Kakasdi Hagyományőrző Együttes
30 év eseményei dióhéjban
1993
1993. augusztus 15. 

A székely találkozó színhelye Somberek.
Délelőtt a nagymisén felelevenítik a fél évszázaddal ezelőtti hadikfalvi Nagyboldogasszony-napi búcsú külsőségekben szép, érzelmekben gazdag hagyományát.
A frissen faragott és a vendégek előtt papi áldást kapott, az aznapi hagyományőrzés jeles eseményének emlékét hirdető kopjafa a bukovinai székelység összetartásának gondolatát erősíti. A kopjafa Beréti István és Szemcsuk István fafaragó művészek alkotása
Az avató beszédet Szőcs Zoltán, a Székely Szövetség elnökségének tagja, a Völgységi Múzeum igazgatója tartja. A bukovinai magyar búcsúk szellemét idézi vissza. Az emlékfát az Országos Székely Szövetség nevében együttesünk alapító tagjai koszorúzzák meg: Sebestyén Albert és Sebestyén Péterné.
Az együttesünk új vezetője: Sebestyén Brigitta, itt mutatkozik be először.
A bemutatott műsor még a szokásos hagyományőrző repertoár: ének Bukovináról, majd a hétfélés táncok, végezetül Sebestyén Ádám igen kedvelt dalával: a Zöld erdőben, zöld mezőben sétállott egy páva… kezdetűvel zárul a műsoruk.
Természetesen más együttesek is szépen szerepeltek. A megszokott, hagyományosan bemutatott műsorszámokból kiemelném a csátaljai énekesek teljesítményét: előadásukban gyönyörűen hangzik az „Ingem anyám megátkozott”… és az „Elbújdosnék, de nincs mivel…”  kezdetű ének.
Továbbá említésre érdemes az aparhanti együttes szép énekhangja is. Csodálatos volt az érdiektől hallani a „Bukovina mit vétettem…”  éneket.
Sombereken minden valamirevaló együttes jelen volt: Hargita Táncegyüttes és a Székelyek Baráti Köre Tolna-Mözsről, Székelykeve, Hertelendifalva és Csernakeresztúr (1993-aug.html) együttesei a határainkon túlról, Egyházaskozár itthonról, de más kultúrkörből, aztán Érd, Bonyhád, Aparhant, Izmény, Bátaszék, Lengyel, Kakasd, Gara, Palotabozsok, Csátalja és a vendéglátó Somberek együttese.

Még egy hónap sem telik el, a kakasdi együttes autóbuszra száll és szeptember 12-én Csernakeresztúr búcsújának napján misét hallgatnak, majd fellépnek az igen szűk, de elég magas színpadon. Az útra elkíséri őket a polgármester Illés Ferenc is, aki a színpadi bemutató előtt bemutatja az együttest. Szavaiból kiderül, hogy a mintegy 50 fős újjáalakult együttesben az alapító öregek mellett itt vannak – a még kissé gyakorlatlan – fiatalok. Ez az előadás első dalánál – „Andrásfalva de szép helyen van…” kezdetűnél - mindjárt ki is derül, mert bár tisztán, szépen éneklik, de a magas hangokkal nehezen birkóznak. A „Szerelem, szerelem…” kezdetű dal felvezeti a leánykérést. Ruvás-fával jön a hívogató. Kakasdi lányt kér a csernakeresztúri fiú. Ettől kezdve a helyi együttes szereplői is részt vesznek a műsorban. Láthatjuk a menyasszony öltöztetéséből a fejdísz felhelyezését, majd a templomból való megérkezéskor a pálinkás pohár tetőn való átdobását, s az ajándék bemondást és a kontyolót.

Egy kissé zavaró, hogy nem férnek el a színpadon. A műsorban nagy sikerrel vendégszerepeltek: Kóka Rozália mesélt és Fábián Éva csengő hangon énekelt.