|
|
A Székelyföldről már az első
világháború, majd Trianon óta tartó áttelepülés következményeként,
valamint a bukovinai székelység szervezett telepítésével az 1980-as
évek becslése szerint mintegy huszonötezerre volt tehető a
Magyarországon élő székelyek száma. A magyarországi székelyek
már a két
világháború között
létrehozták egyesületeiket,
Budapesten Székely
Kör is alakult.
Éppen Földi István mérte fel, hogy az 1960-as évekre a bukovinai székelyeknél a kivetkőzés folyamata lezárult. Lelkes helyi tanítók-tanárok és idős
táncosok-énekesek álltak egy-egy csoportosulás mögött. Ez is mutatja a változások irányát, azt
a fordulatot, amit az iparosítás keltett, generációk maradtak ki a
közvetlen hagyományátadásból. Az új mechanizmus kultúrpolitikai nyitásával
egybeesett a „Röpülj
Páva” mozgalom
kibontakozása, eredményeként a két évtizede levetett népviseletet
újra elővették az idősebbek. A Tolna
megyei tájház
program 1983-ban még nem
tükrözte a megye
sokszínűségét. A Tolna megyei
múzeum a bonyhádi Völgységi Múzeum kiállítóhely létrehozásával
1987 április 1-jétől a völgységi táj néprajzát és történetét összegző
állandó kiállítást teremtett, amelyben az itt élő németek, helyi
magyarok, bukovinai székelyek lakáskultúráját bemutató szobabelsők is
vannak. Balás Gábor,
aki már
1947-ben is könyvadomány-nyal segítette a Bonyhádi
Székely Múzeumot,
1987-ben erdélyi és
székelyföldi szakirodalomból
álló 400 kötetes
könyv adományával,
a „Napkeleti Gyüjtemény”-
nyel vetette
meg a Völgységi Múzeum
szakkönyvtárának alapjait. A kiállítóhely székely-magyar rovásírást bemutató első időszaki kiállítását is ő
kezdeményezte, és nyitotta meg 1988 január 13-án. Ezt követte ennek
tájolása Izményben március 13-án, Tevelen április 1-én,
Szekszárdon április 20-án. Április 18-án rovásírás vetélkedő volt
bonyhádi diákoknak. Június 13-án Andrásfalvy
Bertalan nyitotta meg a Székely fafaragók és szövők bemutatóját a
Völgységi Múzeumban. Hosszú, gondos előkészítő
munka után, amikor a hazai politikai viszonyok már lehetővé tették. 1988.
szeptember 22. -én Budapesten, a Hazafias
Népfront Pest Megyei Bizottsága V. kerület Steindl
Imre 12. számú székházának tanácstermében, ismét megalakult a Székely
Kör. Az alakuló ülés úgy döntött, hogy a budapesti Székely Körhöz a fővárosban, valamint a Buda
környéki falvakban (Biatorbágy, Budajenő, Budakeszi, Budaörs, Érd, Etyek, Perbál, Telki, Zsámbék)
lakó székelyek tartozzanak. Ugyanakkor felkérte a más településen
élőket, hogy hozzák létre önálló egyesületeiket. Az alakuló ülés megválasztotta a kör
elnökségét. Az
első választott
elnök remetei Balás Gábor lett, az elnökség tagjai, pedig Antal
Ferenc titkár, dr. Domokos Andrea, dr. Domokos Jenő, dr. Fábián
János ügyvezető elnök, Gárdonyi Gáborné
elnökhelyettes, Hompoth János, Kóka Rozália elnökhelyettes, dr. Kovács
Péter elnökhelyettes, Marinovné Orosz Teréz, és Portik Ferenc, ősi
szokás szerint helyet kapott minden „alapító-telep” képviselője. Az 1947 júniusában
a szekszárdi megyeházán
tartott Székely
Napok népművészeti kiállítását és népi műsoros délutánját
a korabeli sajtó úgy értékelte, hogy sokat tett a bukovinai székelyek
megismertetéséért. Az 1980-as évek végének bonyhádi „Székely Napok”- ja
más üzenetet hordozott. A tradíciót a népi együttesek, szakkörök és a
népművészet mesterei őrizték. A népművészet minden ágában éltek itt
alkotók: Darabos Ambrus és Sebestyén Ferenc táncos, Fábián Ágostonné mesemondó, Nyisztor
Bertalanné énekes, László László hegedüs, Lőrincz Aladárné
szövő. Időközben felnővekedett egy új
székely értelmiség, ők is és mások is felfedezték a székely népi
kultúra értékeit. Könyvek, tudományos szakmunkák és hanglemezek
jelentek meg. A rendezvényt szervezők, a bonyhádi Vörösmarty Ifjúsági
és Művelődési Központ, a Völgységi Múzeum, a Városi Könyvtár és a
Hazafias Népfront Székely munkabizottsága teremtett lehetőséget a
székely kultúra nagyszabású bemutatkozására. A Székely
Szövetség alakuló
ülésének jegyzőkönyve szerint 9 hagyományőrző csoport - Bátaszéki Hagyományőrző csoport, Csátaljai Székely Népdalkör, Egyházaskozári Csángó Népdalkör, Felsőnánai Székely Asszonykórus, Györei Hagyományőrző Csoport, Izményi Székely Népi Együttes, Kakasdi Hagyományőrző Csoport, Lengyeli
Hagyományőrző Csoport, Sombereki Székely Pávakör, Véméndi
Székely Pávakör- 2 szakkör - Hidasi
Szakkör, Mucsfai Szövő Szakkör - 4 újonnan
szervezett Székely Kör - Aparhant, Bonyhád, Tevel, Tolna/-Mözs / - lépett szövetségre. Szőts Zoltán a frissen megalakult Bonyhádi
Székely Kör vezetőségi tagja köszöntötte a megjelent vendégeket, Bodor Györgynét, Bodor Ferencet, dr. Domokos Jenőt, a
Budapesti és a Budakörnyéki Székely Kör
képviselőjét, a pancsovai és székelykevei székelyek vezetőjét, majd a Himnusz
eléneklése után ismertette a napirendet. Tájékoztatta a 28 küldöttet,
az előkészítésről, felkérte a jegyzőkönyv vezetésére Gyergyói Gergelynét,
hitelesítésre Fábiánné Dávid Erzsébetet,
és Lovász Pálnét. Ezt követően Fábián
Gergely a Bonyhádi Székely
Kör elnökségi tagja ismerette az
alapszabály tervezetet. Javasolta, hogy a
helyi szervezeteknek eljuttatott alapszabály-tervezettel ellentétben a
szövetség neve Székely Körök Szövetsége legyen. A „Dél-Magyarországi”
megnevezés maradjon el. Ezután küldöttek csoportjuk megbízásából
nyilatkoztak a csatlakozásról. Kóka
Rozália, az érdi együttes vezetője bejelentette az Érdi Székely Kör is csatlakozni kíván a szövetséghez. Az al-dunaiak
nevében Varga Sándor is kifejezte szervezeteik óhaját a belépésre. |
A Magyarországra került
székely értelmiségi
Bodor György
egy székely
vármegyét álmodott
Tolna-Baranya vármegyében.
Bonyhád központtal
folytatta le a bukovinai
székelyek letelepítését,
1945-ben
egy szövetkezeti
szövetséget hozott
létre. A Völgységi Telepesek
Központi Szövetkezete
érdekvédelmi szervezet
is volt, kulturális célokat
is megfogalmazott. Ekkor a bukovinai magyarok még őrizték
táncaikat, dalaikat, ruházatukat. A koalíciós
időszak államilag támogatott kezdeményezése a Bonyhád-környéki Székely
Telepesek Szabadművelődési Hivatala volt. 1947-től
alapították meg a Bonyhádi Székely Múzeum Egyesületet, Herepei János sepsiszentgyörgyi múzeumigagató irányításával. Földi István
vezetésével létrehozták a teveli Körösi Csoma Sándor Székely Tanintézetet és
Internátust. Az ötvenes évekre azonban, ezek a szervezetek-intézmények
nem működhettek tovább. Kis, elzárt falvakban megmaradt ·
3 régi rezesbanda (Izmény,
Tabód, Závod)
mellett ·
két tánccsoport (Aparhant
és Závod), ·
1–1 balladacsoport és gyermekkórus (Tevel), ·
egy szövő szakkör (Lengyel). Ezen kívül 1–1 népdalénekes, mesemondó
is előfordult, továbbá szövő asszonyok vannak 7 faluban. ·
5 szövő is volt Mucsfán,
·
Majoson Név szerint is említi a kakasdi krónikaíró László Mártont, és nagyvejkei nótafa Gáspár Simon Antalt. 1971 szeptemberében a szekszárdi
„Szüreti napok”-on a népviseleti
szépségversenyen harmadik díjat nyertek a kakasdi
székelyek. A „Röpülj Páva” adások, az érdi és más körök megalakulása
után az áttörés éve A hét tájházból ·
négy különböző magyar, (decsi sárközi, magyarkeszi-i,
szakályi kaposmenti,
sióagárdi) ·
3 német nemzetiségi (Gyönk,
Györköny, Mórágy). ·
1985-86-ban az izményi
iskolában székely szobát rendeztek be. Ezt követően az első múzeumi hónap
programsorában 1987. október 24-én „Bubacska,
lakocska, menyecske„ címmel népi
gyermekjátékokat készítettek, székely népdalokat énekeltek, népmeséket
hallgattak Lőrincz Aladárné
Molnár Vilma szövő, a népművészet mestere és Höfler
Lajosné tanítónő irányitásával
a gyerekek. Másnap a gimnázium egy osztálya Klamik
Aranka népművelő betanításával „Székelyfonó” címmel adott műsort. 1988. október 21-én a Magyar Földrajzi
Gyűjtemény múzeummá avatási ünnepségén az
érdi bukovinai székelyek életét bemutató kiállítást is berendeztek,
elsősorban Fábián Margit tanárnő adományára alapozva. A nyolcvanas évek második felében a szülőföldön ugyanakkor egyre
fokozódott az eszeveszett falurombolási düh. „Szönyű
hírek jönnek Erdélyből-Székelyföldről. Itt
bujdosik az Anyaországban több ezer székely testvérünk. Ki törödik velük? Ki segíti őket?...Nemrégen
hallottam, hogy 16000 székely testvérünk bujdosott el Magyarországon
keresztül Bácska majd onnan nyugatra (OLVASZTÓTÉGELYBE). TRAGIKUS.
Engedjük, hogy szétszóródjanak. Ezeréves történelmünkben nem volt erre
példa.” - fogalmazta meg a györei
Juhász János 1988-ban írt levelében a súlyos következményeket. A
magyarországi székelység körében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tenni
kell valamit, s ennek érdekében ki kell állni a nyilvánosság elé,
mégpedig szervezett formában. A fővárosban élő székely
értelmiségből az a mag kezdeményezett, amely már akkor évek óta baráti
beszélgetésekre gyűlt össze dr. Balás
Gábor jogtörténész-író otthonában. Balás Gábor Székelyek nyomában című sikerkönyvét követően ebben az
időben jelent meg az általa szerkesztett A
székely művelődés évszázadai című
kötet, amely a hazai lakosság figyelmét kívánta ráirányítani arra, hogy
milyen kulturális értékek veszhetnek el végleg. Az alakuló
közgyűlésen mintegy kétszázötvenen vettek részt. A budapesti székelyek,
a Buda környéki falvak és Érd székely lakosságának képviselői mellett
eljött, alapító tag lett 8 Tolna megyei székely (Bonyhád: Sántha Lázár, Sántha
Tibor, Szőts Zoltán, Bonyhád-Majos:
Sántha Alajos Izmény:
Csiszér Ambrusné
Palkó Margit, Lengyel: Fábián Andrásné,
Fábián András, Nagymányok: Hadikfalvi István) Az alakuló közgyűlés megvitatta és
elfogadta az egyesület programadó alapszabályát. A Székely Kör
kulturális egyesület, amely a székelység szellemi és anyagi
kultúrájának megőrzésére, a közösségi élet, az eggyüvétartozás
fejlesztésére törekszik. Dr.Domokos Jenő
hangsúlyozta: A székelység kincsestárához tartozott a helytállás és
emberi tartás megőrzése, a nehéz időszakokban is egymás segítése,
ugyanakkor a más etnikumokkal való építő együttélés.
Az ezerháromszáz évvel ezelőtt kialakult székelység, a
magyarságnak e különleges sajátosságú népcsoportja, amely csodával
határos módon élte túl a Kárpát-medence viharait évszázadokon át, még
soha nem fenyegette oly közelről, mint azokban az években a közösségi halál: szülőföldjéről elüldözték, falvait, templomait lerombolták;
eltiltották nyelvének használatától, dalaitól; meg akarták fosztani
múltjától. Dr. Balás Gábor kifejtette: A Magyarországra
telepített bukovinai
székelység többségében
még azonos
földrajzi környezetben
él így alkalmas a sajátos szokások, a népi kultúra megtartására.
Kóka Rozália
énekkarát, a völgységiek
jó példáját
tekintették követendőnek, Bonyhád
múzeumát, a tájházakat, kiállításaikat, a székely fafaragókat és
szövőket, az izményi és kakasdi hagyományőrzőket, Sebestyén Ádámot, a majosi iró-fafaragó
Lőrincz Imrét és Domokos Pál Péter
munkásságát emelte ki. Ezért kezdeményezik ·
a közösségi ünnepek, művelődési események,
szakkörök szervezését, létesítését; ·
tanfolyamok
tartását; ·
képző- és
népművészeti kiállítások szervezését, ·
tudományos
előadások rendezését, ·
székelyekkel
kapcsolatos kiadványok megjelentetését, ·
általában a
székely hagyományok ápolását. Megkülönböztetett
gondot fordítanak az eredeti szülőföldön élő székely néppel, az ország
más tájaira települt, az Al-Dunánál, a világ más ·
részeiben élő
székelyekkel való kulturális kapcsolatok ápolására, ·
az ifjúság
kulturális tevékenységének támogatására, ·
segítik az
anyaországba áttelepülők beilleszkedését. 1988. december 10.-én 16 órakor
az Érdi
Székely Népdalkör
vendégszerepelt Bonyhádon
a művelődési központban. Az
érdi bukovinai székelyekből álló kórus fellépése adott alkalmat arra,
hogy 17.30-kor 30
fő, Aparhant, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Kakasd, Györe, Hidas, Kismányok, Lengyel, Majos, Nagymányok,
Somberek képviseletében a Székely Kör szervezet előkészítő
bizottságává alakuljon, csatlakozási szándékukat nyilvánitották ki a csátaljaiak,
véméndiek és bátaszékiek. A bonyhádi régi községháza emeleti nagytermében 1989. január 26-án este
ült össze
a Hazafias Népfront Székely Bizottsága, a Székely
Kör helyi
ideiglenes vezetősége. Itt már Bátaszék,
Tolna-Mözs, Nagyvejke
is képviseltette magát. Tolna-Baranya-Bács székelyeklakta
falvainak képviselői előtt Sántha Lázár, a
Székely Kör alapító tagja ismertette a Székely Kör alapszabályát. A
következő napirend a megyei tanács művelődési osztálya, a Vörösmarty
Mihály Művelődési Központ és a Völgységi Múzeum által támogatott és május 14-re kitűzött Székely Nap programterve
volt, a Kör nagy erőpróbája, és hivatalos megalakításának tervezett
napja. A tervben még szerepelt emlékfa-állítás Mártonffy
Mór, a bukovinai székelyek első papja emlékére, székely népi együttesek
műsora az erdélyi menekültek javára, kiállítás a Malonyai
hagyatékból, és zárásképpen egy Tamási Áron darab. Lelkes felszólalások
hangzottak el a kör státuszáról és bázisáról, a nap szervezéséről.
Egészséges vita alakult ki a bonyhádi "Páva bál" elnevezéséről.
Sebestyén „Bada” Feri bácsi javaslata tett
erre pontot:-"Székely farsangi bál legyen a neve." A március 7-i újabb
találkozás és az eredményes munka reményében köszöntek el egymástól a
megjelentek. Ezt követően megkezdődött a tagtoborzás. A szervező
bizottság elnöke Höfler Lajosné Kelemen Emma. Aparhant,
Bonyhád, Majos, Györe,
Izmény, Kakasd,
Lengyel, Tolna-Mözs, Tevel
előrehaladott szervezése, tehát a gyakorlat úgy alakult, hogy a
demokratikus képviselet, a falvak kulturális életének támogatása
érdekében célszerűnek látszott az önálló körök szövetségét létrehozni. 1989. május
20-án 16 órakor került
sor a Székely
Napok megnyitójaként
és az erdélyi témájú könyv és hanglemez kiállításra
és vásárra
a Városi Könyvtárban,
Mészáros Sándor
bukovinai székely
származású író,
a „Kék hegyeken
túl” önéletrajzi
ihletésű kötet szerzője, közreműködésével,
amelyet a vele folytatott beszélgetés követett. 18 órakor Sára Sándor
„Hadak útján” című dokumentumfilmje vetítésére került sor a művelődési
központban. Másnap 21-én délelőtt 8 órától a „Szélkerék” népzenei
együttes a városban fogaton járva „mozsikált”,
hogy megteremtse a megfelelő alaphangulatot. Népművészeti kirakodóvásár
nyílott ugyanekkor a művelődési ház parkolójában, székely fafaragók és
szövők és más népi iparosok tárgyaiból vihettek haza vásárfiát az oda
látogatók. A múzeum udvarán 9.30-tól avatta
Sántha Lázár Beréti
István fafargó emlékfáját. Felirata, „Mártonffy Mór 1739-1794 emlékére,” jelképein a
kehely azt a papot hírdeti, aki a bújdosó székelyeket Moldvában összegyűjtötte, és
Bukovinában letelepítette. 10 órakor Mayer
Zsombori Erzsébet Erdélyből áttelepült Bonyhádon élő festőművész
tárlatát nyitották meg. 10.30-tól a
hagyományőrző együttesek bemutatóján az aparhanti,
bátaszéki, csátaljai,
garai, izményi,
kakasdi, lengyeli, érdi, véméndi székely és az egyházaskozári
csángó együttesesek léptek fel, a szabadtéri színpadon nagy sikert
aratva. 11 órától a ház előterében gyöngyfűzés, fűzfasíp,
bubacska, lakocska készítés
szórakoztatta a gyermekeket. Az ebéd után a Teveli
Körösi Csoma Sándor Székely Tanintézet
növendékeinek találkozója (1946-1949-1989) volt a Népfront székházában.
16.30-kor „Kalotaszegi és székely fotók, textilek a Malonyai hagyatékból” kiállítást nyitotta meg a múzeumban, Bodor Ferenc, a Tölgyfa Galéria
vezetője. Bíró Fábián verse, Szilágyi Domokos Halál árnyéka ciklusából
a Lázadás című részlet hangzott el. 17.30-kor
ugyanitt történt a Székely Körök Szövetségének magalakulása és első
küldöttközgyűlése. 19.30- kor Erdélyből
áttelepült művészek szerkesztett műsora zárta a programot a művelődési
központban. A 16 alapító
szervezet 28 küldötte
megválasztotta a 9 tagú vezetőséget, elnökének Fábián Gergelyt
(Bonyhád), alelnökének Gábor Pétert (Mőzs), titkárának Gyergyói
Gergelynét (Bonyhád),
tagoknak Albert Istvánt (Egyházaskozár),
Csiszér Ambrusnét (Izmény), Fábiánné Dávid Erzsébetet (Felsőnána). Márton
Menyhértet (Véménd) Szabóné Jakab Évát (Aparhant) Szőts
Zoltánt (Bonyhád). |
Források:
A lelki otthonteremtés
szolgálatában. A Budapesti
Székely Kör
1988-1994.
4-9.o.
A Székely Hagyományőrzés
Komplex programja
1989. kézirat
A Székely Napok forgatókönyve
1989. kézirat
A Székely Szövetség. Szőts
Zoltán szerk.
Székely kalendárium
1994.1993,
Szekszárd, 87-106.o.
Elkülönülés vagy együttélés:
székely autonómiatörekvések
1945-1950. Szőts
Zoltán: A völgységi nemzetiségi-etnikai csoportok együttélése a
második világháborútól napjainkig. Bonyhád-Szekszárd 2007. 68-86.o.
F.A.M.:
Közösen ápolják
hagyományaikat- Székely
Kör alakult. Vasárnapi
Hírek, 1988. szeptember
25.
Jegyzőkönyv.
Készült 1989. május 21-én a Völgységi Múzeumban megtartott Székely
Szövetség alakuló küldöttgyűlésén.
K.B. : Megalakult
a Székely Baráti
Kör. Magyar Nemzet,
1988. szeptember
23.
Sebestyén Ádám dijasok
1996-2000.- a Székely
Szövetség tíz éve. Völgységi füzetek
VII. Bonyhád, 2000.