|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK elevenségi csalogató 2017. A Zsögödi Szó-é! |
|
Hagyományos egymás elleni
hergelődés
A csíkszeredai helyi termékek vására már évek óta jól bégyúlt (beindult).
Van választék es (is) bőven, csak pénz kell hozzá, és nem is kevés.
Azért mindig akad, amit az ember arra jártában megvesz, mert mégis hazai, s
finomabb es. A vásárlókkal van ilyenkor a legkisebb baj, mert ha vesznek jó,
s hanem továbbállnak. Viszont az eladók között történtek harczok! Még
februárban esett meg, hogy egy kézdiszentléleki atyafit, aki már régóta a
csíki vásárban jár mihézánk (mihozzánk), csak úgy uk muk fuk
kitessékelték a vásárból a portékájával együtt. Tudtára adták, hogy ezt a
Hargita Megye Tanácsa rendezésében létezik, és idegen légiósoknak, azaz, más
megyebelieknek nincs mit itt keressenek. Műénk (miénk) itt a tér, vagy
mi? Azt a hét áldóját! Akart adót is fizetni a helyért, de azt se fogadták
el. Osztán (aztán) az es rögtön felszínre került, hogy ez másokkal es
megesett, akik nem megyebéliek. Persze
valóságos konferencia alakult ki ebbe az ügybe. Sokan azt mondák, hogy
Bükszád és Tusnádfürdő közé jó lenne valami kerítést felhúzni... Szerencsére
a Maros megyeiek kevésbé próbálnak szerencsét a szittya csíki piacon. Sőt a
csíkiak a bukaresti nagyvásáron sem hagyják magukot! Kicsinálják, akik
vegyülni akarnak. A további pletykák menete szerint a háromszékiek ettől
eltekintve szívesen várják a csíki kistermelőket a helyi vásáraikra. Hajdanán
a szászokkal kaptak össze a székelyek, de úgy látszik nincs akivel balhézni,
akkor ezt meglehet oldani „egymás között es”. Ha mindez így működik, akkor
mét es nevezik úgy hogy Hagyományos
Székely Termékek Vására? Van egy néhány ötlet az új névre: Hagyományos
Hargita Megyei Székely Termékek Vására, vagy, ha kiűzik az udvarhelyszékieket
és a gyergyóiakat es, akkor legyen Hagyományos Csíki Székely Termékek
Vására. Ez a tisztogatás már sikerrel
járt. Mostanság már nemigen
merészkednek ide más megyebeli árusok. Bümbürdec |
Varázslat nélkül továbbadható a csupa létmagpötty
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Zsögödfürdői strand sorsa – Nagyon fáintos hely, és sokan szeretik, csak azt nem
lehet tudni mikor nyitja meg kapuját, mert már megént új gazdát keres a
szögödferedői strand. Legalábbes, aki több évre kiveszi és működteti. Lehet,
hogy az árából kellene lehagyni egy cseppecskét? Új házak, elfelejtett kényelem
Zsögödfürdőn – A zsögödfürdői szállodáról már lassan egy regénnyi
anyag gyűlt össze. Most már százas, hogy össze fog omlani, pedig a 1990-es
évek elején még fungált. A nem messze lévő volt vendéglő se dícsekethet, met
pár több éve üresen áll. Még jó az épület, csak eppeg gazdája nem erőst
kerül. Nem es csuda, nálunk minden marha drága, inkább menjen tönkre, ha nem
kell a felkínált árba. Útjavítás – Na, mán kezdett láccani (látszani) Zsögödi
többesztendős útjavítás eredménye. Úgy nez (néz) ki, tényleg igaz
lesz, hogy az idén béfejezik a munkálatokot. Hurrrá!!!
Megént baj van a zsögödi kulturházzal – Ejsze öt esztendeje
tették újba a zsögödi kultúrházat. Most megint neki kellett veselkedni met a
gomba ette meg a padlót és a színpadot. Csámcsogás ellen kitalálták, hogy
ezúttal nem fából készítik el, amin járni kell. Na, hátha többen nem gyűlik
meg a bajuk evvel a mocsokul terjeszkedő könnyező faevő gombával. Mi lesz véled Suta-tó? – Hö höjj, de régen es vala, amikor még a Suta-tó teljes
épségében létezett. Lehetett halászni, csónakázni. A környéke pedig hétvégi
pihenő paradicsom vala. Most sincs péndz a feljavítására. Talán, egyszer,
valamikor... Még csupa szerencse, hogy értem azt az időt, amikor minden olyan
emberi volt arra felé. Medve sétafika – A medvék most már nemcsak Zsögödfürdő és környékén,
hanem felbukkannak Szécsenyben, a Sutánál és másutt es elég közel a városhoz.
S van amelyék (amelyik) nem éppen kesztyűs kézzel bánik az elébük
kerülő emberekkel. Kukucskálóka |
CSÍKSOMLYÓI BÓCSÚ! Itt a bócsú és a zarándokvonatosok külön programja es! Kattinccs ide: http://www.erdelyiturizmus.hu/?action=utazas&id=56 Jöjjön cag el hézánk, met sok szépecske dolgot lát!!! |
|
Akiknek nem ismeretes a határ Pötyögte
és Fotózta: Zsögödfürdei |
|
Virágcsokor a természet lágy ölén a legmagasztosabb Ajánlom
ezt a kis mezei bokrétát mindazoknak, akiknek nincs alkalmuk ellátogatni e
májusi igézetbe. Természetesen élőben,
a szellő fuvallatában, sokkal gyönyörűbb. S amit igazán sajnálok, hogy nem
érződik a nyugalmas összhangmágiában lubickoló illatuk. Szerkesztő
úrhatnám |
Varvara néni próbálja érteni... Kicsi szentjánosbogárkáim, ami most elfolyik az ünnepelésekben próbálom értegetni (érteni), de valahogy mégse megy. Pedig én se vagyok egy ma született báránka (bárányka), s nem eppeg (éppem) most szalajsztottak (szalasztottak) le a falvédőről. Az unokáimtól örökkétig (mindig) kapok meghívót, hogy ott ne, szerepelnek egyet az iskolába, óvodába, vagy a kurtujba (kultúrházba). Az Isten meg es verne, ha aszt találnám mondani, hogy nem szeretem az unokáimot, de hogy mindenre elmenjek, amire elhínnak (elhívnak) még belőlem es legalább három kéne, pedig a zuram (uram) aszondta (azt mondta), hogy egy darab es sok belőled Varvara! A kicsike unokám kicsengetőzik mán az óvodába! Amikor mondta, hogy kicsengetőzni fog, aszittem (azt hittem) Csillag tehenünk csengőjét akarja megvetni, hadd csengjen kifelé, s erre kiderült, hogy nem. Pont úgy végez, mind régebbecske a doktorok! Nagy felhajtással!!! Eppeg (éppen) piros szőnyegecske nem kell elébük, amin végigkeckeriálnának (végigvonulnának). Nohát, azt végignézni, oda kell egy türelmesség. Egyik gyerek ordibál, a másik hergelődzik, a harmadik, mittudomén mi a ráksúlyt csinál. Becsület úristenemre mondom, hogy jobban ki tud készíteni, minha (mintha) a kertbe csak gyomlálnék. Pedig nem csinálok semmit, csak ülök, de az eccer vad. Hol látok, valamicskét, hol nem. A belemet es nyomják szét a többi hézatartozók, met kell filmet, sö (és) fényképet csinyálni. Addig keccingetnek, hogy vége az életednek. Az a legeslegjobb a műsorba, amikor vége van. Ezért es tapsolom veresre a kezemet, met (mert) tudom, azután jön a jó levegőcske vétel. Na, kedveskéim ez csak az ovóda, de ha másikba megyek el, mondjuk a hetedikes Bertuska iskolavégzési műsorára, akkor van ott haddelhadd, met két és fél, vaj (vagy) három óra alatt a hátom, a karom, a lábam úgy elzsibbad, hogy ember legyen a talpán, aki csak egyenesen fel tud állni. Úgy megyek ki mind egy göcsörtös görcs rángatta kók szerelék, s ráadásul a seggemre kelés nő, s kiújul az aranyerem es. A nagy kicsengetőzésektől még jobban rettegek, met oda muszáj elmenni. Ott rendesen mutogatnak engem es, mind egy cirkuszi majmot. A zuramnak, mindegy, met a férfiakkal még az ünnepség alatt bétérnek egy kupicára egy közeli bodegába, vagy ahol van mit meginni. A nagy rokonsági ünnepségen, pedig úgy leigya magát, hogy a végén lődörögni es alig tud. De az mondjuk nem bánom, mert amíg csak félhúsba van, ordítva mecsereg a többi férfi rokonnyal (rokonnal) együtt, s ilyenkor mán hallgat mind szar a fűbe, s lehet hogy okádásával újrafesti hazafelé az utca kövezetét, de csend van. Me férfiasság! S az ünnepségek után a szülük, de a tiszteletüket tevők es mindig aszongyák, hej be jó volt, még akkor es ha a szemük egy hétig ki van meredve a fáradságtól, minha szarni akarnának. A lakodalomról jobb, ha egy szót se szólók... Méges zavar, hogy kölcsön kölcsönt érve ágálunk, s egyszer egy vékony hopp, s osztán (aztán) csak kopp!!! Ezért, ha lehet én inkább otthon maradok. Apuka |
|
A Borvizút mocsokkal
vanogat „kikövezve”
Natura úr
A híres Borvízút, amely országunk
első zöldút kezdeményezése eléggé hadilábon áll. No, nem attól, hogy
nem építették ki, hanem a sajátos használatától. A Borvízút, ami Székelyföld
egyik látványossága Csobotfalvától-Sepsibükszádig eléggé megtépázott.
Imitt-amott jó erős kezeknek sikerült széttörniük a fából készült vizenyős
rész feletti pallókat, és kilószámra belehajigálni akármit a kis borvizes
medencékbe. Há, valahova azt csak el kell vetni, ha már megivódott az a
flakony (pillepalack) sör, pálinka, szukk (üdítő) meg miegymás!
S aztán a szivarcsikket es lehet odarepíteni, mert a vízbe egyből kialszik.
Inkább ne térjünk ki a ruhadarabokra, s másegyéb mocskokra. Hát minek is
vannak azok az emberek, akik a környezetért és közösségért „harcolnak”, ha
nem arra, hogy a randalírozás utáni
szemetet évente többször is összeszedjék. Néha egy-két csoport látogató elég
ahhoz, hogy a helyszín pár óra alatt csatatérré változzon. A helyreállítás viszont „egy cseppet hosszabb folyamat”. A csíksomlyói Barátok
feredőjét most PÜNKÖSD előtt egy lelkes csoport puccba vágta, de sajnos
azelőtt mutattam be magyar honfitársaimnak a megtépázott környéket. Hát volt
mit nézzenek... |
|
|
Legeltetés hűbele
balázs módjára Bónyászódó Figyelőke
Most, hogy ilyen szépecskén kitavaszodtunk, beindult a legeltetés.
Pásztorok hada indult nyájával, csordájával, vagy ennek keverékévével a
havasi legelőkre. Bizony itt szigorú szabályok vannak érvényben, hogy a
megengedett területeken belül legelhet a jószág. Ha netán, véletlenül
elkambacsol (eltekereg) egy hamizó marha, annak a pásztor issza meg a
levét. Még szerencsére nem fogják a mit sem sejtő állatra. Bizonyosan csak
azért, mert véle nem lehet
kommunikálni, vagyis nem éppen úgy,
mint egy emberrel. A pásztort ezúttal már térképpel szerelik fel, így bővítik
számára a földrajzi ismereteket, hogy eddig és ne tovább a legeltetéssel.
Persze próbálják a helyi lakosságot is az elöljárók felhergelni, hogy
mindenki ügyeljen oda, s ha módjában áll kövesse, és jelentse az esetleges
kihágásokat. Nem lehet csak úgy kedvére elbónyászodni (ide-oda lődörögni,
sétálgatni), meg szöszmötölni egy
marhának, juhnak, kecskének, lónak, bivalynak satöbbi... Szerencsére a
pásztor résen van a térképével, s nem lenne rossz számára egy gps (dzsipiesz)
sem. Igazából nem kell semmi sem a terelgetőnek, hisz ő jobban ismeri a
tájat, mint a saját tenyerét, s világosan tudja mikor van a tilosban, de azt
nehezen lehet leellenőrizni, hogy éppen a vetésmező határán legeltet-e, vagy
a kaszálóra merészkedett be, esetleg egy körbezárt területnek kapuját kitárva
hamiztassa fel állataival a fincsi füvecskét.
S még nem beszéltünk a kutyusokról, akik főnöküköt követve
terelgetnek. |
Csík gyógyító
erejének bemutatása... A diákoknak, kolléganőmmel együtt, iskolanapok alkalmával a természetvédő életmódról szerveztünk egy programot, kis mezei sétával egybekötve! Volt plakát, pofáskönyvös (facebook-os) hírverés és szóban elmondás. Tehát, minálunk a lelkesedés a tetőre hágott. Az előadás anyagában a mofettákról, borvizekről, gyógynövényekről, fűszernövényekről, biogazdálkodásról esett volna szó. Azért csak esett volna szó, mert az érdeklődés hiányában elmaradt. Ugyanis nem tették „kötelezővé” bizonyos rendezvényeken való részvételt. Akkor már nem is kell. Valóban unalmas lehet könyvek között, szemléltető képekkel, kis filmmel egybekötött előadás, s főleg, ha erről még saját tapasztalataikat kellett volna megosszák... Netán a kis séta során élesbe látni mindazt, amiről beszéltünk, hiszen egy köpésre van még a természeti gyógyító csodák Csíkszereda városától. De miért is érdekelje őket föltétlen ilyesmi, amikor, egyáltalán nem bulizós dolog. Az hogy az embereknek lassan már nincs más esélye a fennmaradásért folytatott „küzdelemben”, csak a természetközeli életmód, az uncsi. Minek erről, hallani, látni, és tapasztalni valamit. Inkább mielőtt a saját egyénre szóló ÉN kárriert felépíti a kedves gyerek, addig egy cseppecskét ki kell engedni a gőzt. A fenntartható életmód pedig fölösleges duma, legalábbis, addig, amíg nem dől belőle a lé. Nem jön ki a venit (nincs haszna belőle). S változik a helyzet, vajon elég lesz akkor változtatni? Természetrajongó |
|
Az villámposta marad ugyanúgy: borbelevi@yahoo.fr , a honlapcím szintén zenész: http://users.atw.hu/borbelevente Ne, ha akartok írjatok ide! |