A telepítés

Hadikfalva első telepesei a későbbi nagyfalu alsó részén telepedtek le, s itt minden egyes családnak a telken kívül 24 hektár szántó- és rét területet mértek ki. Mivel később is érkeztek családok és voltak, akik Laudonfalván (mai Balkóc) húz­ták meg magukat, s azok közül vízhiány miatt több család átjött ide, így a később érkezőket a falu felső részén, vagyis a felszegi részen telepítették le. De itt ezeknek a családoknak családonként már csak 12 hektár szántó- és rét terület jutott, mert itt e határrész kisebb terület volt. Erről Miklós Antal (kétyi lakos) többek jelenlétében ekként beszélt: „Úgy hallottam az öreg nagyapáméktól Fodor Jóskától, hogy Alszeg telepedett meg hamarább majdnem egy félévvel. Mikor osztották a határt fel, akkor alszegbe kaptak 24 fácsát a gazdák, s a felszegiek kaptak 12 fácsát. S így a felszegi határ küssebb most is, s akkor is küssebb vót. A Berkó helye kimaradott me’ kellett a zsidónak es, me’ dógozott, irogatott valamit, s azt kihatták. S a Csernalóza jes kimaradott me’t az a báróé vót.”

       Domokos Ferenc bácsinak igen értékes adatai vannak a hadikfalvi székelyek életéről, szokásairól. Ő az előbb említett felszegi részről ekként beszélt:

       [39]

 

„Élt ott abban az időben egy román származású Dorneánu nevű uraság, s ez a birtok, ez a felső rész Ruda felé az övé volt. Alszegbe több föld jutott, mert a Dorneánu birtokára később települtek. Amikor 1918-ban megszünt Hadikfalva neve, akkor azért lett Dornesti, me’t a régi nevét vették. Me’t a felszeg az Dorneánu birtok volt, s azétt kapta a Dornesti nevet.”

                                                                  __________________  

Mások elmondása szerint a betelepülés előtt e hely közelében egy kis település lehetett, és azt Dornestinek hívták. Így a telepítésre alkalmas földterületet az itt lévő kolostor bérelte, s innen kaphatta a falu a román időben a Dornesti nevet.

A végleges betelepülés után itt is megkezdődött az alkotó munka. A föld megmunkálása mellett megkezdték házaik felépítését. Ehhez igénybe vették az osztrák kormány által felajánlott kamatmentes kölcsönt, és közben az építéshez szükséges faanyagot a szucsavicai (Román település kb. 30 km-re.) erdőből hozták. De az is előfordult, hogy az ottani lakosságtól vásárolták meg, akik ide szállították az épülő faluba.

Egy igen érdekes összesegítő (kaláka) szokás maradt ebből az időből a hadikfalviak életében, melyről még eddigi gyűjtéseim folyamán nem hallottam. S ezt ekként mondták el: „Amikor a házat felépítették a mesterek, s mikor tapasztották meg, akkor mozsikásokot fogadtak, s megkerülték reggel a falut. S közbe legények mentek esszeölelkezve a mozsikások előtt, s azok kiábálták, hogy – jöjjenek a kalákába főd-hordani s tapasztani. - S akkor délután esszegyültek leján, legén,  a fiatal ember s minden, s akkor elmentek a kalákába, s az egész házat megtapasz-tották. S akkor este kaptak egy vacsorát, s utána egész éjjel táncoltak.”

                                                           __________________

Mivel az idetelepült székelység mélyen vallásos érzületű volt, így házaik felépítése közben a település után másfél évre egy kis fatemplomot építettek. E kis fatemplomról és további sorsáról Domokos Feri bácsi –  aki ezen a téren is kutatott –  a következőket mondta el:

„A kicsi pusztán van egy szép kápolna. Ott be kellett menni azon az utcán, s mikor a végire értünk, balra ott volt a fatemplom. Lent a nagy utca véginél az alszegi részen. Hadikfalva akkori új telepesei a moldvai határnál a Szeret folyó partján levő völgyön jöttek, s amikor ezt a területet elérték Mártonffy Mór ezen a helyen misét celebrált, és ott egy kis keresztet állított fel, hogy itt éljünk s haljunk. És ennek a keresztnek a helyire építették fel az új fatemplomot.

Ez a templom fából volt, és 1797-ben tűzvész folytán leégett. Az égés következtében ami olyan vót az tönkre ment, papírok, minden. A leégett fatemplomot újra felépítették. S mivel Salamon István volt az építőmester, így a későbbi időben is Salamon féle templomként emlegették az öregek.

Később mivel a víz mindig betört, és veszélyeztette ezt a helyet, a mai nagy templom tervezésébe a püspök is beleavatkozott, és így kivitték a hegyre. Ha az árvíz nem jön, me’t vót egy nagy árvíz, akkor a templom nem került volna a dombra sohasem. De féltek, hogy újból egy olyan veszedelmes árvíz jön, és elsodorja az egészet mind. Akkor a hátsó utcát teljesen elvitte jószággal mindennel. Éccaka jött, aludtak a népek, és sodort, sodort mindent.

A fatemplom nem lett szét rongálva, az új templom felépülése után egy család megvette és benne lakott jó ideig. Később mikor elbontották, annyi fa volt benne, hogy két házat csináltak belőle.”

A betelepülés után mintegy 60 évre felépült az új temploma Hadikfalvának. Tervrajza Andrásfalva templomának tervrajzával egyszerre készült el Tornai Antal plébános idejében, és valószínűnek tartom, hogy felépítése is egy időben történt.

[40]

 

Ahogyan előbb is szó volt róla, s ezt az öregek többen megerősítették, a templomhely, ami a falu közepén volt kijelölve, nem bizonyult jónak, közel volt a Szucsáva vize, ami rendkívül szeszélyes és lassanként a betelepült falut veszélyeztetni kezdte. S így aztán a Szucsáva folyó áradásai miatt a pelesényi dombok oldalára, vagyis a hegyre kellett megépíteni most már a nagyobb lélekszámot is befogadó nagy templomot.

A templom építéséhez, hogy milyen segélyt kaptak, azt a kisdorogi plébánián őrzött hiányos anyakönyvek alapján illetve jegyzőkönyvek hiányában nem tudtam megállapítani. Azonban az öregektől megtudtam azt, hogy az építésnél a lakosságnak is be kellett segítenie. Erről Biró Lajos bácsi 82 éves teveli lakos így beszélt: „Akkor mikor építették a templomot, ki vót szabva, hogy ki mennyi napot kell csináljon. 15 évestől lányok, fiuk, kinek, hogy vót az erő. Ahogy édesanyámtól hallottam. Me’t az ő nagymamája ő már a templom építésbe ott vót. Kiszámításom szerint 1840 és 1850 között épült fel a templom. Falai nagy részben terméskőből vannak, s ezt akkor cement helyett valami más erős kötőanyaggal illesztették essze. Az újonnan felépült templom mennyezetére Szent István király vót megfestve, amint a koronát kezében tartva felajánlja a Magyarok Nagyasszonyának. Pünkösd napján lett felszentelve, de a nép kérésére Boldogasszon napjára tették a templom búcsúnapját.”

Az I. világháború alatt a falu megszállásakor, a magaslaton fekvő templom az orosz tüzérség célpontjául szolgált. A templomot és környékét hatalmas gránátokkal árasztották el. Így nemcsak a falait, hanem a mennyezetét is több találat érte. Úgy, hogy ki lehetett látni a templomból a szabad égre. Északi részén a gránátok több ember nagyságú gödröt vájtak, de hála a terméskőnek, nem hatolhattak át rajta. A plébánia épületének fedele és falai megmaradtak, a belső berendezés azonban teljesen elpusztult.64

 

Az öregek elmondása szerint a háború után a templomot két év alatt közös segítséggel rendbe tették, renoválták, s újból kifestették. De a gyönyörű képekből nem festettek vissza semmit.

Beszélgetésünket Domokos Feri bácsi e néhány mondattal fejezte be: „Az oltárokat, azt Székely Albert meg édesapám csinálták újra. Az oltár, ami ma is megvan – 1982-ben ott jártam – , ha az ember felemeli az oltárterítőt, akkor ott látja, hogy oda van írva: Domokos Ferenc született 1873. okt. 1-én. Az oltárnak a tetején levő nagy feszületet azt egy télen csinálta. Úgy néz ki Jézus, mintha élne.”

                                                           __________________

Hadikfalván az öregek elmondása szerint az első fiúgyermeket az 55 éves Galambos György 46 éves felesége szülte, 1785. júl. 30-án, János lett a neve, és Mártonffy Mór keresztelte meg. A rendszeres anyakönyvvezetést azonban csak 1790-ben kezdték meg.

A kisdorogi plébánián a kereszteltek anyakönyveiben lapozgatva (a Liber Natorum Tom. I. Anno (1790-1832.) A kötet első lapján ez évben az első keresztelés bejegyzése január 16-án történt. A kicsi neve Borbála. Antal István és Kurta Márta lánya.

                                                                                                                                              [41]

 

Az anyakönyvet tovább lapozgatva a következő vezetékneveket találtam; és valószínűnek tartom, mivel az öregek is hasonló módon mondták el, hogy ezek voltak az akkori itt települt családok vezetéknevei: Ambrus, Antal, Bara, Barta, Bátor, Béka, Biró, Bőte, Császár, Cseke, Csernik, Csibi, Csobot, Derék, Domokos, Erős, Ferenc, Fodor, Forrai, Gábor, Illés, Jakab, Kajtár, Kedves, Kerekes, Keresztes, Kóbor, Kósa, Kozsán, Kurta, Kolompár, Lajos; László, Lőrinc, Máté, Miklós, Molnár, Nagy, Oláh, Orbán, Orosz, Pál, Salamon, Simon, Szabó, Szőcs, Takács, Véka és Zsigmond.

                                                           __________________

Akkor a betelepüléskor az új telepesek lelki gondozását a telepítés gondjai mellett Mártonffy Mór látta el addig, amíg meg nem kapták első ide helyezett új papjukat Deák Orbán személyében, aki buzgó lelkipásztora és egyben hű segítője volt híveinek. Majd 1795-ben Mártonffy halála után Istensegíts papja lett. De egyben volt híveinek lelki gondozását továbbra is ő látta el. 1799-től 1809-ig ismét Hadikfalva papjaként tovább működik volt hívei között. (Élettörténetét lásd Istensegíts papjainál.)

Deák halála után 1809-től 1814-ig báró Nicky József Istensegíts plébánosa kisegítő lelkészként végzi itt papi teendőit. Majd 1814-től 1822-ig mint plébános működik itt tovább. Utódjaként 1822-től 1824-ig Mutnyánszki Mihály Istensegíts plébánosa végzi szintén kisegítő lelkészként a lelkipásztori teendőket. A lembergi érsek 1824-ben Trabalik Jánost nevezi ki Hadikfalva plébánosává, aki aztán 1831-ig volt buzgó lelkipásztora híveinek.

        1831-tőI 1832-ig Kolbai János Istensegíts plébánosa látja el kisegítő lelkészként a hívek lelki gondozását.

        1832-ben Piroch Ignác lett Hadikfalva plébánosa, de csak pár évig, 1836-ig végzi itt lelkipásztori teendőit. Istensegíts plébánosaként működött tovább.

Piroch helyét Orosz András plébános váltotta fel, aki 1836-tól 1872-ig élete nagy részét, mintegy 53 évet itt töltött el szeretett hívei között. Az ő ittlétének ideje alatt épült fel a még ma is meglévő nagy templom, 1840 és 1850 közötti időben. Meghalt 1872-ben.

Orosz András halála után rövid egy évig 1872-től 1873-ig Juszsák János lett Hadikfalva plébánosa. Juszsák távozása után 1873-tól az andrásfalvaiak templomépítő plébánosa, Tornay Antal látja el kisegítő lelkészként a hadikfalvi hívek lelki gon­dozását. Meghalt 1876-ban.

 

Tornay halála után Vass Miksa Istensegíts plébánosa lett a hadikfalviak lelkipásztora, de csak rövid ideig 1876-tól 1877-ig. Utána 1877-től 1879-ig László István Istensegíts szülötte, mint plébános végezte itt a lelkipásztori teendőket. Innen aztán szülőfalujába került vissza, ahol mint plébános tovább tevékenykedett. (Élettörténetét lásd Istensegíts papjainál.)

László István után Juszsák János, aki közben Andrásfalván is munkálkodott, jött vissza volt hívei közé, és mint plébános itt élt 1879-től 1883-ig.

Juszsákot a lengyel származású Zsolecz András váltja fel, aki magán-buzgóságból tanult meg magyarul azért, hogy ezáltal hívei lelki gondozását még odaadóbban el tudja látni. S így ezáltal 1883-tól 1885-ig igazi lelkipásztorként élt itt szeretett hívei körében.

[42]

 

Zsolecz után 1885-ben ismét Vass Miksa jött vissza, aki most már Andrásfalváról került ide, és itt végzi lelkipásztori teendőit 1893-ig.

Vass Miksa után 1893-tól 1895-ig Kubassek János Andrásfalva plébánosa látta el a hadikfalviak lelki szükségletét, míg aztán 1895-ben Hadikfalva plébánosaként Hadikfalvára költözött át. Kubassek ólublói születésű szintén lembergi egyházmegyei pap. Anyanyelvén kívül, magyarul és németül is beszélt. A magyarokat nagyon szerette, és hozzájuk ragaszkodott. Ő volt a magyar iskolák államilag kinevezett tanfelügyelője is.

Az ő működése alatt 1905-ben Hadikfalván már 3692 katolikus magyar élt, és a 752 tanköteles gyermeket öt tanító tanította.65

 

Kubasseket az I. világháború alatt 1916-ban a falu második megszállásakor az oroszok elfogták és börtönbe zárták. Egy hónapig kellett szenvednie Cserovicban. Az éhenhalástól csak a közelben fekvő jezsuita rendház lakói mentették meg, akik élelmet juttattak hozzá.66

 

       Kubassek 25 évig volt buzgó lelkipásztora és tanítója híveinek. Meghalt, 1920-ban. Közben Kubassek mellett mint kisegítő lelkészek itt működtek: Németh Lajos Andrásfalva szülötte. Gál Antal Józseffalva szülötte, valamint Málec János András­falva plébánosa.

Kubassek halála után Sebestyén Antal Andrásfalva szülötte, Józseffalva volt plébánosa –  főesperes plébános, címzetes kanonok, püspöki tanácsos lett Hadikfalva katolikusainak új lelkipásztora. Ő nyomban munkához látott, helyrehozatta Hadikfalva megrongált templomát. Mint a kerület főesperese, mind a németek, mind a lengyelek kedvelt embere volt. Egyházi és magyar érdemeiért, mind Józseffalva, mind Hadikfalva örökös díszpolgárává választotta, és erről hivatalos iratot is nyújtott át neki. 1937. aug. 15-én papi jubileuma alkalmával, a kerületi papság és a magyar nép tiszteletét fejezte ki.67

                                                                                              .

Elekes Dénes Istensegíts volt plébánosa így emlékezik meg róla: „A gyulafehérvári egyházmegye akkori püspöke Majláth Gusztáv Károly szentelte pappá. Amikor 1929-ben Hadikfalván bérmált, akkor egy saját püspöki fényképét adta neki aláírásával, és ezt írta a kép hátuljára: „Sebestyén Antal fiamnak, akit az elsők között szenteltem pappá, azon alkalomból adom ezt a fényképet, hogy 1929. május 28-30-án 48 órát Hadikfalván töltöttem, és 1440 bérmálkozóval közöltem a szentlelket.”

Közben Dénes bácsi még elmondta, hogy azelőtt 7 évig nem volt bérmálás, s most olyan nagy néptömeg volt, hogy nem fértek be az óriási nagy templomba, hanem a templom körül kellett felállítani a híveket, s egy délelőtt eltartott az 1440 gyermek megbérmálása.

Ekkor Bukovina még a lembergi érsekséghez tartozott. Románia törvényt hozott, hogy idegen országból püspök nem végezhet lelkipásztori munkát. Így a gyulafehérvári püspök osztotta ki a magyar falvakban a bérmálás szentségét. 1931-ben kerültek át a jassi egyházmegyébe.

       Sebestyén Antal élettörténetéről testvére Balbina néni 82 éves kisdorogi lakos röviden ekként beszélt:

[43]

            Andrásfalváról mikor elment, eppe’ ma jes eszembe jutott, hogy édesanyám akkor olyan szívbajt kapott, me’ 15 éves nem vót még, mikor elvitték Pestre. S akkor eccer jött egy levél, hogy tornáztatták, s leesett a gyermek valahonnét. S akkor édes­anyám úgy megbúsúlta magát azétt, hogy szívbajt kapott. S mikor meghalt is… avaI halt meg – szívbajjal. S akkor aztán nem tudom meddig vót Pesten, s azután Szatmáron végezte a teológiát. S aztán Szatmárról haza került. Otthon tartotta meg az első miséjit. Az első miséje Andrásfalván vót, s onnan Józseffalvára került. Ott vót addig amíg az első világháborúnak vége lett. Meghalt a hadiki pap Kubassek, s akkor őt odahelyezték. S akkor ő ott vót végig 1941-ig. Onnat jött Magyarországra. A menekülés alatt ő jes nagyon megszenvedett, me’t Bácskából el kellett meneküljünk. S akkor Somogy megyébe vótunk nem tudom meddig, hány hónapig, s akkor onnat ide kerültünk Kisdorogra. Itt 1961-be halt meg. Közben Balbina néni testvérének újmiséjéről egy kis szentképet mutatott meg, melynek hátulján ez áll: Első szentmise áldozatom emlékére Andrásfalván.      

1897. júl. 18.                                                                                Sebestyén Antal újmisés

                                                                  __________________               

A községekben Mártonffy felterjesztése szerint 1786. január 1-jén iskolák nyíltak meg. Hogy kik voltak Hadikfalva tanítói, az öregek e kérdésemre nem tudtak válaszolni, csupán csak Prekop Máriára (1919-1921) László Ambrusra, Várda Endrére, aki Józseffalván kezdte meg működését, s ki sok érdemet szerzett a falusi népkönyvtárak megszervezése terén, és Várda Aladár magyar tanítókra emlékeznek. Várda Aladár volt Hadikfalva utolsó magyar igazgató-tanítója.

                                                           __________________

Tudva levő dolog, hogy a letelepüléskor, hogy legyen, aki a rendet és fegyelmet fenntartsa, megalakultak a községi elöljáróságok is. A vezető a bíró volt és két esküdt, illetve a lakosság számarányának megfelelő képviselőtestület. A községet tizedekre osztották. Minden tized élén egy tizedes állott, aki a felügyeletet ellátta. Gondoskodott az éjjeli őrségről és estrázsáról. Vezette a közmunkát és a bírónak időközönként jelentést tett.

Az akkori időben a községi bírók valóságos hatalmasságok voltak. Nemcsak parancsoltak, de büntettek is.68

 

Mivel a falu lakói ügyes-bajos dolgaik miatt a bírók közelségére inkább rá voltak utalva mint a tanítókéra, így az öregek emlékezetében több bírónak a neve megmaradt. S mivel Hadikfalva első bírája Domokos Antal volt, Domokos Feri bácsi, aki származásával kapcsolatosan még a Csíkcsicsói kereszteltek anyakönyvébe is belenézett, a következőket mondta el: „A csíkcsicsói plébánián a kereszteltek anyakönyvében megtaláltam Domokos Tamás nevét, aki 1722. III. 5-én született. S megtudtam azt is, hogy a veszedelemkor három gyermekével, Antallal, Józseffel és Klárával Lécpedre menekült. Antal Lécped faluban feleségül vette Kedves Margitot, aki Csíkszépvizen született 1758. V. 15-én. József és Klára utódai ma is ott élnek a kis utcában. Gyalog jártam oda, megnéztem őket. Antal és felesége három gyermekükkel áttelepültek Bukovinába, ahol még négy gyermekük született. Domokos Antal 1784-től 1799-ig hadikfalvi községi és egyházi bíró volt Antonius Domokos néven. Az egyházi keresztelőkönyvekben 15 évig találtam meg az ő aláírását.” Az öregek a Domokos Antal bíróskodása utáni időkből néhány volt bíró nevét felsorolták. Például Biró Mózes, Biró Ferenc Albert, Csobot Titusz nevére emlékeztek. Azonban a háború előtti és alatti időkre visszaemlékezve a 81 éves Faragó Jánosné hímesházi lakos ezeket mondta el:

[44]

 

Hát én má amikor olyan üsmeretségbe vótam a népvel, ahogy emlékezetem vót, akkor vaj két esztendeig édesapám vót a bíró Gergé Istvánnak hívták, Gergé Antinak a fia. Hát azután édesapám 19l4-nek a tavaszán május 20-án meghalt. Ő mikor megérezte, hogy beteg, a bíróságról lemondott. Átadta Biró András Jánosnak a bíróságot. Ott az ember írást egy betűt se tudott, csak az asszon vezette. Közben az öregek felemlítették Márton Pált is bíróként.

Biró Lajos bácsi erre visszaemlékezve ezeket mondta el: „Ez a Márton Pál hát szegén ember vót, vót két lova, s fuvarozott. Hordta a sót Kácsikáról a boltoknak. Hát úgy annyit dógozott, annyit iparkodott, hogy szép vagyont szerzett. Aztán ezt a Márton Pált megválasztották bírónak, 12 évig volt bíró. Akkor jött utánna Szabó Lázár, akit én jól üsmertem. Na aztán utána jött Biró Tamás, itt halt meg Kétyen. Biró Tamás eccer vót hat évig, s akkor jött egy másik választás, s megint megválasztották s így 12 évig volt bíró. Osztán utánna jött Biró Gáspár Albert. Ez sokáig volt, 10 vagy 11 évig. Itt halt meg Sombereken.” Ő volt az utolsó megválasztott bíró Hadikfalván. Az ő idejében 1330 házszáma volt Hadikfalvának, és 6960 fő volt a székely lakosság létszáma, akik a hazatelepüléskor néhány fő kivételével mind hazajöttek Magyarországra.

                                                                  __________________

A Lemberg-Ickán vasútvonal megépítésével Hadikfalva vasúti csomópont lett. Élénk forgalma jó megélhetési és kereseti lehetőséget biztosított a falu lakóinak.

 

Az öregek elbeszélése szerint Szucsáva folyó partján végignyúló vasút  megépítésekor 1864-ben a falu alatt egy hatalmas gátat építettek, füzeseket s fákat ültettek. S így a víz nem mehetett kijjebb a gátnál. S ekkor jöttek rá a faluvezetők, hogy rosszul csinálták, hogy a hegyen építették fel a templomot. A vasút megépítésekor sok idegen jött be Hadikfalvára, akik mint munkások alkalmazva voltak a vasútnál. De a szomszéd faluból Balkócról is idejöttek az ukrán legények dolgozni. Akik aztán itt megnősültek, s mind magyarok lettek. Ugyanakkor az első állomásra, mint szakemberek így kerültek ide a Dolhák, Leopoldok, akik a Kárpátaljáról jöttek, s akik szintén itt maradtak Hadikfalván.

Kérdésemre, hogy hogyan fogadta a falu népe az első mozdony beérkezését, Domokos Feri bácsi így válaszolt: Mikor Hadikfalván az állomás elkészült, édesanyám elmondta sokszor, hogy a pap megszentelte a mozdonyt, me’ akkor úgy vót a megindításnál. S mikor az első sípot elhúzta, akkor akik itt jelen vótak mind a földre estek. Még nem láttak ilyet. S mikor elkezdett a füst kijőni, füstölni s lassan megindult Istensegíts felé, a két évestől a hetven évesig, édesanyám mesélte, futott mindenki utána, hogy mikor esik le arról a pályáról.

Beszélgetésünket Biró Lajos bácsi e néhány szóval fejezte be: Később aztán vasúti gócpont lett Hadikfalva. A Berlin – Bukaresti vasútvonal itt vezetett át. S innen ágazott ki a Radóc – Putna felé vezető vasútvonal is.

 

[45]