"...
bukovinai székely
nem
születik,
csak
temetik..."
(Kóka
Rozália)
A kép Andrásfalváról
származik,
Matyi Trézsi_néném
lakodalmában készült.
Mi,
akik már
itthon Magyarországon születtünk
csak
sejtjük,
hogy a sejtelmesen suttogott szókapcsolat:
"OTTHON...
BUKOVINÁBA'..."
mit
jelent
anyáinknak, apáinknak. -->>
Találgathatunk...
Ki
tudná
biztosan
megmondani?!
>>
Hogy éltek? >>
Szerettek
ott élni,
akárhogy is éltek...
a
mi
kötődésünk?>>
HAGYOMÁNYAINK
őrzése,
bukovinai székely tudatunk
ápolása
-
szólt Kóka Rozália állítása, de nincs igaza, mert másról van szó: a
bukovinai
székely kultúra a megváltozott helyzetben - itt, Magyarország közepében
- is tovább él, ha mi is azt akarjuk! --->>>
párnafejek
itt lejjebb meg egy mintyán bunda hímzett
virágai
a mintyánbunda alja
|
A
nyíltan soha ki nem mondott kérdésre és vívódásra sok gondolkodó
székely egy
választ, egy ténymegállapítást fogalmaz meg, melyet az érdi székely
találkozó megnyitóján Kóka Rozália önt szavakba.
|
Mi, akik
itthon születtünk, ha arra felé vet a szerencsénk, nem kerüljük el
őseink
volt otthonát. Erőt meríteni megyünk oda, de bármilyen szép
széles is
Andrásfalva utcája,
bármennyire is ép még a nagyapám udvarán lévő kút fehérre
meszelt
kávája (mert csak ezek a kútkávák élik túl az újraépítést), azért
kétely ébredhet sokunkban, hogy mi is volt
szüleinknek olyan szép benne?
- ...talán
a korhadó kicsike faházacska,
ahol a gerendán egész télen ott lógott a sós-füstölt hering,
melyhez
- hogy ízesebb legyen a málé - elég volt csak hozzáütögetni;
- s
ahol
anyoka tette az asztalra
s cérnával porciózta málét,
ritkábban a túróspuliszkát, s mikor mit..., s a sok gyermeknek az
egészen jóllakásig ritkán jutott az ételből...
- talán
a
Szucsáva-porondja, ahol
a leányok a legénykékkel találkozgattak...
- talán
a
lunkák a a falu határában
a munkavégzés élményeit, és gyakrabban a keserveit idézhetik
- talán
a
temető még megmaradt
néhány keresztje a nevekkel, akik rokonok voltak…
Gondolkodjunk
el
mi is ezen a félbe hagyott mondaton!
Rádöbbenünk
az igazságra:
bár mi
csak a szüleink megszépült
emlékeiből ismerjük mindezt, azért nekünk is szép, mert szüleink,
nagyszüleink
ott voltak otthon, mert ott születtek és ott voltak fiatalok, s
akármilyen
nagy volt is a nyomoruk, - de nem is igen tudhatták, hogy másmilyen
életük
is lehetne!
- ők
ott örültek annak, hogy abban a közösségben élnek és szeretnek.., és...!
... egyszerű
a válasz:"úgy,
ahogy..."!
- AMI
AZT IS JELENTHETI,
HOGY
SZEGÉNYESEN,
KESERVESEN,
DE MÉGIS BOLDOGAN...
- ...ÉS TALÁN INNEN ERED A SÓVÁRGÓ VÁGYAKOZÁS
S ha itthon
vagyunk, akkor eszünkkel tudjuk, hogy a mi kötődésünk másmilyen az ő
otthonukhoz,
ellenben mégis ez éleszti a hovatartozásunkat életben tartó lángocskát.
Akár tudatosan,
akár ösztönösen visszaidézzük a mi mai világunkban az otthoni-otthon
hangulatát
- az egyszerű
mindennapi
használati eszközökkel, a díszesebb ruvás-ládával és a festékessel, a
mesékkel,
a dalokkal,
a táncokkal, a hiedelmeikkel,
a szokásaikkal, vagyis az életmódjukkal -, úgy érezzük, hogy fontosak
ezek
számunkra.
Ez
annyira fontos sokunknak, hogy akár naponta végrehajtott kellemes
kötelességet
is jelent annak segítése, támogatása, hogy a fiatalok hagyományőrző
együttesek
munkájába kapcsolódva ismerjék meg a HAGYOMÁNYAINKAT,
-
s még ha színpadi produkcióként, szerepként alkalmanként gyakorolják is
-, de legyen egyénileg kialakult “ANDRÁSFALVA-ÉLMÉNYÜK”,
vagyis egy
csepp bukovinai
székely
tudatuk.
Ezen
állítás igazolásaként és folytatásaként dr. Andrásfalvy Bertalan
professzor
úrtól idézek egy gondolatsort, melyet Kakasdon 2002. június 15-i
tanácskozáson
mondott:
"...
nem születik, mint ahogy magyar ember sem születik, hanem azzá lesz!
"...mert
a kultúrát nem lehet a génekkel örökíteni, mint a haj- és szemszínt.
Azt
meg kell tanulni az édesanyától a
bölcsődalokon
keresztül. Nem kicsi korban, hanem egy életen keresztül.
"A
magyarság.., az nem sajátság, amit örököltünk, hanem az egy feladat!
A
bukovinai székelység is egy feladat, ami halálig kell terjedjen! Ehhez
összefogás kell..." -
mondta a nagytudású, s a székely kultúrát jól ismerő néprajztudós.
Mivel
nálunk összefogás s a többi is együtt van, így mostantól egy gyertya is
elég lesz...
...mert
erős elhatározás él bennünk, hogy megmaradunk bukovinai
székelynek!
Itt letölthető
a
HONISMERET folyóírat Való Világ rovatában megjelent Hazatérés c. írás
teljes szövege
(a hanganyag
szövegkönyve)
htm
formátumban (950 k)
|
Sára
Sándor
4 részes
filmje
nem engedi
felejteni Bukovinát
és az azt
követő földönfutást
Itt meg a "hazajit"
rendezik
(Felv.:
SID-1972)
... hogy mi
lehet a ládában...?
az alábbi képeken bukovinai
szedett ing tászli
hímzéseket mutatunk
tászlis
ingek kézelői
|
s
lent a mintyánbunda
mejje
virágjai
|
|
|