Forrás: www.bukovinai_leirasok.htm/bukovinai_csangok.html
 (részlet)

...Sziget-helyzetében Bukovina sok régi zenei vonást megőrzött: a szabad ritmusú parlandót és a gazdag cifrázatrendszert Kodály különösen becsülte ottani gyűjtése alkalmával, 1914-ben. Kár, hogy az első világháború a további gyűjtést megakadályozta, és a Bukovinában használatos Kájoni kancionálé énekei már nem kerülhettek felvételre. Ugyancsak elmaradt a hangszeres zene közelebbi vizsgálata is. Az 50-es években a Kodály vezette Népzenekutató Csoport igyekezett az áttelepültek dallamait megőrízni az utókornak, de a bukovinaiak régi életmódja a szokásokkal együtt talaját vesztette az új életkörülmények között. Márpedig zeneéletük is szorosan azzal függött össze, különösen a fiatalságé.
A bukovinaiak majdnem két évszázadig őrizték a XVIII. században élő régi magyar népzenét.
 

Bukovina, mit vétettem,
Hogy én benned nem élhettem,
Hogy én benned nem élhettem,
Magyarországra siettem?

Magyarországra, ne siess,
Ha az hazádba` megélhetsz!
Az hazámba` nem élhettem,
Magyarországra siettem.

Magyarország az én hazám,
Minden ember édesapám,
s Minden ember édesapám,
Minden asszon` édesanyám.

Elbujdosnék, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen, hogy mivel,
s Kérnék kőcsön, de nem adnak,
Mert tudják, hogy szegén` vagyok.

Idegennek, jövevén`nek
Nincs becsüje a szegén`nek,
Idegen`nek, jövevén`nek,
Nincs becsüje szegén`nek.

Bukovina szép határa
Látlak-e még valahára?
S Valahára, nem sokára,
Majd a Mária napjára!

Látom füstjét, de csak alig,
Hogy az égen setétedik,
s Látom füstjét, de csak alig,
Hogy az égen feketedik.

Hazám, hazám, édes hazám,
Ott szült engem édesanyám,
Ott ringattak a bölcsőbe,
Ott növelt fel engem apám.

Hazám, hazám, édes hazám,
Hol van az én édesapám?
Főd borítja a födelit,
Ott alussza az életit.

Apám, apám, édesapám,
Hol van az én édesanyám?
Hol van az én édesanyám,
Aki gondot viselt énrám?

Édesanyám édes teje,
Be keserű más kenyere!
s Keserü es , savanyú es,
Meg amellett panaszos es.

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha,
De most bezzeg megfogadnám,
Csak mégegyszer megláthatnám!

De mos bezzeg megfogadnám, 
Kezit, lábát megcsókolnám!
Édesanyám megátkozott,
Mikor a világra hozott.

Azt az átkot mondta énrám:
Ország-világ legyen hazám!
Azt az átkot mondta énrám:
Egész világ legyen hazám!

János Rozália (Nyisztor Bertalanné) 1897
Majos (Székelykeve)

A bukovinai székelység tánczenéje sokféle idegen, főleg német és román hatást magába szívott. Csak a silladri és az énekkel kísért táncok (lakodalmas táncok, csárdás) zenéje őriz régebbi székely és újabb magyar dallamanyagot. Az istensegítsi és hadikfalvi vonószenekarok mellett a rezesbandák váltak általánossá, mivel a nagy létszámú falvak népes táncmulatságait megfelelő hangerővel tudták kiszolgálni. Furulyazenét csak a csobányozás (betlehemes) botos pásztortáncaban alkalmaztak.  A bukovinai székelység erős családi, nemzetiségi kőtelékkel átszőtt társadalmi élete a táncos szokások sok régi székelyes vonását megtartotta: a gyermekek hazais (lakodalmas) játékát, a fiatal halott zenész temetését és a toron való táncolást, valamint a keresztelő szinte lakodalom méretű nagy táncalkalmát, a komabált. A lakodalmi táncot táncosztó irányította, különösen a templom előtti esküvői tánc hármas rendjét: a hazai táncát, a silladrit és a magyarost. Andrásfalván a lakodalomban az asszonyos énekes körtáncot 6/8-os és 4/4-es dallamokra járták, a menyasszony megajándékozása pedig az örömruva tánccal történik. Lakodalmi párválasztó társasjáték a kendős vagy párnás és a székes tánc. A mulatságvégző vendégküldő tánc vagy büdös vornyik libasorban kígyózó, labirintus típusu lánctánc, amelyben a táncvezetőt utánozzák.

    Táncéletüket szigorú szabályozottság jellemzte: csak ősztől tavaszig tartottak hajnalig nyúló vasárnapi bálokat. A nyári báltilalmas időszakban csak két- , háromhetenként rendeztek nappali táncot az udvarokban. A böjtös időszakokban sohasem volt tánc, még lakodalom sem. Karácsonykor a település és korcsoportok szerint megszerveződő legénytársaságok a farsang végéig irányították a fiatalság társas életét.  Farsangban minden vasárnap bált tartottak. Ilyenkor ismét falurészek és nemzedékek szerint csoportosult a fiatalság, s külön emberek bálját és gyerekmurit is tartottak. A húshagyati maszkás hajnalozáskor lakodalmas dalokkal járták a falut, és farsangi pénzt szedtek. A kalákatáncok szerepe - főleg a bukovinai szegénységnél - mindvégig fennmaradt: a kendertörést, tilolást, kukoricafosztást, trágyahordást és a fonókat mindig előre meghirdetett zenés kalákabálok követték.

Irodalom:
Felföldi László - Pesovár Ernő: A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya
Rajeczky Benjamin: Bukovinai székelyek Magyarországon (lemez)