Az ónöntés

Az ónöntés (ólomöntés) azt mondhatjuk, szinte testvére a vízvetésnek. Ezért, mielőtt megöntenék, a vízvetés műveletét végezték el. Amint a vízvetés egymagában az igézetre volt hathatós szer, ugyanúgy az ónöntést a vetett vízzel az ijedtségnél alkalmazták. Tehát miután a vízvetést a szokott módon elvégezték, utána 2-3 gramm, illetve hüvelyk nagyságú ólmot egy kanálban égő parázson a tűzhelyen megolvasztottak. A forró ónt a vetett vízbe öntötték bele, melyben különböző alakúra formálódott át. A hideg vízben hirtelen megfagyott ón ember, kutya, macska, szív, lándzsa stb. alakban tűnt az ember szeme elé. (Gyermekkoromban én is többször gyönyörködtem az ónöntésnél kiformálódott különböző alakokban.) Ezen kiesett alakokról állapította meg az ónöntő, hogy mi okozta az ijedtséget, a megbetegedést és a fájdalmat. Ha a hideg vízbe öntött forró ólom tüskés nyíl alakokban alvadt meg, úgy azt mondták, hogy igen sok a fájdalma. Ilyenkor orvost hívtak a beteghez.

Az ónöntés műveletét kétszer-háromszor is megismételték. Közben, míg az ónt a parázson újra felolvasztották, imádkoztak. Az ónöntésnél az imádság, illetve az Isten segítségében bíztak.

Az ónöntést is úgy, mint a vízvetést, a tej elvevésénél is alkalmazták.

A kisbabák és kisgyermekek vízvetés és ónöntés által való gyógyítója sok ideig Buta Ferencné volt. Azt mondják, ki hozzá vitte megigizett vagy megijedt gyermekét, az mind meggyógyult.