Tojásfestés

Andrásfalván a tojások díszítése kizárólag az asszonyok privilégiuma volt. A tojások nagy részét egyszerű eljárással pirosra, zöldre és kékre festették. Az egyszínű festésnek is tudománya van. A festéshez kiválogatják a sötét héjú tojásokat, mert a festék jobban befogja. Forró vízben (kb. 10 perc) keményre főzik. A főtt tojásokat ecetes vízben megmossák, zsírtalanítják. Utána az előre elkészített „sárgíttó”-ba rakják.

Sárgíttó: A sárgíttóban a tojások barnás színt kapnak, ami tulajdonképpen alapozásul szolgál a később ráfestett piros festőszernek. A sárgított tojások festése könnyebb, mint a nem sárgítotté. A festék mindenhol egyforma színűre festi be, nem lesz a tojás foltos. Sárgíttó készítésére természetes anyagokat használnak: „savóba hagymahéjat tesznek, 2-3 napig benne tartják. Nagycsütörtökön este kiszedik a hagymamalázt, és belerakják a tojásokat. Másnap reggelig benne vannak a sárgíttóban.”

A hagymahéjhoz hasonlóan nagyon széles körben elterjedt sárgíttó anyagok voltak: a kamillatea és a savanyított káposzta leve. A sárgíttóból kikerülő tojásokat pirosíttóba tették.

Pirosíttó: A század első évtizedeiben természetes anyagokból készült. „A zsidónál vettünk ojan tojásforgácsot – ojan vót, mind a fűrészpor, s azt megfőztük, s annak erőst szép veres leve vót. Ezt a forgácsot fárbe-nak es neveztük.” Ez a „tojás-forgács” valószínűleg azonos az ország több vidékén ismert berzseny néven vásárolható forgáccsal.

Az 1930-as évek közepétől egyre inkább terjedt a vegyszeres tojásfestés, a fonalfestőt használták pirosíttó készítésére. A zöld és kék tojásokat is a fent leírt munkafolyamattal készítették; ugyanúgy megfőzték, megsárgították, mint a piros tojást. A zöld tojást emlékezet szerint – fonalfestővel festették. Már a mai öregek sem ismerik a természetben előforduló zöldre-festő anyagokat. (Pl. zöld búza főzete.)

[269]

A kék tojásokat tintaceruzával festették meg. Amikor a pirosra, zöldre, kékre festett tojásokat kivették a festő léből, puha rongyra tették, és hagyták megszáradni. A száraz tojásokat szalonnával átdörzsölték. Ezzel kettős célt értek el: egyrészt a tojások szép fényesek, mutatósak lettek, másrészt a megajándékozottak kezét, ruháját nem fogta meg a festék.

A piros és zöld tojás festése nemcsak esztétikai igényeket elégített ki, szimbolikus háttere is volt. A tojás a keletkező életet, termékenységet, szaporaságot jelképezi. A nép azokat a tárgyakat, eszközöket, amelyek mitikus jelentőséggel bírnak, feldíszíti.

A piros szín az örömök, a szerelmek, a megújuló életörömök jelképe. A néphit szerint azért festették pirosra a tojásokat, mert ezáltal „az Úr Jézus vére hullásáról emlékeznek”.

A zöld tojásnak is van vallási magyarázata: „megnyították az Úr Jézus sebjit, s a sebjiből zöldes-sárgás vér folyt, s ennek emlékire festették zöldre a tojásokat”. De ezen túlmenően más jelentéssel is bírt a zöld tojásszín. A természet ölén élő ember szereti a természetet, kiváltképpen a mindent megújító tavaszt. A zöld tojás a tavaszt, a természet megújulását jelképezte. Az új tavaszi élet megindulását várták és talán a tavasz megérkezését akarták siettetni a tojás zöldre festésével.

Kék tojást az 1930-as évektől kezdődően festettek. Itt nem találhatunk semmiféle funkcionális hátteret. A kéket csakis a változatosság kedvéért festhették.