve oda, a kezdeti szikrához nem könnyű, de megéri.
A hely felfrissülést, kiteljesedést hoz az odalátogatónak, miközben tisztítja
a beszennyezett életet, a szembe tartott lélektükrével. Érdemes magunkból
előcsalogatni ezt a ritka feltétel nélküli segítséget, csak adni tud, elvenni
nem. Még jólesőbb érzés felidézni, megosztani másokkal. Szerencsésnek
mondhatom magam, mert még mindig meglátogathatom gyermekkorom
varázsvackorfáját. Íme a rövidre fogott, szavakba öntött történet: Fenyőszegvégi Égígérő
vackorfához Zsögödfürdő központjától
kell elsétálni a Fenyőszegi
úton (amit még hajdanán
gyerekkoromban apám nevezett el, kezdetben az Olt holtága mellett sétálgatva
előre), elhagyva a borvizes szabadtéri strandot, s felkapaszkodva a huszonöt
esztendeje beépített Fenyés
völgyén át érkezünk meg az Égigérő vackorfához. Egy darabon a kis patak is követi ezt az utat,
aztán a Kicsi Erdő felé tér el.
Most onnan érdemes átgyalogolni a gyerekkorom vackorfájához, amelyet,
ha jól értesültem mostoha nagyapám ültetett. A hajdani hektáros kertünk
csodaéke vala, a kis lakunktól északra terebélyesedett. Azóta nincs kert, ő
pedig szabadon terpeszti ágait összeolvadva a magasságos egekkel. Egy igazi
látomás. A vackorfa Fenyőszegi út utolsó állomása, aztán már a Büdösfürdő
felé vezető ösvény váltja fel pihenőt tartva az Egyes vályúnál, és Nagyos Patakánál. A jó öreg fa télen fönségesen állt, tavasszal
virágba borulva csalogatta magához a méheket, nyáron rajta pihentek meg a
legkülönbféle madarak, ősszel tarkallottan nézett ránk, s ontotta sárga,
narancsos pírral tarkított gyümölcsét felénk. Minden esztendőben lombjából
lehulló színpompás levélcsokrot szedtem asztalunkra. A fa jelképe volt a
lombozatának cifrasága, aki ölelő árnyékával megvédett a rossztól.
Testvéreinkkel tudtuk azt a titkot, amit most közzéteszek: azt hogy égígérő,
s különös lények, köztük tündérek sétafikálnak fel s alá rajta. Ők vigyázták
lelkünk tisztaságát a vackorfától délre, s egy picit északra elterülő
Tündérvölgyben, az azon kívül élő boszorkányoktól, s a csíkszentkirályi bánya
felől hallatszó Balambér sárkány haragjától, akivel idővel jó barátságba
lettünk. Balembér annak idején még a Haromvára vezírének szépséges lányát
kérte feleségül, de ez egy másik történet... A különös lények részesei voltak
életünknek. Tudtuk, hogy nem bírnak ránk törni a föld alatt fortyogó ördögök,
s csak kivételes esetben lepnek meg fura vicceikkel a kis manók, mert az
Égígérő vackorfán nappal ott őrködnek a tündérek, s éjszakánként angyalok
szállnak alá vigyázva álmainkat. Utolsó meglepetésként megosztom véletek az
Égígérő vackorfa legkülönlegesebb erejét. Nemcsak védi, ápolja és visszahozza
gyerekkori tisztaságunk, hanem bármilyen állat megáll alatta, vagy madárka
felszáll terebélyes koronájára rögtön érteni annak beszédét. Na persze, csak
a tiszta szívűek hallhatják őket. A történethez tartozó képre
rácsodálkozhattok az alábbi linken: https://arboriremarcabili.ro/hu/trees/2214/details Borbé Levente, Volt Fenyőszegvégi lakos |
|
|
Akik minket szerettek IV.
rész – Móricz Zsigmond 1879. június 29-én született a kicsi
Zsiga, Tiszacsécsén, ahol jólétben nevelkedik. Anyukája Pallagi Erzsébet, egy
református lelkész lánya. Édesapja Móricz Bálint földműves és építési
vállalkozó. Mindezt a szép álomvilágot
az 1884-es esztendő töri ketté, amikor a család egy sajnálatos baleset végett
anyagilag tönkremegy. Szülei Prügyre költöznek, őt pedig a nagyanyjával
együtt az istvándi nagybátyja,
Pallagi László fogadja be. 1888-ban a családja visszaveszi. 9 testvére
közül kettő hamar meghal. 1890-ben már a debreceni református kollégium
padjait koptatja. Egészségi állapota végett egy évet halaszt. Saját vallomása
szerint hat esztendős korától érezte, hogy az írás jó neki. Igazából,
tudatosan, azonban tizenkét évesen fogalmazódik meg benne. Szülei 1894-ben
Sárospatakra költöznek. Három esztendei debreceni gimnáziumi évek után
tanulmányait Sárospatakon és Kisújszálláson folytatja. Továbbhaladásában
Pallagi Gyula nagybátyja, a kisújszállási gimnázium igazgatója is segít.
1899-ben beiratkozik a debreceni református teológiára. A teológiáról a jogtudományi karra
iratkozik át. Írásai a helyi lapokban kezdenek megjelenni. 1900-ban a Debreceni
Hírlap segédszerkesztője lesz. Kicsit később Budapesten folytatja jogi
tanulmányait. 1905-ben Házasságot köt Holics Jankával. 1907-ben írja meg a Harmatos
rózsa regényét. Műfordítással is foglalkozik. Az 1900-as években sorra
jelennek meg írásai köztük van a Hát krajcár című novellája is.
1911-ben jelenik meg első nagy sikerű regénye a Sárarany. 1919-ben a Kisfaludy
Társaság tagjává választja, a Tanácsköztársaság bukása után kizárják
belőle. 1920-ban jelenik meg a Légy jó mindhalálig regénye. 1921-ben
németül is lehet böngészni a Sáraranyt. 1925-ben felesége öngyilkosságot
követ el. Nem marad egyedül sokáig, mert 1926-ban Simonyi Máriát feleségül
veszi. 1929-ben az ötvenedik születésnapján tiszteletére ünnepséget rendeznek
Tiszacsécsén. Osváth Ernő halála után,
Babits Mihállyal a Nyugat folyóirat szerkesztői lesznek. 1933-ban az Írók
Gazdasági Egyesületének elnöke lesz. 1935-be jelenik meg a Boldog
Ember című regénye és az Erdély-trilógia. 1937-ben második
házasságának is vége szakad. 1939-ben lesz a Kelet Népe főszerkesztője,
amely folyóirat halála után megszűnik. 1941-ben Erdélybe utazik. Ekkor
jelenik meg az Árvácska és a Rózsa Sándor a lovát ugratja. 1942
augusztus idusa végén, unokája születése érzelmeit felkorbácsolja, s
agyvérzést kap. Szeptember negyedikén a budapesti kórház Korányi klinikáján
távozik körünkből. Három édes, és két fogadott gyermek apja volt. Móricz Zsigmond Észak-Erdély
visszacsatolásakor látogatott Erdélybe. Többször találkozott erdélyi írókkal.
Barátság fűzte Tamási Áronhoz. Egy kerek esztendőt töltött a számára is e
varázslatos helyen. Elbűvölte az erdélyi szellemiség. Székelyföldre szinte
mint felfedező-kutató érkezett. Minden érdekelte, hamar belopta magát az
emberek szívébe, akik közvetlenségéből fakadó természete gyanánt Zsiga
bácsiként kezdték emlegetni. Ami elsősorban e vidéken ledöbbenti, az a
bözödújfalusi székely szombatosok kálváriája. A Kelet Népe 1941.1-es
számában A szombatosok közt című riportjában az antiszemitizmus
előretörése végett megkínzott lakosok védelmére kél. A Bözöd és Bözödújfalu
közötti ösvényt a világ leggyönyörűbb gyalogútjának nevezi ki. Székelyföldi útján
a valóságot szerette volna megragadni. Ezért látogatott meg oktatási
intézményeket, mint a Székely Mikó Kollégium, amelynek hajdani diákja Beke
György lelkesen ír visszaemlékezéseiben. Bözödi György biztatására indult
neki Székelyföldnek. Bözödi feltűnés nélküli rendes embernek látta, aki a
város és falu elöljáróival könnyen beszél, de ugyanúgy meghallgatja az
egyszerű embereket. Elsősorban azért, hogy élethű képet kapjon a vidékről.
Zsögödbe vagy két hetet töltött Nagy Imre festőművésznél. Itt vett részt egy
juhnyíráson is, de ellátogatott a zsögödi gazdakörre. Az utóbbi „rossz”
élményéből született meg a Gazdakör Székelyföldön riportja, szintén
a Kelet Népében, amelyben
hevesen bírálja az hivatali bürokráciát, amit a csíkvármegyei székelyek el
kell viseljenek. Meglátogatta a csíksomlyói templomot, a zárdát, csak egyet
bánt, hogy a búcsún nem vehetett részt. Szerencséjére Csíkszeredában sikerült
találkoznia éppen a búcsúról érkező csángópárral. Pillanatok alatt megtalálta
velük a hangot. Úgy beszélt vélük, mintha régi ismerősök lennének. Így, ha
közvetetten is de fel tudott töltődni a zarándokhely csodálatos hangulatával.
Nagyon örült, hogy megismerhette e
páratlan vidéket. Lenyűgözte a székely nép elevensége, az élet szeretete.
Bármennyire is zord a vidék, és nem oly gazdag, mint Erdély más vidékei, az
emberek mégis jól érzik magukat. A mostoha időjárási viszonyok, meg a
szegényes gazdasági lehetőségek ellenére sem csüggedő nép szinte megbabonázta
őt. Értékelte a gyakorlatias kucifántos (kacifántos) észjárásukat, ami
a magyarok lakta vidékek közül inkább csak erre a tájegységre jellemző.
Szerette az emberek derűjét, az életerőtől duzzadó szeretetüket, a tiszta lelkükből
fakadó vidámságukat. Bámulatba ejtette, hogy a székely ember legyen az kicsi
vagy éppen nagy munkája végezte közben mindig dalra fakad. Hivatkozások: Zsögödi Nagy Imre: „Az úgy volt,
hogy... Hallák-e?” Följegyzések, Csíkszereda Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2012; Móricz Zsigmond
közöttünk, Kriterion Kiadó, 1979, Bukarest ; Vargha Kálmán: Móricz
Zsigmond,Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1971. Összetákolászta: Borbé Levente |
Tegnap a piacon jártam Kedveseim,
kurva boldognak érezhettem magam, hogy végre a kiválasztott szép nyári napon
elértem az őstermelők biopiac vásárcsarnokát. Volt ott minden. Égből csöppent
savas esővel öntözött zöldség és gyümölcs, meg tápokkal etetett jószágokból
előálított hústermékek, satöbbi, ami a gülü figyelő szemeimnek és éhségtől
nyáltól csorgadozó szájnak ingere. A reklám mégtöbbet mutatott. Kivételes
vidékekről származó hazai árut kínáltak. Megjegyezendő, hogy igen érdekes
tapasztalatot gyűjtöttem az utóbbi esztendőkben e téren, mégpedig számtalan
megvásárolt portékának az íze hasonlított az idegenből hozottal, amit
lustaságból csak úgy megvásároltam a nem biopiacon. Hát, neki is kezdtem a valagászódásnak (itt
– alkudozás, kérdezősködés). Voltak
kedves árusok, meg morcosok finom vegyesen. A morcosokat igyekeztem
kikerülni. Ha már vásárolok, legyen kellemes az átverés. Nézegettem jobbra és
balra. Igyekeztem kiszúrni a legigazibbat. Egyik kedves árusítótól ezt-azt
vásároltam. Elpakoláskor a hátizsákomnak csupán egyetlen helyet találtam,
ahol már felszedték az árut. Az elárusító hölgy látván hová helyeztem le a
zsákot, a pénzem legombolása után hisztibe tört ki, védelem alá helyezve az
egész körülöttem lévő zöldséget. Szerencsére nem let rosszul, mert ha ráborul
odalett volna a többi portéka is… Szó szoros értelemben ősi termelő lehetett,
akihez már egyel kevesebb vásárló jár. Én |
|
|
Nyári
kirándulások szinterei
A nyári szabadság,
szünidő, lángra lobbantja a pihenés fenemód vonzó erejét. Gyakran tépelődünk
azon, vajon merre menjünk. A kényelem mellett a kellem megteremtése, s annak
érzése, lényegbevágó tény. Sokszor szemünk előtt nyugszik a hőn áhított táj.
Bizony legtöbbször úgy jövünk rá, hogy körbekerüljük a Földet. De ha már
megleltük, töltödjünk fel ott, majd azután nyaraljunk kedvünkre akárhol. Pihenő Nyaraló |
||
|
ÍZELÍTŐ a kirakatrendezés történetéből! (Szemelgetés a világhálóról) A kirakat a
kereskedelem szükségszerű tartozéka. Nála nélkül az árut eladni nehezebb. Egy
a megoldás létezik, amelynek a központi témája nem más mint minél vonzóbbá
tenni a megvételre szánt árút. Kezdetben valának a kirakodó vásárok. A
kirakat szavunkat is a kirakodásból származtatják. A kirakodó vásárok mellett
feltűntek az első reklámtáblák, amik még a mai napig is fellelhetők a
piacokon. Ha az árú igényesebb vásárlóknak volt szánva, a reklámok nemcsak
csalogató felhívásokkal, hanem plakátokkal is párosultak. A polgárosodás
idejére tehető az első üzletek, s azok reklámkirakataik nagyszámú
elterjedése. A XIX. században már a Kárpát-medencében is terjedni kezdtek,
míg a XX. század elejére behálózták egész Magyarországot. Az üzletek bejárata
előtti és melletti egyre igényesebb reklámszöveg jelent meg. Felkerültek a
falakra a cégek nevei is. Az üzlet ablakaiban utcára tátongó kirakatok
igényessége is megnőtt a kor szellemének megfelelően. Mindezt a fejlődést a
„sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” húzta keresztbe. Ott már a
kollektív szükségletekre állítódott be minden, amíg a fokozódó jólét
következtében belefért a kirakatrendezés is. Igaz, bizonyos felső utasításra
megszabott korlátok között, de igazán jól működött az 1990-es fordulatig. A
huszadik század derekán, ami változást hozott, azok az önkiszolgáló üzletek
voltak. Jónak bizonyult viszont az a kis jó beszélgetés az eladó és a vásárló
között kezdett megszűnni. Viszont a járókelők örömére egyre több ízléses
kirakat született. Szerették bámulni az emberek, s ennek hatására szívesen
tértek be abba az üzlethelyiségbe. Kibámulóka |
Kommunizmus megidézése 15. rész – kirakatrendezés –
Mifelénk Székelyföldön a kirakatrendezés az 1950-es évektől újból nagy
lendületet vett. Marosvásárhelyen lehetett e szakmából oklevelet szerezni.
Dávid Kálmán volt kirakatrendező mesélt régi élményeiről. Érettségi után nem
éppen azt a szakmát választotta, amit elvégzett. Még könyvtároskokott is, de
igazából egy kirakatrendezői továbbképző / tanfolyam után ezt a szakmát választotta.
Akkoriban nagyon ügyeltek a kirakatrendezés esztétikájára, nemcsak az
épülethez kellett passzoljon a bizonyos reklámfelület, hanem a város
arculatának formájához is kellett illeszkedjen. Hiszen mindezek a dekorációk
közvetve csiszolták-finomították az ott lakók ízlését is. Ebből következik,
hogy egy kirakatnak elengedhetetlen tartozéka volt a tervezés és kivitelezés,
amelyben nem hiányozhattak a művészi eszközök sem. A díszítések pedig az árú
jobb színben való feltüntetését juttatta előnyhöz. A fő elv: törekedni a
vásárlók csalogatása végett a minél vonzóbb elemekhez, amelyek kiemelik és
előnyös színben tüntetik fel az árút. Minél figyelemfelkeltőbbre sikeredett
egy kirakat, annál jobban segítette az eladást. A kirakatrendezés egyik
sajátos eleme volt a megvilágítás, amellyel sokat lehetett dobni az adott tér
hangulatán. Egy üzleti kirakatban a legfontosabb az árú központi elhelyezése
volt, esetenként, ott ahol szükség megkövetelte árcédulával együtt. Ezt
követte az ötletek sokaságából összeállított díszítések, amihez a képzelőerő
párosult. A figyelem megragadásának művészetéből fakadó „élő” kirakatott
kellett megvalósítani. Szaknyelven úgy hívják hogy tekintetfogó (Blickfang).
Ebben sokat segít a fantázia, vagyis a képzelőerő korlátlan tárháza. Ha
sikerül elmondani a vásárlóknak a kirakat-kiállítással a lényeget, azaz,
megvalósítani a tekintetnek is tetszetős reklámot, akkor a kíváncsiskodó a
csalogató kirakat hatására ösztönösen az árura figyelt. Mégis akkoriban a
kirakatok nem föltétlen a pénzről szóltak, hanem érzelmi töltetük is volt.
Kellemes hangulatot keltve reklámozta az adott árút. Hargita megyében az Unió Szövetkezet
berkein belül munkálkodtak a kirakatrendezők. Foglakozásuk átfogta az egész
megye területét, ahol városok vagy nagyobb üdülőhelyiségek voltak. Dolgoztak:
Csíkszeredában, Tusnádfürdőn, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron,
Szentegyházán, Balánbányán, Gyergyószentmiklóson, a Gyilkostónál, Galócáson,
Maroshévízen és Borszéken. Az áruházakban szezononként cserélték a kirakatot.
Azonban, hogy ne váljék unalmassá igyekeztek időnként változtatásokat
„becsempészni”, és új árú esetében cserélni azokat. Az üzletben kínált árú
hordozta a kirakat témáját is. Ilyenkor minden kis apró részlet fontossá
vállt. A szemrevaló tervezés kivitelezéséhez kiváló szín-, és térlátásra volt
szükség. Gyakori követelménynek számított a természetes hatás is. Főleg a cégek kirakatainak rendezése volt
fontos. Ezzel is jobban tudták reklámozni a hazai vállalatok saját áruját,
melyek a kapitalizmust lemásolva, de merészen, áttételesen szembeköpve „mi is
tudunk olyant” elvvel mutatták meg tehetségüket. Kálmán bácsi több megyei kiállításon vett
részt lehetett az textil, famegmunkálással foglakozó üzem, vagy éppen a
népművészeti szövetkezet mindenhol a leleményességét, és fantáziáját
használva változtatta át a kiállítást, a kirakatot művészi alkotássá. A
kirakatrendezők kiállításait díjazták. Munkájukkal megjárták tengerpartot és
a fővárost is. A hajdani termésnapok alatt is komoly kirakatrendezői munka folyt.
A zöldségek és gyümölcsök rendszerezése, rendezése kívánatossá tette az
árút. Eme szakmabélieket azon kívül,
hogy az Unió szövetkezet alkalmazottjai voltak tehetségüknek köszönhetően
külön megbízást, sőt teljesen eltérő feladatot kaptak, ami a kereskedelmet
illeti. Például múzeumok berendezését és annak szánt anyagát alakították ki
igazi tárlattá. Ilyenek voltak a Gyergyószentmiklósi, Székelyudvarhelyi és a
Székelykeresztúri múzeumok. A feladathoz mérten száraz virágokat, dobozokat,
kartonból készült képkereteket, fatörzset és ágakat, leveleket, kerítést,
fényképeket s a többit használtak fel. Két igen látványos munkája Kálmán
bácsinak, amire büszke lehet az egy papírplasztikából készült keretbe tett
szánkó, amelyen csomagok voltak. Az egyik kedves bámészkodónak annyira
megtetszett, hogy meg akarta vásárolni. A másik szintén kartonból készült a
zeneosztály számára, hegedű és zongoraklaviatúra. A a vásárlók hada bámulta.
Természetesen mindkettő térben megfelelő háttérrel színekkel telítve.
Számomra egy képből kiugró ág ragadta meg a figyelmemet, amin fészek is volt.
Mindenképpen egy élmény vala bámulni az efféle kirakatokat. Voltak hazafias
kötelességek is a kirakatrendezőknek például amikor a hajdani országünnepen,
Augusztus 23-án autókat kellett teli csicsázzanak virágokkal. A tribünt, ahol
kötelező örömmel elvonult, a szintén kötelező mosollyal és éljenzéssel a
„boldog” tömeg, éjjel készítették el, hogy reggelre a díszítés friss
maradjon... Ennek ellenére a munka eredménye meglátszott, mert az emberek
kedvelték, és igényelték az ízléses dekorációkat. Sajnos ez a csoda 1990-ben
országszerte megszűnt. A szövetkezetet felszámolták, és a sok értékes
kirakatrendező egyik napról a másikra útra került. A gombamód kinövő vegyes üzletek, kávézók,
és másmilyen kereskedelmi létesítmények kirakataiban olyan áruömlesztős
„technikát” alkalmaztak, vagyis ahogy érték azt duvasztottak ki az üzletek
ablakaiba. Sajnos a jó ízlésnek már semmi keresni valója nem volt az egyre
fokozódó pénzéhes világba. Ha jól meggondoljuk, ezeket a kirakatokat nézve,
az embert olyan érzés fogta el, mintha az üzlet most költözne be vagy ki.
Ma is létezik magyar nyelven kirakatrendezői szak egybekötve
lakberendezéssel, vérágkötéssel, rendezvényszervezéssel, műszaki rajzzal,
reklámszerkesztéssel, mégsem a régi. S ami a mai kirakatokat illeti, hát
valamelyest javult az állapot, de néhány kivételével a jó ízlés határát sem
súrolja. Köszönet a régi élményekért Dávid Kálmán kirakatrendezőnek. Borbé Levente |
|
|
Fellegek gyüjtötte esőcseppek gyöngyéből
táplált erdő-mező ajándéka, a lelket frissítő és szemet gyönyörködtető
látvány, a tündéri tarkallós virágtavacskák. |
||
|
Nyáreleji fenyőillatos napok ajándéka
A világunkat egyértelműen, feltételek
nélküli szeretetét zsenge korban lehet teljességgel megtapasztalni. Ha minden
zökkementesen történik, akkor szép csendben összeér a teremtett a teremtővel. |
KICSI GYEREK NEM PELUS NÉLKÜLI GYEREK Kisgyerekek láttán manapság igazi
pelusharcosokat vélünk felfedezni, akik nem szívesen szoknak le a kényelmes
beszarásról. Foggal-körömmel védik kissé karika lábat formáló
védőfelszerelést. A régebbi pelenkák
nem élveztek ily nagy védelmet hordozójuktól, mert azok bizony hamar
felcsíphették az apró hősök popsikáit. Oka, egyszerű. Az anyukáknak sem
jutott annyi idő, főleg azért mert kézzel kellett öblitgeni annak idején,
hogy folyton-folyvást cserélgessék. Az új idők komfortja, bizony új kihívások
elé állítják a szülőket. Erről és más egyebekről ejtek néhány peluskörötti
történetekből fakadó pillanatot. Elméletből tízes – A gyereket illik
megpuhítani. Ilyenkor megismertetjük a bilikével, elmondjuk neki milyen
isteni annak használata. Íme Apa, Anya és a testvérke hasonlót használ. Sőt
nemcsak bilikére, hanem arra is ráülhet, hiszen neki erre az alkalmakra van a
kisebbített popóméretű ülőke. Eme eszmefuttatás után a kedves gyerek
elsajátítva az elméletett jelesre megválaszolja, hogy hová kell kakálni,
miközben telerotyogtatja a pelusát a lakás valamelyik szegeletében. Kakanuku Bili Kong – Így hívják a
japánosított viccbeillő vécés nénit. A gyerek nem buta, csak kicsike. Résen
áll, amikor a lépten-nyomon kaki után nyomozó kedves gyanuskodó szülő
osonkodik utána. Már jóelőre a szoba olyan sarkába húzódik be, ahol
foggal-körömmel lehet kiszedni. Persze, megtorpanva benyomva a durcit elvégzi
“vármegye robotját”. Azután jöhet a peluscsere. A lényeg, hogy minél jobban
szaglászik a szülő, annál később talál rá a szag forrására, s akkor a bili
továbbra is megőrzi érintetlen ragyogó állapotát. Bilitréning – Na persze, az anyuka a
számtalan esélytelen próbálkozás után nekilát a bili mutogatásához, s
véletlenül cask úgy mesél annak elengedetlen fontosságáról. Mindezt teljes
komolyság és türelem kíséri. A gyereknek egyelőre csudajó játék, meg az is
lehet, hogy egyik óvatlan pillanatban ráül. De mint minden tréning alatt
fenáll a veszélye, hogy hirtelen, akár csorogtatás alatt, vagy éppen
szotyogtatás közben felpattan róla, s az eredmény, ami után nagy éljenzés és
taps szokott járni, a bilin kívüli övezet rövid időtartamú vendége lesz. Mókás rotyogtatás – Kemény eredménnyel
számolhat az a szülő, aki ezt az utat választja a leszoktatásra, hiszen a
gyerek játéknak tudja be, s nagyon mókás dolgot művelhet. Ha rendbejönn valamelyest
a biliügy, lesznek hátulűtői. Nemegyszer művészi tehetségét kezdi
kibontakoztatni, mint egy reneszánsz mester, határtalanul dolgozva bilin
kivül és belül. A győzelem napja!
– Amikor
először sikeredik a kismanónak pelus helyett a bilit választani. Az anyuka,
ha készpénznek és nyílegyenesnek tudja be, változást vél felfedezni, akkor
megfog lepődni mennyi szarhelyzetben fog még részesülni. A szobatisztaság
gyakorlatba ültetése olyan, mint bármelyik mesterség. Elsajátításához idő
kell. A siettetés a kisgyermeket a “kincse” megőrzésére ösztönzi. S az eredmény ott is fog bűzleni, ahol nem
kellene. Pelus nélkül – Hogyha a kis csemete
rájön a pelus nélküli világ bájára, ha néha még becsúszik a meglepi, akkor se
fogja becsomagoltani többet magát. Pelushős |
|
|
MERENGŐ FENYŐTÜSKÉS TARISZNYA 4. Hát mit es mondjak, az eszem túl kicsike,
hogy felfogjam, hogy mi a ráksúly megy végbe évente az érettségi körül. Két
hetes érettségi időszakból az idén négyhetes lett. Ki tudja, ha így
folytatódik kinyúlhat egy egész életre. A szigorítások pedig olyan mértéket
öltöttek, hogy ember legyen, aki bétudna hatolni az épület érettségíztető
részére. Kamerák, rendőrök, felügyelő tanárok, motozások stb után, mint igazi
bűnözők úgy ülnek padba megmérettetésre a diákok. De kapnak poharakat, s
vizet is visznek, nehogy kiszáradjon a torkuk a sok írástól... Bezzeg annak
idején jómagam nem részesültem ebben a “kegyben”. Kérem ennek a
rehabilitálását! Csuda, hogy élve megúsztam. Mindenesetre légy legyen a
talpán, aki be mer menni egy vizsgáztató teremben. Semmi esélye, hogy élve
kijusson. Ha a szigorítások így foltatódnak, végül még a diákok sem mehetnek
be a vizsgára. S ha megvan az érettségi milyen lehetőség nyílik itthon? Hát
nem sok. A bizonyos érettségi utáni havi ingyenpénz után irány külföld!
Cuki!!! Rácsudálkozi |
||
|
– Nyúlfarknyi ZSÖGÖDI locsogó hablatyolás – – zsögödbe es elpufázott dumabélés – Hennyeg – Jópofa jelentése van. Az emberek egyik
kellemetes állapotát eláruló szavacskája. Hennyegni udvarláskor szoktak, amikor a
legény csapja a szelet a leánynak, s az es jó néven veszi. Hennyegni, annyit
jelent, mind esszebújni (összebújni),
vihorászni, s szerelmetesen egymást nagy boldogságban érezni. Úgy es
mondhatnánk, hogy hízelegősen heherészve érzékelni karöltve a felhőtlen
örömözést. Egyik megfelelője mifelénk a hetyegés. Ejsze többen es használják,
mint a hennyegést, de a lényege szinte az. Egyféle, inkább az önfeledt
gondtalan mámort fejezi ki. Ez a dörgölődzős, szinte kizárva a világot
vidámság mast es jelent. Manapság főleg városokon komolytalan, hű belé balázs
féle kapcsolatnak keverik bé. Mások pedig a fehérnép leteperése érdekében,
mindent bévetek alapon féle hancúrozást értelmezik. De vannak olyanok es,
akik kihagyva a flörtöt, a szép udvarlás gondolatát egyből belévágva a lényegesbe,
csak szimpla etyepetyére gondolnak. Pedig milyen más egy csepp incselkedő
huncut pillantás, a szemkacaj, meg a kétbalkezes mosoly, nem beszélve az
egymáshoz való araszolás, amíg a rokonszenves testyek (testek) essze (össze) nem
érinkeznek. Hennyegni házastársok és élletársak között es (is) lehet, met (mert) ez tiszta es lehet. Emigyen a bémocskolt es ártatlanná
válik. Megmondó |
Zsögödfürdei szálloda nagyjából egybe... Fotó: Fenyőszegi
|
|
|
Közöljön bátran! Küldjön ötleteket! Bíz Isten jól jön! Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi honlapja itt : http://users.atw.hu/borbelevente/ . |