FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Ünnepi szám 2016/7 A Zsögödi Szó nyakig hóba lapja

Szülőföldem szép határa Mindjárt sarkon fordul az óesztendő, s bekopog az újesztendő. E sürgés-forgás közepette még egyszer jó áttekinteni, a napok kérdése, s mindjárt elfogy esztendőt. Ha szerencsés az ember, akkor, és ott teszi meg, ahol tisztára lehet mosni minden egyes gondolatot, és megnyugszik a lélek. Szülőhazám szép határát bámulván jómagam megtehetem, de elég hozza bármi. Például egy fehér palástot öltött pirosló kis bokor is... Fenyőszegi Lehavazott sóskaborbolya. Megejtettem: Jómagam Kellemes karácsonyi ünnepeket, és boldog új esztendőt kíván olvasói számára a Fenyőszegi sajtó!!!		Karácsony előtt a disznók elvéreznek... Apámtól hallottam egy disznós disznó viccet. Imigyen szólt: Két disznó eszi a moslékot, csak egy kertléc választja el őket. Az egyik közülük olyan kedvtelenül, meg ímmel-ámmal eszik, miközben a másik remekül disznólkodik. A nagybelű (zabagép) rá is kérdez szomszédjára: - Mi van Röfi, mi bánt, mért nem eszel rendesen. - Jaj ne is mond Csömi, megtudtam, hogy hamarosan le fognak vágni. - Na, s akkor hol itt a baj! Ne se törődj vele, nem sokáig élünk, de jól! Hát ez történt a mi hajdani disznónkkal is. Bizony, a karácsonyi ünnepek előtt elvérzett. Testvéreimmel nem nézhettük meg az eseményt, de ahogy feldarabolták, azt már igen. Kicsit sajnáltam, mert a tanyán, ahol laktunk kevés lélek fordult meg, és ők is valahogy a hónapok során beilleszkedtek a mi vadóc életünkbe. Kis malacként kerültek hozzánk. Először félénken dugták ki tömpe orrukat az ólukból, de aztán erőt kapva magukon, megszokván saját helyüket egyre boldogabban ugrándoztak. Úgy ficánkoltak, mint a rohanó havasi patakok vizében a pisztrángok. Ők voltak Mancikáék. Édesanyám többször kiengedte az udvarra, aztán később a nagy kertünkbe, s még azután már a mezőre is. Olyan boldogan tudtak szaladni, hogy csak na. Boldogságukban futkorászva, főleg, amikor kanyart vettek, vagy hirtelen lefékeztek, elégedetten röffentetek melléje. A nagy szaladgálásba néha felénk igyekezve felborítottak minket. A testvéreim közül talán Öcsikének volt a legnehezebb dolga. Kicsike lévén kevésbé tudott védekezni. Akkoriban a saját járása is ingatag volt, hát, amikor egy virgonc farkincás kismalac nekimegy. Szegényke feldőlt és kész. Ahogy a napok teltek egyre távolabb kódorogtak el, de Édesanyám hívószavát hallva, mint a katonaságnál, nyílegyenesen visszatrappolva jelentkeztek nála. Az ősz beköszöntével egyre kevesebbet sétáltak ki, de becsületesen gyarapodtak. Na, nem voltak azok a nagy disznók, de volt, amit harapni belőlük... Ez ki is derült disznóvágás után. Lett mindenből egy kicsi: kolbász, véres, májas, zsírnak való, kocsonyának félretett cugusok (bokák), szalonna, meg tiszta hús is. Jutott csemege belőle a segítő nagyanyáméknak, kutyának, macskának, s nekünk is. Aznap még a a belőle kiáramló nyers és főtt szagoktól is elteltünk. De mai napig is számba érzem a náddal megpergelt disznófüldarabka kívánatos ízét, amit az asztal sarkánál mohon majszoltam béfelé (befelé). Fenyőszegi
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Fehérbe öltözött Fenyés – Leesett az első tartós hó Fenyésen, végigborította az egész Fenyőszegi utat. Beköszöntött a tél és vele együtt érezteti magát a hideg is. Eladás előtt a zsügödfürdei régi vendéglő – A volt tulajdonosok felkínálták a vendéglő épületét a csíkszeredai városvezetésnek. Elkezdődtek a tárgyalások... Csak reménykedjünk, hogy ne kerüljön a nem messze omladozó, hajdan jól működő szálloda sorsára. Útjavítási munkálatok jövőre halasztva – Újból tolódik a zsögödi útfeljavítás. Az ember reménykedik, mint mindig, hátha jövőre meglesz, vagy mi. Amit eddig biztosan elvégeztek, az is útkarbantartási munkálathoz tartozott. Egy kis aszfaltozás a zsögödfürdői átjárótól egészen át a fürdő központja felé vezető úton az Olt hídjáig. Híri Mondóka Nagy Laji dombi tél. Fotó: Borbé Ágnes	Az ajándékok hónapjában jól érezni magad Egyszer volt, hol nem volt egy jó emberi szokás, az ajándékozás. Bármennyire is furcsa, de Szent Miklós előtt is ajándékozták egymást az emberek megünnepelvén a téli napfordulót. Gondolom ez a szép gesztus még régebbről származik... Aztán később a karácsonyi ünnepek kialakulásával az emberek egy-egy fincsi gyümölccsel, saját készítésű játékokkal kedveskedtek, csak úgy csomagolatlan. A karácsonyfa megjelenésekor már olyat is készítettek, amit egyből fellehet tenni dísznek. A díszítés lassan átment fontosba, az ajándékok is megjelentek családon belül, főleg gyerekek részére. A szegények is ajándékoztak. Miért is ne. A gazdagoknak adott kis kedvesség jutalma legtöbbször egy jó bál volt, amit persze viszonzásként szerveztek meg nekik. Régebb mivel nem volt ilyen se eleje se vége bevásárlóközpont sorozat, kézi készítésű ajándékokkal lepték meg a gyerekeket. Emlékszem mindig arra volt téve a hangsúly, természetesen a meglévő keretek között, hogy minden egyes gyerek kapjon valamit abból, amit ő is szeretett volna. Itt nem a drágaság, vagy a versenyhajsza, egymás lekörözése volt még a lényeg, hanem a meghitt pillanatok megerősítése, amikor az e világi és másvilági békességben megszelídíti a szíveket. Hogy szokták mondani, hol van már a tavalyi hó? A már szinte betegessé váló vásárlási láz közepette, már egy-egy valamiért képes lenne az ember még „ölni is”, hogy anyagi vackokkal pótolja a pótolhatatlant. Sőt az általános hangulat, a reklámkavalkád, meg hogy lemaradsz valamiről, föltétlen meg kell kapnod őrület, a gyerekek körébe is dívik. Fogyasztó társadalomban mindent fogyasztani kell. Sajnos a békés meghitt pillanatokat nem lehet fogyasztani. Mert amit elhasználunk, elfogyasszuk már nincs, de azok a boldog percek mindig megmaradnak, csak elő kell hívjuk érző szívünkkel. A szeretet nem üzlet, és senki sem kell eladja semmijét, s főleg önmagát, hogy cserében valamit megkapjon. Helyette inkább érdemes ott tartózkodni az ünnepek alatt, ahol szeretik, értékelik, és nem követelnek semmit az embertől, hogy más legyen, teljesítsen még akkor is, hanem csak egyszerűen jól esik a jelenléte, és ez többet ér mindennél, mert az együttlét öröme a valós ajándék. Borbé Levente

Ünnepekre frizurát cserélő fenyők Mifelénk Karácsonykor nem a Télapó, sem a Mikulás, hanem az Angyalka tesz ki magáért. Ő hozza a karácsonyfát, meg azt a sok ajándékot, ami a fa alá bé van duvasztva. Viszont kevésbé hihető az, hogy angyalka és bandája éjnek, idején, amikor senki sem látja, Székelyföld kisvárosaiban kezdi nyiszibálni (lefűrészelni) a parkokban, és a zöld övezetekben lévő fenyők, úgymond koronáit, a fának negyedéig, derektájáig, vagy eppeg amennyire „szükség” mutatkozik. Az újmódi szokás terjedőben van, mert egyre több olyan facsonk akad, amelynek a formája egy felhergelt pulykakaséhoz hasonlít. Mintha szárnyát kitárta volna a drága, pedig á, dehogy, csak az égbenyúló magasságából vettek vissza egy szikrányit. Az is lehet egy méterecskétől két méterig. Az ismeretlen tettesek, úgy hagyva, mint kutya a szarát, boldogan ünnepelnek otthon. Igaz, egy fáért még egyelőre nem kezdenek felhajtást csinálni, minek is. Még az is lehet, hogy a megcsonkított fenyő, ha közel növe a kuka szomszédságában, két hét elteltével viszontlátja cukorkás papíroktól s a többi maradványoktól lógó hajdani testrészét. Milyen meghitt... Hát ezennel felbuzdítom az igazi angyalkákat, hogy a hamisaknak koppintsanak a körmére, mert úgysincs annyi fenyő, hogy minden egyes karácsonyi ünnepre jusson. Akkor, ha már nincs annyi lóvéja a gyanúsítottnak, eregeljen (mendegéljen) ki a közeli erdőbe, ott majd kap elget, s lehet szebbet es. Oridzs Angyalka párti	* Karácsonyi nagy IQ TESZT* 1. Ön megünnepli Karácsony szent ünnepét vagy sem? - a.) igen, b.) nem, c.) lehet Erre a nagyon bonyolult, agytekervényeket megmozgató súlyosan nehéz kérdésre igen nagy kihívás válaszolni. DE, mint tudjuk, a párválasztásnál egy gyerek nem akadály! Nos, akkor miért szabna gátat egy kérdés bármily komplex is az? a.) Ön könnyedén veszi az akadályokat. Tud dönteni, főleg arrafelé, amit hisz, vagy éppen amit a hagyomány, és a szokás diktál. Takarít, bevásárol, cipekedik, púpól, minden előkészít, s aztán félholtan zuhan az ágyba. Megvan minden, még ön is, és még a szomszédok is látják milyen ügyes. Ekképpen teljesedik be az ünnepe. Ha meg laza, akkor valahogy lesz alapon, valami lesz. Még az is lehet, hogy , ha nem is annyira mutatós meg trendi, de üti a széle a hosszát hangulatféle kerekedik ki belőle. b.) Ön valószínű nem keresztény, de attól lehet magyar, sőt, az RMDSZ-re is szavazhatott. Ha meg szittya vallásos keresztény, akkor máshonnan fúj a szél. Nagyon megaszondó (odamondó), igazságosztó, s akinek nem tetszik, ahogy dönt, azzal „megtetszeti”. Először szép szóval, s ha nem megy, akkor úgyhogy a másikat a nyavalya kitöri. Igazából ön is ünnepel! Azt ünnepli, hogy nem ünnepel. c.) Ön nagyon bájos és aranyos. Senkit meg nem sértene. Miért is tenné, olyan üdvöske -féle, viszont a döntés nehezére esik. Ez nem is csoda, hiszen ünnepek nélkül is kitűnően lehet zabálni, gyomorrontást kapni, úgy leinni magadat, hogy a józan szomszéd se tudja eldönteni fiú vagy-e vagy lány, nemhogy te magad. Viszont az ünnepek alatt azért jó lenne ünnepelni, ha még nehéz is eldönteni mennyit ér az egész. Ha ÖN nem tudott, vagy nem akart választani a három lehetőségből, akkor az azt jelenti, arra vár, hogy másoknak tetszelegjen ünnepi színben, vagy egy nyugodtabb meghitt Karácsonyt szeretne, mert nem érdekli ki mit mond.
Álomba szendergő angyalkáink – Amikor leszáll az éj és felölti magára csillagokkal tündöklő köpönyegét, elküldi csöndes nyugodtságával a végtelent. A ködképen túli barátságos élénk csodák ringatják zavartalan békés káprázatba a hozzánk érkező nem is oly régen érkező tüneményt. Néha nehéz elhinni, hogy tényleg részesei lehetünk ennek a túlvilági szikrának, amely minden egyes alkalommal, ha felébredve ránk tekint, életkedvével teljesen feltölt. Fotó és pötyögés: A szerkesztős úr		ANGYALKA MOSOLYKA Egy vállalkozó gyereke az angyalkának Kedves Angyalka! Már megint nem kaptam meg sem azt az autót, még a traktort se, amit kértem. Ez már egymásután kétszer. Azért mert neked nincs konkurenciád, nem kellene ennyire elkényelmesedni! Kislányok vitatkoznak a karácsonyi előadás előtt Na, ha nem hiszel nekem, hogy az angyal szerep nehezebb szerep, mint egy Szűzé, kérdezd meg Anyukát!
		Szaloncukor készítése – Sokkal könnyebb megvenni, mint megcsinálni, azért is hagyták abba. Na, pötyögöm azért mégis ledarálom! Az elkészítése nem ördöngős. 1 kiló cukorhoz egy csésze víz kell. Ezt egy edénybe meg kell gübütyölni (itt – készíteni), miközben vagy 8-10 percig egyfolytában kavargassuk. Ennek közepette nem árt ellenőrizni a masszát. Úgyhogy ki veszel belőle egy kanállal, és had lámca (lássuk csak) köt-e meg? Ha igen, akkor még készíthetsz egy nagyobb csiporba (csuporba) vajjal olvasztott csokit, vagy tehetsz bele festéknek, különböző színű szörpöt, vagy kakaót, aztán még ami az ember eszébe jut, azt es (is). Itt az ételre, s azon belül es a nyalánkságra gondolok, mert ha a bicikli küllőit rakod belé az nem hozza meg a kívánt ízt. Ha megtörtént a nagy összecsinálás, akkor kezedet egy cseppet megvizezve egy lapítón hutyuróvá (rúddá) höngörítsed (hengerítsed) meg. Mielőtt teljesen kihűlne, azelőtt jöhet a feldarabolás. Ha akarod olvasztott csokoládéba mártva bévontathatod. S ha ezzel is megvagy, akkor vékonykább fehér papírba csomagolod, aminek a szélét megfodrozod, és aztán jöhet a keményebb színes fényes papír. Na, s ennyi szükségeltetik héza (hozzá), s kész a fincsi szaloncukor. Egy másik jó csel az, amikor a massza elkészült és össze van keverve ízekkel, s színekkel. Akkor lisztet öntünk a nagy lapítóra, és a lisztbe fingva különböző formákot (formákat) nyomunk belé. Ezekbe a formákba a forró masszát beléöntjük (beleöntjük), s várakozunk addig, amíg meg nem köt, s készen is van. Amelyik cukorka formájú, azt akár be es lehet csomagolni, a többit pedig úgy csórén (becsomagolatlan) fellehet baggatni (kötözni) a fára, vagy a fa alá rakni hamizás céljából, egy tányérba. Rotyogtatóka
Közösségi terek régen és most – Régebb hivatalosan úgy megaszondva közösségi terek, s főleg ebben a felfogásban, nem léteztek. Mert, ha már nem kint van ez a tér a település valamelyik szegletében, hanem bent, akkor valamilyen nagyobb rendezvényeket elbíró termekre gondolunk. Mint ahogy egy színház, mozi, és a templom is bizonyos megközelítésből az. A közösségi terek mást nem is szolgálnak, mint ahol az emberek szórakoznak és művelik magukat. Ma már egyre több hivatalosított közösségi teret látunk felbukkanni, s természetesen ott, ahol már egy jó ideje nincs, vagy mímelt közösség létezik. Hogy nekünk ez miért jó, ha valamit látszólagosan létre hozzunk? Azt hiszem, hogy még a Jóisten se tudja. Mostan, így decemberben körbesétálván a várost számos közösségi teret pillantottam meg. Az üzleteket, ahol mindenki sietett még helyben is. Gyakori eset volt a gyorsan másik elé ugrók, hogy csak én legyek túl a vásárláson csel. De láttam a bárokat, ott sem vala nagy élet, de annál szikrázóbbak és elevenebbek voltak a kocsmák. Az emberek jókedvűeknek néztek ki, beszéltek ahogy érték, egymás szavába vágva, de zajlott az élet. Úgy vélem, ami spontán létrejön, és amire hőn vágynak az emberek, az századokon át működik, anélkül, hogy valamikor befuccsolna Közösségi

Az elérhetőségek a következők: Az villámpostácska a régi - borbelevi@yahoo.fr. Honlapocskácska címe - users.atw.hu/borbelevente.