FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Ünnepi szám 2017/8 A Zsögödi Szó nyakig hóba lapja

Nesztelen pihenés rendje A hótakaró nagyon felnőtt tud lenni. Szigorú, kemény és hűvös. Ha fiatalos szelességgel párosul, kíméletlenül bebújik a ruhánk alá, s ott végigfutkározik a hátgerincen. Mégis a dermesztő vadság ellenére, kevélysége olykor megtörik. Túl a tükörjégkristályon, ahol megpihen az ember, s már nem hallatszik a csizma alatti hóropogás, születik meg a tisztító némaság. Ilyenkor állni, mint egy szálfa az igazi, mert a nesztelenségben megtaláltatik a lét derűjének eleven talánya. Fenyőszegi Kapaszkodó a havason Megörökítettem: Há én! Áldott karácsonyi ünnepeket, és békés boldog új esztendőt kívánok!!! Fenyőszegi úr és családja		Rendszerváltás előtti derűt hozó karácsonyfa! Ifjonc koromban már megértem a karácsonyi készülődésre. Hogy mikor fogtunk neki az otthoniakkal a hangulat megvalósításához? Nagyjából az ünnep előtt egy-két héttel. De tulajdonképpen az egyik Karácsony végeztével a másikig készülődtünk a nagy ünnepre. Hiszen a kommunizmus hovatovább egyre győzedelmesebben kivitelezte magát, és egyenesarányosan fogytak a csillogó-villogó dolgok az üzletek polcairól. A Karácsony egyik nélkülözhetetlen kelléke a fényes sztaniol papír vala. Akármilyen színben találtunk egyet, gyorsan egyenesre vikszoltuk és beletettük egy dobozba, vagy könyvbe. Ha felfedeztünk valami kelléket, ami a hangulatot dobná a fenyőn, vagy körülötte azt is ügyesen félretettük. Akkoriban nemcsak mímeltük a ma oly divatos újrahasznosítást. Székelyföldön bárhová mehettem, a „valamire jó lesz” jelzővel illetve kuporgattak, amit csak össze lehet hordani. A kis csavartól a likas (lyukas) lábasig mindent meglehetett találni, s ráadásul szelektíven! A műanyagot nem keverték a vassal, a kinti eszközök javításához felhasználhatót a bentivel, a valakinek tartogatottat a többivel, és így tovább. Na de kanyarodjunk vissza a Karácsonyhoz. Minden esztendő decemberének derekán elővettük a szorgalmas szarkaként összehordott „karácsonyi kincseket”, s lelki szemeink előtt fel is díszítettük a fát. Egyszerű sima lapú füzetet használtunk fel a cukorkák „alsóneműjeként”, amelyet a szegélyein rendesen megfodroztunk. Mivel nem lehetett szaloncukrot kapni (kommunizmus lévén csak az egyelőbbeknek járt ki), olcsó üzleti cukorkát vagy anyám által cukorból és gyümölcs eszenccel (tömény ízesítővel) készítettet csomagoltunk bele. Azoknak kimondottan csak olyas kombiné, avagy bugyiszín és íz sikeredett meg. Másképpen az erős élénk színezéssel túl endelgősre (émelygősre) lett volna megszerketálva (elkészítve). Attól meg úgy lehetett volna hányni mint a murányi kutya... Vagyis igen durván, és jó sokat, amíg ki nem gülled (mered) a szemed. No, de mint ezt tudjuk ritkán eshetett meg... Mikor befejeztük a cukorkák csomagolását, a ritka szép színeket nagyon előnyösen helyeztük el a fán, hogy minden szögből látható legyen. Ügyeltünk arra is, hogy a rákerülő almák, kekszek és más díszek ne csorbítsák a cukorkák csillogó-villogó szépségét. Mi tagadás, olyanná vált, mint egy hamisítatlan remekbe „összekovácsolt” házi műalkotás! Ebben a nélkülözőnek tűnő világban mégis több szeretet tudott belopódzni a szívekbe. Értékelni tudtuk, azt a keveset, amink van. S mindennek a varázsa az, hogy közösen „alkothattunk” teljes békében, miközben egyre magasabbra emelkedett a jókedv. Éreztük az előkészületek misztériumát, azt a kincset, amit nem lehet megvásárolni, az együttlét örömét. Feltöltődtünk békesség igézetével. A megnyugvás pedig legalább tíz centivel emelt minket magasabbra a föld fölé. Ha egy kis ideig is, de patyolat tiszta angyalokká váltunk. Egy ipse, aki angyalka is tudott lenni...
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Egyet fürdött Zsögödferedő – Először esőbe tetőtől-talpig megferedőzött (megfürdött) a kies táj. Aztán tiszta habba lett, de nem a nagy erőlködéstől, hanem kezdték suppantani (gyorsan, tömören esik) a havat az égiek. Há (hát) itt a tél, micsinálj (mit csinálj)! Fordítsd a hasznodra! Fenyésen csatornázás – Ha minden jól megy, lesz csatornázás a csíkszentkirályi Fenyésen (Kelet-Zsögödfürdő). Valamikor a jövőbe, uniós pályázattal vágnának belé. Pásztorkutya támadás – December elején Tankó Imre bácsi zsögödi lakosra rohantak rea a pásztorkutyák a csíkszeredai Natúr Lakópark felé vezető úton. A pásztorok önfeledten végignézték, mint egy színdarabot, az akciót. A szétmarcangolt ember a sürgősségin kötött ki, műteni kellett. Annyira összerágták az ebek, hogy nem minden sebet lehetett bevarrni. A fertőző osztályon pucolták ki, amit lehetett. Ez nem is az első, még az utolsó eset sem, amikor hagyják a pásztorok, hogy nyugodtan meglepjék az arra sétálót levadult kutyáik. Veszélyesebbek, mint a macik. Zsögödi útjavítás jövőre is folytatódik – Szappanoperával vetekedő útjavítási szezonok követik egymást a zsögödi szakaszok és részek folytatásában. Úgy néz ki a tél után, valamikor délután a munkások újra belevágnak, ezúttal az ötödik évadba. Hírike	A kis cinege-cinke csipegetős esete – November végén érkezik hozzánk a kis cinege. Az erkélyre kitett eleségből (főleg magokból és szalonnabőrből) csipeget. Néha még társat is hoz magának. Biztos társaságba jobb a szemelgetés. Közben kedvére be-be kukucskál az ablakunkon. Mi távolról szoktuk lesni, nehogy elzavarjuk. Szívesen behoznák, hiszen annyira kis cuki madárka, hogy csak! Természetesen nem tesszük meg, mert tudjuk nemigen az ő terepe az emberi barlang. Egyik alkalommal mikor jobban felmelegedett az idő nyitva hagytuk az erkély ajtót, szegény cinege meg betévedt a lakásba. Az elsők, akik hazaérkeztek közülünk becsukták az erkélyablakot. Csak azután látták meg a kis cinegét, ahogy az egyik lógó virágcserépben kémleli a szobát. Mitévő legyen Anya meg a kis lánya, hát vissza akarták irányítani a természet lágy ölébe. Az meg elég macerásan jött össze. Pedig az erkély ajtó rögtön tárult. Madárkánk a kedves irányítgatást támadásnak vélte. Félelmében egész teste egy gyorsan dobogó szív lett. Pár perc röpködés után mégis kitalált. Mielőtt elment volna, azért díjazta is lakásunkat, főleg a számítógépünket, mert arra tottyantott (fosott) egyet. Érdekes, a benti zűrzavaros élmény ellenére visszajárt, és ugyanúgy bekukkintott kíváncsian hozzánk. Azóta mindannyian tudjuk, hogy advent idején a koszorúba, főleg a gyerekeknek, ha jók voltak, s miért ne lettek volna azok, belop egy kis meglepetést. Igen, a mi kis cinkénk nem akárki. Besegít a Mikulásnak és Karácsony táján az angyaloknak egyaránt. Mindig szeretettel várjuk őt. Nagyon boldogak a gyerekeink, ha felfedezik egy fa ágán, ahogy minket méreget. Figyeljetek ti is, biztos hozzátok is bekopog kis csőrével az ablakon. Cinke Baráth

Karácsonyi roham... Komolynak titulált hír a tévébe. Nagyon ügyesen felhívják a figyelmet a karácsonyi bevásárlás „kegyetlen” jelenségére. Gyógyírt szeretnének találni a probléma kivitelezésére, hogy minden házhoz „szeretetben” jusson el az, amit csak egyszer megkívánnak az emberek. Persze reklámokkal is „segítenek” a karácsonyi varázs megteremtésére. Ezért a kölcsönök felvevésére ösztönöznek. A kölcsönt azt mindenképpen fel kell venni, hiszen az is lehet, hogy két napnál is többet, de jól él az ember. Úgyis a következő ünnepig lehet törleszteni. Nem kell elfelejteni, hogy a nagy ünnepek után a szemetesek rendesen megvannak rakva. Valószínű a pénz fogyta végett ott is roham alakul majd ki egy-két lerágatlan csontért. De addig is, ameddig bekövetkezik, lehet szórni a pénzt! Azt is megvenni, amit két nap múlva ki kell vetni. Mét es (miért is) ne?! Senkinek semmi köze, hogy mit vesz az ember! Sőt még boldog is mert csak egy hajszál tartotta, hogy a másik meg ne kaparintsa. Az otthoni vásárlási sztorizgatásban már egyenesen a másik kezéből kellett kiráncigálni azt a bizonyos nélkülözhetetlen karácsonyi kelléket. Az embereknek legszívesebben disznóölő kést is adnának, de megnőnének a halálesetek száma. Na, a bevásárlóközpontok főnökeit nem a halálesetek borzasztanák el, hanem, hogy nem lenne vásárló. Ezért a fegyverek kizárva. Vásárlók maradva. Szükség van mindenkire, hogy tökig levásárolja magát! Tehát a rohamjelenség marad, mert bevételt jelent, oda meg egy fikarcnyi emberség sem kell. A hír pedig igaz! Szemlélőke	* Készülődés békéje * Zsögödi tél – Fotó és eszmefutkározás Zsögödi úr A földünk adta kincseinkre vessünk rá egy picuri pillantást. Ha megérezzük elevenségét az elérhetetlen elérhetővé válik.
Csíki hidegek – A Csíki-medence a Gyergyóival együtt továbbra is az ország hídégpólusa. Habár Brassó városa és Bodzaforduló se kutya. De azért minálunk, itt Zsögödd környékén, rendesen bé szokott mutatkozni. Ez globális felmelegedés hébe-hóba érezteti hatását. Inkább hébe, mint a hóba, mert abba recseg a bakancstalp. Igaz, most később köszöntött be úgy istenigazából a tél, de majd megmutatja fogvacogtatós igazi arcpirosítóját. Az éghajlat itt mifelénk hasonlít az Észtországi, Dél-finnországi, és Svédország derektáji (középtáji) éghajlatához. Biztos azért szeretnek előszeretettel Svédországba költözni a székelyföldiek. Na, de csavarodjunk vissza ide. Itt szerencsére ritkábban fúj, ahogy a székely atyafi mondaná, a „csóré faszú szél”. A medencébe bent rekedt hideg pedig fél esztendős telet duvaszt elénk. Itt bizony a naptól való ingyenes fűtés is későn érkezik. Az embereket csavaros észre, és rögtönzött megoldásra tanítja a zordon idő. De mégis fel tud melengetni az egész vidék tündéri hangulata. Így es jó Atyafi		Adni és kapni A nagy ünnepeink nem is szólnak másról. Mégis megér egy kérdést az egész. Mit is adunk, de mit is kapunk? Hát legtöbbször azt kapjuk és úgy, ahogy adunk. A hangsúly az ahogyon van, és kevésbé az ajándék fejvesztő minőségén. Az legjobb esetben néhány évig megmarad. Viszont az erőltetett torz mosolyon túli lelki szegénység kiszáraszt, és elkoptatja az egymáshoz való közeledést. Ha meg simán, csak úgy jön, akkor az örökkévalóságig tart. Éppen ezért nem kell, és nem muszáj folyton ajándékozni, mert a legyünk rajta túl akció felér egy lelki merénylettel. Mint tudjuk senkit sem lehet parancsszóra szeretni. Üdvözletike
		FILM - Megön Májsz ámokfutásáról Amerikai futkorászós filmek egyike. A cselekmény egy hű de kurva jól néz ki tévébemondó néninek egyetlen éjszakai kalandjáról, és annak folytatásáról, valamint következményéről szól. Hősbarbink az előléptetése előtt gondol egyet s barátnői biztatására kirúg a hámból. Sőt, egy pasast is felszed. Annak lakásán éjnek idején magához térve veszi kezdetét az ámokfutás. A telefonját pechére ott hagyja. Sem taxis, sem rendőr, sem buszsofőr sem mások nem vélik felfedezni benne a bemondónőt, a nagy reklámplakátok ellenére sem. Egyedül egy Puki nevezetű drogos ismeri fel, aki valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nézi a tévéhíreket. Ő még egy kis „fűvel” is kedveskedik neki. Útja során összevegyül zsidó rabbikkal és növendékekkel, hajléktalanokkal stb. Az éj leple alatt elvontatott saját kocsiját sem tudja visszaszerezni. Akivel találkozik, mind lotyónak tartja, sőt őrültnek is, mert ámokfutásának végét még a tévé is veszi helikopterből. Ez mind viccesen tálalva. Áldott szerencséjére barátnőcskéi, és az egy éjszakás pasija segítségére sietnek. A vége pedig a boldogság, a szokásos tömegtánc nélkül. Mégis érdekes volt. Egy éjszaka leforgása alatt a hölgy egész élete megváltozott. Olyan világba csöppent amelybe sohasem volt része. Azokat az egyszerű emberi dolgokat kellett megtapasztalja, amiről halvány lila fingja se volt. A szereplő ebből teljesen jól került ki, hiszen amerikai film, de már jobban tudta értékelni megmentő barátait, és kezdett véleménye lenni más szemszögből is az életről. A lecke, amit kapott, hogy ne ítélkezzen senkin elhamarkodottan, velejéig bele égett. Azt is lehet mondani, hogy Megön Májsz egy karácsonyi csodán esett át. Nézőke
Szélvészke (Stormy) isa, tehén a patáján! Amikor leszáll az éj és felölti magára sötét bíborkék bársonyát, tejébe álomba szenderednek a kisdedek, akkor jöhet a csoda. Jött is az egyik amerikai Philadelphiai kisváros temploma mellett, ahol állatokból élő díszletet alakítottak ki a betlehemes jászol körül. Az egyik díszlet éppen Szélvészkére esett, a hétéves génjeiben Angliából származó herefordi marhára. Na de a rendező viszont pofára esett, amikor Szélvészke első ízben megszökött a betlehemi jászol mellől. A drága tehénke úgy menekült, ahogy tudott, mint a szélvész. Sajnos könnyen lebukott, mivel marhák csak úgy nem szoktak éjszaka flangálni a városba. Hamar rábukkantak s így visszakényszerítették őt a „munkahelyére”. Szélvészke ezt zokon vette, s másodszor is olajra lépett. Ezúttal irányt változtatott, hogy ne kapják el. Sajnos árulkodó tehenes kinézete végett újból lebukott. Egészen a messze a főútra sikeredett kimennie. A rendőrök lasszóval tudták lefogni. Nagy nehezen betuszkolták egy lószállító kocsiba. Szegény tehénke, mit keres egy lószállító kocsiba? Rendesen lóvá tették. A tiltakozás az autóba is folytatódott. Ekkor már tökélyre fejlesztett ellenkezésének köszönhetően kivették a szervicsből (munkából), s visszavitték az eredeti istállójába. Ezúttal végleg felmentették a szolgálatteljesítés kötelessége alól. Itt a csoda nem volt csoda, mert elege lett az egész betlehemezésből. Helyébe egy igen kedves tehénkét Gingert szúrták, be, aki sztárként viselkedett! Nos, nem semmi egy történet... Szegényke mennyire helyt kellett álljon az embervilágba, sőt meg kellett értesse magát! Ez pedig kiváló intelligenciára vall, még akkor is, ha nagy marhaságnak tűnik az egész. Egy cseppet másszunk vissza az időbe, s nézzük ca meg mi is történt hajdanán. Hát valóban volt tehénke a betlehemi jászolnál, legalábbis így hat az emlékezet, de megjegyezendő, hogy az állatok azelőtt is ott laktak. Tehát, tudományos igénnyel elmondhatom, hogy egyetlen állatot sem vittek oda, hanem József és Mária kapott szállást ott, és ott született meg Istennek fia, a kis Jézus. Azt hiszem, ha az állatok közé, egy istállóba bevegyülnének a betlehemezők, akkor az rendben lenne. Viszont a tömeget nem minden jószág szereti. Inkább érdemes egy kásztingot (szereposztás előtti válogatást) tartani előtte, hogy melyik marha vállalná be azt a szerepet. Egy biztos, ami nekünk jó, az másnak nem biztos, hogy az. Tehénke párti

Az elérhetőségek ezek: Az villámpostácska marad - borbelevi@yahoo.fr. Honlapocskácska - users.atw.hu/borbelevente.