A tökéletes működéshez Mozilla Firefox szükséges!
|
|
Idegen emberek gyűrűjében
Egy jó dologra gondolnék éppen
De nem jut semmi az eszembe
A gyógyszert sörrel veszem be
Ostoba álmok követnek engem
Részegen rólad merengek
S hiába mondasz bármit rólam
Miattad kel életre minden szólam
A csábító mámor magához ölel
A vérem meg egyre többet követel
Közeleg a nap, s közeleg a perc
Hogy megkapjam azt ami nekem kell
A távolban ott van a képem
A halál festi a jövőmet éppen
De nem bánom hisz így a jó
Én vagyok a mérce, a mérvadó
Megvan már a jegyem is régen
Várom az időm teljesen készen
Nincs remény, nincs kitartás
Mindkettő szűrét kirakták
Megszűnt már a jó világ
A félelem üvölt, ordibál
Nem marad már csak kosz a vágyból
De a múlt űz és elvarázsol
Tévhitben élsz, de megmondom a választ
Csakis akkor kerül el a bánat
Ha túllépsz mindenen emelt fővel
És jóban vagy a teremtővel.
|
|
