FENYŐSZEGI CSEREKJÉK nyüzsgéses 2018. A Zsögödi Szó-é!

András bácsi „finom falatai” A csíkszeredai Petőfi utca egyik ritkasága az András bácsi finom falatai valami. Ott állítólag lehet falatozni, ha volna elég hely. De azt es (is) csak csínjával tudja az ember elérni. Ezétt (ezért) künn a bót (bolt) előtt kell elmajszoljad a kért „finomka falatokot”, vagy onnét továbbállva. Az eccer (egyszer) héccencség (hétszentség), hogy a torkodon akad az a falat, amit ott akarsz bépufálni (megenni). Avval kezdődik, hogy a tulajdonos nem es székely, de még magyar se. Az elárusító szintén zenész. Akkor mi a ráksúlyt akarnak? Mé (miért) nem írták ki csak románul, s választottak volna mondjuk egy Ion bácsit András bá helyett. Úgy lett helyénvaló! Egy alig két esztendős székely kislányt akart ráncba szedni a kiszolgálónő, hogy mondja ca (csak) románul, amit kér. Erre a mamája jött segítségére, de őt már a főnök kapta le hisztérikus ordibálásával, hogy tanuljanak meg románul. Az esetre, az addig összesereglett vásárlók más üzletet választottak. Később tüntetést is szerveztek az üzlet előtt, ahová öt székely atyafi ment ki. A nem messze lődörgő rendőrök száma eggyel nagyobb vala, mint a tüntetőké. Micsa (micsoda) menet... Fő a biztonság, mán (már) rotyog, s a szaga es megy, de nem a finom falatoknak, hanem a helyzetbe bécsomagolt gyűlöletkeltésnek. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a kicsi lik nem eppeg (éppen) egy falatozóhoz hasonlít, ahol jó nyugudtan (nyugodtan) bé lehet kapni valamit. Met (mert) mint tudjuk, ha a székely ember, mondjuk pont András bácsi leül falatozni, akkor neki ahhoz idő kell rendesen. Komótosan elékészül, helyet csinál maga körül, s nem kutyafuttában tömi meg a bendőjét, hanem egész reaérősen (ráérősen). Az ilyen székelyes evéshez elengedhetetlen a kockás abrosz. Az ételek között kéne legyen a jó túró, szalonna, hagyma, a fuszulyka leves, a töltelékes káposzta. Mindezt egy kicsi székely köményessel, vagy valami hézaillő (hozzáillő) borral érdemes leöblíteni. Azétt a borvíz se megvetendő. A gyerek száját pedig a pánkóval (fánkkal) vagy kürtős kaláccsal jó bétömni? Ezétt (ezért) se lehet egy gyorsbüféhez hasonlítható valami egy olyan hely, ahol falatozni lehet. Nem beszélve a hűtőbe felsorakoztatott koka kólákról. Mi a nyavalya? Ejsze (itt-vajon) András bácsi a patakba gübülte (itt - kavarta) meg azt es? Székely atyafi

Amikor rendesen beindul a nyüzsgés A nem is oly régi hideg után, a havasok ormán látszó hósapkák szelíden köszönnek vissza az alattuk egyre zöldellőbb lejtőkre, erdőkre-mezőkre, ahol bennük lévő növények friss sarjadása, az állatok elevensége előhozza az anyatermészet fene nagy nyüzsgését. Ilyenkor a patakok és vizek mentén bogarak és lepkék sokasága trillázik, ugyanúgy, mint a virágos bokrok körül. Ott ahol a kismanók,észrevétlenül végzik dolgukat. Fénykép és gondolat odadurrantás: Fenyős

ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK Zsögödfürdői strand – Május tizenkettedikén nyitott hivatalosan a zsögödfürdei borvizes strand. Na, lehet menni lubickolni. Most már csak az idő kellene melegebbre forduljék (forduljon), met olyan hideg van, hogy meglehet gemberedni. Májusba megkezdik a Kicsimező utcát – s nemcsak azt, hanem más utcákot es felújítani. Valóságos csatatérré (építőtelepé) változnak egyes zsögödi utcák. Zsögödi nagy utca nyárára kész lesz! – A zsögödiek már jó pár éve erre a pillanatra várnak. A leghosszabb utca, a Nagy Imre az ígéretek szerint július elejére kész lesz. Az se semmi. Enyveskezűek Zsögödben! – Az emberek már az se tudják mit csináljanak, mert több zsögödi portára betörtek a lopósok. Mindenféle szerszámot, láncfűrészt és más egyebet lopkodtak össze. A bűnösök viszont a mai napig se kerültek elé. Ennek felkutatása nehézkes, mert nem olyan biztos, mint az adó... Zsögödi Nagy Imrére emlékezvén – Május elején a Csíki Székely Múzeum szervezésében kiállítás nyílt Nagy Imre zsögödi festő születésének 125-ik évfordulójára. Az évfordulós kiállítást október 15-ig lehet megkukucskálni. A galériát keddtől csütörtökig 9-15 óra között lehet szemügyre venni. Sétafika Zsögöd környékén – Gyönyörű Zsögöd környéke. Az esszeragadt szempilláid es egyből kinyílnak, s a szemed kiguvad a szépecske látványtól. Jön, hogy az ember, egyből körbesétáljon, ha lépten-nyomon belé ne botolna medvébe, pásztorkutyába. Hírözönkés Kisködmön

Virágos vadontánc egészen közel hozzánk Fotó : ÉN Itt a havasok lábánál lévő környezetünk csupa ragyogó színkavalkádba csillan fel a napfényben. Érdekessége, hogy a virágok együtt vagy külön, ugyanúgy megmaradnak üdének, kellemesnek. Illatukkal pedig elbűvölnek, magukhoz csalogatnak, s békésen eszményi makulátlansággal ringatnak el. Elmés dal: Manó

A mocsokkérdés már válasz Despám (édesapám) alliterációja üt nyakon mikor a városom kívül nem a kedvesem, hanem a szemét vár: „Hogy lehet az ember ennyire ganyé (gané), gübü (itt – trutyis dzsuva), gamat (mocsok, undok, szemét)”. Saját szemetét nem viteti el a kukásokkal, mert valamivel meg kéne dobni az összeget, s imígy spórolva „jobban jár”. Ezért az elenyésző nyúlfarknyi pénzkülönbségért végett kirittyentik a város környékére, oda ahova érik.Néha még eléggé látható helyre. Szinte szemétből ki lehet rakni a településhatárokat! Gondolom így akarnak segíteni a földmérő munkában... Aki egy cseppet zsenálja (röstelli) magát az ügyel arra, hogy ne egyből fedezzék fel az otthagyott koszát, ügyesen patak melletti ficzfák (fűzfák) közé, árkokba, gödrökbe üríti belé. Aztán, amikor béköszönt a tavasz, lőn véle együtt nagy büdösség, s aki közel jár ezekhez a közeli helyekhez, dombokhoz-hegyekhez, annak sírás-rívás és fogcsikorgatás és a minőségi bűzcsomópontoktól áradó odor lesz a vesztje (veszte). Ilyen, ha helyen nem is lehet megveszni de többször is szinte meglehet dögleni. Sorolom: a látványtól, a szagtól, és a netalántán valami olyasmibe lépünk belé el is vérezhetünk, mint húsvét előtt estefelé a báránykák (a két utóbbitól alól a vakok se kivételek), s még amire nem is gondolunk, na attól! Mindezt egyes kocaturisták és tetőzik az erdőn-mezőn otthagyott kis „családi turistajellel” (flakon, üveg, doboz, papír stb.) Valamelyest a pásztorkutyák meg a medvék fékezik ezt a „mesterséget” (itt – cselekedetet). A mocsokkérdés már válasz, maholnap szemétbe fogunk fürdeni, ha nekünk ez megfelel. Inkább a szúnyog csípjen, mint a szemétszag. Piszok Lenézőke	Nyári napforduló mesés parázs-varázsa Amikor Szent Iván tájékán elgyünn (eljön) júniusnak leghosszabb világossága, szikraként ropja a táncot a tábortüzekből kipattant lángnyelv kis csillagszórója. Ott a tűz fényénél körbesuhannak boszorkányos bűvölettel a szép lánykák csudahada. Persze a legények sem maradnak el. Akkor nem lenne kiknek kacérkodjanak. Eme pillanatlegenda nagy mesterei tűzön át gyalogolva érkeznek a túlsó partra, ahol a józanságot felváltja a mámor. Az égbolt pedig egy karnyújtásnyira ereszkedik le az eleven lelkek közé, s arra biztatja ünneplőit, hogy ne hagyják abba virradatig. Amikor újra magához tér a szendergő nap és a parázs szuszogását hallani, addigra egybe olvad ember és természet. Érezni az ünnepelt lét megannyi csodáját, s valahol a végtelen fonalán, a földet, ahol újból megnyugvást kapunk. Nem érdemes elszalasztani ezt az eseményt! Ragadjatok kezetekbe egy lantot, s énekeljétek meg a természet rejtelmét. Pötyögte és képezte : Fenyőszegi úr
Hol sírjaink domborulnak Tavaly (s ha nem vaj akkor múltkori margarin) kigyalogolván ősöm sírhantjához látám, hogy a sok burján felvette azt. Esős idő miatt pár napra tértem vissza a helyszínre. Akkor a temetőügyeskedők lekaszálták a kopacra (kopaszra) a nyughelyet. Olyan rendet rittyentettek, hogy csak na. Az idén hogy megelőzzem ezt a sírhelyborotválást némi rafináltsággal idejében körbetéptem a hantot. Sőt, burjánmentesítettem! A virágok boldogan nőhettek a magasságos egek felé. Egy hetecske elteltével kieregeltem (kibaktattam) az újabb gyomlálásra, hiszen esett az eső, s akkor nő minden, ami növénynek ingere. A síron egy szál virágocska sem vala. Fűnyíróval kinyírták. Hiába, ha nem a helyi szokásos előírásoknak megfelelően járunk el, ez lesz a vége. Hiányzott róla a fekete föld, amelyet a Kissomlyó magasságáig domborítani kell!!! Jó drága virágokat beleültetni, s egy fűszál se legyen eme hant közelébe! Vagy hanem, akkor betonba önteni, s akkor virág se kell. Mily élettelen nyugott praktikusság. Ugye, ősöm sírján csak holmi vadszegfű, margaréta és gyenge kerti virág éldegélt. Ezért kellett ledózerolni (földig rombolni). Szebbek is a sírok a sok betonnal, minthogy helyettük mondjuk fák és virágok díszelegnének. Hogy a rendfenntartó nyíróknak a bosszú ne legyen oly édes, hagyom, hogy lepje el ezután a gaz, hiszen ők bolhapattanó rátermettséggel úgyis kinyírják, ami rajta megpróbál kinyílni. Az érdekes csak az, hogy két évtizede elő sem fordult ez a lázas kaszabolás. Trendellentétes sírgondozó
Pünkösd előtti találkozás Sanyikával A bócsusok (búcsúsok) egy része szeret kambacsolni (itt: sétafikálva tölteni az időt) a környéken, mielőtt megtörténne a csíksomlyói nyeregbéli mise. Szép es táj, van mit nezegetni. Az egyik magyarországi csoport eppeg (éppen) Tusnádferedő melletti Szent Anna tavat választotta. Há (hát) a tó az szemet birizgálgató magasztos látvány. A vendégektől gyakran a közelükbe ácsorgó medvék se csúnyácskák, de azétt érdemes reájuk odaügyelni. Ha példának okáért felgerbuncásodnak (felidegelődnek) akkor kalap nem marad az ember fejin, de az asszonnak (asszonynak) se kendő. Ott hagytuk el, hogy a csoport nezegetette a tavat, s szívta a jó erős fenyvesi levegőt. Kettő belőlük lemarada a többiektől, s egyszer csak arra lesznek figyelmesek, hogy egy maci tekeri feléjük. Azok jedtét véve a látomásuknak elkezdtek futni, csakhogy a maci gyorsabb volt s az egyik nénit leteperte a fődre. No, nem szerelemből, még belé is kóstolt a lábába. Látván az esetet, két merész fiatal elkergette a macit. A nénit később kórházba szállították. A maci ember neve Sanyika, aki állítólag marha pajkos fenevad. Egyesek kígyót-békát mondtak a nénire, hogy etette, szelfizett meg ilyesmi. Van ilyen is, de most nem volt. Azért jó lenne védeni az ilyen pajkos Sanyikáktól az embereket es. Védember bá	Piacos szatmári eper Ha eper akkor szatmári! Reklámnak kitűnő, de vajon minden eper szatmári? Ó dehogy az. Az se lehet tudni, hogy hova valósi. Még az is lehet hogy Kauf országából (Kauflandból) „szedték a piaci kistermelők”. A piacon pedig fehéren-feketén (esetleg kurva színesen) az van kiírva, hogy SZATMÁRI! Az évnek ebben az időszakába a mi erdélyi Szatmár megyénk hatalmasat nő, és kiterjeszti határait legalább fél Erdélyre, de bizonyos esetekben Moldovára és Havasalföldre is, ahol egyszer epret termesztenek. Bizonyos esetekben foltokban Lengyelországra, Németországra s ahonnan még szállítanak epret a bevásárlóközpontba. Szatmár megye ilyenkor akár egy hatalmas birodalommá növi ki magát, s még gyarmatai is vannak!!! A piaci kofák csak tudják mi szatmári, s mi nem, vagy mi... Ott a pirosas napernyő alatt, egyszer mondom, ennél jobban nem is kell látszódjanak érettnek. Na de ahogy az eperszezon lejár a hatalmas Szatmári birodalom összezsugorodik. Más megyék vagy vidékek gyümölcs- és zöldségbéli terjeszkedése lép érvénybe mint a mezőségi cseresznye, a besztercei szilva, az eredeti regáti paradicsom, a kibédi hagyma satöbbi. Eme régiók területei is határokon átívelő lesz. Az a nagy csuda, hogy mindezt sem az Európai Egyesült Államok nem tudják, sem a többi, csak mi, s ettől ej be büszkék lehetnénk. Piacos epret nyamízó pacák

Az villámposta marad a régi: borbelevi@yahoo.fr , a honlapcím nem változott: http://users.atw.hu/borbelevente Ne, ha akartok küldjetek híreket!