A virrasztás

A halottat sokszor egy-két éjen át virrasztották. Ismerősök, rokonok, jó barátok, szomszédok, sőt idegenek is eljöttek virrasztani. Felváltva jöttek, mentek, úgy, hogy mindig volt valaki a halott mellett egész éjen át, hajnalig. Közeli rokonok többsége estétől reggelig is ottmaradt. Hogy a virrasztás könnyebben teljen, beszélgetés közben rózsafűzért mondtak. Minden tized után egy halotti búcsúzó éneket énekeltek, és ajánlást, könyörgést mondtak a halott lelki üdvéért.

A reformátusoknál bibliából olvastak fel és zsoltárokat énekeltek. Az öregebbeknél elmondták a református Kálvinyistás ABC-t.

A háziak a férfiak részére asztalokat raktak be a szobákba – azok durákot és kötést játszottak a szünetben, amikor nem volt ének, vagy imádkozás. Az asszonyok közben beszéltek mindenféléről, vagy meséket mondtak. Általában minden virrasztásnál akadt olyan bátrabb férfi vagy asszony, aki levezette a virrasztást. Ezek az imádkozás és ének mellett a katolikus Pápistás ABC-t és más üdvös tanulságos olvasmányokat és sok más tudósításokat olvastak fel. A legtöbb esetben Pintyer Feri Marcika Kéziratos könyvéből olvasták fel a történeteket, intelmeket. Közben a háziak kb. 2-3 óránként tisztelődtek. Körbementek és egy-két pohár pálinkával megkínálták minden egyes virrasztót. Ital-nyomtatónak kenyeret, vagy pitánt hordtak körbe. A kártyázó férfiaknak egy üveg pálinkát tettek az asztalra, hogy játék közben fogyasszák.

[327]