|
FENYŐSZEGI TAVASZ 2017 – 38. szám. Zsögödkörnyéki
kikelet |
|
Zsögödi csatatér 1917-ben a 39-es honvédsereg március 8-án döntő ütközetben Bánlaky
József vezetésével visszafoglalta a Csinód feletti Magyarós tetőt, amelyben a
10-es miskolci gyalogezred is harcolt. Hogy minek köszönhető ez a siker. A
honvédeket Zsögöd közelében rohamosztaggá képezték ki egy hónap alatt. Hely,
ez vala egy diadalmas pillanat a székelyek számára is. A csatatér mégsem Zsögöd volt, hanem az Úz
völgye. De, ha most végig próbálunk
menni Zsögödön, úgy néz ki mint egy igazi csatatér, és nem biztos elég lesz
egy gumicsizma. A felújításokat végző
hadosztály megtette a magáét! Az évek óta tartó többször is bejelentett, hogy
most végzünk az egész munkálatokkal csel, felturbózta a zsögödiek kedélyét.
Lássuk be, nem hiába lettek türelmetlenek. A hírek alapján, ami a világhálón
kering teljesen megalapozottak. A lakosságot több ízben is kihagyták a
figyelmeztetésből, hogy mikor, és hol lesz a következő szakasz, amit
megcsinálnak. Az ideiglenesen feltúrt utakon néha még egy hegymászó is
elgondolkozhatna, hogy miként keljen át az omladékos „hegykupacokon”. A
lakosság, főleg a gyerekek megtanultak
életveszélyes helyzetekben helyt állni! Legalább annyira, mint Indiana
Jones a híres misztikus mászkáló
akcióhős! A vizet, vagy gázt igyakran
úgy veszik el, hogy, amikor kinyitják, majd megtudják alapon. Valószínű, hogy
a totyogó, már a házból ki nem szeretni menő nénikék, bácsikák egészen jól
szórakoznak, ahogy Zsögöd arculata napról-napra változik. De nem kell
csüggedni, mert meglesz. Hogy mikor? Mikor, mikor! Nagyon egyszerű a válasz,
hát egyszer! Reményke |
Pánikoló
újdonsült kirándulók!
Vészhelyzet! Vigyázat!! Bogár!!! |
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Fenyési hármas vályú... – Zsögödfürdő határában lévő vályút, amiből
Csíkszentkirály tehenei illogatnak, tavaly Bezsán András tusnádfürdői lakós
szedte rendbe, mert az nem csorgadozott. Most tavasszal, legeltetés
beindulásával friss víz fogadja a tehénkéket, de a környékbeli vadakat, s
főleg madarakat. Ha netán megint félrecsúszna a vályú, vajon kerülne-e egy
derék pásztor, vagy helybéli aki helyreigazítaná azt? Zsögöd felé a taxisok... – A rossz útviszonyok végett a taxisok
nemigen szállítanak embereket Zsögöd közt és a Natúr Lakópark felé. Egyre
bubásabb (aranyosabb) a közlekedj okosan helyzet. Hát nem es csuda,
aki végigmegy azon a szakaszon, nem lesz már a régi a kocsi, de még a szekere
sem. Erre nem csalás, nem ámítás, kártérítést kellene fizetni. Adóemelés
minálunk – A „zónásított” adóemelés csuda jó helynek sorolta be Zsögödöt, attól
eltekintve, hogy Zsögöd közt már két tehén se tud járni, s hát az emberek,
meg a jármű alkalmatosságok? Árvíz esetében mit tehet
Zsögöd? - Hát ha a Fennvaló meg nem segíti, akkor semmit, mert a vízügyeseknek erre nincs keretük. Mondják ezt akkor, amikor évente
legalább kétszer szokott lenni árvíz. Úti munkálatok Zsögödben –
Újból nekiszöktek a zsögödi utak rendbetételéhez. Az ígéretek szerint még ebben az esztendőben elkészül teljesen. A nagy eredményt
november 20. körül lehet várni, ha netán valami oknál fogva addig le nem
havaz. Egyelőre még nagy szarban van a Csíkszeredai
vasúti aluljáró – Csíkszereda elöljárói
kezdeményezésére át akarja venni a
vasúti gyalogos aluljárót, felüljárókat, és az Erzsébet parkot a
vasútállomástól. Ha ez megtörténik, akkor már remélni lehet, hogy nem lesz a
szokásos büdösség a parkba, és a szartól járhatatlan aluljáró is
kitisztul. Az idei húsvét – Bármennyire is megdöbbentő, és váratlan a hír, de az idén is
vasárnapra esik húsvét! Híri |
Hol volt, hol nem volt… Földrengetőzés Nem eppeg volt népünnepély a zsögödieknek
sem az 1977-es földrengés. Az a március negyedikei este. Úgy fél tíz felé,
eléggé meglötyögtette az egész környéket. Eppeg (éppen) ez az esemény
kerek 40 esztendeje történt. Most nem skálázok, s még kevesebbet erősködök,
mert erről már hatszáz helyen
pötyögtek, s a szakemberek meg jobban meg tudják aszondani... Inkább
néhány közeli élményről pötyörészek (írogatok). Mű (mi), az egész család,
ha jól emlékszem, ezen az estén egy lengyel filmet bámultunk. Elég nagy számnak számított, mert filmbéli
legényke nem szeretett szót fogadni. Az izgalmas film ellenére, minket
gyerekeket fogott a zsigora (huncutkodó görcs, hülyéskedés, marhulás).
Bátyáim hol az ágyat, hol a széket, de valamit mozgattak, mikor egy izgalmas
részhez érkezénk. Amikor a szófogadatlan fiú még az apja puskáját is magához
vette, még jobban mozgott az ágy. Édesanyám akarta is mondani, hogy már elég
ebből, de arra már nagyon himbálózni kezdett az a szittya-cifra fémből
készült nehéz csillár. Jó hogy még valakit nem vert kupán. Volt nagy
riadalom, de nem futottunk ki a lépcsőházba, vagy az utcára, ahogyan mások
tették, beálltunk Apánk parancsára a kinyitott ajtók alá. Az egyik
szomszédnéninkre alig lehetett a hálóinget ráerőltetni, majdnem pucéran
menekült be a liftbe néhány társával együtt. Sivalkodások közepette ott érték
meg az egyre gyengülő utórengéseket. Aztán valahogy hajnalba kibányászták
őket, és még a liftfülke sem zuhant le. Jó kötélen függött. Mások az utcára vonulva néztek
ki a fejükből. Egyáltalán nem vala szívderítő látvány, de az embereknek
legalább volt egy esemény, amiről hetekig beszélhettek. A nagy ijedtét vettük hangulat
után derült ki, hogy itt
Zsögödközelben eléggé megúsztuk rengést, másutt úgy megrázódtak, ahogy
a mondásba is tette Krisztus a vargával. Bizony városrészek, házak sokasága
dőlt össze. Zsögödben és Csíkszereda
városában képek estek le a falról, vázák, könyvek (akkor még szép számba
voltak szinte minden lakásban), az akkori igen divatos nippecskék satöbbik
szotyogtak (estek) le a földre. Durvább esetben összedőlt egy polc,
vagy a múltszázad nagy kincse, a tévé zuppant le a földre. Bizony megesett az
is valakit fejbe vert a lakás éke, vagy éppen az egyre feszülten „lengedező”
csillár, de irdatlan nagy kár sehol sem keletkezett. Zsögödfürdőn, Fenyésen, ahol
nagyanyám lakott ott is ügyködött a rengés. Nagyanyám arra lett figyelmes,
hogy a ház úgy lüktetett egymagában, mintha kaluppolna (vágtatna). Azt
es hitte, hogy ez, ha így folytatódik sokáig a kis lak elindul, s valahol a
közeli Olt vizébe landol majd. De szerencsére még a ház se dölt össze. Azóta volt még egy pár nevezetes
földrengés, amikor hullámzott felénk a föld, még az idén is lehetett érezni.
1990-ben tán nagyobbacska vala, mikor arra ébredtem fel, kisebb-nagyobb
csusszanásokkal, hogy ütemesen verődik bele a fejem a falba. Egy másik
alkalommal pedig, a rengés előtt, hasgörcsös fejes fájdalmam leve amíg a
kedves barátommal cseverésztem. Ha nem lenne többet soha rengés, asszem
kibírnám. Csendike |
|
|
Saját
készítésű írott tojások Ami
szép, az szép! Tük es (ti is) mángáljatok (fessetek) néhány
tojást! Bízisten feldobja a hangulatot! Fényképezte: Én
Csinálta: Borbé család |
Kommunizmus megidézése 17. rész – Átgyúrt területek – Az emberi agyacska sok mindenre képes. Ez a
játék, hogy miként ráncigálják a területek határait, és főleg miért,
legtöbbször az ott lakóktól függetlenül valósul meg. Jó példa erre az egyik
kárpátaljai Kisszelmenc falucska lakója ki se mozdulva a falu határain kívül
hat országba lakott. Az Osztrák-Magyar Monarchiába született, aztán
Magyarországon, Csehszlovákiába, majd újra Magyarországon, Szovjetunióban és
végül Ukrajnában lakott. Még csavargással vádolták meg szegényt.... A határtologatás gyakran egy torz
politikai kényszerszülés eredménye. Ugye Magyarország szétszabdalása után,
Erdély és nemcsak, Románia része lett. Az akkori területrendezés valamelyest
meghagyta az azelőtti közigazgatást. A második világháború utáni
kommunista rendszer szórakozott egy jó nagyot. 1950-ben megszüntették az
azelőtti kialakított megyerendszert.
1950-1952 között az akkori politikum a Sztálin és a Maros
régióba „csoportosították” a székely területeket, Brassó (Sztálin város)
és Marosvásárhely központtal, Csíkvármegyét elszakítva Gyergyótól. Ugyanis
Sztálin tartomány része volt Csik, Udvarhely és Háromszék. Maros Tartományé
volt Gyergyó és Marosszék. 1952-ben szeptemberében szovjet „sugallatra”
megszületik a Székelyföld nagyját magába foglaló Magyar Autonóm Tartomány,
amelynek tiszavirág élete 1960-ig tartott. Mivel Sztálinnal senki sem mert
ellenkezni, ez a területi egység magyar anyanyelvű maradt, viszont minden
további nélkül követni kellett a kommunista eszméket! Eme furfangos cselek szép lassan a helyi
intézményrendszerek elrománosításához vezettek. Többek között ekkor csatolják
Gyergyóbékást, Gyimesbükköt, Rakottyást, Magyarcsügést, Kósteleket és
Gyepecét a Moldovai Bákó (Bacău) tartományhoz (a későbbi Bákó megyéhez).
Sztálin halála után megindult országunkban is a változás szele (1953). A
román vezetőség már nem rezelt be annyira
a nagy Szovjetuniótól. Az 1956-os magyarországi forradalom ürügyén a
más, de főleg magyar nemzetiségű vezetőket szép sorjában leváltják a
kulcsfontosságú vezetői állásokból. A titkosszolgálat (Szekuritáté), pedig
korlátozza a Magyar Autonóm Tartomány közigazgatási jogkörét. Magyar
nemzetiségüket félemlítenek meg, vetnek börtönbe (némelyikük ott is lelik
halálukat), vagy végeznek ki. Jöhetett a tartományok módosítása... Az újabb
területi felosztásnál rendesen megnyirbálják Székelyföldet. Darabokat
ragasztanak belőle a moldvai Bákó tartományhoz. Háromszék pedig a Sztálin
Tartományból átváltott Brassó tartomány része lesz. A Magyar Autonóm
Tartomány helyett 1960-ban létrehozzák Dicsőszentmártoni és a Ludasi körzetek megtoldásával a Maros
Magyar Autonóm Tartományt, Háromszék nélkül, amelynek székhelye, mint az
előbbinél Marosvásárhely marad. Az átalakításba, mint megyésítéskor a magyar
ajkú kommunistáknak is része volt benne. A magyar lakosság aránya viszont
jóval csökkent. Az újabb tartományt 1968-ban a megyésítés idején számolják
fel. A székelyföldi megyék
ősszeszkabalásának háttere igen érdekes. A megyék létjogosultsága 1968.
február 16-i hatállyal lépett érvénybe. Felszámolták az addig érvényben lévő
község, járás (rajon) és tartományi rendszert. Helyette megszületett a község és
megyerendszer. Az első változat alapján 35 megyét csináltak, amiből egy-két
hét múltán 40 lett. Az erdélyi megyék
területének „politikai hegesztései” nem sikerültek valami jól, hiszen ide-oda
dobálták falvakat-városokat, figyelembe se véve a több százéves hagyományokra
épülő tájegységek hovatartozását. Székelyföld helyére először nagy
Hargita Megyét akartak összehozni, amiből Marosszéket eleve kihagyták. Hogy
mi legyen a székhelye? Hát Csíkszereda, Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgy
egyaránt pályázott rá. Aztán Kovászna megye néven, még területeket
kapva, Sepsiszentgyörgy központtal kivált a volt Háromszék területének nagyja
a nagy Hargita megyéből. Közben a
Székelyudvarhelyiek meggyőző érvelése végett a megyeszékhelyt oda akarták
helyezni. Ej, erre nagyon felment a pumpa a csíkiakba. Ellentüntetést
szerveztek a csíkszeredai pártbizottság épülete előtt. Ordították:
„Udvarhelyré nem megyünk, aszalt szilvát nem eszünk!”. A tüntetők küldöttsége
Bukarestben egyenesen Nicolae Ceaşescu elvtárssal beszélt. Az eredmény már
ismerjük. Ebből mégis, ahogy mint tudjuk, Székelyudvarhely jött ki
győztesként... Ekkor csatolták Gyergyóbékást és Háromkutat Nyámc (Neamţ) megyéhez.
Hargita megye Csík, Gyergyó és Kászonszékből, valamint Udvarhelyszék
nagyjából át. Kovászna megyét megtoldták Bodzaforduló és környékével.
Marosszéket, az újonnan megszületett Maros megyéhez rittyentették. A megye
fele lett magyar nyelvű. A megyésítés hóbortos
szocialista menete ettől a perctől vette kezdetét. Nagy iramban épültek a
székelyföldi városok egy része, más városias jellegűek faluvá, vagy községgé
degradálódtak. Ugyanakkor egyes falvakból városokat gyártottak. Ennek még ma
is isszuk a levét... Sajnos, a régiósítási mánia még nem fejeződött be. Hivatkozás: Zelei Miklós: Saját idő, In. Forrás
folyóirat 2009. július-augusztus, Kecskemét. 143-150 o; Stefano Bottonis:
Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960), Pro-Print
Könyvkiadó, Csíkszereda 2008, valamint Novák Csaba Zoltán a világhálón
közölt cikkei: Területrendezés kezdetei Romániában, Tévútra
jutott romániai területrendezés, A Székelyföld és az 1968-as
közigazgatási reform (Transindex). Figyelőke |
|
Mint a múltévezredbéli életmódot.... Egyszer
egy királyka mit gondolt magában, megkérdezte lányait a cifra ruhákba, hogy
szeretik őkelmét Egyik, Másik, s Harmadik leánykája. Az Egyik aszt mondá nagy
mézesen-mázasan, „mint egy patika gyógyszert”, mert enyhíti a bajokat a
nyavalyákra, s semmi sem marad
ártósan-károsan. A Másik is előszöke s
garattyolja (mondja) igen tetszetősen, mint az X faktor előtti
zsírleszívatást, ami visz a biztos győzelemre sztárságra. A Harmadik csak ott nezelődött
ki a buksijából, fukarkodott a zajjal, s nem adott a szóból, amíg a király
nem valagászódott (érdeklődött): - Hé te, melyik út vezet el a
szűvemhez igazán, mond ca gyorsan kiskirályleány! Vajon a tiéd lesz az, vagy
Egyiké, Másiké tán? Az meg aszongya megfontolva s
boldogan, az ám, - Mint a múltszázadi életmódot, Despám (Édesapám)! Hej gerjedt haragra a király, a
mérgelődéstől habba volt az egész koronája s orcája gogos (paradicsompaprika)
lett, nem tűrve az ily pufátlanságot (arcátlanságot) nyomban
elhajtá. Még hogy ódivatú legyen, s az
ételében hiányozzon az ízfokozó, színezék, meg stabilizátor, micsoda balgaság
eme, hogy leve a lánya ennyire ámbátor? Más dologról nem is beszélve, most
életét a leánya miatt szégyenbe élje?
Azt már nem! A leány bújdosa keservében, a
bánkódással telítődő szüntelenül ikrándozó (rángatózó) szűvében. Azt
mondta magának ki masírozik a világból, már elege vala boldog talán s
ágálásból, amit a nővérei mértek rá csúfosan, hogy kárörvendjenek vesztén,
most gúnyosan. Ki es eregélt (mendegélt) volna, ha egy tátott szájú
legény arra ne csavarodna. Az egyből elékapá a hagyományos bokor mellett
legelészőt, s lovával hazaereszté (hazavivé) egy dekát se tiltakozó
lánykával, múltbéli szokások gyanánt. Ott nagy leve az öröm. Mivel a lánykát
mindenki, és ő is a tradíciós családot viszont szerette, először polgárilag,
s aztán a templomba meglettek esketve. Osztán az első szokásokkal teli piaci
bálon meghívá a Királyt a kis királylány apját a férjecske, ahogy
eppeg dukált. Neki újmódi dolgokat raktak elébe, s ők a vendégsereggel együtt
régi szelet fújva ragyogtak a régi öltözékbe. A király kurva kényelmetlenül
érezé magát, s dühében ezt mondá miközben felállt: - Ki vagyok én, hogy
így vártok engem? Méges jól süle el a dolog, mert a vejkó nyomban oda
odalgott, s elmesélé az okot és az okozatot. Lett hirtelen egymásra borulás
sírás-rívás és taknyolás, főleg, mikor a király megtudá, hogy a kislányka
régicuccok mesterének csudaszakértője megmaradá, s konyhára rengeteg pénzet
hozá. Népmesécske alapján ÉN |
|
Be jó hogy itt a tavasz! Fotó: Szer. Úr Az örök körforgásnak tűnő ritmusjáték
részesei lehetünk újból. A
harmatfelhőn túli üde zsengeség illanó pillanatai földre szállva
megszólítanak. Hívnak a kikelet nagy kalandjára, s annak folytatására, mert
véled együtt a pezsgés sokkal különb.
Levi |
JÓL MEGÉLNEK
BELŐLÜNK Kedveskéim,
sokan arra panaszkodunk, hogy milyen szegény vidéken ténfergünk, tátongunk,
szenvedünk, gürcölünk, húzzuk az igát, a belünköt vessük ki a sok munkától.
Mit csinálj, nehéz az élet. Ez a bús magyar sors... S mégis képesek vagyunk
eltartani egy olyan réteget is, akik mindezen felsorolásba még a
körömfeketéjüköt sem mozdítják. Pedig ők aztán abból tudnak jeleskedni,
rendesen. A szemetet kutukálva (turkálva) pedig sajátos „illatot”
árasztanak magukból. Egyre erősebb sejtésem van arról is, hogy a mosakodás
hiánya még hozzávág szagilag egy jó lapáttal ehhez a bukéhoz. Mit is
viszünk le a szemétbe? Hát mindent ami egy háztartásban létezik, s még azt
is, ami nem. Vannak félig, vagy tán egészen elhasznált tárgyak, fölös
élelmiszerek, nem divatos bútorok és elektronikai eszközök s a többi. Ezekből
turizik (turkál) a „szegény sorsú” ipse, és ipséné, meg a szapora
rokonsága. Mondjuk, ott állni egy kuka mellett és várni a szurprájzot
(meglepetést), igencsak nagy türelembírásra vall. Nevezhetnénk szervicsnek (munkahelynek,
állásnak), pedig nem az, mint közülünk sokaké, hanem igazi megélhetési
forrás. Ezért van az, hogy egy családi körhöz egy szemetes tartozik...
Mostanság a kéregetés számukra a nagy bőségben pluszkeresetté redukálódott. Na de pontosan
mire is nincs szükségünk? Furcsamód, olyan élelmiszerekre, amik még nem
romlottak el, és a valóban szegény családoknak, akik nem kutukálnak a
szemétbe, bizony megnyalnák utána a „bajszukat”. Van közöttük kenyér,
húsféle, gyümölcsök, zöldségek egyaránt, de még megunt konzervek is. A
ruhákból pedig elegánsan fellehet öltözni. Ez már nem second hand,
hanem egyenest third hand, mert a turkálók turkálója. Viszont a levitt
árú néha irigylésre méltó cuccokat, lábbeliket is tartalmaz. Ezt honnan
látni. A kutukálók ügyesen válogatnak abból, ami van, sőt helyben ruhát
váltanak, vagy felveszik mindarra, amit viselnek. Eközben finoman falatoznak,
hiszen kész kaja vár rájuk, hozzák garmadával. A lakásukhoz szükséges
kellékek is mind megtalálhatóak. Vannak edények, evőeszközök, szőnyegek,
függönyök konyhatévék (mikrohullámos rázatók), rádiók, gyengén működő
számítógépek, és így lehetne folytatni tovább. Amit jómagam is elfogadtam volna, egy igen
szép régi bútorszett. A szégyen ilyenkor szinte mellékes lenne, de caknem
téphetem ki a főszakmabeliek kezéből, akik mobillal hívják a társaikat, hogy
jöhet a szekér! Hát immáron, csak a házat kell valahogy összehozzák, de az
sem nagy gond, mert ad nekik az önkormányzat, hiszen nélkülözők. Ez az! Csodás
életművészetük van, amiben elég gyakran belesegítünk. Egy cseppet kellene
másként járjon az eszünk. Valahogy, úgy, hogy csak annyit gyűjtsünk és
használjunk el, amennyi valóban szükségeltetik, mert a nagy szenvedésünk egy
pakli dohányt se ér, ha mások javára munkálkodunk. Ellengürcölő |
|
|
–
Fikarcnyi ZSÖGÖDI Szólamka – Bubás – Könyökig
felgyürkőztem, mehet es! Bubás (magyarosítva
- babás) lehet, ami nekünk igencsak édeske, aranyos, olyan
tutyuli-mutyuli. Pont annyira, mint a buba (baba), amikor megszületik, s
bármit csinál oda vagyunk érte (ez persze később megszokott bogosodni). Rajongásig tudjuk szeretni azért, ami
bubás. Viszont a bubás szavunknak árnyoldala es akad bővecskén. Met (mert),
amitől már kezdesz émelyegni, annyira cuki, hogy épp le nem okádod (hányod)
magadot, például egy ruha, amelyik kurva csicsás, az es bubás. A bubás lehet
valami szépecske viselet es, amit magadon hordasz, de ha túlesik a ló
túloldalára cifraságában, akkor mán nem szépecskét, hanem ízléficamot jelent.
A bubás szócska nagyon kétszínű. Nem nehéz rajta eligazodni csak a hangsúlyt
kell figyelmi. Met amelyik, hízelgő, meg ömlengő szó, az odavan a bubás
látványért, tettért, cselekedetért. De, ha félváll vonogatott, vagy durci a
hangsúly, annak az értelme es keserves súly.
Ezt a szót inkább a kacifántos csavaros eszű emberek fejtegetik Mondika |
||
|
Csillagászati
tündöklések Apaka Belekapaszkodva az ismeretterjesztő film igézetben, lányaimmal beutaztuk
a világmindenséget, mígnem eljutottunk annak a peremére. Ez a káprázat,
tudomány ide vagy oda, de megnyitotta előttünk a végtelen lehetőségek
tárházát. A tudományosságon túl, belső sugallatokkal megérzésekkel ötvöztük a
látottakat, amit sajátosan bontakoztattunk ki, és folytattuk tovább nap mint
nap. Mártonka ebből egy dekát sem
látott, s egy fikarcnyit sem okoskodott rajta. Sőt a beszédeinket sem
hallotta, mert éppen az igazak álmát aludta. Mégis manapság kezdett dolgozni
benne a zsigora (itt – szüntelen érdeklődés), a csillagok iránt. Egyik
este megkérdezte Anyát: „Mik azok ott messze az égen?” Anya minden további
nélkül előadta, hogy bizony azok a csillagok, és sok van belőlük. Mártonka
meredten bámulta, amíg álomba nem szenderült. Hogy mit álmodott, mit nem, azt
nemigen tudhatjuk, de azt igen, amikor egyet fordult a nap, s újból este
lett, közölte Anyával: „Azok a csillagok ugye?” Anya bólintott. Erre ő
imigyen folytatta, minden kétséget kizárva: „Ott már voltunk!” Na, me buksza, van-é benne
péndz! Úgy maradtunk, mint a fogorvosnál. Mondhatjuk azt is, hogy kicsike,
meg csak úgy beszélt egyet, ahogy nekik szokás. Viszont a tudálékosságon túl,
vagy amit a tudomány ad és alátámaszt biztató érvekkel, ilyen esetben vajmi
kevés. Hiszen a meggyőző bölcs tekintet
hitelessé tudja tenni mindazt, amiről beszélt. Sőt, azt is tudja
Mártonka, hogy felmegyünk a levegőbe, és ott is vagyunk. Hogy hol, az most
teljesen mellékes. De van néhány tippem. |
Hargitának havasi hósapkája Fotó: A csíki
Borbé gyerekek apukája A Hargitán és környékén bóklászódni csuda
jó. Hósapkáját teljesen csak nyáron akasztja fogasra. A Székelyek egyik szent
hegye a csíksomlyói mellett. Fönséges panoráma nyílik ormain a Csíki
medencére. A fenyvesek között meghúzódó tisztások, a fürge kis patakocskák, a
hajdani vulkáni kőzetre rátelepedett növényzet megbabonázza az embert.
Tavasztól-őszig csipegethet a kiránduló letérve az erdei ösvényről epret (szamócát),
málnát, kokojzát (áfonyát) és más erdei gyümölcsöket, s ha jó szeme
van a megcsodálhatja a rovarok gazdag
kincsestárát, köztük a tarka díszben röpködő lepkéket és pillangókat. No, a
madár seregről, vagy a mókusokról nem is beszélve. Mostanság egy részét
kézből is lehet etetni. Valamelyest rákaptak az emberek által felkínált
csemegékre. Azért a nagy testű állatokat jobb elkerülni, mint a medvéket,
vadmacskákat, a hiúzokat, farkasokat, még a vaddisznót is. Talán az őzeket és
a szarvasokat még nem annyira. Ha nem is a biztonság kedvéért, de csak azért
is érdemes távolról szemlélődni, nehogy megzavarjuk mindennapi életüket. És
mindezt a csodát az a legendabeli szép lány őrzi, akiről a hegy is kapta a
nevét. Ha nem bántjuk a természetet,
talán találkozhatunk véle is... Hargita barát |
|
|
Üdvözlöm
mindazokat, akik ötletet adnak az újsághoz!
Szerkesztőség – borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi honlapja itt : http://users.atw.hu/borbelevente/ . |