A keresztszülők a keresztelőre nem jöttek üres kézzel. Mindegyik komámasszony kolozsnával jelent meg a keresztelőn, mely gyolcsból és egy szál gyertyából állott.

A kolozsna vivésnek kettős értelme, illetve jelentősége volt.

1. A fehér gyolcs az ártatlanságnak a jele, a gyertya pedig a hit világosságát jelenti. (Kozma Andrásné, sz. Kerekes Mária, 71 éves.)

2. Sok volt a gyermekhalandóság, és ezért úgy mondták, hogy ha meg talál halni, legyen gyolcs, mit a nyújtópadra tegyenek, és gyertya, mit a kis halott mellett meggyújtsanak. Ezt régen a nagy szegénységek idején tették, így segítettek egymáson és ezáltal szokássá vált. (Balázs Balázsné sz. Szatmári Mári, 77 éves.)

Tehát a kolozsna ajándék is az újszülött részére. Ezt a következőképpen készítették el szépen és formásan (ma is szokásban van):

Egy szép szál gyertyára rágöngyölítenek 2 vagy 2,5 m gyolcsot, és ezt piros, vagy kék színes pántlikával (szalag) csokorra átkötve ékesítik. Ezt kezükbe fogva kísérik az újszülöttet a templomba. A keresztelés megtörténte után, hazaérve ezt mondják: Pogányt vittünk, s keresztényt hoztunk. Ezután a kolozsnát letették a kisbaba mellé az ágyra, és ott is hagyták.

Elköszönéskor a régi öregek, főleg az asszonyok álmot hagytak (babonás szokás). Bundájukból, vagy ruhájukból egy-két szál szőrt az ágy szélére dobva, ezt mondták a gyermekágyas anya és a kisbaba felé: „Nem kell se teje, se álma.” Mindezt kiavatódásig tették.