[36]

HADIKFALVA

Istensegíts és Fogadjisten megalakulása után 1784-ig szünetelt a telepítés. Ebben az évben tett javaslatot az udvari tanácsnak Hadik András gróf Erdély gubernátora, aki egyben Bukovina főkormányzója is volt, a Moldvába kivándorolt székelyek és az ott meghúzódott katona-szökevények Bukovinába való telepítésére. Az udvari haditanács a javaslatot elfogadta, és e munka irányítását, lebonyolítását a jassi (jászvásári) osztrák követre bízta. Így Bádeusz kapitányra hárult a feladat, hogy a Moldvában levő kibujdosott székelyeket és katona-szökevényeket felkutassa, és őket a Bukovinába való áttelepülésre rábírja.

Az áttelepülni szándékozó bujdosókat nagyban akadályozta az, hogy Moldva vajdája nem szívesen egyezett bele az áttelepítésbe, s így akadályokat gördített elébe. Ugyanis az történt, hogy a Bádeusz kapitány mellé beosztott altisztek túlbuzgóságból nemcsak a székelyeket és katona-szökevényeket, hanem az ott élő csángómagyarokat is próbálták megnyerni az ügynek. S így a moldvai bojárok megijedtek, hogy az osztrákok a magyarokat, a legjobb munkaerejüket elviszik. Ezért a Divánhoz kérvényt nyújtottak be, melyben kérték a török kormányt, hogy a kitelepítést gátolja meg, vagy legalább is késleltesse.

Mindemellett leginkább Istensegíts földbirtokosának, Wolánskynak kegyetlen embertelensége ijesztette meg az áttelepülni vágyókat, amelyről a hatósági közegeknek még csak sejtelmük se volt. Ugyanis itt már a hároméves robot elengedése után megkezdődött a rabszolgaság. Ennek híre futótűzként terjedt el a kitelepülni vágyók között. Az a hír járta, hogy Wolánsky azt, aki neki nem tetszik elfogatja, és személyesen vág bocskorszíjat a hátából.

Az a nép, amelyet a hatalmi önkény egyszer Madéfalván már megrémített, ok nélkül is ijedezett, könnyen elhitt minden rémhírt. Ezért történt meg, hogy két istensegítsi telepest, akik Odobestiből bort fuvaroztak Csernovicba, és útközben Szabófalván megszálltak és megháltak, s a bocskorszíj mesét tagadók lerészegítették és megvizsgálták, hogy ezeknek a hátából hasítottak-e bocskorszíjat.

Így Mártonffyt, a papot kellett elővenni, hogy a tervezett, de megakadt telepítést tovább folytathassák. A kedvezményeket is szaporítani kellett. Eizenberg szőlővesszők beszerzésére küldte ki Mártonffyt Fekseni vidékére. A bizalmas utasítás azonban az volt, hogy a menekülteket vegye rá a Bukovinába való áttelepülésre.

[37]

Mártonffy a következő hat kedvezményt ígérte:

1. Ingyen háztelek és föld.

2. Amíg a telepesek az első nehézségeket leküzdik, a gazda napi 6 krajcárt, a gazdaasszony 3 krajcárt, minden gyermek 1-1 krajcárt kap az állampénztártól minden visszafizetési kötelezettség nélkül.

3. Minden családnak kiutalnak 50 forint kamatmentes házépítési kölcsönt, amit erőhöz mérten kell visszafizetni.

4. Minden család kaphat gazdasági eszközök beszerzésére 20 forintot, mely 4 év alatt törlesztendő. Kamatot nem kell fizetni.

5. Adómentesség öt évre.

6. Minden község, amely ötvennél nagyobb családból áll, államköltségen megépített templomot kap, külön lelkésszel.

Így aztán újra megkezdődött a Moldvából való kivándorlás, amely három csoportban történt. 1784. nov. 8-án 37, nov. 30-án 30, és 1785.jan. 2-án 27 család lépte át Bukovina határát. Összesen 94 család 394 lélekszámmal. Ezek téli szállást jórészt a már meglévő Fogadjistenben és Istensegítsen, és más közeli falvakban kaptak.⁶¹

Az öregek elbeszélése szerint: néhány olyan család is volt az újonnan érkezettek között, akik elvesztették hozzátartozóikat a madéfalvi zűrzavar után, és itt találták meg őket. Így talált rá Fazekas Antalné, aki annak idején a kiállott rémségek hatására megnémult, két fiára. A viszontlátás nagy örömében visszakapta beszélőképességét.

Mivel Eizenbergnek új magyar falut kellett alapítania, parancsot adott, hogy az 1784 őszétől kezdve érkezett családok minden ingóságaikkal, állataikkal arra a helyre menjenek, ahol az új falu lesz. Május havában a Szucsáva folyó partján kijelölt faluhelyre vonult a nép, mely helyet eddig a dornesti kolostor bérelt. Itt földkunyhókban ideiglenesen elhelyezkedtek, és mindjárt a mezőgazdasági munkához láttak. Megkezdődött a szántás és vetés. Eizenberg ünnepélyesen akarta ezt az új falut megalapítani. Ezért június 5-én maga is a helyszínre jött. 140 család verődött itt össze. Mártonffy azon a helyen, ahova a templomot akarták építeni � a mai pusztán �, ünnepélyes szentmisét mondott, prédikált, majd elénekelték a Tedeumot. Ezután Eizenberg kijelentette, hogy az új telepet Hadik Andrásról, a bécsi haditanács elnökéről Hadikfalvának nevezi el. Így született meg Hadikfalva 1785. június 5-én. Az ünnepély után Eizenberg jelentést küldött Hadikfalváról Hadik Andrásnak Bécsbe, és dicsérte az új telepeseket, akik most jöttek, és már Hadikfalva határának tekintélyes részét megszántották és bevetették. Reményét fejezte ki, hogy igen értékes telep lesz Hadikfalvából.⁶²

A betelepüléskor Hadikfalva határának kiterjedése 2492 hektár 47 ár 93 m².

Amint látjuk, az új falu alapítása Hadik, Enzenberg és Mártonffy nevéhez fűződik. Ezért életükről, tevékenysé-gükről e helyen külön emlékezünk meg. Mártonffy életéről, tevékenységéről már előbb szóltunk. A Hadik család régi csallóközi köznemesi család. Ebből a családból sok derék katona került ki.
A legkiválóbb azonban Hadik András. A Dunántúlon, Kőszegen született 1710. október 16-án. 1732-ben huszár lett, a Ghilányi és Dessewffy ezredekben szolgált. Részt vett a török elleni harcokban, mint kapitány. Hamarosan őrnagy lett, és ott volt a hétéves háborúban is. Igen bátor ember volt és sok kitüntetést kapott. Szerette a nagy vállalkozásokat. 1757-ben, amikor Ausztria Nagy Frigyes porosz király ellen harcolt, Berlint meglepte és megsarcolta. Alatta a magyar huszárság a legjobb hírnévnek örvendett. Katonai érdemeiért 1763-ban megkapta a királynőtől a csernovici és a futaki uradalmakat s a magyar grófi címet. 1764 � 1768-ig Erdély katonai főparancsnoka és kormányszéki elnöke volt.

[38]

1772-ben, amikor Ausztria megkapta Galíciát, ő lett e tartomány első kormányzója. A szomszédos Bukovinát ebben az időben ismerhette meg. 1774-ben, amikor Bukovina Ausztriáé lett, Bécsbe került, mint a haditanács elnöke. A Moldvába menekült székelyek ügyét mindig pártfogolta, és mindent elkövetett, hogy ezek Bukovinában otthonra találjanak. 1786-ban Bács megyei főispán lett. A halála előtti esztendőben, 1789-ben a császár kinevezte Magyarország hadsereg-parancsnokának. Alkinger bécsi születésű versíró, német nyelvű versben dicsőítette ez alkalommal. 1790-ben, március 12-én halt meg Újvidék közelében. A futaki templomban van eltemetve, azon a birtokon, amelyet Mária Teréziától kapott. Eizenberg élete éppen olyan katonaélet, mint a Hadiké. Tiroli nemes család sarja. 1725-ben Paviában született. 1749-ben katonaiskolába került, és gyorsan haladt katonai pályáján. Hamarosan főhadnagy lett, 1761-ben pedig őrnagy. Sokáig Erdélyben működött. 1778 tavaszán mint Splényi utódja elfoglalta hivatalát Bukovina kormányzói székében. Mind a katonai, mind a polgári hatalom az ő kezében egyesült. Bukovinát jól ismerte, járt itt az osztrák megszállás előtt is. Igen tevékeny ember volt. Írásait, felterjesztéseit, elevenség, frissesség lengte át. Rendbe szedte Bukovinát. Népszámlálást tartott. Irányította a telepítési munkálatokat, különösen a magyar telepítések ügyét viselte szívén. Nemcsak anyagilag gondoskodott a kis országról, hanem még a Bukovinában állomásozó magyar huszárok lelki gondja is érdekelte. Haladó ember volt, aki megértette az idők szavát. 1786-ig volt Bukovinában. 1792. január elsején nyugalomba vonult. 1810. május 25-én halt meg Nagyszebenben.⁶³