Sebestyén Ádám” Székely Társulat

                     Derenduca Népdalköre

                     (repertoár - szövegek)

A citrusfa levelestől, ágastól

Kisangyalom hogy váljunk el egymástól

Úgy elválunk kisangyalom egymástól

Mint a csillag fényes ragyogásától

Házunk előtt csak egy csillag ragyogott

annak a csillagnak sok irigye volt

Eltiltották tőlem azt a csillagot

Ki az én bús életemre ragyogott

Édesanyám kiállott a kapuba

Sírva mondja, hogy a fia katona

Ne sírj anyám, nem vagyok én katona

Hazajövök három esztendő múlva

Addig élem világomot

Míg szél fújja pántlikámot

A pántlika könnyű gúnya

Mer azt a szél könnyen fújja

De a ruva nehez gúnya

Mer azt a bú földig nyomja

Én ültettem egy rózsafát

Más szedi le a virágát

Én szerettem egy szép barnát

Más éli vele világát

Ahol én eljárok,

még a fák es sírnak,

Rezgő ágairól

levelek lehullnak

Hulljatok levelek,

rejtsetek el engem,

Mer az én édesem

mást szeret, nem engem

Andrásfalva de szép helyen van

Mer a templom a közepibe van

Körös-körül aranycsipke

Rászállott egy bús gerlice

Ne sírj, ne sírj te bús gerlice

Visszajön a te párod ide

Nem kell nékem senki párja,

Mer az enyém el van zárva.

El van zárva a rezes zár alá
Ferenc Jóska két karja alá

A rezes zár szakadjon meg

Te meg babám szabadulj meg.

Szabadulnék hej de nem lehet

Ferenc Jóska, hej de nem enged

Nyújtsd ki babám két karodat

Öleld meg a derekamot.

Andrásfalvi templomban Muzsika szól hangosan Kilenc ajtó, kilenc zár Kicsi rózsám ki ne zárj Ha kizársz es bocsáss bé Lájbid alá engedj bé A lájbimot gombolom Szeretőmet gondolom Kicsi utca, kicsi ház, Kicsi rózsám mit csinálsz? Csinosítom magamot Várom a galambomot
Árva vagyok, árva, Mint mezőn a tarló Kinek ékességét Elvette a sarló. Nekem es elvette Egy semmirevaló Ássa ki a szemit Két fekete holló Hegyen túl van_a házom Semkim sincsen a világon Csendes folyóvíznek Csak zúgását hallom.		Csendes folyóvíz es Télen elaluszik De az én bús szüvem Soha meg nem nyugszik. Olyan beteg vagyok, Talán meg es halok, Ha eljönnél hezzám Tudom, meggyógyulok.
Az én uram kóbori, kóbori, Meg kéne boríttani-ríttani, Megboríttom uramot, Ott járok, hol akarok. Ej rica, sárga recece. Komámasszony ujujuj-jujuju Én a kakas kend a tyúk, kend a tyúk, Lapuljon meg nekem úgy, Mint a kakasnak a tyúk Ej rica, sárga recece.
Bú életem, bánat napom Be bánatos helyen lakom Bánat olyan, mint a jó szél, Merre megyek, mindenütt ér. Bukovina lapulj, lapulj, Tőlem babám ne bújj, ne bújj. Met ha elbújsz, úgyes látlak, Ha kereslek, megtalállak.
Búbánat, búbánat, átkozott búbánat Be megkönyörögtem, ne járj közel hezzám Méges közel jártál, szüvembe bészálltál Szüvem közepibe kővárat rakattál. Istenem, Istenem, én édes Istenem Hogy kell világomot búval eltöltenem, Egy esztendő, kettő búval es eltelik, Enyém az örökös soha le nem telik. Anyám, édesanyám, métt szültél vót ingem, Mét nem szültél követ, s vetted vóna vízbe, Madárka, madárka, ne zavard a vizet Hadd igyam belőle, hogy haljak meg tőle.
Bújdosik a kicsi madár, Minden erdő széjjin leszáll, Én es bújdosom egyedül, Kedves rózsám nálad nélkül. Édesanyám édes teje, Be keserű más kenyere, Keserű_jes, sonyorú_jes, Néha néha panaszos es.
Bukovina mit vétettem Hogy én benned nem élhettem Hogy én benned nem élhettem Magyarországra siettem Magyarországra ne siess Ha az hazádba megélhetsz Az hazámba nem élhettem Magyarországra siettem Magyarország az én hazám Minden ember édesapám Minden ember édesapám Minden asszony édesanyám		Hazám hazám édes hazám Hol van az én édesapám S főd borítja a födelét S ott alussza az életjét Sír a szemem hull a könyvem Be igazán fáj a szüvem Fáj a szüvem az hazámétt Az én kedves galambométt Fáj a szüvem amíg élek Míg testembe zeng a lélek
Csak egy kupa lisztem vagyon Azt es Pucinénak adom Haj Puciné, Puciné Be jó korcsomárosné Csak egy ingem, s egy gagyám Pucinénak odadám Hej, Puciné, Puciné Bejó korcsomárosné
Csernavici kaszárnya, bádigos a teteje De sok édesanyának benne van a gyermeke Az enyém es benne van, de nem tudom kivenni Jaj istenem hogy tudnám a vasajtót betörni Csernavici kaszárnya bádigos a teteje De sok szőke kislánynak benne van a kedvese Lám az enyém nincs benne, itt ül az én ölembe Páros csókkal integet, kacsingat a szemembe.
Eddig vendég jól mulattál Ha tetszenék elindulnál Szaladj gazda kapjál botra S a vendéget indítsd útra Nincsen nekem jobb emberem Mint a kicsi feleségem Ha megshzidom, ha megverem Méges nékem jó emberem Elveszett a tojó ludam Azt sajnálom nem az uram Mer a ludam jó tojó vót De az uram részeges vót		Asszony, asszony ki a házból Most jövök a korcsomából Tálat, csiprot, fazakakot Mind fejedbe burogatok Ember, ember ki a házból Most jövök a fonóházból Guzsaj talpa a fejedbe Orsó hegye a szemedbe Orsó hegye a szemedbe Guzsaj talpa a fejedbe
Édes kicsi bojtárkám, Őrizd meg a báránykám, El ne maradjon egy es, Ica te, számos a legküssebb es. Cifra csárda teteje, Barna kislány pendelye, Tóba veszett kendere, Ica te, azért nincsen pendelye.		Sarjút eszik az ökröm, Ha jól lakik, békötöm, Úgy menyek a babámhoz, Ica te, tudom elvár magához.
Édes kicsi kincsecském Drága feleségecském Mosd ki az én ingecském Hadd járjak én szépecskén Három huszas látod-e Ha megiszom bánod-e Hogy ne bánnám kedvesem Mikor én a Havasokon keresem		Köszönd rejám keresztül Hadd igyam meg egyedül Az én torkom se rozsdás Megihatom úgy mint más
Édesanyám be jó kend, be jó kend Be jó vizet hozott kend a setétben Hozzon nekem máccor, es máccor es Tizenhárom százszor es a setétben. Édes lányom ki járt itt, ki járt itt Ki kalapja maradt itt a setétbe Vándorlegény a' járt itt, a' járt itt A kalapja maradt itt a setétbe. Hát az ágyat mi lelte, mi lelte Ki gyuszolta így essze a setétbe Macska fogott egeret, Játszott vele eleget a setétbe
Édesanyám sok szép szava, Kit fogadtam, s kit nem soha, De most bezzeg megfogadnám, Kezét, lábát megcsókolnám. Megbocsásson édesanyám, Többet gondja nem lesz rejám, Leszen imán az uramnak, Kit választottam magamnak. Gyöngyös pártám elhullatom, Harmadnapra megsiratom, Ruvát teszek a fejemre, Bánat borul a szüvemre.
Elbujdosnám, de nincs kivel, Kenyerem sincsen, a mivel Kérnék kőcsön, de nem adnak, Met tudják, hogy szegény vagyok Édes hazám mit vétettem, Hogy én benned nem élhettem? Mások élnek oly kegyesen, S én bujdosom keservesen.
Elment a madárka Üres a galicka Azt üzente vissza Visszajő tavaszra		Ha tavaszra nem jő Búzapirulásra Ha akkor sem jő Tudd meg hogy sosem jő
Elszentült a nap az égről Válni kell a szeretőmtől Addig járt az anyád szája Fejet kellett hajts le rája Sirat engem a madár es, Lejjebb hajlik még az ág es, Sirathatom én magamot, Az én eltőt napjaimot. Sír a szemem, hull a könyvem Fáj igazán fáj a szüvem Fáj a szüvem küjjel, s belöl, Nyomja a bú mindenfelöl. Bánat, bánat, be nehez vagy Be rég, hogy a szüvemen vagy Bánat, bánat, be megettél, Ingem jobban mideneknél.
Eltőt tőlem minden vígság, Kórójé vált a sok virág, Kórójé vált a sok virág, Kibe madár soha nem jár. Én es vótam világ fia, De most vagyok világ csúfja, Fekete hat lovam hattyú, Magam vagyok barna, karcsú.
Én elmenyek babám valamerre Bukovina kellős közepibe Ott leszállok tulipánt képibe Édesemnek háza j'elejébe. Akkor iszom, mikor kedvem tartsa, Akkor es csak ha galambom adja, Azt es csak úgy, ha szájából adja, Mint küs galamb, ha társát itassa.
Én kis madár létemre mire vetemettem Amidőn a szalmában szemet szedegettem Tőrbe estek lábaim, oda szabadságaim Megsebezve szárnyaim, oda vígasságaim
Engem anyám addig nem kezd siratni Míg a ládámot nem kezdik pakolni Sírjál anyám, sirathatsz már engemet Férjhez adtál, de nem tudtad, hogy kihez. Engem anyám addig nem kezd siratni, Míg a gyöngykoszorút nem kezdik rakni, Hulljon le a gyöngykoszorú levele, Már én többé nem teszem a fejemre. Ez a kislány megunta a lányságát, Elcserélte szép piros pántlikáját, Elcserélte szép piros pántlikáját Kontyba kötte fekete göndör haját.
Erdő sincsen zöld ág nélkül, Az én szüvem bánat nélkül Akármerre vessem fejem, Mindenütt búval kell élnem. Olyan bú van a szüvemen, Kétrét hajlott az egeken, Ha még egy rét hajlott vóna, Szüvem ketté hasadt vóna. Elbujdosnám, de nincs kivel, Kenyerem sincsen, a mivel Kérnék kőcsön, de nem adnak, Met tudják, hogy szegény vagyok.
Ez az utca bánat utca Bánatkőből van kirakva Azt az én rózsám rakatta Hogy én járjak sírva rajta. Nem járok én sírva rajta, Járjon, aki kirakatta, Nem járok én sírva rajta, Járjon, aki kirakatta.		Világteljes életembe Soha nem éltem kedvemre Most éltem volna kedvemre Most es bú szállott szüvemre. Elgondoltam életembe, Mire vetem bús fejemet, Vetem fejem bujdosásra, Idegen földön lakásra.
Fejér faszujkavirág Ne jöjj nálunk napvilág Gyere nálunk, gyere nálunk setétbe Hadd üljek a hadd üljek az öledbe Nincsen pénzem de majd lesz Majd ha feleségem lesz Eladom a feleségem párnáját Még az éjjel mind megiszom az árát Fehér kancsó piros bor Mindjárt rám kerül a sor Iszom a bort ölelem a babámot (Seggbe rúgom ezt a kutya világot) Kedvelem én ezt a csuda világot.
Fejik a fekete kecskét Ütik a barba menyecskét Ott hadd üsség megérdemli Ha az urát nem szereti		Ki az urát nem szereti Meszes málét főzzön neki Adja oda vacsorára S nem lesz gondja az urára
Ha bemegyek virágos kis kertembe, Virágot szakítok a jobb kezembe, Párosával szakítom a virágot A babámhoz senki ne tartson számot. Jaj de nehéz kőből vizet csavarni, Még nehezebb szép leányra találni, Mert a szépet én es s más es szereti, Jaj, Istenem, de sokat kell szenvedni.
Ha én egyszer egy kis madárka lennék Nagyvilágba de messzire elszállnék Megkeresném a jó édesanyámot Megtalálnám az igazi páromot Ha felmegyek arra magos tetőre Feltekintek a csillagos egekre Csillagos ég merre van az én hazám Merről sírat ingem az édesanyám Dehogy sírat, rég el vagyok felejtve Meg se haltam, s el vagyok már temetve Szerencsétlen csillag alatt születtem S kit szerettem, azé sosem lehettem.
Hegyek, völgyek között állok, Szüvemet öli a bánat; Hegyek, völgyek álljatok meg, Hogy panaszkodjam nektek. Engem anyám megátkozott, Mikor a világra hozott. Azt az átkot mondta reám: Ország-világ legyen hazám!		Ott se legyen megállásom, Csipkebokor a szállásom, Ott se legyen megállásom, Csipkebokor a szállásom.
Hej mondtam Babám, ne játsszál a szüvemvel, Met a tehéd nem talál az enyémvel, Met a tehéd szőkét szeret nem barnát Hej árva szüvem nem találja nyugalmát. Hej azt a gyűrűt, amit adtam add vissza, Met mü köztünk a szerelem nem tiszta, Átkozott vót az az óra, s az a ház, Hej kibe Babám megüsmertük mü egymást Hej most kertelik a hadiki temetőt Temessenek ingem oda legelőbb Előbb ingem, s utána a babámot Hej, hogy nem tartson más szeretőt magának.
Hideg sincsen méges béfagyott a tó Szeretőm sincs, méges rólam foly a szó Hát hogyha még szeretőt es tartanék Andrásfalván rólam tennék a törvényt Én az úton lefelé sem mehetek Mind azt mondják, hogy szeretőt keresek Kell a súlynak, kell a búnak szerető Szeretőm lesz majd a gyászos temető Mind azt mondják hogy a Tisza béfagyott Rejám mondják, hogy a babám elhagyott S az se igaz, hogy a Tisza béfagyott, S az se igaz, hogy a babám elhagyott.
Igyunk egy kis pálinkát Hadd rittyegjen a bokánk Az okosok s a gazdák A jó bort mind megitták Adjon Isten minnyá mást Ne felejtsük el egymást Szekerünknek kereket Pohárunknak feneket Pohárunknak feneket, Hadd ihassunk eleget		Ez a lábam ez ez ez Jobban járja mind emez Járd ki lábam, járd ki most Nem parancsol senki most Ha parancsol valaki Fogd a lábát, s hanyitsd ki!
Ingem anyám megátkozott, Mikor a világra hozott Lábaival ringatgatott A szájával átkozgatott S nem átkozott, csak azt mondta, Ne legyek szerencsés soha Nincs a jóba, van a rosszba, Van a mindennapos búba
Istenem, Istenem, szerelmes Istenem, Hogy kell az életem búval eltöltenem. Búval eltöltenem, bánattal viselnem, Szeretetlen társsal egy ágyban ellennem. Mikor megölelem, karjaim zsibbadnak, Mikor megcsókolom, könyveim csorognak. Így hát az életem nem igen gyönyörű, Szép piros orcámon árkot ás a könnyű.
Katona se lettem vóna Ha a bíró jó lett vóna De a bíró rossz ember vót S katanának béíratott		Katanának gyüngy a neve De szomorú az életje Szomorú szüvem gyászt visel
Kerek utca szegelet, Jártam én ott eleget, Ha mégeccer ott járok, A rózsámra találok. Nekem nincsen szeretőm, Csak egy rongyos keszkenőm, Szebbik felit fordítom, A rózsámot gondolom.		Jaj Istenem, este van, Az én rózsám messze van, Keszkenyőm es nála van, Víg örömem benne van. Kicsi róka, kicsi nyúl, Még a pap es odanyúl, Oda biza ne nyúljon, Hogy a körme lehulljon.
Kesereg egy árva madár Melyik minden ágra leszáll Kesereghet az es szegén Ő es olyan árva, mint én. Verje meg az egek ura Ki e nagy bánatot írja Nekem es van egy bánatom Odaviszem, s leíratom		Ez a világ olyan világ, mint a magyarófavirág Sokat ígér, keveset ad, Amit ad es, keserűt ad.
Ki az ő édesit igazán szereti Árvíz olyan nincsen, hogy fel nem keresi S én az én édesem igazán szeretem Árvíz olyan nem volt, hogy fel nem kerestem Kerülj szüvem, kerülj, kertem alján kerülj Ott es csak úgy kerülj, búval meg ne merülj
Kicsi ökör nagy a szarva, Nem fér bé az istállóba Kitöröm az ökröm szarvát Felszántom a kertem ajját.		S vetek belé búzát, árpát Közibe piros rózsát Piros rózsát leszakasztom Kalapomba elhirvasztom.
Kicsi rózsám kirúgom a két szemedet, Eltetted az egész nyári keresetem, Keresetem nem sajnálom, Szerettelek, csak azt bánom. Nem megmondtam kicsi rózsám csalfa ne légy, Magossorku cipőt a lábodra ne végy, Méges magossorkut vettél, Hadikfalvi csalfa lettél. Két fekete göndör hajú lovam vagyon, Még az éjen az egyiket elmúlatom, Elmúlatom, nem sajnálom, Szerettelek, csak azt bánom.
Kilikadt a kishordóm Mind kifolyt a piros bor belőle Mind kifolyt a piros bor belőle A szeretőm elhagyott örökre Én nem bánom ha így es, ha úgy es, Megélek én szerető nélkül es Fenn az égen ragyognak a páros csillagok Hadd el babám majd eszedbe jutok! Láttam mikor leszállott a fecske Rászállott a nefelejcs levélre Eriggy babám te hajtsd el a fecskét Legény vagyok, szeretem a menyecskét Láttam mikor leszállott a gólya Rászállott a vasút oldalára Eriggy babám, te hajtsd el a gólyát, Hogy ne sorozzanak bé több regrutát!
Látom az életem Nem igen gyönyörű Elhervadt orcámon Folydogál a könnyű Sírjatok szemeim Hulljatok könyveim Gyakran áztassátok Elhervadt orcáim Nekem ne vétsetek Mer én árva vagyok Idegen országon Csak egyedül vagyok	Fúvom az énekem De nem jó kedvemből Csak a bú fúttassa Szomorú szüvemből Fúdd el jó szél, fúdd el Hosszú útnak porát Hosszú útnak porát Az én szüvem búját Fúdd bé édesemnek Meleg kebelébe Hogy haljon meg tőle Ne éljen kedvére
Magos csárda, s nincs teteje Híres lejár, s nincs pendelye Azétt nincs neki pendelye, Tóba veszett a kendere Andrásfalvi híres lányok Mind a templom előtt állnak Szidják s átkozzák a papot Métt hagyott kurta farsangot Ha hosszabbat hagyott vóna Én es férjhez mentem vóna Ha hosszabbat hagyott vóna Én es férjhez mentem vóna.
Magyarország szélén Vagyon egy almafa Az alatt énekel Két lovas katona Mind azt fújdogálja Keserű az élte, Keserű az élte, Sonyorú kenyere	Minden szegény legény Vigyázzon magára, Hogy az katonaság Ne süljön nyakába. Mert az katonaság Holtig való rabság Mert az katonaság Holtig való rabság
Mikor kicsi leján vótam, Zab-aratni járogattam, Markot nem tudtam hajtani, Szeretőt tudtam tartani. Édesanyám mondta nékem, Minek a szerető nékem, De én arra nem hallgattam, Titkon szeretőt tartottam.	Édesanyám sok szép szava, Kit fogadtam, s kit nem soha, De most bezzeg megfogadnám, Kezit, lábát megcsókolnám.
Mit a nyáron két markomval kerestem, Mind a hadiki lányokra költöttem, Vettem nekik favirágú rokolyát, Kibe babám nem sirüli meg magát. Tűzről való friss menyecske vagyok én, A legények csókot kérnek, adok én, Adok biza kettejivel, hármával, Nem törődöm az anyósom szájával. Ha én tudnám, ki lesz az én anyósom, Elküdeném pokolba gyorsvonaton, Fát es küdnék az elégetésére, Száz ördögöt az esszetépésére.
Most jöttem Erdélyből Hat lóval, hintóval Hat lóval, hintóval S egy rongyos szolgával Kimenék, kimenék Egy kis kerek dombra, Arra neveltetett Egy idős almafa. Annak almafának Harminchárom ága Arra reaszálla Harminchárom páva.	Pápa, páva, páva, Ha páva lehetnék, Jobb reggel felkelnék, Folyóvízre mennék. Folyóvizet innám, Szárnyam csattogtatnám, Szép tollam hullatnám, Szép tollam hullatnám.
Ne búsuljon senki menyecskéje Hogy az ura nem igen szépecske Ha megcsal es, meg ne haljon érte Mást hoz néki a tavaszi fecske Nekem olyan emberecske kéne Aki nekem recefátyolt venne Eccer-kéccer jól megveregetne S úgy belöllem friss menyecske lenne.
Nézd csak pajtás mit mutatok Be szép lejárt táncoltatok Lóg a csicse, jár a fara Elhúllott a göndör haja Áj la lala .... Korán nyílik a kikerics Szeretőnek szőkét keríts De ha szívesen fogadna, Tán még szebb lenne a barna Áj la lala ....		Én ültettem egy rózsafát Más szedi le a virágát Én szerettem egy szép barnát Más éli vele világát Áj la lala ....
Para-csuta pipaszár, Szeretőmnek feje fáj, Ott ha fáj es, hadd fájjon, Nem mondtam, hogy pipiájjon. Szép a leján egy üdejig, Tizenhat esztendeig, Tizenhatot megmúlja S a legények bolondja.		Kicsi róka, kicsi nyúl, Még a pap es odanyúl, Oda biza ne nyúljon, Hogy a körme lehulljon.
Sok számos esztendőket vígan elélhess Napjaidat számlálni ne légyen terhes Az ég harmatja szívedet újítsa Áldások árja házad házad elborítsa Te néked minden öröm holtig adassék Amellé meg semmi bú ne barátkozzék Légyen éltednek virága mind kinyílt Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt. Míglen az egek várát nyilván szemléled Ott aztán az életed jobbra cserélhesd Az Úr a boldog élethez részt adjon A szentek serege körébe fogadjon
Száraz kóró nem nedves, A vén leján nem kedves, Olyan ráncos a bőre, Férre húzódom tőle. Azt hallottam felőle, hogy csalfa lett belőle, Jó leszen szeretőnek, Más kéne feleségnek.	Vastag száru laboda, Nem termettem dologra, Lábom termett a táncra, Szájom a borivásra.
Szegén kicsi feleségem, megeszi a méreg Mer én bizony a kocsmába minden nap betérek Uccu peng a sarkantyú, tér előlem minden bú, Babám ne búsulj! Cifra bunda, derek bunda, szegre van akasztva Gyere édes kisangyalom, akaszd a nyakamba Uccu peng a sarkantyú, térj előlem minden bú Babám ne búsulj!
Szomorú fűzfának harminchárom ága, Arra reaszállott harminchárom páva. Ki kékbe, ki ződbe, ki tiszta fehérbe, Csak az én szüvem van gyászos feketébe. Elment a madárka, üres a galicka, Azt üzente vissza, visszajő tavaszra. Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra, Ha akkorra sem jő, tudd meg, hogy sosem jő.
Tarka-barka rokolyámnak elszakadt a ránca Rengesd uram a gyermeket, hadd menjek a táncba Rengesd uram a gyermeket, hadd menjek a táncba Mert most vannak a legények legjobb mulatságba Messze mentem házasodni, bár nem mentem vóna Édes kedves feleségem, bár ott vesztél vóna Ha az ördög olyan lenne, talicskára tenne Mennél jobban rikojtoznál, annál jobban vinne.
Templom közepébe folyó patakocska Ne menj oda rózsám, beléesel oda Nem esek, nem esek aranyos vizébe Inkább esek bele hottig szerelembe Templomkerítésbe folyó patakocska Annak közepébe rozmaring bokréta Öntözzétek lányok, hogy el ne hervadjon Szeretőtök szíve meg ne szomorodjon Egy fehér legénke hezzám akar járni Egy piros kendőéét vélem akar hálni Se ne jöjj, se ne várj, vélem biza nem hálsz Míg a templom földjén két térgyedre nem állsz.
Új csiporka, új láboska, Ambaruska új házoska, Trala-lala-lala, lala-lala-lala. Sír a kislány a kapuba, Métt nem viszik más faluba, Trala-lala-lala, lala-lala-lala. Viszik a ládát üresen, S a hazajit nagy büdössen, Trala-lala-lala, lala-lala-lala.
Új korába repedjen meg a csizmám, Ha én árok többet a babám után, Eddig se jártam vóna én hezzája, Csalfa szeme csalogatott utána. Búra, búra, búbánatra születtem, Rólad babám minden gondom levettem, Úgy levettem, soha eszembe se jutsz, Jóságodért fizessen meg a Jézus. A babámnak a két szeme szökjön ki, Hogy ne tudjon más szeretőt keresni, Törje ki a válogatós nyavaja, Este, mikor a babáját csókolja.
Üres ládám az ajtóba A vendégek a kapuba Édes kezem métt nem fontál Édes szemem métt aludtál Nincs fonál a rúdamon Kilenc pászmám motollámon Azt es hat hónapig fontam Méges eleget aludtam.		Láda gúnyát nem adhatok Hej, de lejánt szépet adok Csepü kendőt hatot adok Azt es olyan szűkre szabom Hogy a rúdra ne tehesse Semmi hasznát ne vehesse
Vékon héja van a veres hagymának Gyenge szüve van az édesanyámnak Édesanya gyenge szüve meghasad Hogy a lány a babájától elmarad Az én lovam nem szereti a zabot Kiskorába ződ árpára rászokott Jobb az árpa, jobb az árpa, mind a zab Válassz babám szebb szeretőt magadnak.

Mezőségi

Akit a szerelem gyötör, nem kell annak szekér, ökör Lám engemet is az gyötör Kell a kutyának az ökör:// Azt gondolod te szigorú, Hogy érted vagyok szomorú Egyik utcán kikerüllek, A másikban megölellek:// Kapunk előtt ne fütyöréssz Kertünk alá ne csinálj rést Mert én szegény leány vagyok Nem tehozzád való vagyok://
Édesanyám is volt nékem, de már nincs Mert elvitte a szegedi nagy árvíz Kilenc éve, hogy én azon halászom Könnyeimtől még a vizet se látom Kifogtam az édesanyám kendőjét Négy sarkára rávarratom a nevét Közepébe azt a jajszót varrattam Édesanyám, jaj de árván maradtam. Máma péntek, holnap szombat, s vasárnap Seperjetek ti búzai leányok Seperjétek ki az utcát símára Jön a babám, csitorog a csizmája
Én is vótam valaha Szép asszonynak kocsisa:// De megrúgott a lova, hogy egye meg a kutya De megrúgott a lova, hogy egye meg a kutya Gyere rózsám, gyere már Mer a szívem rég, hogy vár:// Adj egy csókot hajnalba, hogy szívem hasoggassa Adj egy csókot hajnalba, hogy szívem hasoggassa Kerek udvar kicsi ház Kedves rózsám mi’ csinálsz? Csinosítom magamat, várom a galambomat Kicsi szekér, kicsi szán, Csak a télen vagyok lány, Azután meg menyecske, Szeretlek minden este
Felszeg utca derekába Nyílik egy rózsa magába:// Én vagyok egy bimbó azon Haragszik rám egy vénasszony Ha kipukkad haragjába, Én leszek a fia párja. Az én rózsám szeme, szája, Többet ér, mint a pajtája:// A pajtája aranykalász De a rózsám szoknyavadász.://	Az én rózsám szemöldöke Többet ér, mint a hat ökre A hat ökre szántó-vető De a rózsám hű szerető.:// Édes kincs a más rózsája De sok csókot raktam rája.:// Kit valóba, kit hiába, Az irigyek bosszújára.://
Hajnalodik, mert meg akar virradni Kelj fel rózsám, mert akarok indulni Föl is kelek, fel bíz én, mert nem bírok aludni Fáj a szívem, mért tudtalak szeretni. Azt a gyűrűt, amit adtam add vissza, Mert mi köztünk a szerelem nem tiszta Átkozott volt seje-haj az az óra, az a ház, amelyikbe megismertük mi egymást. Nem messze van ide babám tanyája, Ide látszik a nagy tornácos háza Bús gerlice seje-haj, szokott oda szállani, fáj a szívem, el kell tőled vállani.
Haza kéne már menni, Vajon mit fognak mondani Sötét az ég alja, Babám kísérj el haza Megszolgálom néked valaha. A mezei kispacsirta Mind a két szemét kisírta, Sírok én magam is, sír az én galambom is Lehajlik értünk még az ág is. Valamennyi gácsér, ruca, Mind kondorú annak farka, Valamennyi magyar lány, piros pántlika haján Szeret is az engem igazán.
Ihatnám én, de nincs mit, Borér küdnék, de nincs kit, Beteg az én galambom, Mégis elmegy, ha mondom, Mégis elmegy, ha mondom, ha mondom A szépasszony messze lát, Borér küldi az urát Míg az ura borér jár, Nyalka legény nála jár, Nyalka legény nála jár, nála jár. Csaplárosné, szépasszony! A szavamra hallgasson! Jöjjön be a szobámba Feküdjünk le egy ágyba Feküdjünk le egy ágyba, egy ágyba
Jobb lett volna, ha ne születtem volna, Fagyos vonat alá feküdtem volna Fagyos vonat ontsa ki, ontsa ki a véremet, Kerekei törjék össze testemet. De szeretnék az erdőbe fa lenni, Ha engemet meg gyújtana valaki Elégetném seje-haj ezt a betyár világot Ne szeresse senki az én babámot. De szeretnék az erdőbe fa lenni De még jobban tölgyfa nevet viselni Mert a tölgyfa seje-haj, kék lánggal ég füst nélkül, Az én szívem soha nincs bánat nélkül
Kinek nincsen szeretője, babája, Menjen ki a zöld erdőbe bújába Írja fel a zöld erdőbe egy levélre, Hogy neki nincs babája, szeretője. Édes rózsám, ha meguntál szeretni Szabad néked más szeretőt keresni, Adjon Isten szebbet, jobbat nálamnál Nekem pedig csak olyat, mint Te vótál.
Magyarország az én csendes szép hazám, Oda vágyik az én szívem igazán Vigy el, vigy el kedves lovam hazáig, Hogy ne fájjon gyenge szívem sokáig. Elindultam hosszú útra egyedül Minden felöl borul az ég, nem derül Én felültem a vihar vad lovára De zabolát nem tettem a szájára.
Végig megyek a füzesi, a füzesi temetőn Elvesztettem piros bársony zsebkendőm Piros bársony zsebkendőmet, zsebkendőmet nem bánom, Csak a régi szeretőmet sajnálom Keserű a diófának levele Ez a leány válogat a legénybe Törje ki a válogatós, válogatós nyavalya, Én is vótam szeretője valaha
Verdd meg Isten verdd meg azt, Kinek szíve nem igaz, aj ná-ná-ná-ná Mert az enyém igaz vót, de igaz vót Mégis megcsalatkozott a setétbe. Verd meg Isten azt a vermet Ahol az én rózsám termett aj ná-ná-ná-ná Hogy ne teremjen több rózsa ná-ná-ná Bús szívem szomorítója ná-ná-ná

Karácsonyi

	Paradicsom mezejibe Aranyszőnyeg leterítve Azon vagyon rengő bölcső Abban fekszik az úr Jézus Jobb kezibe aranyvessző, Bal kezibe aranyalma Megsuhintja a vesszejét Zúg az erdő, cseng a mező Jobb kezibe aranyvessző, Bal kezibe aranyalma Felhajítja, ki-kikapja Mind magába kapogatja
KARÁCSONYI CSOKOR
Midőn a Szűz magzatját			E mai nap egy kis gyermek
Jászolyban síró fiát			Szép Szűztől született néktek
El akarja alitni			A gyermek szép és oly ékes
Így énekel ő neki			Mint a rózsa, kellemetes
Ó napfény, ó élet-ó édes Jézus,
Ó édes Jézus			Jertek, tehát örvendezzünk
			Pásztorokkal odamenjünk
Ó édes napom fénye			Lássuk, mit adott az Isten
Ó életem reménye			Hozzánk való szerelmében
A barmoknak jászlában
Aludj a lágy szénában			Mindeneknek teremtője
Ó napfény, ó élet-ó édes Jézus,			Mért vagy olyan szegénységben
Ó édes Jézus			Jöjj el, csinálj csendes ágyat
			Szívemben magadnak házat
Ó én édes gyermekem
Csak téged kíván lelkem
Aludj édes virágom
Zöldelő rozmarinom
Ó napfény, ó élet-ó édes Jézus,
Ó édes Jézus
(Mária altatója)
Kájoni kódex és moldvai csángó
		Ne féljetek pásztorok, pásztorok, örömet hirdetek
		Mert ma néktek született, ki megjövendöltetett
		Egy szűznek méhéből, szűzen szült véréből
		Megváltó Istentek alle-alleluja, alle-alleluja
		Hogyha pedig e csodát, e csodát látni akarjátok
		Betlehenbe menjetek és ez lészen jeletek
		Fogtok ott jászolba takarva pólyába
		Kisdedet találni, alle-alleluja, alle-alleluja
		Városon kül nem messze, nem messze van egy istállócska
		Barmok között ott fekszik, száraz szalmán nyugszik
		Mellette szűz anyja, és az ő vélt atyja
		József és Mária, alle-alleluja, alle-alleluja

Betlehem, Betlehem a te határidba

Érkezett Mária rongyos istállóba

Ott ülvén mindegyre elhagyott gerlice

Elkészítvén magát a boldog szülésre

Egy angyal, egy angyal újságot hirdetett

Betlehem városba kis Jézus született

Hideg szél fújdogál, jaj de nagyon fázik

A kisded Jézuska értünk siránkozik

Al-dunai népdalok

Én ültettem a rózsafát Más kötte hezza ja lovát //: Ne kösd hezza a lovadot Mert elvágom kantárszárod :// Édesanyám mondta nékem Minek a szerető nékem De én őrá nem hallgattam Titkos szeretőt tartottam. De én őrá nem hallgattam Tizenötöt es tartottam.
Eriggy haza, s mosdjál meg! S aztán házasodjál meg! Eriggy haza, s mosdjál meg! S aztán házasodjál meg! Eccer jártam nálatok, Letörött az ágyatok Eccer jártam nálatok, Letörött az ágyatok Ripegett de ropogott, Csinálja meg sógorod! Ripegett de ropogott, Csinálja meg sógorod!
Édes kicsi kincsecském Mosd meg az én ingecském Mosd meg az én ingecském Hadd járjak én szépecskén Kicsi ablak, kicsi ház, Kisangyalom micsinálsz? Csinosítom magamot, Várom a galambomot. Ez a lábom ez-ez-ez, Jobban járja, mint emez, Járd ki lábom, járd ki most, Nem parancsol senki most.	Vékon deszka, kerítés, Átlátszik az ölelés, Ölelj babám kedvedre Nem hányom a szemedre Ez az utca de sáros, Erre jár a mészáros, Azér-azér jár erre, Erre van a kedvese.
Ne búsúljon komámasszon Csak az Isten rozsot adjon Megigyuk a rozsnak levit, Dícsérjük a Jézus nevit. Ejnye kislány, de megnőttél, Azt gondoltam férjhez mentél. Mentem vóna, de nem kértek, Engem itthon felejtettek.

Hozd fel Isten azt a napot

Hogy süsse fel a harmatot

A harmatot a mezőkön

S a bánatot a szüvemen

Felsütött a napsugara

Minden ember ablakára

Én Istenem mi az oka

Az enyimre nem süt soha

Sír a szemem, hull a könyvem

De hejába fáj a szüvem

Feljött a nap, szépen ragyog

Búval hagyott, sírva kapott

Jobb lett vóna ne születni

Mind ennyi bánatot érni

Búval élem világimot

Sírva tőtöm napjaimot

Teremtett az Isten bura

Anyám szült nyomorúságra

Jobb lett vóna kiskoromba

Ha j’az Isten elvett vóna

Eltőt tőllem minden vigság

Csillagom se rogyog imá

Felsütött a hajnalcsillag

Nekem soha meg sem virad.