Cicomás és nagyon ficás világban élünk. Mindent készen a szájunkba dugnak. Repül sült galamb, ki tudja hol áll meg… Mindent a seggünk alá tesznek. Mindent eligazítanak a szórakozástól egészen a komoly tevékenységig, amit halomra és kilószámra agyondíjaznak. És mindettől szinte mindenki boldog. Magánélet majdnem nincs, mert úton útfélen a csoda multimédiás eszközökkel kifingatják belőlünk a lelket. Bekerülünk újságba, a bulvár lapokba, a tévébe, rádióba, felkerülünk a világhálóra, sőt a csapból is mi folyunk kifele. És ezt mind értünk teszik! Meee!!! De jó istenkém. Milyen áldozatkész emberhez hasonló mutáns szörnyetegek kínálják a kívül vörös tűzben égő és egyben ragyogó, belül pedig teljesen rohadt almát.

Babás műsorokban helyettünk heherésznek. Sőt a mindennapi életben is mindent ígérnek, ehhez kell a több mázsát nyomó reklám. De az igazi ember, akik a szinte mindenkin kívül estek, vagyis benne vannak a szinte mindenkiben, csak érzik a felszín alatti bűzt, nagyon jól tudják, hogy jó áruhoz nem kell reklám. Mert ami egyetemes örök és igaz az előttünk van. Nem kell hozza a hamis csomagolás, amitől az ember haja égnek mered és úgy érzi legszívesebben kiszaladna egy hegy tetejére, s addig ordítana, míg a hangereje engedné.

Az önös érdekek palástolása nagyon kemény munkát igényel. Néha „végleg" el kell távolítani azt a személyt, aki nem tudja élvezni e varázslatos megromlott habos tortás világot. Legtöbbször szükségtelen, mert a hatalom úgysem a csórok kezében van. Megesik néha az is, de nem sokat nyom a latban, mert átformálódnak. Ez a mézes mázos terrorizmus korszaka. Ezt viszont szinte mindenki érzi, hogy valami bűzlik, csakhogy pontosan mi azt nehéz meghatározni. Bizony mindannyiunkat visz az ár. Egyénenként, de együttes erővel meg kell találjuk ebből a nagy hablatyból a kivezető utat.

Ugye, de szeretnek vonattal utazni kedves olvasóim. Az embert vagy az öröm, vagy a muszáj veszi rá erre a cselekedetre. Lehet, inkább a muszáj, mert szép országunk vaslovai, csak amúgy nyeríteznek a vasúti síneken, sajnos szegények kehesek. Hisz nem csoda, nagyon megvannak öregedve, de mégis sokat érnek. Legalábbis az utasok ezt észlelik, mikor kifizetik egy „sétára" a jegyet. A püfögő rötyögő, nem lehet tudni micsoda szerelék még úgy is halad, ha a kedves utasok egymásra préselődve, torz alakot öltve nyögnek a kitűzött célig.

Azért akad olyan utas, aki az összetákolt vonat ablakát nem tudja kiszerelni és ezért kitépi. A vécékről ne is beszéljünk, mert aki bemerészkedik, biztos, hogy megérinti a halál gázereje.

125 ÉVE SZÜLETETT KRÚDY GYULA

Gyerekkori élményei Nyírségben és Szepességben végigkíséri egész életét. Írásai nagy része e mesebeli tájakon játszódik. Képzeletvilágában helyet kapnak az új tájak is, mint Budapest és Nagyvárad. Magányossága áthatóan tükrözi gondolatvilágát. Mivel igazi barátra sosem lel, írók társaságában tölti idejét, kizárólag szakmai vonatkozásban. Szereti a kávéházakat. Nehéz lenne megmagyarázni azt, hogy miként tudott több mint hatvan regényt és körülbelül háromezer elbeszélést megírni, ha ideje nagy részét kávéházakban, vendéglőkben és más szórakozó helyeken töltötte.

Jókai és Mikszáth ifjú-, míg Puskin, Zola, Turgenyev, Marcel Proust felnőtt korában hatottak rá. Mindezeket ötvözi az ő világával, amelyet idővel tökéletesít. Krúdy világában ott van a gyermek- és ifjúkor csodálatos képei, párosítva a kor könnyedségével. Nagy élvezettel jeleníti meg a polgári élet ügyes bajos dolgait. Néha egy kissé elrugaszkodva a valóságtól sikerül új világot teremteni, amelyet teljesen átsző a boldogságérzet, a kiruccanás és a magány tragikomikus hangulata, ironikusan tálalva, akár egy csoda ebéd. Érdemes bekopogtatni ebbe a világba. Nem kell, többet tegyünk, mint kezünkbe vegyük műveit és böngésszük ki első sorától a végéig. Akkor válik világossá a hölgyeknek talán, módosítani kellene a ruhatárukat. Főleg szerelmeseknek jót tesz a séta. De az igazi nem más, mint egy kiadós finom ebéd.

Krúdyt nem lehet befejezni. Életünket áthatja a magánytól való félelem. Szükség van a társaságra. Szükség van a lebegésre, mely megvált és átformál, teljes nyugalmat kölcsönöz személyünknek, amivel többek leszünk, amivel többet adhatunk másoknak. Időt kell szakítani a szórakozásra, a mesevilágra, hogy a gyerek, aki bennünk él valahol a felnőttes rögeszméket el tudja söpörni. Az élet meg kell találja minden egyén magányos szívét. BL

„Zsögöd művelődési életéről, szülötteiről: temploma XV. századi építmény, 190 évvel ezelőtt felújították, barokkos toronnyal bővítették. A falu Csíknak Mikó Antal és Mikó Bálint személyében két főispánt adott. Poulini János zsögödi kőfaragó építette a nyergestetői emlékművet (1897). A település nevét Nagy Imre festőművész tette ismertté, híressé. Ő 6000 alkotását hagyta a városra (Csíkszereda)! A galéria Nagy Imre alkotásainak népszerűsítését szolgálja." Szőcs János muzeológus

Így néz ki összesítve Zsögöd művelődési élete nagyléptékben. Ez is valami. Térjünk a lényegre. Nagy Imre a huszadik század egyik jelentős magyar festőművésze volt. Sokan meghatározták műveinek hovatartozását. Megtörténhet, hiába tették. Mondták népi festőnek, realistának, szecessziósnak, izmusoknak, egy kicsit Van Goghosnak és Gauginesnek stb. A lényeg ezen túl mutat. Ifjúkorában nagyon kereste helyét, ezért is indult útnak. Keresztül kambacsolta Európa néhány városát. Magyarországon, főleg Budapesten tartózkodott hosszasan, de visszatért szülőföldjére, ahol várták úgy, ahogy várták. Falujában egy kicsit bebellónak tartották. Ott volt a kemény munka minden évszakban, de nem fűlött a foga rá. Inkább ábrándozott kaszálás, ültetés, favágás és betakarítás helyett. A vélemény csak akkor változott meg, amikor keményen tejelt a munkáiból. Nagy Imre dolgozott temperával, olajjal, tussal. Szerette a pasztellt, sok szénrajzot és grafikát készített, főleg az erdélyi írok arcképeivel, de a fametszetek készítésétől, sem idegenkedett. Nem nem… Sok csurdé purdé nőcikét rajzolt le. Tanulmányozta a test szépségét. Kell is, ha már ezt a pályát választja az ember. Munkájának egy részét az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban és Svájcban őrzik. Erdélyben a már említett Zsögödön és Csíkszeredán kívül, Marosvásárhelyen és Kolozsváron vannak képei. Természetesen magángyűjtők hadánál is díszeleg néhány példány a falon. Oriás Zsögödi írása

Szénsavas borvize vasat, bikarbonátot, ásványi sókat tartalmaz, hozama 30 liter másodpercenként. Ez a nagy hozamú forrás táplálja a borvíztöltőde mellet a szabadtéri strand 2 medencéjét, valamint a kádas meleg fürdőt. GYÓGYJAVALLAT

A fenti dumát felrakták az Internetre is, de sokat firkáltak a Hargita Népe napilapban is. De arról nem szól a történet, hogy az említett borvíztöltőde kifingott, már egy jó ideje nem működik, bezárta kapuit. Az említett nagy hozamú forrás, ami a képen is látható az emberek ügyességéből származó szeméttel együtt, pedig nem természetes. Nyolcvanas években érkezett nagy szocialista brigád nekilátott a fúrogatásnak. Össze is fúrták a fél vidéket. S akkor történt a „csoda", hirtelen feltört a borvíz. Közel egy évtizedet ott szabadon lepcsegett, akkor sikerült a töltőde létrehozása. Ezt a fúrást a környék összes borvízforrása, szám szerint 15 megsínylette. Zsögöd környéki borvízforrások száma kettőre csökkent. Egyiket maga a főszerkesztő tisztította ki nejével és öccsével. Egy kiapadt forrást pedig bégyújtottak, úgyhogy a buzogó vízből csöveken át bevezették. A borvízstrand pedig 16 fokos melegvízével működik. Néha elfelejtik idejében megnyitni, de ami késik nem múlik. A strand fanta színe nagy örömet szerez a gyerekeknek. Mikor kilép az ember a medencéből több élménybe lesz része. Kettőbe összeragad a szempillája, testrészei pedig összezsugorodnak. A medence aranyos picinysége végett kevésbé lehet úszó élménye az embernek, de azért meglehet próbálni. Közben pedig sokan ugrálnak bele a vízbe felhőtlen boldogsággal, valakinek a fejére vagy egyéb testrészére. Jöjjön jövő nyáron Zsögödfürdőre!

ZSÖGÖDI NEMZETKÖZI TENISZTORNA A múlt hónap dicsősége a csíkzsögödi teniszpályákon megrendezett teniszversen. VII. Favory-kupával díjazták a versenyzőket. A szervező Szabó Nándor testnevelő tanár kellemes meglepetésére 60 sportoló nevezett be. A Hargita megyei versenyzők mellett jöttek Sepsiszentgyörgyről, de egy teniszező Magyar-országról utazott a versenyre. Ez testvér! Ki tudja egy idő után a zsögödi Wimbledon kinövi magát és egy idő után itt tartják majd az olimba a piát is.A Zs.O.P. egyesület

Bizonyára mindenkinek van külföldön ismerőse, rokona. De a magyarok nagy családja minden magyarral rokon szerte a világban. Nos, ezek a fájin rokonok jövőben még többen lesznek. Jöhetnek haza kivezetni a „sötétségből" Erdélyt… Jöhetnek haza üzletet nyitni, amiből még a helybéli is kap egy szárazkaréra valót. Ügyesen felvásárolják földjeinket, mert lesz pénzük rá. Kulturális vuduzás korszaka lesz ez. Mi pedig, hadd örüljünk az alamizsnának. Zsögöd

EURÓPAI UNIÓ KÖVETELMÉNYEI Egy Zsögödi töprengése az Unióról

„Előre lépni, eredményeket elérni csak úgy lehet, ha tiszteljük egymást, ha aprócska, önös célok helyett nagyszerű, közös célokat tűzünk ki, és mindent félretéve, közös erővel harcolunk azok megvalósításáért. Hogy hol leszünk a jövőben, az attól függ, mit teszünk ma! Ne feledjük: egy célunk van, tehát csak egy oldalon állhatunk függetlenül kortól, szervezeti hovatartozástól. Ez a jövőnk, közös jövőnk záloga." Szász Lenke

Ugye milyen szépen hangzik a fenti idézet, csakhogy nem egy Uniós izé fogalmazta meg, hanem egy székelyföldi pedagógus. Az Unió az követel. Kell is, hiszen veszélyben lennének szegénykék. Mindent rendben szeretnének találni szegény szerencsétlen államokban. Hatalmas segélyeket is adnak, bizony, csak pályázni kell rájuk. Minden intézményt felügyeli valaki. Még a pályázatokat is egy egész hadsereg bírálja el az Unióban és az adott országban is. Mégis kevés eredmény látszik. Ilyen mondatok hangzanak el: „Emelkedik a hajléktalan intézmények normatívája. Helyénvaló volt egyes helyeken az aszály. A gazdák euró normáknak megfelelően kell termékeiket értékesítsék. Mindenki részére adják meg az alapvető emberi jogokat."

Hát igen, a hajléktalanok euró komfortos ágyakba töltik, majd a teleket egy csarnokba, ahol az életkörülmények minimálisak. A gazdák pedig a pályázatok ellenére nem tudnak felzárkózni az eurónak, hiszen nehéz a több évszázados hagyományt felrúgni. Ezek után felvetődik a kérdés, ha mindenki egyformán euró komfortos lesz, akkor mi lesz azokkal, akik az alapvető emberi jogokkal élve nem akarnak komfortálódni? Semmi különös, komfortálodatják slussz.

Már rég lakat alatt van. Javítgatják, szépítgetik és felhőtlen boldogságba telik az idő. Sokak örömére szolgált, hogy az emlékmű kikerül eldugott fészkéből és mindenki teljes pompájában megcsodálhatja. Országunk bölcs politikusai beleegyeztek a fent említett dologba, csakhogy telik az idő és változik is, mint az időjárás, mert egy kis idő múlván szinte, még egy kis idő múlva egyáltalán nem engedélyezték. Később megmagyarázták, nem az a baj, hogy közszemlére tétetik a szobor, hanem, hogy sérti az embereket, mert semmi köze hozza új hazánknak. Esetleg egy román-magyar megbékélési parkban kaphat helyet, ha kapni fog egyáltalán. Ez az egyáltalán jogos, hiszen egyesek szerint mérgezi a két nemzet közötti levegőt, feszültséget kelt stb.

Valóban érdekes meglátásnak lehettünk tanúi. Persze a magyar fél szenved, mert ilyenkor így kell. Nem lehet tudni mi értelme van ekkora nagy csepűrágásnak, de bomlik az elme és elszáll az ész. Tudtom szerint a mindennapi embert nem egy szobor fogja zavarni, hogy felkerül-e vagy sem régi pompájában a helyére, hanem az a mérhetetlen szegénység, amivel mindennap meg kell birkózzon az egyszeri polgár. Természetesen jó időtöltés azok számára, akiknek megvan vetve a hasuk és nem kell búsulják a mindennapi betevő falatot.

Azt persze a fölötteseket nem zavarja, hogy úgy szaporodtak 1990 után a szobrok akár a gombák, mert kell címen. Mindjárt minden lakósra fog jutni egy szobor. Időnként el kell távolítani, ha nem tetszik a szomszédnak, aztán egy más helyre felállítani. Esetleg cserélni, mint a bélyeget, kinek milyen tetszik. Lesz, aki egy idő után gyűjteni is fogja, ha lesz tér ahová kipakolja őket. Például lehetne gyűjteni híres művészek, politikusok, tudósok, hősök stb. szobrait. Milyen boldogok is lehetnénk tőle. Kedveskéim el kell dönteni, hogy igazán mi zavar bennünket. Szobrozó Pál

Több újság hasonlóképpen idézte meg az eseményt. Igen régen az egyház tulajdonában működő világi iskola volt. Kommunizmus fénykorában került állami kezekbe. Több nevet is kapott ez alatt. Szegény épület, valószínű, ha tudna beszélni, nem tudná megmondani, hogy hívják. A keresztszülőkről nem is beszélve. Egyelőre a mostani nevén fut. Öt év leforgása alatt visszakerül egyházi tulajdonba. Hogy ez pontosan mit jelen nem tudni. Talán azt, mint eddig is tovább folyik az oktatás benne. Szükség van a jól képzett pedagógusokra és más alkalmazottakra is. Éppen ezért nincs ok aggodalomra, hisz az iskola azoké, akik minden időben becsületesen megállták a helyűket ebben az intézményben. Mű

IVÁNKA TÖRTÉNETE KAPTAFÁRA KÉSZÜLT FILMEK FINGMŰHELYE

Ivánka egyszer megszületett egy orosz származású de amerikai családban. Az emberek azt suttogták, hogy valami cári család leszármazottja. Pontosan nem tudta, hogy az anyja narkós volt-e vagy ejces. Ejce az mégsem. Apja ütötte verte, azért, hogy jó modorra tanítsa. Kissé sokat piált, nemegyszer a sáncból szedték ki haverjai saját hányásába fuldokolván. Szerencsére a szomszédban volt egy babba fehérnép. Mestersége, kurva volt, de Ivánkával nagyon jól bánt. Ivánka a koszos mocskos bódéházak külvárosi rengetegében felcseperedve otthagyta apját és elindult a nagyvilágba. A szomszédhölgy kikísérte. Krokodilkönnyeket hullatott utána, akkor jött rá, befolyásolta szegénykét. Ivánka belekeveredett egy bandába. Sokat szívatták, de egyszer túl járt mindenki eszén. Mindent kipróbált. Drogot, piát, nőt, férfit, vadkacsát és bádizást. Mindent megutált. Nem is csoda, csak kétszer ölt, de azt se az ő hibájából. Csak három embert félszeggé tett, szintén nem az ő hibájából történt. S még szerencsétlent le akarták csukni. Szinte le is csukták. (Na nem kell mindjárt bőgni). Aztán elhatározta, hogy megrendesedik, mert rájött, hogy rossz fiú volt. Persze arra is rájött, hogy nem az ő hibájából. Ivánka ezárt vonult be Boszniába. Mivel nem tudta kit kell lőni lőtt mindenkit. Sok embert kiirtott az igazságért. Még a régi narkós haverját is megmentette, aki bajtársa volt a háborúban, egy mocsok szerb karmai közül. Ivánkát hazatérvén ünnepli az amerikai nép. Pár nap leforgása alatt csak amúgy roskadozik a sok kitüntetése alatt. Rögtön beleszeret egy modell alkatú színésznőbe és elveszi feleségül. Sajnos az apjával, habár kibékült nem tudja megjavítani kapcsolatát. Egyik alkalommal alkoholmérgezésben meghal az apa. A szomszéd kurhanekket kiszedi bódéjából, felfogadja titkárának az induló cégéhez. Hamarosan kiterjeszti vállalatát Kelet-Európára. Mikor mindene megvan, maga elé bámul, s tudja, hogy valami hiányzik, még pediglen a putri bűze. A csavargok áporodott szaga, de tudja, hogy kell tartsa az egyensúlyt, mert a régi csábító és veszedelmes, az új gürcös, de nyugodt élete. Vége. A Zsögödi mozi rajongók egyesülete

Becsületszavamra ez az Amerika, tiszta Amerika. Svájcinéger a rossz és később jó, -megjavult terminátor államfő lett. Ezt már szhereteem. Terminátorként viselkedve sok női és nemcsak női szívet fog meg- dobogtatni. Hátha én Kaliforniába laktam volna nem kapta volna meg a szavazatom. Nekem föltétlen egy formás alakú nagycsücsü kellett volna az állami székben. Legalább akkora dudákkal, mit Pamela Anderson. De ha nem is elnöknek, legalább alelnöknek jó lenne egy hasonló maca, hogy legyen amit bámuljanak az erősebb nem képviselői is. Vál. Biz.

Az élőlények élnek halnak, mi is emberként azt tesszük. Később átalakulnak, mi úgyszintén. Hogy mivé voltunk és mivé leszünk, az most már mindenki fontossági sorrendje vagy következtetése alapján váltakozik. Az igazság az, hogy kevés különbséget látok például egy ember és virág közt. Mindketten elvárják a gondoskodást, hogy cserében egyre jobban kiviruljanak. Zsö-Csing Le Van-Csen

Mostanság egyre többet hallani a nagyon bonyolult kérdések szóhöbörcsegéről. Minden nap legalább egyszer valaki elmondja: „Hát ez egy nagyon bonyolult kérdés". Ilyenkor a tévénéző félálmában kiguvasztva a szemét és tovább érdeklődve figyel. Mire újra beleélné magát a témába, rájön, kár volt sajátmagát felráznia, mert folytatódik a túl hosszúra nyúlt, nem neki szóló duma. Ha egy divatos statisztikát készítenénk, nagyon hamar rájönnénk, hogy az adott adás tévénézőinek többsége hasonlóan érzi magát. Ezért legtöbbször elkapcsolja egy akármilyen olcsó szórakoztató műsorra. Lehet, hogy meghallgatná és okulna belőle, de pontosan a kedves szónok sem tudja, hogy mit is garattyolt össze. Az előadásmóddal is gond van. Vissza kellene csalogatni az embereket a színvonalasabb élethez. Abból aztán mindenki nyerne. Igaz, akkor nem jelbeszédekben kellene rötyögni, hanem érthető módon, az adott nép nyelvén, idegen szavakat kirostálva szólni az egyszerű emberekhez, mert nekik is van annyi sütnivalójuk, ha jól tálalják, mint az okoskodók nagyon bonyolult hadának. Egy tévénéző

ÍRÓ – OLVASÓTALÁKOZÓ

Szép országunkban egyre több az író-olvasótalálkozó. Sőt mi több már havonként megtörténik, szinte minden ember otthonában. Boldogsággal kellene eltöltsön mindenkit, de mégsem. Pedig minden áldott hónapban megesik. Sőt mi több, néhány esetben az író olvassa fel művét az olvasónak. Ez így is lenne rendjén. Csak legtöbbször az olvasó nagyon szomorkás arcot vág egy olvasás után. Hisz nem is csoda, a vízórák, esetleg gázórák és egyéb órák leolvasása nem dobja fel az embert, főleg, ha mélyen a zsebébe kell nyúljon.

OKTÓBERI ŐSZ. Kedveskéim, ha csak egy mód van rá és jó időt fogtok ki, járjátok a gyönyörű szín kavalkádban úszó természetet. A természet soha nem hazudik, inkább megnyugtat. Tökéletességével felmelegíti a kihűlt szíveket. Talán sokan fel tudnak töltődni tőle. Eltörli az egymásnak okozott fájdalmakat, fárasztásokat, bánatot. Helyette egyensúlyba helyezi a lelket. Minden jót kíván a szerkesztő úr a következő lapszámig.

Címek : borbelevi@mag.ro/borbelevi@yahoo.fr/ficzfa@freemail.hu,zskb@freemail.hu*(Zsuzsáé) Boldogan jelenthetem ki, hogy sok ólvasónak felhasználtam a felkínált ötletét. Köszönöm. Ejsze me ízé, azt hiszem, hogyes mongyák, egyelőre a cím nem változik, tehát így marad.