1973.
február 10.
délután és
este székely farsangot tartanak
a községi kultúrotthonban
Erről terjedelmes újságcikk
jelenik meg a Tolna megyei Népújságban Ordas Iván tollából.
„Az
együttes mintegy másfél órás műsora néphagyományok, népszokások
felelevenítéséből áll. Fonóestet tartunk a
műsor keretében. E dalokkal teli jelenet színességét és szépségét
kiemeli Fábián Ágostonné (Rudi Mári), az együttes mesemondója, aki
eddig
már mintegy 90 mesét mondott gyűjtésemben magnószalagra. Sok ideig a
Tolna megyei Népújság Mese rovata az ő meséit közölte.
Igen
szép jelenete műsorunknak egy karácsonyi néphagyománynak a
felelevenítése. Szokás szerint a legények karácsony estéjén
megénekelték
a lányokat. Két huszár verselt, majd táncoltak.
Végül
a legszebb és legcsattanósabb jelenet a lakodalmas csokor. Ezt a
jelenetet szépen fűszerezi az Andrásfalván ismert „hétfélés” népi
táncok
bemutatása.
„… az
idősebbek úgy érezték, mintha Bukovinában, Andrásfalván, otthon
volnának…”
– írja Sebestyén Ádám.
Óriási a
siker helyben – mert két hét múlva meg kellett ismételni az előadást,
és
felkérések érkeznek vendégszereplésekre Harcról és más községből.
Az
együttes a fellépéseit már székely népviseletben tartja. „A férfiak
részére fehér harisnyát és lájbit is varrattunk…” – írja Sebestyén
Ádám Domokos Pál Péternek.
A jó
hírre – mármint az együttes sikerére – Domokos Pál Péter
válaszlevelében
többek között azt írja: „…örvendek annak is, hogy újabb Pávakört
alakított. Fontos volna, hogy egy úton járjanak és maradjanak a
székelyek…”
A szereplésnek visszhangja volt a megyei sajtón túl a rádió pécsi
stúdiójában is, ahonnan egy riportműsor készítésében való
közreműködésre kérik fel az együttest.
Sebestyén
Ádám a válaszlevelében további bujdosó búcsúdal és katonadal
betanítását is ígéri.
A rádiós
szereplésig több hónap telik el, addig az együttes a Harc községbeli
vendégszereplést követően nagy sikerrel fellép Bonyhádon, a Zománcgyár
kultúrotthonában, Húsvét utánra pedig Lengyelre, Mucsfára és Zombára
van
meghívása.
Az
együttes Sióagárdon is szerepel. A műsor mindenütt egyforma: a
guzsalyas
ad keretet a mesének, majd a karácsonyi ünnepkör dalait eléneklik és
eltáncolják az andrásfalvi lakodalmast.
Az együttes június 17-én 15-20 perces műsorral részt vesz Decsen a Sárközi
Lakodalomban…, meghívást kap a Szekszárdi Szüreti Napok
rendezvényeire. Mindkét helyen nagy sikerünk volt – közli az
írásában Sebestyén Ádám.
„A
szekszárdi felvonuláson a lakodalmas kontyoló menetét mutattuk be.
Szekéren, a tulipános ládára megvetve vittük a menyasszony gúnyáját,
énekelve és a Hétfélés táncokat lejtve haladtunk a tapsoló tömeg
között.
(Felvonulásunk annyira szép, látványos és hangulatos volt, hogy azt
mondják az első díj járt volna érte, de valaki a zsűri tagjai közül
észrevette, hogy az asszonyok és lányok lábán nem egyforma cipő volt.)
Örültünk a második díjnak is, de még jobban az erkölcsi elismerésnek.”
Ezt megelőzőena
rádiófelvétel előkészítése folyik, és 16-án este, lévén szabad szombat,
mindenki részt tudott venni a felvételen. A decsi szereplés előtti este
Kakasdon megtörténik a helyszíni rádiós műsorkészítés.
Az elkészített riportműsor szövegét
(2.sz. melléklet) Sebestyén Ádám legépelte.
„A műsort a Kossuth rádióban augusztus
12-én 17.05-kor, a pécsi stúdióban – bővített változatban –
ugyanezen a napon 18.10-kor közvetítik.”– írja levelében a
főszerkesztő.
1973. szeptember
16.:a Szekszárdi Szüreti Napok felvonulásán
székely ruhában már két szekérnyien vesznek részt. Meg is nyerik a
szépségverseny 2. helyezését. Kaptak egy gyönyörű érmet és harminc ezer
Ft-ot, amit székelyes ruhákhoz való anyagvásárlásra költöttek.
Egy héttel később Zalaegerszegen
vendégszerepelnek November 23-án a sióagárdi együttessel
együtt a Múzeumi Napok rendezvényén Budapesten, a Nemzeti Galériában
lépnek fel. „Sajnos nem volt hangszóró, a helyiségnek rossz volt az
akusztikája, ezért műsorunk legszebb részeit el kellett hagyjuk”
– írja Sebestyén Ádám a Honismereti Naplóban. Halász Péter
visszajelzése
Sebestyén Ádámnak: „… Feleségem… gyönyörködött Magukban, kevésbé a
rendezésben…” Halász Péter, a Honismereti Híradó szerkesztőjeként
1973 decemberében felkéri Sebestyén Ádámot, hogy írjon beszámolót az
együttes születéséről, eredményeiről. Az együttes alakulásáról bő egy
évvel később jelent meg Sebestyén Ádám írása.
Tekintsük át az
együttes első évét: az eseti csoport,- amelyet
utólag magát együttesnek nevezi, 1971-ben egy alkalomra, a szüreti
felvonuláson való néma részvételre; majd 1972-ben némi tudatos
szándékkal, még nem pontosan körvonalazott célokkal - önkéntes egyéni
indíttatásból bukovinai székelyekből, idősekből és fiatalokból
alakult.
A csoport nevét
Sebestyén Ádám noteszében szereplő terminus szerint így jegyzi:
Kakasdi székely Pávakör és
táncegyüttes.
Szerepeljen itt az alapítók teljes
névsora Sebestyén Ádám noteszából, a nevek mellett szereplő jelzésekkel
együtt:
Férfiak
1. Sebestyén Tibor X+; 2. Zsók Vince X+; 3. Jakab Feri +; 4. S. Illés
Jancsi X+; 5. Molnár Zoli +; 6. Hucker Misi X+; 7.
Kelemen Feri X+; 8. Kásler Lajos X+; 9. S. József360
X+; 10. S. Antal 41 ++; 11. S. Gergely 139 + ii ; 12.
Mátyás Antal 128 Xi-; 13.Molnár Lázár 196;14.Jordáki
Gergely ++;15. Nemes József ++; 16.
Simcsik Pál +i+; 17. Sebestyén Péter X; 18. Mátyás Begyi Anti ;
Vezetői:
Sebestyén Ádám
+; ? Kelemen Gergely (tanár); ? Molnár Ágoston +; Kozma Szilveszter
+;
Zenészek:
Cser Jancsi;Cser Pista; Cser Jóska.
Nők: 1.
Sebestyén Márta +++; 2. Kozma Erzsébet +++; 3. Kozma Rózsika +++; 4.
Mátyás Annus ++; 5. S. Erzsi 75+++;6.S.
Gizi 75+++ ;6. Kerekes Jánosné ++++; 7.
Dávid Jánosné +++; 8. Juhász Nándorné +++; 9. S. Ádámné +++; 10. S.
Antiné 41. +++; 11. S. Péterné 60 ++++; 12. Máté Lászlóné +i++; 13.
Kozma Szilveszterné ++; 14. Mátyás B. Antiné i++; 15. Juhász
Ágostonné ++; 16. Jordáki Gergelyné +; 16. Molnár Marika+; 17.
Darabos Józsefné +++; 18. Nemes Józsefné +++; 19. Hucker Mihályné +;
20.
Hortobágyi Jánosné+++; 21. Zsók Rózsi ++; 22. Darabos Anna +++; 23.
Balázs Erzsi+; 24.Fábián Ágostonné +; 25. Zsók Ambrusné; 26. Kelemen
Jánosné; 27. Dunai Teri; 28. Sebestyén Mari 360; 29. Sebestyén Anus;
30.
Mátyás ?;
Az alapítóknak
- mint csoportnak - a célja az volt, hogy valahol megmutassák magukat;
megmutassák önmaguknak és másoknak a másságukat; megmutassák az egybe
tartozásukat; megmutassák az otthoni ünnepi viseletüket, hogy vannak
még
Andrásfalváról hozott teveszőr-rokolyáik, szedett-ingeik és még a
lájbijukat sem ette meg a moly. Máshol ugyanis nem mutogathatták, mert
nem volt alkalom.
Az öregek már
nem változtattak öltözetükön, tovább hordták a rokolyát és a krecsánt,
de ez egyszerű sötét anyagból készült. A középkorúak és a fiatalok
„kivetkeztek”, s így hétköznap a konfekcióban készített „vigána”,
vasárnap a „yersey” kosztüm lett az elfogadott viselet. A férfiak pedig
„nadrágosok” lettek.
De nem csupán a
ruhákat akarták megszellőztetni. Fokozatosan rádöbbentek arra, hogy
meséik, dalaik, a népszokásaik (pl. a betlehemezés és a lakodalom, s
ebben a táncaik és az énekeik) érdekesek más magyaroknak, hiszen
hivatalos szakemberek megörökítik, gyűjtik és fényképezik, sőt filmezik
azokat.
Andrásfalván értelmetlennek
tűnhetettszínpadon fonót tartani, közben mesélni
és énekelni– tehát nem tették! Mert ott hétköznap esténként
természetesen minden lányos háznál lehetett ugyanezt tenni; s jeles
alkalmakkor: vagy a húshagyati-vagy a
Péter-Pálkor
tartott búcsúbálban - ünneplő viseletben énekelni és táncolni. Kinek
mutatták volna a színpadon azt, amit mindenki - amikor kedve tartotta –
ezt saját magánügyként maga megtehette? Természetesen lehetett volna
otthon,Andrásfalván is színpadon gyakorolni (ha
lett volna színpad!) azt, ami mindenki számára ismert és hétköznapi
volt, ha a természetes szokásaikat és a viseletüket megmutathatták
volna
másoknak, mint ahogy ezt ma szervezetten megtehetik fesztiválokon és
különféle rendezvényeken.
Erre csak egyszer volt
néhányuknak alkalmuk. Megsárgult fényképfelvétel tanúsítja, hogy
Bácskából 1942 augusztusában az andrásfalvi származásúak közül Csucsuk Istánka /Kelemen István ragadvány
neve – a Szerk./ és Geczi Orbán Ádám / Sebestyén Ádám ragadvány
neve – a Szerk./ is tagja volt a bukovinai delegációnak, amelyet a
Gyöngyös bokréta rendezvényre Budapestre utaztattak,ahol
ők ketten a karácsonyi köszöntőt mondó huszárokat alakították.
Egyébként
otthon ha a saját népszokásukat mutatták volna be színpadon, ki lett
volna rájuk kíváncsi? Nem lett volna előadásának produkció-értéke.
Kakasdon
kezdetben, de az elmúlt 30 évben és ma is, az együttes keretében végzett
öntevékeny népművelési munka motorja az, hogy van-e elégséges
fellépési,
szereplési lehetőség.
Ha
van meghívás szereplésre, ha van fellépési lehetőség, akkor mindig feltámad
az együttes – vonhatjuk le a következtetést az elmúlt harminc év
tapasztalataként.
Ezen
állításomat azzal támasztom alá, hogy apám az első években is és később
is gyakran panaszolta, hogy a próbákra nem jönnek a szereplők, "…csak
akkor jönnek, ha fellépésre készülünk" - mondta.
Teljesen egyértelmű az, hogy az
együttes tagjai szereplők.
Ez természetes, mert nem Bukovinában élünk! Nem marasztalom el őket
azért, hogy hagyományőrzés címén nem élik a népünk volt szokásait. Csak
megtanulják – nem megélik! -a szerepet és
bemutatják másoknak, mint őseik kultúrájának esszenciáját. A műsor után
átöltöznek és már nem is különböznek másoktól.
Ez a természetes: a
megváltozott világban megváltoznak a szokások, ám csak a számunkra
kellemes szokásokat örökítjük át és őrizzük a múltból. A bukovinai
székely szokásokból, a székely hagyományból a színpadokon bemutatott
szokások ezek közül valóak.
Ehhez a gondolathoz kötődően – bár még csak
az első évad értékelésénél tartok, de máris felvetődik az a kérdés,
hogy
az évek teltével helyesen teszik-e azt, hogy a saját – hagyományőrzés
címén- őseik táncai, énekei színvonalas színpadi
bemutatása mellett más magyar tájegységek tánc- és dalkultúrájából
merítenek és mint koreografált színvonalas színpadi produkciót mutatják
be szintén ezen együttes tagjai? Erre nem most és nem nekem kell
válaszolnom, ám egy gondolattal kifejezem helyeslésemet, mert a
közösségi szinten gyakorolható kultur-formációkat, úgymint: a magyar és
más népek tánc- ésmozgáskultúrát, a népdal és
öltözködés kultúrát tovább örökítik, s ugyanakkor mint látjuk, ezzel
megnövekedneka szereplési, fellépési lehetőségeik.
Ennyi kitérő
után folytatom az együttes történetének feltárását, a megélt események
felsorolását.
