A vőlegény szülői házánál, a vőlegény búcsúztatása

„Kedves vendégkoszorú. Tisztelt gyülekezet!
Úgy volt ez mindenkor a régi világba,
Hogy mikor belép a házasok sorába
A jó nevelésű és jámbor vőlegény,
Akármilyen gazdag, akármilyen szegény,
Búcsúzva hagyta el az édes szülőket,
Akik annyi gonddal felnevelték őtet.
Én most arra kérem, figyeljenek ide,
Mert a búcsúzásnak most leszen kezdése.

(Édesapjához.)

Kedves édes apám! Előbb szólok néked.
Aki szemedből a könnyet törülgeted.
Mert fáj, és könny nélkül meg sem tudod állni,
Hogy legény fiadtól meg kell neked válni.
Ámde vigasztalódj!... Sorsa a legénynek,
Hogy nekiálljon az élet nehezének.
Mint az ég madara a fészkét megrakja,
Éppen ilyen most a fiad akaratja.
Azért én mielőtt házadból kilépek,
Tőled édesapám bocsánatot kérek,
Mert atyai szíved sokszor megbántottam,
Jóságodat sokszor megszomorítottam.
Kedves édes apám! Felejtsd el ezeket,
Az Isten áldjon meg ezekért tégedet.
S most mint örömapa, minden könnyet törülj,
S fiad menyegzőjén, tiszta szívből örülj!

(Édesanyjához. )

Drága édesanyám, te áldott jó lélek!
Látom arcod nedves, míg én itt beszélek.
Kedves fiad útja nem válásra vezet,
Ki most itt csókolja hűn szerető kezed.
Csak az oltárig megy, s újra látod őket,
Az egymást holtiglan, híven szeretőket.
Jó anyám köszönöm, értem amit tettél
Mostanig, míg engem szárnyamra eresztél.
Mert tudom, mint szerettél, ápoltál, növeltél,
Jóra tanítottál s a rossztól intettél.
Azért édesanyám, mielőtt indulok,
Könnyező szemekkel kebledre borulok.
És hogy boldog legyen az én páros éltem,
Kérjed a jó Jézust, hogy mindig legyen velem.

[282]

Testvérekhez.)

Kedves testvéreim, el ne felejtsetek.
Amily tiszta szívből eddig szerettetek,
Szeressetek mindig, bajban és örömben,
El ne hagyjuk egymást az egész életben.
Ápoljátok az én kedves szüleimet,
Helyemben is kérlek, szolgáljátok őket.
Úgy áldd meg az Isten, a teremtő Atya,
Hulljon le reátok az ég bő harmata.

(Legénybarátokhoz)

Legénybarátaim, kikkel együtt éltem'
Sok vidám napokat, bár most felcserélem
A legénykort mással, a házas élettel.
Legyetek irántam mindig szeretettel!
Rátok is e sors vár; ti is férjek lesztek...
Kik ma menyegzőmön szívesen részt vesztek.
Legyetek boldogok! Ezt óhajtja szívem,
S régi barátságunk őrizzük meg híven!

(Szomszédokhoz, rokonokhoz.)

És most alsó s felső jószívű szomszédok, Rokonok s mindnyájan, kik itt jelen vagytok Az Isten áldjon meg benneteket,
Én tiszta szívemből kívánom ezeket!

(Befejezésre.)

Ezzel vége vagyon az elbúcsúzásnak,
Itt van az ideje már az indulásnak...
A menyasszonyos ház kapuja kitárva
Vendégsereg ott is, már templomba indula.
Mi is azért menjünk, induljunk előre,
Hogy idején éljünk a szent esküvőre.”