NÉPSZOKÁsoK

Néhány szóval meg kell említenem, hogy a karácsonyi ünnepkörtől kezdődően a húsvéti ünnepkör, a lakodalom, a keresztelő, a hiedelmek, gyógyítások, a gyermekek játékai, valamint a halottas népszokásokban az andrásfalviak népszokásait elevenítem meg, mivel közülük való vagyok, s a legtöbb anyagom tőlük van.

Közben átnéztem László János „A bukovinai magyarság kirajzásának története az I. világháborúig” c. kéziratában a szokásokról szóló részt (Déva, 1935.), és Gáspár Simon Antal „Az én szülőföldem, a bukovinai Istensegíts” (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.) című könyvének Istensegíts szokásairól szóló leírását. Ugyanakkor elbeszélgettem egynéhány hadikfalvi és józseffalvi adatközlőmmel. Mind a leírásokból, mind pedig az elbeszélésekből kitűnt, hogy alig volt némi kis eltérés Andrásfalva és a többi falvak szokásaiban. Így csak azt tudom mondani, hogy bár az andrásfalvi népszokásokról írok, de ugyanez élt Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva és Józseffalva székelyei között is, s ugyanezek a szokások maradtak meg jó ideig az 1883-ban Bukovinából hazatelepült al-dunai székelyek körében is. Hisz ezt bizonyítja Batka József 1983-ban Kikindán (Jugoszlávia) megjelent „Karácsonyi Ünnepi Kalendárium; vallási hagyományok, Székelykevei Népélet” c. könyve is. Ami igen szépen elénk tárja Székelykeve székely lakóinak karácsonyi szokásait, a gyermekek éneklését szenvedején-este, a betlehemes játékot, s a leányok megéneklését, vagyis, ahogyan ők mondják, „a huszárok karácsonyi játékát”.

A szerző előszavában e szép, említésre méltó hagyományok megőrzéséről ekként beszél:

„Karácsony sehol sem nyújtott olyan lelki élményt a részemre, mint Székelykevén (a vajdasági Skorenovácon). Hagyományvilágát 18 évi papi szolgálatom idején ismertem meg. Híveim sürgettek, hogy ne csak szívemben őrizzem értékes múltjukat, hanem írásban is maradjon meg őseik emléke. Ezért munkámat először is nekik ajánlom.”

Mindezek leírása után kérésem csak az lehet, hogy akik munkám II. részét, a „Népszokások” című írásomat végig olvassák, illetve áttanulmányozzák, érezzék azt, hogy valóban majdnem egyforma volt mind az öt bukovinai székely falu szokás- és hiedelemvilága.

[231]