Néhány szóval meg kell
említenem, hogy a karácsonyi ünnepkörtől kezdődően a húsvéti ünnepkör, a
lakodalom, a keresztelő, a hiedelmek, gyógyítások, a gyermekek játékai,
valamint a halottas népszokásokban az andrásfalviak népszokásait elevenítem
meg, mivel közülük való vagyok, s a legtöbb anyagom tőlük van.
Közben átnéztem László
János „A bukovinai magyarság kirajzásának története az
I. világháborúig” c. kéziratában a szokásokról szóló részt (Déva, 1935.), és
Gáspár Simon Antal „Az én szülőföldem, a bukovinai Istensegíts” (Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1986.) című könyvének Istensegíts szokásairól szóló leírását.
Ugyanakkor elbeszélgettem egynéhány hadikfalvi és józseffalvi adatközlőmmel.
Mind a leírásokból, mind pedig az elbeszélésekből kitűnt, hogy alig volt némi
kis eltérés Andrásfalva és a többi falvak szokásaiban. Így csak azt tudom
mondani, hogy bár az andrásfalvi népszokásokról írok, de ugyanez élt
Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva és Józseffalva székelyei között is, s
ugyanezek a szokások maradtak meg jó ideig az 1883-ban Bukovinából hazatelepült
al-dunai székelyek körében is. Hisz ezt bizonyítja Batka József 1983-ban
Kikindán (Jugoszlávia) megjelent „Karácsonyi Ünnepi Kalendárium; vallási
hagyományok, Székelykevei Népélet” c. könyve is. Ami igen szépen elénk tárja
Székelykeve székely lakóinak karácsonyi szokásait, a gyermekek éneklését
szenvedején-este, a betlehemes játékot, s a leányok megéneklését, vagyis,
ahogyan ők mondják, „a huszárok karácsonyi játékát”.
A szerző előszavában e
szép, említésre méltó hagyományok megőrzéséről ekként
beszél:
„Karácsony sehol sem
nyújtott olyan lelki élményt a részemre, mint Székelykevén (a vajdasági
Skorenovácon). Hagyományvilágát 18 évi papi szolgálatom idején ismertem meg.
Híveim sürgettek, hogy ne csak szívemben őrizzem értékes múltjukat, hanem
írásban is maradjon meg őseik emléke. Ezért munkámat először is nekik ajánlom.”
Mindezek leírása után
kérésem csak az lehet, hogy akik munkám II. részét, a „Népszokások” című
írásomat végig olvassák, illetve áttanulmányozzák, érezzék azt, hogy valóban
majdnem egyforma volt mind az öt bukovinai székely falu szokás- és
hiedelemvilága.
[231]