FENYŐSZEGI TAVASZ 2018 – 42. szám. Zsögödködések

 

Kukurikú Nagy Bojár a fizetés az mégis jár!

  Szépecskén megoldja a kormány a gatyáját. Mert ott egészen jól élnek. Bizony, ha hízik az ember ez az ésszerű lépés. Maguknak már megszavazták az újabb fizetés emelést (1000 lejes növekedés is van). A közszférában dolgozóknak is úgy emelintették, hogy a spekuláns adóztatással, meg a bruttó fizetéses szemkiszúrásokkal kevesebbet kapnak az alkalmazottak. Ebbe a furfangos bérezésben „hibácska” es csúszott, ugyanis volt példa rá hogy egy takarítónő otthonról 80 lejt kellett vigyen otthonról, hogy a hónapi fizetéselszámolása rendben legyen. Igen, biztos honatyáink elérkezettnek látták az időt, mikor örömmel járunk be dolgozni, s ehhez még mi adunk pénzt... Érdekes meglátás. A tanügyben úgy emelték meg márciustól a fizetést, hogy azelőtt jó néhány embert seggbe rúgtak. Nevezetesen takarítónőket, kapusokat, laboránsokat, könyvelőket, titkárokat, könyvtárosokat s a többi. Ez a kötelező intézkedések következménye. A veszélyezettségi pótlékok (por, gáz, egyéb mocsok) már rég nem járnak, vagy ha igen, ritka mint a fehér holló. A tanárok érdemfokozatának 25% csak az alapfizetésre vonatkozik, a plusz órákra nem, mert ott már nem annyira érdemes az összegre pedagógus. Valami érdekfeszítő van ebben, csak lehessen követni. A „nesze semmi, fogd meg jól” filozófiáját egészen magaslatokra emelték.

Csóró Pedagógus fejvakarása

HÚSVÉTI NYUSZIKA  ESETE A HŰVÖS TAVASSZAL

 

 

 - Úgy érzem kezdtem bémelegedni. Na, azért ezt még bélütyülöm (meg illogatom), s akkor megyek is a dolgomra...

 

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK   

Fenyőszegi tavasz  Az idén rendesen megcsusszant a tavasz. Fenyőszegen még jobban. Az északos oldalakon rendesen hó van még mindig. Sándor József, Benedek biztos kocsmáztak, s a zsákjukat elhagyták, mert nem hoztak egy csepp meleget se.

Farkasok  Mostanság bévegyülnek zsögöd környékére. Sajnos nem mindig barátságosak. Csobotfalván kutyákot nyuvasztottak ki.

 Sorompó Zsögödferedőn!  Kedveskéim, több esztendőn át tartó balesetek után a vasúttársaság úgy döntött, hogy sorompót fog felszereltetni a zsügödfürdei vasúti átjárónál. Jobb késobb, mint soha...

Inkubátorház Zsögödferedőn  A Hargita Megye Tanácsa zsögödfürdei hajdani vendéglőből inkubátorházat hoznak létre uniós pénzből. Hát a zsögödferedőre járó beteg pedig kezelés után inkább betértek volna a vendéglőbe...

Next in Zsögödi útfelújítás  Szépecskén telnek az esztendők, de Zsögödben még az utat nem sikeredett rendbe hozatni. Gondolom Húsvét után újra belevágnak a munkálatokba. Az összes fityegő kábelt a földbe akarják helyezni, s az üresen maradó betonoszlopokat elvinni.  További sok türelmet kévánok a zsögödieknek.

Gólyák Zsögödben  Szegény gólyák már egy több, mint egy hete megérkeztek Zsögödbe. Sajnos a havazás, no meg a hideg miatt alig jutnak táplálékhoz.

 

 

ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET

KÍVÁN  MINDENKINEK a Szerkesztő úr és becses családja!

Hol volt, hol nem volt…   Amikor kiborult a „Cserno bili”

 

    A tavaszi zápor után növekedő növényzet élénkíti a zöld palástjában lévő virágok sokaságát. Szabadidőben a kis séta és pihenés, jót tesz az árnyékot vető fák álomba ringató bűbájos mágiájában. Nos, eme andalító mesevilágból kicsit késve, de annál nyomatékosabban megrázva, mint Krisztus a vargát felébresztettek anno 1986 április huszonhatodika után.

     Az történe, hogy az említett napon hajnalban nagyot vetett Csernobilban az atomerőmű négyes blokkja. Szombaton a szervics (állás, munka, hivatal) után (mert akkor még ha nem is dolgoztak, de eljártak a munkahelyekre az emberek), zöme kitekerte a szabadba. Akinek volt hétvégi háza oda, mások meg csak úgy egyet bónyászódni (itt – lazító séta). Akik tévét néztek, vagy az esti szórakozást választották, másnap, szép idő lévén szintén kint találták magukat a szabadban. A robbanásról csak a szabad-Európa rádión keresztül lehetett értesülni. Helyi lapban először május 3-án a Hargita közölt rövid infót arról, hogy a radioaktív sugárzás már csökkenőben van. De hogy, honnan jött, izé-, és hová tart, az titok maradt. Mint tudjuk a rémhír mindennél gyorsabban terjedt, úgyhogy az emberek egymásnak továbbadva a történteket tisztán tudták, hogy kiborult a „Cserno bili”.  Az további tudósítások is érdekesek. Az első közlemény szerint a Környezet Minőségét Felügyelő banda arra utasította a lakosságot, hogy ivóvizet csak a csapból, vagy a mély kutakból fogyasszanak. Az még jobb ha az üzletből borvizet vesznek. Nyakaljanak minél több a sajtot és tejet. Az utcákat járdákat mossák, ne legyenek kint sokáig a szabadba. A zöldségeket meg gyümölcsöket kurvára meg kellett mosni. A diákoknak pedig jód tablettákat kezdtek osztogatni. És kint a szabadba ne igen dolgozzanak a kis parcellájukon, főleg ne öntözgessenek. Igen, de bili nem május 3-án borula ki... A májusi Hargitai számokban további hasonló közlemények születtek a levegőszennyeződéssel és a radioaktivitással kapcsolatosan. Így a május 4-i és 5-i mérések szerint nincs baj, nem kell beszarni, mert lassan normális mértékek közé esett vissza a sugárzás. A 6-i közleményben, már a sugárzás veszélytelenségéről adtak információt. A furcsa ebben csak az, hogy biza az össze-vissza méregetések közepette szinte egy hét telt el. S az vajon mindegy volt, hogy jó néhány napig sugárfürdőt lehetett venni? Még a vékony felhívások is sántítottak, hiszen ezt követően néhány napig eltartott a sugárzás. A következménye valóban az volt, hogy mivel a belföldi hírek nem voltak annyira jesztegetőek (ijesztőek) országos közleményi szinten, és nem tárták fel az igazságot, sokan a radioaktív sugárzástól feldúsított levegőben majálisoztak.

   Jómagam is kint kólicáltam (kóricál, csavarog) Zsögöd szép pázsitos dombjain a haverokkal. A jó meleg időt kár kihagyni, há nem?  Bészedtünk rendesen a radioaktív sóskából.  Sőt összerágtuk rágógumival, s tudtunk hatalmas zöld gömböket fújni. Úgy néztünk ki akár a békák. Még egy „sugárzó” virágcsokrot is szedtem. Hiszen minden oly életteli, és bájkellemmel megspékelt volt.

    Később jött az igazi fekete leves, amikor kiderült, hogy ez a bili kiborulás több veszélyt rejteget magában. Hiszen a rákövetkezendő esztendőkre megszaporodtak a daganatos betegségek, a cukorbetegség, a leukémia, és a törpenövés. Ott helyben Ukrajnában három nap alatt 31 ember vesztette életét. Ezt követően a sugárzásban pedig 5000-nél többen haltak meg. A sugárfertőzöttek száma meg túlhaladta a félmilliót. Nem is csoda, hiszen a robbanás kétszázszor nagyobb radioaktív sugárzást vetett ki magából, mint a hajdani hirosimai és nagaszaki atombomba. Na persze, itt csak a súlyosan érintett területekről esett szó.

Források: Hargita napilap 1986, május 3,4,5, 6-számai. Tallózás a világhálóról      Sugárzó Egyénke

 

Akik minket szerettek XII. rész   MÁTYÁS KIRÁLY

 

   Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsváron. Apja Hunyadi János, Erdély vajdája, Magyarország kormányzója, és anyja a köznemesi családból származó Szilágyi Erzsébet volt. A kis Mátyást hat esztendős koráig édesanyja és dajkája nevelte. Később Szánoki Gergely lengyel humanista, valamint Vitéz János bíboros és esztergomi érsek, voltak tanítói. Egyház és államjogra, valamint nyelvekre tanították. A lovagi nevelést elsajátítása közben megtanult írni, olvasni, és a nyelvek közül jól boldogult a latinnal. Később nyelvtudását némettel és csehvel is tökéletesítette. Sokszor ő fordított latinból magyarra az apjának. Kisvártatva már a királyi udvarba kamarás lett. Báthyja, László kivégzése után, V. László, az akkori magyar uralkodó, fogva tartotta, majd a honi zűrzavar végett túszként magával hurcolta Prágába. A fiatal uralkodó 1457. novemberében betegségben elhunyt. 1458. januárjában váltságdíj fejében a magyar küldöttség kiváltotta Mátyást Podjebrád György cseh kormányzótól, amelyet Vitéz János vezetett. Garaiak és Szilágyi Mihály egyezsége alapján Mátyást illette meg a magyar trón. Ugyanebben az esztendőben január 24-én a főpapok és a főnemesek a Csehországban tartózkodó Mátyást királlyá választották. Kiskorúságára való tekintettel (15  éves) öt esztendőt Szilágyi Mihály főkormányzó intézte a ország ügyeit. Az köztük elmérgesedett viszony eredménye, hogy Szilágyit lemondatta sőt be is börtönözte. Garaiak nem nyugodtak a bőrükben, ők III Frigyest szerették volna uralkodónak, de Mátyás hadai kitakarították az országból. 1463-ban békét köt Bécsújhelyen Frigyessel.  Ugyanebben az esztendőben a török ellen harcol. 1464-ben kerül sor a koronázására, amelyet III. Frigyestől kap meg.  Feleségül veszi Podjebrád Katalint, I. György cseh király lányát. Sajnos   felesége rövid időn belül meghalt. Ezt követően már szerencsésebb időszak köszöntött be életében. Felállította az első állandó magyar zsoldoshadsereget (Fekete sereg). 1463-as  boszniai hadjáratában hadai élén visszafoglalja a dli tartományokat, és Jajca várát. 1468-ban a pápa és a cseh urak egy része hozzá fordultak segítségért a huszita Podjebrád megfékezésére. 1469-ben a cseh katolikus urak Mátyást cseh királlyá választották. Ettől kezdve Morvaország, Szilézia és Lausitz felett is uralkodott. 1471-ben Vitéz János és Janus Pannonius összeesküvést szerveznek ellene, állítólag azért, mert elhanyagolta a törökök élleni védelmet.  Uralkodónak IV. Kázmér lengyel királyt akarták, de tervük meghiúsult. Vitéz János Esztergomban raboskodott haláláig. Pannonius elmenekült az országból, de betegsége még abban az esztendőben végzett vele. 1476-ban veszi feleségül Beatrixot  a nápolyi király leányát. Tőle nem születik gyereke. 1479-ben a törökök betörnek Erdélybe. Kiváló hadvezérei  Kinizsi Pál és Báthory István 1479-ben győzelmet aratnak felettük. 1485-ben elfoglalta Bécset (Alsó-Ausztriával és Stájerországgal együtt). Felvette az „Ausztria hercege” címet.  Udvarát Bécsbe helyezte át. 1490-ben váratlanul távozik az élők sorából, abban a tudatban, hogy 1773-ban Edelpeck Borbálától születendő törvénytelen fia, Corvin János kerül a trónra.

    Mit hagyott maga után Mátyás? Mivel udvarában híres művészek és történészek működtek virágzott a reneszánszi kultúra. Több építészeti remekmű született. Nos, a könyvtára a körülbelül 2500 kötetével, korabeli európai mércével is igen tekintélyes számított.

    A király műveltsége és bátorsága lenyűgözte a székelyeket, de ugyanakkor Mátyást is e nép hűsége és kitartása. Hozzávetőlegesen 32000 székely katona harcolt a magyar király oldalán. A székelyeket a helyi ispánok segítségével igazgatta. Mátyás megengedte, hogy a székek emberei közül válasszanak maguknak hadnagyot és bírót. Miklósvárszék és Kászonszék önrendelkezéséi törekvéseit (önálló közigazgatási egységgé alakultak) is jóváhagyta. Az 1446-ba tartott Zabolai székely nemzetgyűlésen megvitatták a gazdag lófő székelyek elnyomását a köznéppel szemben. A lázongás lecsendesítésére a székelyek ispánját küldve megvitatták a problémát. A bíráskodás természetesen igazságosan történt. A törvény védte a szegényebb réteg tulajdonjogát is. A király megerősítette a székelyek  adófizetésmentességét is. Mátyás a székely szabadságjogok biztosításával tudta megőrizni az ország hadi erejét.

 

   Nagy uralkodónk jó viszonyát a székelyekkel a Mátyás király és a székely ember lánya mese is ezt bizonyítja. A történet lényege, hogy próbára tette a székelyek eszét. A válaszba megismerte az igazi csavaros észjárást egy derék leányon keresztül, és a székely furfangot.

 

   Hivatkozások: Pálinkás Mihály: Múltunk nagyjai. - Junior Könyvkiadó, Budapest, 1995, 201-208 o.; Szekeres Lukács Sándor: Hunyadi Mátyás és a székelyek. - In. Székelyföld kulturális havilap, Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2008 - november; Történelem 3. 1000-től 1500-ig  – Reáltanoda Alapítvány Kiadó, 2005, Budapest, 332-340 o.   Tallózás a világhálóról                 Esszehozta (itt - elvégezte):  Borbé Levente

Kommunizmus megidézése 22. rész 

– A munka s annak programja 

    A hajdani sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk fő vezényszava a MUNKA volt. A munka nemcsak kötelesség, hanem tudatosan vállalt életszükséglet vala, amit a társadalom javára érdemes rittyenteni. Az úgymond a nem a közösség javát szolgáló meló semmiképp se  volt jó. Hogy mennyire állt a kollektív kötelezettségek szolgálatába egy dolog, azt persze az egyenlőbbek döntötték el. Az újságokba a cikkek azt szajkózták, hogy az ország dolgozó népe a Pártunk tervei alapján küzd annak megvalósításáért. Igen, mert akkoriban még a békét is ki kellett harcolni... A munkához minden egyes embernek alapjoga volt. Hiszen a szocialista építőmunka eredményeit a lelkes küzdő atyafiak példamutatásával harcolta meg. Úgy tartották, a tennivaló és tenni akarási küzdelem nyilvánvalóan a dolgozó népnek köszönhetően majd eléri a földi élet csúcsát.  Persze lankadni nem szabad, mert visszájára fordulhat bármi. Így leve abban az üdőben a munka, mint alapvető szükséglet. Ahogy Ceaușescu hatalmas, de egyenlő vezetőnk is elmondta, hogy az anyanyelvünk piskóta a munka nyelvéhez képest, mert csak az ébreszt a kollektív öntudatra.

    Igen, ilyen és ehhez hasonló eszmék futkároztak szanaszét az országban. Ezt zengte a tévé, a rádió, de még a kulturális műsorok is hasonló gondolatokkal „űzték az ipart”. A munka  időtartamát 8 órára mérték ki. Viszont a dolgos emberek erre „fittyet hányva” (azaz felsőbb utasításra) tekerték a munkaidőn kívül is. Célként, az ötéves tervben leírtak megvalósítása lebegett szem előtt, esetleg annak túltejesítése nyomott a latban. Akkoriban szombat egy része is a munkafronton telt el.  Akadtak gyárak üzemek, ahol kettő vagy három váltásba dolgoztak. De kár, hogy a negyedik váltást nem lehetett belefértetni egy napba. Vigaszként elmondható, mindezt valamelyest pótolta a vasárnapi „önkényszerrel” vállalt sürgősködés. Egy kommunista érezte ezt!

       A kommunizmus egy az egyben magáénak vallotta a munka ünnepét, amit a vége felé gyakran dologgal ünnepeltek meg. A színpadon is kegyetlenül dolgoztak. Salapétában  (munkaruhában) zenére építették fel pillanatok alatt az országot. Mondjuk az elején egy kis zűrzavart is belekatyfaltak (belekavartak) a rendezők. A zűrzavar oka, a kizsákmányoló nemesség cudar elnyomása volt. De persze kipillant az idő, s attól a perctől kezdve a munkások elsöprő lendülete új köntösbe húzta az egész hazát. És  a dolgozó nép látta, hogy jó. Örvendett és boldogságában dolgozott tovább.

    Az iskolák, egyetemek sem maradtak ki a hazafias munkából. Dolognak számított a tanulás is, de azért a kétkezi sohasem maradt ki. A diákok őszi betakarítások alatt domborítottak nagyot.  Aki tűzről pattantan csinálta az eszét, s teljesítette kötelezettségét, azt az áldozatkész szorgalmáért és odaadásáért kitüntették. A plecsni hasonló értékű volt mint a szocialista munka hősének járuló merész munkaruhától bűzlő asszonyé vagy  férfié, de „zsengéknek” járó kivitelben.

   A  munka valóban jó érzést ad és karban tart, de amikor kilóg a lóláb, akkor már annak szintje is hovatovább nagy ütemesen süllyedni kezd, ahogy aszály idején a kutakból fogy apad a vízszintje. Mert ugye, nemcsak a színpadon kezdték mímelni a munkát, hanem a termelésben is. Nagy hirtelenjében földből gombamód kinőtt gyárak nem tudták ellátni elegendő munkával az embert. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkája is alaja ment,  mert az élelmiszert külföldre irányították. A menő gyárakból úgyszintén.  Az emberek pedig munkába kezdtek járni. Dolgozni annál kevesebbet. A semmittevés sürgés-forgós fontoskodása lázas tevékenységgé vált.  Mindenkinek volt munkahelye, de pontosan mit csinált, és mi volt a beosztása azon nemigen lehetett eligazodni. Sajnos a munkaeszközök sem újultak meg. Az ember azt hitte, hogy régészeti ásatások leleteivel bohóckodtak munka közben. A munkára alapozott pufajkás gumicsizmás és bászkás (olcsó micisapkás) világ szép lassan befuccsolt.        Egykori Salapétás

 

 

Mikor gyünn (jön) el az üdeje (ideje)?  Fotó: ÉN

   Az elbolondult  időjárás tovább űzi az eszét. Pont ő neki áll fennebb (feljebb)! Szabad mert időjárás. Há (hát) nem? Há de!  Azért méges (mégis) unalmatos, ha az istennek sem akar vége szakadni a télnek. Az a baj, hogy későn jött belé, s most meg nem akarja abbahagyni. Ha így folytatódik, akkor újból egy derűs csütörtök délutánra fog suppanni (huppanni, esni) a kikelet, mint, ahogy azt már egy jó ideje szokogatjuk.  Azért van a tavalyi tavaszi kép idetéve, hogy a szellemét kicsalogassuk a palackból. Fotó: Én. Szöveg: Idő Gagyavaszi

A könyvtáros, mint gárdróbos (gardróbos)      Könyvruhat őr

Szenzációs hír! Világszám! Csupa-csuda attrakció! A könyvtár akár gardrób is lehet. Ez nem csalás, nem ámítás, a Márton Áron Főgimnázium könyvtárának két terme azzá alakult át az előrehozott érettségis kompetencia vizsgák, valamint a próbavizsgák alatt. A könyvtáros, mint kárrierje egyik csúcsára gondolva leheí1tett gardróbos! Micsa (Mily) öröm! A könyvtáros nemcsak a poratkás könyvek „illatát” szívhatta magába, hanem a turkálós (egyébként marha jól néztek ki) kabátok bukéját egyaránt. Hogy szokás mondani két legyet egy csapásra akció volt ez! A gardobokoskodás mellett  tovább lehetett könyvtároskodni. A holmik, amelyek a polcokhoz voltak lerakva eltakarták a nem vizsgázó tanulók, és nem vizsgáztató tanárok által keresett könyveket. A könyvtáros leleményessége nem ismert határt. Félelmet nem ismerve hősiesen belevágott a közepébe. Az ott lévő székre térdelve, egyre mélyebbre hajolva és hatolva jutott el a keresett célig. Gyakran a feje a földet súrolva, fenekét kiduvasztva, s lábait a levegőbe ollózva sikerült rábukkannia „használó” óhajára. Ezek az akrobatikus mozdulatok napról-napra finomodtak. A könyvtáros úgy vetette magát bele a ruhák dzsungelébe, mintha egyben felfedező és idegenvezető lenne ott. Az a bizonyos 170 fős diáktömeg, próbaérettségi alatt duplájára nőtt. A könyvtár látogatása a beteszem és elveszem a cókmókomat kétszeri caflatással 700 főre nőtt. Ez kurvára tekintélyes egy szám! A látogatottság a könyvek iránt érdeklődőkkel akkor egy nap alatt, akár 800 főre is felszökött. A könyvtáros, sikert sikerre halmozva vette észre, hogy akár éttermet is működtethetne. A kicsinyes megjegyzései ellenére a diáksereg rendesen evett, ivott, kávézott s a többi. Szakjelzet szerint a 6-s főosztályba sorolandó!     

Húsvéti Nyuszika bébolondulása (zakkanása)   

   Néhai Kicsid Húsvéti Nyuszika és üzletfelei elvoltak a télidőben, még akkor is, ha sárból gyúrták össze az első álhóembert (sárembert). Tudták hogy az erdő mélyén szundikáló hónapok közül az egyik éberen ül és figyel. Február figyelt. Langalt (lángoló) a tekintettel ügyelt a tűzre, és a körötte szundikáló testvéreire. Csipának híre-hamva sem volt a szemébe, úgy nézett maga elébe. Most éppen február vége vala, s elállt rendesen az üléstől a valaga.  Gondolta ébresztgeti Márciust, mert ő már szeretne dorombolni kezébe véve egy cicust. Ötletet kieszelt, hogy arra dob egy követ, mert Március buliba lógott el, ahol leitatta a tömeg. S az meg húzta a csendest ahogy bírta, miközben a Február az havitörténetét továbbírta.    Február derekasan a követ vette, de Március még álmában sem követte.  Csak aludt, s úgy húzta a csendest, keressenek csak más szerest. Gondolta magába, s felkelni nem vala esze ágába. Február erre hívta az évszakokat azokat a vaszkalódósokat (itt - zavarókat). Felkölteni akarták az egyre késedező (késő) Márciuskát. Az meg nem érdekelte ki volt előtte, s magát jó mélyen álomba lőtte.

    A hó maradt, egyáltalán olvadt, s nem is apadt. A Mikulás bácsi pedig vidáman a hóban hengergőzött, s a zsebében lapuló csokikat mind bemajszolva, már szinte kérődzött. Ezt látván a Néhai Kicsid Húsvéti Nyuszika  az se tudta, hogy ő akkor kicsoda és micsoda. Ha tél van s a Mikulás heherész, a macska se egerész, vagy mi. De ki hozza majd a piros tojást? Töprengett a Nyuszika, mitévő legyen, vagy hagyja az egészet annyiba? Szegényke eszét vesztve rászökött a Télapóra mert egyszerűen bé volt bolondulva. Ütötte-vágta, kezét-lábát felváltva a pufáját (pofáját), úgy adta tudtára saját külön bejáratú fontosságát. Ej, de beijedett Télapó és Mikulás, Néhai Kicsid Húsvéti Nyuszikától nem várták ezt a bébolondulást. Szaladtak az évszakokhoz. Nyárhoz, Őszhöz, de főleg a Télhez és Tavaszhoz. Elmondták, hogy a Nyuszika békokult (itt - besokallt), s Tavasz, s Tél ebből okult. Odamentek Februárhoz, megkérdezni hogy ez a Március milyen nyavalyát hoz. Az ám nem hogy, hoz, de se nem oszt, se nem szoroz. Horkolt az ott békésen, míg Február a szemei a fáradságtól ott vala a kiégésen. Ezt már nem tűrték míg a világig hátba vágták Tavaszt, s az nem aludt oly sokáig. S addig rittyegtették (csapkodták), amíg a tekergő le nem adta magát hányásig, ha kellett egyenesen bokáig.  Aztán magához térve kérte az elnézést sűrűn kérve. A Néhai Kicsid Húsvéti Nyuszika sunyin oda oldalgott, s Március lábába dühében még egyet belerúgott. Na, aranyos virágszálaim, ami megtörtént mindegy, mert Nyuszika már felkészült bárhogy havazott vagy esett. Húsvétkor nem ígérkezik, hanem megérkezik.        BöLö

Divat – Látszódjék a bugyi! Égető és fontos! Biztos azért, hadd lássa más is, hogy felhúzta az illető! Régebb mily cudar lehetett, mikor a nadrág eltakarta teljesen a bugyit, s nem látszódhatott a márkája! Na ugye! Hótziher, hogy eszt irigylik az ősök, mert ők nem mutogathatták. Most meg csak durrognak... Jobb lenne, ha a bugyit egyenesen kívül hordanánk, vagy a fejünkön néha-néha sapka helyett. A sapkát meg fognánk a kezünkbe, s akkor az is érvényesülne. Esetleg hibridizálni kellene. Létrehozni a nélkülözhetetlen bugyisapkát!            Dívaikacska

Júliusi érettségi kezdete minálunk pont februárra esik

   Most már ilyen is van. De jó, hogy, még sohasem esett így! Van akinek jól esett, van akinek rosszul, s van akit egy dekát sem érdekel. Általában a diákokat, ők lesznek immúnisak erre, s joggal. 

   De hogy es folyt le ez a dolog. A tavaly kezdődött az egész. Az egyik világhálózatos lap állítása szerint a diákok már évek óta júliusban nagyon ki vannak dögölve a sok vizsgától. Ezért legalább felét el kellene intézni hamarább. Az ötletgazdájaként a Kostancai Diákegyesület elnökét, Alexandru Manda-t nevezték meg. Erre-e vagy nem erre, hanem arra, kitalálták a februári érettségi első felét, ami a szóbeli és kompetenciavizsgákat sűrítette. Az összegebakszolt (itt összemonyókolt, taknyolt, toldott-foldott) időszak már egy decemberi előkészületet vont maga után. A tömérdek, „de hogy szeretem” lepapírozásból alig lehetett kivájkálódni. A vizsgák megtörténtek az oktatás rovására. Mint mindenki tudja, hogy a vizsgákat a tanárok kellett levezényeljék, akiknek gyakran órájuk volt a nem XII. osztályokban.  Tehát a tanítás is a feje tetejére állt. A lényeg az, hogy a júliusi érettségi szappanopera stílusban elkezdődött... Egyes honatyák szerint törvénytelen ez a módszer, mert csak akkor lehet tanúbizonyságot tenni a tanultakról, ha a végére járunk a XII. osztályosok okításának. De minálunk már előre tudják a törvényhozók, hogy a jövőre nézve egy félév alatt mennyire tudhat a gyerek. Hát igen, az ami lesz az már megvolt filozófiáját alkalmazva léptek a tettek mezejére. Tehát, most már értem, amit nem értek. Csudajópofa! A diákok tekergészeti profizmusának kialakulásában segít a próbaérettségi is. A fent említett előrehozott szóbeli és kompetenciavizsgák után jöhetett a próbaérettségi! Itt a XI. és XII. osztályos tanulók eljátszották az érettségi írásbeli felét, de halál komolyan. Ezekre a vizsgákra vajmi keveset készülnek, mert a játékon van a lényeg. Ezt is megértük! Azé akadnak készülősök is, na!

  A következő lépés talán az lesz, hogy az élet számos területén bevezetik ezt a folyamatot. Például a szülészeten. A kedves kismama, próbából megszül. A próba lejártakor a csecsemőt elővigyázatosan visszahelyezik a kismamába, s aztán jöhet a rendes szülés...     Párhuzi

 

 

Helybe közmondások – I.

Hiába cifriccsa a hiábavalóságot!

   Aranyos kicsi bubáim ezt jól odatette, aki elkezdte! Cifritani (cifrázni) a hiábavalóságot, olyan cselekedet, mint a falra hányt borsót megszámolni, csak még rosszabb. Mert ha béismerjük, hogy amit közlünk úgy se ér el az állampolgárhoz, inkább keresünk valami más megoldást. Viszont a cifritásnál a megoldás lehetőségét is kitöröljük maszatoló radírral! Még a helye is ott éktelenkedik az előttünk világító eszünkbe, hogy ez úgy szeméccség (szemétség) az egész, ahogy van. Méges (mégis) miétt (miért) es cifritanak az emberek hiábavalóságokot? Mett (mert) valami mocskos szennyest szeretnének tisztára mosni! Olyanok, mint a reklámok, mert ezt es direktbe csinálják. Híveik es vannak a cifritóknak, akik szintén észreveszik benne a  saját hasznukot. Sajnos a hiábavalóságot bármennyire es szépítik, az úgyes az marad. Öltözhetsz bubáson, ha belül rothadsz, lehetsz nagyot mondó ha az egy cseppet se válik bé. Inkább ne beszéljél hiábavalóságot.    Én

A kikelet elbájol. Bűvöletében van egy kis huncutság. Ha nem takarítasz magad körül, bizony becsületesen megcsókolgatod az ábrándos igéző anyaföldet.

Sarjadzó kiskertünkben lobog az angyali tábortűz. Fotó: Szerkesztő úr.

Biciklis út az enyém! Csíkszereda szép városában van bicikliút! Igen ez zsír! Azonban az egyik szakaszán, a Márton Áron utcán egy ámokbiciklíző jelenik meg. Az őrületesen száguldó kerékpáros fickó móresre tanít mindenkit, aki él és mozog, és nem biciklivel van, hogy nincs mit keressen az útjukon. Ez így igaz! Hiszen van járda, s senki emberfia gyalogos ne merészeljen kikerülni senkit rátérve a bicikli útra, mert jön a rendcsináló! A bicikliút  szuper védője a semmiből szokott előbukkanni ordítva. A kedves gyalogos örömmel nyugtázhatja, hogy csak dobhártya hasadásig jelezte ki nem tetszését. Ugyanis már volt rá alkalom, hogy az aranyos gyalogost elütötte, mint a taknyot. Azért van benne humánus érzés is, hiszen csak annyira „érinti” meg biciklijével az illető nem tudja  hol közlekedjen gyalogost, hogy fel ne essen, csak inogjon egyet a testtörzse körül, s azzal ő üvöltő sebességgel el.

 Gyalogosként jómagam is elkaptam egy ilyes leckéztetést. Három kerek napig színváltós lett a vádlim. A piroson és az ultraibolyán át a kékig, majd  mindezt a zöld és sárga árnyalat követte.  Manapság már nagyon körülnézek e szakaszon, hogyha valakit előzni akarva rákanyarodom a bicikliútra.       Óvatoska

Utólagos kötelező egészségbiztosítási bezsebelések  Megcsapolt úr

   Sok csuda ment végbe manapság. Az egyik az egészségügyi biztosító felé kifizetendő számlákkal van kapcsolatban.  2017 októberében valami törvénymódosítással elérték, hogy visszamenőleg öt évre egészségügyi biztosítást kell fizetni mindazoknak, akik a szokásos munkahelyen kívül „plusz keresethez jutottak”. Hogy is történt? Az egészségügyi biztosítók, mint végrehajtok kiküldtek egy levelet, amelyben közölték, hogy az illetőt meg fogják fejni. A természetes személyek (vannak természetellenesek is?) kötelesek kifizetni, azt a megállapított bizonyos 5,5%-os összeget a hajdani  plusz jövedelemre, hanem büntetőkamatot számolnak rá és zárolják a bankszámláit! Egy vérbeli uzsorás máshogy nem is tehet. Ezúttal Pártunkról és Államunkról van szó. Mert osztódjanak azok is bárhogy többnyire egyetértenek ezekben a dolgokban. Tehát édes egyek. Olyan kis cuki mukik. Az már kevésbé érthető, hogy ezt az összeget miért nem lehetett rögtön levonni akkor. Az úgynevezett természetes személyek, csak azért nem tudhattak róla, mert a jogszabály rá öt esztendőre lépett érvénybe.  Na, kedveseim, itt van a kutya elásva. Visszamenőleg egészségügyi biztosítás fizetni, olyan mint most én betegszabit kérnék, mert úgy vélem, hogy ezelőtt három esztendővel pluszba rosszul lettem (és nem voltam). Az is nehezen érthető, ha egyszer már egészségügy biztosítás fizet valaki, akkor miért kell még? Talán akkor, ha megbetegszik két ágyat kap a kórházba?  Vagy esetleg plusz fájdalmai lehetnek?  Ráadásul az egészségügy is a bányász békának az izéje alatt van. A pénz az kell. Ilyen hivatalos lopási technikával lehet megvalósítani az eszméletlen ravasz tervet. Vajon még milyen adók születnek, amelyek visszamenőleg is hatnak az időben. Ez több mint időutazás!   

 

 ZSÖGÖDI közepébe mondó KÁSZÁLÓDIK  Na ezen es (is) egy cseppet fogok hergelőzni (itt – buzgólkodva derítem ki) mit es jelent!  Az az illető szokott kászálódni, aki borzalmas ráérősen nyammogva (itt – magába beszélve, mintha rágna valamit), a hézatortozói idegeit feltupírozva hosszasan szedelőzködik (készülődik). A végeérhetetlen kászálódás főleg a reggeli felkelésnél mutatkozik meg, amikor a dög ember képes eltölteni az időt szinte felkelvén, vagy félig ülvén szöszmötölve (bíbelődve valamivel) az ágy szélén. Az ágyból való kikászálódás olyan hosszú folyamat neki, mint egy végeérhetetlen tévésorozat. Ott kecmereg (kúszik-mászik) míg a kedves, aki vár rá, egyáltalán nem marad az. Annak dacára, hogy az ilyen viselkedésű embert rendesen megfenyegetik, meg se hessinti  (hessenti) az egészet.  Neki van ideje... Legtöbbször le es késik jó becsületesen mindenről, de őt ez nem érinti, met (mert) úgy értékeli saját cselekedetét, hogy mindent megtett a cél elérése érdekében, csak a körülötte lévők hubriskodnak (szelesek, szetetnek, kapkodva sietnek). Ezért teljes nyugalommal tápászkodik (nehézkesen mozogva) fel az ágyból. Ezt követően szintén ráérősen cihelődik (lomhán piszmogva készülődik) tovább. Van olyan es aki direkt tápászkodik (itt – tollászkodik) annyit,  hosszúra nyújtcsa (nyújtja) az ébredést, hátha ha a párját visszacsalogatva még szerelmeteskedni fog.      Zsögödi

Heverésző húsvéti piros tojások a Nagy Laji dombja „erdejében”

„Az az igazi érték, amit magad művelsz.” Mondta a nyuszi s megmutatta...

Fotó, tojáskészítés meg miegymás a Fenyőszegi család keze munkája!

 

Üdvözlök, ötletet adnókat és a lelkes olvasókat!  Szerkesztőség borbelevi@yahoo.fr, Fenyőszegi úr honlapja itt : http://users.atw.hu/borbelevente/ .