Holdkóros
(Andrásfalva-42)	- A holdkórost hogy gyógyították? - A holdkórost? ... azt mondták a holdkórosnak, aki még a bölcsőbe feküdt, és az ablakon a telihold besütött… - ennek a holdnak a világa annyira megsütötte a bölcsőbe fekvő kisgyermeket, hogy azután mindig a teleholdkor az álma... éjszaka felkőt és kiment. Amikor kiment, az udvaron elment jobbra, balra, hátra, előre. - De olyan is előfordult, aki a ház végén a gerezden, - me' faházak vótak -, felment a ház végén, …fel a födel tetejére. …és a házak tetején végigsétált, meg visszasétált, s lement. …Csak az vót benne, hogy olyankor nem vót szabad az embernek neki szólni, mert felébredett és leesett. Békét kellett hagyni…, - …hogy mennyire holdkóros, hogy rendesen teliholdra nyugtalan, fölkel, hogy egy nagy teknő hidegvizet tettek a bölcső mellé. - …Vagy ha ágyba feküdt, az nem tudott semmit. …s azt a nagy disznyóvágó teknyőt teli hideg vízvel odatették. Mikor ő az ágyba felkőt, akkor beleesett a teknőbe, s abba a hideg vízbe felébredett. Ez igaz vót. - Kb. hányszor kellett ezt a műveletet megcsinálni, hogy kigyógyuljon? - Hát bizan négyszer-ötször is meg kellett ezt csinálni, amíg aztán lassan.... - Hát azt mondták olyan is vót, aki kinőtt belőle. De ez nagyon nehezen ment. - Inkább ezzel a hideg vízzel vették ki belőle.
(Istensegíts-90)	- Holdkóros, ilyen is volt ? Mitől jött, és mivel próbálták gyógyítani ? - Semmi mással, csak be kellett hozni az istálóból, s odafektettük le a konyhába. Éjjel felébredett, s elkezdett menni. …Hol a függönyt szaggatta, hol maga alól kitépett mindent. Hideg vízzel szokták locsolni…Azt mondta apósom, hogy mikor holdkóros, akkor nem szabad a gyereket bántani. - A gerendákon ment a padláson. S a cselédek a másikok ott látták meg, hogy menyen mászik István a gerendán. De elyenkor nem lehetett hozzászólni…
(Székelykeve-159)	- Holdkóros. - Aszonták, aki holdkóros…, - mikor a hold fogyatkozik, akkor éri el a holdkórossága. Nincs nyugta. Felkel az ágyból és borongál, szóval járkál. Tehát akkor mikor a hold teli van, azt meg kell várja, hogy elmúljon. - Mikor megjelen’ az újhold, álljon ki a csarnokba, és mondja háromszor: Új hold, új király, te elhittál a lakodalmadba, de én nem menyek el, hanem elküldöm a nyugtalanságomot, és a hódkorosságomot!- … és ezzel állítsuk meg a holdkórosságot...
(Hadikfalva-117)	- Holdkóros, ilyen volt-e ? - Holdkóros, én megmondom. A holdkóros olyan vót, hogy… - …Én vótam a leányoknak Bábucskénba a kálfa, 40 leánnak. S vótak ott emberek. - S egy félidős ember vót. Hát éjjel, hát… - én sokszor felkőtem. - A leányok között jól érezte magát ? - Jól. Jól. Hát kicsikék vótak 13 - 14 évesek. - Felkeltem éjjel s még bé jes takartam őket. Vótak legénkék es. Egyszer látom… - … mü olyan hosszú hámbárba laktunk, - úgy mondták, egy magazin. Hát egy ember fel van ülve, és a helyiről lejött, s odament a végire, seggencsúszva, úgy… ahogy csinálta a répát, mikor szedték ki a gazt belőle. - S mondom: Szerelmes Istenem, hát nekiszólnék, mit csináljak ? - Elhagyom mit csinál, mi lesz ennek a vége! - Addig, hogy eljött a végire, s ott megtért, s eljött a helyire. Setét vót. Nekem vót egy elemlámpám. Hogy talál ő vissza a helyire ? - Onnat eljött, s innen elment bé, s visszament a helyire s lefekütt. - S azt mongya, hogy hát na… - már ezzel es kevesebb lesz holnapra a munkám. Ezt mondotta. S reggel mondom neki…, -s aszongya -, nem igaz! Nem igaz... - S hát vót Istensegítsbe megint egy kálfa. Úgy mondtuk kálfa… - S mondom, hogy te tudsz-e erről? - S aszongya: Tud róla, de sohase vette észre. Mert én aluszok, sohase kelek fel éjjel. - Nem tudtam én meggyőzni, hogy igaz-e. - Hadd el…, - mondom -, egyszer felkőtlek. Mikor eljő az idő felkőtlek. Nem minden éjen jön. Ötödik éjen, tizedik éjen csak úgy ne…Egyszer megint felkel, s megint matat s menyen. Úgy mint amikor dolgozott a fődön, seggen csúszott. S odamentem s mondom: - Endre! - úgy hítták Szemő Endre - … Endre, kelj csak fel! Jó! - azt mongya… - Nézd, most indult meg a répába…, - szedni a répát ki! - De nem kellett vóna neki szóljon! - Odament s aszongya: Te, nem eleget dolgozol nappal ? - aszongya: Még most es nem tudsz pihenni? Úgy megejedett, hogy többet ezt nem csinálta míg ott vótam. - Hát azt mongyák, hogy aki éjjel felkel s menyen, hát azt én es láttam. A szomszéd gyerek vót, egy 16 éves gyerek. Felkőt, s eljött bé anyósomékni. Ott ültünk benn. Felkőt s béjött, s a lószerszámokot - mind a kettőt - megfogta, s feltette a lovakra. - S aszondta anyósom, hogy nem szabad neki szólni. El kell hagyni. Elment szépen haza, s anyósom hazakésérte, s mongya az annyának. - S az aszongya: most fekütt le. De most járt bé nálunk. S reggel nem tudta. Ezt én es láttam. - De ezt tudták-e valamivel gyógyítani ? - Azt is hallottam, hogy a kútból, a gyerek felkőt s a kútba vótak elyen éjeli madarak. Úgy mondták: cigánverebek. S az éjjel lement a kútba, s azt a fészket mind kiszedte. …és nem merték, mert hírt kaptak, s nem mertek neki szólni, hogy nehogy belé essék. - Szépen onnat kijött, s elment a helyire, s lefekütt. S ha neki szóltak vóna, abba a helybe beléesett vóna a kútba. S akkor megfulladt vóna a kútba, me’t mély kút vót. - Nem mertek neki szólni. Szépen felkőt, s a madarakot kivégezte. Ezt én tudom. - Miből kapták ? - Ejedségből. Bizan az ejedségből sok mindent lehet kapni… - Hát én es vótam ejedségbe. Felkeltem az ágyból, aludtam, s leguggoltam s az ágy alá lestem be… - Anyámék fonták a hagymát este. Többen fonták, me’ mindig vót segítség. Úgy, hogy ő látta, hogy én lesek bé az ágy alá… Dehát én nem tudom mért lestem.