A menyasszony szülői házánál, a menyasszony búcsúztatása

Kedves vendégkoszorú!
A kedves menyasszony elbúcsúztatása
Látják az én dolgom, s nem is bíznám másra.
Ezért csendet kérek, hallgassanak ide,
A mozsikaszónak, nincsen itten helye.

(A menyasszonyhoz.)

Jer ide menyasszony, jer csak kedves lélek,
Súgd meg, hogy mit mondjak, én meg majd beszélek.
Először talán a szülőkre tekintsünk,
Nincsen a szülőknél nekünk drágább kincsünk.
A szülői névnél nincs drágább, édesebb,
S ha tőlük válni kell, azért sajog a seb!

[283]

(A szülőkhöz.)

Drága jó szüleim; tőletek kell válnom,
Ezt fájdalom nélkül, nem lehet megállnom.
Bár örömünnep a menyegzőnap nekem,
Kicsordul a könnyem ez örömünnepen.
Ha arra gondolok, kik akiktől válok,
Szívemen könnyítni hiába próbálok.

(Édesapjához. )

Kedves édesapám! Gondviselőm nékem!
Először is reád esik tekintetem.
Lám, neked is nehéz a válás fájdalma.
És meg van zavarva szívednek nyugalma.
Hálásan köszönöm atyai jóságod,
Nevelésem körül minden gondosságod!
Mint gondos jó apa, fáradtál érettem
Amíg fölserdültem, s majd érettebb lettem.
Áldjon meg az Isten mindezekért téged;
Adjon földön békét ... s mennyben üdvösséget.

(Édesanyjához)

Lelkem édesanyám, aki szültél engem,
Íme tehozzád is búcsúszómat zengem.
Ki bő’csőm ringattad: a jó Isten veled!
Hadd öntsem könnyeim ápoló kezedre!
Hadd boruljak forró anyai kebledre!
Te mindig mosolyogva fordultál énfelém,
Melynek látásában boldogságom lelém.
Azt az imádkozni megtanuló ajkat:
Hadd csókoljam mindezt összevissza rajtad.
Kedves édes anyám! Te szívemnek drága,
Sírodon is virul hálámnak virága.
Ki lányod eztán is, gyermekednek mondod,
Terjeszd ki tovább is, rám anyai gondod!
Ezt megérdemelni mindenkor törekszem
Érted imádkozva ébredek és fekszem.

(Testvéreihez.)

Kedves testvéreim! A testvérszeretet,
Bár sorsom tőletek most máshová vezet,
Legyen meg közöttünk, ameddig csak élünk.
A jó isten legyen, veletek és velünk.

(Leányokhoz. )

Leánybarátnőim, ti nekem kedvesek!
Látom arcotokat, hogy könnytől nedvesek.

[284]

Szép koszorútokból, íme én kiválok,
De mielőtt mennék: minden jót kívánok.
Ti akik még pártában éltek szép világot,
Ápoljátok szívben az erény-virágot.
És ha férjhez mentek legyetek boldogok,
Értetek Istenhez imádkozni fogok.

(Rokonok és szomszédokhoz.)

Kedves alsó s felső, jószívű szomszédok,
Rokonok s mindnyájan, kik itt jelen vagytok.
Aki csak megjelent menyegzőmön itten,
Szívemből kívánom, áldjon meg az Isten.

(Befejezésre.)

A menyasszonyt így elbúcsúztatván híven,
Bár nyelvem elfáradt, de könnyebb lett a szívem.
Most már indulhatunk, Isten háza felé

(Ott vár vőlegényünk.)

S kísérjük a hív párt, a szent oltár elé.
S mint férj, s feleséget kísérjük majd vissza.
Legyen frigyük áldva, s Isten előtt tiszta!

A búcsúztatás befejeztével a vőlegény és a menyasszony egyformán búcsúzásképpen megöleli és megcsókolja szüleit, testvéreit.

Eközben a zenekar a következő szép lakodalmas népdalt játssza:

2. Megbocsásson édesanyám,
Többet gondja nem lesz reám.
Leszen immár az uramnak,
Kit választottam magamnak.

(A régi öregek a fenti népdal szövegét énekelték.)