A tehén megrontása és tejének elvevése

Andrásfalván többen abban a hiedelemben voltak, hogy a tehén teje elvehető. Emiatt sokszor ártatlan emberek, különösen asszonyok alaposan megszenvedtek. A néphit szerint voltak hozzáértő ördöngös asszonyok, akik tényleg el tudták venni a tehén tejét, vagy ha akarták, a tehenet is megrontották. Az ilyen asszonyok (különösen a vénasszonyok) a gonosz szellemmel társultak, és annak segítségével vették el a jól tejelő tehén tejét. Elég volt a tej elvevéséhez az is, ha az ilyen vénasszony a tehén hátát a fejétől a farkáig kezével végigsimította. Közben valami guruzsmáló szavakat mormolt.

Egyesek szerint a gonosz szellemmel társult asszonyok olyan hatalommal bírtak, hogy a drékszeget, a kocsitengelyt, a fejsze nyelét és a kendőt (törülköző) is megfejhették. Ezzel kapcsolatosan egy idősebb bácsitól hallottakat mondom el.

A tehenek este legelőről jöttek hazafelé. Az egyik igen jól tejelő tehén egy udvarra bement, s minthogy a kútnál a cseberben víz állt, ivott belőle. A házban lakóvénasszony, meglátva a tehén nagy tőgyét, az ajtó sarkához állt, és fejni kezdte az ott felakasztott törülközőt. Az tehén hazament, de egy csepp tejet sem adott, holott a két iker borjának szüksége lett volna rá.

[311]

Másnap, és azután is egy ideig bement a tehén a fenn nevezett házhoz, és minden alkalommal üres tőggyel ment haza. Gyermekekkel megfigyeltették, hogy mi tőrténik a tehénnel, és azok látták, hogy az öregasszony az ajtó sarkánál, mint ahogy az előbb megemlítettem, a törülközőt fejte, mely alatt a sétár (sajtár, fej ő edény) tele volt tejjel. Az elvett tejet úgy próbálták visszahozni, hogy a Szucsáva folyó partján, a porondon talált lukas kövön, mely szép sima és lapos volt, átfejték a tejet. Még esetleg úgy is történhetett a tej visszahozása, hogy a dézsát (tejverő) hónuk alá fogva holdvilág mellett átúsztak a vízen. Ha ez nem sikerült úgy, hogy megtudják, ki volt a tettes, kora hajnalban napfeljötte előtt egy ekevasat megtüzesítve az istálló küszöbére helyezték. Közben a tehén trágyájából keveset egy zsákba téve a tüzes vas mellé tették. Két mogyorófa bottal úgy a vasat, mint a trágyát ütötték-verték. Amelyik asszony az utcán ez idő tájt arra járt és betekintett, vagy béindult az udvarra, az volt a tettes. Azt mondják, fájt neki az ütlegelés.

Általában a babonások, azért, hogy a tehenük tejét ne tudják elvenni, kisborjas tehén tejéből gyanús személyeknek hathétig még pénzért sem adtak tejet. Ha mégis adtak valakinek, úgy csipetnyi sót tettek bele. Ezáltal a tehén tejét nem tudták elvenni.

A megrontott tehénnel mindenféle kuruzslást megpróbáltak, még a patikából is vettek ördögszart (szürke porféle), s ezt kis darával, vagy korpával keverve felnyalatták a tehénnel. Amíg ezt nyalta, addig valamennyi tejet leadott. De amint elfogyott, már nem volt tej. Az ilyen megrontott tehént piacra vitték, s ha tudtak, túladtak rajta, mert a néphit szerint, ha eladták, s a vízen túlra vitték, visszajött a teje a tehénnek.

Azok a gazdák, illetve asszonyok, akik nem hittek a tej elvevésében (a lakosság nagy része ezek közé tartozott, azt tartva, hogy a tehénnek abrak kell, s akkor nincs baj a tej körül), ha valami folytán tehenük megromlott, úgy a vízvetést alkalmazták. (Leírását lásd a Szemverés – igézetnél.) Ha ez a módszer sem használt, úgy tehenüket eladták.